Török Gábor: A Fidesz-elit sem látja a valós számokat, szándékosan titkolják előlük a rosszabb adatokat

A politikusok részéről a bocsánatkérés egy szükséges rossz, amit akkor tesznek meg, ha úgy érzik, muszáj – mondta Róna Dániel a Telex 2026 című műsorában. A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint az utóbbi időszakban azért szaporodtak meg az ilyen esetek, mert a Fidesznek lett egy potens kihívója.

„Talán a közhiedelemmel ellentétben azért a legtöbb magyar választó nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben, de valamilyen mértékben olvassa az ellenoldali hírcsatornákat is” – fogalmazott. A teljes elzártságban élők arányát a választók egytizedére, maximum egyötödére becsülte. Olyan botrányt ugyanakkor nem tudott említeni, amiről egy fideszes és egy tiszás szavazó ugyanazt gondolná. Még Novák Katalin lemondása esetében sem, akiről bár a fideszesek egy része is elítélően beszélt, a megítélése a két táborban a mai napig eltérő.

A gödi akkumulátorgyárral kapcsolatos legújabb, Magyar Péter által bemutatott videóban elhangzott állításokról Róna Dániel azt mondta, ha igaz, amit a nyilatkozó férfi állított a veszélyes anyagok elszállításáról a hatósági ellenőrzések elől, az egy nagyon nagy botrány.

„Tehát ez egy erkölcsileg nagyon súlyos ügy. Nyilván minden választó maga ítéli meg, hogy a saját erkölcsi mércéje szerint mennyire súlyos, de ennek az ellenőrzésnek nyilván csak úgy van értelme, hogyha nem tudnak róla előre. Különben nem ellenőrzés” – jelentette ki. Szerinte az ügy azért tudott most ekkorát robbanni, mert olyan új információk kerültek nyilvánosságra, amelyek egyben mutatták be a teljes történetet. Az alapállítássá az vált, hogy „a kormánynak az emberek egészségének védelménél fontosabb volt a gyár által termelt profit és termelés”, és ezt a kormány eddig nem tudta meggyőzően cáfolni.

A Szőlő utcai gyermekotthonban történtekkel kapcsolatban úgy vélte, az biztosan ártalmas volt a kormánypártnak. A kormány az intézmény bezárásával megpróbálta a cselekvőképesség látszatát fenntartani, de az elemző szerint ez nem jelenti azt, hogy a választók megoldottnak tekintenék az ügyet. A botrány azért volt különösen fájdalmas a Fidesznek, mert a gyermekvédelem a kormány egyik zászlóshajója volt. A kormány kezdeti kommunikációja, miszerint fiatalkorú bűnözőkről van szó, sikertelen volt. „A társadalom elsöprő többsége nem fogadta el ezt az érvelést, nem gondolja úgy, hogy akkor megérdemlik, csak azért, mert ők bűnözők” – mondta Róna, hozzátéve, hogy egy mérésük szerint a teljes társadalom egyharmada ezt az ügyet tartotta a hónap legfontosabb eseményének.

A sok, egymásnak is ellentmondó vád (Brüsszel ügynöke, tőzsdespekuláns, rossz magánélet) szerinte nem jut el a politikát kevésbé követőkhöz. A leginkább veszélyes vádnak azt tartotta, hogy Magyar Péter adót emelne, mert ez közvetlenül érinti az embereket, de szerinte a Fidesz kapkodó kampányát jelzi, hogy erről is viszonylag hamar leálltak.

A korábbi botrányok kapcsán, mint a Borkai-ügy, kiemelte a katarzis és a politikus által mutatott kép és a valóság közötti ellentmondás fontosságát.

Novák Katalin bukásával kapcsolatban felvetette, hogy a köztársasági elnök talán túlságosan önjáró volt, és Orbán Viktor azért engedhette el a kezét, „mert annyira nem akarta, hogy maradjon”. Ezzel szemben a miniszterelnökhöz legközelebb álló politikusok, mint Szijjártó Péter vagy Lázár János, Róna szerint jelenleg nem beáldozhatók.

Az Orbán Viktort érintő ügyekről (luxusutak, a környezetének gazdagodása) azt mondta, nem biztos, hogy nincs érdemi hatásuk. Szerinte ezek az ügyek mélyítették az ellenszenvet azokkal szemben, akik amúgy sem kedvelték a miniszterelnököt, de amíg nem volt egységes politikai képviseletük, ennek nem volt jelentősége. A Tisza Párt megjelenése ebben hozott új helyzetet.

Szerinte Lázár és Szijjártó azért maradhatott a kampány frontvonalában, mert Novák Katalin és Varga Judit távozása után a Fidesznek nincs elég tehetséges, energikus és hatásos kommunikátora. „Ha a Fideszben sorban állnának a tehetségesebbnél tehetségesebb kommunikátorok, (...) akkor Lázár Jánost már rég hátra vonták volna, de nincs ilyen” – jelentette ki.

A Fidesz és a Tisza botránykezelése között azt a különbséget emelte ki, hogy Magyar Péter már többször is bocsánatot kért, míg Orbán Viktor ezt kínosan kerüli.

– mondta.

Az elemző szerint a választás egyáltalán nem lefutott, és nem ért egyet azokkal, akik a Tisza Párt előnyét behozhatatlannak tartják. Úgy véli, a választani tudók körében mért 13 százalékpontos különbség, figyelembe véve a hibahatárt és a Fidesz strukturális, nagyjából 5 százalékpontos előnyét (választókerületi rendszer, Mi Hazánk bejutása), még megfordítható.

A legfontosabb tényezőnek azonban a logisztikát tartja. „A választás az egy logisztikai meccs és egy véleménymeccs együtt. És mindkettő nagyon fontos” – hangsúlyozta. A Fidesznek hatalmas intézményi és erőforrásbeli előnyei vannak a mozgósításban, a szavazatok „elvitelében”, amivel a Tisza Párt nem rendelkezik. Ide sorolta a szavazatvásárlási szokásokat, a közmunkásokra és önkormányzati dolgozókra gyakorolt nyomást. Bár a Tiszánál a lelkesedés megvan, Róna szerint

Ez az a hátrány, amit a Tiszának le kell dolgoznia, és ez jelenti a legnagyobb kihívást számukra.

Szombat reggel 9 óra 40 perckor Izrael egy háromhullámos támadássorozatban megölte Irán legfőbb vezetőjét, Hámenei ajatollahot. Ezzel átléptek egy újabb Rubicont: egy szuverén ország államfőjét likvidálták.

Pedig az iráni kormány állítólag fájdalmas tanulságokat vont le a tavaly júniusi, 12 napos háborúból, amikor Izrael mélyen a föld alatt is bemérte katonai parancsnokait, miután rájöttek, hogy a testőreik mobiltelefonokat hordanak maguknál. Az akkori kudarcok állítólag feldühítették Hámeneit. Az Irán által ezen a hétvégén elkövetett végzetes hibák ennek ellenére még súlyosabbak voltak a tavaly júniusinál, ami különösen halálossá tette az izraeli-amerikai csapást.

Szombaton Irán legmagasabb rangú katonai és hírszerzési tisztviselői közül többen fényes nappal gyűltek össze egy magas szintű értekezletre az ország Nemzetbiztonsági Tanácsának irodáiban. Még a legfőbb vezető is a korántsem titkos, hivatalos rezidenciáján volt, pedig ő előtte bunkerről bunkerre költözött – írta a The New York Times.

A hónapokig tervezett támadást három hullámban hajtották végre. Az első, vezetést célzó csapás a meglepetés erejére épített, mivel a szokásostól eltérően nem éjjel, hanem reggel indították. A második hullámban Izrael Irán föld-levegő rakétaütegeit támadta, különösen a Teheránt védőket. A harmadik hullámban Izrael történetének legnagyobb légi armadáját vetette be, mintegy 200 repülőgéppel. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a teljes izraeli légierőt Iránba küldték.

A támadás egyik kulcseszköze egy F-15-ös vadászgépekről indítható ballisztikus rakéta, a Black Sparrow volt, amellyel nagy távolságból, az iráni légvédelem hatósugarán kívülről is csapást mérhettek. A hadművelethez az amerikaiak is csatlakoztak: az iráni vezetés elleni első csapások után körülbelül fél órával Kelet-Iránban lévő célpontokra összpontosítottak, míg Izrael az ország nyugati felét támadta.

Vasárnap délig izraeli katonai tisztviselők már arról számoltak be, hogy megszerezték a légi fölényt, és vadászgépeik szabadon repülnek Teherán felett. „Irán jelenleg teljesen ki van téve a légicsapásoknak. Csak az amerikai erők és az izraeli légierő dönti el, hol, mikor és hogyan. Szinte képtelenek ellenállni” – mondta Amir Eshel, az izraeli légierő egykori parancsnoka.

Az amerikai és izraeli gépek azóta is Irán nagy hatótávolságú ballisztikus rakétáinak indítóállásaira vadásznak..

Az amerikai erők az iráni flottát is támadták. Donald Trump elnök vasárnap azt írta: „Most értesítettek, hogy megsemmisítettünk és elsüllyesztettünk 9 iráni hadihajót, köztük néhány meglehetősen nagyot is. A többire is vadászunk – hamarosan azok is a tenger fenekére kerülnek!”

„Nos, mi négy-öt hétre terveztük” – közölte Donald Trump elnök vasárnap azzal kapcsolatban, hogy az amerikai hadsereg meddig képes fenntartani ezt az intenzitást.

Trump szerint a Pentagon bőséges erőkkel, rakétákkal és bombákkal rendelkezik a katonai támadás fenntartásához. „Hatalmas mennyiségű lőszerünk van. Tudja, a világ különböző országaiban, mindenfelé tárolunk lőszert” – tette hozzá. Arról azonban nem beszélt, hogy a Pentagon aggodalmai szerint a konfliktus tovább apaszthatja azokat a stratégiai készleteket, amelyek elengedhetetlenek lennének például egy Tajvan körüli háborúban vagy ha az oroszok betörnének Európába.

A New York Timesnak adott rövid telefonos interjújában az amerikai elnök ugyanakkor további amerikai áldozatok lehetőségére is figyelmeztetett.

Arról több, egymásnak ellentmondó elképzelést vázolt fel arról, hogyan alakulhatna ki új kormány Iránban azután, hogy Ali Hamenei ajatollahot megölték. Az egyik lehetőségként a venezuelai modellt említette, ahol csak a legfelső vezetőt távolították el, a kormány többi része pedig a helyén maradt, és hajlandó volt együttműködni az Egyesült Államokkal. „Amit Venezuelában tettünk, szerintem az a tökéletes forgatókönyv” – mondta.

Trump közölte, hogy „három nagyon jó választása” is van arra, ki vezethetné Iránt, de a neveket nem árulta el. Arra a kérdésre nem válaszolt, hogy a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanács vezetőjét, Ali Laridzsanit el tudná-e képzelni az ország élén.

Percekkel később azután az amerikai elnök egy teljesen ellentétes forgatókönyvet vázolt fel, amelyben az iráni nép döntené meg a fennálló kormányt. „Ez rajtuk múlik, hogy megteszik-e vagy sem. Évek óta beszélnek róla, így most nyilván lesz rá lehetőségük” – fogalmazott. Egy harmadik elképzelés szerint Irán elit katonai erői, köztük az Iszlám Forradalmi Gárda tisztjei egyszerűen átadnák fegyvereiket a lakosságnak. „Tulajdonképpen megadnák magukat a népnek” – mondta Trump.

Erre azonban nagyon kevés az esély. A szakértők többsége kizártnak tartja, hogy pusztán légicsapásokkal felszámolható lenne a mély gyökereket eresztő iráni rendszer.

Sokan énekkel és tánccal ünnepeltek, de amikor megjelentek a Forradalmi Gárdához kötődő önkéntes milícia, a Baszidzs felfegyverzett tagjai, gyorsan szétszéledtek. Az egymilliósra becsült milíciát már mozgósították a főváros körül. „A januári tüntetők brutális lemészárlása azt sugallja, hogy a belső nyugtalanságot vasököllel fogják leverni” – fogalmaz Ellie Geranmayeh, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa Közel-Kelet és Észak-Afrika programjának helyettes vezetője.

A rezsim közben a folytonosságot hangsúlyozza. A hivatalos közlemények az alkotmányos rend betartását ígérik az új vezető kiválasztásakor, és ideiglenes vezetői tanácsot hoznak létre. Ali Laridzsáni, a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanács vezetője televíziós nyilatkozatában egységre szólított fel: „A történelem során az iráni nemzet még nagyobb kihívásokkal is szembenézett; még a mongolok is végigszántották az egész országot, mégis a nép rendíthetetlen maradt és megvédte földjét. Az efféle mártíromságok ellenállóvá és szilárddá teszik az embereket” - jelentette ki.

Laridzsáni pragmatikusnak tartják, aki akár alkut is köthetne Washingtonnal a szankciók enyhítéséért cserébe. De megerősödhetnek a keményvonalasok is.

A hatalmi harcokon túl az országot a szétszakadás is fenyegeti. A meggyengült állammal szemben fegyveres csoportok léphetnek fel, különösen az etnikai kisebbségek, például a kurdok lakta területeken. Mustafa Hijri, az Iráni Kurdisztáni Demokrata Párt vezetője már most arról beszél, hogy „szükség esetén küzdelmük részeként fegyveres ellenállásba kezdhetnek”. Ezt a feszültséget tovább szítja, hogy Naser Makarem Shirazi ajatollah, egy befolyásos klerikus dzsihádra szólított fel Izrael és az Egyesült Államok ellen.

Mindez egy irakihoz hasonló, elhúzódó felkelés kockázatát veti fel egy 90 milliós, hét országgal határos államban.

Közben a piacok is egyre idegesebbek. A Washingon Post szerint az olajárak emelkedésnek indultak Ázsiában hétfőn, miután a befektetők először reagálhattak az Egyesült Államok és Izrael vezette közel-keleti konfliktusra. Az olaj ára 8 százalékkal nőtt, és a japán Nikkei is 2 százalékkal esett a korai kereskedésben.

A konfliktus következményei attól függenek, hogy meddig tart és milyen messzire terjed. De az üzleti elemzők attól tartanak, az emelkedő olajárak csak a kezdetet jelentik. A szállítási fennakadások más árukat is megdrágíthatnak, ami világszerte súlyosan érintheti a növekedési kilátásokat és növelheti az infláció kockázatát.

Hámeneit halála előtt hónapokig megfigyelés alatt tartották az amerikaiak - írja a New York Times. Közvetlenül a szombat reggeli támadás előtt a CIA kulcsfontosságú információhoz jutott egy teheráni csúcstalálkozóról, amelyen Irán legfőbb vezetője is részt vett. Az Egyesült Államok és Izrael kimondottan emiatt módosította a támadás időzítését, amit eredetileg éjszakára terveztek. De a csapásmérő gépek már szombat reggel elindultak, majd nem sokkal későbbb lebombázták azt a komplexumot, ahol az ajatollah és több másik, magas rangú iráni tisztviselő is tartózkodott.

Az akcióhoz szükséges hírszerzési képességek a tavalyi 12 napos háború után javultak jelentősen. Akkor az Egyesült Államok sokat tanult arról, hogyan kommunikál és mozog nyomás alatt Hámenei és az Iszlám Forradalmi Gárda. Tavaly júniusban Donald Trump elnök már azt állította, hogy az Egyesült Államok tudja, hol rejtőzik az ajatollah, és akár meg is ölethette volna. Egy volt amerikai tisztviselő szerint az akkori értesülések ugyanazon a hírszerző hálózaton alapultak, amelyre a mostani művelet is támaszkodott.

Az izraeli vadászgépek helyi idő szerint reggel 6 órakor szálltak fel bázisaikról. Két óra öt perccel később, teheráni idő szerint 9:40-kor a nagy hatótávolságú rakéták becsapódtak az épülettömbbe, ahol az iráni elnöki hivatal, a legfőbb vezető irodája és a Nemzetbiztonsági Tanács is található.

Izraeli információk szerint a gyűlésen jelen volt többek között Mohammad Pakpour, az Iszlám Forradalmi Gárda főparancsnoka, Aziz Nasirzadeh védelmi miniszter, Ali Shamkhani admirális, a Katonai Tanács vezetője és Mohammad Shirazi, a hírszerzési miniszterhelyettes is.

„A mai reggeli csapást Teherán több pontján hajtották végre egyidejűleg; az egyik helyszínen Irán politikai–biztonsági vezetésének magas rangú tagjai gyűltek össze” – írta erről később egy izraeli védelmi tisztviselő, aki szerint az iráni háborús előkészületek ellenére sikerült „taktikai meglepetést” elérniük.

A vezetői komplexum elleni támadás után további csapásokat mértek azokra a helyszínekre, ahol iráni hírszerzési vezetők tartózkodtak. Bár Irán legfőbb hírszerzési vezetője elmenekült, a hírszerző szolgálatok felső vezetését megtizedelték.

Hámenei halála után hatalmas tömegek özönlöttek Teherán és Irán más városainak utcáira, hogy megünnepeljék az ajatollah halálát. Mások gyászolni kezdték. Az Iszlám Forradalmi Gárda megfogadta, hogy bosszút áll a történtek miatt.

Ő volt a Közel-Kelet leghosszabb ideje hatalmon lévő vezetője. 1939. július 17-én született Meshedben. A sah uralma alatt a titkosrendőrség többször letartóztatta és megkínozta.

Az 1979-es iszlám forradalom győzelme után azonban karrierje meredeken ívelt felfelé. Homeini legfelsőbb vezető beválasztotta őt az újonnan létrehozott Forradalmi Tanácsba, majd kinevezte a teheráni pénteki imák vezetőjévé. Ebben a pozíciójában gyakran egy puskával a kezében ostorozta a forradalom ellenségeit, elsősorban a „Nagy Sátánt”, az Egyesült Államokat.

1981 júniusában túlélt egy merényletkísérletet, amikor egy magnóba rejtett bomba robbant mellette; jobb karja használhatatlanná vált.

Alig négy hónappal később Irán elnökévé választották, és két cikluson át töltötte be a tisztséget az irak-iráni háború évei alatt. Khomeini ajatollah 1989-es halála után választották meg legfőbb vezetővé.

Első beszédében önmagát egy „sok hibával és hiányossággal rendelkező, kis képzettségű szeminaristának” nevezte. Hatalma ugyanakkor felülírta a választott elnökét is: ő felügyelte a fegyveres erőket, a belbiztonságot, az igazságszolgáltatást, az állami médiát és a külpolitikát.

Döntő szava volt a 2015-ös, hat nagyhatalommal kötött, mérföldkőnek számító nukleáris megállapodásban is. Bár mélyen bizalmatlan volt az amerikai szándékokkal szemben, és a keményvonalasok hevesen ellenezték, végül mégis áldását adta az egyezményre, amely korlátozta Irán nukleáris programját a bénító gazdasági szankciók enyhítéséért cserébe.

Döntését később láthatóan megbánta, amikor Donald Trump 2018-ban egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból és újra bevezette a súlyos szankciókat. Válaszul Irán fokozatosan felhagyott az egyezményben foglalt korlátozások betartásával, de továbbra is tagadta, hogy atomfegyverre törne.

Hámeneit személyes sértésként érte és különösen feldühítette Kászim Szulejmáni iráni parancsnok 2020. januári meggyilkolása, amelyet Trump rendelt el. A dróncsapást „gyáva tettnek” nevezte, Trumpot pedig „bohócnak” nevezte.

A Washington Post jellemzése szerint ősz szakállával, visszafogott mosolyával barátságosabb figurának tűnhetett, mint örökké komor mentora, Homeini. Ismert volt a perzsa költészet és a klasszikus nyugati irodalom iránti rajongásáról; kedvenc műve Victor Hugo „A nyomorultak” című regénye volt. Azonban kérlelhetetlenül leszámolt ellenségeivel.

Szövetséges milíciákat képzett ki és fegyverzett fel Gázában, Irakban, Libanonban és Jemenben, kiterjesztve Irán befolyását, amely fenyegetést jelentett Izraelre, és Iránt a térség meghatározó szereplőjévé tette. Az Egyesült Államokat „a nagy Sátánnak” nevezte, Izraelt pedig „egy eltávolításra váró rákos daganatnak”. 2022-ben drónszállításokkal segítette Putyin háborúját Ukrajna ellen, 2023-ban pedig teljes mellszélességgel támogatta az Izrael ellen terrortámadást indító Hamászt.

Ezzel párhuzamosan azonban az ország egyre inkább elszigetelődött, gazdasága a szankciók súlya alatt roskadozott, a társadalmi elégedetlenség pedig egyre nőtt. Hámenei maga is egyre népszerűtlenebbé vált, különösen a 2009-es, vitatott elnökválasztást követő tömegtüntetések brutális leverése után.

A rezsim az elmúlt években egyre gyakrabban nyúlt az erőszakhoz, hogy fenntartsa hatalmát. A legutóbbi, decemberi tüntetéshullámot is brutális eszközökkel fékezték meg, a jelentések szerint több mint 6800 tüntetőt öltek meg, és több tízezret tartóztattak le. Ali Hámenei a vérengzésért egyértelműen Trumpot tette felelőssé, „bűnözőnek” nevezve az amerikai elnököt, aki szerinte „nyíltan bátorította” a tüntetőket azzal, hogy katonai támogatást ígért nekik.

Hámeneinek hat gyermeke született feleségétől, Khodzastehtől.

Hogy most mi vár Iránra, az nem egyértelmű. Elképzelhető, hogy utódlási harc kezdődik a különböző keményvonalas frakciók között, de az sem kizárt, hogy az elégedetlen tömegek valóban megdöntik a rendszert, ahogy azt Trump reméli.

„Megtámadtak bennünket, olajblokád alá vettek, most még nem az embereket, nem a városainkat” - fogalmazott Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádióban. Közben a honvédelmi miniszter arról beszélt, a fegyveres erők már szombaton megkezdik a magyar energetikai infrastruktúra fokozott védelmét, hogy megelőzzék, és szükség esetén elhárítsák a légi és szárazföldi támadásokat. Az első egységek el is indultak. A miniszterelnök, miután meghallgatta a nemzetbiztonsági szolgálatok beszámolóit, szerdán azt állította, Ukrajna készül további akciókra a magyar energiarendszer működésének megzavarása érdekében. Drónrepülési tilalmat rendeltek el Szabolcsban, és megduplázták a keleti országrészbe telepített katonai helikopterek számát.

Kampányfogás vagy valós veszély egy Ukrajnából érkező támadás lehetősége magyar területen? Hogyan védték eddig a magyar energetikai infrastruktúrát, és milyen típusú fenyegetésekkel számolhat a kormány? Erről beszélgettünk Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel.

— A kormány egy ukrán akció veszélyét emlegeti. Mennyi a realitása annak, hogy egy NATO-ország területén egy NATO-n kívüli ország szabotázsakciókat kövessen el?

— Nem tartom nagyon valószínűnek, de kizárni sem lehet. Én azt gondolom, a „jobb félni, mint megijedni” elve alapján jobb, ha erre készülünk. Nem is gondolom, hogy a felkészülést egyetlen országra kellene kihegyezni. Csak egy lehetőséget említsek: vannak ezek az úgynevezett hamis zászlós műveletek. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy valakinek érdeke fűződik ahhoz, hogy itt Magyarországon vagy bárhol máshol olyan feszültségeket kreáljon, ami a számára kedvező reakciót váltja ki. Például Oroszországnak biztos, hogy érdeke, hogy a magyar–ukrán viszonyt rontsa.

És nem azért, mert üldözési mániában szenvednék, és nem azért, mert azt gondolom, hogy minden rossznak az okozója Oroszország — bár nagyon soknak az okozója. De van realitása annak, hogy ettől például tartani kell.

— Többen, például Magyar Péter is attól tart, hogy a mostani látványos katonai kivonulás egy belpolitikai indíttatású önmerénylet előjátéka lehet, amivel tovább súlyosbítanák a magyar–ukrán viszonyt, mindezt felhasználva a választási kampányban.

— Én is tudnék 5-6 különböző horrorszcenáriót felvázolni. Lehet ilyeneken gondolkodni, a politikusoknak ez a dolga. Én továbbra is inkább a hamis zászlós műveletekre hívnám fel a figyelmet, mert az az én szakmámba vág. Arra nagyon oda kell figyelni, és nem szabad azonnal reagálni, ha valami történik. Ne adj’ Isten, hátha nem az történik, amit nyilvánvalóan látunk, hanem van mögötte valami más. A politikusok dolga ebben az esetben az óvatosság lenne, nem az elhamarkodott ítélkezés.

— Ugyanakkor láttuk, hogy amikor az oroszok lebombázták a Barátság-vezeték egy elosztóállomását, a magyar kormány akkor sem az oroszokat bírálta, hanem Ukrajna-ellenes kampányt épített rá.

— Én erről nem tudok igazából nyilatkozni, mert nem vagyok választási szakértő. Ha objektív akarok lenni, és a mostani intézkedések elrendeléshez vannak megfelelő bizonyítékok a titkosszolgálatoktól, akkor minden más szempontot mellőzve kell cselekedni, mert az ország biztonságát nem lehet veszélyeztetni. Azt gondolom, ha ez a helyzet mindenkit reagálásra kötelez. Hogy ez így van-e, azt én nem tudom, ezt a titkosszolgálatok tudják, remélhetőleg. Majd meglátjuk, mi történik. Ki fog derülni, hogy mi van valójában emögött.

— Mennyire fontos az energetikai infrastúra védelme egy ilyen helyzetben, és mik ennek a megfelelő eszközei? Elég katonákat odaküldeni?

— Az, hogy a kritikus infrastruktúrát védeni kell, alapvető feladat. Nemcsak az energetikait, hanem az infrastruktúrát általában. Például egy repülőtér védelme nagyon nehéz, hiszen nagy a forgalom, nehezen ellenőrizhető, könnyen sebezhető. Ha földi szabotázsra gyanakszunk, akkor a katonák kivezénylése nagyon reális és hasznos lépés, de nem elég. A katonák azt tudják tenni, hogy ha látnak valami gyanúsat, vagy valaki lövöldözik, vagy robbanóanyaggal találják magukat szemben, akkor tudnak reagálni.

El szoktuk felejteni, és Magyarországon nem is nagyon szeretjük, mert spicliskedésnek tartják, pedig nem az. A lakosságnak azt gondolom, elemi érdeke és feladata, hogy ha gyanús mozgásokat tapasztalnak, akkor erről tájékoztassa a rendőrséget. Ezen kívül vannak olyan lehetőségek, amiket nem a járőröző katonáknak kell elhárítani. Például a dróntámadások kivédése egyértelműen légvédelmi feladat, és ott az előrejelző rendszernek, a nemzetközi együttműködésnek, a NATO-nak nagyon komoly feladatai vannak. És ami a legnehezebb, az a kibertámadás, amit sosem lehet kizárni. Vannak, akik rendkívül hatékonyak ebben. Ehhez sem a katonák kellenek.

Tehát ez egy szükséges, de messze nem elégséges lépés.

— Nem elkésett most kivezényelni a katonákat? A háború kitörése után nem sokkal egy drón repült át Ukrajna felől a paksi atomerőmű fölött, és végül Zágráb külvárosában csapódott be. Akkor miért nem történtek látható intézkedések?

— Igen, ez jó kérdés. Jó megállapítás, hogy nem tudtunk róla. Biztos, hogy történtek lépések, Paksot egyébként is állandóan őrzik. Az atomerőmű úgy van megépítve, hogy nagyon nehéz ellene bármilyen hatékony támadást intézni. Most ezek a látható lépések következnek be, amellett, hogy nyilván a nem látható intézkedések is folyamatban vannak és megerősödnek. Akkor mondhatnánk nagy biztonsággal, hogy elkéstünk, ha történt volna valami, amit nem tudtunk megakadályozni.

Biztos, hogy volt védelem eddig is. Az, hogy most vezényelték ki a katonákat, a bejelentés szerint annak a következménye, hogy az információk szerint megnőtt az ilyen támadások veszélye. Erre válaszul történtek ezek a lépések. A kérdésében említett incidensről: akkor a drónok még nagyon kezdetleges formában voltak, legalábbis a tapasztalatunk az alkalmazásukról. Most már láttuk, hogy amikor mondjuk Lengyelországba 13 vagy 14 drón repül be egyszerre, akkor erre jobban oda kell figyelni. De még egyszer mondom: a drónok a leglátványosabbak, de nem a legvalószínűbbek, és nem a leghatékonyabbak, mert sokkal könnyebb ellenük védekezni. A NATO légvédelmi rendszere és a magyar légvédelmi rendszer is azonnal észleli, ha valahol egy drón felemelkedik ebben a térségben, aminek minden négyzetcentiméterét látjuk.

— És mi a helyzet a terrortámadásokkal? Azokat sokkal nehezebb kivédeni, hiszen elkövethetik olyanok is, akik régóta Magyarországon élnek, tehát semmilyen látványos mozgás nem előzi meg.

— Magyarország szerencsére egy nyitott ország, tehát ide bejöhetnek emberek úgy, hogy senki nem veszi észre. Azaz még az sem kell, hogy régen itt élő emberekről legyen szó, simán bejöhet valaki. Ha egy másik schengeni ország felől lép be, akkor még ellenőrzés sincsen. De hát erre kell felkészülni; annak, hogy egy ország nyitott, rengeteg előnye van. Van egy-két hátránya is, de a hátrányok messze kisebbek, mint a gazdasági, politikai, kulturális előnyök. Ezzel együtt kell élni, és ehhez kell hozzáigazítani az ország védelmét. Még egyszer mondom, ebben a helyzetben a lakosságnak nagyon oda kell figyelnie. Amikor a 2001-es New York-i merényletek voltak, utána, ha az ember egy újságot a metróban hagyott, azonnal kiürítették a szerelvényt, és jött a rendőrség. Azért, mert az amerikai emberek ezt rögtön jelentették, mert féltek. Tehát a közvéleménynek is figyelnie kell, és azt gondolom, erre nekünk sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

én ezt nem tudom, és nem is akarom megítélni, nem az én szakmám, de akkor is erre oda kell figyelni.

— A Barátság-vezeték jelenleg nem működik. A javításáról ellentmondó információk vannak. Mit tud tenni Magyarország, hogy kiderítse, mi történt? Odaküldenek ügynököket? Hozzájuthatunk műholdfelvételekhez?

— A műholdfelvételeket illetően, bár Magyarországnak nincsenek saját műholdjai, de kereskedelmi műholdaktól lehet ilyen képeket venni. Hogy ez pontosan lefényképezhető-e, nagy valószínűséggel igen. De az, hogy odaküldenek ügynököket... Ehhez igazából nem is kell ügynöknek lenni. Valaki odamegy, bár nagyon közelről ezt nem láthatja. Ez egy nagyon nagy robbanás volt, ha jól emlékszem, mintegy 75 ezer köbméter üzemanyag robbant fel és égett, ezt nem lehetett eloltani, viszonylag sokáig égett. De az ilyen információk nem hitelesek.

Egy semleges bizottság jelentését el kellene fogadni mindenkinek, és abból levonni a következtetéseket. A Barátság kőolajvezeték az ukránok szempontjából, a háború logikája szerint legitim célpontja lehet a támadásoknak. De hogy okos dolog-e támadni egy ilyet, amelyikről tudjuk, hogy egy NATO- és EU-tagországnak, sőt kettőnek az ellátását biztosítja, azt kétségbe vonom. És nem biztos, hogy okos dolog a helyreállításával zsarolni, amennyiben tényleg ez történik.

Ezért gondolom azt, hogy oda kellene küldeni egy semleges vizsgálóbizottságot. Annak a jelentésére lehetne alapozni a további intézkedéseket, nemcsak nekünk, hanem a nemzetközi szervezeteknek is, mert az egy hiteles, elfogadott jelentés lenne.