SZEMPONT
A Rovatból

Szabadulás után első dolgom volt fagyit enni

Az emberek nem is gondolják, milyen egyszerű dolgok hiányoznak a börtönben. Interjú két rabbal és egy börtönőrrel arról, hogy milyen odabenn.


Nem rabok, hanem fogvatartottak, és nem smasszerek, hanem felügyelők, ennyi már első körben kiderült, a gyulai börtönben, ahová beszélgetni mentem a bezártság mindennapjairól két elítélttel és egy fegyőrrel. A házban néhány méterenként rácsos ajtó van, fölötte színes mozaik és képek a falon, de mégsem barátságos a hely, hiába akar az lenni. Hiába az igyekezet, a hely még így is egy rideg környezet maradt, amit feldíszítettek. Mint egy szigorú matektanár ékszerekkel egy dolgozat előtt: nem sokat dob a lényegen a dekor, és nem javít azon, hogy mi a helyzet alapvetően.

Hafenscher Csaba Zoltán bv. ezredes, a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka fogadott, aki érdekes dolgot mesélt:

- Tudok egy olyan személyről a pályafutásom során, aki fellebbezett azért, hogy börtönben maradhasson, ám nálam mindössze egy ilyen eset volt. Ez is arra utal, hogy annak, aki szinte itt nő fel, annak nehéz és ijesztő lehet a kinti lét. Bent biztonságosabb és a hierarchiában is feljebb állt a börtönben, mint ahol a való életben. Egyfajta fogvatartotti igazgató volt már, amit nehezen adott fel. Már nem tudom, mi lett a vége a történetének, de az biztos, hogy senki másról nem tudok, aki szeretett volna börtönben lenni – mondta ki Hafenscher Csaba Zoltán azt, amit mindannyian gondolunk a benti létről.

"Én hazamegyek, ők maradnak"

Egy felügyelővel is találkoztam, aki munkaidőben végig a fogvatartottakkal van, dolgozik, amikor ők lazítanak, figyel akkor is, ha pihennek.

– Nem gondoltál még arra, hogy néha neked talán rosszabb, mint nekik? Ugyanaz a helyszín, bezártság, ugyanolyan klíma és hangulat, csak te még dolgozol is?

– A legtöbb börtönben ugyanazt a kaját eszi az állomány, mint a fogvatartottak. Ugyanazt a levegőt szívom, ugyanabban a melegben állok itt, figyelek, észnél vagyok akkor is, ha ők épp lazítanak, de semmi sem ér fel azzal, hogy én munka után hazamegyek. Ők maradnak.

– Vannak fenyegetések, hogy na majd kinn megkapod?

– Persze.

– Volt már akivel kint találkoztál az utcán?

– Volt.

– És mit mondott?

– Jó napot kívánok.

IMG_7286

Attilával és Zolival egy zárkában beszélgettem. Három emeletes ágy van a közel 12 négyzetméteres zárkában, egy mini szekrény, mosdó, egy WC és egy rácsos ablak valahol 2 méter magasan.

– Hova néz az ablakotok?

Zoli: Épp a bíróságra... A hátsó udvarára.

– Szoktatok kinézni rajta?

Zoli: Igen, sokszor. múltkor a tetőt javították, azt néztük a többiekkel. Gyere, áll fel egy székre, így meglátod.

Zoli nagyon udvarias, és jól szituált, nincs ember, aki megmondaná, hogy többszörös börtönlakó. Attila esetében a tetoválások, a sztorik, a csibészes mosoly már árulkodóbb.

– Mondta nektek valaki annak idején, hogy ha így folytatjátok, börtönbe kerültök?

Attila: Nekem az osztályfőnököm állandóan ezt fújta.

Zoli: Nekem senki. Nagyon szeretetteljes családban éltem, mindenkinek ilyen gyermekéveket kívánok.

Attila: Nekem tanárok voltak a szüleim, nagyon rendes emberek.

– Szerinted létezik, hogy hittél az osztályfőnöködnek és annyit hallottad, hogy végül megvalósítottad azt a szerepet, jövőt, amit beléd szuggerált?

Attila: Nem tudom... Szerintem nem ez volt oka. Rossz társaságba keveredtem a kollégiumban.

– Miért ültök?

Zoli: Én gazdasági bűncselekményért.

Attila: Én egy tisztességes betörő vagyok. Nem rabló. Ha találkozom a ház lakójával, nem is lököm meg, nem bántom.

– Miért fontos ez?

– Mert az már rablás, más elbírálás alá esik.

– Mennyire igaz az a sztereotípia, hogy jogi kérdésekben nagyon otthon vagytok?

Attila: A legtöbben tényleg otthon vagyunk benne.

Zoli: Sok mindennel képben vagyunk az igaz. Nem tudjuk megmondani, mennyit kap majd egy-egy újonnan bekerül előzeteses, de valószínűleg többet tudunk, mint egy átlagember.

IMG_7289

"Az információ nagyon hiányzik"

– Ha mondok egy pár általános elképzelést a börtönéletről, feleltek rá igennel és nemmel? Például igaz, hogy egész nap gyúrtok?

Attila: Nem.

Zoli: Nem.

– A szabadidőtökben egymást okítjátok arra, hogyan lehet egyre tökéletesebb bűncselekményeket elkövetni...

Zoli: Nem.

Attila: Ez részben igen, fiatalabb koromban ez jellemző volt. Sok mindent a börtönben tanultam meg. de ma már nem. Mi dolgozunk napközben. Más már a börtön, nem akadémia.

– A börtönben sokan melegek lesznek...

Attila: Nem.

Zoli: Nem, arányaiban ugyanannyi meleg van, mint kint

Attila: Volt olyan rabtársam, aki azt mondta nem meleg, mert csak bent csinálja, de felvilágosítottam, hogy akkor is meleg. Ettől függetlenül, akiben nincs meg a hajlam, az itt sem lesz az.

– Van becsempészett mobilotok...

Zoli: Van fogvatartotti mobil, de az teljesen legálisan, és csak meghatározott számokat hívhatunk rajta.

– Internet is van, ha akarjátok?

Zoli: Nem, az nincs. Nekem személy szerint az információ nagyon hiányzik..

– A pedofilokat bekerülésük után azonnal, majd aztán rendszeresen megverik.

Zoli: Tény, hogy a börtönhierarchia legalján vannak, de itt például nincs verekedés.

Attila: Nehéz kérdés… Aki intelligensebb, az nem verekszik itt sem.

Zoli: Volt itt benn egy nemrég, de nem bántottuk. De az tény, hogy lejjebb senki nincs náluk.

– És velük egy szinten áll még valaki? Aki időseket rabol ki például?

Attila: Á nem, senki. Azon a szinten csak ők vannak.

– Honnan tudjátok meg, hogy pedofil?

Attila: Megtudod. Ha gyanús és nem mutatja meg a vádiratot, akkor az.

Zoli: Vigyázni kell ezzel, volt akiről később derült ki, hogy alaptalanul vádolták..

– Üzleteltek, amiben kávé, cigi a csereeszköz?

András, a felügyelő: Nem lehet üzletelni, pénz sem lehet bent.

– Mi az, mi biztosan nem jöhet be?

Zoli: Például kávé igen, de három az egyben már nem. Semmi, aminek kristálycukornál kisebb a szemcséje.

András: Gyümölcs sem, abba is bele lehet injekciózni mondjuk a vodkát.

Attila: A gyógyszert is összetörve adják itt bent és megnézik, ahogy beveszed. Nem lehet eltenni.

IMG_7292

– Attila, te tisztességes betörőként mennyit kaptál?

– Sokat kaptam már életemben, 15 évesen kezdtem Tökölön. Most több mint 10 évet. Sokat ültem. Mindig betörésért.

– Miket nyomtál fel?

– Házakat, cégeket. Egyszer szakítottam egy nagyobb összeget, akkor tényleg abbahagytam, családot alapítottam, vállalkozni kezdtem, csak sajnos 2 év múlva utolértek, és leültettek.

– Hogyan döntöd el, hogy melyik házba mész be?

– Megérzés, tehetség is kell hozzá. Az új házakat nem szeretem. Ott nincs pénz, mert elköltötték az építkezésre. Az új nyílászárókat könnyebb kinyitni a régieket kicsit nehezebb, de ilyesmi azért nem állít meg.

– Mit csináljanak az új ablakkal, hogy ne menj be?

– Görgőt kell rá tenni.

– Akkor nem nyitod ki?

– Végül is akkor is bemegyek, ha be akarok.

– Hova teszik az emberek a pénzt?

Szekrényekbe, fiókba, párnába. Úgy találom meg, hogy végiggondolom, én hova tenném. Egyszer egy tanyán épp ezen meditáltam egy fotelben és kiderült, hogy épp rajta ülök. Nem kell bankba tenni a pénzt, úgysem kamatozik. Vidéken sokan otthon tartják.

– Honnan tudod, hova kell bemenni?

– Megérzed... Vagy kapsz egy fülest például, hogy itt és itt eladtak egy rakás disznót. Náluk van a pénz. És ha megvan, akkor leadsz aztán az informátornak 25 százalékot. De én nem szerettem ezt, felnyom az informátor, ha véletlenül elkapják.

"Ha otthon vannak, megyek tovább"

– Hogyan zajlik egy betörés?

– Volt, hogy csak sétálgattam az utcán, kinéztem a házat, megnéztem, hogy otthon vannak-e. Aztán bemegyek, csinálok két kijáratot magamnak, ha közben megjönnének, tudjak merre menni, aztán elkezdek agyalni, hogy én hova tenném a pénzt.

– Honnan tudod, hogy otthon vannak-e?

– Például abból, hogy behúzták-e a kukát... De volt, hogy becsöngettem, és kerestem valakit. Ha otthon vannak, akkor megyek tovább. Nappal szerettem menni, akkor nagyobb eséllyel nincsenek otthon.

– Ha otthon vannak és beszélsz velük, akkor nem mész vissza soha többet?

– Dehogynem, egy hónap múlva már vissza lehet menni, hiába láttak.

– Mi az, ami biztosan megállít?

– A riasztó, ami megszólal és jelez valahol, amire kijön egy szolgálat. De működjön, nem csak ki kell írni, hogy riasztóval, vagy kamerával védett terület. Semmi más nem állít meg, csak ha már ott vannak.

– Van, hová nem szívesen mész be?

– Öregekhez, nagycsaládosokhoz nem. De egy dílert szerettem volna megtalálni egyszer. Azokat nem szeretem.

A két fogvatartott közül egyébként egyikük sem félelmetes, a zárkájuk barátságos, ahogy ők maguk is. Attila igazi zsivány tekintetű, vidám figura, Zoli intelligens, szemüveges férfi, aki kiválóan fogalmaz, kedves és nyugodt jelenség, akiről első látásra is lerí, hogy nem erőszakos bűncselekményt követett el. Attila sztorizik, és készségesen elmesél bármit, Zolin lehet érezni, hogy gondolkodik azon, mit mondhat el.

– Zoli, te mennyit kaptál?

– 7 év 10 hónapot.

– Milyen gazdasági bűncselekményt kell ehhez elkövetni?

– Voltak vállalkozásaim, és nem tudtam fizetni az alvállalkozókat.

– Ennyi?

– Ennyi.

– A bíró szerint gondolom, volt benne szándékosság is...

– Igen, szerinte volt.

– Korábban ültél már?

– Igen

– Miért?

– Gazdasági bűncselekmény volt az is. Csalás, hivatalosan.

IMG_7296

– Kint elmondjátok majd, hol voltatok?

Zoli: Nem szívesen, de fölösleges titkolni, csak mi hisszük, hogy ezt el lehet.

Attila: Általában azt mondják, hogy külföldön voltak dolgozni. Ha nem muszáj, nem mondjuk el. Inkább azt mondom: dolgoztam. Ez igaz is.

Zoli: Amikor már oda jut egy akármilyen kapcsolat én elmondom, mert csak az a tiszta lap.

– Mi a legnehezebb bent?

Attila: Például a várakozás addig, amíg megvan az ítélet. Borzalmas minden nap, és akár évekig is tarthat. Egész más ember vagy, idegbeteg.

Zoli:Igen, ez az első számú stressz, az borzalmas időszak. És az is, amikor letartóztatnak. Az ítélet néha már megkönnyebbülés.

Attila: Én utálom azt is, hogy korán kell kelni. Fél hatkor minden nap, kivétel nélkül.

– A felügyelők még korábban kelnek, a reggeli ébresztő miatt...

– Velük kapcsolatban azt nem bírom, ha nem tisztelettel, nagyon lekezelően beszélnek velem. Más börtönökben volt ez jellemző, itt Gyulán nem.

– Megalázó?

Attila: Igen. És idegesít.

Zoli: Alárendelt szerepben vagyunk, ezt el kell fogadni…

Attila: az is rossz, amikor nem tudsz végignézni este egy filmet, mert 11-től erre nincs lehetőség. Nem ehetsz akármit.. Egyszer, amikor szabadultam, az első dolgom volt, hogy fagyit ettem. Nem is gondolják az emberek, milyen egyszerű dolgok hiányoznak. Ide hűtést igénylő étel nem kerülhet be, kivéve a speciális részlegeket.

Zoltán: És persze a legfontosabb, hogy a család hiányzik mindenkinek. Hogy nem beszélhetsz velük, amikor akarsz.

Attila: Igen, és azzal a legnehezebb megbarátkozni, hogy nekik milyen rossz, mekkora fájdalmat okoztál hozzád közel állóknak. És hogy nem nevelhetem a gyerekem. 22 éves.

– Milyen úton jár?

– Tisztességes, dolgozik.

– Nem botlott meg egyszer sem?

– De, elkezdte zsarolgatni az osztálytársát, akinek vállalkozó volt az apja. Ez kiderült, fizettem, hogy ne tegyenek feljelentést, és akkor nagyon elbeszélgettem vele. Azóta jó gyerek.

– Hány évesen?

– Még általánosban. De azóta rendben van. Családja van, gyereke, felesége.

– Hibáztattok még valakit a helyzetetek miatt:

– Zoli: Egyedül magamat.

– Attila: Én is úgy gondolom , hogy én vagyok a hibás. Habár a magyar törvénykezéssel van bajom. A bíró túlságosan szabadon dönt.

– Könnyű börtönbe kerülni?

Attila: Nagyon könnyű. És nehéz kint élni újra, ezért könnyű visszajönni is. 10 év után a legutóbb kiengedtek 70 ezer forinttal? Mit csinálsz? Nehéz kijönni ebből. Nem bent lenni, hanem utána kint. Elsőre fura minden... Megláttam a például a TESCÓT, mondom te jó ég milyen hely ez, hol mindent egyszerre lehet kapni?! Aztán elment a hetvenezer szinte azonnal, pedig csak elmentem a fiamhoz… Mihez tudsz kezdeni ebben a helyzetben? Szerzel pénzt. Ha újra kezdeném, abba a társaságba nem kerülnék be, amibe a legelején. Nagyon szerettem középpontban lenni, ez volt a baj.

Zoli: Nagyon könnyű bejutni. Én nem is számítottam rá, hogy ide kerülök, azt hittem, tartozik a cégem, ennyi az egész, de nem lesz belőle semmi komoly. Több mint 7 év lett belőle.

Attila: Nekem a mostani ítéletem több mint 10 év.. betörésért. Mert visszaeső vagyok.

Szabadulás után

– Mi lesz veletek, ha szabadultok?

Attila: Kimegyek külföldre dolgozni (mosolyog).

– Ha a család hiányzik a legjobban és nem a pénz, akkor miért nem leszel velük és vállalod a kisebb fizetést csak hogy végre együtt legyetek ?

– Elmondom, mi a baj. Kijutok innen mondjuk ötven évesen 60 éves koromig bírom a munkát nem lesz nyugdíjam, a fizetés meg közben alig valami. Kétszázezer kéne, hogy itthon megéljek legalább, de nyugdíjam akkor sem lesz, pedig dolgoztam a börtönben…

– Kint ebben a tudatban él a tisztességes emberek nagy része is...

Attila: Én már úgy látszik hozzászoktam a jobbhoz. Kint Svédországban még a börtönök is jobbak. Azt dolgozol, amit akarsz.

– Honnan tudod, mi van egy svéd börtönben?

– Ültem ott is.

– Kimentél dolgozni, csak megtetszett egy-két ház és bicikli?

Attila: Ugyan már, bicikli... De így valahogy. Bennem volt a kisördög.

– Külföldön tisztességes munkával is megkeresel kétszázat, vagy akár többet is...

Attila: Igen igen, ezért mondom: rendes munkát vállalok.

Zoli: Külföldön elítéltként is más... Ha például fogvatartottként kamionos akarsz lenni, a svéd állam támogat benne… Habár tény, hogy a magyar börtönökben is vannak jó lehetőségek. OKJ-s vizsgák, egyebek... Nagyon sokan megbánják, hogy nem teszik le. Egyikünk nem akart targoncás tanfolyamon részt venni és nagyon megbánta, külföldön 1500 eurót kereshetett volna vele a szabadulása után.

Attila: Itt bent ha dolgozhatsz, az lehetőség, elismerés. Nem félünk már annyira a szabadulástól, amióta van ez a jóvátételi program. Kimehetünk dolgozni és látjuk, hogy nem vetnek meg. Ez sokat jelent. Korábban minden szabadulásnál úgy éreztem, hogy az összes ember engem néz az utcán...

Zoli: Jóvátételre kimenni nekünk nagyon nagy esemény. Élvezzük, bár az egyik engem nagyon megviselt. Egy karácsonyi műsoron kellett kimennünk a gyerekek közé. Csak néztem a gyerekeket a gyertyákkal és akkor gondolkodtam el azon, hogy mit mire cseréltem fel... Nagyon megviselt.

– Ha elölről kezdhetnétek, másképp csinálnátok?

Attila: Másképp.

– Miért?

Attila: Például mert nem tudtam apámmal lenni, mielőtt meghalt és beteg volt.

Zoli: Én is másképp csinálnám, azt a részt, ami ide vezetett..

– Mit mondasz a gyerekednek?

Ne jöjjön be soha. Nagyon nehéz visszakerülni a társadalomba. Könnyű itt maradni.

– Mikor szabadultok?

Attila: 2020

Zoli: Én egy évvel később, 2021-ben.

– Most hány évesek vagytok:

Attila: 49.

Zoli: Én 48. azt mondják, nem látszik, mert a börtön konzervál, de ez nem igaz. Belül felemészt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: