SZEMPONT
A Rovatból

„Még a nógrádi melósok is kiállnak mellettünk ebben az ügyben, belevésve a falba a Free SZFE feliratot”

Tóth Balázs színihallgató, Molnár Áron „noÁr” színész, volt diák, és egy volt osztályvezető tanár, Gálffi László vallomásai az SZFE-t jelenleg meghatározó mindennapokról.
Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2020. szeptember 19.



Heroikus küzdelmet folytatnak a Színház és Filmművészeti Egyetem jelenlegi és volt hallgatói, tanárai, és a mellettük kiálló művészek a Vidnyánszky Attila vezette új kuratóriummal. Tóth Balázs harmadéves színihallgató, Molnár Áron „noÁr” színész, az SZFE volt diákja, és egyik akkori osztályvezető tanára, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Gálffi László vallomásai következnek az SZFE-t jelenleg meghatározó mindennapokról.

- Szeptember 1-én elhatároztátok, hogy elfoglaljátok az SZFE épületét, mindaddig, míg az általatok megadott feltételek nem teljesülnek. Ennek már 12 napja. Hogyan élitek meg ezt az időszakot?

- Tóth Balázs: Felemelő érzés bent lenni, már csak azért is, mert rengeteg támogatónk van, akik napi szinten élelemmel, pénzadománnyal, vagy akár csak egy kedves szóval segítenek minket. Az akciók, amiket szerveztünk, arról árulkodnak, hogy az embereket igenis érdekli ez az ügy, és valami olyasmit érzünk, ami elkezdte túlnőni magát. Itt már talán nem csak a mi egyetemünkről van szó, hanem valami jóval többről. Kiállunk az igazunkért, ami úgy érzem, szimpatikus az embereknek.

Ez az egyetemfoglalás olyan szimbólummá vált, ahol érdemes tovább menni a tüntetésnél, megéri további lépéseket tenni, mert az emberek arra várnak, hogy valaki végre csináljon ilyet. Nagyon hálásak vagyunk, hogy támogatnak minket ebben, elképesztő erőt ad.

- A tüntetés egyik szimbóluma az az őrség, amiben váltjátok egymást, kiállva az első emeletre. Most vagyunk túl a tiéteken. Mi jár az ember fejében olyankor kint állva?

- Molnár Áron: Van 30 perced igazából véggiggondolni azt, hogy mit jelent számodra ez a kiállás. Nekem azt jelentette, hogy minden erőmmel támogatnom kell a szakmai alapon működő szabad oktatást.

A Vas-generáció minden eszköze progresszív gesztus, ami túlmutat az eddigi, egyszerűbb akciókon. Ami Balázsék történetében nagyon fontos, az a fajta szigorú metódus, ami alapján bent működnek. Itt nem henyélés van. Kilenckor felkelnek, takarítanak, reggeliznek, majd két-három órán keresztül fórumoznak, amit egy sajtótájékoztató, képzés, majd ismét egy több órás, éjszakába nyúló fórum követ. Ez azt jelenti, hogy az oktatással párhuzamosan, naponta ágyazzák meg a saját demokráciájuk alapját. Ez az, ami szerintem 2020-ban egy mérföldkő az egész ország történetében, hogy ez nem csak egy egyetemfoglalás, hanem komoly stratégiai kialakítás, jövőbeli elképzelés pontokban meghatározott részei, amik a tárgyalások alapjait képezik az autonómiájukat illetően. Hogyha ezeket elfogadja az állam, a fenntartó, vagy bárki, akinek ez a feladata, onnantól kezdve lehet beszélni érdemben a folytatásról.

- Aki felvételizett már az SZFE-re, az tudja, mekkora álom ide felvételt nyerni. Az egyetem autonómiáját úgy féltik a hozzá kötődők, mintha a saját családtagjuk lenne. Mi a titka az egyetem e különleges atmoszférájának?

- Gálffi László: A szellemisége. Nekem ez egy szent hely. Én 1971-ben nyertem ide felvételt, és azután volt szerencsém itt tanítani is. Megtisztelve éreztem magam, mikor felkértek a mai napi őrségbe. Én még abból a nemzedékből származom, aminek még mindig összeszorul a gyomra, mikor átmegy Hegyeshalmon kocsival, és ez már belénk van ivódva.

A mostani már más generáció. Lenyűgözve nézem a bátorságukat, azt, amilyen minőségi ez az összefogás. Ők már máshogy gondolkodnak. Csodálkozva figyelem, hogy mi lesz a továbbiakban, mert most tanulom ezt a jelenséget én is.

- M. Á.: Ezek a nagy történetek, amikor maga a mestered mondja azt, hogy ő most tanul. Ez a fajta megújulás az, ami lenyűgöző.

- Van olyan jelenlegi hallgató, aki elgondolkozott azon, hogy külföldön folytatná a tanulmányait, amennyiben nem teljesülnek a közeljövőben az egyetem autonómiájáról szóló feltételek?

- T.B.: Ameddig a feltételeink nem teljesülnek, mi maradunk. Ahogy Áron is mondta az előbb, ezek jelentik a tárgyalások alapjait. Egy diákról sem tudok, aki elmenne külföldre, vagy adott esetben váltana.

- G.L.: Miért mennének el? Magyar színészek akarnak lenni magyar nyelven, magyar gondolatokkal.

- M. Á.: Ki ápolja a legjobban a magyar nyelvet? Az írók, színészek, rendezők, dramaturgok, akik például Arany János fordításaiban alkotnak újra akár egy Hamletet.

Nekünk a nemzeti indentitáskérdés alapvetés, ami az eskünkben is benne van, hogy a hazámhoz hű leszek, és a legjobb tudásommal a magyar művészet szolgálatába állok. Erre esküdtünk föl gólyaként. Ez a szellemiség megy végig 5 éven keresztül. De az, hogy pártpolitikai platformra helyezzük ezt a kérdést, az dilettantizmus.

Szakmaiságról van szó ebben az intézményben, ami eddig is evidencia volt, csak idáig ez a tény nem volt kiemelve. Van egy másik fontos állítás is, miszerint Vidnyánszky Attila elmondta, neki mit jelent magyarnak lenni, de ez a vélemény tízmillió emberből csak egy. Nekem az az igazán nemzeti, ha valaki őstermelőt támogat, és nem a multiba megy vásárolni. Ezért a szót, hogy “nemzeti” nem kisajátítani kell, hanem evidenciának tekinteni. Ahogy ezt mi is tanultuk. Eszünk ágában sincs elmenni külföldre.

Én személy szerint imádom ezt az országot.

- Szeptember 21-én sztrájkolásba kezdtek. Mennyiben lesz más a helyzet a mostanihoz képest?

- T.B.: Az egyetem dolgozói kezdenek sztrájkba. Velük vitatunk meg bizonyos kérdéseket a folytatással kapcsolatban. Ez a sztrájk is egyfajta nyomásgyakorlás, annak érdekében, hogy elérjük a céljainkat, ne gondolják azt, hogy könnyen feladjuk. Azt gondolom, hogy egy nagyon szoros egyetértés van a hallgatók, a szenátus, és az itt dolgozók között, mert az ügy közös. Akik szét akarnak minket szedni, nem tudják, mi történik az intézményben reggel kilenctől hajnali kettőig, egy csoda van idebent, nap mint nap: nem csak az eddigi oktatás alatt, hanem ebben a rendkívüli helyzetben is. Ez erős érzelmi utakra tereli az embert, mert küzdünk egymásért.

- M. Á.: Ez a sztrájk csak akkor következik be, ha nem születik konszenzus. Azok a hangok, akik azt mondják, hogy a diákok el fogják ezt a csatát veszíteni, én arról azt gondolom, hogy ők minden egyes másodperccel nyernek. Félreértés ne essék, itt nem Vidnyánszky Attila félreállása a cél. A diákság az egész kuratóriumot tartja illegitimnek, ragaszkodnak pontjaikhoz és az egyetem autonómiáját ezekhez köti. Nem ahhoz, hogy egy ember félreáll vagy sem.

- G.L.: Arról, hogy ki nyer, és ki veszít, az szerintem nem jó megközelítés. De annyi biztos, hogy az én felfogásom szerint egy bizonyos szinten mi már rég beszélhetünk győzelemről a jelenlegi kiállás minőségét és formáját tekintve, bár még messze van ez a helyzet az igazi céljától.

- M. Á.: De ez egy irány, nem pedig az, hogy elmegyünk külföldre, hanem a szabad oktatás autonómiája kell az alapvetése legyen az egyetemnek. Ez nem csak nekünk szól, hanem a szakmának is, és annak, aki csöndben van, mert a csend fogja legitimizálni azt, hogy végül a kussolás, és a lojalitás lesz a tehetség ismérve.

- Milyen üzenete van annak, hogy ismert nemzetközi művészek, intézmények, sőt, hazai, magukat jobb oldalainak mondott alkotók is kiállnak mellettetek?

- M. Á.: Csak hangsúlyozni tudom, hogy ez nem jobb, vagy bal oldal kérdése. Ahogy a rasszizmus, a hajléktalan emberek helyzete, a gyermekbántalmazás, és a klíma-és ökológiai védelem sem az.

Ez az üzenet. Ezen az egyetemen nem oldalt választunk, hanem hivatást.

A külföldi támogatás mérhetetlenül fontos, de az is brutális, hogy a nógrádi melósok is kiállnak mellettünk ebben az ügyben, belevésve a falba a “Free SZFE” feliratot, mert ők is érzik, hogy mindenkinek ég a háza, amit közösen kell eloltanunk.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy beszédet mondott a kanadai miniszterelnök Davosban, bejelentette: vége a szabályalapú világrendnek
Mark Carney szerint a világ évtizedekig hazugságban élt, de ennek most vége. A nagyhatalmak zsarolnak, a kisebbeknek pedig össze kell fogniuk, ha túl akarnak élni.


„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.

A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.

A 2025 márciusában hivatalba lépett miniszterelnök szerint Kanada az elsők között ismerte fel a helyzetet, és stratégiát váltott. Ennek alapja az otthoni erőépítés: a kormány csökkentette a jövedelem-, a tőkenyereség- és a beruházási adókat, eltörölte a tartományközi kereskedelem szövetségi akadályait, és felgyorsít ezermilliárd dollárnyi beruházást az energia, a mesterséges intelligencia és a kritikus ásványok terén. Emellett az évtized végéig megduplázzák a védelmi kiadásokat, a hazai ipar megerősítésével.

Külpolitikailag Kanada a diverzifikáció útjára lépett. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttek az Európai Unióval, és csatlakoztak az európai közös védelmi beszerzési rendszerhez is. Az elmúlt hat hónapban 12 kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtak alá négy kontinensen, a napokban pedig új stratégiai partnerséget kötöttek Kínával és Katarral. Folyamatban vannak a szabadkereskedelmi tárgyalások Indiával, az ASEAN-országokkal és a dél-amerikai Mercosur blokkal is.

A biztonságpolitikában Kanada Ukrajna egyik legfőbb egy főre jutó támogatója, és a „Hajlandók Koalíciójának” magját képezi. Carney megerősítette, hogy országa elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett megingathatatlan, amit új beruházásokkal – radarokba, tengeralattjárókba és repülőgépekbe – is alátámasztanak. Az Északi-sarkvidéken Kanada kiáll Grönland és Dánia mellett, ellenzi a Grönlandot sújtó vámokat, és célzott tárgyalásokat sürget. Carney szerint országa „változó geometriájú” koalíciókat épít: hidat verne a Csendes-óceáni Partnerség és az EU közé egy 1,5 milliárdos piac létrehozásáért, a G7-ek köré szervezve „vásárlói klubokat” hozna létre a kritikus ásványkincsekre, és a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal működne együtt a mesterséges intelligencia terén.

Carney szerint a középhatalmaknak választaniuk kell: vagy versengenek egymással a hegemónok kegyeiért, vagy összefognak egy harmadik út létrehozására. „A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülünk az asztalnál, az étlapon vagyunk” – fogalmazott.

A kanadai miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy a nosztalgia nem stratégia, és a régi rend nem tér vissza. „Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választjuk, és ez az út nyitva áll minden ország előtt, amely kész velünk együtt rálépni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Sokan látták Egressy Mátyást, mégsem segített neki senki – Mit lehetett volna tenni, hogy elkerülhető legyen a tragédia?
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában. Sokan keresik a válaszokat a miértekre, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége.


Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.

Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.

„Biztosan nem mondhatjuk ki, hogy meghalt, hiszen holttest nincsen, pillanatnyilag csak eltűntként lehet keresni”

– mondta Borbély Zoltán ügyvéd az RTL Fókusz című műsorában. Mint mondta, a körözés 90 napig él, ha ennyi időn belül megtalálják a fiút, akkor a körözést visszavonják. Ha viszont az életben maradására utaló semmilyen jel nincsen a következő öt évben, akkor kezdeményezhetik a holttá nyilvánítást.

Az Egressy Mátyással történtek az egész országot megrázták, sokan keresik a válaszokat a miértekre. A közösségi médiában egyre több poszt jelenik meg ezzel kapcsolatban, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége. A Fókuszban idézték egy néző levelét, aki egy BKK-járat vezetőjét vádolja a segítségnyújtás elmulasztásával.

„A péntek éjjelről szombat hajnalra virradó időszakban, amikor Budapesten extrém hideg uralkodott (mínusz fokok, életveszélyes kihűlés kockázata),

egy BKK-járat vezetője a végállomáson leszállított egy fiatal fiút, aki láthatóan nem volt beszámítható állapotban. A gyermeknek nem volt kabátja, nem volt pénze, és nem volt olyan tudatállapotban, hogy önállóan segítséget tudjon kérni. A sofőr mindezek ellenére nem hívott segítséget, nem értesített mentőt, rendőrséget vagy diszpécsert, hanem a fiút magára hagyta a hidegben, majd szolgálata végeztével eltávozott.”

Kovács Bendegúz, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szóvivője elmondta, hogy a protokoll szerint ha egy utas látványosan rosszul van, a járművezetőknek cselekedni kell: kisebb baj esetén, vagy ha nem tudja, mit tegyen, a BKK diszpécser-szolgálatát kell hívnia, komoly veszély esetén pedig azonnal mentőt. Ha egy utas elalszik a járaton, akkor a sofőrnek a végállomáson figyelmeztetnie kell a leszállásra, további feladata azonban nincsen. Ugyanakkor nemcsak a vezetők, az utasok is kérhetnek segítséget a BudapestGO alkalmazáson keresztül.

„Előfordul, hogy amikor valaki bajban van, a körülötte lévők az utcán nem ismerik fel a probléma jellegét. Ezt hívja a szociálpszichológia bámészkodó, bystander hatásnak.

Ezért az ilyen helyzetekben a legjobb az, hogy aki észleli ezt a problémát, azonnal próbálja meg a lehető leggyorsabban elérni a szakszerű segítséget, ami nem mindig könnyű. Az ilyen esetek jelentős részében megelőzhető vagy csökkenthető a probléma” – mondta a riportban Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. Elmondása szerint előítéletek és félelmek is szerepet játszhatnak abban, ha valaki úgy érzi, hogy úgysem tud segíteni, vagy azt gondolja, hogy mások úgyis megteszik helyette.

Sokszor nehéz megmondani, hogy egy zavarodottan viselkedő ember valóban segítségre szorul-e, esetleg ön- vagy közveszélyes. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta, a tudatzavar hátterében nemcsak drog vagy alkohol hatása, hanem akár belgyógyászati betegség, sztrók, cukorbetegség is állhat, sőt pszichiátriai betegségre is gondolhatunk. Azt javasolja, ilyen esetben az a legjobb, ha felhívjuk a segélyhívót, a mentők kiérkezéséig pedig vigyázunk a saját és az érintett biztonságára is.

Egressy Mátyás az eddig megjelent információk szerint több tömegközlekedési eszközön is utazott, sokakkal találkozott, sőt volt, akikkel beszélt is, de senki nem segített neki.

Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában.

A Fókusz riportja:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
KRESZ-professzor: Akár 90-nel is tekerhetnek a bringások, 150-es tábla is lehet az autópályán, de vizsgázni nem kell az új KRESZ-ből
50 év után változnak a KRESZ szabályai, sok újdonságot kell majd megtanulni. Van, amiben szigorúbb, van, amiben engedékenyebbek lesznek az új szabályok. Pethő Attilával végigvettük a legfontosabb változásokat.


12 év alatt senki sem rollerezhet, 14 éves korig utána is kötelező lesz a bukósisak, a 25 km/óránál nagyobb sebességre képes rollereket pedig csak 14 éven felüliek használhatják. A bicikliseknél megengedett lesz egy sör vagy 2 deci bor: 0,8 g/l véralkohol szint alatt ez nem minősül majd szabálysértésnek, ha valaki egyébként biztonsággal teker, de a rollereseknél és az autósoknál marad a teljes tiltás. Autópályákon lesz, ahol 140-el is lehet menni, viszont 2 másodperces követési távolságot kell tartani, és a gyalogosoknak is tilos lesz mobilozni vagy zenét hallgatni, miközben az úttesten mennek át.

Ez csak néhány változás az új KRESZ-ből, ami várhatóan szeptemberben váltja le a több mint 50 éves jelenlegit. A KRESZ nem módosul túl gyakran, 1976 előtt 1910-ben változtattak rajta, igaz, közben 1941-ben az ország áttért a jobboldali közlekedésre. Mire számíthatunk a mostani változásokkal, hogyan tanuljuk meg az új szabályokat, és kibír-e majd ez a KRESZ is újabb 50 évet? Pethő Attila „KRESZ-professzorral” beszélgettünk.

— Van olyan javaslata, ami végül nem került be a tervezetbe, de ön fontosnak tartaná?

— Nem titok, hogy a szakmai egyeztetéseken én magam is ott voltam, tehát a legtöbb javaslattal egyetértek. Ami számomra furcsa, és bevallom őszintén, nem értek vele egyet, az

a nappali menetjelző fény hiánya az új KRESZ-ből. A tervezet szerint lakott területen belül és kívül, nappal is a tompított fényszórót kellene használni. Ugyanakkor az én autómon is van gyári nappali menetjelző.

Hogy ezt tényleg száműzni akarjuk-e az autókból… Vannak ilyen apróságok, de majd meglátjuk a társadalmi egyeztetés végén, mi lesz ezekből.

— Tehát a nappali menetfény nem lesz elég, fel kell majd kapcsolni a tompított fényszórót?

— Nappal is.

— Mi az, amire aezen kívül különösen kell figyelnünk, mert eddig máshoz szoktunk hozzá?

— Szerintem az egyik legfontosabb változás, amit a legtöbben vártak, hogy végre a kis elektromos járművek belekerülnek a szabályozásba. Tehát akár ezeket vezetve, akár autósként közlekedve tudni fogjuk, mihez tartsuk magunkat.

Lesznek mikromobilitási eszközök, kis és nagy teljesítményű elektromos rollerek, és meg lesz határozva, hogy kik vezethetik ezeket, milyen helyen, milyen sebességgel és milyen védőeszközökkel közlekedhetnek.

De éppen most foglalkozom a kerékpáros szabályokkal, és a kerékpárosok is meglepődhetnek egy-két dolgon. Többek között számukra megengedik a nagyobb sebességgel való közlekedést. Ugyanannyival mehetnek majd úttesten, lakott területen belül és kívül, mint a többi jármű. Ez most ugyan abszurdumnak hangzik, de

elvileg az sem lesz szabálytalan, ha egy biciklis 90 km/h-val „teker.”

Persze nyilván nem az a cél, hogy ennyivel menjen, a biztonságot ott is be kell tartani, de ezek a korlátozások kikerülnek a szabályból. Ahogy az autósoknak is van egy „jó hírem”: lehetséges, hogy autópályán az eddigi 130 km/h helyett gyorsabban is mehetünk. Tehetnek majd ki olyan táblát, hogy bizonyos szakaszokon 140-nel, esetleg 150-nel is közlekedhetünk.

— Tehát nem ez lesz az általános szabály, hanem csak táblával jelölt szakaszokon lesz érvényes?

— Így van, a főszabály változatlan marad, autópályán 130 km/h, de ha táblát helyeznek el, akkor egy adott szakaszon ennél gyorsabban is mehetünk.

— A közlekedésben nemcsak járművezetők, hanem gyalogosok is részt vesznek, akiknek nem kell vizsgázniuk. Milyen változások érintik őket?

— Valóban nagyon fontos csoportról van szó. A gyalogosoknak is meg kell ismerniük a szabályokat. Az egy dolog, hogy nekik nem kell tanfolyamra járniuk vagy vizsgázniuk, de a szabályok lényegét tudniuk kell. Az új KRESZ fontos alapelve, hogy a gyengébbeket védi a járművekkel szemben. Új elem lesz például, hogy

a gyalogosoknak nemcsak a gyalogátkelőhelyen lesz elsőbbségük, hanem olyan helyzetekben is, amikor az autós eleve lassít, mondjuk egy stoptáblánál vagy egy egyenrangú kereszteződésnél.

Ilyenkor egy szemkontaktus felvételével a gyalogos előnyét biztosítani kell, ha a jármű már úgyis megáll. Tehát az autósoknak sokkal jobban kell figyelniük, de a gyalogosokra is vonatkoznak majd megszorítások. Nagyon érdekes szabály például, hogy ha egy gyalogos kilép egy kapualjból, figyelnie kell, hogy a járdán nem közlekedik-e valamilyen eszköz, kerékpár vagy elektromos roller, és alkalmazkodnia kell a helyzethez. Ugyanakkor a gyalogosokat védő fontos szabályozás, hogy aki a járdán közlekedik járművel, az maximum 10 km/h-val, de mindenképpen a gyalogosokhoz igazodó sebességgel teheti ezt. Ha a járda teljesen tele van gyalogosokkal, akkor még a lépéstempó is gyors lehet egy kerékpárosnak.

— Ez a sebességkorlátozás a járdán eddig nem volt szabályozva?

— Eddig is 10 km/h volt a határ, de most úgy van leírva, hogy a gyalogoshoz igazodó sebességgel kell haladni. Ez azt is jelenti, hogy ha éjjel üres a járda, akkor persze mehetnek gyorsabban is.

— A kapualjból kilépő gyalogosnak azért kell körülnéznie, mert takarásból lép ki. Ez általános szabály?

— Ez így van. A gyalogosra is kimondjuk, hogy amikor átmegy az úttesten, és ott egy álló jármű takarásából lép ki, meg kell győződnie arról, hogy nem érkezik-e másik jármű. A kapualjból való kilépés ugyanolyan, mint egy elinduló jármű: ő is résztvevője lesz a közlekedésnek, és valamilyen szinten neki is alkalmazkodnia kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy a járdán közlekedő kerékpárosnak vagy rolleresnek ne kellene figyelnie a gyalogosok zavartalan közlekedésére.

Ez egy oda-vissza játék, mindkét félnek lesz kötelezettsége a másik felé.

— Sokakat zavar az irányjelzők helytelen használata, például a sávváltáskor vagy a körforgalomból való kihajtáskor. Várható ebben változás?

— Az egy dolog, hogy mit ír elő a KRESZ, és más, hogy mit tartunk be. De az irányjelzővel kapcsolatban belekerült a szabályba egy-két pontosítás. Kibővült azoknak az eseteknek a köre, amikor irányjelzőt kell használni. Például minden előzésnél, kikerülésnél – akár sávon belül is – ki kellene tenni az indexet. Ha jön a szirénázó mentőautó, és el akarom engedni, akkor is jelezni kell. A legfontosabb, hogy míg a hatályos KRESZ úgy fogalmaz, hogy „kellő időben” kell kitenni, ami megfoghatatlan, az új tervezet konkrétan leírja: a fékezést megelőzően. Tehát mielőtt az autó lassít, ki kell tenni az irányjelzőt. Azért én mindig kihangsúlyozom, hogy az index alapvetően a mögöttem érkezőnek szól. Aki keresztből, egy elsőbbségadás táblától érkezik, az várja meg, hogy az irányjelzőt használó jármű tényleg bekanyarodik-e, mert az elsőbbségadás kötelezettsége egy fontosabb szabály.

— Mi a helyzet a kanyarodósávokkal? Sokan nem indexelnek, mondván, onnan úgysem lehet másfelé menni.

— Ha bekanyarodok egy másik útra, az akkor is bekanyarodás, ha kanyarodósávból teszem, tehát az irányjelzőt használnom kell. Tény, hogy nem tudok másfelé menni, de ne felejtsük el a többi közlekedésben résztvevőt. Pont az előbb említettem a gyalogosokat, akiknek a kanyarodó járművel szemben előnyük van. Ha látják a jelzésből, hogy a jármű egyértelműen kanyarodik, akkor tudják, hogy mehetnek. Ha nem biztosak ebben, abból gond lehet. Én azt mondom, a plusz információ soha nem fölösleges a közlekedésben.

— Lesznek teljesen új KRESZ-táblák, amiket meg kell tanulnunk?

— Én már láttam a tervezetben új táblákat. Van, amin el is csodálkoztam, mert nem tudtam értelmezni. A táblák zöme azért marad, a lámpák ugyanúgy fognak működni. Egy-két apró módosítás várható, de ezek nem jelentősek. Inkább olyan jelzések, amiket az életben már egyébként is használnak. Ilyen volt annak idején a torlódást jelző tábla, ami évek óta kint volt az utakon, mire belekerült a KRESZ-be.

— A technika rohamosan fejlődik, jó, hogy az elektromos rollerek bekerültek, de ez a KRESZ sem fog kibírni újabb ötven évet. Elég rugalmas az új szabályozás, hogy kövesse a jövőbeli változásokat?

— Annyira fejlődik a világ, hogy ez a KRESZ nem fog ötven évet megélni, és ne is éljen meg. A változásokra oda kell figyelni. Azt megjósolni nem lehet, hogy holnap lesznek-e lebegő járművek a Föld fölött. A légdeszka mindig eszembe jut a régi filmből. Ezt most nyilván nem lehet beletenni a KRESZ-be, de a változásokat a jogszabályban nyomon lehet majd követni. Szerintem ez egy jó alap, amire lehet építeni. Ha jön egy újszerű eszköz, meg lehet majd mondani, hogy rá például a kerékpáros vagy inkább a robogós szabályok vonatkozzanak. Tehát

ez egy nyitott jogszabály, és ha lesz új eszköz, azt elég lesz beemelni,

amiatt nem kell már teljesen új KRESZ-t alkotni, csak egy apróbb módosítást.

— Még nem hatályos ez a jogszabály. Hol tart most a folyamat?

— Egy társadalmi egyeztetés indult, amely során mindenki elmondhatja a véleményét. Ezt össze kell majd hangolni, hogy mi az, amit érdemes beletenni, mit akarnak sokan, és mit nem. Ez egy pár hónapos munka lesz, utána jelenik meg a hivatalos jogszabály a Magyar Közlönyben, de olyan feltétellel, hogy nem lép azonnal érvénybe.

Legalább fél, de akár egy év is kell, hogy minden átálljon.

Új tananyagokat és vizsgakérdéseket kell írni, fel kell készíteni az embereket. Ez most csak egy kezdőpont, a befejezés lehet, hogy csak egy év múlva lesz, amikor hatályba lép.

— Az új szabályokat mindenkinek meg kell majd tanulnia. Lesz különbözeti vizsga vagy valamilyen tájékoztató kampány?

— Vizsgázni nem kell, de annyiból nem nyugtatok meg senkit, hogy az új KRESZ-t meg kell ismerni, meg kell tanulni. Nyilván ehhez lesznek oktatóanyagok. Én magam is sok feldolgozó filmet készítek erről. Úgy tudom, ingyenes e-learning tananyag lesz hozzáférhető minden magyar állampolgár számára. Tehát nem hagyjuk magukra az embereket, mert ahogy a beszélgetést kezdtük, ebből a jogszabályból kibogarászni a szabályokat még nekünk, szakembereknek sem egyszerű. Folyamatosan lesznek segédanyagok, amelyekkel szeretnénk segíteni mindenkinek.

— Mikor számíthatunk az új oktatóanyagokra?

— Már most elkezdtük az anyagok készítését, hogy érthető módon lehessen tanulmányozni az új szabályokat. Amikor pedig megjelenik a végleges jogszabály, akkor készülnek el a hivatalos, központi tananyagok is.

— Az Európai Unió egy egységes térség, mégis minden országnak külön KRESZ-e van. Nincs törekvés egy egységes európai szabályozásra?

— Ez úgy működik, hogy van egy 1968-as, tehát még a mi KRESZ-ünknél is régebbi Bécsi Egyezmény, amit nemcsak európai országok írtak alá. Ebben alapelveket fogadnak el, mint a jobbra tartás szabálya, vagy hogy a villamosnak hol van elsőbbsége. Ezek az alapelvek megjelennek a helyi szabályozásokban, de van lehetőség egyedi szabályok létrehozására is. Tehát van egy közös alap, de minden országnak megvannak a saját hagyományai. Például Olaszországban a gyalogos lámpán három lencse van: piros, sárga és zöld. Nyilván nem fogják ezt leváltani azért, mert nálunk csak piros és zöld van. Az alapok azonban megegyeznek, tehát

aki nem ismeri a helyi KRESZ-t, az is tud biztonságosan közlekedni.

Azért a sebességhatároknak és az apróbb helyi szabályoknak érdemes utánanézni, mert eltérések vannak, és szerintem lesznek is.

— Tehát ha ismerem a magyar KRESZ-t, Európában nem tévedhetek nagyot, csak a helyi korlátozásokra kell figyelnem.

— Ez így van.

— A jelenlegi szabályozás 1976-os, azóta pedig rengeteg minden változott a közlekedésben. Melyek azok az újdonságok, amelyekre mindannyiunknak, mint a közlekedés napi résztvevőinek, figyelnünk kell?

— Valóban teljesen új KRESZ-ről beszélhetünk, hiszen a jogszabály szövegezése, felépítése és nyelvezete is merőben új. Még nekünk, szakembereknek is nagyon oda kell figyelnünk az egyes szabályok értelmezésére. Éppen ezért nem ajánlom senkinek, hogy a paragrafusokat kezdje elemezni, mert az hatalmas munka. Természetesen lesznek majd tanítóanyagok, videók és elemzések, érdemes ezeket megvárni. A legfontosabb, amit kiemelnék, hogy

a szabályok zöme a biztonságra épül: az a cél, hogy a közlekedők a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a forgalomban.

Erre épül fel az egész új KRESZ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a Szőlő utcai javítóintézet volt nevelője: a fiatalokat verő igazgató hatalmi kérdésnek tekintette a nevelést, az empátiát károsnak
Proics Lilla próbaidősként került az intézménybe, ahol szerinte annyira merev volt a légkör, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is mondta, hogy a tekintély egyértelműen erőfölényt jelentett, a fiatalokat pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak.


A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggelre pedig már össze is hívták az intézmény dolgozóit, hogy közöljék velük a hírt – mondta a Partizánnak adott interjújában Proics Lilla, aki nevelőként dolgozott az intézményben. Elmondása szerint a próbaidős alkalmazottakat azonnal elbocsátották, a többieket pedig állásidőre helyezték.

A bezárásról hivatalosan csak a közlés napján értesültek, de Lilla szerint már voltak jelei a döntésnek: egyre több fiút szállítottak el más intézményekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és az épületen sem végeztek már javításokat.

Proics Lilla november végén kezdett dolgozni az intézményben, elmondása szerint akkor 67 fiú élt ott, akiket két nagyobb ütemben szállítottak át máshova. Az első, nagyjából 35 fős csoportot a két ünnep között vitték el.

„Karácsonyt követően 31 gyereknek hirtelen teljesen megváltoztatták a fogvatartását. Igen, az ünnepek alatt”

– fogalmazott a nevelő. Szerinte az átszállításokra semmilyen szakmai indoklás nem hangzott el, az egyetlen racionális ok a személyzet hiánya lehetett, miután több nevelőt és vezetőt eljárás alá vontak.

Lillát még a decemberben lemondott, majd őrizetbe vett megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek volna a bántalmazó felvételek róla. A nevelő elmondása szerint az intézményben töltött ideje alatt részt vett egy továbbképzésen, amit maga a volt igazgató tartott, ahol szerinte egészen vad dolgok hangzottak el a pedagógiáról.

„A nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés” – idézte a férfi szavait. A nevelő szerint arról is beszélt, hogyan kell dominánssá válni a gyerekeknél. Elhangzott az is, hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”. Proics Lilla szerint a volt intézményvezető azt is kijelentette, hogy „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt”.

A pedagógus szerint a tekintély itt egyértelműen erőfölényt jelentett, a gyerekeket pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak. Elmondása szerint a decemberben letartóztatott igazgató hátrányként beszélt arról is, ha egy nevelő nő, vékony a hangja vagy alacsony, tehát nem felel meg a maszkulín elvárásoknak. A mindennapokban Proics Lilla egy „nagyon fura, feszült figurának” látta az igazgatót, de bántalmazást személyesen nem tapasztalt a részéről.

Az intézményben uralkodó légkörről azt mondta, annyira merev volt, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is furcsának tartotta, hogy a nevelői értekezleteken a teljes kollektíva felállt, amikor az igazgató belépett a terembe. „Nekem az teljesen meredek volt, tehát hogy életemben nem láttam ilyet” – mondta.

Amikor decemberben az igazgató távozott, a nevelő elmondása szerint a dolgozók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. „Az mindig elhangzott utána, hogy a fiúknak erről semmit ne beszéljünk, semmilyen kérdésre tulajdonképpen ne válaszoljunk, mert semmi biztosat nem tudunk” – emlékezett vissza. Tapasztalatai szerint a gyerekek sokszor tájékozottabbak voltak, mint a nevelők, és volt olyan kolléga, aki a gyerekek „hazudozását” okolta a kialakult helyzetért. Azt is hozzátette, hogy az intézményben töltött rövid idő alatt több bántalmazási gyanú is felmerült más nevelőkkel szemben.

„Hallottam egy pofont, nem láttam, hallottam”

– mesélte egy esetről, ami a második munkanapján történt, és amit az egyik kollégája szóvá is tett.

A vezetői átmenetet kaotikusnak írta le: a decemberben őrizetbe vett megbízott igazgató után megérkezett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától (BVOP) egy parancsnok, majd jött egy új igazgató Debrecenből, aki egy hétig sem maradt. A parancsnok Proics Lilla szerint hozott egyfajta kiszámíthatóságot, és nyomatékosan közölte, hogy tilos a gyerekekhez akár egy ujjal is hozzányúlni.

„Nem lehet, tilos hozzányúlni egy ujjal is a fiúkhoz, és hogy ez innentől fogva így lesz” – idézte a parancsnokot. Ennek ellenére szerinte később is voltak esetek, amelyek után azonnal eljártak, és az érintett dolgozó másnap már nem jött dolgozni.

A nevelő szerint az intézményben a hatalomgyakorlás egyik fő eszköze az információ visszatartása volt, a kollégák sem tudták, hova szállítják azokat a fiúkat, akikkel évek óta dolgoztak.

Az ott élő gyerekekről azt mondta, nagy részük „ide-oda lökdösött” fiatal volt, funkcionáló család nélkül, vagy „iszonyatos mély szegénységből” jöttek. „Ezek az alapvetően nagyon szegény sorból érkező fiatalok voltak” – jelentette ki.

Szerinte a gyerekek helyzete a közoktatás és a szociális ellátórendszer teljes diszfunkcionalitását mutatja. Előfordult, hogy egy kolléga azt mondta egy gyereknek: „te írni-olvasni se tanultál meg, lopni megtanultál”. Proics Lilla szerint a fiú intellektuálisan képes lett volna megtanulni olvasni, de nem járt olyan iskolába, ahol ezt lehetővé tették volna neki.

Elmondása szerint a gyerekeknél ellátatlan egészségügyi problémák is voltak, például tizenéves gyerekeknek is akadtak hiányos fogaik. Emellett az önsértések is mindennaposak voltak. A nevelő szerint az intézmény mélyen diszfunkcionális volt, annak ellenére, hogy dolgoztak ott olyan szakemberek, akik alkalmasak lennének jobb minőségű munkára.

„Az, hogy egyedül szerencsétlenkednek a nevelők, ez teljesen alkalmatlan. Még egy iskolában is”

– fogalmazott. A megoldást a szakmai csapatmunkában és a nyilvánosság biztosításában látná.

Az elbocsátásokkal kapcsolatban a legméltatlanabbnak azt tartja, ahogyan a próbaidős rendészként dolgozó fiatal férfiakkal bántak, akik szerinte a munkaerőhiány miatt az ünnepek alatt is bevállalták az éjszakai felügyeletet. „És ilyen méltatlanul bántak el velük, annyira kicsinyes ármányság. Őket miért nem lehetett még másfél hónapig, amíg keres magának munkát, ott tartani?” – tette fel a kérdést.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk