SZEMPONT
A Rovatból

„Ezt az utat nyaralásért nem vállalnám” – egy budapesti látogatás tapasztalatai járvány idején

Angliából Magyarországra utaztam, mert az édesanyámról volt szó. Azt hittem, ha Londont elhagyom, megnyugszom, de csak utána jött egy bő hét stressz. A legrosszabb az utolsó nap volt.

Link másolása

A koronavírust legyőző, 90 éves anyukám nehezen viselte a hónapokon át tartó bezártságot a kórházban és az idősek otthonában. Hiába gyógyult meg, hiába beszéltem vele minden nap kétszer, elindult a demencia.

Az első alkalommal azt hittem, hogy a két évvel ezelőtti agyvérzésem után az én agyam viccelődik. Azt hallottam, hogy anyu ismétli az eddigi beszélgetésünket. Mintha felvettünk volna 12 perc csevegést. Ő csak a saját szövegét mondta, de mindenütt kivárta az én válaszaim idejét. Akkor meg fel sem tűnt, hogy engem nem is hall ilyenkor. Zavaromban letettem a telefont.

Legközelebb már gyanítottam, hogy a beszélgetés tökéletes másolata nem az én agyamban megy, hanem az övében. Kiderült, a pszichiáterek is arra számítottak, hogy a hosszú bezártság okozza ezt az ideiglenes zavartságot, de amikor többször eltüntette a telefonját és sokszor „költözött”, úgy éreztem, nem várhatok megfelelőbb időpontra, amikor szabadon látogatható és megvettem a jegyemet Budapestre. Ugyanekkor színezték sárgára (közepes kockázatú) Angliát.

Voltak nehéz egyeztetések, hogyan vihetném ki két napra az anyukámat az otthonból. Végül az ő jóváhagyásával úgy döntöttünk, nem akar két hét karantént a két napért, plusz a tesztet (azt mondja, annyit csináltak neki, hogy az elég egy életre). Végül örültünk a félórás találkozásoknak.

A jegyemet a British Airways-nél vettem meg. Pár nappal az indulás előtt lemondták a visszautat, és kérték, hogy foglaljak újat. Saját gép csak este 10-re ért Londonba, onnan viszont nekem meg legalább 3 óra hazáig, Margate-ig. Két nappal meghosszabbítva a magyarországi tartózkodást és 4 órával a repülőutat, Helsinki érintésével vállaltam a visszatérést Londonba.

Az utazás előtt két héttel már izgultam, hogy ne romoljon a vírushelyzet és a szokatlanul hosszú utazás alatt se kapjak el semmit. A magyarországi karantén elkerülhető volt két angliai teszttel az utazás előtt 5 nappal, vagy kérhettem volna Budapesten is két tesztet. Bármelyiket is választottam, egyik sem mutatja ki azt, ha Londonban kapok valamit. Kész voltam mindkét ország tesztjére, de Magyarországon hiába hívtam az orvost, nem sikerült elérnem, így feladtam azt a tervet.

Így működik a koronavírus-teszt Angliában

Angliában nagyon profin megszervezett tesztrendszer van ma már.

Egy online kérdőív alapján kiküldik a szükséges eszközöket, az infókkal és nagyjából az összes postaláda tartalma estére bekerül a laborba, 36 órán belül pedig jön az eredmény.

Izgultam emiatt is, mert biztosra akartam menni, hogy meglegyen a két teszt, időben kapom meg az eredményt és nem rontom el. Míg Magyarországon anyukám többször éhezett, mert a tesztelésig nem ehetett, ihatott, itt ez nem szabály. Viszont

azt kérik, hogy az egyetlen pálcika csak a torokhoz és az orr belsejéhez érjen, nem érinthettem a nyelvemmel, nem érhetett a számhoz, az arcomhoz.

Naná, hogy a nyelvem azonnal emelkedett, ahogy közelítettem a nemkívánatos pálcát. Mindenki elmondta, hogy ez egy kellemetlen érzés, ezért addig kenegettem mindent, amíg nem öklendeztem és sírtam. Nem engedhettem meg magamnak egy rossz eredményt.

Nekem ugyan az online kérdőív nem működött, de telefonon mindig gyorsan kaptam segítséget, igaz második esetben egy skót ügyfélszolgálatos alaposan megizzasztott a sajátos angoljával. Második körben tutira akartam menni, ezért az autós tesztet választottam. Azt hittem, hogy itt szakemberek veszik le a tesztet, de itt is nekem kellett leküzdenem a tiltakozó nyelvemet.

Tudom, hogy világjárvány van, de azt is, hogy én nem vagyok fertőzött. Ezért meglepett, hogy mindenki nagyon ügyelt arra, ne érintkezzen velem. Egy nem működő reptéren piros-fehér műanyagszalagok közötti labirintusban irányítgattak maszkos, kesztyűs emberek, majd laminált táblákkal kértek, hogy állítsam le a motort és hívjak fel egy számot. Elmondták, hogyan csináljam a tesztet, félrehúzódva. Aztán táblán jött a kérés, hogy picit húzzuk le az ablakot. Ott valaki úgy dobta be a zacskót, mintha égette volna a kezét. Elkészültünk, át újabb csapathoz a többször becsomagolt mintáimmal. Újabb táblás kérések, hogy hogyan dobjam egy dobozba a résnyire nyitott ablakból a tesztet. Szóval vicces volt, mert tudom, hogy tőlem nem kell félniük, de ijesztő, nyomasztó arra gondolni, hogy a helyzet lehetne ilyen súlyos is.

Repülőút London-Budapest

A tesztet kipipálhattam, de azért el kellett olvasnom egy-két utazó tapasztalatát, melyekből kiderült, hogy a reptéren nem kérik az eredményt kinyomtatva, elég az üzenet. Nem rohantam nagyon, mert az alaphelyzetben 12 órás utam, most 24 óra volt. Egyetlen távolsági busszal tudtam Londonba utazni, mert több nem közlekedett. Ez az egy is fele annyi embert szállíthatott, mint egyébként.

A távolsági buszra mindenki csak maszkban szállhatott fel, de leülve gyakran lecsúszott az orr-ról, sőt evésnél az áll alatt húzta meg magát. A légkondit nem szokták ajánlani a vírus miatt, de azt nem tudtam elképzelni, hogy egy távolsági buszon ne lenne. Valahogy itt a sofőrök úgy tartják, 17 foknál többet nem visel el az ember, úgyhogy nekem a kánikulában is kell egy pulcsi a buszozás túléléshez. Nekem sál a maszkom két gumival, de nem nyavalygásból, hogy csak így kapok rendesen levegőt. Tömött helyeken kettő-három réteget használok. Csak egyszerűen nem használok eldobhatót és a moshatóra sincs szükségem, ha megcsinálható könnyedén egy sálból. A Finnairnél kénytelen voltam az ő maszkjukat hordani. Erről majd később.

Délután kettőtől másnap reggel nyolcig volt időm Londonban. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, mással nem mertem, mert fontos látogatásra mentem, nem lehettem fertőzött. Nemcsak anyu miatt, hiszen azt sem tudjuk, megkaphatja-e újra, de nem akartam senkit megfertőzni, sem az otthonban, sem Magyarországon. Próbáltam egy órát egy parkban eltölteni, másoktól távol, aztán kimentem a reptérre, gondoltam meghúzom magam egy kis sarokban, mert fáradt vagyok. A londoni metró nem volt vidám. Légkondi nélkül egy órát utaztam, nagyjából tömött metrón. Itt nem tudtam mit kezdeni a távolságtartással.

A Heathrow-n nagy meglepetésemre semmi nem volt nyitva. Nem volt se kávé, se víz, se ennivaló. Maradt a telefonbűvölés és mivel éjfél utánig villogtak a parfümreklámok, aludni esélytelen volt. Reggel hat körül, a becsekkolás előtt lehet pénzt költeni, bármire. Akartam egy jó teát venni, de most nem emelhetek le a polcról semmit elolvasni, mi van benne. Ha levettem, vinnem kell.

A repülőút Budapestre olyan volt, ahogy képzelem járvány idején. Csak azok ültek egymás mellett, akik együtt utaztak, egyébként mindenki mellett szabad volt egy hely, bár előttünk, mögöttünk nem volt másfél méter, de volt köztünk egy ülés. Nagyon érdekes a leszállás, hiszen ott szokott a legnagyobb embermassza kialakulni. A pilóta ezt elkerülendő mondta, hogy melyik ülésről mehetnek az utasok. De nem minden második vagy harmadik sort mondta, hanem egyszerre az első 10-et, majd a másodikat, harmadikat. A 22-es széken soha nem érintkeztem a 3-as szék utasával, de a 23, 24, 25-ös utasokkal nagyobb valószínűséggel. Azt reméltem, senki nem beteg, így nem kell a nem működő trükkre sem koncentrálnom.

Bő egy éve jártam Budapesten és meglepett, hogy milyen családbarát országba érkeztem. Sok nyelven hirdették ezt Ferihegyen. Örülhetnek a kivándorolt százezrek. A tesztek ellenőrzése váratlanul gyors volt, a telefonom adtam a biztonsági embernek, aki viccelődve hallózott a készülékbe. Zavart műmosollyal megmutattam a két tesztet. Látta vagy nem, mosolyogva viszlátot mondott. Karantén megúszva.

Budapest

Itt bevetettem magam a magyar tömegközlekedésbe. Az elviselhetetlen melegben, a fél város felújítás alatti porfelhőjében külön jól jött a maszk. Nekem.

Nem mondom, hogy új az a látvány, ha az emberek az orruk alatt viselik a maszkot, de Magyarországon nagyon komoly divatirányzat.

Sok buszon, villamoson és metrón volt időm tanulmányozni az embereket, de nem jöttem rá, hogy azért viseli a legtöbb ember a maszkot, mert fél a büntetéstől vagy hiszi, hogy segít, csak nem tudja, hogy kell használni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Szíjjártó László: Nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel rendbetenni az egészségügyet
A kelleténél tovább vagy csak papíron bent tartott betegek, és az egyidőben több helyen dolgozó orvosok miatt a minisztérium ellenőröket küld a kórházakba, de az Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke szerint ez semmit sem fog megoldani.

Link másolása

A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkárának bejelentése szerint legalább kétfős mobil ellenőri csoportok jelenhetnek meg a magyar kórházakban, hogy ellenőrizzék, az orvosok és a szakdolgozók munkaidőben valóban jelen vannak-e az egészségügyi intézményekben. Az ellenőrzés a betegeket is érinti, az ő esetükben azt vizsgálják, valóban bent fekszenek-e a kórházban.

A minisztérium szerint vannak orvosok, akik több munkát is vállalnak egy időben, és meglehetősen rugalmasan kezelik a munkaidőt. Továbbá az is bevett gyakorlatnak számít, hogy többletfinanszírozásért több napnyi bentfekvést jelentenek a kórházak, mint amennyi időt ténylegesen bent töltött a beteg. Dr. Szíjjártó László gyermekgyógyásszal, pulmonológussal, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével beszélgettünk az intézkedés okairól és várható következményeiről.

– Valóban előfordulhat az, amire a minisztérium hivatkozik?

– A probléma valóban fennállhat és fenn is áll valószínűleg. Ám megint arról van szó, hogy egy létező probléma úgy interpretálódik a hírekben vagy a felügyelő szervek részéről, az államtitkárság részéről, mintha általános lenne. Ez egyrészt irritáló, sőt sértő a nagy többségben tisztességes kollégákra nézve, másrészt pedig nem a megfelelő megoldások felé vezet. Ennek a problémának a megoldása nem egy szigorú ellenőrzés lenne, hanem az okok, a problémák őszinte feltárása, nyílt megbeszélése, és utána egy átfogó rendezési terv kidolgozása, amiben aztán mindenki, aki abban illetékes, részt vehet, és utána motivált is abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak.

Az ellenőrzések, szankcionálások, büntetések, pellengérre állítások biztosan nem ebbe az irányba vezetnek.

Az orvos kollégák egy jelentős része, a kamarában tisztséget vállaló kollégák egy jelentős része egyáltalán nem ért egyet ezzel a fajta problémamegoldással, és teljesen más, korszerű, jól működő egészségügyi rendszerben megszokott megoldásokat szeretnénk látni. Szeretnénk, ha azokban részt vehetnénk mi is, de nem ezt tapasztaljuk. Természetesen vannak olyan orvos kollégák, akik sajnos nem igazán korrektül intézik a munkájukat. A morális hozzáállásuk, szemléletük nem megfelelő.

Hosszú évtizedeken keresztül az orvosok egy kis részénél megszokott, eltűrt dolog volt, hogy a munkaidőt nagyon rugalmasan kezelték, nem tartották be, vagy akár több munkahelyen, egyidőben dolgoztak, ezt nyilvánvalóan rendbe kellene tenni.

Tehát van rendetlenség az egészségügyben, amelynek része ez is, de nem ez az általános. Az orvos kollégák, ápoló kollégák döntő többsége nemhogy betartja a munkaidőt, de általában sokat túlórázik, és ennek a túlórának egy részét nem is fizetik ki.

– Ha azt mondja, hogy ez nem általános jelenség, mégis mennyi lehet ennek a valódi előfordulási aránya?

– Ezt nem találgatni kellene, hanem korrekt felméréseket végezni, amik kapcsán valós, releváns adatok keletkeznek, melyekre aztán lehet megoldási javaslatokat, reformokat kidolgozni. Becslésem szerint kevesebb mint 10%, és ebben vezető pozícióban lévők jócskán érintettek. A jelenség fő oka a nagyfokú szakemberhiány kompenzálása.

– Hogyan lehetne ezt korrekt módon felmérni?

– Ha én ezt a feladatot kapnám, hogy oldjam meg ezt a problémát, akkor én azt mondanám annak, aki ezt a feladatot adta nekem, hogy nagyon szép, hogy ezt a problémát meg akarjuk oldani, de ennek az egyetlen problémának a megoldása nem vezet igazán sikerre, mert az egész rendszer gondjait együtt kell megoldani.

– Nevezetesen?

– Nevezetesen egy átfogó egészségügyi átalakító reformot kellene kidolgozni, ami az egészségügyben uralkodó elavult szemléletet, a finanszírozást, a képzést, továbbképzést, az összes területet érinti. A fő oka ennek az egész problémának a nagyfokú orvos- és ápolóhiány. Abban a pillanatban, hogy nincsen ilyen mértékű szakemberhiány, a kollégák nem fognak több munkahelyen egy időben dolgozni.

– Az orvosok esetében ezt részben mintha rendezték volna, ott volt egy nagy béremelés. Ez vezetett-e valamilyen létszámemelkedéshez?

– Valóban volt egy nagyfokú béremelés, de az egyáltalán nem oldotta meg a probléma lényegét, azt, hogy növekedjen a szakemberek száma. Egy tűzoltó intézkedés volt, hogy ne csökkenjen drasztikusan a létszám, és pont jókor jött a pandémia előtt, amikor még nagyobb szakemberhiány alakulhatott volna ki. Több évtizede nagyon alacsony bérek voltak az orvosoknál, ahogy az ápolóknál is, és emiatt rengeteg orvos elvándorolt. Elhagyta az országot több ezer orvos, illetve egyre inkább átment a magánszférába.

Ha visszatekintünk az elmúlt 30-40 évre, akkor azt lehet látni, hogy a kis magánrendelőkből mára hatalmas, egyes esetekben multinacionális cégek által is finanszírozott magánegészségügyi ellátó szektorok alakultak ki, amelyek szívják folyamatosan a munkaerőt az állami egészségügyi ellátórendszerből.

Azon kellett volna elgondolkozni, hogy ennek mi van a hátterében, miért alakult ez így ki? És hogy mi lesz ennek a következménye? Szükségünk van-e erre hosszabb távon? Az orvosok bérrendezését sem úgy kell elképzelni, hogy akkor az összes orvos bérét rendezték. Az orvosok egy részénél ez valóban segített, hogy megtartsa őket a pályán és ne menjenek el, főleg nyugdíjas kollégák maradtak emiatt tovább a rendszerben.

Ugyanakkor rengeteg kollégának, százalékban 10-15 százalékot merek önnek így saccra mondani, ez a bérrendezés inkább egy rémálom volt, a hálapénz megszüntetése miatt. Ők addig a hálapénzes kompenzációval messze magasabb jövedelemre tudtak szert tenni félig-meddig legálisan.

A hálapénzt viszont betiltottuk, nagyon helyesen, ugyanakkor számos egyéb problémát nem oldottunk meg. Az orvosok egy része kapott béremelést, ami arra volt elég, hogy ne hagyják el a pályát, de ahhoz, hogy több orvost a pályára csábítsanak vagy megtartsanak, ez kevés volt. Továbbá egy elég aktív, főleg operatív szakmában dolgozó rétegnek ez inkább érvágás volt, mint jövedelemrendezés, ami további torzulással kompenzálódott, ami sokakat tovább lökött a magánellátás felé.

– Ezek szerint a béremelés nem volt elégséges, és a magánszektor továbbra is szívja el az orvosokat.

– Így van, ráadásul a béremelés nem volt minden szektor számára teljes, tehát az alapellátásban nem volt ezzel egy időben bérrendezés. Ott később volt valamennyi, de az még mindig nem érte el azt a szintet, ami ahhoz kellene, hogy a háziorvosi ellátásban a kollégáknak ez megfelelő legyen. Korábban inkább a kórházi ellátásból kerültek szakorvos kollégák az alapellátásba egy magasabb jövedelem reményében. Ma meg ez megfordult, mivel az alapellátás finanszírozása nem elégséges. Egyáltalán nem vonzó a háziorvoslás, egyre nő a betöltetlen praxisok száma.

– Visszatérve még az ellenőrzésekre. Hogyan lehet ezt másképp csinálni?

– Mi a célja ennek? Ez itt a kérdés. Az, hogy feltárjanak szabálytalanságokat, hibákat, és utána szankcionáljanak, vagy pedig az, hogy valós adatokhoz jussanak, amiből aztán tudnak tervezni? A nevéből kiindulva, azaz „ellenőrző”, én arra asszociálok, hogy hibákat, hiányosságokat, szabálytalanságokat akarnak feltárni, amit aztán majd szankcionálnak, vagy helyre tesznek. Miközben ennek az egész jelenségnek az oka az alulfinanszírozottság, a rossz financiális struktúra, amit meg kellene reformálni, ami nem történik meg nagyon régóta. Mindig csak egy kicsit toldozzák, foldozzák.

Mindenki tudja, mindenki elismeri, hogy létezik az a jelenség, hogy bizony papíron tovább tartanak bent betegeket a kórházban. Például 3-4 napos befektetés van adminisztrálva, miközben a beteg már rég hazament.

És ez még a jobbik eset. Az is gyakran előfordul, hogy bent is tartják a beteget, feleslegesen, szakmai szempontok szerint indokolatlanul. Ráadásul ez főleg gyerekeknél fordul elő, de felnőtteknél is megtörténik. Ez ártalmas, főleg a gyerekeknek, hospitalizációs ártalom, csak azért, hogy a finanszírozást le tudják hívni. A rövidebb befektetéssel ugyanis kevesebb pénzt kap a kórház.

Ez egy általánosan elfogadott durva etikátlan gyakorlat, melyre szinte mindig a kórházak vezetése presszionálja vagy utasitja az orvosokat .

– De ha benn is van a beteg, mennyivel kap több pénzt a kórház? Hiszen ugyanúgy el kell látni azokra a napokra.

– De a költség nem változik. Maximum ennivalót kap többet. Esetleg valamilyen költség keletkezik azzal, hogy bent gyógyszert kap. A költségek nagy része az orvosok, ápolók bére. Az meg nem változik. Azt mindenki látja, hogy az év végére a kórházak jelentős többségének, szinte mindegyiknek hatalmas adóssága halmozódik fel, amit aztán minden év végén szanálnak. Ez már nagyon régóta így van. Hogy lehet ez?

Miért nem teszik rendbe normálisan a finanszírozást? Nem akarnak rá annyi pénzt költeni, amennyi szükséges lenne. GDP-arányosan messze el vagyunk maradva attól, amire szükség lenne.

Nem beszélve arról, hogy nálunk azért komoly hiányosságok vannak, nem egy jól működő rendszert kell finanszírozni, hanem egy nagyon-nagyon sántikáló, lerobbant, elavult rendszert, mert az infrastruktúrája, a személyi állománya mind-mind nagyon komoly hiányosságokkal küzd.

– Azt szokták mondani, hogy az ilyen elavult és rosszul működő rendszerek egyszerre mérhetetlenül szegények és pazarlóak.

– Ezt szokták mondani, és ez valóban így van. Egy komplex, átfogó, nagyon átgondolt, nagyon jó felmérésekkel megalapozott reform segíthetne, ami várat magára. Bár van egy felmérés megoldási ajánlásokkal, egyetlen cég által elkészítve, ez a BCG, a Boston Council Group, de azt is titkosították.

Milyen dolog az, hogy titkosítanak egy ilyen anyagot? Ez eleve nagyon rossz fényt vet az egészre. Nem lehet tudni, milyen adatok, milyen felmérés alapján, milyen megoldást próbál az államtitkárság kidolgozni.

Egy válságágazatnak nincs saját minisztériuma, évek óta a Belügyminisztériumhoz rendelik az egészségügyet. Ez eleve nonszensz, és ezért nagyon nehezen hihető, hogy egy ilyen fajta struktúrában jó megoldások fognak születni. És hát nem csak nehéz elhinni, de ez is a tapasztalat. A különböző megoldási kísérletek, amelyek a propagandában sikernek vannak beállítva, évek óta csupán részmegoldásokat hoznak, nagyon gyakran inkább rontanak a helyzeten. Azaz még több szakember távozik a rendszerből az intézkedések kapcsán. Ilyen volt a szolgálati jogviszony bevezetése, a szakdolgozói bérrendezések elmaradása, a különböző szankciók a bevezetése, ami részben megalázó, mert vegzálják az egyébként becsülettel, normálisan dolgozó kollégákat. Szó volt korábban arról, hogy nyilván van valahány százaléka az orvostársadalomnak, akik nem becsületesek, nem tisztességesek, manipulálnak, rossz szemléletben nőttek fel, arra szocializálódtak, hogy nekik jár a hálapénz, hiszen alacsony a jövedelmük.

Ők általában nem közkatonák, hanem nagyon magas pozícióban lévő vezető kollégák, orvosok, akik közül egy-kettő még akár polgármester is lehetett, sőt még a törvényt is módosították, hogy polgármesterként dolgozhasson a kórházban. Például nagyon kíváncsi lennék, hogy a kolléga polgármesterként a szerződése szerint megszabott időből hány órát tölt el a kórházban munkával, és mennyit a másik funkciójának a gyakorlásával? Tehát a fejétől bűzlik a hal.

Ez a fajta ellenőrzés és szankcionálásos dolog, nem fog működni, nem fog megoldást hozni. A kórházak, amikor jön az ellenőr, átmenetileg úgy csinálják majd, hogy ne bukjanak le. De ha mégis lebuknak, akkor mi lesz? Leváltják a vezetőt? És akkor mi változik? Vagy pénzbüntetést kapnak, amit miből fizetnek ki? Az adósságukból? Én nem nagyon értem, hogy aki ezeket az intézkedéseket megtervezi a Belügyminisztériumban, mire gondol. Az egészségügy nem rendőrség, hogy majd a korrupt rendőrt eltávolítom, vagy nem tudom, hogy képzelik, hogy mi lesz a következménye egy ilyenfajta ellenőrzési rendszernek. Az biztos, hogy nem fogja megoldani a szakemberhiányt, a minőség garantálatlanságát, és rendet sem fog teremteni.

És persze ez is egy csapda, hogy ha én bírálom az ilyen intézkedéseket, akkor úgy tűnik, mintha védeném a tisztességtelen egészségügyi dolgozókat, akik valóban visszaélnek a helyzettel, és nem korrektül végzik a munkájukat, pedig nem erről van szó. Én nem ezeket a kollégákat védem. Azt gondolom, hogy ezekkel a kollégákkal is kellene foglalkozni, de alapvetően nem ők a fő probléma, hanem az egész rendszer. És valós megoldás csak az egész rendszer professzionális átalakításától, fejlesztésétől várható. Azt pedig nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel végezni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: