„Olyan nehéz most visszaállni a sorba, pakolni” - sokan harmadik napja dolgoznak 10-12 órákat, alsóneműig elázva
Amikor hétfőn reggel elindultunk Budapestről a Duna mentén, nyugati irányba, hogy megnézzük, hol hogyan állnak az árhullámra való felkészüléssel, megvallom, sokkal látványosabb, heroikusabb küzdelem képeire számítottam. De az a nyugalom, amivel mindenhol találkoztunk, sokkal több okot ad a bizakodásra.
Fázós, októberies reggelen indultunk el így, szeptember közepén a budapesti Etele térről Győr irányába. Miközben az autópálya felé mentünk, azon tűnődtem, hogy mikor volt itt szeptember? Mert bár a naptár éppen azt mutatja, de két hete inkább volt június, most meg leginkább október végére hajaz az időjárás. Szinte egész nap szemerkélt az eső, az autó ablaktörlője csak törölte a vízcseppeket a szélvédőről. Fura volt arra gondolni, hogy innen igazából minden víz előbb-utóbb a Dunába jut, annak szintjét emelve még jobban.
Nehéz is kiszámítani, pontosan hány centinél tetőzik és mikor a Duna. Mert bár az ausztriai értékek erős támpontot adnak, de mivel azóta sem állt le az esőzés, valószínűbb, hogy a jóslatoknak inkább a felső értékeit kell figyelembe vennünk. És hogy mennyi ideig tart az árhullám? Jön-e második hullám?
Márpedig erre van esély, mert nemsokára melegedni kezd az idő, és végre kapunk egy kis szeptemberi időt is, így szeptemberben.
Az M1-es autópályán többször előzünk katonai teherautókat, és bár bizonyosan nem tudhattuk, de erősen valószínű, hogy ezek a járművek is valahova a vízpartra siettek, miután az illetékes miniszter is elmondta, hogy a Honvédség is kiveszi a részét a védekezésből.
Győrbe érve nem nehéz valamilyen folyópartot találni, és micsoda szerencse, rögtön kék overallos vízügyi munkásokkal találkozunk, akik a kiépített gátfalakon lévő rácsokat cserélték éppen tömör fagerenda-tömítésre. Persze a gerendák nem elegendőek, másnap erre még hoznak nejlonzsákokat, illetve az eltömített nyílást homokzsákokkal is megerősítik. Semmit sem bíznak a véletlenre: amint eléri a folyó vize a lezárt nyílás magasságát, rendszeresen őrzik, figyelik, és ha szivárgást észlelnek, azonnal megerősítik a gátat.
Ugyancsak Győrben több helyen egy ennél lényegesen elegánsabb és profibb megoldást is láthatunk: ott nem fagerendákat csúsztattak a nyílásba, hanem tömör alumíniumkapukat, melyek szélein gumitömítés van. Ezek tökéletesen zárnak, ide nem kell homokzsák. Csak az a kár, hogy viszonylag kevés ilyen van még Győrben, és a vízügyesek nem is tudják megmondani, mikorra lesz mindenütt ilyen profi zárás az ottani gátakon.
Tovább indulunk, körbenéztünk Komáromban is.
Itt is kiépített gátfalat látunk, most még nyitott „ajtókkal”, minden bizonnyal ide is hasonló zárás kerül, mint Győrben. Elég magasan van a város a Dunához képest, lehet ez az oka a nagy nyugodtságnak. De az is lehet, itt később kezdenek neki a vízügyesek a védekezésnek.
Kicsit odébb, Dunaalmásnál keresni sem kell a védekezőket. A templom mellett fehérlő homokzsákokat és azokat töltő embereket találunk. Nem is keveset. Itt sincs semmi riadalom, semmi ijedtség. Mindenki teszi a dolgát.
Sokan egyforma zöld esőkabátban vannak, mint kiderül, a Református Szeretetszolgálat önkéntesei ők, nem is helybéliek, Budapestről jöttek, mert itt volt szükség rájuk.
- mondja Juhász Márton.
Harmincan érkeztek, most ez az első helyszínük, de a következő napokban mennek le az ár előtt Tahiba, Tahitótfaluba, és ahol még szükség lesz rájuk. Estére el is szeretnének készülni mind a három tervezett dunaalmási védművel. Azt még a lelkünkre köti Juhász Márton, hogy mondjuk el: aki nem tud bekapcsolódni a védekezésbe, az 1358-as adományvonal hívásával, vagy egyszeri sms küldésével 500 forinttal tudja segíteni a munkákat.
Kicsit odébb, a vasúti töltés megtámasztásán dolgozik egy másik csapat.
Egy utolsó szerelvényt várnak, éppen áll is a munka, részben a közelgő vonat miatt, részben azért is, mert a következő adag homokzsákot várják.
Nemsokára elcammog az egyvagonos szerelvény, tele homokzsákokkal. Hát ez volt az utolsó vonat. Bosszankodva mutatja a sínt egy helyi lakos: nézzem meg, ilyen hepehupás, pedig elvileg volt valamikor pénz a felújításra, de hogy hova tűnt, nem tudja.
Egy kotrógép kanalában érkeznek azok a homokzsákok, melyekre vártak. Láncba fejlődnek, és elkezdik adogatni a zsákokat. Az egyik nő felsóhajt: „már majdnem kipihentem magam, olyan nehéz most visszaállni a sorba, pakolni”.
Ahogy tovább autózunk, több helyen látunk hasonló civil csoportokat. A legérdekesebb civil csoportosulás azonban a Római-parton van. Az ártér területén épült háztömböt védenek. Emlékezetes, hogy vitatott módon épültek ártéri területre itt ingatlanok, melyeket védendő először mobilgátat terveztek a Rómaira, ami viszont heves ellenállást váltott ki a környezetvédőkből, így ebből a tervből semmi nem lett, ellenben egy erősebb védmű megépítését tervezik a későbbiekben a mostani, úgynevezett nyúlgát vonalánál.
bár munkának ott még nyoma sincs. Az ártérben a veszély is közelebb van, érthető, hogy itt már kemény munka folyik. A csoport vezetője Puskás Péter, aki egyben az Óbuda-Békásmegyeri Fidesz frakcióvezetője. Ahogy elmondja, a korábbi fideszes polgármester idején, 2013-ban kaptak anyagot, zsákokat, amennyi kellett,
A képviselőcsoport tagjai egy havi tiszteletdíjukat felajánlották a védekezés költségeinek előteremtéséhez, így ebből védekeznek a Losonc utca lakói.
Nyugodtan dolgoznak ők is, egyszer csak egy környékbeli vállalkozó jelenik meg rengeteg doboz pizzával, amit az önkénteseknek hozott. Szép gesztus, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a pizzéria az ártéren kívül fekszik.
A Királyok útja-Nánási út vonalán a nyúlgát még nyitott, a forgalmat azonban már kezdik elterelni. Kedden itt is megindul a munka.
