„Még a nógrádi melósok is kiállnak mellettünk ebben az ügyben, belevésve a falba a Free SZFE feliratot”
- Amennyiben sikerül Vidnyánszky Attilával, és a kuratóriummal megállapodni, mennyiben tér vissza az intézmény élete a régi kerékvágásba?
- T.B.: Mi nem tekintjük Vidnyánszky Attilát a kuratórium elnökének, és a kuratórium tagjait nem tekintjük magának a kuratóriumunknak. Amíg Vidnyánszky Attila, Világi Oszkár, Bacsa György és társaik nem mondanak fel, addig mi nem tárgyalunk. Azt az antidemokratikus kinevezést és hatalomátvételt, amit ők végrehajtottak, mi nem támogatjuk, elutasítjuk.
Hogy mi lesz Vidnyánszky Attila kuratóriumi működése alatt, azt sosem akarom elképzelni.
- Közel 15 évig tanított az SZFE-n. Mi volt a legfontosabb ismérve az egyetemi oktatásnak az ön szemszögéből?
- G.L.: Az a fajta szabadság, amikor Ságodi Gabriellával, Ács Jánossal saját osztályom lett, abba soha senki nem szólt bele, hogy mit, hogyan csináljunk. Jómagam színészmesterséget, művészeti beszédet is tanítottam, így volt lehetőségem kipróbálni új dolgokat, amit addig nem igen; nem szóltak bele, hogy milyen vizsgadarabot csináljunk. Kaptuk persze a kritikákat, de az egy szakmai kérdés volt. Amikor a bolognai rendszerhez csatlakoznunk kellett, akkor sem egyik pillanatról lett az SZFE főiskolából egyetem: azt nem itthon találták ki, egy közös, európai cél volt, ez alapján történt az alap, és a mesterképzés kiépítése is.
- M. Á.:
Ez egy világszínvonalú intézmény, melynek vezetői, diákjai, tanárai többször tettek le stratégiákat és javaslatokat az átalakítással kapcsolatban. Erre a válasz néma csönd volt, és ez nonszensz, mert ennek az intézménynek a tanulói sorra hozzák a hazai és nemzetközi díjakat. Ezt nem lehet elfelejteni.
- Az élőlánc mozgalma sokak szerint felülmúlta a várakozásokat, kiállásban, számban egyaránt. Milyen mondanivalója volt ennek a megmozdulásnak?
- M. Á.: A Charta eljutott a Vas utcából a Parlamentig. Ötezer embert feltételezett a csapat, ehhez képest kint voltunk húszezren, ami egy döbbenetes támogatás, és egy új formája az ellenállásnak, ahol az emberek aszalódtak a napon csak azért, hogy megérinthessék az alapdokumentomot. Ahogy Nagy Ervin barátom fogalmazott, az egy “szent pillanat” volt. Az élőlánc csak egy eszköz volt, most jön a következő lépés.
-Mi lesz az?
- T.B.: Kaptunk egy egyértelmű visszaigazolást arról, hogy az emberek velünk vannak. A továbbiakat illetően pedig betekintést szeretnénk adni az embereknek az egyetem életébe, hogy mi, hallgatók és mesterek, hogyan dolgozunk együtt.
- Mit kíván Gálffi László a jelenlegi hallgatóknak?
- G.L.: A kimenetelét a mostani helyzetnek megsejteni sem tudom, de én nagyon optimista vagyok. Nagyon örülök, hogy ezt eddig megélhettem. Mindennek megvan az ideje, ennek a megmozdulásnak pedig most jött el. Most valami olyan történik, amit eddig maguk a hallgatók se tapasztalhattak meg, hisz ők is most csinálják ezt a kiállást először. Ez a helyzet nekünk is új, akik figyelik az eseményeket, és segítenek, szimpatizálnak a diákokkal. Ez majd szépen ki fog fejlődni, de mindenképpen jó lesz. Tudom, hogy nagyon naiv vagyok, de nem is tudok mást gondolni erről.
- M. Á.: Szerintem a Tanár Úr nem naiv, hanem optimista. A pesszimista embereknek gyakran van igaza, de igazából az optimisták változtatják meg a világot. Én például ebben hiszek.
