Új szint most az, hogy halált okozó eszközökkel, kifejezett pusztítási céllal indított drónokat és manőverező robotrepülőgépeket lőtt le a lengyel légvédelem. - mondja a szakértő.
Kedd este 23:30 és szerda reggel 6:30 között orosz drónok sértették meg Lengyelország légterét. Donald Tusk szerint tizenkilenc eszköz repült be, több Belaruszból érkezett; a lengyel és NATO-gépek négyet lelőttek, holland F–35-ösök segítették a lengyel F–16-osokat, a német Patriotok és egy olasz légtérfigyelő gép is részt vett a műveletben. Több helyen találtak roncsokat; Wyrykiben egy háztető és egy autó sérült, személyi sérülés nem történt.
Európai vezetők Varsó mellett sorakoztak fel, Moszkva tagad, Minszk navigációs zavarra hivatkozik.
Mi történhetett, és hogyan reagálna egy hasonló helyzetre a magyar légvédelem? Takács Márk Oroszország-szakértőt kérdeztük.
– Először is: mi volt ez? Támadás vagy incidens?
– Nyílt provokáció: egy incidens, amely támadásnak minősül.
– Mi különbözteti meg ezt attól, amikor egy országot valóban katonailag megtámadnak?
– Definíció szerint semmi; a valóságban a méret és a körülmények különböztetik meg. Az ördög a részletekben rejlik.
– Hallani, hogy a NATO reakcióját akarták tesztelni. Valóban ez volt a cél?
– Nyilván ez is egy eszköz. Oroszországot mindig a birodalmi gondolkodásmódján keresztül kell nézni, és ehhez illeszkedik a katonai gondolkodása, a modus operandi is. Az orosz katonai gondolkodásban erősen jelen van a harccal történő felderítés. Ezt nemcsak az oroszok, hanem a NATO is ismeri, de ők tatár és bizánci hagyományaik miatt előszeretettel alkalmazzák. A háború a politika folytatása más eszközökkel, és vice versa: a háborús célokat politikai eszközökkel is érvényesíteni lehet. Ez a hibrid hadviselés lényege, ami nem orosz találmány, ősi kínai eredetű megközelítés. Ők a politikai céljaikat, hogy Oroszország nagy és erős, félni kell tőle, mert birodalom, katonai eszközökkel is igyekeznek alátámasztani. Ez egy „bökjük meg őket, nézzük meg, mit csinálnak” típusú hozzáállás.
– Nem túl kockázatos ez egy NATO-országgal szemben? Csináltak már ilyet az oroszok vagy a szovjetek, hogy így teszteljenek NATO-államokat?
– Persze. Ne felejtsük el: az U–2-es kémrepülőgépet a szovjet légtérben lőtték le. Az oroszok rengeteg, főként felségvíz-sértést hajtottak végre a Balti-tengeren, például svéd vizek ellen; a norvégok NATO-tagállamok, ellenük is volt ilyen. A brit légteret rendszeresen „megkopogtatják” orosz nehézbombázók.
A balti államok légterét, amelyet többek között a magyar repülőgépek is védenek, szintén gyakran tesztelik.
Ez régi hagyomány. Az új szint most az, hogy halált okozó eszközökkel, kifejezett pusztítási céllal indított drónokat és manőverező robotrepülőgépeket lőtt le a lengyel légvédelem. Direkt károkozási céllal küldték be őket – ez szintlépés.
– Mi indokolja ezt a szintlépést?
– Igazából semmi – pontosan ez a lényeg. Jól látszik, hogy Ukrajna megsegítésének koalíciója tötyörög, lassan dönt, lassan halad a segítségnyújtás. Most ráadásul kimondták – ami sejthető volt –, hogy nyugati NATO-szövetséges katonák csak tűzszünet esetén lépnek Ukrajna területére. Márpedig tűzszünet akkor lesz, amikor az oroszok akarják. Szerintem – és ez az én értékelésem – most túllőttek a célon. Eddig az oroszok húzgálták a vörös vonalakat: „ha ezt átlépitek, megtorlás lesz”, és nagyjából 24–25 vörös vonalat átléptünk, mégsem történt semmi, üres kardcsörtetés volt. Viszont most az oroszok lépték át a saját keretüket: közvetlen provokáció nélkül megtámadtak egy NATO-tagállamot. Nem teljes értékű támadás, de agresszív, offenzív katonai tevékenység. Erre válaszul például
a lengyelek kérhetik az Észak-atlanti Tanácsban, vagy akár ukránokkal bilaterálisan egyeztetve, hogy a lengyel légvédelem az ukrán oldalon, a határtól számított 20–30–40 kilométeres mélységben védje az ukrán légteret, mert Lengyelország biztonsága ezt megköveteli. Ilyesmibe belevághatnak,
Oroszország ez ellen nem tehet semmit, csak ha nyílt háborút kezd a NATO-val, miközben Ukrajnával sem bír. Itt hibáztak az oroszok. Fontos, hogy a NATO Észak-atlanti Tanácsában összeülnek a döntéshozók: az állam- és kormányfők. Ha úgy döntenek, hogy Lengyelország ezt megteheti, vagy más eszközök bevetéséről határoznak, nem feltétlenül katonaiakról, akkor Oroszország jogos válaszlépést kap, akár nem katonai eszközökkel. Kívánatos volna, hogy a válaszintézkedés a NATO és a nemzetközi jogrend keretein belül maradjon, jogszerű legyen: „ti koszosan játszotok, mi tisztán, és mégis vissza tudunk vágni”. Egy ilyen megoldás mindenképp kívánatos.
– Milyen válaszintézkedés jöhet szóba?
– Ha Ukrajnának olyan eszközöket adnak, amelyeket eddig nem, vagy többet adnak a meglévőkből. Keddi hír, hogy az amerikaiak megint visszafogták a légvédelmi eszközök átadását. Adhatnak csapásmérő képességeket, hogy az ukránok még nagyobb mértékben pusztíthassák az orosz kőolaj-finomítási kapacitást; határozottabb fellépést az orosz „árnyékflotta” ellen; kibertámadásokat; bármit a hibrid háború eszköztárából – az enyhe propagandától a gazdasági szankciókon át akár felkelések szításáig. Bármi, ami fáj az oroszoknak, és világos az üzenet: „ezt ezért kapjátok”. Ez nagyon komoly mérlegelés kérdése. Attól tartok, a nyugati vezetők nem mindig állnak azon a szellemi szinten, hogy ezt végiggondolják. Abban reménykedem, hogy betartják a vezetéselmélet egyik alapját: minden vezetői szint a saját illetékességi körében tevékenykedik, a „hogyan”-t a szakértőkre bízza, ők csak megmondják a „mit”. Abból még jól is kisülhet.
– Szóba került vagy kerülhet a 4-es cikkely aktiválása? Napirendre kerülhet?
– Biztos vagyok benne, főleg, hogy a lengyelek ezt jelezték. Az Észak-atlanti Tanácsban közös döntés van. Az 5-ös cikkely esetében ez biztos: közösen háborúba megyünk. A 4-es cikkely más, itt akár előfordulhat, hogy valaki azt mondja, például Magyarországon, hogy „ez erős lenne”. Ez nagy tesztje a NATO-nak. Az oroszok valószínűleg abban bíznak, hogy több NATO-tagállam, vagy akár az Egyesült Államok azt mondja: hagyjuk figyelmen kívül.
Így a NATO nem erős, jól működő szervezet képét mutatná, hanem szétesett, lebénult szervezetét, amely nem képes együtt dönteni. Ezt akarják elérni.
Itt kellene bölcsességet mutatni, együtt dönteni, és lehívni az orosz blöfföt, eddig 25-ször lehívtuk, és nem történt semmi.
– Tehát nem a NATO közvetlen műveleti kapacitásait tesztelték, hanem a NATO szervezeti képességét? Mondhatjuk így, hogy valószínűleg ez történik?
– Igen, pontos megfogalmazás. A NATO katonai képességeivel tisztában vannak: legyőzhetetlen az oroszok számára. Ukrajnával sem bírnak, tegyük hozzá a lengyel és a finn hadsereget, a francia és brit légierőt, flottát, az európai NATO-tagállamok önmagukban is sokkal erősebbek az oroszoknál. Nem ez a kérdés, hanem az, mennyire működünk. Ha a NATO-állampolgárok, és főleg az oroszok azt látják, hogy nem működik, teszetoszaság van, az baj, azt ki tudják használni.
– Ha nem születik egységes válasz a NATO részéről, akkor ott megbukott a rendszer, és az oroszok viszik a meccset?
– Igen, még akkor is, ha katonailag nem tudnak sokkal többet csinálni. Okosan egyensúlyoznak az eszkalációs küszöbnél és az erő alkalmazásában. Ha nem tizennyolc drónról van szó, hanem jóval többről, az már egészen más helyzet: nyílt háborús agresszió. Ez így „csak” kötözködés.
– Pillanatokon belül megkezdődik egy nagy orosz–belorusz hadgyakorlat a határ keleti oldalán. Ebben a helyzetben ez nem ugyanaz, mintha négy évvel ezelőtt történne, ugye?
– Igen is, meg nem is. Négy éve, 2021-ben már voltak hangok, hogy az oroszok megtámadhatják Ukrajnát, és így is indult az invázió: a második-harmadik hadgyakorlat után „ott felejtették magukat”, és nem hazafelé indultak, hanem a másik irányba. Most azt látjuk, hogy ha ezzel az erővel valamelyik NATO-államba belekötnek, az Ukrajnánál is sokkal súlyosabb tragédiát jelentene az orosz haderőnek.
Onnan biztosan nem fognak támadni, viszont a feszültség magasabb.
Katonailag lehet rá válaszolni: például a légvédelmi ellenőrzési zóna kiterjesztésével és komolyabb segítséggel Ukrajnának, még mindig van hova fokozni.
– Ha a politikai válaszra még várunk is: haditechnikai, katonai-szakmai értelemben hogyan vizsgázott a NATO együttműködése Lengyelországban?
– Kiválóan. A lengyel légvédelem és a szövetség is tette a dolgát. Személyi sérülés nem történt, minden célt lelőttek.
– Gondolom, a harckészültség megmarad. A feszültség erről a szintről nem megy le egyhamar.
– Jó eséllyel így marad egy darabig, amíg Oroszország nem szolgáltat biztosítékot az ellenkezőjére.
– Mit várhatunk a NATO diplomáciai döntéseitől? Ott vannak a balti államok: ott érdekesebb, hogyan reagálnának egy ilyenre. A lengyel hadsereg robusztus, a balti államokban is állomásoznak NATO-erők, köztük a magyar légierő egy része is. Várható, hogy ha a balti államokkal próbálkoznak, azt ugyanilyen gyorsan és effektíven le tudják kezelni?
– A balti államok relatíve kis haderővel rendelkeznek, de komolyan veszik a feladataikat. A drónok és a különféle modern technológiák korában relatíve kis hadseregeknek is sok védekezési és válaszcsapási lehetőségük van. Ráadásul sok szövetséges erő állomásozik ott, így valószínűleg ugyanilyen védelmet élveznének.
– Nem tudom megkerülni: ha hasonló fenyegetés érné Magyarországot, érkezne-e ilyen effektív válasz? A háború elején simán átrepült egy drón a magyar légtéren, és valahol Horvátországban ért földet.
– Igen, Zágráb mellett csapódott be. Annyival egyszerűbb dolgunk van, hogy a lengyelekhez Ukrajnán át vezet az út, és a lengyel határ mellett folyamatosan mennek ezek a csapások. Ha a lengyel határ melletti célt támadnak az oroszok, egy pár perces pályaeltéréssel már Lengyelországban vannak. Nálunk, ami Magyarországot eléri, annak át kell repülnie a Kárpátokon, tehát magasan repül, észrevesszük. Az ukrán légvédelem aktivitása Magyarországról is látható; nem nyílt forrásból biztosan pontosabb információk is vannak. A nehezebb rész: a magyar légvédelem és légierő nyilván a lengyelének a töredéke; egyetlen légi bázisunk van; a földi telepítésű légvédelmi eszközök Budapest környékén vannak, most már van állandó légvédelem Budapestnek pár hónapja, valamint Győrben is rendelkezésre állnak, ha kell.
Egy váratlan fenyegetés ellen sok mindent nem tudnánk tenni, legfeljebb a lakosságot értesíteni, hogy menjenek le a pincébe.
Mivel a lakosság nincs felkészítve ilyesmire, valószínűleg bambán nézne: „mi ez a hülyeség, biztos valami phishinges e-mail”. Így nem tudnánk hatékony ellenintézkedést tenni.
– Magyarország és Ukrajna között feszült a diplomáciai viszony. Ettől függetlenül lenne-e olyan katonai együttműködés, hogy az ukránok értesítenék a magyarokat, ha érzékelhetően Magyarország felé indulnak célpontok?
– Valószínűleg megpróbálnának értesíteni, már csak azért is, hogy elkerüljék: a magyar kormány hamis zászlós műveletként állítsa be. Kiegészítés: ha Munkácsot egy hónapja minden héten csapás éri, biztos vagyok benne, hogy a Magyar Honvédség vezetése a keleti határhoz rendelné a légvédelmet, magasabb készenlétbe helyezné az erőket, és akkor már szinte bármit le tudnánk lőni, ami felénk jön. A váratlan meglepetésre nem lehet felkészülni; de mint a lengyeleknél is, ahol hónapok óta arra repülnek ezek az orosz drónok, most az egyik áttévedt, és a lengyel légvédelem résen volt. A miénk is résen lenne.
– Elképzelhető, hogy a lengyelországi eset után nem várnak meg semmit, hanem a magyar légvédelmet is fokozottabb készültségbe emelik?
– Nem lepődnék meg. A magyar katonai vezetés magas szakmai színvonalon van, biztos vagyok benne, hogy jó döntés születik.
