Mérő László: Aki ma megy egyetemre, még 70 évesen is dolgozni fog
"Az iskola egy erőszakszervezet, alapvetően szörnyű hely" - ezt az ütős kijelentést Horn György tette. Az AKG alapítója és pedagógia vezetője szerint egy iskola akkor működik jól, ha három dolgot tud: "képes megteremteni és megőrizni a tanulási motivációt, képes önmaga is fejlődni oktatási módszerek terén, valamint fejleszteni a szociális képességeket."
A pedagógus a Feldmár Intézet "Lehet jobb! – Agymosó" című beszélgetéssorozatának legutóbbi vendégeként beszélgetett a neves matematikus-pszichológus és egyetemi tanárral, Mérő Lászlóval.
Mindketten nagy szaktekintélynek számítanak az oktatásban, érdemes odafigyelni a szavukra, különösen, hogy most ültek le először közösen vitázni, Vízy András moderálása mellett. Az egész, majdnem kétórás eszmecserét aligha lehetne írásban visszaadni, éppen ezért szubjektív szempontok alapján gyűjtöttük össze a szerintünk legérdekesebb gondolatokat mindkét féltől.

Horn György
- Az iskola a XIX. század második felétől alakult így, ekkor hoztak mindenhol népiskolai törvényeket. A kapitalizmus szétverte a tradicionális emberi kapcsolatokat, szétválasztotta a magánéletet, a közéletet és a munkahelyeket. Közben sok másik dolog mellett a gyerekek társadalomra való felkészítését is elfelejtette. Az állam elveszi a családoktól a gyerekeket és elrendel számukra bizonyos feladatokat, amelyek nagyon régóta nem változtak. Mostanában talán látszanak biztató fejlemények: lehet, hogy nemsokára nagyobb teret kaphatnak az olyan közösségi iskolák, ahol a családot is sokkal jobban bevonják.
- A tanárok legnagyobb része képtelen közvetlen, szoros kapcsolatot fenntartani a diákjaival, hiszen egy héten átlagosan 250-nel találkozik. Egyedül a tantárgyán keresztül érintkezik velük, ez a rendszer logikája.
Egyszerűen nem tudják másképp tisztességesen ellátni a feladatukat, csak ha nincsenek tekintettel az egyénekre.
Az AKG ezt úgy oldotta meg, hogy éves szinten tízszer akkora összeget költenek osztályfőnöki feladatokra, mint más elitgimnáziumok. Ezért cserébe minden gyereknek van egy patrónusa, aki végigkíséri az életét az ott töltött évek alatt, és akihez bármilyen helyzetben fordulhat.

- Az 1975-ben és '88-ban születettek között nincs érdemben generációs különbség. A tavaly érettségizettek és a mostani nyolcadikosok között viszont annál inkább.
A mai 14 éveseket a technika már nem eltávolítja egymástól, sokkal inkább az ellenkezője igaz. A gyerekek úgy vannak együtt, hogy közben a külvilág történéseire is folyamatosan reagálnak, ami összehozza őket.
Ezt pedig esélyként is fel lehet fogni, ezért szakítani kell azzal a felfogással, hogy a változást egyértelműen romlásként ítéljük meg.
- Hiába ezek a radikális változások, magában az iskolában gyakorlatilag minden ugyanúgy működik, mint évtizedekkel ezelőtt: maradt a reggel 8-as kezdés, a 45 perces tanórák és tízperces szünetek, ugyanannyi időt fordítanak kémiára, biológiára, történelemre. A különbség csak annyi, egy dolgozat előtt ma már gyakran több idő megy el a telefonok kipakoltatásával és a zsebek ellenőrzésével, mint utána a konkrét feladatokkal.
- A legfontosabb tudás, amit egy gyereknek át kell adni, a kommunikációs készség (különösen a nyelvismeret). Erre még a legmagányosabb szakmák képviselőinek, például a csillagászoknak is szüksége van. A másik nagyon fontos dolog az együttműködési képesség. Az utóbbira a mai iskolák egyáltalán nem alkalmasak, inkább meggátolják a diákokat benne, mint bátorítják.

Mérő László
- A munkaerőpiac aktuális igényeire nem kellene tekintettel lenni, mivel ez folyamatosan változik.
Olyan problémák megoldására kell felkészíteni a gyerekeket, amikről van még nem is tudjuk, hogy problémák. Ezért nem valószínű, hogy tíz-húsz év múlva ugyanilyen lesz az iskola, de az erőszakszervezet jellege megmarad. Annyi biztos, hogy sokféle intézményre van szükség.
- A tudás megszerzése nagyon olcsóvá vált, mivel gyakorlatilag egyetlen Google-keresés választ el tőle. Amit viszont nem találhatunk meg, az a megszerzett tudás értékelése, tehát hogy minek lehet hinni és minek nem. Egy konkrét kérdésre nem ritkán ötven különféle választ is találunk, amelyek közül már sokkal nehezebb feladat kiválasztani az érvényeseket. Ezzel együtt valamennyi tudást így is át kell majd adnia az iskoláknak, továbbra is lesznek "szívatós tárgyak", hiszen valamihez tudnia kell kapcsolni az embernek, amit kiguglizik. De
a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy mindenki el tudja dönteni annak az érvényességét, amit az interneten talál.
Emiatt hasznos, ha az iskolákban nem csak egy igazságot tanítanak meg. Amerikában például a diákok az evolúcióval és a teremtéselmélettel is megismerkednek a tanórákon.

- Aki ma kezdi az egyetemet, 70 éves kora előtt biztosan nem fog nyugdíjba menni. Ez azt jelenti, hogy még úgy is sokkal több időt tölt majd a munkaerőpiacon, ha három évvel többet készül rá. Emiatt egyáltalán nem baj, ha az első három évben nem dönti el, mivel szeretne foglalkozni. Annál inkább, mivel
azt a végzettséget, ami 30-40 éve az érettségi volt, ma az egyetem adja a BA diplomával. A mai 18 évesek tehát teljes joggal mondhatják, hogy még nem akarják elkezdeni a felnőtt életet.
- Az iskolának nem az a feladata, hogy szemléletet, sem az, hogy ismereteket adjon át. Az előbbi azért nem, mert szükségszerűen csak egyféle lehet a sokból, utóbbi pedig, mert ahogy már szó volt róla, szinte minden megtalálható az interneten. A fő feladat, hogy a diákok fejében kialakuljanak olyan modellek, amelyeket aztán a lehető legkülönfélébb szituációkban használni tudnak. Ez a konvertálható tudás lényege.
Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra: