Megalázó, hogy 30 évet és sok milliót fektettem a szakmámba, most mégis el kell mennem „kapálni”
Zeneipari háttérdolgozók meséltek arról, milyen B tervekhez kellett folyamodniuk a járvány kitörése óta. Egyikük mozgalmat is indított a nehéz helyzetbe jutott kollégák megsegítésére.
November 11. óta teljes rendezvénytilalom van érvényben Magyarországon, így koncerteket és bulikat sem lehet tartani, 500 fő feletti közönség pedig utoljára tavaly márciusban gyűlhetett össze egy helyen.
Előző cikkünkben arról volt szó, hogyan érinti mindez a klubokat. Most pedig olyanokat kérdeztünk, akik sokkal kevésbé vannak szem előtt, mint a színpadon játszó zenekarok, de nélkülük ugyanannyira megbénulna a szórakoztatóipar.
Egy turnébuszos vállalkozó, egy hangtechnikus és egy színpadmester-turnémenedzser mesélt az elmúlt egy évéről.
„Bárhogy is alakul, mindent egy lapra soha többé nem teszek fel”
Angerer Attila cége 1999 óta foglalkozik zenekarok szállításával, olyan világsztárokat is fuvaroztak már, mint a Deep Purple, Alice Cooper, Green Day, Dream Theater, a hazaiak közül pedig stabil ügyfelük volt a Halott Pénz, Majka, a Random Trip, Horváth Tamás és még sokan mások.
Csapatának létszámát nem tudja pontosan megbecsülni, mivel sok külsős alvállalkozóval is dolgoznak, de 6 embernek biztosan állandó megélhetést biztosított ez a tevékenység, ami tavaly tavasszal egyik pillanatról a másikra szakadt meg. Nagyjából 10 buszukat kellett leállítaniuk a rendezvénytilalom bejelentése után.
hirdetés
Azonban egy percig sem ült a babérjain, B terv után nézett, és szinte azonnal meg is találta. Szerencséjükre már a járvány előtt tárgyalásokat kezdtek az online bevásárlást kiszállító Kifli.hu-val, akkor még csak a fölös kapacitásaikat szerették volna felhasználni erre. A lezárásokkal viszont fő prioritássá lépett elő, hiszen látható volt, hogy nagyon nagyot fog nőni a házhoz szállítási piac.
Felgyorsították az egyeztetést, és épp a végül elmaradó arénás Red Bull Pilvaker buli hangszereit szállították vissza a zenészeknek, amikor jött a telefon, hogy azonnal kezdhetnek, akkora dömping van a Kiflinél.
„Ez a lehetőség a lehető legjobbkor jött, de tegyük hozzá, hogy teljesen más volumenről van szó, mint amit korábban csináltunk. Valahol mindenképp kényszer szülte megoldás” – mondja Angerer.
Bár ideiglenes opcióként tekintettek rá, lassan egy éve ez a fő tevékenységük. Járműparkjuk egy részét is le kellett cserélniük kisebb furgonokra, így egyelőre akkor is csak korlátozott kapacitással tudnák újrakezdeni a zenekarok szállítását, ha varázsütésre engedélyeznék a tömegrendezvényeket.
„Bízunk benne, hogy addigra rendeződik az anyagi helyzetünk, akár valamiféle támogatás segítségével, és vissza tudjuk majd fejleszteni a zenekarszállító flottát.”
A nyitás várható időpontjával kapcsolatban mindenesetre nagyon óvatos, hiszen tavaly a reménykedésről szólt majdnem a teljes évük, de előbb a májusi, majd a nyári és az augusztus 15-i dátum sem jött össze. A legtöbb zenekar, amellyel együtt dolgoznak, eleve nem vállalt 500 fő alatti bulikat, így a nyári hónapok enyhítéséből sem profitáltak, csak az év végi raktárkoncertek jelentettek egy kis segítséget.
„Tippelni teljesen felesleges, semmi ráhatásunk nincs az újraindulásra. Egyszerűen csak várjuk a dátumot, és ha meglesz, mindenképp megpróbáljuk újra. De bárhogy is alakul, ezentúl mindenképp több lábon fogunk állni. Sőt, a fő irány a mostani tevékenységünk lesz – ha emellett újra részt tudunk venni a showbizniszben is, az nagyon jó, de mindent egy lapra soha többé nem teszek fel.”
„Száz kilónyi megrendelést felcipelni egy emeleti lakásba lift nélkül nem túl kellemes”
„Egyik pillanatról a másikra teljesen elvágták a megélhetésünket, ráadásul a legrosszabb pillanatban: a zeneipar ciklikussága ugyanis olyan, hogy a januártól márciusig tartó időszak a holtszezon, ekkor a legtöbben a tartalékaikból élnek” – idézi fel Szabó Zsolt Tschöppy, aki 2010 óta színpadmester magyar és külföldi fesztiválokon, 2013 óta pedig turnémenedzser. Dolgozott a Kiscsillaggal és a Halott Pénzzel, jelenleg pedig az Aurevoir. zenekarral, illetve helyettes turnémenedzserként másokkal is. A járvány előtti öt évben már kizárólag a fentiekből élt, nem volt szüksége más munkára.
Tavaly épp azelőtt jelentették be az első korlátozásokat, amikor újrakezdődött volna a körforgás: a szakmában mindenki várta, hogy ismét elkezdjenek jönni a bevételek, de ehelyett csak a karantén és a teljes kilátástalanság jött.
Neki szerencséje volt, mivel az átlagosnál több tartalékkal rendelkezett, így akkor is kihúzta volna nyárig, ha semmi munkát nem talál. Ennek ellenére a bejelentés után pár nappal már el is helyezkedett egy hipermarketlánc online rendeléseket szállító sofőrjeként. Egy munkaközvetítő cégen keresztül jelentkezett, és azonnal felvették, akkora volt a kereslet.
„Meg kellett oldanom egy helyzetet a lehető leggyorsabban, ami sikerült is. Mégse mondhatom, hogy jól jöttem ki belőle, hiszen nem csinálhattam azt, amihez a legjobban értek és amit szeretek. Arról nem is beszélve, hogy akár száz kilónyi megrendelést felcipelni egy emeleti lakásba lift nélkül nem túl kellemes.”
Három hónapot töltött itt, majd pedig sok szakmabelihez hasonlóan elkezdett készülni az augusztus 15. utánra belengetett enyhítésekre. Ebből végül nem lett semmi, de az 500 fős kereteken belül kihozták a helyzetből a maximumot: az Aurevoirral egy 10 napos időszakon belül 8 koncertet adtak, és a Bagossy Brothers Company-val is dolgozott pár helyszínen.
Mivel nyár végén már látszott, hogy a helyzet javulás helyett inkább megint romlani fog, szeptembertől ismét egy teljesen új területen próbálta ki magát: egy magánegészségügyi cégnél helyezkedett el, akik filmes stábokat szűrnek covidra, ennek végzi az adminisztrációját.
Emellett ha néha beesik egy-egy rendezvény (persze csak közönség nélküli, online közvetített), ott az úgynevezett „covid compliance officer” pozícióját tölti be. Ez egy teljesen új, csak a járvány óta létező szerepkör, feladata a távolságtartás, a maszkviselés és a megfelelő higiéniai feltételek meglétének ellenőrzése. Ha csak kötelező negatív teszttel lehet belépni, ennek meglétét is neki kell ellenőriznie.
Zsolt nevéhez fűződik a #savethebackstage! kezdeményezés is, ami kimondottan a bevétel nélkül maradt zeneipari háttérdolgozók megsegítésére jött létre. Nem ő találta ki ezt, máshol is csináltak már hasonló kampányokat. Elmondása szerint régóta a fejében volt, hogy itthon is szükség lenne valami hasonlóra.
„Nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy azonnal el tudott helyezkedni más területen. Ha csak a roadokat nézzük, ebben a szakmába már a belépő is az, hogy fájni fog a gerinced, a derekad. Cipekedni, biciklis futárkodni jó eséllyel nem tudsz így, de más fizikai munkát végezni is alig”
– magyarázza. A kampány január 15-én indult, azóta is tart a gyűjtés, március elejéig: az erre a célra létrehozott weboldalon pólókat és pulóvereket lehet vásárolni, emellett nemrég tartottak egy adománygyűjtő online koncertet is. A bevételek a Fábián Juli Emlékalapítványhoz kerülnek, ők fogják kiírni a pályázatot, ami Zsolt reményei szerint sokaknak jelent majd segítséget.
A jövővel kapcsolatban már nem szeretne becslésekbe bocsátkozni, hiszen az utóbbi pár hétben is bebizonyosodott, hogy a helyzet akár napról napra gyökeresen megváltozhat. Amiatt is pesszimista, mi lesz azokkal a remek szakemberekkel, akik kénytelenek voltak teljesen más területre váltani.
„Aki talál magának egy olyan állást, ami biztos megélhetést és ráadásul szabad hétvégéket biztosít számára, hatszor is meg fogja gondolni, visszatérjen-e, még ha újra is indulnak a rendezvények. A mi szakmánk békeidőben is erősen munkaerőhiányos volt, attól tartok, hogy ezután hatványozottan így lesz. Különösen, ha az idei nyár is bedől, hiszen két szezont már senki nem képes kihúzni tartalékokból.”
Fotó: Hegyi Júlia Lily
„Nagyon alacsony morális szintre, egymás gond nélküli hátba szúrására számítok”
„A mi szakmánkban nyáron szokta az ember megkeresni azt a tartalékot is, amiből az eleve kevesebb munkával járó téli hónapokban él. Tavaly viszont még annyit se tudtam összeszedni, ami a kiadásaimat fedezte, nemhogy félretenni belőle” – meséli Torma Béla hangtechnikus.
Nyár elejétől őszig, amíg a klubok nyitva voltak és néhány kisebb fesztivált is megtartottak, valamennyit azért tudott dolgozni, de ez így is csak a töredéke volt a járvány előtt megszokottnak. Augusztus végétől pedig már sok olyan rendezvényt is önként lemondtak a szervezők, amit korábban szeptember-októberre ütemeztek át, a romló adatokat látva azonban nem vállalták a kockázatot.
Elmondása szerint voltak próbálkozások arra is, hogy tombolós koncerteket ülőssé alakítsanak, de ezek legtöbbször hamvába holtnak bizonyultak. Ugyanez igaz a táncházakra, ahova szintén nem azért mennek az emberek, hogy mozdulatlanul hallgassák a zenét. Itt az ismerkedés, az interakció lenne a cél.
„Kitalálták, hogy a táncházat tartó zenekarok álljanak színpadra koncertműsorral, hogy legalább valami legyen. Eleinte egész sokan eljöttek, de inkább feszengős hangulata volt, ahogy ott ültek egy helyben, legfeljebb a lábuk mozoghatott. Szóval a negyedik-ötödik alkalomra már csak a töredékük volt kíváncsi.”
Béla és családjának helyzete annyiban szerencsésebb, hogy vannak tartalékaik, azonban ezeket eredetileg nem felélni akarták, hanem egy kertes házat venni belőle. Ez az álmuk most jó pár évvel messzebbre került.
Keresetkiegészítésként kapóra jött neki, hogy egyik ismerősének van egy serlegboltja, annak pedig egy tíz éve változatlan, elavult webshopja. Az utóbbi felturbózására kérte fel a tulajdonos. Így alakult, hogy év eleje óta minden előzmény nélkül HTML-szerkesztést, webshop-fejlesztést, a Google Ads használatát, keresőoptimalizálást és hasonlókat tanul.
„Próbálom a pozitív oldalát nézni, hogy legalább tanulok valami újat, aminek később is hasznát vehetem. Ugyanakkor nagyon megalázó is, hogy sok millió forintot fektettem a hangtechikusságba, közel 30 éve dolgozom azért, hogy normálisan megéljek belőle, és pont a járvány előtt tartottam ott, hogy most már kicsit talán hátradőlhetek, nem kell futnom minden munkáért. Most ez a biztonság ismét nagyon távolinak tűnik.”
A nyitás várható időpontját megbecsülni se merné, szerinte ez elsősorban politikai kérdés, sokkal kevésbé járványügyi megfontolásból hozzák az intézkedéseket.
Az idei nyarat mindenesetre szinte már teljesen leírta magában, legfeljebb arra lát esélyt, hogy a tavalyihoz hasonlóan az 500 fő alatti rendezvényeket engedélyezik. Ugyanakkor az is kérdés, ezek mennyire lesznek oltási igazoláshoz kötve – nemcsak a közönség, a technikai személyzet esetén is.
„Nem tartanám korrektnek, ha kötelezővé tennék az oltást ahhoz, hogy a munkámat végezhessem, de persze ez erős érv lenne amellett, hogy akár az orosz vagy a kínai vakcinát is elfogadjam. Utóbbiakkal szemben azért van bennem egy alap bizalmatlanság, nyilvánvalóan ennek a hátterében is inkább a politika áll, mint a tudomány.”
Szerinte az is probléma, hogy rengeteg kisebb cég mehet tönkre a szakmában, jó eséllyel csak az igazán nagy halak maradnak majd talpon az újraindulás után – akár a többiek felvásárlásával –, ami erősen torzítja majd az egészséges versenyt.
„Az árak össze-vissza lesznek, a szakma egy része fel fogja vinni rettentően magasra, egy másik része pedig próbál majd minél inkább alájuk licitálni. Nagyon alacsony morális szintre, egymás gond nélküli hátba szúrására számítok.”
Magával szemben viszont optimista: három nyelven beszél, elég sok mindenből meg tudna élni, ha úgy hozza a sors. Mégis rettentő igazságtalannak tartaná, ha a szakmájára feltett évtizedek után tartósan el kellene mennie „kapálni”.
