SZEMPONT

Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett

Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.

Fischer Gábor, fotó: Getty Images - szmo.hu
2024. április 17.

Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Hamis papírokkal vadásztak a félmilliárdos telkekre – Az autóból rángatták ki a rendőrök az ingatlancsalás főszervezőjét

Két férfit gyanúsítanak különösen nagy kárt okozó csalással Pest vármegyében. A páros az elfogásukig már 150 millió forintot csalt ki két vevőtől hamis adásvételi szerződésekkel.

KÉK HÍREK

Beszakadt a jég két lány alatt az Ipolyon – Egy babakocsit toló férfi hallotta meg a segélykiáltásukat és mentette meg őket

A 13 és 15 éves lány Szob és Ipolydamásd között ment a folyó jegére, amikor az beszakadt alattuk. A sokkos, enyhén hipotermiás állapotban lévő fiatalokat kórházba szállították. A segítségükre siető férfi nem sérült meg, bár ő is vizes lett.

KÉK HÍREK

Az eltűnt Egressy Mátyás zaklatott volt, a telefonját kereste – Egy szemtanú édesanyja elmondta, mit mesélt a gyereke a szombat hajnalról

A 16 éves szemtanú a rendőrségen tanúvallomást is tett. Elmondása szerint a 18 éves diák nem volt alkoholos befolyás alatt, hanem zaklatottan kereste a mobilját.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Raskó György: A Bászna Gabona csődje dominóhatást indíthat el, Kósa Lajos pozíciója viszont még erősödhet is

A fideszes politikus akár azt is mondhatja: ő intézte el, hogy megmentsék a gazdákat - véli az agrárközgazdász. Az állam közbelépése nélkül a baj sokkal nagyobb lehet, mert a bajba került több száz termelővel a többi bank és a szállítók is felmondhatják a szerződéseiket.

Fischer Gábor, Címlapkép: Bászna Gabona Zrt. - szmo.hu
2026. január 15.

10 milliárdosra becsüli a Bászna Gabona Zrt. tartozásait a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége. A vállalkozás évekkel ezelőtt Kósa Lajos rokonainak vállalkozásaként került a hírekbe, komoly tulajdonrésze volt benne a politikus testvérének és közvetetten édesanyjának is, akik azonban azóta már kiszálltak belőle. De a jelenlegi tulajdonosokról is Kósa Lajos távoli rokonaiként ír a sajtó. A Bászna hirtelen nőtt nagyra, tavaly év végén azonban már arról szóltak a hírek, hogy a cég a csőd szélén billeg, az ügyfelek hiába követelik a pénzüket és a letárolt terményt. A nehéz helyzetbe került gazdáknak segítséget ígért az agrárminiszter, természetesen az adófizetők pénzén. A rendőrség sikkasztás gyanújával indított nyomozást.

Hogyan nőhetett ennyire gyorsan ez a cég, és milyen következményekkel járhatnak a történtek? Erről beszélgettünk Raskó György agrárközgazdásszal.

— Hogyan tud egy ekkora gabonakereskedő cég csődbe menni?

— Egyrészt az üzletpolitikájuk túl agresszív volt, arra irányult, hogy minél több ügyfelet szerezzenek. Ezért drágán vettek, de olyan áron már nem tudták továbbadni a terményt. Ez a stratégia annyiban eredményes volt, hogy

a cég pillanatok alatt óriássá nőtt, hihetetlen gyorsasággal szereztek partnereket és bővítették a forgalmukat.

Ez jó stratégia, csak bírni kell pénzzel.

— Honnan volt ehhez ennyi pénzük?

— Most nem nevezhetem meg a bankot, de egy kormányközeli nagybank elég rendesen finanszírozta őket, különböző formákban. Részben forgóeszközhitellel, részben lízinggel és így tovább. Mondhatni, kiemelt ügyfélnek számítottak ennél a banknál, ahol, a kormányközeli vállalkozásokat általában nem olyan prudens módon finanszírozzák, mint ami a normál kereskedelmi bankoknál megszokott.

— Igaz, hogy ennél a cégnél nagyon sok gazdálkodónak az egész évi jövedelme ragadt be?

— Nem biztos, hogy az egész, de miután ez egy gabonaforgalmazó, vevő és kereskedő cég, sokaknak ragadt be a pénze. A környékbeli gazdákat átcsábította más gabonaforgalmazóktól, mert magasabb árat adott. Mindig túllicitálták a versenytársakat. Az emberek pedig sajnos hajlamosak arra, hogy ha jó árat kapnak, nem ragaszkodnak a megszokott partnereikhez, beleesnek abba a hibába, hogy nem figyelik a cég bonitását.

A környéken mindenki tudta: ez a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozó cég.

Azt gondolták, ha egy ilyen nagy, politikailag befolyásos személyiség égisze alatt működik a vállalkozás, akkor az nem fog csődbe jutni, mert az állam majd úgyis kisegíti.

— Egy óvatos gazda találhatott volna nyilvános adatokból, céginformációkból olyan figyelmeztető jeleket, amelyek miatt inkább egy biztosabb, bár alacsonyabb árat kínáló partner mellett dönt?

— Nem látszott, hogy nem stabil a helyzet. Az Optennél, ha fizet valaki, természetesen rá tudott tekinteni a cég pénzügyi helyzetére. De a magyar gazdák 99 százaléka nem fizet azért, hogy ilyen információkat megszerezhessen. De mint mondtam, itt a pszichológiai hatás a lényeges: a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozónak vélt cég nem fog csődbe menni, mert amíg a Fidesz van hatalmon, és ott van a nagy kereskedelmi bank a háttérben, addig a cég mindig fizetőképes lesz. A választások közeledtével azonban már az ilyen, nem mindig prudens módon finanszírozó bankok is óvatosabbak lettek, és valószínűleg nem finanszírozták tovább a céget, emiatt pedig felgyorsultak az események. Ami egy homályos pont, hogy rengeteg árut tároltak náluk megőrzésre.

Néhány nagy cég jelezte, hogy hiányzik a raktárból a letétbe helyezett gabonájuk, ami például az UBM esetében 30 ezer tonna.

Ez viszont már durva sikkasztás lehet.

— Tehát a letéti áru tulajdonosának tudta nélkül eladhatták a terményt?

— Egyelőre homályos, mi történt vele, de amikor kikérték ezt a mennyiséget, nem tudták kiszolgáltatni.

— Ez mekkora értéket képvisel?

— Az UBM esetében meghaladja a 2 milliárd forintot.

— Ön azt írta, hogy itt dominóhatás indulhat el. Ezt hogyan értsük?

— A dominóhatás lényege, hogy a környékbeli gabonatermelők több bankkal is kapcsolatban állnak. Ha a Bászna Gabona hibájából egy termelő elveszíti a hitelképességét, akkor hiába finanszírozta az input anyagait (műtrágyát, vetőmagot, növényvédő szereket) egy másik bank, az is azt fogja mondani, hogy a vállalkozás elvesztette a hitelképességét, és nem ad több pénzt. De nemcsak a bankok, hanem a szállítók is így reagálnak. Magyarországon a nagy integrátorok szoktak input anyagot szállítani, betakarítás utáni fizetéssel.

Ha a műtrágya-szállító megtudja, hogy az ügyfele nem kapta meg a tavalyi gabona ellenértékét, azt mondja: „Figyelj, nem tudok neked szállítói hitelt nyújtani, mert nem állsz jól anyagilag.”

Így a gazda csak előre fizetéssel vehetne növényvédő szert vagy műtrágyát, de nyilván nem tud, mert nincs pénze. Ez a dominóhatás: a tavaszi munkák finanszírozása is bukik. Ha ez pár termelőt érint, az nem nagy ügy, de ha igaz, hogy több száz termelőről van szó, akkor az már azt jelenti, hogy nem tudják finanszírozni a tavaszi munkálatokat, nem tudnak megfelelő mennyiségű műtrágyát vásárolni. Gyakorlatilag vert helyzetből indulnak neki az évnek, és kétséges, hogy tudnak-e optimális szinten termelni. Ha nem, mert nincs pénzük input anyagokra, akkor már az idei évük is füstbe megy.

— Hatalmas politikai kockázat lenne a választások előtt egy ilyen csődhullám.

— Szerintem a közelgő országgyűlési választások miatt a kormány ki fogja fizetni a károsultakat, főleg a kisebb termelőket. A miniszter megfogalmazása homályos, mert egyelőre a nagy gabonafelvásárlók, akik jóhiszeműen ott tárolták a gabonájukat, komoly veszteséget kénytelenek lenyelni. De ők nem szavazók. A gazdálkodók viszont szavazni fognak, és ha nem kapják meg a pénzüket a választásokig, valószínűleg kevesen voksolnak majd a kormánypártra.

— Ha a tulajdonosi hétteret nézzük, azt látjuk, hogy Kósa Lajos, aki rokonsága által eredetileg tulajdonnal rendelkezett a cégben, már nem tulajdonos. Lehet még köze a céghez?

— Biztos, hogy van.

— Ez csak feltételezés, vagy van erre bizonyíték?

— A jelenlegi ügyvezetők, a Szilágyi család is Kósa Lajos bizalmi emberei. Lehet, hogy van egy olyan háttérszerződés, amit nem kell a nyilvánosság előtt bejelenteni. Ez lehet egy ügyvédnél letétbe helyezett vagy csupán két fél között megírt megállapodás, ami nem közjogi alapon, hanem a felek egyezségén alapul.

— Ez hogyan hathat Kósa Lajos politikai karrierjére?

— Paradox módon, ha az állam a magyar adófizetők pénzéből segít, abból Kósa Lajos még jól is kijöhet.

A Fidesz állampártként tekint magára, az államot a magáénak tekinti. Ha tehát az állam hozzájárul a termelők kifizetéséhez, Kósa Lajos azt mondhatja: „Lám, mi vagyunk hatalmon, én el tudom intézni, hogy megkapjátok a pénzeteket.”

Ezzel még erősödhet is a pozíciója.

— Milyen hatással lehet ez az esemény a mezőgazdasági árakra, akár lokálisan, akár országosan?

— Lokálisan sem, országosan sincs hatása.

— Tehát az fog történni, hogy milliárdokat kifizetnek adófizetői pénzből, majd mindenki mehet tovább, a Básznával szemben pedig elindul egy csődeljárás?

— És lehet politikailag is reagálni erre a dologra azok részéről, akiket a Kósa Lajos érdekeltségébe tartozó cég megkárosított. Ebbe pedig átvitt értelemben minden magyar állampolgár beletartozik, amennyiben az államkasszából kell kártalanítani a károsultakat.

— Nagyon gyorsan meg kell történni a kártalanításnak, hiszen az ön által „inputnak” nevezett termékeket pillanatokon belül meg kellene vásárolniuk.

— Február végéig mindenképpen meg kell történnie, másfél-két hónap van rá.

Kapcsolódó

„Ne nézze senki hülyének a gazdálkodókat!” - óriási a felháborodás a csődbe ment Bászna Gabona Zrt. miatt, ami korábban Kósa Lajos rokonaié volt

Elképesztő a hiány, több tízezer tonna gabonának és milliárdoknak kelt lába a mátészalkai cégnél. A cégvezető ügyvédjén keresztül csak annyit üzent, hogy sajnálják.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Szőlő utca: a hatóságok kitérnek a válasz elől, hogy miért nem tettek semmit, miközben videók bizonyították a bűncselekményeket

Nyáron a rendőrség, ősszel pedig az ügyészség birtokában voltak a Szőlő utcai javítóintézet vezetőjének bántalmazásait rögzítő felvételek, mégsem történt semmi a gyermekek védelmében. A Központi Nyomozó Főügyészség elévülésre hivatkozva hárítja a felelősséget.

KÉK HÍREK

A polgármestert is meglőtték egy csehországi városházán, a támadó végzett magával

A fegyveres hat embert sebesített meg, köztük három rendőrt is. Ketten meghaltak, egy nő állapota válságos. A legfrissebb hírek szerint egy szerelmi ügy fajult el.

KÉK HÍREK

„Ma meg fog halni az anyátok!” – mondta a tiszaszederkényi férfi az iskolába induló gyerekeinek, majd tényleg végzett a párjával

A féltékenységi vita akkor fajult el, amikor a nőt telefonon kereste egy másik férfi. A támadó 22-szer szúrt. A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség többszörösen minősülő emberölés miatt emelt vádat.

SZEMPONT

Török Gábor: A Fidesz-elit sem látja a valós számokat, szándékosan titkolják előlük a rosszabb adatokat

A politológus szerint a párt célja ezzel az, hogy nehogy elbizonytalanodjanak az elit tagjai. A kampányban inkább a bevált témákra, a migrációra és a háborúra koncentrálnak.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. január 16.

„Mindent meg kell változtatni, hogy semmi se változzon” – így foglalta össze Török Gábor politológus a Fidesz hozzáállását a kampányhoz a 24.hu podcast-műsorában, a Törökülésben. Az elemző szerint a kormánypárt a választásra készülve mindent megváltoztatott, ami formai, módszertani vagy technikai kérdés, például Orbán Viktor új helyeken és szerepekben tűnt fel, és tömegesen cseréltek le jelölteket is. A Fidesz kongresszusa azonban világosan megmutatta, hogy tartalmi változás nem történt.

„A párt módszertanilag, formailag rengeteget változtatott, de az, ahogyan hozzááll az ellenfélhez, az, ahogyan megpróbálja az ellenfelet keretezni, amilyen témákon keresztül az ellenfélről beszél, ugyanaz”

– fogalmazott Török Gábor. A politológus szerint a Fidesz kampányának továbbra is három fő témája van. „Mit is mondott Orbán Viktor a kongresszuson? Migráció, gender, háború. Ez a három legfontosabb téma.”

Az elemző szerint a párt politikájából és kampányából éppen a jövőkép hiányzik.

„Ami szerintem nagyon hiányzik a Fidesz politikájából és kampányából, az az, hogy a Fidesz bármit mondjon arról, hogy 2026-tól mi lesz más, ha ők nyerik a választást”

– mondta.

A beszélgetésben szó esett a közvélemény-kutatási adatok körüli bizonytalanságról is. Török Gábor szerint a Fidesz kampánytervezésekor fontos szempont, hogy az elit tagjai se lássanak olyan adatokat, amelyekben az ellenfél vezet. Úgy látja, a valós helyzetről még a legbelsőbb körökben sem mindenki kap tájékoztatást.

„Sokan vannak gazdasági életben, akik azt mondják, hogy «nekem biztos megmondaná Rogán Antal, hogy mi a valós helyzet». Hát a fenét mondaná meg. Nem mondhatja meg”

– mondta az elemző.

A műsorban szó esett még arról, hogy mekkora szerepe van az egyéni jelölteknek, és mit üzen a kormánypárt sorcseréje, jó-e a kormánypárt választott szlogenje, a Biztos választás, hogy miről nem beszél egyáltalán Orbán Viktor, valamint hogy behozható-e a Tisza Párt előnye, ha pontosak a Medián aktuális számai.

Kapcsolódó

Medián: 12 százalékpont a TISZA előnye, a választók többsége mégis Fidesz-győzelemre számít

Furcsa ellentmondást mutat a Medián felmérése: még a bizonytalanok is Fidesz-győzelmet várnak, pedig kétszer annyian akarnak változást.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Kirakták a fekete zászlót Egressy Mátyás középiskolájában, a rendőrség még nagy erőkkel kutat az eltűnt fiú után

A 18 éves fiatalt még keresik, de a gimnáziuma már kihelyezte a gyászlobogót, és információk szerint az épületben mécseseket gyújtottak.

KULT

Hogy segíti egy pakisztáni templom meglátogatása a rákból való kigyógyulást? – Megnéztük az On the Spot új sorozatát

Az On the Spot „Sonu – Egy gyógyulás története” című új évada utazás az emberi lélek, a spiritualitás mélyére. Megnézése után talán kicsit másképp fogunk gondolni a rákra.

KÉK HÍREK

Blikk: Egressy Mátyás édesapja azonosította a Lánchídon talált kulcscsomót

A hídon egy, az eltűnt fiatalhoz köthető kulcscsomót találtak, amelyet a lap szerint a fiú édesapja felismert. A rendőrség egyelőre nem erősítette meg ezt az információt.

SZEMPONT

Nahalka István: A házi feladatot, amibe belefulladnak a gyerekek és a szülők is, gyorsan el kellene felejteni

Miközben elvették a szülők döntési jogát, mikor menjen a gyerekük iskolába, a valódi probléma, hogy az oktatási rendszer minden gyereket ugyanúgy kezel, pedig differenciálni kellene, azt kellene nézni, ki miben jó, és azt fejleszteni – mondja az oktatáskutató.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/Kiss Gábor - szmo.hu
2026. január 17.

Idén kicsit még nehezebb lett azoknak a szülőknek a helyzete, akik bármilyen oknál fogva szeretnék még egy évre visszatartani gyermeküket az iskolakezdés előtt. Amíg korábban a szülők eldönthették, hogy hat vagy hétéves korukban küldik iskolába a gyermeküket, illetbe elég volt az óvodapedagógus, azaz a gyermeket legjobban ismerő szakember véleménye a kérdésben, néhány éve a kormány törekvése az, hogy minden gyermek, aki betöltötte a hatodik életévét, iskolába kerüljön. Aki ezt ki akarja kerülni, annak az Oktatási Hivataltól kell ezt kérnie, és adott esetben a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell kivizsgálnia az érintett óvodás iskolaérettségét. Amíg eddig csak szúrópróbaszerűen, illetve az indokolt esetekben végezte el a Szakszolgálat az iskolaérettségi vizsgálatot, idén már minden esetben teljes eljárást folytatnak le.

De szükség van-e az iskolaérettséget vizsgálni, egyáltalán, mennyire képes kezelni az iskolarendszer azt, hogy különböző fejlettségű és képességű gyerekek kerülnek be? Milyen lenne az ideális iskola? És közelebb kerültünk-e ehhez a tanárok béremelésével? Erről beszélgettünk Nahalka István oktatáskutatóval.

— Baj-e, ha egy szülő nem dönthet a saját gyerekéről?

— Először is, nem baj. Másodszor, előbb definiálni kellene, hogy mi az az iskolaérettség. Ezt szerintem ma senki nem tudja megtenni. Lehet adni rá formális definíciókat, hogy milyen képességekkel kell rendelkezni, és azt mindenféle bizottságok vizsgálhatják, hogy ezek a képességek megfelelő szinten vannak-e. Viszont van itt egy komoly probléma. Az, hogy azt gondoljuk, a gyerekek az óvodai nevelés után hirtelen iskolaéretté válnak, és mehetnek is az iskolába. És ezt az állapotot, hogy most már iskolaérett a gyerek, meg lehet állapítani tesztekkel és különféle vizsgálatokkal. Ez azonban nagyon nem így van. A legkülönbözőbb kutatások bizonyítják, hogy

amikor a gyerekek elkezdik az iskolai életüket, óriási különbségek vannak közöttük,

akár vannak formális döntések az iskolába kerülésről, akár nincsenek. Sokszor 3-4 éves fejlődésbeli különbség van a gyerekek között különböző területeken. Nincs olyan, hogy egy gyerek minden területen iskolaérett. Van, amiben már simán lepipálja az osztály háromnegyed részét, és van, amiben utolsó lenne, mert éppen olyan fejlettségi szinten áll. Tehát nem lehet általános iskolaérettségről beszélni egy gyerekkel kapcsolatban. Pedagógiai értelemben az lenne az ideális, és sajnos ettől nagyon távol vagyunk, hogy az iskola alkalmas legyen arra, hogy a szokásos 6 éves kori fejlettségnek megfelelő gyerekeket fogadja, és akár megfelelnek bármilyen formális iskolaérettségi definíciónak, akár nem, tudjon velük foglalkozni. Differenciáltan optimális fejlesztési pályára tudja őket állítani, és jó eredményeket tud velük elérni. Ezt kellene csinálni az egész iskolában, mindig. De ma nem ez történik, hanem

bekerül a gyerek az iskolába, és ott mindenki minden osztályban ugyanazt az egyen-ételt kapja, ugyanazt a tanulnivalót, ugyanolyan ütemben, ugyanolyan nehézséggel.

És vannak, akik eközben unatkoznak, mert már régen túl vannak ezen, és vannak, akik lemaradnak, mert nincs meg az előzetes tudásuk, és bizonyos képességeik még nem elég fejlettek ahhoz, hogy ezt kövessék.

— Technikailag hogyan lehet ezt másként csinálni? Elég hozzá egy tanító, vagy csoportbontásra van szükség?

— Ma már nem kell ehhez csoportbontás. Az alsó tagozaton Magyarországon nagyon-nagyon ritka, hogy 30 közelébe kerüljön az osztálylétszám. Huszonegynéhány fős osztályokkal pedig simán meg lehet csinálni a differenciálást. El kell kezdeni csoportokban dolgozni. Ez persze nehezen megy, ezt tanulni kell, de a gyerekek gyorsan tanulnak, tehát ezt meg lehet valósítani. Csoportokban kell dolgozni tehát, és differenciáltan kell egyéni munkát is adni a gyerekeknek.

A házi feladatot, amibe belefulladnak a gyerekek és a szülők is, gyorsan el kellene felejteni.

Ha már egyáltalán adunk házi feladatot, akkor az valami fejlesztő, izgalmas, érdekes és egyéni dolog legyen, ami kifejezetten annak a gyereknek a fejlődését biztosítja a tanító, és később a tanár a felső tagozattól kezdődően.

— Elképzelhető, hogy egy 25 fős osztályban akár 12-féle házi feladat is legyen?

— Igen. Ehhez egyrészt kell egyfajta felhalmozás a pedagógus részéről. A pedagógusok egy jó része jó pár éve tanít. Ha ez a folyamat tartana már egy ideje, akkor már önmaguk is rendelkeznének egy nagyobb feladatbankkal, egy nagyobb projektbankkal, amiből válogatni tudnak. De van ennél sokkal fontosabb dolog is.

A pedagógusok kezébe oktatási programcsomagokat kellene adni. Ezek sokkal többet jelentenek, mint egy tankönyv.

Ma a tankönyv vezérli az oktatást. Ha a gyerekek a tankönyvben lévő feladatoknak mondjuk a 80%-át megoldják, akkor teljesítették a penzumot. Na most, így nem lehet differenciálni, hiszen mindenki ugyanazt csinálja. De ha van a pedagógus kezében egy, a munkáját maximálisan segítő, sokféle lehetőséget biztosító, korszerű módszereket ajánló, ahhoz minden segítséget (tárgyi eszközöket, konkrét feladatokat, értékelési szempontokat) megadó oktatási programcsomag, akkor a differenciálás sokkal könnyebb lenne a pedagógusnak. Erre nagyon sok példa van a világban, és nekünk is van már tapasztalatunk. Mármint Magyarországon.

— A pedagógusaink fel vannak erre készülve? Megvan hozzá a képzettségük?

— A differenciálást tanítják a pedagógusképzésben. Hogy elég jól-e, arra nyilván azt lehet mondani, hogy biztosan lehetne sokkal jobban is. De el kellene kezdeni végre. Tehát legalább azt, amit tudunk, el kellene kezdeni. Ezt tanulni kell mindenkinek, a pedagógusnak is. Ez egy fejlesztési, egy innovációs folyamat, amiben rész célokat lehet kitűzni. Egyre többen vannak, akik csinálják. Akik azt mondják, hogy ez teljesen lehetetlen, azok nézzenek körül egy kicsit az iskolákban, mert

a pedagógusoknak már nem elhanyagolható része a tanítási-tanulási folyamat hosszabb-rövidebb idejét már differenciált módon csinálja végig.

Jól, rosszul, de mindenestre tanulja, és egyre jobban fogják csinálni. Ha még segítenénk is nekik például az említett oktatási programcsomagokkal, jobb továbbképzésekkel és még jó pár más módon, akkor még gyorsabban tanulnának, és még magasabb lehetne a színvonal is. Van ilyen, működik és létezik a gyakorlatban is, azonban a többség még nem ebben gondolkodik, hanem abban, hogy kiállok a gyerekek elé, és elmondom nekik, hogyan kell két számot összeadni.

— Ezek szerint a differenciált képzés célja, hogy a gyerekek a kezdeti nagy különbségek után felső tagozatra már nagyjából azonos szintre kerüljenek?

— Nem kell azonos szintre kerülniük. Pontosabban, vannak bizonyos alapkészségek, amikben természetesen van egy elvárás, hogy azokat jó szinten el kell sajátítani: írni, olvasni, számolni, a digitális eszközöket kezelni és még egy-két ilyen dolgot lehet mondani. Ezek elvárhatók, és később ezeket lehet szaporítani. De az nem baj, ha a gyerekek között különbségek alakulnak ki abban, hogy az egyik ezen a területen nyújt egészen magas teljesítményt, és már a pedagógusoknak is kapaszkodniuk kell, hogy ki tudják szolgálni az igényeit, a másik gyerek meg egy egészen más területen csinálja ezt.

Nem igaz, hogy a pedagógiának mindenáron egyenlősítenie kell. Bizonyos területeken kifejezetten a különbségekre kell koncentrálnia, arra, hogy a gyerekek kiemelkedjenek.

Ez egyeseknek lehetséges, őket szokták tehetségeseknek mondani. Hogy tényleg ők-e a tehetségesek, abba most ne menjünk bele, mert sokszor ez egy társadalmi szelekciós folyamatként működik. A többiekre meg azt mondják, hogy ők felzárkóztatandók, be kell pótolni a hiányosságaikat. Holott nekik is lenne olyan terület, amiben ki tudnának emelkedni, és ez nagyon jól hatna a többi területre is. Ha egy gyerek például imádja a csillagokat és szívesen foglalkozna csillagászattal, és ezt biztosítja számára az iskola, mert van még 15 gyerek, akit ez a terület szintén érdekel, és csinálnak velük egy csoportot, akkor amikor erre lehetőség van a tanrendben, összehozzák őket, és egy fizikatanár foglalkozik velük. Biztos, hogy ez ki fog hatni más tanulási folyamataikra is, mert rájönnek, hogy az iskola nem is akkora ellenség, mint eddig gondolták. Attól függ, mit akarunk.

Mi Magyarországon régóta azt szeretnénk, ha egy formális, nagyon nagy tananyagot mindenki elsajátítana és tökéletesen tudna. Miközben tudjuk, hogy ez akkora hazugság, mint ide Lacháza.

Azt a példát szoktam mondani, hogy egyszer olyan szívesen leérettségiztetnék egy tantestületet. Hogy abból, amit valamikor megtanultak, és amire olyan büszkék, abból mennyi van még meg? Jót szoktak vigyorogni a pedagógusok, amikor ezt elmesélem nekik.

— Ezzel a szemlélettel szembemegy a központi felvételi rendszere, ami pár tantárgy alapján szelektál. Az ön által vázolt, sok energiát és talán több tanárt igénylő rendszer hogyan tudná megmenteni azokat a tehetségeket, akik egy ilyen durva rostán most sajnos kihullanak?

— Ehhez alapvetően az kell, hogy amikor a tanulási-tanítási folyamatot szervezzük, ne abban gondolkodjunk, hogy egy standard tananyagot mindenkinek átadunk, és ha kell, ha nem kell, a gyerek magnóként felveszi, majd visszaadja a felelésnél, a dolgozatnál és az érettségin. Ehelyett abban gondolkodjunk, hogy ez a gyerek valamikor felnőtt lesz, és egy adaptív tudásra van szüksége, amit az életben használni tud. Ez nem prakticizmus, mert ebbe bőven beleférnek nagyon elméleti tudások és elvont dolgok is. Tehát

egy alkalmazható tudásra van szüksége, és egy olyanra, aminek az elsajátítását élvezi. Egész egyszerűen arra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.

Ha ezt meg tudjuk valósítani, például azzal, amit az előbb mondtam, hogy differenciáltan biztosítunk minimum egy olyan területet, ahol a gyerek maximálisan ki tud emelkedni, és ez órarendileg rendezve van, akkor sokkal nagyobb a remény, hogy ezek a rejtett lehetőségek előjönnek. De egy picit többet is mondok: nem is feltétlenül az a legfontosabb, hogy a már meglévő rejtett lehetőségeket előhozzuk, bár ez is fontos.

Konstruálni is lehet a tehetséget. Például hirtelen megtetszik egy gyereknek valami, amire addig nem is gondolt, legfeljebb nagyon messziről figyelte. De megtetszik neki, szívesen foglalkozna vele, ráugrik, és atomtudós lesz belőle, például.

Erre is jó ez az eljárás. Nemcsak arra, hogy a már meglévő tehetségeket kibontakoztassuk, hanem ez a tehetségkonstrukció egy még fontosabb vállalás lenne. És ezt meg lehet tenni. Ma nem tesszük, mert ahogy mondtam, egy standard tudást akarunk átadni mindenkinek, és ugyanúgy várjuk vissza. Ezt gondoljuk iskolának, miközben az iskola egészen más is lehetne.

— Térjünk vissza a kiindulópontra. Mit gondoljunk a jelenlegi iskolaérettségi rendszerről, ahol egy hatóság ad pecsétes papírt? Mi kellene ehelyett, hogy ne kallódjanak el a gyerekek sem a túl korai, sem a kései iskolába menetellel?

— Igen, itt pragmatikus megoldásra van szükség. Azt, amit korábban mondtam, nem lehet ide behelyettesíteni, mert az, hogy az iskola képes legyen nagyon különböző fejlettségen álló gyerekeket fogadni, csak sokára fog bekövetkezni. Ma azt a következtetést érdemes levonni, hogy

ez a változtatás nem vált be.

Jobb volt az a rendszer, amelyben az óvoda és a szülő együttműködéséből alakult ki, hogy visszatartsák-e még a gyereket, vagy mehet már iskolába. És a szülő döntött. Ezt a rendszert kellene visszahozni. Szerintem ma ez az adaptív válasz a kialakult rossz helyzetre. Viszont

hosszú távon azzal értek egyet, hogy a gyerekek tényleg hatéves korukban menjenek iskolába. Csak az iskola legyen alkalmas rá, hogy minden hatévest tudjon fogadni és optimálisan tudjon fejleszteni.

Egyelőre ma ezt nem lehet kivitelezni, így most szerintem vissza kell térni a régi rendszerhez.

— Nézhetünk bizakodva a jövőbe? A jelentős pedagógus-béremelésnek látszik már a hatása a szakember-háttérre, vonzóbb lett a pálya? Látjuk-e, hogy ez az egy intézkedés elindított valamilyen pozitív folyamatot?

— Ez a fizetésemelés, ha jól emlékszem, körülbelül két éve következett be. Két év alatt ilyen változásokat még nem lehet lemérni. Idén év végén fog kijönni a PISA 2025-ös vizsgálat eredménye, de sajnos még ez sem fog mutatni semmit. Egyelőre nem fogjuk látni ennek a színvonalbeli hatásait. Én félek is tőle, hogy ilyen jellegű hatása nem nagyon lesz. Ugyanis ahhoz, hogy a színvonalban ez jelentős hatást fejtsen ki, elsősorban annak kellene bekövetkeznie, hogy nagyobb számban és jobb korábbi iskolai eredményekkel rendelkező, felkészültebb, okosabb fiatalok kerülnek be a pedagógusképző intézményekbe. Akkor remélhetjük, hogy esetleg belőlük majd jobb pedagógusok lesznek, de ez eléggé bizonytalan folyamat.

— Tehát még nem látszik, hogy többen jelentkeznének a pedagógusképző szakokra?

— Sajnos nincsenek most statisztikai adataim ezzel kapcsolatban, de ha jól emlékszem, egy hírben azt láttam, hogy többen jelentkeztek, de nem radikálisan többen. Itt mindig veszélyes bármit is mondani, mert nagyon nagy a különbség a különböző szinteken. Például óvodapedagógusnak és tanítónak sokkal többen jelentkeznek, de ott a legnagyobb a lemorzsolódás is. A lemorzsolódás mértékét pedig nem lehet előre figyelembe venni. Tehát az, hogy most hányan jelentkeznek, sajnos viszonylag kevés információt ad arról, hogy négy vagy öt év múlva, amikor végeznek, milyen arányban fognak a pályán maradni és lesznek pedagógusok. Félek tőle, hogy a lemorzsolódók között ők lesznek majd többségben. De ez most nagyon negatív volt, sajnálom. Jó lenne, ha nem lenne igazam, és megfordulna ez a trend, és valóban egyre több és egyre jobb pedagógusjelölt jelenne meg.

— Akkor mondhatjuk, hogy a béremelés fontos lépés volt, de önmagában kevés, a rendszer egészéhez is hozzá kell nyúlni?

— Így van, és azt is tudjuk, hogy mihez: vissza kell adni a pedagógusi pálya értelmiségi jellegét. Ma ennek egyfajta „szakmunkás” vagy „betanított munkás” jellege van. A Nemzeti Alaptanterv meg a kerettantervek mindent pontosan meghatároznak, hogy mit kell tanítani, és nagyjából azt is, hogy hogyan. Bár elvileg módszertani szabadság van, de ezt a rengeteg tananyagot nem lehet másképpen megtanítani, csak „leadni”. Azaz leginkább csak prelegáló, frontális eszközökkel lehet tanítani, így a módszertani szabadság tulajdonképpen nincs is. Elvették a pedagógusoktól az önállóságot. Ezt kellene visszaadni. Ez egy nagyon nagy dolog lenne.

A fiatalok is szívesebben jönnének a pályára, ha látnák, hogy itt lehet kreatívnak lenni, ki tudják teljesíteni magukat,

igazi szakmai kérdések merülnek fel, jó megoldásokat lehet találni, és be lehet kapcsolódni innovációkba. Ma ez szinte nulla.

— Ön korábban említette, hogy egyre többen próbálnak meg differenciálni. Hogyan lehetséges ez, ha ennyire kötött a rendszer, és az anyagmennyiség miatt szinte csak egy módon lehet tanítani?

— Igen, a kettő egyszerre igaz, furcsa módon. Ez paradoxonnak tűnik, pedig nem az. Egyszerűen arról van szó, hogy ebből a rendszerből ki lehet lépni. Nem formálisan, hanem fű alatt. Vannak pedagógusok, akik azt mondják, hogy számukra a szakmai tisztesség többet jelent, nekik a gyerekek a fontosak, és nem követik azokat a szabályokat, amelyeket a mostani oktatásigazgatás rájuk erőszakol, leginkább a tanterveken keresztül. Ők előveszik az egyéni dolgaikat, elővesznek régi tankönyveket például. Egyre többen nyilatkoznak arról, hogy a régi tankönyveket vásároltatják meg, vagy a gyerekek egymásnak adják tovább, és inkább abból tanítanak, mert azok jobbak voltak. Vagy teljesen önálló program szerint tanítanak.

Ők a renitensek.

Folyamatosan veszélyeztetik magukat, mert ha egy ezt nem tűrő igazgatóval vagy tankerülettel találkoznak, akkor kikezdhetik őket, akár az állásukat is elveszíthetik. De nem tudunk ilyen esetről. Szerintem a rendszer is tudja, hogy itt nagyon nagy problémák vannak, és inkább hagyják ezeket a pedagógusokat dolgozni. Ráadásul általában ők a jó pedagógusok, akik igazán eredményeket érnek el az iskolákban, így nehéz is lenne őket kikezdeni.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

„Azt mondogatta, hogy végem van!” – ezt állítja Egressy Mátyásról egy szemtanú, aki az utolsók közt láthatta az eltűnt fiút

Egy 16 éves fiú beszélt a zavartan viselkedő fiatallal szombat hajnalban az Örs vezér terén. Erről vallomást is tett a rendőrségen.

SIKERSZTORIK

Brutális ajánlatot kapott a Cápák között című műsorban a magyar vállalkozó: Orbók Ilona az egész cégét kérte

Kuszkó Gábor élelmiszermérnök büszkén mutatta be kézműves magtejeit, de a befektetők kritikával illették.

KULT

A Stranger Things sztárjai mégis készítettek egy „utolsó, titokzatos részt” a történet folytatásáról

Finn Wolfhard és csapata a Saturday Night Live stúdiójában reagált a rajongói teóriákra és a kilencedik résszel kapcsolatos pletykákra.

SZEMPONT

A Shell volt alelnöke Magyar Péter mellett: Ezt a teljesítményt egyetlen cég sem tolerálná

Angyalföldről indult, a világ egyik legnagyobb cégének csúcsára jutott. Most elárulta, miért döntött úgy, hogy a TISZA mellé áll, és hogyan képzeli el a magyar gazdaság jövőjét, amelynek formálásában nagy szerepe lehet, ha nyernek a választásokon.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. január 17.

Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke, a TISZA Párt gazdaságfejlesztési és energetikai szakértője volt a Tiszta Hang podcast vendége, ahol karrierjéről, a magyar gazdaság állapotáról és a TISZA Párt terveiről beszélt. Magyar Péter úgy mutatta be, mint „a valaha volt legmagasabbra jutott magyar menedzsert”, akinek nagyon fontos feladata lesz a Tisza kormányban.

Bemutatkozó filmjében elhangzott, hogy

a világ egyik legnagyobb globális vállalatának vezetőjeként 85 országban 45 ezer kereskedelmi egységet és félmillió munkavállalót irányított. Öt éven át vezette a Menedzserek Országos Szövetségét, 2023-ban pedig a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki.

A beszélgetés elején felidézte, hogy tragikus repülőgép-balesetben elhunyt édesapja, a Malév főpilótája nyomdokaiba lépve ő is pilótának készült, ám édesanyja kérésére végül más pályát választott. Az üzleti élet iránti érdeklődését debreceni fűszeres nagyapja mellett alapozta meg, ahol már gyerekként belelátott a kereskedelembe. Későbbi karrierje során végül sokkal többet utazott, mint pilóta édesapja. „Az utolsó tíz évében a karrieremnek évente 200 napot repültem” – mondta.

Karrierje a Shellnél 1987-ben indult, ahol a töltőállomások melletti szupermarketek kialakítása volt a feladata, majd 28-29 évesen már a teljes magyarországi hálózatot vezette. A nemzetközi pályára egy osztrák mentora indította el, aki többet látott benne, mint amit ő maga gondolt magáról.

„Számomra az egyik tanulság, hogy egy jó vezető, egy mentor feladata, hogy felismerje azokat a képességeket azokban, akikkel dolgozik, amit ők maguk sem tudnak felismerni, és segítse őket abban, hogy többet érjenek el, mint amit ők maguk bármikor elképzeltek” – fogalmazott.

Londoni, dél-afrikai és németországi megbízatásai során a legfontosabb tanulságnak a teljesítményorientációt és a kiegyenlített versenyhelyzetet tartotta.

Szerinte a siker kulcsa, hogy a pálya mindenki számára egyenlő legyen.

„Ha a versenyhelyzet nem alakul ki, vagy az torzítva van, hogyha vannak kivételezett részei annak a versenynek, hogyha valaki a kezét is használhatja a focimeccs közben, az hosszútávon nem lesz sikeres” – állítja.

Németországban egy csődközeli helyzetben lévő vállalatot kellett talpra állítania, ami sikerült is, és a cég a Shell-csoporton belül a világ legjobban teljesítő vállalatává vált. Bárhol is dolgozott a világban, mindig fontosnak tartotta magyar identitását megőrizni, ahogy fogalmazott: „István maradtam, nem lettem Stefán.”

A magyar gazdaság helyzetét kritikusan értékelte. Szerinte a magyar menedzserek nemzetközi szinten is megállják a helyüket, az ország gazdasága mégis évek óta stagnál, és a kitűzött célok nem teljesülnek. Ezt egy multinacionális cégnél nem tolerálnák. „Nem lett volna három év” – jelentette ki arra a kérdésre, mi történt volna a Shellnél, ha három évig nem teljesülnek a tervek.

Szerinte a külső körülményekre, például a háborúra vagy a válságra való hivatkozás nem elfogadható magyarázat.

„Ebben a környezetben azt mondják, hogy nyilvánvalóan a menedzsmentnek az a feladata, hogy az adott körülmények között versenyhelyzetben jobban teljesítsen, mint a versenytársai. És a magyar gazdaság nem teljesít jobban, mint a többi európai gazdaság, rosszabbul teljesít, mint a környékbeli országok” – mondta.

Álláspontja szerint Magyarországnak nem összeszerelő üzemekre, hanem tudásalapú gazdaságra kellene építenie, amely a digitalizációra és a kis- és középvállalkozások (kkv) helyzetbe hozására fókuszál. Kritizálta az óriási állami támogatásokat, amelyeket az összeszerelő üzemek kapnak, miközben a kkv-k alulfinanszírozottak. „A beruházások nem mehetnek csak a giga-mega beruházások irányába. Pláne egy ilyen kisebb gazdaság esetében, mint Magyarország, nagyon fontos, hogy a szellemi tőkére alapozzuk a jövőnket” – vélekedett.

Kapitány István szerint hosszútávú startégiára van szükség, nem elég, hogy időről-időre a választási kampány előtt adnak egy kis támogatást a cégeknek. „Ha megértjük, hogy miért nem tudnak exportra termelni, létrehozzuk a versenyhelyzetet, nem kivételezünk a gazdasági élet egyik szereplőjével sem, akkor van arra remény, hogy a versenyhelyzetben ezek a vállalkozások megállják a helyüket, és elkezdenek beszállítani az értékláncba, el tudnak kezdeni exportálni, mert versenykörnyezetben is meg tudják állni a helyüket.”

A versenyképesség növelése alapvető feltétele annak, hogy elérjék az egyik legfontosabb céljukat, a bérek emelését.

„Ahhoz, hogy elérjük egy pár éven belül az 1 millió forintos minimálbért, ahhoz az kell, hogy brutális mértékben nőjön a magyar kis- és közepes vállalatok, valamint a nagyvállalatok versenyképessége, termelékenysége, exportképessége.” Ehhez szükség lesz az uniós források hazahozatalára, valamint arra is, hogy jól költsék el ezt a pénzt, akár vissza nem térítendő támogatások, akár kedvezményes kamatozású hitelek formájában. „Ne a fideszes választókerületi elnök döntse el egy kockásfüzetben, hogy akkor melyik cég kap támogatást, adott esetben a harmadszor, miközben az adott településen a többi, egyébként előrébb lévő cég meg nem kap semmit.”

Elmondta, azért csatlakozott a TISZA Párthoz, mert úgy érezte, fel kell ajánlania a hazájának a tudását és tapasztalatát.

„Én nyilvánvalóan alapvetően üzletember vagyok, voltam. Viszont úgy éreztem, és ez nagyon emocionális dolog is, hogy amikor hosszú éveken át mondtam, hogy szerintem a magyar menedzserek, a magyar munkavállalók nemzetközi szinten képesek dolgozni, és azt látom, hogy nincsen igazából jó teljesítmény, akkor fel kell ajánlani azt a hazámnak, hogy próbálok segíteni azzal, amit megtanultam. Hiszen én innen indultam el, ennek az országnak köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok, és ha bármilyen módon tudok segíteni, akkor nagyon szívesen megteszem.”

Szóba került, hogy a TISZA kormányában a bel- és külgazdaság, valamint az energetika egy minisztériumhoz tartozna, mert ezek a területek szorosan összefüggnek.

Kapitány István a legfontosabb feladatnak a bizalom helyreállítását tartja, mind a lakosság, mind a vállalkozások körében.

Ehhez szerinte kiszámítható, ritkán változó szabályozásra van szükség. „Az üzletemberek Magyarországon arról beszélnek, hogy nem tudjuk, holnap milyen különadó jön, mikor szűnik meg, ennek az iparágnak miért csak ez a része fizeti be ezt a különadót, a másik része miért nem. Tehát nagyon fontos, hogy a gazdaságot elkezdjük egy letisztult gazdasági filozófiával működtetni.”

A vásárlói bizalom ugyanilyen fontos: „nem elég egy gazdaságnak nőnie, az emberek 99%-ának éreznie is kell a saját életében, hogy ez bekövetkezik.”

A munkaerőhiány és az ázsiai vendégmunkások kérdésében úgy látja, a jelenlegi kormány politikája egy „ördögi kört” indított el, ahol a magyarok kivándorlását a külföldi munkaerő behozatalával pótolják. Ezzel szemben ő a magyar munkaerőbe való befektetést tartja a legjobb beruházásnak. Megoldásként a fiatalok, az idősebb korosztály és a megváltozott munkaképességűek aktivizálását, valamint a külföldön élő magyarok hazacsábítását nevezte meg. „Ez egy óriási munkaerő tartaléka a magyar gazdaságnak, ez a 740 ezer ember” - fogalmazott.

Az energetika területén a legfontosabbnak az ellátásbiztonságot, a megfizethető árakat és a fenntarthatóságot tartja.

Szerinte elfogadhatatlan, hogy Magyarország energiaellátása 87%-ban egyetlen forrástól, Oroszországtól függ. A megoldást a források diverzifikálásában és a verseny megteremtésében látja.

A rezsicsökkentésről azt mondta, a lakosság számára meg kell tartani, sőt, javítani kell rajta, például a tűzifa áfájának 5%-ra csökkentésével. Ugyanakkor a vállalati szektorban szerinte elviselhetetlenül magasak az energiaárak, ami rontja a versenyképességet, ezért a keresztfinanszírozást meg kell szüntetni.

„A versenyszférában a villamosáram és a gáz ára európai összehasonlításban az egyik legmagasabb szinten van. Erről nem szoktak általában olyan sokat beszélni, de nagy jelentősége van, hiszen ezek mind belekerülnek azoknak a termékeknek az árába, amit a magyar állampolgárok megvesznek.” Szerinte ez a magas infláció egyik oka, valamint nagy szerepe van abban is, hogy a magyar cégek nem versenyképesek.

Az energiahatékonyság növelését kulcsfontosságúnak tartja. „A legolcsóbb energia az az energia, amit nem használunk föl” – jelentette ki, utalva a magyar lakásállomány rossz állapotára és egy nagyszabású felújítási program szükségességére. Első körben 100 ezer lakást korszerűsítenének.

A paksi atomerőművel kapcsolatban a Paks 1 blokkjainak üzemidő-hosszabbítását és a Paks 2 beruházás teljes felülvizsgálatát sürgette.

Szerinte az államnak felül kell vizsgálnia a kiadásait, és olyan presztízsberuházások helyett, mint a repülőtérvásárlás, inkább az oktatásra és az egészségügyre kellene költenie.

„Az állampolgárok nem azért fizetik be az adójukat, hogy reptereket vásároljanak, hanem azért fizetik be az adójukat, hogy legyen kórház és legyen jól funkcionáló oktatási rendszer” – mondta.

A nemzetközi kapcsolatokról és a tárgyalási kultúráról szólva a kölcsönösen előnyös, „win-win” megállapodások fontosságát hangsúlyozta. „Hosszú távon nem szerencsés, hogyha egy szerződés nem kiegyenlített erőviszonyokat mutat. Még akkor is, hogyha különböző méretűek a szerződéskötők” – magyarázta. Szerinte annak is nagy szerepe van, hogy értsük a másik ország tárgyalási kultúráját.

Jó vezetéssel még a lehetetlen helyzetek is megoldhatóak, állította Kapitány István, aki szerint fontos a nyitottság és az összefogás. Példaként Nelson Mandela tevékenységét hozta fel, aki képes volt ezt elérni Dél-Afrikában.

„Tehát az, hogy egy ország összefogjon, hogy kiegyezzünk, az egy nagyon-nagyon fontos dolog, és én azt gondolom, hogy Magyarországon ez az, amit el kell érnünk. Elsősorban magyarok vagyunk, ez a mi országunk.”

A teljes beszélgetés