Most még időszerűbb a gyászról beszélni, mint valaha
Ne feledjük azt, hogy gyászfolyamatot nem csak halálesettel járó veszteség indíthat el bennünk, hanem egyéb, más jellegű veszteség is. Legyen szó akár a munkahelyünk elvesztéséről, egy szakításról, vagy válásról, vagy éppen az eddig kialakult megszokásaink, élethelyzetünk megváltozásáról, vagy például a szabadságunk átmeneti időre történő elvesztéséről. Ezekben az esetekben is az előzőekben megfogalmazott szakaszok mentén tudunk haladni a feldolgozás során, figyelembe véve természetesen az adott veszteség jellegét, ami a feldolgozást valamennyire speciálissá teheti.
Fontos azt megjegyeznünk, hogy minden gyász egyedi, hullámzó folyamat és egy családon belül is a hozzátartozók gyásza egymástól teljesen eltérő lefolyású lehet.
Van, akinél könnyebben lezajlik ez a folyamat, és van, akinél ez több időt vesz igénybe. Azt is fontos megemlíteni, hogy az egyes szakaszok között nincsenek éles határok, inkább összemosódás figyelhető meg bennük és az is előfordulhat, hogy egy olyan szakaszba lépünk újra vissza, amiben már korábban is jártunk és azt hittük, hogy azon már túl vagyunk.
Az önsegítő gyászfeldolgozó csoportokról
Talán nem is gondolnánk, hogy egy feldolgozatlan gyász milyen sok mindenre rányomhatja a későbbiekben a bélyegét az életünkben. Hatással lehet fizikai és lelki egészségünkre, viselkedésünkre és ezen keresztül kapcsolatainkra is. Nagyon fontos, hogy a gyászolónak amikor gyászol legyen az életében egy olyan hely, akár a családi, vagy baráti körön belül, vagy egy önsegítő csoportban, ahol az érzései, gondolatai szabadon kimondhatóvá és megélhetővé válnak.
Sokat segíthet számára a gyász feldolgozásában, ha meghallgatást nyer és őszintén beszélhet a benne megfogalmazódó érzésekről, egy elfogadó és megtartó környezetben.
Ilyen közeg lehet például egy önsegítő gyászcsoport, ahol 10 alkalmon keresztül, kétheti rendszerességgel, csoportosan történik a gyász feldolgozása. A gyászfeldolgozó csoportok a sorstárs közösség megteremtése révén tudják segíteni az egyéni gyászuk fel dolgozását és csoporttársaik gyászfeldolgozását is. A sorstársközösség összeköti őket és a megértettség érzése mellett egy nagyon erős, bizalmi környezetet is teremt, ami tovább tudja segíteni a megosztások létrejöttét.
Amikor az emlékek életre kelnek a karácsony fényében
Valahogyan az ünnepek közeledte mindig jobban felerősíti az elvesztett szerettünk hiányát. Már előre félünk attól, hogy milyen érzések fognak ránk törni akkor, amikor majd ránézünk a karácsonyfára, vagy éppen leülünk az ünnepi asztalhoz. Ezek mind-mind olyan pillanatok, melyek eszünkbe juttatják azt, amikor még együtt készültünk a karácsonyra, amikor még közösen vártuk a rokonokat, testéveinket, amikor a párunk mellettünk volt, vagy éppen, amikor a gyerekek még itt játszottak mellettünk. Emlékek, amelyek könnyeket csalnak a szemünkbe. Emlékek, amik már nem tudják sosem visszahozni fizikai valójukban elvesztett szerettünket, de újra láthatóvá teszik számunkra őket lelki szemeinkben.
Minden ünnep és karácsony nagyon nehéz az elvesztett szerettünk nélkül, de talán mégis a legnehezebb ezek közül az első olyan karácsony, amit nélküle töltünk.
Hiszen ekkor még szinte minden őrá emlékeztet. Ezért sokan, akiknek friss gyászuk van, azaz most töltik az első karácsonyt szerettük nélkül, azok egyszerűen csak kitörölnék az idei karácsonyt a naptárból. Hiszen mit és hogyan lehet ilyenkor megélni az ünnepből?
Mégis úgy gondolom, hogy a fájdalom és a veszteség ellenére a közelgő karácsony mégis méltó ünnep lehet. Méltó ünnep az emlékezésre az ünneplés helyett. Egyfajta lehetőség számunkra, gyászolók számára arra, hogy egy kicsit lecsendesedjünk és emlékezzünk. Emlékezzünk a szép pillanatokra, közös élményekre és próbáljuk megtalálni magunkban mindazt, amit az elvesztett szerettünktől kaptuk a vele való kapcsolat során.
De hogyan is emlékezhetünk meg? Mit tehetünk? Valójában erre nincsenek varázsszavak és nincs igazi „útmutató”. De mégis szeretnék pár gondolatot megosztani, hátha van közöttük bármi olyan, aminek mentén az olvasó is el tud indulni, és ami egy jó beszélgetést, közös gondolkozást, emlékezést szülhet a karácsonyi gyertya fényében.
• Feleleveníthetünk korábbi, közös történeteket elhunyt szerettünkről,
• Megfőzhetjük a kedvenc ételét az ünnepi menü egyik fogásaként
• Megteríthetünk számára is az asztalnál és akár szedhetünk neki is az ételből
• Előkereshetünk közös családi képeket is, amiken ő is rajta van és azok mentén is elkezdhetjük a történetek elmesélését
• Feltehetjük a kedvenc zenéjét vagy megnézhetünk közös családi videókat, filmeket is
• Tarthatunk pár perces csöndet az ebéd előtt a tiszteletére
• Gyújthatunk egy gyertyát az asztalnál az ünnepi ebédhez
• Készíthetünk neki egy kis ajándékot, amit elviszünk a temetőbe
A legfontosabb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk nem úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Fontos, hogy az ünnep adta meghittség lehetőség legyen az érzelmek megélésére és a hiány kifejezésére is. Van, akinek lehet, hogy az egyik ötlet könnyebb, még másnak a másik. Lehet, hogy egy családban is ellenétek vannak már abban is, hogy valaki szeretne beszélgetni erről, valaki pedig inkább meg sem említené a fájdalom miatt az egészet. Fontos, hogy valami olyan közös döntésre tudjon jutni ebben a család, ami mindenki számára elfogadható. Ne a konfliktusokról, hanem a megérkezésről és a várakozásról szóljon az ünnep.
Kívánom mindenkinek, hogy az idei Karácsonya szeretetben emlékezős pillanatokban, egészségben és békességben teljen.
Jelentkezni az alábbi telefonszámon 06/70/293-2188, vagy az alábbi e-mail címen lehet 2021. január 18-ig: [email protected]. Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”
Zsolt szakmai Facebook oldala itt érhető el.
