Gulyáslevest főznek a dzsungel szélén és a bántalmazás ellen küzdenek – Borneón nyitott éttermet egy magyar házaspár
A Malajziában, azon belül is a Sarawak állambeli Kuching városában található Paprika Paradise-ról először a Billog hamburgerező Facebook-oldalán olvastunk. Az utóbbi időben magáról egyre többet hallató hely marketingese, Szilágyi László december elején meghatottan számolt be róla, hogy lett egy „testvéréttermük” a délkelet-ázsiai szigeten.
– fogalmazott a posztban.
A nem mindennapi történet részleteivel kapcsolatban megkerestük a házaspárt. Gábor és Reni elárulták, hogy a Covid előtt szerettek bele Malajziába, méghozzá annyira, hogy miután bejárták az ország szinte minden részét, felmerült bennük a kiköltözés gondolata. Mint mondták, különösen a borneói Sarawak állam dzsungeles része fogta meg őket az állatvilág közelsége, a mesébe illő környezet és a kedves emberek miatt.
Reni számára Borneó mindig is misztikus hangzású hely volt, már gyerekkorában olvasott az ott élő fejvadász törzsekről. „Egyszerre tartottam izgalmasnak és veszélyesnek: simán előfordulhat, hogy odamész és meghalsz” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez a kép persze azóta változott, a sziget varázsa viszont megmaradt számára.
Szerinte Borneó a fejlett nagyvárosi létet ötvözi az ősi misztikummal, de mindezt sokkal békésebb és lassabb tempóban a főváros Kuala Lumpurnál, Bangkoknál, vagy akár Budapestnél. „Malajzia tökéletes első távol-keleti úti cél, mert bár ad egyfajta kultúrsokkot, az közel sem olyan intenzív, mint mondjuk Indiában. Emellett az állatvilág is elvarázsolt bennünket” – foglalta össze.
Sanda, gyanakvó tekintetek helyett tárt karokkal fogadtatás
A kiköltözés folyamatát a „Sarawak My Second Home” nevű programra való jelentkezéssel indították, amihez számos papírt kellett beszerezniük és jelentős pénzügyi letétre is szükség volt. Ez megszokottnak számít: Európán kívül mindenhol vízumhoz kötik a letelepedést, aminek szinte mindig van anyagi vonzata is.
A folyamat azonban egy ponton megakadt: akkor hatéves gyermekük nem kaphatta meg a tanulói vízumot, mert azt csak hétéves kortól adják ki. „Úgyhogy volt egy évünk, amikor már nagyon jöttünk volna, de itt Malajziában még nem tudtak bennünket fogadni” – meséli Reni. A megoldás az lett, hogy ezt az egy évet Balin töltötték, ahová könnyebb volt a vízumügyintézés, és csak utána, 2023 közepén költöztek át Borneóra.
A beilleszkedés a pár szerint zökkenőmentes volt. A gyermeküknek Balin eleinte akadtak nehézségei az angol nyelvvel, de két-három hónap alatt egy nemzetközi iskolában olyan szintre jutott, hogy később a Borneóra költözés már könnyű ugrás volt számára. A szülők úgy tapasztalják, hogy a helyiek rendkívül kedvesek és befogadóak.
„Nyilván sosem fogod teljesen otthonnak érezni, ez evidens, de már kezdettől se sanda, gyanakvó tekintetek öveznek, hanem kedvesség és öröm. Ez pedig nagyon megkönnyíti a beilleszkedést.”
Beleöntik a pörköltbe az uborkasalátát
A magyar étterem ötlete teljesen váratlanul jött. Gábor húsz évig a Nemzeti Nyomozó Irodánál dolgozott, felesége pedig a gyógyszerkutatásban tevékenykedik, így a vendéglátás távol állt tőlük. Egy helyi barátjuknak azonban annyira ízlettek a náluk kóstolt magyar ételek, hogy felvetette, mi lenne, ha nyitnának egy saját helyet. Mivel a barátnak már volt tapasztalata a helyi vendéglátásban, belevágtak a közös vállalkozásba. Ez lett a Paprika Paradise.
Az alapanyagok beszerzése nem mindig egyszerű. Amit nem találnak meg helyben, azt online rendelik Kuala Lumpurból vagy a környező országokból. „Hiányolom a TV paprikát, az itt nincs, ezért kényszerből kaliforniai paprikát használunk helyette, és vannak még hasonló nehézségek” – meséli még Reni. Gábor ehhez hozzáteszi, hogy a kovászos kenyeret és a tejfölt is maguknak kell elkészíteniük, mert jó minőségűt nem találnak a boltokban.
A helyiek fogadtatása vegyes, de többnyire pozitív. A pár szerint a maláj és kínai konyha nehéz, olajos és cukros, amihez képest a magyar ételek jóval könnyedebbnek számítanak. „Otthon Magyarországon azt gondoljuk, hogy a magyar ételek milyen fűszeresek, de az semmi ahhoz képest, ami itt van. Az indiai és a maláj konyha tényleg brutális ilyen téren” – fogalmaz Reni.
Szerinte aki beül hozzájuk, 90-95%-ban elégedetten távozik. A legnagyobb kihívás rávenni az embereket, hogy kipróbálják az ismeretlen ízeket. A nokedli például akkora újdonság, hogy sokan nem is láttak még olyat.
A helyi magyar közösség rendkívül kicsi: csak pár, ott élő részben magyar családról tudnak, ők gyakran megfordulnak náluk. Rajtuk kívül néha betérnek még magyarok, bár ez eléggé ritkaságszámba megy. „Kevés magyar turista jön erre, és közülük sem mindenki tud rólunk, de aki meglátogat minket, annak mindig örülünk, mert jó magyar szavakat hallani magunk körül.”
Az étterem egyelőre nem nyereséges, inkább egy fárasztó hobbinak tekintik. „A cél az lenne, hogy nekünk ne kelljen vele foglalkozni, csak termelje a pénzt. De ettől egyelőre messze vagyunk” – mondják nevetve.
Angelshot és Angyaltábla a Billog nyomdokain
A pár a társadalmi felelősségvállalást is fontosnak tartja, ezért vették fel a kapcsolatot a Magyarországon a bántalmazás ellen küzdő Billoggal, hogy a kampányaikat helyi viszonyokra adaptálják. Ilyen például a bántalmazott nők rejtett segélykérését megkönnyítő Angelshot koktél.
„Nem akartuk lenyúlni ezeket az ötleteket, inkább engedélyt kértünk. Emellett sima átvétel helyett próbáltuk az itteniek nyelvére lefordítani, velük összefogva kialakítani a rendszert.”
Ezzel az is céljuk volt, hogy visszaadjanak valamit a közösségnek, amely befogadta őket. Az Angelshot-kampány bevezetése előtt helyi szervezetekkel és a rendőrséggel is egyeztetnek, hogy egy hatékony segítő hálózatot építsenek ki. Ez persze hosszabb folyamat lesz, de eltökéltek benne, hogy végigviszik.
Abban biztosak, hogy a bántalmazás és a családon belüli erőszak a világ más részeihez hasonlóan Malajziában is jelen van, bár pontos statisztikákat nem lehet tudni, hiszen az ilyen esetek csak nagyon ritkán kapnak nyilvánosságot.
Problémának látják, hogy nincs egységes segélyhívó rendszer, van viszont egy szerintük nagyon jó rendőrségi applikáció, amin egy gombnyomással hívni lehet a legközelebbi rendőrőrsöt a telefon GPS-e alapján. A helyzetnek azért még bőven van hova javulnia, a kezdeményezésükkel ebben is szeretnének segíteni.
Átvették emellett az Angyaltábla nevű kezdeményezést is: a vendégek közül bárki dönthet úgy, hogy a saját rendelése mellett fizet valamit egy másik vendégnek is. Ilyenkor a nyugtát feltűzik a táblára, aki bármilyen okból rászorul, csak odaadja a pultban és már készítik is neki további kérdezősködés nélkül.
A jövőbeli terveikről azt mondják, egyelőre nem terveznek hazaköltözni, de a visszatérés lehetőségét sem zárták ki. „Nem akartunk bezárni minden kaput, de úgy vagyunk vele, hogy ameddig jól esik és van hozzáadott értéke az életünkben, illetve fejlődés a lelkünkben, addig itt maradunk. Hogy tíz év múlva mi lesz, azt nem tudjuk.”
Jelenlegi életüket kalandokkal telinek írják le, amelyben mindennaposak az olyan események, mint az úton átszaladó óriási erdei csótány, vagy épp egy kígyó a fűben.
