Surányi György: Durva megszorítás zajlik Magyarországon, a gazdaság növekedési válságban van
A Totem Show című YouTube műsor legutóbbi adásának vendége Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke volt, aki a NER elmúlt 16 évéről és a Tisza Párt programjáról is elmondta a véleményét. A közgazdász professzor technokrataként határozta meg magát, aki szeretné távol tartani magát a pártpolitikától, de úgy véli, szakmai alapon meg lehet és meg is kell közelíteni a gazdasági kérdéseket.
Surányi szerint 2010-ben a magyar gazdaság „finoman szólva nem volt jó állapotban”, de a helyzet megértéséhez szerinte érdemes visszatekinteni 2001-ig. Állítása szerint addig a magyar gazdaság egy fenntartható és gyors növekedési pályán mozgott, az államadósság 90 százalékról 51-re csökkent, és mindezt egyetlen fillér uniós támogatás nélkül sikerült elérni. 2001-ben azonban „a lovak közé dobták a gyeplőt”, amit a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is folytatott, így 2006-ra az ország kritikus helyzetbe került.
Bár a 2008-as válságig egy kemény kiigazítás történt, a növekedés 1 százalék körüli szintre esett, miközben a környező országok 4-6 százalékkal nőttek. A nemzetközi pénzügyi válság tovább rontott a helyzeten, Surányi szerint azért, mert a Magyar Nemzeti Bank „súlyosan tévesen rendkívül alacsonyan tartotta a devizatartalékokat”, így az elsők között kellett nemzetközi segítségért folyamodni.
A gazdaság már növekedő pályán volt, de az új kormány az IMF-fel és az EU-val egyeztetett hiánycélt még tovább akarta emelni, amit a nemzetközi szervezetek nem fogadtak el. A professzor szerint ekkor döntött úgy a Fidesz, hogy „hozzálát ahhoz a politikához, amit aztán a mai napig folytat, az úgynevezett különadók, szektoradók bevezetéséhez”.
„A konzervatív gazdaságpolitika az egyensúlyorientált, kis államot céloz, relatív alacsony költségvetési újraelosztást és pénzügyi egyensúlyt. Na most ez sem nem hozott alacsonyabb költségvetési újraelosztást, sem nem hozta az adóknak a csökkentését” – fogalmazott.
Állítása szerint az egykulcsos adóval a felső 20 százalék járt jól, a társadalom többi részének adóterhelése emelkedett vagy stagnált. A 9 százalékos társasági adóval kapcsolatban pedig kifejtette, hogy az a vállalatoktól beszedett szektoradók tömegével együtt valójában közel 30 százalékos adóterhelést jelent, ami ráadásul nem normatív és nem versenysemleges.
Az elmúlt 16 év legnagyobb hibáit firtató kérdésre azt mondta, „a verseny az éles rossz döntések között, úgyhogy nehéz hierarchiába tenni”. A magánnyugdíjpénztárak államosítását akkor tartotta volna a legkevésbé rossz döntésnek, ha azt a kormány nem zsarolással éri el, és a teljes összeget államadósság-törlesztésre fordítja. A legnagyobb hibának azonban magát a gazdaságpolitika jellegét tartja.
Szerinte a kormány végig ciklusserősítő politikát folytatott: akkor léptek a gázra, amikor nem kellett volna, és akkor fékeznek, amikor élénkíteni kellene.
Surányi György szerint a magyar gazdaságban jelenleg is egy komoly megszorítás zajlik. „Három és fél éve egészen durva megszorítás van a magyar gazdaságban, amiről senki nem beszél. A kormány kiváltképp, mert ez a szó, hogy megszorítás, az hiányzik a szótárukból, de de facto ez történik” – mondta.
Ezt többek között az államháztartási hiány 9-10 százalékról 5 százalékra való csökkentésével, az uniós források visszaesésével, a nominális bérnövekedés lassulásával és a jegybank szigorú monetáris politikájával (pozitív reálkamat, a növekedési hitelprogram leállítása) támasztotta alá.
Úgy véli, a kormány a jó időkben szórta a pénzt, ezért most, amikor a külső kereslet is gyenge, nemhogy élénkítene, de tovább kell szigorítania, hogy elkerülje az elszálló inflációt és a külső egyensúlyhiányt.
Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban úgy fogalmazott, az irány önmagában téves. A stratégiát az ötvenes évek „vas és acél országa” koncepciójához hasonlította, ami szerinte csak annyival jobb, hogy papíron exportorientált. „A gyakorlatban azonban ennek a nettó exportja, ha levonjuk a beruházásnak az importigényét, a folyamatos energia 100%-os importigényét, a külföldi munkaerőnek a jelentős jövedelem transzferjét... akkor ennek a nettó exportja, az szabad szemmel alig látható” – állította.
A valódi problémát abban látja, hogy az állam horribilis pénzeket tesz a versenyszférába, ami megakadályozza a hatékony piaci szelekciót. Az ingyenpénzek életben tartanak olyan vállalkozásokat, amelyeknek alacsony a hatékonysága” – mondta, hozzátéve, hogy ez a termelékenység drámai visszaeséséhez vezetett.
A Fidesz-kormány sikerei között a foglalkoztatás növelését és a devizaadósság csökkentését említette, de az „egymillió új munkahely” narratíváját propagandának nevezte. Számításai szerint a valós növekedés – a közmunkásokat, a külföldön dolgozókat és a GYES-en, GYED-en lévőket leszámítva – inkább 500-600 ezer fő.
A gazdasági szuverenitás fogalmát egy kis, nyitott gazdaság esetében illúziónak tartja. „Egy nyitott kis gazdaság, 9,5 millió lakossal, és a GDP-ben mérve 150 százalékos export-import aránnyal nem tudom értelmezni a szuverinitást. Ezer szállal függünk a világtól, és sajnálatos módon nem mi vezényeljük a menetet” – jelentette ki. Szerinte korai temetni Európát, és a föderalizmus erősítésében látja a megoldást a kontinens problémáira.
A Tisza Párt programjáról nem szívesen beszélt, egy 1998-as esetre hivatkozva, amikor a jegybank elemzése a Fidesz programjának tarthatatlanságáról politikai vihart kavart. A konkrét ígéretek helyett általánosságban bírálta a populista intézkedéseket.
„Mondjuk akinek 1 millió fölött van a nyugdíja, annak semmi oka nincs, hogy kapjon egy fillért is e fölött, mert 12-szer fizetett csak járulékot” – érvelt. Hasonlóan kritikusan beszélt a rezsicsökkentésről, ami szerinte pazarláshoz vezet és a legszegényebb, nem gázzal vagy árammal fűtő háztartásokat egyáltalán nem segíti. „Kb. 500 ezer család se gázzal, se villanyjal nem fűt, hanem szénnel, fával és hulladékkal... ők évente 5 milliárd forintnyi fa támogatást kapnak. A másik része a társadalomnak pedig kap 800 milliárd forintot. 160-szor annyit.”
Arra a kérdésre, hogy mi lenne a legfontosabb intézkedés egy új kormány számára, egy egész listát sorolt fel: a fékek és ellensúlyok, valamint a jogállam helyreállítása, visszatérés az EU-hoz, a költségvetési fegyelem, és az „unortodox politika összes őrültségének” elfelejtése.
Az áfacsökkentést ugyanakkor rossz ötletnek tartja, mert szerinte az áremelések garantáltan megjelennek az árakban, a csökkentések viszont nem, így az csak a költségvetést vágja haza, miközben antiszociális, mert a nagyobb fogyasztású tehetősebbek járnak vele jobban.
Végezetül befektetési tanácsokat is adott. Szerinte a magyar gazdaság nincs válságban, így nem kell „menekíteni” a pénzt.
A jelenlegi magas kamatkörnyezetben a lakossági állampapírokat ajánlotta, a bátrabbaknak a részvényeket, ingatlant vagy devizát. Az aranybefektetéssel kapcsolatban szkeptikus, a jegybank aranyvásárlásait pedig kifejezetten rossz lépésnek tartja, ami hatalmas összeget von ki a kamatozó eszközökből.
