SZEMPONT
A Rovatból

Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?

A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük” - Ádám és Barbara Bajorországban kezdtek új életet
Azt mondják, az első félév a gyerekeknek sem volt könnyű, mára viszont beilleszkedtek. Nagyobb figyelem, rugalmasság, nyugalom - sorolják a különbségeket. Új sorozatunkban külföldre költöző családokat mutatunk be.

Link másolása

Iskolabezárások, tanárhiány, leszakadó épületek: iskolába járni Magyarországon jelenleg nagyon más, mint 15-20 éve volt, pedig már akkor is úgy éreztük, hogy lenne min javítani. Az osztrák határ mentén élők egyre nagyobb számban íratják gyerekeiket ausztriai iskolákba, az alapítványi- és magániskolákban alig lehet férőhelyhez jutni, aki teheti, egy ideje próbálja kimenekíteni tanköteles fiát-lányát az államilag (alul)finanszírozott oktatási intézményekből.

Vannak, akik kicsiket lépnek, mások jóval nagyobbat ugranak.

Olyan családokat kerestünk, akik az országot is elhagyták azért, hogy a gyerekeiknek minőségibb oktatást és egy másik jövőt nyújthassanak.

Ádám és Barbara Bajorországig ment ezért. Arról beszélgettünk, hogy milyenek a tapasztalataik a két ország oktatási rendszerét összehasonlítva. Valóban beszélhetünk-e összeomlásról otthon, mi az, ami külföldön különösen jó, példaértékű, említésre méltó. És a legfontosabb, hogy mi volt a motivációjuk, amikor kiköltöztek.

- Ádám: Azt, hogy összeomlik valami, mindenki úgy képzeli el, mint egy nagy kataklizmát, látványos valamit, mint amikor fizikailag leomlik egy iskola. Szerintem meg nem ilyen. Az egészségügy szerintem már összeomlott, mert nem működik rendesen, és igen, az oktatással is vannak komoly problémák.

Benne volt a kiköltözésünkben, hogy a gyerekeinket menekítsük, mert nagyrészt őket akartuk kivinni az országból.

Lehet, hogy gyerek nélkül még nem költöztünk volna. De nem csak az oktatásról volt szó, hanem a teljes társadalmi közhangulatról. A választások előtt úgy voltunk, hogy ha nyer a Fidesz, akkor teljesen reménytelen lesz a következő tíz, vagy nem is tudom hány év, úgyhogy költözünk. Ha nem, akkor még maradunk és megpróbáljuk otthon. Akkoriban teleplakátolta az országot a Fidesz a Veszélyesek felirattal. A gyerekek ettől megrémültek. A fiam kérdezte, hogy "mi veszélyes? Apa, veszély van?" Szóval nem csak az oktatás színvonala volt ami döntött, hanem a teljes társadalmi közhangulat, ami ma Magyarországot jellemzi. Az egészségügy, az oktatás és a politika együtt.

Ádám és Barbara másfajta jövőt szeretett volna adni a gyerekeiknek

- Mi alapján választottatok országot?

- Ádám: Egyrészt szempont volt, hogy valamennyire közel legyen. Otthon maradtak a szüleink, testvéreink, tehát fontos volt, hogy autóval egy nap alatt otthon legyünk, ezért nem akartunk messzebb menni Németországnál. Az országválasztás praktikus oldala az volt, hogy az állampolgárság megszerzése Ausztriával összehasonlítva Németországban egyszerűbb, rövidebb idő, kevesebb kritérium van (például nem kell leadni a régi állampolgárságodat). Plusz van egy ismerősünk, aki itt él és ő segített sok mindenben. Nagyon jókat mondott a környékről, és tényleg jó itt.

- Év közben mozdultatok, vagy megvártátok a tanév végét?

- Barbara: Megvártuk. A választások áprilisban voltak, és az eredményeket látva úgy voltunk vele, hogy sietni kell, mert szeptembertől már kint kéne kezdeni.

Eladtuk az otthoni házunkat, felszámoltuk végül is az otthoni életünket,

kerestünk itt albérletet, augusztusban jöttünk és szeptemberben kezdődött az iskola meg az óvoda.

- Mennyire volt nehéz oktatási intézményt találni Németországban?

- Ádám: Kettéválasztanám óvodára és iskolára a dolgot. Az iskola az kötelező, és olyan nincs, hogy nem jár a gyerek. Itt is tankötelezettség van 16 éves korig. Az óvoda viszont nem kötelező - ellentétben Magyarországgal -, sok helyről lehet hallani, hogy akár egy évig is várnak a szülők férőhelyre, nekünk szerencsénk volt, mert egyből bejutottunk. 50 méternyire van tőlünk az óvoda.

- Barbara: Be kellett jelölnünk, hogy hová szeretnénk járatni a gyereket, hát nekünk kb mindegy volt, mert nem ismertünk egy óvodát sem. Ettől a közelitől kicsit tartottunk, mert egyházi fenntartású.

- Miben nyilvánul meg a hétköznapokban az egyházi fenntartás?

- Barbara: Nem sok mindenben. Az istentisztelet sem kötelező. Ha akarsz, mész, ha akarsz nem.

- Ádám: Van egy muszlim kislány, és amikor volt az évzáró istentisztelet, egyáltalán nem erőltették, hogy bármiben részt vegyen.

Annak ellenére, hogy egyházi fenntartású, sokkal toleránsabbnak látom a hozzáállásukat.

Amikor volt a pride hónap, akkor például egy szivárványos zászló volt a templom mellett kirakva... Itt nincs bigott vallásosság, mégis a része az életüknek a vallás.

- Barbara: És nem keverik a politikával.

- Ádám: És nem erőltetik rá a gyerekekre sem, annak ellenére, hogy egyházi óvoda.

- Gondolom, a gyerekek nem beszéltek igazán jól németül, amikor kiköltöztetek.

- Ádám: Semennyire nem beszéltek németül. De kaptak segítséget. Az iskolákban vannak olyan osztályok, melyekbe azok a gyerekek kerülnek, akiket integrálni akarnak.

- Barbara: Olyan iskolába kerültünk, ahol van egy úgynevezett Deutsch plus, azaz a külföldi gyerekek idegen nyelvként tanulják a németet. Emiatt nincs több órájuk, készségtárgyak vagy etika helyett teszik be ezeket a nyelvi órákat.

- Ádám: Az óvodában más a rendszer, a kislányunk úgy kapott ingyenes német oktatást, hogy a közeli iskolába vittük hetente egyszer tanulni.

- Barbara: Itt annyi a külföldi, hogy azzal, hogy nem beszélték a nyelvet, szerencsére nem lógtak ki a sorból.

- Ádám: Igen, fel van az oktatási rendszer erre készülve, és a fiunk most már nagyon jól beszél németül.

- Hogy fogadták a gyerekek a változást?

- Barbara: Mindenki azt mondja, hogy a gyerekeknek ez könnyű, mert rugalmasak, ami így is van, de ezzel együtt is nehéz. A kisfiunk otthon könnyen barátkozott, a nyelvi nehézségek miatt itt az első félévben nem nagyon volt kivel játszania. Volt egy kislány, aki ugyanabban a cipőben járt mint ő, és kézzel-lábbal beszélgetve játszottak egymással. Mégis szeret iskolába járni, mert a tanító néni nagyon jó fej és nagyon kedves, emiatt nem volt problémánk. Az óvodában más a helyzet, bár a kislányunk egyébként is zárkózottabb alkat. Ami nagyon kellemesen meglepett bennünket az óvodában, az az alvás.

A magyar óvodában kötelező volt másfél órát feküdniük akkor is, ha nem tudtak aludni. Próbáltam beszélni az óvónőkkel, de kategorikusan elutasították, hogy a gyerekemnek ne kelljen másfél órát a plafont bámulnia. Itt viszont nincs ez a kötelező alvás.

Ez egy kicsi óvoda, két csoport van összesen. Egy könnyebbségünk volt még, hogy a másik csoportban az egyik óvónéni magyar, ő tudott segíteni, ha a kislányunk valamiben nem tudta magát kifejezni.

- Hány évesek a gyerekek?

- Ádám: A kislányunk most lett 6 éves, a fiunk 8.

- Egy év eltelt. A fiatok járt Magyarországon is iskolába. Mit tapasztaltatok, mik a különbségek a két iskolarendszer között?

- Ádám: Több példát is mondhatok, ami hirtelen eszembe jut, az az orvosi igazolás kérdése. Itt megbíznak a szülőkben. Magyarországon amikor beteg volt a gyerek, ha az orvos rá se nézett, akkor is muszáj volt igazolást írnia. Ezt itt nem követelik meg. Elhiszik a szülőknek, hogy beteg a gyerek, hogy otthon kell maradnia és azt is, amikor meggyógyul. Amit szigorúan vesznek, hogy gyerek ne maradjon ki az iskolából.

Ha te reggel nyolcig nem jelented be, hogy a gyereked beteg és nem tud aznap menni, először próbálnak telefonon elérni, ha nem sikerül, értesítik a rendőrséget, akik kijönnek a házhoz.

Ez a rendszer a gyerekek biztonságát szolgálja.

- Barbara: De ha nem betegség miatt akarod otthon tartani, ahhoz valami nagyon nagy indok kell, és külön kell engedélyeztetni az igazgatóval.

- Ádám: Ha mondjuk a gyereket szeretnéd elvinni iskolaidőben Mallorcára nyaralni, akkor a repülőtéren, ahol az első hatósággal találkozol, visszafordítják, mondván hogy mit keres itt ez a gyerek, amikor iskolában kellene lennie.

- Barbara: A másik különbség, amit nagyon szeretünk itt, az az önállóságra nevelés. Otthon el sem tudtam képzelni, hogy hány évig kell majd a gyereket minden nap az iskolába hordani. Nem volt olyan az infrastruktúra, hogy biztonságban el tudott volna jutni nélkülünk oda. Itt elsős koruktól egyedül járnak az iskolába. Amikor ide jöttünk, és megláttuk, hogy a 6-7 éves gyerekek egyedül mennek reggelente, az nagyon furcsa volt.

- Ádám: Már mi is lekísérjük a buszmegállóig, ott felszáll a buszra és együtt mennek a többiekkel. Itt a közbiztonság elég jó,

társadalmi szinten is nagyon odafigyelnek a gyerekekre, hogy biztonságban legyenek. Az iskolában pedig konkrétan azt kérik, hogy a szülők ne hordozzák őket kocsival.

- Barbara: Az is nagy különbség, hogy itt az általános iskola csak négy évig tart.

- Ez a nálunk megszokott alsó tagozat?

- Ádám: Igen, és utána a jótanuló mehet gimnáziumba, a közepes szakközépiskolába, a gyengébbek szakiskolába. Tehát negyedikben már döntenek a gyerekről. Van persze átjárás később, csak nehezebb. Érdekesség még, hogy általános iskolában nem egy tanár viszi végig a gyerekeket, hanem más tanít az első két évben és más a második kettőben. De ez nem minden tartományban van így.

- Hány tanító van a gyerekekkel napközben?

- Barbara: Egy tanító néni van, ő szinte mindent tanít. A napközi viszont teljesen más. Otthon két tanítója volt az osztálynak, az egyik a napközis tanító volt, a másik pedig a többit csinálta. Itt ez máshogyan van. A napközi teljesen külön intézmény, és fizetős. Ott nem az iskolai személyzet dolgozik, hanem gondozók.

- Ádám: Ha a tankönyveket nézzük, azok sokkal minőségibbek. Otthon meg voltunk ütközve azon, hogy a gyereknek ódivatú, idejétmúlt dolgokat tanítottak. Kifejezéseket, amiket már senki nem használ, a rajzokat nem lehetett felismerni a könyveiben. Úgy látjuk, hogy itt jobb minőségűek a tankönyvek. Valószínűleg megvan a szabad tankönyvválasztás lehetősége is a tanárnak.

A rugalmasság sok minden másra is jellemző. Például, ha a tanító úgy látja, hogy az osztálynak több időre lenne szüksége matematikából, akkor több matek órát tart.

Az, hogy egy nap hány órájuk lehet, az szabott, de a tanár állítja össze, hogy egy-egy héten mire van szüksége inkább a gyerekeknek. Ha lemaradtak matekból, akkor több matekra, ha németből, akkor arra fektet nagyobb hangsúlyt. Kreativitásra, csapatmunkára nevelnek. Például letáborozott egy cirkusz az iskola mellett, és megbeszélték, hogy a gyerekek odamehetnek, megnézhetik, és csinálhatnak egy cirkusz-projektet, és nagyon lelkesek voltak ettől, egy hétig csak ezt tanulták, és a végén előadtak egy műsort a szülőknek.

Az oktatás jobban reflektál a valóban szükséges készségekre, a gyerekeket önállóságra és kreativitásra nevelik.

- Barbara: Plusz megtanítják arra is, hogy reálisan tudják értékelni magukat, hogy felismerjék a saját gyengeségeiket és erősségeiket. Például ha van egy dolgozat, ott minden feladat mellett be kell jelölni, hogy szerinte hogy sikerült megoldani: könnyű volt, vagy nehéz. Félévkor személyes értékelést kaptunk, ahol ott ült a tanár, a gyerek és mi, és beszélgettünk a tantárgyakról, és az egyéb, az iskolai élettel kapcsolatos dolgokról. Mennyire barátságos, aktív, segítőkész a fiunk, mindenben ő értékelte magát először, aztán a tanító is elmondta, hogyan látja ő. A végén közösen a gyerek és a tanító felállítottak egy célt, amit év végégig el kellett érni.

- Ezt minden egyes tanulóval megcsinálja a tanár? Hány fősek az osztályok?

- Ádám: Huszonnégyen vannak, a tanár azt mondta, hogy ez évről évre változó. A lányom osztályában csak tizenöten vannak. Ez kis létszám, lehet, hogy helyi sajátosság, lehet, hogy általános, nem tudjuk.

- Nyilván az első évben voltak nehézségei a fiatoknak. Hogy éreztétek, kapott támogatást az iskolától?

- Ádám: Maximálisan. Például vegyük a németet, ami a legegyértelműbb nehézség. Ő dönthette el, hogy a nyelvi órák után áll-e már olyan szinten, hogy a többiekkel együtt rendes német órára menjen. Ott eleve egy jeggyel jobbat kapott, mint a német anyanyelvűek.

- Barbara: A hétköznapokban is nagyon figyeltek rá.

Mondta itthon, hogy mindig mindent megért. Kérdeztem, hogy értheted meg, ha nem is tudsz németül? Azt mondta, hogy ezt ő sem érti, hogy hogyan, de úgy el tudta magyarázni neki a tanító néni a feladatokat, hogy megértette.

Külön figyelnek arra, hogy azok is be tudjanak vonódni az órákba, akik még nem értik jól a nyelvet.

- Tapasztaltatok olyat, hogy szorong az iskolával kapcsolatban?

- Barbara: Egyszer két kislány elkezdte csúfolni, nekünk is egy-két hét után mondta csak el, amikor nem tudta őket leállítani. Akkor szóltam az osztályfőnöknek, hogy segítsen a helyzet megoldásában. Az osztályfőnök kitalált feladatokat az egész osztálynak, ami a szociális érzékenyítésre ment rá, odafigyelt rá, és megszűnt a probléma.

- Ádám: Az egy lényeges információ, hogy nem azért csúfolták, mert magyar, hiszen ők is bevándorlók.

A gyerekek a pályaudvaron búcsúznak a nagynénjüktől, aki meglátogatta őket Bajorországban

- Barbara: A fiunk egyszer megfogalmazta, hogy nem is érti, de itt, ebben az iskolában nincsenek verekedősök, vagy akik rosszul viselkednek, és zavarják az órát. Ilyen gyerek Magyarországon sok volt, annyira, hogy akadt, akit el is kellett távolítani az iskolából, mert egyáltalán nem tudtak vele mit kezdeni, olyan agresszív volt. Itt ilyen nincs.

- Mit kérnek a szülőktől az iskolába, mit kell beküldeni a gyerekkel?

- Ádám: Amit otthonról hallunk, hogy kifesteni az iskolát, ilyesmi, az itt nincs. Otthon mindent meg kellett vennünk, wc papírt, szalvétát, zsebkendőt, szappan, fénymásolópapírt, itt semmi ilyet nem kérnek.

- Barbara: Amikor év elején megkaptuk a tanszerlistát, hogy mire lesz szükség, az fél oldal volt. Otthon az előző évben két és fél A4-es oldal volt teleírva. Itt csak tollat, ollót, füzetet, rajzlapot kell venni. Egyéb dolgokat, amit a technikai órán használnak, azt nem. A testnevelés órán olyan pólóba megy, amilyenbe akar, csak legyen egy kényelmes edzőcipője. Illetve egyáltalán nincs évnyitó, fehér blúzzal és sötét nadrággal, itt ilyesmi nincs.

- Ott eszik a fiatok az iskolában?

- Barbara: Csak ebédet. A többit azt neked kell bevinni.

- Ha megnézitek, az étkeztetés ára hogy viszonyul a magyarhoz?

- Ádám: Árban valamivel drágább, mint otthon, cserébe az ételek minősége jobb. Bio-alapanyagokból minőségi ételeket főznek, minden nap van saláta, gyümölcs is. Hetente hal. Nem jelent gondot, ha valaki vega vagy nem eszik pl. disznóhúst.

- Barbara: Itt a reggelit is a gyerekek viszik be maguknak, így minden szülő azt csomagol, amit a gyereke szeret. Magyarországon az óvodába tilos volt bevinni bármilyen ételt, és mindenki ugyanazt kapta, ha szerette, ha nem. Többnyire péksüteményt, vagy egy szelet kenyeret.

- Összességében hogy érzitek, megérte a váltás?

- Barbara: Igen. Az iskola-óvoda szempontjából mindenképpen, és a saját életünket tekintve is. Persze kicsit még kívülállók vagyunk, ismerkedni, új emberekkel kapcsolatot teremteni nem könnyű nekünk sem, de reméljük, hogy az is jobb lesz idővel.

- Ádám: Főleg, hogy olvassuk, hogy otthon mennyire eldurvult a helyzet. Miután kijöttünk, akkor kezdődtek a sztrájkok, láttuk, hogy a fiunk iskolája is le van szalagozva, szomorú volt látni az egészet. Elképzeltük, hogy a gyerekünknek most meg kellene magyarázni, hogy miért van ez…

Így is valamennyire bevonódtak, muszáj volt elmondanunk nekik a maguk szintjén, hogy mi ez az egész, miért jöttünk ki, mi baj van otthon, de ha maradtunk volna, ezt át kellene élniük.

Arról nem is beszélve, hogy milyen a tanárok lelkiállapota. Itt nincsenek megnyomorítva, frusztrálva. A pedagógusok általában jókedvűek, kiegyensúlyozottak, és ez talán fontosabb, mint a praktikus részek, amiket felsoroltunk. Hogy a gyereket milyen pedagógus oktatja, kivel van együtt egész nap. A hétköznapi embereken is látjuk azt, amit a tanárokról mondtam. Ahogy közlekednek, ahogy válaszolnak, nem érzed azt az ingerültséget, megkeseredettséget és frusztráltságot magad körül. De hát nyilván ennek megvan az oka.

- Vannak kint magyar kapcsolataitok?

- Barbara: A barátnőm, ő az egyetlen barátunk, meg az ő barátaival tartjuk a kapcsolatot. Egyébként elvétve találkozunk egy-egy magyarral.

- Ádám: Látod a szerbeket, törököket, akik bandáznak, a magyarok annyira nem keresik egymás társaságát.

De az fura, hogy a magyarságomat itt jobban meg tudom élni, mint Magyarországon.

- Könnyebb messzebbről szeretni?

- Ádám: Lehet. Igen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Nem lehet Isten segítségét kérni a lakbér kifizetésekor” – Lehetetlen helyzetbe kerültek, mégis kitartanak Iványi Gáborék dolgozói
Utoljára júliusban kapták meg a teljes munkabérüket, de már akkor is csak részletekben. Három olyan emberrel beszélgettünk, aki ennek ellenére is maradt. Arra voltunk kíváncsiak, mi motiválja őket.

Link másolása

Mihez kezdenél, ha egyik hónapban egyszerűen nem érkezne meg a fizetésed, amiért megdolgoztál? És akkor, ha ez zsinórban harmadik hónapja történne meg veled, ráadásul abban sem lehetnél biztos, hogy belátható időn belül rendeződik a helyzet?

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és az Oltalom Karitatív Egyesület 1000 alkalmazottja számára ez nem gondolatkísérlet, hanem a kőkemény valóság: augusztus óta legfeljebb havi 50-100 ezer forintra számíthatnak, de ez se automatikusan jár nekik, külön igényelniük kell az úgynevezett krízisalapból, amit rászorultsági alapon bírálnak el.

A dolgozók 8-10 százaléka a kialakult helyzet miatt már felmondott.

Nekünk három olyan dolgozó mesélt a motivációiról, akik saját bőrükön tapasztalják az elvonásokat, egyelőre mégis kitartanak.

„Azon már túl vagyok, hogy szégyelljem magam, amiért kölcsönökből kell élnem”

A Fűtött Utca névre hallgató Dankó utcai hajléktalanszállóról korábbi riportunkban is hosszan írtunk már. Lényegében egy óriási hangárról van szó, amely ezer sebből vérzik: nagyon rossz a szigetelése, télen pedig rendszeresen leáll a kazán, ami annyira elavult, hogy már a javítására sem találnak szakembert.

A körülmények speciálisak, mivel itt sosincs teltház, még akkor sem, ha elérik a törvényben meghatározott maximális befogadóképességet. Nyáron általában 100 körüli embernek biztosítanak fedelet egy időben, a téli krízisidőszakban viszont akár 170-180 főre is felkúszhat a létszám.

„Soha nem voltunk teletömve pénzzel, de az elmúlt 10 évben különösen nehezített körülmények között dolgozunk. Néhány éve is előfordultak már akadozások a munkabérek kifizetésében, ilyen drasztikus helyzet viszont még soha, mint most, már negyedik hónapja” – mondja Szécsi Viktor, aki 2004 októbere óta dolgozik itt, mint ügyeletes szociális munkás.

Bár a leginkább nélkülöző kollégák számára létrehozott krízisalapban alig pár nap alatt 45 millió forint gyűlt össze magánadományokból, ez csak minimális kármentésre elég: ami beérkezik, egyből ki is osztják a napi több tucat igénylő között. És itt – mondjuk el még egyszer – mindössze 50-100 ezer forintról van szó alkalmanként, ami még egy átlagos fővárosi albérlet díját se fedezi.

Egy szociális munkás alapjáraton sincsen túlfizetve: még a 24 órás szolgálat miatt járó éjszakai- és műszakpótlékokkal együtt sem éri el a nettó bérük a 300 ezer forintot. Szécsi szerint szinte mindenkinek van valamilyen extra kiadása: „Én lakáshitelt fizetek, mások lakbért. Gyerekeim ugyan nincsenek, így róluk nem kell gondoskodnom, a nyugdíjas édesanyámról viszont nem feledkezhetek meg.”

Megtakarítása egyáltalán nincs, az utóbbi néhány hónapban kénytelen volt baráti kölcsönökhöz folyamodni. „Szerencsére többen is megnyugtattak, hogy ráérek visszaadni, de ez az egész akkor is méltatlan. Ráadásul van egy idős kutyám is, akinek nem mondhatom, hogy bocs, ma nem kapsz vacsorát. Ahogy nekem is kell ennem, és rezsit fizetnem is.”

A Fűtött Utcán dolgozó 23-24 szociális munkásból mára 18-an vagy 19-en maradtak. Közülük más egyelőre nem tervez felmondást, Szécsi is biztos benne, hogy nem fog meghátrálni.

„Októberben lesz 19 éve, hogy itt dolgozom, de már a főiskolai tanulmányaim is ide kötnek. Nekem ez kicsivel többet jelent, mint egy szimpla munkahely. Mindenkit ismerek, engem is mindenki ismer, a lakók és a dolgozók egyaránt” – indokolja.

Szerinte ami történik, az valójában Iványi Gábor és Orbán Viktor személyes ügye, és elszomorító, hogy ilyen hatással lehet több ezer ember egzisztenciájára.

Iványira viszont egyáltalán nem neheztel, hiszen a lelkész ha akarná, se tudná kivonni a beosztottait a probléma alól, lévén ők is a rendszer részei. „Megértem az ő helyzetét is, óriási teher nehezedik rá, kész csoda, hogy még bírja” – teszi hozzá.

Némileg biztató, hogy a nemrég közzétett számok alapján 1%-os felajánlásból az Oltalom Karitatív Egyesület 71 millió forintra, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség pedig 1 milliárd 300 millió forintra számíthat. Az utóbbit viszont január 31-ig kell átutalnia a Magyar Államkincstárnak, és az eddigi tapasztalatok alapján ki is szokták várni a határidőt.

Addig marad a bizakodás, illetve a nyilvánosság ereje, amit ő a saját eszközeivel ki is használ: napi rendszerességgel posztol a közösségi oldalán, „nem siránkozást, csak a száraz tényeket, és hogy álljunk ki minden rászorulóért. Szerintem ennek van pozitív hozadéka, így az is megismerheti Iványi Gábor munkásságát, aki esetleg nem hallott még róla.”

A megmaradt kollégáival próbálnak összetartani, ahogy fogalmaz: nyalogatják egymás sebeit, folyamatosan ventilálnak egymásnak élőben és online chatcsoportokban is.

„Ki kell, hogy tartsak a végsőkig. Szerencsés a helyzetem, mert van kihez fordulnom, és azon már túl vagyok, hogy szégyelljem magam, amiért kölcsönökből kell élnem. Tudják rólam, hogy nem szerencsejátékra költöm, hanem ételre.”

Életképek a Fűtött Utcáról

„Havi 80 ezer forintért bérelek egy szobát, ennél lejjebb már nem tudom adni az igényeimet”

Jánosi Zsuzsával már-már zavarba ejtő élmény interjúzni: a fiatal nő végig mosolyogva beszél olyan elképesztő állapotokról is, amelyekre a legkézenfekvőbb reakció a tehetetlen düh, vagy még inkább az elkeseredett üvöltés lenne.

Az egyetem elvégzése után nem szeretett volna iskolában dolgozni, pár évig cégeknek tartott magyar mint idegen nyelv kurzusokat. Ugyanakkor benne volt a kíváncsiság, milyen lehet az iskolai közeg. Állami fenntartású iskolába viszont nem akart menni, így esett végül a MET által fenntartott kőbányai Wesley János Általános Iskolára a választása, ahol az idei az ötödik tanéve.

„Eredetileg magyar nyelv és irodalom szakos vagyok, de kialakult helyzet miatt ebben a tanévben az informatika, a történelem, az angol, valamint a hon- és népismeret is hozzám került. Az angol amiatt, mert én beszélem egyedül, az informatika azért, mert én használom legmagasabb szinten a számítógépet, a történelem pedig leginkább azért, mert humán tárgy” – sorolja.

Ő is júniusban kapta meg utoljára a teljes fizetését, a krízisalapból a nyár során egy 100 ezres és egy 50 ezres utalás jutott neki. Hogy megéljen valahogy, besegít egy esti iskolában és magántanítványai is vannak, emiatt a hét három napján csak este 7-8 óra körül végez. Elmondása szerint akad olyan kollégája, aki szobafestést vállal délutánonként, más bébiszitterkedést, szinte mindenkinek van valamilyen másodállása.

Miután szembesült a tanévre várható kétségbeejtő helyzettel, augusztus végén beadta a felmondását. Azonban mivel most végzős az osztálya, akiket negyedik éve tanít, képtelen volt magukra hagyni őket. Ezért végül az egy hónapos felmondási ideje letelte előtt eldöntötte, hogy ezt a tanévet még végigcsinálja.

Tanárhiány szempontjából minden eddiginél nagyobb most a baj: “van olyan kolléga, aki eredetileg maradt volna, de végül mégis elment, több másik pedig, akit óraadóként vártunk, visszamondta.”

Ráadásul mivel magyartanárból még viszonylag jól állnak, a felmondása után a magyaróráit pár kivétellel szétosztották. Ezért miután kiderült, hogy a tanév végéig mégis marad, nagyrészt inkább más órákat kapott: az összesen 24 órájából így most mindössze 4 olyan, amire hivatalos képesítése van.

A napközi külön égető probléma, mivel a napokban az utolsó olyan kolléga is azonnali hatállyal felmondott, aki még vállalni tudta. „Ő eleve nyugdíj mellett járt vissza, és azt mondta, nem bírja tovább, hogy egy tisztességesen ledolgozott élet után ilyen őrületben fejezze be a pályafutását.”

Zsuzsa saját bevallása szerint azért tud minderről mosolyogva beszélni, mert már pontosan látja a végét. „Engem inkább az augusztus vége viselt meg, amikor úgy volt, hogy elhagyom a süllyedő hajót. Viszont miután eldöntöttem, hogy tanév végéig mégis kihúzom, furcsamód megkönnyebbültem: a menjek vagy maradjak stressz lekerült rólam.”

Most csak megy előre, nem gondolkodik a helyzetén, már csak azért se, mert napról napra olyan tantárgyakból kell felkészülnie, amiket soha nem tanított még.

A felső tagozaton rajta kívül mindössze egy ember maradt teljes állásban, egy másik félállásban, és még valaki az alsó tagozatos tanítók közül itt is megtart néhány órát, mert van hozzá papírja. „Ennyien vagyunk összesen, el is mondtuk év elején a gyerekeknek, hogy idén ezt a négy arcot fogják látni, teljesen mindegy, milyen órára csengetnek be.”

Zsuzsa azt mondja, ő még szerencsés helyzetben van, mivel saját magán kívül csak egy kutyáról kell gondoskodnia. Azok a kollégái viszont, akiknek családot kell fenntartaniuk és esetleg hitelük is van, már nincsenek itt.

„Én 80 ezerért bérelek egy szobát, és az egyik hónapban már ezt se tudtam kifizetni. Ennél lejjebb nem tudom adni az igényeimet. A szeptemberi lakbérre haladékot kaptam októberig, de az a szomorú helyzet, hogy akkor se biztos, hogy tudnak majd fizetni.”

Ha így lesz, valószínúleg be kell majd zárni az iskolát: három kolléga jelezte eddig, hogy akkor biztosan felállnak, az ő kiesésükkel pedig végleg működésképtelenné válna az intézmény. Mentőövként ott vannak ugyan az 1%-os felajánlások, de ehhez ki kellene húzniuk januárig.

„Ami engem illet, talán el tudnék lebegni addig. Az egyik barátomnak például el kellett altatni a kutyáját, maradt utána egy 20 kilós zacskó kutyatáp, amit megkaptam tőle, így legalább erre nem kell költenem. Étkezést szintén kapunk itt, jelenleg pedig nagyjából semmi másra nem költök. Ez hosszú távon nyilván tarthatatlan állapot, de ha én is elmennék, összeomlana a felső tagozat.”

Ha októberberben tényleg lehúzzák a rolót, az Zsuzsa szerint a gyerekeknek legalább annyira fájdalmas lenne – ha nem még fájdalmasabb –, mint a tantestületnek.

„Sokaknak ez az egyik legstabilabb pont az életében, arról nem is beszélve, hogy otthon egyáltalán nem, vagy csak alig jutnak meleg ételhez. A napközi kiesése pedig azért nagy érvágás, mert ahol egy szobában van összezsúfolódva egy egész család, ott esély sincs tanulni vagy leckét írni.”

A saját jövője miatt annyira nem aggódik, mivel több nyelven is beszél, aligha lenne gondja az elhelyezkedéssel. A mostani közeg viszont nagyon hiányozna neki.

„Imádják az angolórákat, van olyan kissrác, aki már most érettségi feladatokat old meg. És olyan is, aki sokkal jobban ért nálam a programozáshoz. Rengeteg meló volt elérni, hogy bízzanak magukban, ezért különösen fájna, ha szélnek kellene eresztenünk őket, hogy mindenki épüljön be valahol egy 30 fős osztályba, ahol jó eséllyel csak egy kiközösített cigány gyerek lenne.”

Jelenleg ennek a forgatókönynek van a legnagyobb esélye, az egyetlen reménysugár az lenne, ha januárig ki tudnák gazdálkodni a béreket magánadományokból. Ha viszont csak az 50-100 ezer forintos csepegtetés marad, az biztosan nem lesz elegendő.

„Nem lehet Isten segítségét kérni a boltban, vagy a lakbér kifizetésekor”

Galyas Éva ötödéves teológushallgató a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, emellett a józsefvárosi gyülekezet munkatársa: havonta egyszer prédikál, bibliaórákat tart, az egy éve indult Oltalom Rádióban pedig hírszerkesztőként dolgozik.

„Amikor 2-3 éve elkezdtem itt dolgozni, akkor is voltak nehézségeink, de nem ilyen nagyságrendben. Egyszer tavaly is előfordult, hogy csúsztak a fizetések, de akkor végül utólag a teljes összeget megkaptuk. Aztán hetekig őriznünk kellett a Dankó utcai gázcsonkot, nehogy kikapcsolják a gázt. És ott voltunk a NAV-razzia idején is, szóval azt hiszem, éppen belekerültem a dolgok sűrűjébe” – meséli.

Szerinte a mostani nagyobb elvonási hullám folyamatosan lebegett a MET és az Oltalom feje felett, de arra aligha számított bárki, hogy immár negyedik hónapja nem fogják megkapni a fizetésüket. Egyedülálló, kisgyerekes szülőként ez különösen súlyosan érinti.

„Év végén szeretnék jelentkezni lelkésznek, így valamivel nagyobb kitartás van bennem, mint egy átlagos munkavállalóban. Ettől függetlenül ugyanazokkal a problémákkal küzdök én is, mint mindannyian: nem lehet Isten segítségét kérni a boltban, vagy a lakbér kifizetésekor” – fogalmaz.

Egyelőre mindenki másodállásokat, alkalmi munkákat néz, amiből fenntarthatja magát és a családját, miközben a rendes állását is el tudja látni. Ő különböző civil projektekben vesz részt (szintén nem túl sok pénzért), de vállalt már takarítást is.

Éva az 1%-os felajánlásokkal kapcsolatban is szkeptikus: szerinte annyiféle módon próbálták már ellehetetleníteni őket, hogy azt sem tartja kizártnak, hogy ennek a pénznek a visszatartására is kitalálnak valamit. Mindazonáltal próbál optimista maradni és bízni benne, hogy végül megkapják az összeget.

„Dühös már nem vagyok, annyi minden miatt lehet dühösnek lenni, ami ebben az országban történik, hogy belefáradtam. Egyre szűkülnek azok a terek, ahol még szabadon lehet gondolkodni, nagyon aggódom a főiskola jövője miatt is: itt szabadabb, ökumenikusabb teológiát oktatnak, de könnyen előfordulhat, hogy megpróbálják bedarálni, mert olyan értékek mellett állunk ki, mint a szabadság és a társadalmi szolidaritás. Az viszont biztos, hogy Iványi Gábor nem fogja feladni.”

Hogy jutottunk idáig?

Iványi Gáborék kálváriája több mint 10 éve kezdődött: a MET-től a kormány 2012-ben elvette az egyházi státuszát, ezáltal a bevételei 40 százalékát (nem kaphattak 1%-os felajánlásokat, és az állami feladatok átvállalásáért járó normatívát is megvonták tőlük).

Bár a státuszt nemrég visszaszerezték – miután az Alkotmánybíróságon és Strasbourgban is kimondták, hogy jogellenes volt a megfosztás –, Iványi Gáborék azt mondják, az elmaradt támogatást csak 2015-ig fizette ki nekik az állam, a fennmaradó 8 évre semmit nem utaltak. Ez a gyakorlatban 10-12 milliárd forintot jelent.

A havi alapnormatíva eleve csak a nettó bérköltséget fedezi, járulékokat és közüzemi díjakat vagy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben tudnak belőle befizetni. Emiatt óriási járuléktartozásuk halmozódott fel, bár ők azzal érvelnek, hogy az állam még többel tartozik nekik.

A NAV-ot viszont ez nem hatotta meg: három hónapja 125 millió forintot inkasszóztak, augusztusban 175 milliót, nemrég pedig 384 milliót, ezzel csődközelbe juttatva a szervezetet.

Ha támogatnád a krízisalapot, a következő számlaszámon teheted meg: 11708001-20520380 (OTP Bank) – számlatulajdonos: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Olcsó húsnak híg a leve” - a szakképesítés nélküli körmösök, villanyszerelők, bádogosok komoly gondokat okozhatnak a szakmai szervezetek szerint
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál megértik, hogy a munkaerőhiányt valahogy kezelni kell, de szerintük nem ez a jó út. A szakma felhígulásától, a minőség csökkenésétől tartanak a szépségápolók is.
Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2023. szeptember 23.


Link másolása

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium egy sor, eddig szakképesítéshez kötött szakma végzéséhez ezentúl nem írna elő szakképesítést. Nem kell majd papír például az elektromos autók bizonyos alkatrészeinek cseréjéhez, ahogy szobafestő is bárki lehet, és ahhoz sem kell majd iskolapadot koptatni, hogy valaki épületbádogosként a tetőnket javítsa. Igaz, azt előírnák, hogy a munkákat csak szakképzett felügyelet alatt végezhetnék el a szakképzetlen dolgozók.

Lőrincz Gergely, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Kézműipari tagozatának elnöke szerint mindennek egészségügyi, anyagbiztonsági és vagyonbiztonsági kockázatai is vannak. Szerinte egy fodrász, egy láb- és körömápoló vagy egy villanyszerelő olyan munkát végez, ahol a nem megfelelő képzettség komoly gondokat okozhat.

„A láb- és körömápoló az ember testével dolgozik. A fodrász az ember küllemén hagy, akár hosszú hónapokig is érzékelhető nyomot. Egy villanyszerelő esetében már nem is mondom a kockázatokat”

- sorolja Lőrincz Gergely.

Bár Gazdasági Minisztérium indoklása azt tartalmazza, hogy a jogalkalmazási tapasztalatok, illetve a jogszabály 2021-es hatályba lépése óta elindult új szakképesítések miatt van erre szükség, más állhat a háttérben.

„Valószínűsíthetjük, hogy itt a munkaerőpiaci helyzet a valós ok.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tagozat-vezetője szerint a munkaerőhiányt valóban kezelni kell valahogy, de ők úgy gondolják, nem ez a megfelelő modell.

Attól is tartanak, hogy mindez negatívan hathat a szakképzésre. „Ha valaki azt hallja majd, hogy nem kell elvégeznie valamilyen képesítést vagy szakmát, és anélkül is gyakorolhat egyfajta vállalkozást, akkor akár be is fejezheti a tanulmányait.”

Lőrincz Gergely azt elismeri, hogy ha a változások miatt nagyobb lenne az árverseny, az a vásárlóknak akár még jó is lehetne. „Ellenben azt gondolom, hogy a magyar mondások mindig jól foglalják össze a lényeget, azaz, hogy olcsó húsnak híg a leve. Csak azért, mert valamit többen tudnak, nem biztos, hogy ugyanazt a fajta minőséget tudják képviselni."

„Csökkeni fognak a szóban forgó szolgáltatások árai, de a minőséggel együtt”

– így gondolja Stuhl Andrea, az Első Magyar Minősített Szépségipari Szakemberek Egyesületének alelnöke is.

A javaslat szerint a kozmetikusok továbbra sem dolgozhatnának szakképesítés nélkül, a sminktetoválóknál pedig szakképzett felügyelet mellett már eddig is volt erre lehetőség, de a körmösöket érintené a változás.

„Biztosan több kéz- és lábápoló lesz a jövőben, ha valóban változik a szabályozás, mert képesítés nélkül, akár alkalmazottként is dolgozhatnak majd a nagyobb szalonokban vagy plázákban. Azt viszont nem tudjuk, hogy ők hol fogják megtanulni a szakmát, és kitől. Ez mondjuk a vendégek szempontjából nem feltétlenül jó”

- fogalmaz Stuhl Andrea.

Azt pozitívumnak tartja, hogy a sminktetoválóknak az eddig pár napos tanfolyamokkal szemben hosszabb, 250 órás képzésen kell elsajátítaniuk a szakmát, ami nagyban növelheti a vendégbiztonságot.

A szalontulajdonosok számára is pozitív lehet a változás, mert felvehetnek alacsonyabb munkabérért egy betanított munkást, de Stuhl Andrea szerint belőlük van kevesebb. Az iparágban dolgozók jellemzően inkább egyéni vállalkozóként nyújtják a szolgáltatásaikat.

Az pedig szerinte megjósolhatatlan, hogy ezekre a változásokra hogyan reagálnak majd a vendégek.

Lőrincz Gergely szerint lehet, hogy szívesebben vesznek majd igénybe szolgáltatást az emberek attól, aki megfelelő tudással rendelkezik, megfelelően képezte magát, még akkor is, ha drágább.

„Hiszen esetleges károktól tudom magamat mentesíteni. Én még emlékszem a Mekk Elek, az ezermester című mesére. Mekk Mester nagyon sok mindent elvállalt, de amikor végzett egy munkával, általában megkergették, mert valójában nem értett hozzá. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mindenféleképpen ez lenne ennek a végeredmény, de féltjük a jövő generációját és a szakképzést is, illetve azokat, akik folyamatosan továbbképzik magukat, akár évtizedeken keresztül, pontosan azért, hogy megfelelő színvonalon tudják végezni a dolgukat.”

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szerint az mindenképpen szerencsés, hogy a tervről társadalmi egyeztetést kezdeményezett a kormány.

„Felül kellene vizsgálni a javaslatot”

- mondja Lőrincz Gergely. Már elkezdték az egyeztetéseket, és azt remélik, a többi területi kamara is összegyűjti majd a vállalkozók véleményét, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig egységes javaslattá gyúrja össze ezeket.

Az egyeztetésekben bízik Stuhl Andrea is.

„Arra törekszünk, hogy a javaslatainkból minél több menjen át, legalább részben, mint ahogy az a Kata esetében is történt. Nagyon szeretnénk, hogy a mostani egyeztetésnél is figyelembe vegyék a vállalkozóktól közvetlenül begyűjtött álláspontokat, véleményeket, a valós piaci információkat.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hétfőtől fenekestül felfordult a MÁV-menetrend Győr felé, Lázár János kívánságára rohamtempóban kezdődik a munka
Az ország legfontosabb vasútvonalának felújítása 32,5 milliárd forintba kerül majd, de a MÁV nem árulja el, honnan veszik el ezt a pénzt, ahogy azt sem, lesz-e teljes vágányzár.

Link másolása

Hétfőn kezdi a MÁV az ország legfontosabb vasútvonalának, a Bécs, Győr, Tatabánya és Budapest között vezető 1-es fővonalnak a felújítását, miután a Lázár János üzent a társaságnak: ne okoskodjanak, találjanak pénzt a munkára a költségvetésükben. A szokatlanul durva üzengetés előtt, augusztus végén a pálya állapota miatt 100 km/h-s ideiglenes sebességkorlátozást vezettek be Biatorbágy és Szárliget között. Az építési és közlekedésügyi miniszter erre elrendelte a vonal azonnali felújítását, azt ígérve, hogy később majd az állam megtéríti ennek költségeit a MÁV-nak.

A munka a Biatorbágy és Szárliget közötti 29 kilométeres szakaszon szeptember 18-án indul, és várhatóan 3 hónapig tart. Mindez jelentős változásokkal jár a vasúti menetrendben, aminek a részleteit csak a hétvégén tette közzé a vasúttársaság. Az október 26-ig tartó első ütemben a bal vágánysávot zárják le, így egyetlen vágány marad működőképes.

Ezen menetirányonként és óránként csak egy-egy személyszállító vonat haladhat át.

Ezek csúcsidőben a nemzetközi vonatok (Railjet xpress, EuroCity, EuroNight) lesznek, amelyekhez "lehetőség szerint" plusz vagonokat kapcsolnak. A MÁV azonban előre figyelmeztet, hogy ezeknek "az ülő- és állóhely kapacitása korlátozott", ráadásul várhatóan 10-25 perccel hosszabb lesz a menetidő, még úgy is, hogy a vonatok Tatabánya és Kelenföld között egyáltalán nem állnak meg.

Valamit javíthat a helyzete, hogy a reggeli csúcsidőben Tatabánya felől egy G10-es és két személyvonat azért elindul a Déli, illetve a Keleti pályaudvar felé.

A soproni és szombathelyi InterCity-k Tatabányáig közlekednek, ahol hatalmas átszálló-pontot alakítanak ki, ahonnan pótlóbuszok indulnak majd Kelenföldig. Tatabánya és Budaörs között ugyancsak pótlóbuszok közlekednek majd.

Ennél is nagyobb változások várhatóak a második szakaszban, október 26. után. A Közlekedő Tömeg úgy tudja, hogy három hétre teljesen lezárhatják a Budapest–Bécs-vasútvonalat.

Ez példátlan lépés lenne, és a civil szervezet szerint a vonatkozó uniós szabályozás szinte minden pontjába beleütközne. Ugyanis egy ekkora horderejű változást két évre előre meg kell hirdetni, a korlátozások módját előtte egyeztetni kell a vasutat használókkal, majd ez alapján a munka megkezdése előtt egy évvel kell véglegesíteni a terveket.

"Lázár János vasútjának teljesítménye ehhez képest 21 napnyi 100% szívatás, 0 évre előre 0 egyeztetés" - írja a Közlekedő Tömeg.

A MÁV az Index kérdésére nem erősítette meg, de nem is cáfolta a teljes lezárást. Mindössze annyit írtak: "A pályafelújítás egyes munkafázisaival, azok időzítésével kapcsolatos hivatalos döntésekről a lehető leggyorsabban igyekszünk tájékoztatni a nyilvánosságot. Az egyeztetések folyamatosan zajlanak."

Arról sem túl bőbeszédűek, miből finanszírozzák a munkálatok költségeit, amit 32,5 milliárd Ft-ra becsülnek. Korábban azt jelezték a minisztériumnak, hogy erre nincs pénz az idei költségvetésükben. Lázár János azonban erre úgy reagált: "Aki egy nyolcszázmilliárd forintos kasszában nem talál meg 32 milliárd forintot most, amivel majd később elszámolunk, az tegye le a lantot".

Ezután hirtelen lett pénz, de nem tudni, emiatt milyen munkákat állítottak le. Ezt szerettük volna megtudni a MÁV-tól, de a kérdéseinkre egyelőre nem érkezett válasz.

Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke azt mondja, a MÁV költségvetésében évente körülbelül 50 milliárd forint van betervezve ilyen jellegű munkákra.

„Ez azt jelenti kis túlzással, hogy sehol máshol az országban nem lesz pályakarbantartás. Lehetőleg, olyan helyen találják majd meg ezt a pénzt, ami nem fáj a miniszternek. Ez nem egy felelős gazdálkodás”

- véli a VEKE elnöke, aki szerint Lázár János a menedzsmentet is ok nélkül bírálta.

„Minden cégnek van egy elfogadott üzleti terve. A menedzsmentnek nincs ahhoz joga, hogy ezt megváltoztassa. Ez az, amit jeleztek a MÁV vezetői: ők mindent átvariálnak, csak hozzon a tulajdonos egy döntést. Vagyis, hogy a miniszter, mint a tulajdonos képviselője az igazgatói ülésen adja ezt írásba. Ennyit kérték, ez minősült okoskodásnak” – mondja Dorner Lajos.

Mózes Tibor, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének ügyvezető alelnöke szerint a karbantartásra szánt éves összeg amúgy is nagyon kevés, hiszen jelenleg a teljes pályaszakasz 42-45 százalékán vannak "lassú jelek" – ahogy a szakmában a pálya állapota miatt elrendelt sebességcsökkentést hívják.

„Ha ezeket mind meg akarnák szüntetni, ehhez nagyon kevés ez a pénz” – mondja a szakszervezet ügyvezető alelnöke. Szerinte csak a pálya állapotának szinten tartásához évente körülbelül 100 milliárd forintra lenne szükség.

Ahhoz, hogy a felújítással ilyen gyorsan végezzenek, Mózes Tibor szerint szükség van a V-Híd Zrt. tulajdonában lévő SMD-80/UVP 2002-es vágányépítő gépre is. Ebből a gépből csak egy van Magyarországon (sőt, Európában is csak összesen három), 2020-ban vásárolta meg a Mészáros Lőrinc többségi tulajdonában álló cég.

A monstrum azonban most a Budapest-Belgrád vonalon dolgozik, innen fogják vélhetően átvinni az 1-es fővonalra. Ahogy valószínűleg a felújításhoz szükséges egyéb építőanyagokat is.

„Ennyi betonalj vagy sín nincs a polcon, nem tudják, csak úgy lekapni onnan. Másképp nem nagyon fog menni, csak ha máshonnan szállítják oda.”

Dorner Lajos szerint ráadásul egy ilyen összegű munkára – ha nem havaria helyzetről van szó – akkor közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni. Ez most minden bizonnyal elmaradt, így viszont nem lehet tudni, hogy Mészáros Lőrinc cége mennyiért végzi majd el a munkát. Ezt a MÁV-tól is hiába kérdeztük.

A miniszter és a MÁV vezetése közötti csörte nem csak azt eredményezte, hogy sebtiben nekikezdtek az 1-es fővonal felújításának, fejek is hullottak a vasúttársaságnál.

Előbb arról szóltak a hírek, hogy menesztették Virág István pályaműködtetési, és Bádonfainé Szikszay Erzsébet gazdasági ügyekért felelős vezérigazgató-helyetteseket. Később azonban a MÁV közleményben pontosított: „Virág István, bár elérte a nyugdíjkorhatárt, aktív szolgálatát nem fejezi be.”

Dorner Lajos szerint ez azt mutatja, hogy Lázár Jánosnak nincs túl sok mozgástere.

„Az látszik, hogy már egy vezérigazgató-helyettest sem tud elmozdítani a miniszter”

- mondja.

A kirúgások azonban nem álltak meg a felsővezetésnél. Lázár János helyettese, Csepreghy Nándor a HVG-nek úgy fogalmazott: voltak olyanok akik egyenesen szabotálták a felújítást, és a vasúttal szembeni kampányhoz szállítottak anyagokat médiaszereplőknek, ellenzéki pártoknak.

„Valójában Vitézy Dávid embereire vadásztak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kirúgottak között ugyanis vannak olyanok, aki már évtizede nem beszéltek Vitézyvel, közben érintetlenül hagytak olyanokat, akik napi kapcsolatban vannak vele” – állítja Dorner Lajos, aki szerint ezeknek a kirúgásoknak valójában nincs köze a vonal felújításához, inkább a Vitézy Dávid és Lázár János közti csörte tünetei.

A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének ügyvezető alelnök szerint ráadásul az elbocsátásoknak még nincs is vége. „Még írják a papírokat” – fogalmazott Mózes Tibor.

Ő azonban azt sem érti, hogy mi volt pontosan az az adat ebben ügyben, amit vállalati titokként kellett volna kezelni.

Az, hogy a pálya ilyen ramaty állapotban van, MÁV vezetését biztosan nem érte váratlanul. A közleményük szerint ugyanis a most induló felújítást egy már „2019-ben elkészített, de forráshiány miatt több alkalommal elhalasztott infrastruktúra-fejlesztési program tervei alapján kerül sor”.

Dorner Lajos szerint különös, hogy nyár közepén „csodálkozunk rá, hogy nincs elég jármű, nincs elég dolgozó”.

„Nem gondolom, hogy nincsenek ilyen kimutatások, ahogy azt sem, hogy ezek nem jutottak el a minisztériumba. Vagy nem olvasták el, vagy nem értették meg, vagy nem is érdekelte őket” - véli a VEKE elnöke.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk