Munka nélkül maradtak az állatok is. Egy év járvány után mit ehetnek?
Kovácsné Atkári Tímea többnyire akkor is nevet, viccelődik, ha épp nem megy minden a legjobban. Az életében ritkán ment igazán jól bármi, már maga sem hitte, hogy jól mehet, de a múlt év elején úgy tűnt, hogy 2020 nagyon jó lesz. Végül ez az év lett a legrosszabb.
Több mint száz állatáért aggódik. Van 1400 kilónyi malac, szám szerint 14. Póniló 3, törpekecske 20 és mini birka 3. Kacsák, libák 30-an, selyemtyúkok 20-an vannak. 24 nyúl, 3 nagytestű kutya és ugyanennyi mentett cica és nem maradhatnak ki a legapróbbak: óriás csigák, teknősök és tengeri malacok.
Óvodákba és nagyon sok egyéb rendezvényre is mennek, ahol az állatok iránti tiszteletre, védelemre tanítanak.
„Az ovis korúak például megértik, mennyire rossz, ha több cica meg kutya születik, mint amennyinek jut gazdi. A felnőttek jó része már valamiért nem tudja felfogni”- magyarázza Timi.
A csapatban sok a mentett, nekik csak egy nyugodt nyugdíjaskort akar biztosítani Timi és a férje, Endre.
Kilenc éve élnek sok állattal, de ilyen helyzetben még nem voltak.
Oda jutottak a járvány alatt, hogy nem tudják, miből etethetik őket.
„Most olyan, mintha kiszámolnád, hány szem müzlit kaphat a gyereked.
Egy éve, januárban majdnem teljes volt az éves program. 85 hely volt betervezve, egy évben 1oo körül szoktak vállalni kitelepülést.
„Most ránk mosolygott a szerencse, először nyertünk pályázaton egymillió forintot. Így arra is gondolhattunk, hogy végre arra is költhetünk, amire évekig nem volt pénz. Az állatok bontják kicsit a lakást, kellene egy festés is.”
Az öreg kisbuszuk levizsgáztatására, felújítására is kellett volna költeni, de amikor megkezdődött a járvány, tudták, hogy a bizonytalanságban csak a legfontosabbra, élelemre, alomra és orvosra szabad gondolni.
Már az év végén gond volt az etetéssel, akkor a szigethalmi óvodások fogtak össze, a Vitafort Kft. is segített állateledellel, és egy helyi gazda, Denke József adományozott kukoricát és szalmát. Az év elején néhány jóbarát segített a bajban, de már nincs hova nyúlni. Olyanok is tönkrementek a lezárás alatt, akiktől korábban kaptak adományt.
A járvány idején ráadásul a szálas takarmány ára megduplázódott és a szemesé is emelkedett 25-30 százalékkal.
A nagyobb kitelepülések, rendezvények szervezőitől kapnak támogatást, abból oldják meg a szállítást és etetést, és amiért nagyon hálásak, a látogatók sok kicsi adománya, amit a simogatóknál dobálnak.
„Végtelenül elfáradtunk. Depressziós lettem én is a tehetetlenségtől. Mi mentett állatot sem ajándékozunk tovább olyanoknak, akik megölik az állatokat. Olyan ez, mint az idős emberek. Nem szabadulunk meg tőlük, mert öregek.”
„Egy állatsimogatóban képtelenség tartani a távolságot. Egyszer kimentünk két malaccal, amikor tavaly nyáron volt egy kis lazítás, de nem működik, az állathoz mindenki azonnal odamegy.”
Timiéknél akkor kezdtek összegyűlni az állatok, amikor sztrókot kapott.
Nem akart emberekkel kommunikálni, félt, hogy kigúnyolják. Törpe malacot akart.
Három éve egy nőgyógyászati rák ijesztette meg. Bár korábban azt gondolta, ilyen esetben a legjobb öngyilkosnak lenni, most hogy benne volt, küzdött. A sugár és kemoterápiák alatt sem pihent, nem tehette.
„Az állatoknak mindig enniük kell, takarítani kell őket és akkor még ott voltak a rendezvények, nem mondtuk le. De volt olyan, hogy amíg én bementem sugárra, Endre kint várt az állatokkal.
Timinek nem volt könnyű a kezelési időszak, a sugár szétégette a beleit, így sztómát kapott. Attól is rettegett, ma már mosolyogva mondja, hogy lehet vele élni.
„ A helyzet az, hogy megint nem volt időm meghalni.”
A járványidőszakban az sem állította meg Timit, hogy
Ezt csinálta az elmúlt évben.
Az állatok nem nagyon érzik, hogy járvány van.
„Nekik nincs nagy különbség, ha kitelepülünk, akkor is csak utaznak egy kicsit, megkapják a kis plédjüket és jönnek emberek, akik szeretgetik, etetik őket. Nem kell komolyan produkálniuk magukat. A malacok okosak, velük szoktam tanítani a gyerekeket. Megmutatjuk, hogy a malacok is tudnak forogni, felemelni egyik vagy másik lábukat. A kicsik azt tanulják, hogy az állat pont olyan okos, mint a gyerek, egy szinten kell kezelni, nem szabad bántani őket”.
Annyi titkot elárulhatunk, hogy a malacok is a kajával taníthatók, semmi olyanra nem veszik rá, ami kellemetlen lenne nekik.
„A fellépés csak a primadonnának, Körtének hiányzik” – meséli Timi, hogy eleinte, ha elindult a szatyrokkal az idősekhez, mindig azt hitte a legaktívabb malac, hogy munkaidő van és csámpázva követte, de a kapunál mindig ráébredt, hogy ő most nem mehet.
Az alapítvány biztos abban, hogy több helyen hiányolják őket. A halmozottan fogyatékosok akkor is kérdezték, hol voltak, amikor egy hónapot ki kellett hagyni a rossz idő miatt.
Timinek dupla nehézség a mostani helyzet, a jókora állatcsaládja ellátása mellett aggódik a nézőkért is:
„Hiányoznak a boldog emberek, a kis betegeink boldog nevetése.”
