Polyák Gábor az új európai média-szabályozásról: „Ez minden elemében könnyen kijátszható egy olyan autoriter rendszerben, mint a miénk”

Január közepén 27-ből 26 tagállam képviselője megszavazta az uniós tagállamok nagyköveti tanácsán az Európai médiaszabadság törvényről született kompromisszumot. Egyedül Magyarország képviselője voksolt nemmel. Ha a végső szöveget márciusban az Európai Parlament is jóváhagyja, akkor a médiát érintő kötelező uniós szabályozás születik, ami felülírja a nemzeti rendelkezéseket.

Verá Jourová az Európai Bizottság alelnöke 2022-ben, a javaslat benyújtásakor úgy fogalmazott „egyértelmű alapelveket kell lefektetnünk: egyetlen újságírót sem figyelhetnek meg a munkája miatt, és egy állami médiát sem lehet propagandacsatornává változtatni.” Orbán Viktor szerint viszont „Brüsszel orwelli világot teremt a szemünk előtt.” A magyar miniszterelnök úgy gondolja, az európai médiatörvényen keresztül akarják irányítani a médiát. „Nem azért harcoltunk a kommunisták ellen, hogy 1984-ben végezzük!” - írta egy tavaly őszi posztjában az X-en, amivel Elon Musk is lelkesen egyetértett.

Polyák Gábor jogásszal, kommunikációs szakemberrel, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének vezetőjével, illetve a Mérték Médiaelemző Műhely nevű civil szervezet vezetőjével arról beszélgettünk, mit várhatunk, és mit nem az új jogszabálytól.

– Ez egy Európai Bizottság által kiadott rendelet lesz. Jól tudom?

– Igen, ez egy rendelet lesz, ami most már az utolsó fázisban van, erről most már minden nagy európai uniós döntéshozó szerv megállapodott, nemcsak a Bizottság. A Bizottság volt a kezdeményező, és aztán a Parlament és az Európai Tanács is jóváhagytak egy szöveget, amit nem ismerünk. Azt tudjuk, hogy megszületett a háromoldalú megállapodás, de hogy pontosan milyen tartalommal, arról nincs még nyilvános információ. Csak az előző verziókat lehetett látni, tehát az alapján lehet valamit gondolni róla.

– Bevett gyakorlat, hogy nem ismerhetjük a szöveget, amiben megállapodnak? Nem szokott ennél transzparensebb lenni, az ügymenet?

– Egy pontig teljesen transzparens, a Bizottság nyilvánosságra hozza a maga javaslatát, ezután az Európai Parlamentben kijelölnek egy bizottságot, ebben az esetben éppen kettőt is, amelyik véleményezi és módosító javaslatokat tesz, még ez is teljes mértékben nyilvános. Megismerhettük az Európai Tanács előzetes álláspontját, a Tanács módosítóit is, de aztán amikor ez a három összeér, és akkor érdekes módon ez a háromoldalú tárgyalás már nem nyilvános, és mindaddig, amíg meg nem születik a végleges szöveg, addig így is marad. A végleges szöveget már majd jogszabályként fogják kihirdetni, de a háttérben még hónapokig tarthat a jogi munka. Például minden nyelvre le kell fordítani, ez egy darabig még eltart. Én sem tudtam, hogy van egy furcsa időszak, amikor a transzparencia egy pillanatra teljes mértékben megszűnik.

– 2025-től lépne hatályba, ha elfogadják tavasszal?

– Minden bizonnyal. Annál korábban nem gondolom, de pontosan nem tudom megmondani. Lesz egy átmeneti időszak, amikor már a szöveget nyilvánosságra hozták, barátkozhatunk vele, de még nem kell alkalmazni.

– Nem félő, hogy ezen a hosszú egyeztetési soron végül egy teljesen felvizezett szöveg lesz a végeredmény?

– Ha optimista választ akar, azt nem tőlem fogja megkapni. Én az előző verziókkal sem voltam elégedett. Ez egy nagyon furcsa jogi képződmény, nagyon sok témába belekap. Az, hogy ez egy rendelet, azt jelenti, hogy ez elvileg teljes körű szabályozás, vagyis az európai országoknak már nem kell semmit sem tenniük, nem kell jogot alkotniuk ahhoz, hogy a rendelet Magyarországon vagy Finnországban alkalmazható legyen.

– Gondolom nem véletlenül. Valószínűleg nem fogadta volna el a magyar fél a szöveget, ha ennél erőteljesebb.

– A magyar fél így sem fogadta el. Nem is kellett elfogadnia a Tanácsban. Magyarország volt az egyetlen ország, amelyik ellene szavazott, de itt elég elegendő volt a Tanács minősített többsége. Itt azért nem csak a magyar érdekek sérültek, hanem nagyon sok egyéb érdek is. Azokban az országokban, ahol működik a médiapiac, és szabadon dolgoznak az újságírók, nem nézték jó szemmel, hogy az Európai Unió egyszer csak beletenyerel ebbe a területbe. Nem véletlen, hogy egészen eddig ilyen mélységű, és terjedelmű médiaszabályozás nem volt Európában. Nagyon sok érdek, nemcsak politikai, hanem sok gazdasági érdek is sérülhet. Németországban a kiadók például kifejezetten nem támogatták ezt, mert nekik a hátuk közepére hiányzott ez a rendelet.

Erre én nem tudok mit mondani, teljesen igazuk van. Tehát itt nagyon sokféle kompromisszum született a végén. Jöttek nyilván mások is, például a franciák, nemzetbiztonsági szempontokkal. Mindenkinek megvan a maga nünükéje, és ezek a nünükék végül nem abba az irányba vitték a szöveget, hogy az egy világos, átlátható, és főleg a magyar problémákat hatékonyan orvosolni képes szöveg legyen.

– Jó, akkor most nézzük a pohár félig teli felét. Mire lesz ez a szöveg jó? Miben lesz hasznos?

– A mi esetünkben a legfontosabb kérdés az az, hogy végül hogy fog kinézni az a szabályozás, ami az állami hirdetések elosztására, transzparenciájára vonatkozik. Már az első szövegben is így volt, hogy a mostaninál nagyobb átláthatóság lesz, legalább viszonylag pontosan tudni fogjuk, hogy melyik médium mennyi állami hirdetést kapott. Nem állítom, hogy ezzel sokkal előrébb leszünk, most is elég jó számaink vannak, de pontosan tudjuk, hogy ahol nincs demokrácia, ott a transzparencia, nem sokat ér.

itt a transzparencia önmagában nem old meg semmit. Nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz benne kemény korlát az állami hirdetések mennyiségével kapcsolatban. Tehát nem lesz semmilyen olyan kikötés, hogy egy médium legfeljebb mennyi állami hirdetést kaphat. Sőt, úgy tűnik, hogy a helyi médiával elég komoly kivételt fognak tenni, ami visszaélési lehetőséget fog jelenteni, például a központosított Kesma helyett majd jobban szétszórják ugyanezeket a pénzeket. Igazából az egy nagy dilemma, hogy elvárhatjuk-e az Európai Uniótól, hogy jogszabályi szinten a magyar helyzetre optimalizáljon egy jogszabályt. Ezt én nem vártam el, de azt igen, hogy alkalmazza azokat az eszközöket, amik eddig is rendelkezésre álltak. Viszont ezeket már 14 éve nem alkalmazza, ehelyett letesz egy "nesze semmi fogd meg jól" típusú jogszabályt.

Nálunk nincs pályáztatás. Sem az MTVA, sem a Duna Médiaszolgáltató elnökét nem pályázat útján, hanem bemondásra választják. Ez egy picit a folyamatot átláthatatlanná teszi, na de hát ön is, én is láttunk már Magyarországon pályázatot.

– Megoldják "okosba"?

– Megoldják ezt okosba, nincs kétségem. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy pont ezt hogy fogják keresztülvinni. Ez ugyanis mégiscsak egy jogalkotási elvárást jelentene, hiszen a magyar médiatörvény most mást mond, ott most nem pályáztatás van, hanem megmondja, hogy hogyan lesz valakiből MTVA vezérigazgató, meg Duna Médiaszolgáltató vezérigazgató, és az nem egy pályázati eljárás. Tehát lesz itt két jogszabály, amik szemben állnak egymással. Ez megint egy érdekes helyzet. Még ha jogelméleti szempontból egyértelmű is, hogy az EU-s jog előbbre való, azért ez nem lesz ennyire sima és gördülékeny. Emellett a magyar médiapiacon 2014 és 2018 között zajlottak a nagy felvásárlások, amikor az utolsó külföldiek elmentek, akkor jött létre a Mediaworks, és aztán abból a Kesma. Ezt a mostani jogszabály meg tudná akadályozni, mert egy sokkal szigorúbb eljárást támaszt az ilyen típusú felvásárlások ellenőrzésére. De mi ezen már túl vagyunk, tehát ezzel megint csak adtunk a halottnak egy csókot.

– Beszélt arról, hogy a rendelet foglalkozik a hirdetések méltányosabb elosztásával. 2025-től felkészülhetünk arra, hogy a Klubrádióban nemzeti konzultációra fognak buzdítani?

– Lehetne így értelmezni a jogszabályt, az tartalmaz is ilyeneket, hogy diszkriminációmentes, átlátható módon kell elosztani ezeket a pénzeket, de azért igen nagy tétben mernék fogadni, hogy nálunk ez nem fogja azt jelenteni, hogy aki most nem kap, az majd akkor kapni fog. Ezek gumifogalmak, ezeken el lehet rágódni, ezzel el lehet menni mindenféle bíróságokra, és évekig lehet pereskedni. Ha Magyarországot akarta volna bármilyen módon megmenteni az EU, akkor nem ilyen puha fogalmakkal dolgozik,

Nagyon furcsa nekem ez az egész, mert egyébként pont ez a kérdés, ami biztosan nem fájt volna a német kiadóknak, nem érdekli őket, nem ebből élnek. Ez csak Magyarország számára lett volna érdekes, mégsem tette meg ezt a szívességet az Európai Unió. Adtak valamit, de inkább csak a látszat kedvéért.

– De miért nem?

– Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Azt tudom, hogy mi elmondtuk, leírtuk ezerszer ilyen meghallgatáson, olyan konzultáción, de ezek pont annyit érnek, mint a nemzeti konzultáció. Azt kell mondanom, ez nem rajtunk múlt. Nincs sem politikai akarat, sem politikai hozzáértés ahhoz, hogy Magyarország valós helyzetét a média kapcsán megértsék. Nem mondom, hogy az elmúlt években az Európai Unió a pénzek visszatartásával ne tudott volna ezt-azt elérni, de azért annak is várjuk ki a végét. Láthatóan, ami a kormánynak, meg Orbán Viktornak fáj, abban nem enged, inkább lemond néhány milliárd euróról, hiszen nem neki kell. 14 éve azt látjuk, hogy az Európai Unió hümmög, szemöldököt rángat, nagyon szép jelentéseket ír arról, hogy mi a gond a magyar jogállamisággal. Mi rengeteget dolgozunk azon, hogy ezek a dokumentumok megalapozott álláspontokat tartalmazzanak, majd a végén a világon nem történik semmi.

– Nem arról van szó, hogy ez az egész rendelet inkább csak az európai polgároknak szóló porhintés, egy propagandisztikus eszköz, amire majd lehet mutogatni, hogy ott van, megcsináltuk, szabályozva van?

– Nem mondanám, hogy propagandisztikus, inkább azt, hogy a lelkiismeret megnyugtatására alkalmas. Már 2016 óta több olyan eljárást kezdeményeztünk az Európai Bizottságnál, melyek ennél lényegesen komolyabb eredményt tudtak volna elérni, és határozott meggyőződésem, hogy jogilag nekünk volt igazunk. Ezekre az ügyekre a Bizottság ráült, és nem volt hajlandó őket végigvinni.

Nyilván megunták Magyarországot, én is meguntam volna a helyükben. Igazából a hátuk közepére hiányzik ez a szabályozás. Egy remek katalógus született anélkül, hogy valódi megoldást kínálna.

– Tehát szankciókról szó sincsen?

– Ez a helyzet. Semmiféle szankció nincs benne. Létrejön majd egy olyan szerv, ami a tagállami médiahatóságoknak a tagjaiból áll, nyilván nem fog komoly döntéseket hozni, hanem inkább értelmező feladata lesz. Egy-két esetben komolyabban is odaszólhat egy-egy tagállamnak. Persze ebben a magyar médiahatóság jeles képviselője is ott fog majd ülni teljes jogú tagként, és bár a szavazatok nem egyhangúak, hanem többségiek, de azért mégiscsak el lehet képzelni, hogy amikor Magyarországról van szó, akkor az egyetlen képviselő, aki a magyar ügyeket interpretálja majd a kollégák felé, az a magyar, politikailag brutálisan elfogult médiahatóság képviselője lesz. Tehát ettől sem várok csodákat. Amiről nem is beszéltünk, van egy csomó szabály arról, hogy hogyan kell az újságírókat békén hagyni, hogy függetlenül, szabadon végezzék munkájukat, hogyan kell megóvni a médiapiaci szereplőket attól, hogy a médiavállalatok se szóljanak bele a szerkesztőségek működésébe.

amikhez a világon semmilyen következmény nem kapcsolódik. Ezeknek ebben a formában egyáltalán nincs értelme.

– Akkor tulajdonképpen nincs is jelentősége az egésznek?

– Nem akarok teljesen pesszimista lenni, valamit azért kapunk, méghozzá ez egy rendelet. Egyébként jogilag első ránézésre erős dokumentum, nem merem azt sem mondani, hogy írjuk le teljesen, tényleg várjuk meg, hogy első alkalommal, amikor valaki erre hivatkozva próbálja érvényesíteni a jogait, akkor mi fog történni. Én szkeptikus vagyok, mert

Én azt látom ebben a dokumentumban, hogy ez minden elemében könnyen kijátszható egy ilyen autoriter rendszer számára, mint amilyen nekünk van. Ráadásul, ha meg olyan dokumentumot keresünk, ahol szépen le van írva, hogy miből áll a sajtószabadság, olyat most is találnánk, ennél kifinomultabbakat is.

– Az európai joganyagban?

– Igen. Ez nem egy új problémakör. Ebben van egy-két olyan téma, ami kifejezetten az elmúlt tíz év nehézségeire reagál, de én nem várok csodát. Itt lesz egy hivatkozható, bíróságra vihető jogszabály, az is fontos, hogy ha már itt van, akkor egyébként aki tud, az éljen vele, és persze a bíróságokon is nagyon sok fog múlni, hogy mi az, amit ebből ki tudnak kényszeríteni, és mi az, amit nem.

és ezt én egyáltalán nem látom ebben a dokumentumban.