Belekényszerítették Trumpot, hogy rábólintson: milyen titkokat rejthetnek az elnökről a most nyilvánosságra kerülő Epstein-akták?
„Évekig úgy éreztük, Jeffrey Epstein bűnöző magatartása nyílt titok volt” – mondta Annie Farmer, az egyik áldozat a Guardiannek. Az érintetteknek most sokat jelenthet, hogy kedden a washingtoni Képviselőház egy szinte példátlan, elsöprő erejű szavazással rákényszerítette az Igazságügyi Minisztériumot, tárja a nyilvánosság elé a szexuális ragadozó hálózatával kapcsolatos iratokat.
Epstein 2019 augusztusában halt meg a cellájában, a hivatalos orvosszakértői megállapítás szerint öngyilkos lett. Előtte azzal vádolták meg, hogy kiskorúakat közvetített ki a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb embereinek. Donald Trump korábban barátja volt Epsteinnek, majd összevesztek, megválasztása előtt pedig azt ígérte, minden aktát nyilvánosságra hoznak az ügyről. Ebből azonban visszakozott, a saját táborának is csalódást okozva. Csakhogy most rákényszerült, hogy rábólintson.
A Kongresszusban 427 igen és mindössze egyetlen nem szavazattal elfogadott új törvény egy olyan politikai és jogi lavinát indíthat el, amelynek végkimenetele még beláthatatlan, és amelynek epicentrumában maga az elnök áll. A Szenátus, érezve a politikai nyomást, még tegnap este jelezte: amint megkapja a javaslatot, egyhangú beleegyezéssel, módosítás nélkül elfogadottnak tekinti.
Ezzel a labda egyenesen a Fehér Házba került, ahol az elnöknek színt kellett vallania. Meg is tette. Miután korábban többször is „hoaxnak” nevezte az ügy körüli felhajtást, most a dokumentumok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos újságírói kérdésre kijelentette: „Teljes mértékben támogatom”. Amikor egy másik riporter rákérdezett, aláírná-e a törvényt, a válasz egyértelmű volt: „Persze, aláírom.”
Kötelezi az Igazságügyi Minisztériumot, hogy 30 napon belül tegyen közzé minden, az Epstein-üggyel kapcsolatos nem minősített iratot, beleértve a Ghislaine Maxwellre vonatkozó nyomozati anyagokat, a hírhedt repülési és utazási naplókat, valamint az iratokban megnevezett összes személyt, legyenek azok kormányzati tisztviselők vagy politikusok.
Az adatokat kereshető és letölthető formátumban kell a nyilvánosság elé tárni. A törvény ugyanakkor szigorú védőkorlátokat is tartalmaz: az áldozatok személyazonosításra alkalmas adatait és a folyamatban lévő szövetségi nyomozásokat veszélyeztető részeket ki kell takarni.
A jogszabály legfontosabb kitétele azonban az, hogy a minisztérium nem hivatkozhat puszta „kellemetlenségre”, „reputációs kárra” vagy „politikai érzékenységre” az információk visszatartásakor. A közzétételt követő 15 napon belül a minisztériumnak emellett egy külön, nem nyilvános listát kell átadnia a Kongresszus igazságügyi bizottságának, , amely a valamilyen okból mégis kitakart szereplőket is nevesíti.
A törvény elfogadása heves politikai reakciókat váltott ki. Donald Trump a támogatásáról szóló nyilatkozata után rögtön a demokratákra hárította a felelősséget: „Semmi közünk Epsteinhez. A demokratáknak igen” – mondta.
Ezzel szemben a demokraták az igazságtétel pillanatát ünnepelték. „Mert a túlélők felszólaltak, mert bátrak voltak, végre ki fog derülni az igazság” – nyilatkozta Ro Khanna képviselő a Washington Postnak. Chuck Schumer, a szenátusi kisebbség vezetője pedig arra figyelmeztetett, „ha az elnök manipulálni próbál, és csak néhány Epstein-iratot tesz közzé, a közvélemény átlát rajta.”
„A jelenlegi szöveg ártatlan emberek ezreit fedi fel és sérti a tanúkat, alibit adókat, családtagokat stb.” – írta a CBS News által idézett közleményében.
A törvény megszületése azonban nem a pártvezetés, hanem egy alulról jövő, kétpárti lázadás eredménye volt. A republikánus Thomas Massie és a demokrata Ro Khanna hónapokig küzdött azért, hogy a javaslatot a Ház napirendjére tűzzék. Mivel a vezetés ezt megakadályozta, egy ritkán használt eljárási eszközzel, egy úgynevezett „discharge petition”-nel kényszerítették ki a szavazást, amelyhez 218 képviselő aláírására volt szükség. Végül négy republikánus – Massie mellett Lauren Boebert, Marjorie Taylor Greene és Nancy Mace – is csatlakozott a demokratákhoz, ezzel megkerülve a pártvezetést.
„Az elnökkel, a főügyésszel, az FBI-igazgatóval, a házelnökkel és az alelnökkel is meg kellett küzdenünk ezért a győzelemért” – összegezte a küzdelmet Massie.
A Washington Post elemzése szerint a korábban már nyilvánosságra hozott iratok sem tártak fel ellene perdöntő bizonyítékot.
Ugyanakkor azt, hogy valójában milyen kapcsolat lehetett az elnök és Epstein között, csak a 2025-ben nyilvánosságra hozott, több mint húszezer oldalas iratcsomag kezdte igazán feltárni. Az egyik legmegdöbbentőbb részlet egy 2017. február 8-i e-mail, amelyet Epstein alig három héttel Trump elnöki beiktatása után küldött Lawrence Summers volt pénzügyminiszternek. Ebben a levélben Epstein úgy fogalmazott: „Találkoztam nagyon rossz emberekkel... egyik sem olyan rossz, mint Trump. Egyetlen tisztességes sejt sincs a testében… tehát igen – veszélyes.”
Egy másik, 2011-ben Ghislaine Maxwellnek címzett üzenetében pedig még rejtélyesebben fogalmazott: „A kutya, amely még nem ugatott, Trump.” Hozzátette, hogy egy, a dokumentumokban kitakart nevű áldozat „órákat töltött nálam vele”, és szerinte ezt a tényt sosem hozták nyilvánosságra.
Epstein a későbbiekben megpróbálta befolyásolni a róla szóló médiaképet is, például Michael Wolff-fal tanácskozott arról, mit mondjon Trump egy vitán, ha Epsteinről kérdezik. A Fehér Ház a kiszivárogtatott e-maileket „politikailag motivált, semmit nem bizonyító” csomagnak minősítette.
Trump ezt hamisítványnak nevezte, és pert indított a kiadó ellen. Az ügy komoly sajtó- és politikai vihart kavart, a Fehér Ház pedig korlátozta a Wall Street Journal riportereinek hozzáférését egy elnöki út sajtóeseményeihez.
A Trump és Epstein közötti barátság a kilencvenes években kezdődött, amikor a New York-i és Palm Beach-i elit társasági életének megkerülhetetlen figurái voltak. Ennek a korszaknak az egyik leghíresebb emléke egy 1992-es, az NBC archívumából előkerült videófelvétel, amelyen Trump és Epstein együtt buliznak a Mar-a-Lago klubban.
A kapcsolatuk nem merült ki a partikban; a nyilvánosságra került repülési naplók szerint Trump legalább hét alkalommal utazott Epstein magángépén 1993 és 1997 között, többek között Palm Beach és Newark között. A naplók ugyanakkor azt is rögzítik, hogy ezek az utak nem Epstein hírhedt karibi szigetére, Little St. Jamesre vezettek.
2002-ben a New York Magazine-nak adott interjújában Trump még áradozott akkori barátjáról. „Tizenöt éve ismerem Jeffet. Remek fickó. Nagyon jó vele együtt lenni. Azt is mondják, hogy ugyanúgy szereti a gyönyörű nőket, mint én, és sokuk a fiatalabbak közül kerül ki” – mondta Trump.
Miután Epsteint 2019-ben szexkereskedelem vádjával letartóztatták, az elnök az Ovális Irodában már egészen más hangot ütött meg. „Ismertem őt, mint mindenki Palm Beachen... összevesztünk jó régen. Tizenöt éve nem beszéltem vele. Nem voltam a rajongója” – nyilatkozta.
Egy évvel később, 2020 júliusában, miután Epstein bűntársát, Ghislaine Maxwellt is letartóztatták, Trump egy sajtótájékoztatón annyit mondott róla: „Minden jót kívánok neki.”
A kapcsolatuk megromlásának pontos oka és időpontja máig vitatott. A Trump-szervezet jogi képviselője 2019-ben azt állította, hogy Trump 2007 körül kitiltotta a milliárdost a Mar-a-Lago klubból egy kiskorúval kapcsolatos incidens miatt. Más források szerint azonban a szakítás már korábban, 2004-ben megtörtént egy ingatlanlicit miatt. A tét a Maison de L’Amitié nevű, hat holdas óceánparti palota volt Palm Beachen, amelyet végül Trump szerzett meg 41 millió dollárért, majd 2008-ban rekordáron, 95 millió dollárért adott el egy orosz üzletembernek.
Az ügyben megszólaltak az áldozatok jogi képviselői és maguk az áldozatok is. Bradley Edwards, több Epstein-áldozat ügyvédje egy 2018-as interjúban meglepő módon méltatta Trumpot. „Ő volt az egyetlen, aki felvette a telefont, és azt mondta: beszéljünk, annyi időt adok, amennyit kell. Nagyon hasznos információkat adott, semmilyen érintettségre nem utalt” – idézte az ügyvédet a Washington Post.
Az egyik legismertebb áldozat, Virginia Giuffre, aki tinédzserként a Mar-a-Lagóban dolgozott, és akit Maxwell toborzott be Epstein hálózatába, a bírósági iratokban egyértelműen kijelentette, hogy soha nem volt szexuális kapcsolata Trumppal, és Trump nem bántalmazta őt. Azt azonban megjegyezte, hogy Epstein „jó barátjának” nevezte Trumpot.
A frissen nyilvánosságra hozott iratok között szerepeltek Ghislaine Maxwell börtöninterjúinak jegyzőkönyvei is, amelyekben az elítélt kerítőnő azt állította, sosem látott Trump részéről semmilyen illetlen viselkedést.
Az ügy különösen érzékenyen érintheti a Wall Street Journal ellen indított, 10 milliárd dolláros (kb. 3700 milliárd forintos) rágalmazási perét, amely a „születésnapi albummal” kapcsolatos. Ha a most nyilvánosságra kerülő dokumentumok megerősítenék a lap állításait, az komoly következményekkel járna.
A média hetekig vagy akár hónapokig az elnök korábbi társasági életére és kapcsolati hálóját boncolgathatja, ami kommunikációs védekezésre kényszerítheti a Fehér Házat. De az igazi kérdés az, hogy az eddig zárt ajtók mögött tartott dokumentumok tartalmaznak-e olyan részleteket, amelyek a puszta kellemetlenségen túlmutatva jogi következményekkel is járhatnak. Erre a válaszra legfeljebb 30 napot kell várni.