SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Az, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból, még Donald Trump számára sem lehet elfogadható

Trump szerint az oroszok vihetnék Ukrajna 20 százalékát, csakhogy ők az egészet akarják befolyásolni. Ebbe pedig még a republikánusok közül sem sokan mennének bele, mondja a biztonságpolitikai szakértő.


Donald Trump azt ígérte, ha nyer, egy napon belül megoldást talál a háború lezárására. Bár csak januárban iktatják be, máris beszélt Zelenszkijjel és Putyinnal is telefonon. Az orosz elnöktől a Reuters szerint azt kérte, hogy tartózkodjon a konfliktus további eszkalációjától. Putyin néhány nappal korábban világossá tette, hogy tárgyalni hajlandó, de a követeléseikből nem engednek. Közben Trump egyik főtanácsadója realisztikus bétekervet kért az ukránoktól, és azt üzente, a következő amerikai vezetés az ukrajnai béke megteremtésére fog fókuszálni, nem pedig az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére. Zelenszkij azonban Budapesten arról beszélt, hogy Ukrajna számára elfogadhatatlan, hogy engedményeket tegyenek, nem tárgyalásokra, hanem elegendő fegyverre van szükségük.

Mindezek fényében milyen esélyei vannak annak, hogy Trump valós, elfogadható változásokat hozzon az ukrajnai konfliktus megoldásában? Van-e vele szemben mozgástere Ukrajnának, Európának, vagy akár Oroszorszgnak? Milyen üzeneteket hordozna a szövetségesek és az ellenfelek felé, ha Trump béketerve mégis megvalósulna? Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

– Sokan gondolják, hogy Donald Trumppal új világ kezdődik biztonságpolitikailag. Elsősorban az ukrajnai háború gyors lekeverését emlegetik, de szóba kerülhetnek más konfliktusok is, akár a Közel-Keleten, akár Kína körül. Mi ezeknek a realitása?

– Azt gondolom, hogy Donald Trump sokat nem változott. Szerintem ugyanolyan külpolitikát próbál majd folytatni, mint első alkalommal, csak azzal a különbséggel, hogy más a világhelyzet, és mások lesznek a tanácsadói, bár keveset tudunk még a stábjáról. Való igaz, hogy ő ilyen békeelnökként jelentkezett be, ám nyilvánvalóan ezt elsősorban azért mondta, mert alapvetően Bidennek két háborúval is szembe kellett néznie, egyfelől az orosz-ukrán háborúval, másfelől pedig a Hamász és Izrael, illetve inkább Izrael és a Hamász meg az iráni proxyk összetűzésével, sőt Irán és Izrael adok-kapokjával is. Nyilván lesznek olyan területek, ahol nagy energiával fog beleállni a dolgokba. Ilyennek látja nagyon sok elemző az orosz-ukrán háborút, ahol rá akarja venni mindkét felet arra, hogy függessze fel a harcokat, üljön le és tárgyaljon a békéről. Az ukránokat azzal, hogy bejelenti, hogy Amerika kiszáll ebből az egész történetből, tehát nem ad további támogatást. Az oroszokat pedig azzal, hogy amennyiben nem hajlandók tárgyalni, akkor Amerika még több támogatást ad.

Amit Trump környezetéből megtudhatunk, aszerint azt szeretné, hogy Ukrajna mondjon le azokról a területekről, amiket az oroszok megszálltak. Ez nagyjából 20 százaléka az ukrán állam területének.

A kialakuló határ mentén egy 1200 km hosszúságú demilitarizált övezetet akar létrehozni, ahol az ellenőrzést Európára akarja bízni. Azt mondta, a lengyelek, a németek, meg akik akarnak, azok csak mászkáljanak ott, de nem akar sem amerikai katonákat, sem pedig amerikai pénzt belefektetni ebbe a műveletbe. Emellett 20 évre fel akarja függeszteni a tárgyalást Ukrajna NATO-tagságáról. Azonban ez nem olyan egyszerű történet, hogy most azt mondja Donald Trump, hogy akkor kiszállunk, és ezt mindenki elfogadja. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt olyan egyszerűen meg lehet valósítani. Például

Putyin elfogadja-e, hogy az általa elfoglalt területek határán, a demilitarizált övezet ellenőrként olyan országok katonái jelenjenek meg, akiket ő ellenséges országoknak tart?

A másik nagyon fontos kérdés, hogy milyen hatása lesz Európára? Európa jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy egymagában támogassa Ukrajnát. De én abban nem vagyok biztos, hogy nincs abban a helyzetben sem, hogy rávegye Donald Trumpot, hogy a támogatást ne ab ovo szüntesse be, tekintettel arra, hogy Donald Trumpnak, pontosabban az adminisztrációnak végig kell gondolnia azt, hogy ezek milyen üzenetet hordoznak a szövetségesek felé, és milyen üzenetet hordoznak mondjuk az ellenfelek felé. Különösen azok felé, akik most nagyon figyelik az orosz-ukrán háborút, tekintettel arra, hogy

ez a háború egy világrend háború, ami arról szól, hogy ki, és hogyan fogja irányítani a jövő világrendjét.

Amennyiben az derül ki, hogy ha te három évig kitartóan támadsz és katonai eszközökkel fellépsz és elfoglalsz bizonyos területeket, azt előbb-utóbb majd mindenki tudomásul veszi, hiszen nincs szándék arra, hogy a szabályszegőket megbüntessék. Azaz ha elég erősnek mutatkozol, akkor simán meg tudod változtatni a status quo-t.

További kérdés még, hogy mi lesz a szankciókkal? Ha megszüntetjük azokat úgy, hogy a 20 százalékát elvitte Oroszország Ukrajnának,

annál jobb üzenetet Kínának nem is lehetne küldeni arra vonatkozóan, hogy nyugodtan nyomuljon, akár erővel is, hiszen nem lesznek nagyobb fellépések ellene.

Tehát sok olyan kérdés van, amit egyelőre még nem gondoltak végig Washingtonban. Ebbe beletartozik a NATO kérdése is. Sokan olyasmiről is beszélnek, hogy akár ki is léphet, vagy hátrébb léphet a NATO-tól Trump. Ezt valóban megteheti, csak akkor azzal kell számolnia az Egyesült Államoknak, hogy azon a szövetségi rendszeren fog lazítani, ami az Egyesült Államokat a világrend fenntartójává tudta tenni. Egymagában egyetlen ország sem olyan erős, hogy világrendet hozzon létre. Tehát sok mindent megtehet Donald Trump, csak annak az üzenetei, következményei hosszú távúak. Nem véletlenül írta a Le Monde, hogy az amerikai elnökválasztással vége lett az amerikai világrendnek.

– Zelenszkij miután meleg szavakkal köszöntötte Trumpot megválasztása alkalmából, Budapesten már azt mondta, hogy tűzszünetet csak az emlegethet, aki nem ismeri a háborút, és el is magyarázta, miért képtelenség a jelenlegi helyzetben tűzszünetet kötni.

– Azt nagyjából mindenki látja, hogy nyugati segítség nélkül hosszú távon Ukrajna nem tud kitartani. Elsősorban ez azért nagyon komoly probléma, mert Ukrajnának a pénzügyi működését, hadseregének a fenntartását, mind-mind nyugati segélyekből sikerült eddig fenntartani. Ha ezekből teljességgel kiesik az Amerikai Egyesült Államok, akkor az kétségtelen tény, hogy Európa egymagában nem valószínű, hogy pótolni fogja tudni ezeket az igényeket, tekintettel arra, hogy Európának nincsenek ilyen kapacitásai. Nincs elég harckocsija, nincs elég légvédelme, nincs elég páncélozott szállító harcjárműve, nincs elég lőszergyára. Tehát

rengeteg a szűk keresztmetszet, amin változtatni kell ahhoz, hogy Európa képes legyen támogatni Ukrajnát. Annyi idő viszont nincsen.

Szerintem 3-5 év, amíg Európa olyan helyzetbe kerül, hogy egyáltalán beszélhetünk arról, hogy megkezdik azt a hadiipari fejlesztést, amire egyébként az európai védelemnek szüksége van. Ilyen értelemben Zelenszkij nagyon erősen ki van szolgáltatva az Amerikai Egyesült Államoknak. Azt gondolom, hogy Ukrajna kérdése nem Ukrajnában, nem az orosz-amerikai kapcsolatokon fog múlni. Inkább azon, hogy például az Európai Unió fogja-e azt mondani, hogy oké, eddig melletted voltunk Kína kapcsán, de most nem leszünk melletted, és ha nem leszünk melletted, akkor neked sokkal nehezebb lesz Kínával tárgyalni. És itt nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdasági kérdésekről is szó van.

Én azt mondanám, hogy az Egyesült Államok nem olyan erős, mint ahogy ezt Donald Trump hiszi.

És nagyjából azt is látjuk, hogy ha az Egyesült Államok a nagyhatalmi potenciáljából veszít bizonyos helyzetekben, akkor ez nagyon nehezen összeegyeztethető a „Make America Great Again”-nel.

– Ha jól értelmezem, azt mondja, hogy Európának lehet egy olyan zsarolási potenciálja, hogy Amerikát egy ilyen módon próbálja jobb belátásra bírni az ukrán kérdésben, hogy akkor ő kitáncol az USA keleti politikájából?

– Nem kell kitáncolnia, egész egyszerűen nem kell feltétlenül támogatnia. Donald Trump nagyon elvárná azt, hogy Kína kapcsán álljon be Amerika mellé Európa. És azt gondolom, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan természetes. Vannak olyan államok, amelyek nagyon nehezen állnának ebbe bele. Például Németország, akinek ha lehetne, akkor Kína nagyon fontos partnere lenne. Viszont,

tekintettel arra, hogy Oroszországnak nincs ereje ahhoz, hogy megtámadja Európát, ezért azt feltételezem, hogy valami mozgástere Európának is van.

Az oroszok képtelenek legyőzni Ukrajnát, ha a Nyugat támogatja. Tehát nem olyan egyértelmű ez az egész. Arról nem is beszélve, hogy az még nem világos, hogy Trump mit fog prioritásnak tekinteni. Sokan mondják, hogy belsőleg akarja átalakítani a hatalmat, azaz nem az Egyesült Államok, hanem elsősorban a rezsim érdekeit fogja előtérbe helyezni. Tehát úgy akarja átalakítani az amerikai belső viszonyokat, hogy a republikánusok trumpista szárnyának ez hosszú távon kedvező legyen. Ezt még nem tudjuk, hogy hogyan fogják megtenni, és ez szerintem jó pár bizonytalanságot hoz még a képletbe.

– Elképzelhető, hogy úgy oldják meg az Ukrajna ügyében tett trumpi ígéretet, hogy Amerika kivonul, nem támogatja az ukránokat tevőlegesen, de az európai államok a katonai eszközeiket lecserélik úgy, hogy elküldik azokat Ukrajnába, és helyette Amerikából vásárolnak újakat. Egy ilyen megoldás esetén Trump kipipálhatja, hogy betartotta az ígéretét, viszont figyelembe vette azokat a realitásokat is, amikről szó volt most.

– Európa most akarja a saját védelmi iparát felfejleszteni. Ez nem kapcsolódik szorosan az orosz-ukrán háborúhoz. Azt viszont nem tudjuk, hogy mi lesz a maradék Ukrajnával? Mert Trump szerint arról szólna a történet, hogy akkor vigyék a területet az oroszok, és akkor Ukrajna meg fennmarad. De mi lesz ezzel a fennmaradó Ukrajnával? Ki fogja garantálni a biztonságát? Ki fogja újraépíteni, ami egy nagy üzlet? Ki fogja felfegyverezni, ami szintén nagy volumenű üzlet, mert ha nem NATO-tag, akkor olyan sem fordulhat elő, hogy nincs nagy hadereje.

Nem gondolom, hogy akár Európa, akár az ukránok belemennének, hogy egy gyenge köztes-Ukrajna jöjjön létre, amit bármikor fenyegethet továbbra is Oroszország.

Tehát a maradék Ukrajnának az életben maradását és a fejlődését, vagy például az Európai Unióhoz való csatlakozását Amerika nem nagyon akadályozhatja, mert ennek nincs legitimitása, ez azt jelentené, hogy teljes egészében az oroszok kezére akarná játszani Ukrajnát Donald Trump. Nem gondolom, hogy ebbe a republikánusok, akár a trumpistákon kívüli republikánusok beleegyeznének. A republikánusok éppúgy nem szeretik Oroszországot, mint ahogy egyébként a demokraták sem. A szakértők szerint az a legnagyobb pozitívuma, hogy Donald Trumpnak ilyen ötletei vannak, hogy van legalább miről tárgyalni, mert az tény, hogy nagy az igény arra, hogy végre elkezdjenek tárgyalni a felek. Érzékelhetően nehezen viseli a nemzetközi közösség azt, hogy háború van, ráadásul két háború van, és ebből az Egyesült Államok az Izrael és környéki háborúkat tekinti fontosabbnak az amerikai érdekek szempontjából. Európa pedig az ukrajnai háborút, mert az ukrajnai háború érinti őt jobban.

– Mi lenne akkor, ha mégis megvalósulna Trump terve?

– Igazából nem tudjuk, hogy egy Trump-féle ukrajnai tűzszünetnek mi lenne a politikai következménye. Azt feltételezem, hogy Oroszországnak nem felel meg, vagy csak nagyon átmenetileg felel meg egy olyan helyzet, amikor számára nem kedvező politikai konstelláció van a maradék Ukrajnában, azaz a jelenlegi politikai rendszer megmarad.

Ők valójában nem a 20 százalékát akarják Ukrajnának befolyásolni, hanem az egészet.

Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy Putyinnal sikerül megegyeznie Trumpnak. A béke nem jelentheti azt, hogy Amerika csinál győztest Oroszországból. Ez még Donald Trump számára sem lehet elfogadható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Négy hónap alatt közel egy év vízfogyasztását nem lehet elhasználni” - Bettiék 60 ezres számlát kaptak a vízóracsere után
Több érdi háztartásban is rosszul mérnek a lecserélt vízórák. A polgármester szerint lehet, hogy a gyártósorról kerültek le akár százával olyan órák, amelyek teljesen pontatlanok. Csőzik László Igazságügyi szakértőt kért fel a helyzet tisztázására,


Körülbelül két hete jelent meg a sajtóban, hogy több érdi háztartásban is rosszul mérnek a lecserélt vízórák, ráadásul a lakossági jelzések szerint kiugróan többet mértek, mint amennyit korábban.

Betti 30 éve él Érden a családjával egy kétszintes házban. Több vízóracseréjük is volt már, egyikkel sem volt problémájuk. Júniusban szerelték be náluk a legújabb órát, azóta viszont nekik is elképesztően megugrott a fogyasztásuk. Legalábbis a számlák alapján. Átalányt fizetnek, kéthavonta kapják a számlát.

Az átlagfogyasztásuk korábban két hónapra 20-23 köbméter volt. Az idei elszámolásuk június 30-ig szólt az előző vízórával. Ekkor kicserélték náluk a vízórát, kaptak is egy számlát, ami szerint 26 forintos tartozásuk volt. Ezt kifizették, és várták a következő számlát.

„Az előző időszakra a régi órával az elszámolt éves mennyiségünk – ami ugye nem jött ki teljesen egy évre, csak 8-9 hónapra, hiszen időközben lecserélték a vízórát – 79 köbméter volt. Majd a vízóracsere után jött egy számla, ami október 25-ig szól. Az új óra szintén 79 köbmétert mért. Azért ez egy kicsit furcsa. Négy hónap alatt közel egy év vízfogyasztását nem lehet elhasználni” – mondta a Szeretlek Magyarországnak Betti.

„A vízszámlám eddig 10-11 ezer forint körül volt, a csatorna számla pedig 9000 forint környéke. Ezzel szemben most itt van előttem egy 33.999 forintos vízszámla és egy 26.700 forintos csatornadíj” – tette hozzá az asszony, aki szerint az ő utcájukban több család is ugyanígy járt.

Bettiék egyelőre nem fizették be a számlát, és még a vízmű felé sem jelezték a hibát. Az asszony szerint telefonon nehéz elérni őket, személyesen pedig azóta nem volt ideje bemenni az ügyfélszolgálatra. A polgármesternek viszont jelezték az esetet, és azt is, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a vízórájukat leszereljék, bevizsgálják, vagy bármilyen hatósági mérést végezzenek rajta.

Az önkormányzat ugyanakkor nincs egyszerű helyzetben, ami az ügyet illeti. Csőzik László, Érd polgármestere lapunknak azt mondta: a vízmű az egyetlen olyan terület, ami nem tartozik az önkormányzat irányítása alá. Törökbálint, Tárnok, Diósd, Sóskút, Herceghalom és Pusztazámor önkormányzataival együtt tulajdonosai ugyan az Érd és Térsége Víziközmű Kft.-nek, az ügyvezetés, illetve a menedzsment a Veolia Víz Zrt. feladata. A polgármester így levelet írt, valamint fel is hívta az ügyvezetőt, és kérte, hogy állítsák le a vízórák cseréjét.

„Annyi kétely merül fel, annyi botrányos eset van, hogy azt kértem, azonnal állítsák le a vízórák cseréjét. Ez másnapra meg is történt. A vízügy ígérete szerint bevizsgálnak több új órát, és kiválasztanak 20 háztartást, ahol kritikus volt a helyzet, és ott az új órát, illetve a régit is bevizsgálják. Ezeknek januárban lesz majd eredménye” – fogalmazott Csőzik László.

A polgármester az önkormányzat részéről is elrendelt egy vizsgálatot. Felkérnek egy igazságügyi szakértőt, hogy kontrolálja majd a vízügy által végzett vizsgálatokat.

„Fontos, hogy tisztán lássunk, mert ki tudja, hogy mi történt. Lehet, hogy a gyártósorról kerültek le akár százával olyan órák, amelyek teljesen pontatlanok, lehet, hogy a kereskedőnél van a hiba, amelyik megnyerte a közbeszerzési eljárást, lehet, hogy a labor hibázott, amelyik bevizsgálta. Sokféle megoldás lehet. Annyi biztos, hogy nagyon kétes ez a dolog. Elég nehezen tudom elhinni, hogy ez megtörténhetett” – mondja a polgármester.

Az Érd és Térsége Víziközmű Kft. a 24.hu érdeklődésére előzetesen annyit közölt, hogy az eddig ellenőrzött 15 vízóra kétharmada megbukott a pontossági vizsgálaton, igaz, „jellemzően minimálisan, mindössze 0,5-3%-kal térnek el a mérési eredmények a hibahatártól”, ami szerintük nem indokolhatja a felhasználói bejelentésekben jelzett 1,5-2-szeres eltérést.

Az is elárulták, idén már 242 ügyfélpanasz érkezett hozzájuk a B METERS gyártmányú vízmérőkkel kapcsolatban.

A B METERS egy olasz cég, amely honlapjuk szerint 30 éve tervez, gyárt és forgalmaz a fűtésre és hűtésre használt víz- és energiafogyasztás mérésére szolgáló műszereket. Évente több mint 1,8 millió darabot gyártanak, amivel európai szinten is vezető pozícióban vannak. Azt is írják, minden mérőjük rendelkezik a legszigorúbb uniós szabályozás szerinti jóváhagyási tanúsítvánnyal.

Ez azt jelenti, hogy előzetesen részletesen vizsgálták a vízórák technikai dokumentációját, laboratóriumi teszteket végeztek, hogy mennyire bírják a hőmérséklet-ingadozást, a mechanikai stresszt vagy elektromágneses zavarokat. Emellett ellenőrzik a gyártást is, úgy, hogy véletlenszerűen kiválasztott darabokat vizsgálnak a gyártósorról. Ha hibát észlelnek, a gyártó köteles visszahívni és kijavítani a termékeket.

Természetesen van magyar szerv is, ami a folyamatot ellenőrzi, Budapesten és Pest megyében a pontossági vizsgálatot Budapest Főváros Kormányhivatala végzi. Ők kérdésünkre azt írták, „a vízmérők első hitelesítése a gyártónál történik, majd 8 évig maradhatnak a hálózatban ellenőrzés nélkül, ez idő alatt a mérőeszközt hiteles mérőeszköznek kell tekinteni. Ezt követően a területileg illetékes kormányhivatal végzi az újrahitelesítést”.

A BFKH közleménye szerint, amennyiben valaki a mérőeszköz megfelelő működését vitatja, a víziközmű-szolgáltató 8 napon belül köteles ellenőrizni. Vita esetén a fogyasztó és a szolgáltató is vizsgálatot kezdeményezhet a mérésügyi hatóságnál.

Apró szépséghiba, hogy ennek a költségét a fogyasztóknak meg kell előlegezniük, márpedig egy 80 ezer forint körüli kiadást jelent. Van olyan érdi, aki már a harmadik vízóránál tart, miután az előző kettőről kiderült, hogy tényleg rosszul mérnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Hann Endre Magyar Péterék 11%-os előnyéről: Úgy látszik, hogy ezen a fiatalemberen nem nagyon fog semmilyen próbálkozás
A Medián vezetője szerint döbbenetes fordulat, hogy a Fidesz elvesztette a stabil előnyét. Azt viszont Hann Endre elképzelhetőnek tartja, hogyha a TISZA a mérésekben a kétharmad közelébe jutna, megváltoztatnák a választási törvényt, hogy ne szerezhesse meg.


Nagyon komoly, 11 százalékos előnyt mért a TISZA Pártnak a Medián a biztos pártválasztók körében a Fidesszel szemben. Az ellenzéki párt a teljes lakosság körében is egyértelműen előzi a Fideszt. A Medián adatai szerint Magyar Péter pártja jelenleg 34 százalékon áll, míg a Fidesz mindössze 27 százalékot mondhat magáénak, ami 5 százalékpontos visszaesés az előző méréshez képest. Így a teljes népesség körében annak ellenére is nőtt a TISZA előnye, hogy az erősödése megtorpant.

Hann Endrével, a Medián ügyvezető igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan veszítette el stabil előnyét a kormánypárt, és miért lehetett hatástalan a Fidesz eddigi összes próbálkozása, hogy megtörje ezt a trendet.

– Mi az oka, hogy ilyen mértékben nőtt Magyar Péter pártjának népszerűsége?

– Egyrészt a TISZA tavasz óta, tehát a Magyar Péter fellépése óta folyamatosan erősödött, de most éppenséggel nem erősödött, úgy is mondhatnám, lehet, hogy megtorpant. Ebben az esetben ugyanis a teljes szavazókorú népességet érdemes nézni, és ott nincs változás. Lehet, hogy ez a nagyon durva propagandakampány ezt érte el, de semmiképp sem okozott visszaesést. Viszont megfigyelhető a Fidesz vesztesége, ez például elbizonytalanodásban és az elkötelezettség csökkenésében nyilvánul meg.

A korábbi Fidesz-szavazók, az az 5%, amit elvesztett a hó eleje óta, valószínűleg a bizonytalanokhoz ment át, akik nem tudják, vagy nem akarják megmondani, hogy hova szavaznak.

Ugyanis ott 4 százalékkal növekedett a sokaság. A bizonytalanság másik szintje az, hogy azt is szoktuk nézni, mennyi a magát biztos szavazónak mondó ember. Ezt érdemes megnézni pártonként, és most már több utóbbi felmérésünkben megfigyelhető volt, hogy a Fidesz szimpatizánsok között aránylag kevesebb, aki azt mondja, biztosan elmenne szavazni, ellentétben a Tisza szavazóival.

– De ez egyben azt is jelentheti, hogy a Fidesznek még van mozgósítható, vagy újra mozgósítható tartaléka.

– Persze van. Csak közben azért ez egy jelentős fejlemény. Ugyanis a szakmánk kifejezetten unalmas volt már az elmúlt években. Mindig csak azon lehetett spekulálni, hogy ha mindenki összefogna, akkor megközelítenék-e, vagy elérnék-e a Fidesz támogatottságát, ami egy fikció volt, mert nem jött létre ilyen választási párt. De most mintha ennek látnánk a jeleit, csak nem abban a formában, hogy összefognak a kisebb ellenzéki pártok, mert azok mintha a megsemmisülés felé menetelnének.

Az LMP és az MSZP már nem is szerepelt a táblázatunkban, mert kerekítve sem érték el az egy százalékot.

Ugyanis, ha egy párt 0,6 százalékot ér el, akkor azt már 1-re kerekítjük, de ha csak 0,4-et, akkor lefelé kell kerekíteni, és akkor nem kerül a táblázatba. Így járt az LMP is, meg az MSZP is.

– Ez a két párt gyakorlatilag nem létezik?

– Mint szavazótábor, szavazóközönség nem létezik, mert amúgy parlamenti pártok lévén még pénzhez is hozzájutnak, elég jól.

– Gondolom, teljesen más dolog egy ciklus közepén nézni ezeket az arányokat, és teljesen máshogy fog gondolkodni a választó akkor, ha éles helyzet van.

– Nagyon sok mindenen lehetne spekulálni, de olyan nagyon azért nem érdemes, mert nem látjuk a jövőt. Ne felejtsük el, hogy ez az egész, amiről most beszélünk, amiben most benne élünk, ez majdnem egy csodaszerű véletlenen múlt. Magyar Pétert és a Tisza Pártot annak köszönhetjük, hogy egy ügyvéd bogarászta a bírósági értesítőt, és abban kiszúrt egy furcsa kegyelmi döntést. Ha ez nincs, akkor valószínűleg mindez nem így alakul. Külön érdekes történetfilozófiai kérdés, hogy mi a véletlen, és a személyiség szerepe egy adott történésben. Most mindenesetre benne vagyunk egy teljesen új helyzetben, és úgy látszik, hogy ezen a fiatalemberen nem nagyon fog semmilyen próbálkozás.

– Talán mindez annak is betudható, hogy nagyon sok ellenzéki választó keresi azt a pártot, amivel nemcsak a négyévente menetrendszerűen bekövetkező kudarcot élheti meg, hanem tényleg változást idézhet elő.

– Már nem nagyon keresi a pártját, hanem úgy tűnik, hogy nagyon sokan megtalálták, amitől ezt várják. Ez az új helyzet. Mint egy kristályosodás: a kristály is egyetlen porszemtől egyszer csak összeáll. De ez még a jövőről azért elég keveset mond, mert nem lehet mindent csak úgy simán extrapolálni. Egyelőre működik a dolog, és nem szívesen jósolok, de azért

azt nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a korábbi pártok közül bármelyik is újjászületne, beleértve a DK-t is.

Már az elmúlt egy-két évben is nagyon kicsi volt a támogatottságuk. Persze van igény, meg gondolkodás, talán puhatolózás is, hogy létre lehetne hozni valamilyen új baloldali erőt, szövetséget, mozgalmat, de azért ettől nagyon messze vagyunk, úgy érzem.

– A Fidesznek is érdekében állna egy ilyen mozgalom zászlóbontása.

– Most egyelőre azon folyik a gondolkodás, hogy mit lépjenek meg a választójogi törvényben. Lejjebb vigyék-e a bejutási küszöböt, és akkor máris lehet egy kicsit megint nyüzsögni a kis pártoknak. Talán az is elképzelhető, hogy

ha olyan helyzet állna elő, hogy a Tisza Párt akár a kétharmadot is meg tudná szerezni, akkor a választási törvényt úgy is megváltoztathatják, hogy teljesen arányos legyen.

Amit egyébként nagyon sokan követelnének, hogy milyen jó lenne egy arányos választás, tisztán listás alapon. Ha ezt bevezetnék, akkor máris 67 százalék kellene a kétharmadhoz, azt pedig nem nagyon tudja elérni senki sem. Annak idején létrehoztak a saját előnyükre egy törvényt, de abban a pillanatban, ha a többségük elvész, és a választási rendszer ellenük fordulhat, megint belepiszkálnak. A kétharmadnak ez a tragédiája. Főleg, ha egy ennyire önkorlátozás nélküli politikai erő birtokolja.

– Bár valóban sok minden történhet 2026-ig, de ilyen számokat, amit az önök által publikált táblázat most mutat, az elmúlt 14 évben láttunk valamikor?

– Nem, még csak hasonlót se. Már az nagy dolog volt 2021-ben, amikor voltak olyan időszakok, amikor enyhe többsége lett volna az úgynevezett összefogásnak, vagy közös listának. Az is csak egy-két százalék volt, nem emlékszem minden számra, de nagy lelkesültség volt már ettől is az ellenzéki oldalon, hogy akár, talán.

De ez sokkal bonyolultabb dolog, ahogy most is újra meg újra elmondjuk, hogy hiába vezet a listán a TISZA, ha nem tud igazán potens egyéni jelölteket állítani mind a 106 választókerületben.

De messze vagyunk még ettől. Egyelőre azt állapítsuk meg, döbbenetes fordulat, hogy a Fidesz elvesztette a stabil előnyét.

– Az azért látszik, hogy a TISZA eddig leginkább az ellenzéki szavazókat gyűjtötte össze.

– Ez is új helyzet, mert így egy kihívó van. Ha koncentrálódik az ellenzéki szavazat, az egy másik helyzet, mint amikor egymással is folyamatosan alkudoztak a kis pártok. Emlékezzünk, hogy az egyik legfontosabb mindig az volt, hogy egymással rivalizáljanak. Azt gondolom, hogy Magyar Péternek se szabad előre inni a medve bőrére, de attól még ez a helyzet teljesen új.

– Egyik oldalról megjelentek ezek a bizonyos hangfelvételek. Másik oldalról Magyar Péter elindított egy kampányt a gyermekotthonokban. Ezeknek a hatását tetten érhetjük ezekben az eredményekben?

– Nagyon óvatosan kell ezzel bánni, főleg amiatt, mert nincs igazán forrásunk, hogy hetente vagy még sűrűbben végezzünk ennél is célzottabb kutatásokat. Sajnos nekünk ez nem fér bele. A másik oldalon viszont nyilván hatalmas összegeket költenek, aminek ehhez képest elég gyenge az eredménye. Most már több mint háromnegyed éve, hogy mindig próbálkoznak. Először azt gondolták, hogy a Varga Judit interjú majd megrendíti Magyar Pétert. Nem történt meg, azóta sem.

Nagyon érdekes önmagában ez a jelenség, hogy egy nagyon olajozottan és hatékonyan működő gépezet egyszer csak ennyire megbicsaklik.

Azért ez önmagában figyelemre méltó. Valószínűleg itt valami minőségi változás következett be, egyszer csak betelik a pohár. Az előbb mondtam, hogy unalmas időket éltünk, nem volt semmi olyan izgalmas, amire érdemes lett volna odafigyelni. Most egyszer csak elkezd izgalmas lenni a dolog, és azok is talán odafigyelnek, akik korábban legyintettek. És észreveszik, jobban észreveszik az átverést, a hazugságokat. De most egyelőre álljunk meg itt, és várjuk izgatottan a következő hónapokat, beleértve azt, hogy ebből a kétségbeejtő gazdasági helyzetből mennyire lehet egyáltalán elmozdulni. A legújabb hírek szerint nagyon nagy derűlátásra nincs ok, az pedig kifejezetten az ellenzék malmára hajtja a vizet szerintem, mert most már az emberek türelme lehet, hogy fogytán van.

– Mindeközben a Fideszhez közel álló közvélemény-kutatók homlokegyenest más adatokat mérnek. Náluk a Fidesz stabilan vezet. Ennek mi lehet az oka?

– Én erről nem szeretek beszélni, mert végül is ez egy szakma, ez egy céh, és nem illik egymást különösebben kritizálni, de a mostani helyzet minden határon túlmegy. Ilyenre korábban azért nem volt példa, és azt gondolom, hogy itt valami nagy disznóság van. Én azt gondolom, hogy annyira erősen próbálkoztak, és mindegyiknél azt gondolták, hogy ez biztosan most már hatni fog, a Varga Judit interjútól egészen a mostani támadásokig. Ebbe illik bele, hogy

azt gondolják, hogy ezek a hamis közvélemény-kutatási eredmények is biztosan hatni fognak. És akkor már nem is lesznek olyan hamisak. És úgy tűnik, mintha lesre futottak volna.

De ezt természetesen nem lehet elismerni, csak marad a kínos, számomra és az egész szakma számára kínos helyzet, hogy újra meg újra azt kell magyarázni, hogy miért különböznek annyira az eredményeik. Én nem szeretnék ebbe belemenni.

– Ez mindenkinek a szemébe ötlik, nem lehet nem megkérdezni.

– Nem bánom, hogy megkérdezte, csak most én mit mondjak? A lelkiismeretem nyugodt, a Medián már az 1989-es népszavazást eredményét elég jól jelezte előre. 2018-ban az ellenzéki ismerőseim és barátaim is majdnem veréssel fenyegettek, mikor megmondtuk, hogy kétharmad lesz. 2022-ben ugyancsak, nem mondom, hogy teljes biztonsággal, de azt jeleztük, hogy nem lehet ellenzéki győzelemre számítani, pedig mennyien bíztak benne. Úgyhogy eddig olyan nagyon nem sültünk fel. Most nincs választás, tehát sose fog kiderülni, hogy 2024 novemberében tényleg megelőzte-e a Fideszt a TISZA Párt, de azért én azt gondolom, hogy hitelesek a méréseink, és előbb-utóbb a többi intézet is hasonló számokat fog kihozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Aki gyárban dolgozik, 2000 eurót is meg tud keresni három műszakban - ilyen a magyarok élete Ausztriában
Aki német nyelvtudás nélkül vág bele, annak nincs könnyű dolga, de egyébként befogadóak az osztrákok. Az Ausztriai Magyarok weboldalt működtető házaspárral beszélgettünk az ottani tapasztalatokról, árakról, bérekről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. december 03.



2024 elején már több mint 100 ezer magyar élt Ausztriában, egyetlen év alatt 8%-kal emelkedett a számuk. A Császár házaspár, Császár Viktor és Császárné Cinka Mária három évvel ezelőtt költöztek ki, kisfiukkal.

A saját életük megalapozása mellett arra is futja idejükből, hogy az ausztriai magyaroknak, illetve az Ausztriába kiköltözni tervezőknek segítsenek tanácsadással, információkkal. Ők működtetik az Ausztriai Magyarok weboldalt, és az ehhez kapcsolódó Facebook-csoportot is. Velük beszélgettünk az ottani keresetekről, megélhetési költségekről, és arról, hogyan fogadják az oda költöző magyarokat.

– Miért költöztek Ausztriába?

Mária: Elsősorban a kisfiúnk miatt, aki szív- és vesebeteg, és szerettünk volna neki minél jobb orvosi ellátást biztosítani.

Viktor: Magyarországon már nem volt orvos. Amikor vittük ellenőrzésre, mindig elmondták, hogy a kardiológus professzor már biztos nem lesz legközelebb, nem tudják, hogy mikorra lesz időpont, az adott orvos már biztos nem fog itt dolgozni. Igazából ez volt a fő indok részünkről.

Mária: Ráadásul kevés volt az eszköz, a hordozható, 24 órás EKG-vizsgálathoz való Holter-készüléket nem tudták neki biztosítani, ezért döntöttünk végül Ausztria mellett.

– A gyermek Ausztriában megkapja a megfelelő ellátást?

Mária: Igen. Volt már itt egy kisebb műtétje, és teljesen elégedettek vagyunk.

Viktor: Itt nagyon erős az orvosi ellátás, az egészségügyi rendszer, arra nem lehet semmilyen panaszunk.

– Tehát önöknek elsősorban a gyermekük egészsége volt a fontos, ezért mentek Ausztriába?

Mária:

– Igen. Emellett akkor szüntették meg a katás vállalkozói rendszert, és át kellett volna térnünk másik formára, de ezek után úgy gondoltuk, hogy akkor inkább kint indítjuk el, illetve folytatjuk a vállalkozást is.

– Milyen célból indították az Ausztriai Magyarok weboldalt?

Viktor: Van egy 100 ezer fős, ugyancsak az ausztriai magyarok dolgaival foglalkozó Facebook-csoportunk, ezért is indítottunk weboldalt. Összegyűjtöttük a leggyakrabban feltett kérdéseket.

Mária: Információkkal segítünk azoknak, akik ki szeretnének költözni, mert mi is megtapasztaltuk, hogy amikor kijön az ember Ausztriába, hiába szomszédos ország, teljesen más a rendszer, mint Magyarországon. Más a hivatali rendszer, és tapasztalatok nélkül könnyen el lehet tévedni.

Viktor: Ehhez kapcsolódóan van olyan szolgáltatásunk is, ahol egy másfél órás beszélgetés keretében elmondjuk azokat a buktatókat, amikre fel kell készülni kiköltözés előtt. Úgy vettük észre, hogy nagyon sokan úgy indulnak neki Ausztriának, hogy az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában.

– Én láttam olyan bejegyzéseket, hogy nyelvtudás és szakképzettség nélkül indulna neki az illető, de rögtön a szállás iránt érdeklődik, mert jövő héten indulna is. Gondolom, ez nem a siker receptje...

Mária: Ezek az emberek nagyrészt egy-két hét után vissza is térnek. A nyelvtudás is egyre fontosabb Ausztriában, a magyaroknál is elvárt, hogy legalább minimális szinten tudjanak beszélni németül. Ez azért is fontos, mert a magyarok egymással is versenyeznek egy-egy állásért, és nyilván az kapja meg, aki jobban beszél németül.

Viktor: Talán mosogatónak, meg a vendéglátás egyes területein esetleg lehet nyelvtudás nélkül elhelyezkedni, de ahol már ügyfelekkel kell találkozni vagy vendégekkel, ott már kell a nyelvtudás.

– Kik indulnak el Magyarországról?

Mária: Jönnek szakmunkások is, képzetlenebbek, ők nagyobb számban. De egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy diplomások is jönnek már, a mi szolgáltatásainkat is főleg ők keresik. Továbbá nemcsak a huszon-harmincévesek, hanem az ötven felettiek is próbálnak jönni. Az azonban rájuk is igaz, hogy német nyelvtudás nélkül egy diplomás sem nagyon tud elhelyezkedni. Néhány kivételtől eltekintve az angolt sem mindig fogadják el, Ausztriában elég kevesen beszélik az angolt a vidéki részeken.

– Mik azok a kurrens szakmák, amikkel aránylag könnyen el lehet helyezkedni most?

Viktor: Vendéglátásban, éttermi kisegítő munkák, mint a mosogatás, vagy szállodákban szobatakarítás és hasonló állások mindig vannak. Szakmunkásokra is mindig nagyon nagy szükség van, ők akár még nyelvtudás nélkül is el tudnak helyezkedni, mert ha dolgoznak, akkor felszedik a nyelvet, őket a szakmájukért fizetik. Szakmunkást mindig keresnek, de amúgy nyelvtudás nélkül, ahogy mondta a feleségem, csak a programozók, orvosok, vagy hasonlók tudnak elhelyezkedni.

Mária: Talán a multiknál, az olyan szakmákban, mint például programozó, el lehet helyezkedni angol nyelvtudással, de főleg Bécsben. Vidéken mindenhol inkább a némettel. Még a nagy multiknál és a gyárakban is mindenhol a német az alap.

– Sokan élnek még magyarok az önök lakókörnyezetében?

Mária: Mi körülbelül 40 percre lakunk a magyar határtól, és a kisváros is teli van magyarokkal. A kisfiam egyik osztálytársa is magyar. Az iskolában rengeteg magyar gyerek van. A napköziben magyar az egyik tanító néni.

– Milyen légkör veszi körül a magyarokat a befogadó országban?

Viktor: Itt nemcsak magyar, hanem bármilyen nemzetiséggel szemben semmi megkülönböztetés sincsen. Biztos vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik, de általánosságban mindenki barátságos, az orvosnál sincs megkülönböztetés, hivatalokban sem. Szerintem a történelmünk miatt, hogy sokáig együtt éltünk, mert gyakorlatilag étkezésben, öltözködésben, kultúrában, mindenben hasonlóak a magyarok az osztrákokhoz, emiatt sincs megkülönböztetés semmilyen szempontból.

Mária: Az iskolában is, illetve a mi városunkban is nagyon sok külföldi, azaz többféle nemzet van, és az iskolában sem engedik ezt a fajta megkülönböztetést.

– Ezen az ország rohamosan romló nemzetközi megítélése sem változtatott még?

Viktor: A legtöbb ember el van foglalva a hétköznapokkal, mindenki dolgozik, próbál megélni. Az emberek ilyen szempontból nem foglalkoznak a nagypolitikával. Mindenkinek a helyi ügyek a fontosak, ahol lakik. Szerintem itt a vidéki embereket ugyanúgy nem érdekli a nagypolitika, mint a magyarokat sem. Mivel a magyarok általában azért jönnek ide, hogy beilleszkedjenek, dolgozzanak, ezért a magyarokat általában dolgos, rendszerető, normális népként ismerik itt, akikkel soha nincsen probléma.

– Körülbelül mennyiért lehet lakhatást találni?

Mária: Sok magyar nincs tisztában azzal, hogy három hónapot tartózkodhat Ausztriában engedélyek nélkül. Hiába uniós ország, ez nagyon fontos, hogy a negyedik hónapra tartózkodási engedélyt kell kérni, elsősorban amiatt, mert az osztrák állam szeretné tudni, hogy az adott magyar család megél-e Ausztriában. Azt nem szeretnék, hogy segélyekhez folyamodjanak rögtön. Egy háromfős családnak, ahol egy gyerek van, olyan 2000 euró (821 ezer forint) bevételi forrást kell igazolniuk az osztrák állam felé.

Viktor: Ha két szülő dolgozik, akkor még két minimálbérből is fenn lehet tartani az albérletet és a megélhetést. Egy keresőnek már nagyon nehéz, de aki dolgozik, alapvetően meg tud élni Ausztriában.

– Most körülbelül mennyi lehet egy albérlet vidéken és mennyi Bécsben?

Viktor: Az albérletek árában általában benne van az albérlet maga, illetve 20 százalék ÁFA, sokszor beleteszik a közös költséget, a vizet és a fűtést is, és akkor külön csak az áramot áramszolgáltatóval kell megállapodni, ami körülbelül 100 euró (41 ezer Ft). Az áram és az albérlet, valamint a fűtésátalány, a közös költséggel, úgy 600–800 eurótól (248–328 ezer forint) lehet egy egész normális albérletet találni, ezen felül még a lakásbiztosítást kell fizetni, ami 30-40 euró havonta (12-16 ezer Ft).

Mária: Úgy tudom, Bécs sem nagyon drágább, hanem a síparadicsom felé, ahogy megyünk, azok a részek lettek egyre drágábbak. Onnan több magyar család is visszaköltözött ide Kelet-Ausztriába, mert ott már túl drága volt a megélhetés. Oda inkább a fiatalok mennek, akik szállodában laknak, és sokat szeretnének dolgozni, sok pénzt szeretnének keresni, ezért be is vállalják azokat a dolgokat, ami egy szállodában kell, például hogy hétvégén dolgozzanak, vagy akár ünnepek alatt.

Viktor: Ami még magasabb, azok az autóval kapcsolatos költségek. Egy normál, 2000 köbcentis, 8-10 éves autó fenntartása casco-val és kötelező biztosítással, valamint súlyadóval havonta 120-140 euró (49-57 ezer forint) között van. Minél értékesebb az autó, annál magasabb is a casco. A mobiltelefon költségei minimum 10-20 euró/fő havonta (4-8000 Ft), korlátlan internettel 40-50 euró/fő/mobil (16-20 ezer Ft), az otthoni internet pedig nagyjából 50 euró (20 ezer Ft). De ahogy mondtam, két keresővel már meg lehet élni elég jó szinten Ausztriában. Igen, illetve az élelmiszerárak sem kirívók. A hús egy kicsit drágább, de annyival jobb minőségű is, mint Magyarországon. Magasabb még a szolgáltatások ára. Ha valaki elmegy fodrászhoz vagy kozmetikushoz, az nyilván drágább, mert ki kell termelni a fizetéseket.

Mária: De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kelet-Ausztria és Nyugat-Magyarország között albérletárakban már nincs olyan nagy különbség. Hozzánk legközelebbi város Szentgotthárd, és ott majdnem ugyanannyi az albérlet, mint itt.

– És mennyivel számíthatnak magasabb jövedelemre?

Viktor: Ausztriában nincsen egységes minimálbér, hanem ágazatonként határozzák meg a béreket. A legkevesebb bér 1450 euró (595 ezerforint) körül van havonta. De ne felejtsük a 13. vagy 14. havi bért sem, ami azért elég jól meg tudja dobni az átlagot.

Mária: Illetve itt is van családi adókedvezmény, ez 2000 euró/év per gyerek (821 ezer forint), esetleg egyéb támogatások, például a klímabónusz is, amit évente egyszer szokott adni az osztrák kormány.

Viktor: Aki gyárban dolgozik, az olyan 2000 eurót is meg tud keresni három műszakban.

– Ha a gyermekük gyógykezelése nem került volna veszélybe, akkor mozdultak volna Ausztria felé?

Mária: Előtte is terveztünk, igen. Mi vidéken éltünk, nem Budapesten. Nagyon nehéz volt orvost találni, hol jött orvos, hol nem. A kisfiunknak Pestről küldték az orvosokat, és akkor volt a katás változás is, tehát mindenképpen mennünk kellett.

– Mi kellene ahhoz, hogy visszatelepüljenek Magyarországra?

Viktor: Jobb egészségügyi, illetve nyugdíjrendszer. Mert ez Magyarországon katasztrófa lesz. Ausztriában sem mindig magas a nyugdíj, mert például aki idősebb korban jön ki Magyarországról Ausztriába dolgozni, annak nehezebb lesz összeszedni a megfelelő nyugdíjat. Ő lehet, hogy kisnyugdíjas lesz, de neki majd segít az osztrák állam, kipótolja a nyugdíját, mert a legkisebb nyugdíjakból is azért el lehet éldegélni Ausztriában. De Magyarországon nincs ilyen. Ilyen élelmiszerárakat nyugdíjasként megélni Magyarországon, az katasztrófa lehet. Ahhoz, hogy mindenki visszaköltözzön, magasabb bérek, jobb egészségügy, később magasabb nyugdíj, nyugdíjas életminőség lenne a legfontosabb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Ő volt Orbán „jobbkeze”, és miatta lett szállóige, hogy „elvesztette közpénz jellegét” – Matolcsy György útja a gazdasági vízióktól a vagyonkimentésig
Egy magyar jegybankelnök, aki a politikai lojalitást a gazdasági unortodoxiával ötvözte – de vajon mi az ára mindennek? Az unortodoxia márciusban leköszönő atyja életrajzából idézünk fel pár momentumot.


Az MSZMP-től Orbán Viktor „jobbkeze” státuszig

Orbán Viktor ma megnevezte Matolcsy György utódját a jegybank élén. Ezzel egy hosszú és mindenképpen színes korszak ér véget a magyar gazdaságtörténetben, amely olyan fogalmakkal gazdagodott, mint a „magasnyomású gazdaságpolitika”, vagy „unortodox gazdaságpolitika”. De az ő, az MNB alapítványai körüli működése késztette Kósa Lajost, hogy megalkossa az azóta szállóigévé nemesült: „elvesztette közpénz jellegét” kifejezést, amely nemcsak dalok refrénjeként tűnt fel, de sokak szerint egy korszak jelszava is ez lett. És persze ne felejtsük el, hogy ő volt egy időben Orbán Viktor „jobbkeze”, mint ahogy azt sem, hogy miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem folytathatja a Nemzeti Bank élén, hirtelen a kormány legkíméletlenebb bírálójává vált, persze szigorúan gazdaságpolitikai alapon.

Ki is Matolcsy György?

Matolcsy György életpályája Magyarország politikai és gazdasági átalakulásának lenyomata. 1955-ben született Budapesten, és fiatal korától kezdve a közgazdaságtan világában kereste a helyét. Bár ma sokan az unortodox gazdaságpolitika megteremtőjeként ismerik, pályája az állampárti struktúrák között kezdődött. Az 1980-as években az MSZMP tagjaként az Ipargazdasági és Iparszervezési Intézetben dolgozott. Feladata a szocialista gazdasági rendszer modernizációja volt, ami egyben az első lépés is volt afelé, hogy a későbbi kapitalista környezetben is értékes szakmai tapasztalattal rendelkezzen.

A rendszerváltás idején a politikai környezet átalakulása nemcsak az országot, hanem Matolcsy pályáját is alapvetően megváltoztatta. Az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalában politikai államtitkárként dolgozott, ahol közvetlenül részt vett a piacgazdasági átmenet stratégiájának kidolgozásában.

Az 1990-es években azonban politikai pályája háttérbe szorult, és a Pénzügykutató Rt.-nél tudományos munkatársként tevékenykedett.

A fordulópont 2000-ben érkezett el, amikor Orbán Viktor kormányában gazdasági miniszteri posztot kapott. Orbán hosszú éveken át Matolcsy gazdasági nézeteit tekintette az egyik legfontosabb alappillérnek kormánya gazdasági politikájában. „Ő a jobbkezem a gazdaságban” – nyilatkozta Orbán egy korai interjúban. Ez a bizalmi kapcsolat lehetővé tette Matolcsy számára, hogy radikális gazdasági elképzeléseit szélesebb körben is megvalósítsa.

Az egyensúly és növekedés: Matolcsy gazdasági filozófiájának alapkövei

Matolcsy György gazdaságpolitikai filozófiája az „egyensúly és növekedés” fogalma köré épül. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy a gazdasági stabilitás és a dinamikus fejlődés egyszerre érhető el, ha az állam aktívan részt vesz a gazdasági folyamatok irányításában.

Matolcsy ebben a szellemben számos olyan intézkedést hozott, amely a rövid távú gazdasági növekedésre koncentrált. Ilyen volt például az állami beruházások jelentős növelése, a privatizáció átgondolt visszafogása, és a központi gazdasági irányítás újjáélesztése.

Ezek az intézkedések rövid távon sikereket hoztak, de hosszú távon már az első Orbán-kormány idején is vitákat szültek. Sokan figyelmeztettek arra, hogy az egyensúly és növekedés kettős célja csak ideiglenesen fenntartható, és jelentős kockázatokkal jár, különösen a költségvetési hiány és az államadósság szintjén.

Az MNB unortodox fordulata: Matolcsy a jegybank élén

2013-ban Matolcsy György új pozíciót kapott: az MNB élére került. Ez a kinevezés egyértelmű jele volt annak, hogy Orbán Viktor teljes bizalmát élvezi. Matolcsy azonnal radikális változtatásokat vezetett be, amelyek alapjaiban rengették meg a jegybank hagyományos szerepét. A monetáris politikát nem csupán az infláció kordában tartására használta, hanem aktív eszközként a gazdasági növekedés ösztönzésére.

A Növekedési Hitelprogram (NHP) az egyik legismertebb intézkedése volt. Az MNB ezen keresztül olcsó hitelt biztosított a vállalkozások számára, amely a gazdaság rövid távú fellendítését célozta. Bár a program első szakaszai sikeresnek tűntek, hosszú távon az inflációs nyomás növekedéséhez és a gazdasági egyensúly felborulásához vezettek.

Az unortodox monetáris politika keretében Matolcsy bevezette a „magasnyomású gazdaság” fogalmát is.

Ez a stratégia arra irányult, hogy a gazdasági kapacitásokat teljes mértékben kihasználva, mesterségesen ösztönözze a növekedést.

Matolcsy szerint ez a megközelítés „nemcsak lehetséges, hanem szükséges is ahhoz, hogy Magyarország elérje gazdasági céljait.” Kritikusai viszont arra figyelmeztettek, hogy ez a politika hosszú távon veszélyezteti az inflációs stabilitást, és túlfűti a gazdaságot.

Az alapítványok botránya: a közpénz, ami „elvesztette közpénz jellegét”

Az MNB unortodox politikája azonban nemcsak gazdasági kérdéseket vetett fel. A jegybank alapítványainak működése az egyik legnagyobb politikai botrányt robbantotta ki a 2010-es években. A Pallas Athéné Alapítványok célja hivatalosan a pénzügyi kultúra fejlesztése és oktatási projektek támogatása volt, de hamar kiderült, hogy az alapítványok jelentős vagyont halmoztak fel, amelynek jelentős része luxusingatlanok vásárlására ment el.

2016-ban egy bírósági ítélet kimondta, hogy az alapítványok pénzei közpénznek minősülnek, és ezek felhasználása nyilvános kell legyen.

Ez a döntés komoly csapást mért az MNB és Matolcsy hitelességére, hiszen az alapítványokon keresztül olyan pénzmozgások történtek, amelyek a Matolcsy-családhoz köthető érdekeltségeket is érintettek.

Konfliktus Orbán Viktorral: A politikai szövetség vége

Matolcsy és Orbán között a konfliktus nem egyik napról a másikra robbant ki, hanem évek alatt halmozódott fel. A gazdaságpolitikai irányvonalak különbségei, valamint a jegybanki botrányok miatti politikai nyomás mind hozzájárultak a kapcsolat megromlásához.

Orbán pragmatikus politikai érzéke azt diktálta, hogy elhatárolódjon Matolcsytól, amikor az alapítványi ügyek túlzottan nagy figyelmet kaptak.

Jövőre Matolcsy távozik az MNB éléről. Bár a hivatalos közlemények szerint távozása „tervezett” volt, a háttérben egyértelműen politikai és gazdasági okok húzódtak meg.

A dolce vita vége: A vagyonkimentés árnyéka

Matolcsy György fiának, Matolcsy Ádámnak üzleti tevékenysége szintén számos kérdést vetett fel. Ádám cégei – például a Balaton-felvidéken elhelyezkedő luxusingatlanok – és személyes életvitele jelentős vagyonfelhalmozást mutattak, amely

sokak szerint nem lett volna lehetséges az alapítványi pénzek közvetett felhasználása nélkül.

A jegybanki alapítványokon keresztül történő vagyonkimentés gyanúja nemcsak a Matolcsy-családot, hanem a Fidesz vezetését is kínosan érintette. Orbán Viktor 2024-ben döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg Matolcsy mandátumát, amely egyértelmű jele volt annak, hogy a jegybankelnök már nem élvezte a miniszterelnök bizalmát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: