„Még mindig érkeznek betegek, akik nem értik, hogyan kaphatták el azt a vírust a tévéből” - egy magyar orvos férje a New York-i helyzetről
Háromszor kell felállnom a hat perces videó alatt. Mindig valami kifogást találok, hogy kimehessek. Hol vécére, hol vízért… de valójában csak elfogy a levegő. Kifehéredő ujjakkal szorítom a vizeskancsó fülét, amint arra gondolok, hogy voltak, akik azért neveztek hazugnak, mert “valójában nem is láttak betegeket” az előző posztom videójában, mert valójában nem is mutatták rendesen a kórházat belülről. Nem látták a haldoklókat. Hát most tessék, a New York Times megmutatta, amit én nem tudok.
Aztán vége.
Motyogva kérem, hogy válaszoljon az üzenetekre, amikben az emberek kérdeznek vagy segítséget kérnek. “Nem kell, ha nem akarsz, pihenj inkább.” - teszem hozzá. Elmosolyodik. Mégiscsak magyarok, akik valamitől most őt érzik hiteles információnak ebben az internet és médiakáoszban. Aztán türelmesen válaszol minden egyes kérdésre. Én pedig borzalmas bűntudattal gépelem, mintha még én is csak kiszipolyoznám őt.
Kicsit enyhül a végtelen bűntudatom, amikor az emberek hálásan megköszönik neki a segítséget. Kint előbújik a nap a felhők mögül és ekkor, mint egy varázsütésre, megérkezik a korai Húsvéti Nyuszink egy Nissannal, Kat Downer személyében. A fiatal lány gyógyszertárban dolgozik ezekben az időkben is, a szabad pillanataiban pedig futárkodik, hogy az orvosokhoz eljuttassa az emberek adományait.
“You’re wife is my hero. You have wonderful friends. She’s very lucky. (A feleséged az én hősöm. Nagyon szerencsés, hogy ilyen csodálatos barátaitok vannak.)” - mondja Kat és esküszöm, hogy szélesen mosolyog a maszkja alatt miközben átnyújtja a három szatyrot, amit a város különböző pontjain élő barátaink raktak össze Lindának önerőből.
Levadásztak valahonnan - nem is tudom honnan, mert sehol sem lehet kapni (vagy mire kiszállítják nyár lesz) - N95 maszkokat, kézfertőtlenítőket, tisztító kendőket és egy… marcipán szívet. A feleségem nagyon meg van hatva és szinte már-már gyermeki boldogsággal bontja fel a zacskókat. Mintha nyolc évesen keresné a tojásokat a mama kertjében. Pont ugyanazzal a büszkeséggel mutatja a steril maszkokat, mint két évtizede a csokinyulat és a hímestojást a mára megfakult családi fotókon. Sosem gondoltam volna, hogy azt a gyermeki mosolyt így látom újra.
Korán fekszünk, mert az éjszakai műszak után nincs átállás, nincs szabadnap. Így aztán nincs is értelme füstölt sonkát szereznem a New Jersey-i rokonoktól. A pálinka is a mosogatógépben marad. Nem működik. Így az lett a bárszekrényünk.
Húsvét Vasárnap reggel hétkor már bent van a pokolban, ahol minden felület támad és a gyilkos a levegő. És ez a Húsvét Hétfő is. És aztán a kedd, és az egész hét vasárnapig, amikor kap egy darab szabadnapot. És még mindig érkeznek betegek, akik nem értik, hogyan kaphatták el a vírust. Azt a vírust a tévéből. Hiszen az csak abban a dobozban van. Ha nyomok rajta egyet, elindul a Netflix. Vagy az Álarcos Énekes.
A felettünk élő albán családfő kórházi gépeket tart karban. Nem beszél jól angolul így csak annyit kérdezek: “Ventilators? (Lélegeztetőgépek?)” Bólint: “Ventilators.” “Happy Easter! (Boldog Húsvéti Ünnepeket)” - mondom. Int, hogy nekem is, aztán messze kikerüljük egymást. Én a házba megyek, ő a csurig pakolt terepjárójába ül be.
Linda itthon felejtette a csipogóját. Folyamatosan visít. Nem bírom. Kiveszem az elemet.
MINT AHOGY AZ ELŐZŐ POSZT, EZ SEM PÁNIKKELTÉS ÉS SAJNÁLTATÁS CÉLJÁBÓL SZÜLETETT, HANEM AZÉRT, HOGY ELMONDJAM MI TÖRTÉNIK NÁLUNK VALÓJÁBAN. A FÉLELEM NEM MEGOLDÁS, A TÁJÉKOZÓDÁS VISZONT IGEN.
Nem kell bármit elhinni, nézz utána mindennek alaposan. Keress referenciákat hiteles forrásból. Ha lusta vagy hozzá, akkor kérlek, legalább ne terjessz hülyeséget. Viszont ne is rettegj, inkább használd ki ezt az időt, tanulj, fejlődj, vidítsd fel a családod, barátaid. Segíts az öregeknek. Tegyél szert olyan tudásra, amit használhatsz, miután vége ezeknek a heteknek.
Az információ életet menthet. A tények továbbra sem hajlandóak a tagadás hatására összecsomagolni és a Holdra utazni. Tisztában vagyunk vele, hogy nem mindenki maradhat otthon, vagy, hogy néha kell egy kis levegő. De ne hagyd cserben az egészségügyi dolgozókat, tedd meg a kellő óvintézkedéseket! Ne vagánykodj maszk nélkül a másik arcában, mert ez NEM “OLYANMINTAZINFLUENZA”.
És igen, még mindig sokkal veszélyesebb a vírus az idősebbekre, de ahogy a New York Times riportjában is mondja a 29 éves rezidens doktor: “It just often times feels like a roll of a dice. (Gyakran érzem úgy, hogy olyan ez, mintha elgurítanánk egy dobókockát.)”
Én továbbra is csak annyit kérek, most, hogy van egy kis időd, egy dologba gondolj bele: miről kell lemondanod, ha az orvosoknak hiszel, és kit veszíthetsz, ha nem.
VIDEÓ: A New York Times kórházi riportja