Cseh Katalin: Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága
Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.
– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?
– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.
Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.
– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?
– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.
Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.
Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.
– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?
– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.
– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?
– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.
Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.
És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.
– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.
– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)
Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.
A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.
– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?
– Én bízom benne, hogy a politikusok többsége azért ült fel erre a „klímavonatra”, mert átérzi, mennyire akut a helyzet. Például elég megnéznünk, hogy alakult az időjárás az elmúlt egy hétben: egyik nap szabályos kánikula volt, másik nap tornádó. Talán egy nappal azután, hogy Kövér László azt mondta, szerinte ez nem fontos téma, a semmiből leesett egy 20 percig tartó jégeső. Egyszerűen nap mint nap tapasztaljuk a klímaváltozás negatív hatásait, tetszik vagy nem, örökre rányomta a bélyegét az életünkre.
Vajon miért van most már rendszeresen poloskainvázió van Budapesten? Jó eséllyel azért, mert a globális felmelegedés teljesen átalakítja ezeknek a rovaroknak a viselkedését és a tipikus élőhelyeit. Vannak Magyarországon élő ismerőseim, akik pálmafát nevelnek az otthonukban. Nem kell hozzá politikai logika, hogy belássuk, ez nem normális.
Rengeteget beszélünk a migrációról, de abba nem gondolunk bele, mi fog történni, ha egész régiókban konkrétan elfogy majd az ivóvíz, vagy épp elönti az ott élőket a megemelkedett tengervíz. Akkor emberek tíz-, sőt százmilliói indulnak majd útnak, és ennek a helyzetnek a kezelésére nem lesz elég, ha mondunk pár hangzatos szólamot a parlamentben. Ehhez valódi elköteleződésre lesz szükség, és bízom benne, hogy azok a politikusok, akik a kampányban beszéltek erről, a tényleges cselekvésben is partnerek lesznek – pártállástól függetlenül.
– Itthon viszont mintha nem lenne akkora visszhangja ennek az egésznek: Európa-szerte tíz-, sőt százazrek tüntetnek, nálunk viszont egyelőre alacsonyabb az ilyen megmozdulásokon való részvétel. Hogyan lehetne változtatni ezen?
– Szerintem lassan azért ide is begyűrűzik. Voltam kint nemrég egy budapesti Fridays for Future tüntetésen, amire több ezren mentek el, és jóval fiatalabb átlagéletkorúak, mint ami általában a pártrendezvényeken jellemző. Változtatni pedig úgy lehet, hogy beszélünk róla. Magyarországon tulajdonképpen semmiről nem zajlik érdemi vita: szerintem nincs még egy olyan ország egész Európában, ahol az EP-választás előtt nem rendeztek tévévitát.
Ha valamit témává szeretnénk tenni, muszáj ütköztetnünk a különböző álláspontokat. Ha nincs egyértelművé téve, hogy igenis baj van, és cselekednünk kell – nemcsak a politikusoknak, hanem a hétköznapi embereknek is –, akkor semmi nem fog történni. Ebben egyébként a médiának is nagy szerep és felelősség jut.
– A legtöbb ember úgy áll ehhez a témához, hogy „rajta úgysem múlik.” Mi kellene a szemléletváltáshoz?
– Érdekes párhuzam, hogy a választási részvétel kapcsán is rengetegen gondolják ezt: „minek menjek el, egy szavazat úgysem számít semmit...” Erre két dolgot reagálnék. Az egyik a Brexit-népszavazás példája, amire rengetegen (főleg a fiatalok közül) azért nem mentek el, mert azt gondolták, úgyis a maradáspártiak vannak többen. Aztán kiderült, hogy talán mégiscsak szükség lett volna a szavazatukra.
A másik pedig, hogy ha mindenki azt mondja, hogy rajta nem múlik, akkor vajon ki az, akire a végén mutogatni lehet? Azt kellene belátni az embereknek, hogy ha van egy nekik nem tetsző folyamat, kutya kötelességük megtenni legalább az ő részüket a megállítására, bármilyen jelentéktelennek is tűnik ez a rész.
Ezek tényleg kis dolgok: elmenni szavazni, szelektíven gyűjteni a szemetet, kevesebbet autózni és repülni, helyben termesztett zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni, vagy hetente mondjuk egy napon nem enni húst. Szerintem egyik sem nagy áldozat, de segítenek megteremteni az egyéni felelősségvállalás kultúráját, amire hatalmas szükség lenne manapság.
– Ön személy szerint mit tesz meg a hétköznapok során?
– Három és fél éve vegán vagyok, aminek egy része etikai álláspont, de ugyanúgy benne van a környezetvédelem iránti elhivatottság is. Nem feltétlenül tartom ezt az egyetlen jó útnak, de a húsfogyasztás csökkentése egyéni szinten mindenképp fontos. Emellett nincs autóm, törekszem rá, hogy ahová lehet, vonattal járjak. A kampány alatt is többször előfordult, hogy ha egyedül mentem egy rendezvényre, a vasutat választottam.
Szelektíven gyűjtöm a szemetet, próbálok fenntartható módon élni. De nyilván, mindenki tehetne többet. Persze ehhez az is szükséges, hogy adottak legyenek a lehetőségek. Például nekem könnyű, mert a házban, ahol élek, van szelektív kuka. Viszont olyan helyen is laktam már, ahol három buszmegállóval arrébb kellett volna vinni a szemeteszsákot.
– Minden jel arra mutat, hogy az új technológiák, a digitális forradalom nagyon hamar fenekestül felforgatja majd az életünket. Milyen kihívások elé állítja ez a döntéshozókat?
– Sajnos egyelőre nem látom, hogy Magyarországon elindultak volna azok a folyamatok, amik az embereket képessé teszik a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásra. Például arra, hogy versenyképesnek maradjanak a jövő munkaerőpiacán. Az oktatási rendszer szétverése, az egyentankönyvekkel és a túlzott központosítással azért is drámai, mert pont azokat a modern készségeket nem adják át a fiataloknak – pl. csapatmunka, kreatív gondolkodás –, amelyekre leginkább szükségük lenne. Ehelyett láttam olyan informatika-tankönyvet, ahol a mai tízévesek arról tanulnak, mi a floppylemez.
Be kell látni, hogy akik most iskolába járnak, olyan munkakörökben fognak dolgozni 10 év múlva, amelyek még nem is léteznek. Ha egy összeszerelő üzemet szeretnénk képezni Magyarországból, kudarcra vagyunk ítélve, hiszen ezeket a szalag melletti munkákat – amiből ma az emberek jelentős hányada él – fogják először átvenni a robotok.
Sokkal rugalmasabb gondolkodásra lenne szükség, ellenkező esetben magyarok milliói veszthetik el az állásukat nagyon hamar, és képtelenek lesznek beilleszkedni a digitális társadalomba.
– A Momentum kampánya is erőteljesen támaszkodott a közösségi médiára, rengeteg embert értek el célzott hirdetésekkel. Ez nyilván hasznos, de van etikai oldala is: a Facebook és a Google elképesztően sokat tudnak rólunk, óriási a befolyásuk az életünkre. Mit gondol erről?
– A személyes adatok védelme a digitális forradalomban kulcsfontosságú. Ez pont egy remek példa arra, miért gondolom úgy, hogy erős Európára van szükség.
Ha 500 millió ember nevében tudunk tárgyalni ezekkel az óriáscégekkel, sokkal hatékonyabban érhetünk el egy olyan módosítást, amit egy 10 milliós országot képviselve esélyünk se lenne.
Ezek a cégek tényleg mindent tudnak rólunk, a magánéletünkről is, és kizárólag azon múlik, mire tudják ezt a tudást felhasználni, hogy mennyire szigorú szabályokat hozunk. A versenyjogi bizottság már több alkalommal rótt ki euró-százmilliós bírságokat techcégekre, versenyelőnnyel való visszaélés miatt. Ez egy olyan tárgyalási pozíció, amit az EU-nak ki kell használnia.