Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.

– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?

– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.

Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.

– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?

– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.

Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.

Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.

– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?

– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.

– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?

– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.

Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.

És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.

– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.

– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)

Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.

A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.

– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?

– Én bízom benne, hogy a politikusok többsége azért ült fel erre a „klímavonatra”, mert átérzi, mennyire akut a helyzet. Például elég megnéznünk, hogy alakult az időjárás az elmúlt egy hétben: egyik nap szabályos kánikula volt, másik nap tornádó. Talán egy nappal azután, hogy Kövér László azt mondta, szerinte ez nem fontos téma, a semmiből leesett egy 20 percig tartó jégeső. Egyszerűen nap mint nap tapasztaljuk a klímaváltozás negatív hatásait, tetszik vagy nem, örökre rányomta a bélyegét az életünkre.

Vajon miért van most már rendszeresen poloskainvázió van Budapesten? Jó eséllyel azért, mert a globális felmelegedés teljesen átalakítja ezeknek a rovaroknak a viselkedését és a tipikus élőhelyeit. Vannak Magyarországon élő ismerőseim, akik pálmafát nevelnek az otthonukban. Nem kell hozzá politikai logika, hogy belássuk, ez nem normális.

Rengeteget beszélünk a migrációról, de abba nem gondolunk bele, mi fog történni, ha egész régiókban konkrétan elfogy majd az ivóvíz, vagy épp elönti az ott élőket a megemelkedett tengervíz. Akkor emberek tíz-, sőt százmilliói indulnak majd útnak, és ennek a helyzetnek a kezelésére nem lesz elég, ha mondunk pár hangzatos szólamot a parlamentben. Ehhez valódi elköteleződésre lesz szükség, és bízom benne, hogy azok a politikusok, akik a kampányban beszéltek erről, a tényleges cselekvésben is partnerek lesznek – pártállástól függetlenül.

– Itthon viszont mintha nem lenne akkora visszhangja ennek az egésznek: Európa-szerte tíz-, sőt százazrek tüntetnek, nálunk viszont egyelőre alacsonyabb az ilyen megmozdulásokon való részvétel. Hogyan lehetne változtatni ezen?

– Szerintem lassan azért ide is begyűrűzik. Voltam kint nemrég egy budapesti Fridays for Future tüntetésen, amire több ezren mentek el, és jóval fiatalabb átlagéletkorúak, mint ami általában a pártrendezvényeken jellemző. Változtatni pedig úgy lehet, hogy beszélünk róla. Magyarországon tulajdonképpen semmiről nem zajlik érdemi vita: szerintem nincs még egy olyan ország egész Európában, ahol az EP-választás előtt nem rendeztek tévévitát.

Ha valamit témává szeretnénk tenni, muszáj ütköztetnünk a különböző álláspontokat. Ha nincs egyértelművé téve, hogy igenis baj van, és cselekednünk kell – nemcsak a politikusoknak, hanem a hétköznapi embereknek is –, akkor semmi nem fog történni. Ebben egyébként a médiának is nagy szerep és felelősség jut.

– A legtöbb ember úgy áll ehhez a témához, hogy „rajta úgysem múlik.” Mi kellene a szemléletváltáshoz?

– Érdekes párhuzam, hogy a választási részvétel kapcsán is rengetegen gondolják ezt: „minek menjek el, egy szavazat úgysem számít semmit...” Erre két dolgot reagálnék. Az egyik a Brexit-népszavazás példája, amire rengetegen (főleg a fiatalok közül) azért nem mentek el, mert azt gondolták, úgyis a maradáspártiak vannak többen. Aztán kiderült, hogy talán mégiscsak szükség lett volna a szavazatukra.

A másik pedig, hogy ha mindenki azt mondja, hogy rajta nem múlik, akkor vajon ki az, akire a végén mutogatni lehet? Azt kellene belátni az embereknek, hogy ha van egy nekik nem tetsző folyamat, kutya kötelességük megtenni legalább az ő részüket a megállítására, bármilyen jelentéktelennek is tűnik ez a rész.

Ezek tényleg kis dolgok: elmenni szavazni, szelektíven gyűjteni a szemetet, kevesebbet autózni és repülni, helyben termesztett zöldségeket és gyümölcsöket vásárolni, vagy hetente mondjuk egy napon nem enni húst. Szerintem egyik sem nagy áldozat, de segítenek megteremteni az egyéni felelősségvállalás kultúráját, amire hatalmas szükség lenne manapság.

– Ön személy szerint mit tesz meg a hétköznapok során?

– Három és fél éve vegán vagyok, aminek egy része etikai álláspont, de ugyanúgy benne van a környezetvédelem iránti elhivatottság is. Nem feltétlenül tartom ezt az egyetlen jó útnak, de a húsfogyasztás csökkentése egyéni szinten mindenképp fontos. Emellett nincs autóm, törekszem rá, hogy ahová lehet, vonattal járjak. A kampány alatt is többször előfordult, hogy ha egyedül mentem egy rendezvényre, a vasutat választottam.

Szelektíven gyűjtöm a szemetet, próbálok fenntartható módon élni. De nyilván, mindenki tehetne többet. Persze ehhez az is szükséges, hogy adottak legyenek a lehetőségek. Például nekem könnyű, mert a házban, ahol élek, van szelektív kuka. Viszont olyan helyen is laktam már, ahol három buszmegállóval arrébb kellett volna vinni a szemeteszsákot.

– Minden jel arra mutat, hogy az új technológiák, a digitális forradalom nagyon hamar fenekestül felforgatja majd az életünket. Milyen kihívások elé állítja ez a döntéshozókat?

– Sajnos egyelőre nem látom, hogy Magyarországon elindultak volna azok a folyamatok, amik az embereket képessé teszik a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásra. Például arra, hogy versenyképesnek maradjanak a jövő munkaerőpiacán. Az oktatási rendszer szétverése, az egyentankönyvekkel és a túlzott központosítással azért is drámai, mert pont azokat a modern készségeket nem adják át a fiataloknak – pl. csapatmunka, kreatív gondolkodás –, amelyekre leginkább szükségük lenne. Ehelyett láttam olyan informatika-tankönyvet, ahol a mai tízévesek arról tanulnak, mi a floppylemez.

Be kell látni, hogy akik most iskolába járnak, olyan munkakörökben fognak dolgozni 10 év múlva, amelyek még nem is léteznek. Ha egy összeszerelő üzemet szeretnénk képezni Magyarországból, kudarcra vagyunk ítélve, hiszen ezeket a szalag melletti munkákat – amiből ma az emberek jelentős hányada él – fogják először átvenni a robotok.

Sokkal rugalmasabb gondolkodásra lenne szükség, ellenkező esetben magyarok milliói veszthetik el az állásukat nagyon hamar, és képtelenek lesznek beilleszkedni a digitális társadalomba.

– A Momentum kampánya is erőteljesen támaszkodott a közösségi médiára, rengeteg embert értek el célzott hirdetésekkel. Ez nyilván hasznos, de van etikai oldala is: a Facebook és a Google elképesztően sokat tudnak rólunk, óriási a befolyásuk az életünkre. Mit gondol erről?

– A személyes adatok védelme a digitális forradalomban kulcsfontosságú. Ez pont egy remek példa arra, miért gondolom úgy, hogy erős Európára van szükség.

Ha 500 millió ember nevében tudunk tárgyalni ezekkel az óriáscégekkel, sokkal hatékonyabban érhetünk el egy olyan módosítást, amit egy 10 milliós országot képviselve esélyünk se lenne.

Ezek a cégek tényleg mindent tudnak rólunk, a magánéletünkről is, és kizárólag azon múlik, mire tudják ezt a tudást felhasználni, hogy mennyire szigorú szabályokat hozunk. A versenyjogi bizottság már több alkalommal rótt ki euró-százmilliós bírságokat techcégekre, versenyelőnnyel való visszaélés miatt. Ez egy olyan tárgyalási pozíció, amit az EU-nak ki kell használnia.

Mint azt mi is megírtuk, egyre több orvos és egészségügyi dolgozó kapja meg a koronavírus elleni védőoltást.

A vakcinát megkapta többek között dr. Novák Hunor is. Az orvos erről a közösségi oldalán számolt be vasárnap délelőtt. Ám arra ő sem számított, hogy ilyen támadás indul ellene. A kommentelők egy része minősíthetetlen módon esett neki. Erről egy posztjában számolt be. Azt írta:

"Előző posztomban egy videóban meséltem el tapasztalataimat, mert ma délelőtt megkaptam a COVID elleni védőoltásomat. Néhány kedves kommentet kimásoltam, amit kaptam. Azért az biztosan kijelenthető, hogy rájuk sem a védőoltás, hanem inkább a helyesírási szótár jelent életveszélyt, attól sokkot kapnának...

Sajnos vannak olyan emberek, akik annyira egyszerűen gondolkodnak, és azt hiszik így működik a világ, hogy engem Orbán Viktor felhív vagy Bill Gates fizet majd, ha beoltom magam. Én csak annyit kérnék tőlük: kérem írjanak Orbán Viktornak és Bill Gatesnek, és figyelmeztessék őket, még soha nem utaltak nekem, pedig már itt az ideje! " - írta dr. Novák Hunor.

A kommentek közül íme néhány példa:

"Már nehezebben veszi a levegőt! Itt baj lesz. Ahogy egy ötgé torony mellett elhalad aktiválják is a csippet."

"Kit érdekel? Tartsd meg magadnak, mi a fas.t alkotást véleményt pár óra után? Lehet neked nem lesz mellékhatása de mást megöl te pöcs."

"Hatalmas fordulat Novák Hunortól, nemrég még arról készített videót, hogy mit tartalmaznak a védőoltások! Már neki is fizetnek a propagandáért!"

"Dr. Novák Hunor ezzel a névvel kitöltött papír alapján biztos, hogy péknek néztek vagy kőművesnek!"

"Istenem de szánalmas, pici a tű, nincs fájdalom. Majd párhónap múlva meglátod, vagy már nem. Hány zsák burgonyába kerülhetett ez poszt?"

"Akkor lenne hiteles a videód, ha mutattad volna azt is, amikkor beoltanak, de biztos jó pénzt kaptál ezért a videóért."

A gyerekorvos az oltások beadása kapcsán ismét a helyes módszerre hívta fel a figyelmet:

Márciusban még influenzaszerű betegségnek látta a koronavírust a három gyerekes, miskolci Borbély család. Betegeket nem ismertek, túlzásnak tűnt számukra a vészhelyzet elrendelése. Az anyuka több betegsége miatt azért volt bennük egy kis félelem, így a maszkot rendesen hordták és a nagyszülőket is óvták, csak kültéren találkozhattak és csak tisztes távolságból beszélgettek. A második hullámban őket is elérte a fertőzés.

A két lány kapta el először, együk 23, testvére 19 éves.

– mesélte a Szeretlek Magyarországnak anyjuk, Borbélyné Lauber Katalin. Őt valahogy elkerülte a vírus, férje azonban szintén átesett a betegségen.

A következő fertőzött a 15 éves Gergely lett október vége felé. Neki enyhék voltak a tünetei, 3 nap alatt el is múltak. Egy hónappal később kezdődtek a gondok.

A fiúnak először megduzzadt a nyaka, belázasodott. Mandulagyulladással kezdték kezelni, kapott antibiotikumot. „Hányt és hasmenése volt, de mivel a lányom is így reagál erre a gyógyszerre, nem gondoltam, hogy más a baj.”

Felmerült, hogy még mindig koronavírusos lehet, ezért kapott egy másik antibiotikumot és Aspirint.

A lázát azonban semmilyen lázcsillapítóval nem sikerült lehúzni.

„40 fok csak egyszer volt, akkor hűtőfürdőt csináltam neki. Ilyet sem láttam még, nem csökkent, hanem emelkedett a láza.”

Amikor azután lejjebb ment a láza, Gergely arra panaszkodott, hogy melege van, de egyáltalán nem izzadt. Kezdett kiszáradni. Azt mondta, hogy szürke foltokat lát és hallucinált. Úgy látta, apja ül az ágyon, homokból van, és azt mondja, szereti.

A 18o centis, elgyengült fiút nem volt könnyű levinnie az apjának, anyja betegsége miatt nem tudott segíteni. Azonnal infúziót kapott, amit nehéz volt bekötni, mert szétmentek a vénái, a vérnyomása 80/30-ra esett. Nem volt mit tenni, hívták a mentőket. Ők rögtön csináltak egy covid-gyorstesztet, ami negatív lett.

- mondja Gergely édesanyja.

Amikor az intenzív osztályra került, kezdtek megnyugodni, úgy érezték, már biztonságban van. A véreredmények alapján ott is felmerült, hogy esetleg koronavírus-fertőzött, így PCR tesztet is csináltak, az szintén negatív lett.

Javulni azonban csak lassan javult.

Többször vettek tőle vért vírus- és baktériumtenyésztésre. Az orvosok először Epstein-Barr vírusra, - köznyelvben csókvírusra -  gyanakodtak.

Mivel a PCR teszt a korábbi fertőzést már nem mutatja ki, Katalinék vettek egy olyan gyorstesztet, ami elvileg igen, de az is negatív lett.

Hét nap után hagyhatta el az intenzív osztályt, de még egy hetet maradnia kellett a kórházban. Ide az édesanyjának be kellett költöznie, mert látogatni nem lehetett. „Sírógörcsöt kaptam, amikor megláttam az 57 kilós fiút 52 kilóra fogyva. Az arca is be volt esve, borzasztó volt.”

A kezelés részeként kapott szteroid segített visszahízni Gergelynek.

„Farkasétvágya lett a szteroidtól. Én kaptam két zsömlét, ő egyet. Ő kettőt evett, én egyet. Apa hozott főtt ételt is. A rakott krumpliból is egy villával jutott nekem” – mondja nevetve édesanyja.

Az orvosok Gergelynél is Kawasaki szindrómára gyanakodtak, - ahogy írják - a tünetegyüttes kimerítette ennek klinikai kritériumait. A zárójelentésén utóbbival együtt PIMS- et (Pediatric Inflammatory Multisystem Syndrome) diagnosztizáltak, mely ugyanazt jelenti, mint a MIS-C (Multysystem Inflammatory Syndrome in Children), ami a 12 éves Abony leletén szerepelt. Tehát végül Gergelynél is a Covid utáni, gyerekkori, több szervet érintő gyulladást diagnosztizáltak.

A fiú két hónap után majdnem teljesen jól van, de a lábfeje még mindig ellilul, ha sokat van talpon. A szívét nemrég nézték, az rendben van, de márciusban újabb ellenőrzés lesz, és immunológiai vizsgálatra is mennie kell még. Gergely visszaemlékezni sem akar az év végi két hétre.

Vannak, akik a mai napig nem hiszik, hogy ez a vírus hogyan pusztít. Katalin sírva panaszolja, hogyan hat rájuk a tagadók reakciója.

"Durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszaknak" lehetnek szemtanúi a Való Világ 10 nézői a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal szerint, amelyről most hosszan írtak egy bejegyzésben.

A téma két főszereplője a jelenleg is futó valóságshow két szereplője, VV Fru és VV Renátó, akik - miután a lány a srác kitartó próbálkozásai után végre beadta a derekát - egy ideje már párként élnek a villában. A kapcsolatuk meglehetősen hullámzó, nincs olyan adás, amikor ne látna a néző egy olyan jelenetet, amiben veszekednek. Pontosabban Renátó mindig dühöng valamin, Fru pedig nem érti, mi a probléma, de végül mégis mindig bocsánatot kér, hogy párja lenyugodjon és újra szent legyen a béke (fél napig). A férfi néha már olyan agresszív stílusban beszél a szerelméhez, hogy egyszer a műsorvezető Puskás Petinek is közbe kellett szólnia, hogy ez nem helyes viselkedés. Nemrég pedig a nézők is megszavazták, hogy a pár vegyen részt egy párterápián.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon megjelent posztban részletesen kifejtik, mi a probléma ezzel a kapcsolattal, és miért baj, hogy az RTL nem reagál semmit.

"Napok óta készülök írni a ValóVilág10 legutóbbi részeiről.

A csatorna mindezt annyival elintézte, hogy amikor kezdtek nagyon látványosan eldurvulni a dolgok, a műsorvezető - kommentátor Puskás Péter egyszer korrektül megjegyezte, hogy így senkivel sem lehet beszélni, és reméli, férfitársai többsége hozzá hasonlóan kínosan érzi magát a látottaktól.

Egy ponton megjelent egy képernyőn bekapcsolt párterapeuta, (önjelölt életvezetési guru, bár ez nem igazán derül ki), aki öt perc alatt megoldotta a rejtélyt: az áldozattal mondatta ki, hogy a bántalmazó helyzet a lány "makacssága" miatt alakult ki, na persze a fiú is hirtelen, makacs természet. Erre a terapeuta azt a nagyon szakmai megoldást kínálta, hogy a pár tegyen fogadalmakat egymásnak. Ismerős? A bántalmazó fogadkozik, az áldozat hisz neki, a környezete pedig megerősíti ebben. Ezesetben olyasvalaki, aki a szaktekintély szerepében lép fel.

A nő meghunyászkodik, a férfi kegyesen megbocsát, a konklúzió a "szerelem", aminek a Zeffirelli féle Rómeó és Júlia, Nino Rota által jegyzett, gyönyörű filmzenéje ad romantikus aláfestést. Minden szuper, a "villa szerelmespárja" körül újra nyílnak a vadvirágok a mezőn, megyünk tovább, ezt a bántalmazás dolgot ezzel el is intéztük.

és az első, áldozathibáztató esetre még reagált is a csatorna, épp engem hívtak beszélgetni az eset kapcsán.

Pont ezért döbbenetes, hogy éppen a Fru és Renátó között kibontakozó, tipikus bántalmazó helyzetet hagyják szó nélkül, epizódok óta.

Szóval rettentően problémás a műsor, napokig lehetne elemezni, de összefoglalhatjuk úgy is, hogy a csatorna a szuper #acsaládazcsalád kampányhoz csatlakozva hihetetlenül fontos érzékenyítő feladatot lát el, de az igazi az lenne, ha közben nem játszanának rá az egyik legnézettebb műsorban a kőkori szexizmusra, nem hoznák értelmezhetetlenül altesti helyzetekbe a játékosokat, és külön műsoridőt szentelnének az olyan jelenségek megvitatására, mint amilyen a súlyos (verbális) bántalmazás".

Tömött sorokban, a fagyos hidegben kellett várakoznia az amúgy időpontra érkezett betegeknek egy budapesti szakrendelő előtt. Egy neve elhallgatását kérő beteg a Facebookon írta meg a történteket. Írását változtatás nélkül közöljük.

"Ez a történet nem azért született, mert a szereplők közül bárkit okolni lehetne azért, aminek mindannyian áldozatai vagyunk. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kizsigerelt, túlterhelt, pandémiával is küzdő, összeomlott egészségügyben, a problémákat csak eltussoló, de nem kezelő rendszer áldozatai vagyunk mindannyian: betegek és egészségügyi dolgozók is. Ebben a rendszerben, ahol mindannyian az életünkért küzdünk, és ami maga generálja az ellentéteket, az állandó feszültséget, szinte kódolva van a kiégés és az antihumanitás. (Az eseményeket átélő szerző.)

Igen, konkrétan tényleg az utcán várakozva a fagyban, egyébként mindenki egy adott időpontra érkezve. Nem esik jól a tömeg, a feszültség, a gondolat, hogy valószínűleg hamarosan fázni kezdek.

Egyébként érthetően. Én attól leszek feszült, hogy mások hangoskodása becsapódik a reggelembe. És nem esik jól a 4,7 km gyaloglástól kimelegedve ácsorogni, és érezni, ahogy telnek a percek, tényleg egyre jobban eléri a hideg a bőrömet a ruha alatt.

Gyalog jöttem, a covid óta nem tömegközlekedek, a biciklin nekem most túl hideg van, autóval pedig - ugye a zseniális ingyenes parkolás miatt - nem lehet parkolóhelyet találni. De legalább így kipipálom a napi mozgást. (Bőven, mert délutánra is van időpontom egy másik szakrendelésre.)

1-2 embert engednek be egy-egy ajtónyitáskor a melegre a lassan rövidülő sor elejéről. A benti tömegbe. Mert mindenhol sokan vannak. Amikor az előttem álló sorstárssal együtt én is bejutottam végre - több mint félóra ácsorgás után - egy 70 körüli, sápadt, hófehér arcú, sovány férfi is bejött utánunk, a csukódó ajtón. Határozottan mutatta a papírját a biztonsági őrnek, hogy sürgős, miközben mutatja és mondja is, hogy a kabátja alól a katéteréhez csatlakozó tömlő lóg ki. Nagy, hangos veszekedés kezdődik a betegirányító és a férfi között. Tőlem 20 centire. Én földbe gyökerezve. Majd a biztonsági őr is kijön a fülkéből. Mindhárman egyszerre ordítják a magukét mellettem.

És így tovább. Most már én is odafordulok, próbálom felhívni magamra a figyelmet, hogy kicsit elcsituljanak, és jelezzem, hogy akkor, ha nem fér be plusz egy fő, magam elé engedem a férfit, és kimegyek én a következő bejutási lehetőségig.

A férfit pedig kifelé, de ő hirtelen beljebb megy végre. Még utánakiabálnak a fejem felett, majd csönd, de a levegő még rezeg. A betegirányító, aki eddig a testével akadályozta meg, hogy szép csendben kimenjek, miközben ők hadakoztak, most kedvesen, de még érezhetően friss lehiggadással a hangjában csodálkozva néz rám: "Maga meg miért akarta előre engedni?" Hát - akad el a szavam hirtelen - mert nem lehet könnyű katéterrel... "Á, nekem is volt katéterem!" - horkan fel ismét, újra felizzó indulattal.