SZEMPONT
A Rovatból

Most még időszerűbb a gyászról beszélni, mint valaha

Számtalan veszteség ért bennünket 2020-ban. Kénytelenek vagyunk szembenézni velük és feldolgozni azokat.


A 2020-as évben a koronavírus járvány sokkal közelebb hozta hozzánk a veszteségeket és az elmúlás gondolatát. Ezzel annak lehetőségét is, hogy akarva-akaratlanul is, de elkezdjünk többet foglalkozni a kérdéskörrel, és azzal is, hogy mi hogyan viszonyulunk a gyászhoz és annak feldolgozásához.

Mindez lehetőséget teremt arra, hogy elkezdjünk beszélgetni családi és ismerősi körökben a rokonaink, barátaink elvesztéséről, és azokról a megrázó veszteségekről, melyek bárkit bármikor érhettek és érhetnek most is.

Legyen szó akár a munkahelyünk elvesztéséről, akár egy szakításról, vagy válásról, vagy éppen az eddig kialakult szokásaink és szabadságunk átmeneti időre történő szertefoszlásáról és elvesztéséről.

Veszteségek, amelyek eddig is közvetve vagy közvetlenül, de értek bennünket, és veszteségek, amelyek feldolgozásával valahogy soha nem tudtunk olyan igazán jól foglalkozni.

De vajon miért nem? Azért, mert nagyon sok esetben nincs is meg arra a megfelelő mintánk, hogy hogyan is kell gyászolni és feldolgozni a veszteséget.

És sokszor azt gondoljuk, ha a fájdalmunkról nem veszünk tudomást és az érzéseinket a szőnyeg alá söpörjük, akkor azzal majd fel tudjuk gyorsítani a gyász feldolgozásának folyamatát és már szinte túl is lehetünk az egész folyamaton. Tévesen azt gondoljuk, hogy amit nem látunk, az nem is létezik.

De nem volt ez mindig így. Régen a nagycsaládokban, ahol több generáció is együtt élt, a gyerekek abba születtek bele, hogy az élet egészen a születéstől kezdve a halálig a „szemük előtt” zajlik. A kisgyerekek ott álltak a haldokló nagyszülők, dédszülők ágya mellett, és természetessé vált számukra az, hogy a halál az élet része, egyszerűen kikerülhetetlen és elkerülhetetlen. Sokszor régen még sirató asszonyok is érkeztek a házhoz, akiknek tényleg az volt a „feladatuk,” hogy elsirassák az elhunytat, ezzel együtt segítsék is a családot és a hozzátartozókat abban, hogy ők is elsirathassák az elvesztett szeretett személyt. Aztán a 20. század jelentős mértékű változásokat hozott a halállal kapcsolatos társadalmi attitűdök területén. Kezdtek eltűnni a haldoklással és a gyászolással kapcsolatos családi rítusok, a kimondott és kimondatlan szabályok. Az 1900-as évek elejétől egyre inkább intézményesült a haldoklók gondozása, és a családok elkezdtek kiszorulni abból, hogy jelen lehessenek a szeretett személy halálakor.

A gyász szakaszai

A következő pár gondolatban Elisabeth Kübler-Ross gondolatai mentén szeretném bemutatni a gyász feldolgozásának 5 szakaszát: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. Ezt az 5 részt rögtön szeretném is kiegészíteni egy 0. résszel, mert vannak olyan helyzetek is, amikor már az a haláleset bekövetkezése előtt elindulhat bennünk egyfajta gyászfolyamat, amit a szakirodalom anticipációs gyásznak nevez. Ebben az időszakban lehetőség nyílik az addig tisztázatlan helyzetek, kérdések megbeszélésére, az élet összegzésére és az addig esetleg ki nem mondott érzések megosztására, átbeszélésére.

Amikor bekövetkezik a tragédia, a sokk és elutasítás szakaszába lépünk. Ez az az időszak az, amikor nem akarunk és egyszerűen nem is tudunk tudomást venni a történtekről.

Csak abban bízunk, hogy ez a rémálom egyszer véget ér, és hamarosan fel fogunk ébredni. A sokk időszaka vagy egyfajta erős és elárasztó érzelmekkel jár, vagy éppen ellenkezőleg, érzelmi kiüresedést, bénultságot, lefagyást idéz elő a gyászolóban. Ez a szakasz általában pár perctől akár pár napig is eltarthat. Az, hogy mennyire sokkol bennünket egy hozzátartozónk elvesztése, nagymértékben függ attól is, hogy milyen volt a halál módja, hogy betegség állt-e a háttérben, számítani lehetett-e rá, vagy baleset, vagy öngyilkosság, vagy gyilkosság történt. Fontos tényező még az is, hogy milyen életkorú volt az elhunyt és milyen kapcsolatban álltunk vele.

A feldolgozás során a következő szakasz a düh szakasza. Ez az a rész, amikor elkezdünk perlekedni a világgal, magunkkal és igazából mindenkivel és mindennel magunk körül azért, mert elveszítettük a szerettünket.

Haragszunk az életre, a sorsra, hogy hogyan tehette ezt velünk. Ebben a szakaszban nagyon gyakran megfogalmazódnak a miért én?, miért pont ő?, ez miért pont velünk történik meg? típusú kérdések.

A folyamat következő szakasza az alkudozás.

Ekkor valahogyan sokszor megpróbáljuk talán a lehetetlent és meg akarunk tenni mindent azért, hogy valahogy újra közöttünk legyen az elvesztett szerettünk. Ebben a szakaszban a gyászoló számtalanszor áttekinti magában az elvesztett szerette életútját, és számtalan gyötrő kérdést tehet és teszi is fel magának arról, hogy vajon mi lett volna, ha ezt vagy azt így vagy úgy csinálja, vagy éppen nem csinálja.

A gyász feldolgozása során sok-sok érzelem, kérdés járja át a gyászolókat. Ezek az érzések és gondolatok sokszor teljesen elárasztják őket és a kezdeti magány, szomorúság, harag és düh érzés mellett vagy után megjelenhet bennük akár az önvád, a bűntudat, vagy a félelem, tehetetlenség és még rengeteg más érzés is.

Eszünkbe jutnak a közösen eltöltött idők, a szép és fájdalmas emlékek is, és sokszor ránk tör az a rengeteg "mi lett volna, ha?" kérdés és "bárcsak..." kezdetű mondat, aminek a befejezése már csak a mi gondolatunkban él tovább. Ez a sok-sok megterhelő és fájdalmas érzés és gondolat magával hozhat egyfajta depressziós, melankolikus állapotot. Amikor talán még az is nehezünkre esik, hogy felkeljünk.

Viszont ahhoz, hogy tovább tudjunk „lépni” a gyász feldolgozásában, nagyon fontos, hogy meg tudjuk élni ezeket a nehéz, kérdésekkel teli, fájdalmas időszakokat is és ki tudjuk fejezni azokat a fájdalmas érzéseinket is, amik egy-egy emlék, alkalom, születésnap vagy beszélgetés kapcsán születnek újra bennünk.

Ez a nehézségekkel teli időszak egyfajta előkészítése is lehet a belenyugvásnak. Ebben az időszakban a fájdalmas emlékek mellett megjelennek a jövőbeli tervek és a szép emlékek is, amik segítenek még jobban visszailleszkedni az életbe.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki prókátor: Orbán Viktor tudatosan hazudik, a Btk. a politikusokra is vonatkozik!
Egy népszerű Facebook-oldal a rémhírterjesztés paragrafusát idézte a miniszterelnök bejelentése után. Akár több év börtön is járhat a köznyugalom megzavarásáért.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. február 25.



A Vidéki prókátor nevű Facebook-oldalán reagált Orbán Viktor bejelentésére, amelyben a miniszterelnök katonai és rendészeti eszközökkel erősítené meg a kritikus energetikai infrastruktúra védelmét. A poszt szerzője három pontban fejti ki a véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Elsőként azt állítja, hogy

Orbán Viktor tudatosan hazudik,

amikor „további akciókról” beszél, mivel szerinte:

„Ukrajna nem követett el eddig semmilyen »akciót« magyar létesítmények ellen, ezért a »további« kifejezés használata – Orbánhoz méltó módon – tudatosan hazug.”

A bejegyzés írója ezután azt a feltételezést veti fel, hogy ha bármilyen támadás érne magyar létesítményeket vagy állampolgárokat, az végső soron a magyar miniszterelnöknek kedvezne. Állítása szerint

egy ilyen akcióból kizárólag Orbán Viktor profitálna, és ezért az bizonyosan az ő érdekében történne, függetlenül attól, ki a tényleges elkövető.

A poszt végül a Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló paragrafusát idézi, emlékeztetve, hogy az a politikusokra is vonatkozik.

„Btk. 338. § (1) Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta. Ez a törvényhely a politikusokra is vonatkozik.”

Orbán Viktor a Védelmi Tanács ülése után közzétett videóban jelentette be a kritikus energetikai infrastruktúra védelmének megerősítését. A miniszterelnök azt állította, hogy Ukrajna „olajblokáddal” gyakorol nyomást Magyarországra és Szlovákiára, és „további akciókra” készülhet a magyar energiarendszer megzavarására. Ennek nyomán elrendelte katonák és eszközök telepítését a kiemelt létesítményekhez, fokozott rendőri járőrözést, valamint drónrepülési tilalmat vezetett be Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: A kormánypártnak lassan válságkezelésre kell berendezkednie, már egy Orbán–Magyar-vita is az érdekük lehet
A szociológus szerint a Medián legfrissebb eredményeit látva Orbán Viktor akár egy vitát is bevállalhat Magyar Péterrel. Ha a következő hetekben a Fidesz nem tud előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza nyerhet.


A Medián legfrissebb felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt 20 százalékponttal vezet a Fidesz előtt. Somogyi Zoltán az ATV-n azt mondta, ez a különbség rendkívül nagynak számít.

„Hogyha itt tartunk, akkor valószínűsíthetően a kormánypártnak lassan egyfajta válságkezelésre kell majd berendezkednie” – vélekedett.

Hozzátette, a Mediánt hiteles kutatóintézetnek tartja, amelynek adataiból szerinte még Orbán Viktor stábja is dolgozik. „Én is azt valószínűsítem tehát, hogy országos szinten mindenképpen a TISZA vezet.”

A szociológus szerint a kormánypártok jelenleg ugyan még magabiztos győzelmet kommunikálnak, de ha a következő hetekben nem tudnak előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza Párt nyerhet.

Ebben a helyzetben felvetette egy Orbán–Magyar vita lehetőségét is. „Hogyha mondjuk egy kicsit is az Orbán stáb gondolkozik azon, hogy miben lehetne esetleg fordítani az eredményen, és azt gondolják, hogy ők vesztésre állnak, akkor nincs is olyan messze tőlünk egy Orbán-Magyar választási vita” – fogalmazott a szociológus, aki szerint egy ilyen esemény egy ponton már az Orbán-stáb érdeke is lehet.

A kisebb pártokkal kapcsolatban Somogyi Zoltán azt mondta, a Mi Hazánknak megvan a saját szubkultúrája és az 5 százalékos bejutáshoz szükséges támogatottsága, a többiek viszont bajban vannak.

„Ennek a választásnak egyetlen egy kérdése van, hogy Orbán Viktor menjen vagy maradjon. A választók nagy része erre rendezkedett be” – állította.

A műsorban megkérdezték Orbán Viktor és Magyar Péter közelmúltban elhangzott becsléseiről is, melyik párt mennyi egyéni mandátumot hozhat el. A miniszterelnök korábban 80 Fidesz által nyerhető választókerületről beszélt, Sülysápon viszont már csak 65-ről. Magyar Péter viszont azt közölte, 80-85 egyéni körzetben ők vezetnek.

Somogyi Zoltán szerint ezeket érdemes fenntartásokkal kezelni. „Magyar Péterre ugyanúgy igaz, mint Orbán Viktorra, hogy az, hogy hány helyen vezetnek, ezt ők sem tudják” – jelentette ki. Ennek módszertani okai is vannak, ugyanis „egyéni választói körzeteket a lehető legnehezebb, szinte lehetetlen kutatni”. Minél kisebb a vizsgált sokaság, annál pontatlanabbak lesznek az adatok, magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mi történne egy esetleges Tisza Párt-győzelem után, Somogyi Zoltán azt válaszolta: „ez még nagyon messze van.” Szerinte először a kormányátadás mikéntjéről kellene beszélni, majd arról, hogyan lehet eligazodni abban a közjogi rendszerben, amelyet Orbán Viktor a saját képére formált. Hozzátette, a Fidesz ellenzéki viselkedése csak ezek után következne, de mindennek az alapfeltétele, hogy a Tisza Párt valóban megnyerje a választást.

„A Medián kutatásából az következik, hogy igen, de pár hét múlva meg fogjuk látni, hogy tulajdonképpen mi is történik” – zárta gondolatait az elemző.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jeszenszky Géza: Hamis zászlós akcióval kelthetik azt a benyomást, hogy Ukrajna fenyegeti Magyarországot
A miniszterelnök az ukrán energiafenyegetésre hivatkozva erősítette meg a kritikus infrastruktúra védelmét. A vita a január vége óta szünetelő Barátság kőolajvezeték körüli feszültséget mélyíti el.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. február 25.



Orbán Viktor szerint politikai okai lehetnek a január vége óta szünetelő olajszállításnak, és Ukrajna további akciókra készülhet a magyar energiarendszer megzavarására. A miniszterelnök ezért a Védelmi Tanács szerdai ülése után elrendelte a kritikus energetikai infrastruktúra katonai és rendőri védelmének megerősítését, valamint drónrepülési tilalmat vezetett be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter túlzónak tartja a kormányfői kijelentéseket. A Magyar Hangnak azt mondta:

a háborúban álló Ukrajnának „kisebb gondja is nagyobb annál”, mint hogy konfliktust kezdeményezzen egy NATO-tagállammal, és szerinte csak nagyon tájékozatlanok hihetik el, hogy egy ilyen forgatókönyv reális lenne.

Jeszenszky kijelentette,

a kormány hisztériakeltő kommunikációja mögött akár az is meghúzódhat, hogy egy hamis zászlós akcióval keltsék azt a benyomást, hogy Ukrajna fenyegeti Magyarországot

– ez szerinte sokak félelme.

A Barátság kőolajvezetéken január 27. óta nem érkezik kőolaj Magyarországra és Szlovákiába. A magyar kormány álláspontja szerint Ukrajna politikai okokból nem indítja újra a szállítást, bár az infrastruktúra február közepe óta működőképes. Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter szerint Kijev ezzel az olajblokáddal gyakorol nyomást Magyarországra és Szlovákiára.

Jeszenszky Géza ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a vezetéket orosz támadások is érték, és a helyreállítás az ukrán energetikai helyzet miatt rendkívül nehéz.

Az ellátás biztosítására a Mol tengeri szállítmányokat rendelt, a kormány pedig részlegesen a stratégiai kőolajtartalékokhoz is hozzányúlt.

A Political Capital egy korábbi elemzésében arra figyelmeztetett, hogy az Ukrajna-ellenes kormányzati retorika alkalmas lehet a választási feszültség szítására, és a „hamis zászlós” műveletek kockázatát is növelheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Bod Péter Ákos szerint Nagy Márton inkább tudományos cikket írjon a bankrendszerről pár hónap múlva, ha leközlik
A volt jegybankelnök szerint utoljára 40 éve mondta meg az állam, hány bank is kell, a gazdasági miniszternek semmi dolga ezzel. Bod Péter Ákos reméli, hogy az emberek nem is figyelnek rá, mit mond Nagy Márton, mert ha banki ügyfelek százezrei kezdenek aggódni, abból baj lehet.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 25.



Csak öt bank maradhat Magyarországon Nagy Márton miniszter szerint. A bejelentés nem sokkal azután hangzott el, hogy Orbán Viktor „a halál vámszedőjének” nevezte az Erste Bankot, a Shellel együtt. A héten a gazdasági miniszter már meg is nevezte azt a négy bankot, melyek szerinte maradhatnak, hozzátéve, hogy „az ötödik hely még kiadó”. Nagy Márton szavaira több, a listájából kimaradt bank is reagált, mindannyian azt közölték, hosszú távra terveznek Magyarországon. A leginkább célkeresztbe került Erste pedig azt is hozzátette közleményében, „hiszünk abban, hogy a bankpiacon az ügyfelek érdekét szolgálja a verseny.”

Lehet-e a miniszteri mondatok mögött valódi kormányzati szándék? Milyen károkat okozhat egy ilyen nyilatkozat? Bod Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét kérdeztük ezzel kapcsolatban.

— Nagy Márton szerint csak öt bank maradhat Magyarországon. Mi ennek a rációja?

— 40 évvel ezelőtt működött utoljára így a politika, mert akkor a semmiből teremtettek újra bankrendszert. Akkor a pártállam megszabta, hogy hány banknak kell lennie. Azóta a piacgazdasági szabályok szerint a bankok száma a piaci bővülés méretétől és a banki stratégiáktól függ. A bankok száma évek óta változik, mégpedig csökken összeolvadással, felvásárlással, megszűnéssel. Ez a folyamat nyilván zajlani fog. Ebben semmi teendője nincsen a magyar nemzetgazdasági miniszternek. A jegybanknak bankfelügyeleti, piacfelügyeleti minőségében van dolga, egyebek között azt ellenőrizi, hogy a bankoknak megvan-e a kellő tőkéjük. Egyébként szerencsére megvan.

— Nagy Márton azzal indokolta az ötletét, hogy kevesebb szereplővel a rendszer sokkal költséghatékonyabb lehetne, vagyis olcsóbbak lehetnének a banki szolgáltatások. Van ennek igazságalapja?

— Ha egy szakcikkben írná meg, akkor erről a kérdésről lehetne beszélni. A rövid válasz az, hogy igen, a hitelintézeti piac szerkezetének optimalizálása nagyon szép kutatási, publikálási feladat. A miniszternek viszont nem ez a dolga.

Nagy Márton várja meg már azt a néhány hónapot, és utána publikáljon cikket erről, mint tekintélyes szakember, ha leközlik.

De egy miniszternek Magyarországon nincs, és ne is legyen beleszólása abba, hogy a piac hány bankot bír el. Ez a tulajdonosok dolga, a klienseken, az ügyfeleken múlik. A bankok vagy más vállalkozások megfelelő száma sok mindentől függ, de attól nem szabad függnie, hogy mit gondol arról egy miniszter. Abban pedig látok aggasztót, ha a bankok túlzott nyereségéről meg magas költségszintjéről beszél a választás előtt. Ilyen hangulatkeltésre egy másik miniszternél is hajlamos, ő a kereskedőket szokta a szájára venni: miért kerül annyiba a tej a hűtőpultban, amikor a tehén tőgyénél még sokkal olcsóbb.

Politikai hangulatkeltés vagy valamilyen piacbefolyásolási számítás van az ilyen mögött, azt nem tudom, de az egészet szerencsétlennek tartom.

A bankok esetében különösen, mert a bankrendszer bizalmon nyugszik, és a bankokba vetett bizalom roppant fontos, amikor a világ olyan sok módon változik körülöttünk.

— Most viszonylag jól áll a forint és az infláció is alacsony. Egy ilyen, a nemzetközi sajtót is elérő megnyilatkozás mennyire veszélyezteti ezt a kedvező helyzetet?

— Remélem, hogy a magyar nagyközönség nem nagyon ügyel arra, amit Nagy miniszter úr mond, van az embereknek más dolga. Mert

nem tenne jót semmiképpen sem, ha a túlélők körébe nem sorolt bankok ügyfelei elkezdenének aggódni.

A miniszter által megmaradásra érdemesnek nevezett, valamint a meg nem nevezett bankok egy piaci térben működnek, százezer számra vannak ügyfeleik. És vannak tulajdonosaik, feltételezem, hogy a bankcsoport-központokban az igazgatótanács most próbálja megérteni, mi is a baja velük az egyik magyar kormánytagnak. Azt gondolom, hogy ebben formában ez felesleges gondolatkísérlet, már ha szakcikk formájában megírja, leadja lektorálásra, és fél év múlva megjelenik egy folyóiratban, akkor az akár hasznos is lehetne.

— Lehet, hogy ez csupán egy választási lózung, mint amikor Lázár János a kiskereskedelmi láncokat fenyegeti már ciklusok óta?

— Közgazdászként sem a kereskedelmi, sem a hitelintézeti cégek kipécézésben nem látok szakmai értelmet. Amikor amúgy is felfokozott hangulat van, a kormánypropaganda háborúval fenyegeti az embereket, mindenfajta bizonytalanság van a levegőben, akkor ügyet csinálni ágazatokból, amelyek minden körülményt figyelembe véve tisztességesen működnek, számomra értelmetlen. Talán valamiről el akarják terelni a figyelmet? Vagy elő akarnak készíteni valami intézkedést? Vagy csak egyszerűen egy önjáró személyiség megnyilatkozásáról van szó, nem tudom. De

ez a „túl sok a bank nálunk” szöveg azért valóban illeszkedik más tőke- és kereskedelemellenes, mondjuk így: populista megszólalásokhoz.

Bizonyára van a tőkellenes hangokra valamilyen kereslet, máskülönben nem lenne visszatérő toposz a Fidesznél, Mi Hazánknál, hogy a kereskedők túl sokat keresnek, a bankárok túl jól élnek. Hogy ez boldogabbá teszi-e a szavazókat, azt kétlem; az viszont biztos, hogy kárt okoz az országnak.

— És ha komolyan gondolják? Nagy Márton már meg is nevezett négy bankot, az OTP-t, az MBH-t, a K&H-t és az UniCreditet. Az ötödik helyre pedig aligha pályázhatna az Erste. Felmerül a Gránit Bank neve is. Lehet, hogy a valódi cél a NER-hegemónia megteremtése a bankszektorban is?

— Én ezt az egészet nem vagyok hajlandó közgazdászként kommentálni. Ez a piac dolga, minimális jogállami körülmények között. Én azt várom, hogy tavasszal helyreálljon a jogállamiság, és ezért az egész kérdés, amit feltett, maradjon akadémikus kérdés. Cikket lehet róla írni, és az élet pedig haladjon a maga közgazdasági logikája szerint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk