Magyar Péter Leslie Mandoki születésnapján Orbán Viktorral és Rogán Antallal együtt vett részt, ott olyanokat hallott, amiről azóta sem beszél

Január 19-én megtörtént a bejelentés: a Mol megveszi a szerb NIS orosz többségi részesedését, ami nemcsak Szerbia egyetlen olajfinomítójának jövőjét, hanem a térség ellátásbiztonságát és Magyarország energetikai mozgásterét is átrajzolhatja. A MOL-nak így már három olajfinomítója lesz, az amerikai szankciófelügyelet pedig máris jóváhagyta a pancsovai finomító ideiglenes újraindulását, ami létfontosságú Szerbia üzemanyagellátása szempontjából.

Arról, hogy mindez mit jelent a magyar fogyasztóknak, a Janaf–Adria vezeték szerepéről és a várható piaci hatásokról Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

— Örüljünk a MOL szerbiai terjeszkedésének?

— Ha van önnek MOL részvénye, akkor örüljön, mert erősödött a vállalat helyzete.

— És nemzetgazdasági szinten, magyar állampolgárként van okunk az örömre? Vagy ehhez semmi közünk?

— Igazából nekünk nem sok közünk van ehhez. Ettől nem lesz olcsóbb az üzemanyag Magyarországon, bármennyire is próbálják ezt sugallni, hiszen az üzemanyagok árát nem ez, hanem a nemzetközi jegyzési ár határozza meg. Mi a mediterrán jegyzési régióban vagyunk, és a mediterrán jegyzés alapján áraznak minket, ahogy a környékbeli országokat is. Egy biztos:

Mondjuk egy olyan esetben, mint ami tavaly történt Százhalombattán, van másik saját finomító, amelyik tud segíteni. A MOL elég régóta törekszik arra, hogy megvesse a lábát a lehető legtöbb közép-európai és balkáni országban. Régi vágya volt, hogy ebben a térségben is piaci lehetőségeket szerezzen. A MOL Szerbia már elég régóta működik, nagyjából 2009-10 környékén hozták létre azt a benzinkúthálózatot, ami azóta is nagy stabilitást jelent az ellátás szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a MOL sikeresen alkalmazta a két nagy finomítójánál a technológiák és az ellátási lánc optimalizálását. Ha ehhez kapcsolódik egy újabb finomító a közép-európai térségben, az stabilabb megjelenést és ellátást tud biztosítani. A pancsovai finomító ellátását jelenleg a Janaf által birtokolt Adria kőolajvezeték teszi lehetővé, ami horvátországi kikötőből szállít kőolajat.

Sokat vitatott kérdés a drága tarifa, de ez is más megvilágításba helyeződik. Ahogyan a horvátok jelezték sokszor, a tarifa mindig azon múlik, hogy mennyi olajat szállítanak ezen a vezetéken. Előbb-utóbb a MOL rá fog kényszerülni arra, hogy az orosz olajra vonatkozó embargó alóli mentesség megszűnésével növelje az Adria vezetéken szállított olajmennyiséget. Ha ez még kiegészül a szerb finomító ellátásával, az azt jelenti, hogy jóval nagyobb mennyiséggel és kedvezőbb tarifával számolhatnak.

— Miből futotta a MOL-nak erre a felvásárlásra?

— Ez nem olyan nagy összeg. Körülbelül 1,5 milliárd euró lehet a vételár, de a pontos összeget nyilván nem fogjuk megtudni. Egy olyan nagy olajvállalat, amelyik könnyedén ki tud osztani több százmillió dollárnyi osztalékot, könnyen tud ilyen tételekre akár banki hitelt is szerezni. A bankok szívesen finanszíroznak egy ilyen terjeszkedési opciót, és ez nyilvánvalóan egy jól megtérülő beruházás lesz.

— Milyen állapotban van a NIS? Mennyit kell még rákölteni, hogy megfeleljen a MOL elvárásainak?

— Azt oroszok 2008 óta rengeteg fejlesztést hajtottak végre. A NIS pancsovai finomítója kifejezetten magas komplexitási mutatóval rendelkezik; a finomítókat ez alapján szokták értékelni. A százhalombattai MOL finomító 10,3 körül van, a pozsonyi 11,2-11,3 körül, a pancsovai finomító Nelson Index mutatója pedig 9,6, tehát egészen jónak mondható.

A százhalombattai 160 ezer hordós, tehát az egy magasabb kategória. Ezzel együtt nem az lesz a MOL legnagyobb problémája, hogy nagyon sok pénzt kell a technológia fejlesztésébe fektetni, mert ezt az oroszok már megtették, és ez a vételárban is tükröződik. Az oroszok körülbelül 4 milliárd eurót fektettek be az elmúlt időszakban. Nyilván nemcsak a finomítóba, hanem másba is, de ez egy komoly összeg. Az oroszok most szorult helyzetben vannak, kénytelenek voltak megválni ettől a tulajdonrésztől, hogy Szerbiában megmaradhasson a finomítás és az üzemanyag-ellátás.

— Az orosz többségi tulajdon volt a probléma. Maradt még orosz tulajdon a vállalatban, vagy teljesen kivásárolták őket?

— Úgy tűnik, hogy teljesen kivásárolták őket. Két, a Gazpromnyefthez köthető cég birtokában volt 56 százalék, és ezt az 56 százalékot értékesítik a MOL-nak. A híradások arról is szóltak, hogy az Abu Dhabi székhelyű ADNOC is bevásárolja magát, és a szerb állam is növeli a jelenlegi, körülbelül 29-30%-os részesedését. Ennek a részleteit nem ismerem, és nem is hozták nyilvánosságra. Egy biztos:

Lássuk be, a balkáni területen, de máshol is, egy ilyen nagy befektetés után a tulajdonos szereti rajta tartani a szemét a vállalaton és megtartani az irányítási jogokat.

— Technikai kérdés: a finomító jelenleg üzemel? Újra kell indítani?

— Amennyire tudom, már újra is indult. Melegen tartották, nem állították le teljesen, csak csökkentették a feldolgozói kapacitást. Úgy tudom, már az ügylet hírére felmentést kaptak a szerbek, hogy egy nagyobb szállítmány líbiai kőolajat fogadjanak és dolgozzanak fel, tehát a finomító újraindítása folyamatban van. De hadd tegyek hozzá valamit: a NIS nem csak a pancsovai finomítóból áll. A NIS egy integrált olajvállalat, amelynek szénhidrogén-bányászati területe is van.

A MOL a teljes vállalat 56%-át szerezte meg, ami azért is kedvező, mert a cégnek közel 90 éves tapasztalata van a Pannon-medence kutatás-termelése területén. Ez új löketet adhat a vállalatnak, felpörgetheti a szénhidrogén-kutatást és valószínűleg a termelést is Szerbia területén, a MOL szakértelmének bevonásával.

— Ez jól hangzik, de az oroszoknak is megvolt ez a tapasztalatuk.

— Természetesen, ők is fejlesztették, de tegyük hozzá, hogy az oroszok nem a Pannon-medencében szerezték a tapasztalatuk nagy részét, míg a MOL igen. Nem véletlen, hogy a MOL INA többségi tulajdonbavételét követően felpörgött a horvátországi szénhidrogén-kutatás és -termelés is; ebben a MOL megjelenése játszotta a főszerepet. Az oroszok persze nagyon jó cégről beszélünk, de a Gazprom Neft, bár nevében Gazprom, nem egy klasszikus Gazprom cég. Valamikor Sibneftnek hívták, és a tulajdonosa Roman Abramovics volt. Amikor a nagy szovjet privatizációs időszak volt, óriások jöttek létre: a Jukosz, a Lukoil és a Sibneft. Abramovics is elkövette azt a hibát, hogy politikai babérokra tört, ami nem tetszett a fontos embereknek. A börtönfenyegetést, amit Hodorkovszkij nem tudott elkerülni, ő úgy kerülte el, hogy felajánlotta a Sibneftet. Politikailag így került a cég nem a klasszikus orosz olajvállalatokhoz, mint a Rosneft vagy a Tatneft, hanem a Gazpromhoz, amely addig inkább földgáz kitermelésével, kutatásával és szállításával foglalkozott. Ettől függetlenül a Gazprom Neft egy nagyon jól szervezett cég volt, rengeteg amerikai szakértelmet és tudást építettek be, amit a szerbek is értékelhettek, hiszen a korábbi szerb tapasztalatokhoz képest sokkal fejlettebb technikát, technológiát és gondolkodásmódot hoztak be.

— Most még Magyarországnak van egyfajta mentessége az orosz kőolajra vonatkozóan. Vihet orosz nyersanyagot a szerb finomítóba, vagy azt máshonnan kell ellátni?

— Jelenleg ennek a finomítónak egy betáplálási útvonala van, az Adria kőolajvezeték Szerbia felé leágazó része, azaz kizárólag tengeri eredetű olajat tudnak feldolgozni. Az utóbbi években azonban felerősödött az a projekt, amelynek keretében a Druzsba vezeték százhalombattai végpontjától építenek egy vezetéket a korábbi újvidéki finomítóig, ahonnan már van összeköttetés Pancsovára. Ezzel lehetővé teszik, hogy a Százhalombattára a Druzsba vezetéken érkező olajból is eljusson Szerbiába, így nem lesznek kiszolgáltatva kizárólag az Adria vezetéknek.

A Druzsba vezetéken keresztül Németországba jelenleg is érkezik kazah eredetű olaj. Bár molekuláris szinten ez vélhetően orosz, a kazahok annyit betáplálnak a rendszerbe, amennyit a németeknek értékesítenek. Másrészt a MOL tavaly elkezdett arról beszélni, hogy a Druzsba vezeték Ukrajnán belül összekapcsolódik a Fekete-tengeri felé Brodynál, ahonnan csővezeték vezet Odessza kikötőjéhez. Így lehetőség van arra, hogy tengeri szállítású azeri vagy kazah olaj úgy jusson a vezetékbe, hogy az tényleg nem orosz. Ezen keresztül a magyar, a szlovák és később a szerb finomítóba is szállíthatnak más eredetű olajat. Az oroszok ezt a vezetéket soha nem támadták, mivel az ukránoknak még mindig van belőle tranzitbevételük, tehát ez számukra is fontos. Kérdés, hogyha már nem orosz olaj jön rajta, hanem mondjuk kazah vagy azeri, akkor vajon továbbra is megkímélik-e? Ezt nem tudhatjuk, ahogy az sem, meddig tart ez a háború.

Összehangolják mind az input oldalt, tehát a nyersolaj beérkezését, mind pedig az üzemanyag-választékot. Azt a terméket az a finomító állítja elő, amelyik abban a térségben a leghatékonyabb. Ennél jobb megoldás kevés létezik egy cégnél, mint hogy több finomítója van, és azok között optimalizálja a termékek kihozatalát.

— Az, hogy a MOL főleg orosz eredetű nyersanyagot dolgoz fel, és most is egy orosz érdekeltséget vásárolt ki, számít-e a megítélésében?

— A többi nyugati cég is piaci alapon működik, mondjuk úgy, hogy irigylik a MOL-nak ezt a lehetőségét. Ehhez persze kellett a politikai támogatás és a magyar külügyminiszter asztalverése is. De az, hogy sikerült fenntartani ezt a lehetőséget,

Kihasználták, hogy az embargó miatt az orosz olaj ára jelentősen lecsökkent, miközben a MOL ugyanazon a piacon működik, ahol a konkurensei Brent áron árazott olajból állítanak elő üzemanyagot. A MOL töltőállomásain sem olcsóbb az üzemanyag, mint máshol. Azaz mi, magyar fogyasztók ebből semmit nem érzünk, hiszen ugyanannyiért adják, mint a konkurencia, viszont a MOL-nak hatalmas haszna van. Ennek a haszonnak a jelentős részét pedig lefölözte a magyar állam, így a háborús nyerészkedés állami szinten valósult meg.

Orbán Viktor szerdán rezsistopot jelentett be, melynek keretében a kormány átvállalja a családoktól a januári fűtésszámlákban a hideg miatt jelentkező többletet. Konkrétumokat egyelőre nem közölt a kormány, mivel Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondása szerint a részletszabályokon még dolgozik az ennek okán létrejött munkacsoport. A megoldási javaslatokról szerdán fog tárgyalni a kormány.

Holoda Attila energetikai szakértő a Klubrádiónak azt mondta, bár több megoldás is születhet, számára érdekes, a kormány hogyan tudja majd kimutatni, mi számít többletnek és mi nem.

A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy azt a részt kompenzálják, ami átcsúszik a magasabb árkategóriába, de felhívta a figyelmet, hogy sokan már eleve abban a sávban voltak, mert nem tudták lejjebb szorítani a költségeiket.

Holoda szerint ha a kormány valóban segíteni akarna, más eszközökhöz is nyúlhatna.

– vázolta fel az egyik lehetőséget. Ugyanakkor hozzátette, kétli, hogy a kormány lemondana erről a bevételről.

– jelentette ki.

Egy másik megoldási javaslata szerint több árkategóriát, két-három újabb sávot kellene bevezetni, hogy ne ugorjon hirtelen a hétszeresére az ár a kedvezményes keret átlépésekor. „De most ez a jelenlegi rendszer úgy néz ki, mintha az iskolában csak egyes meg ötös lenne. Tehát kellene valami fajta különbségtétel a fogyasztói rétegek között” – fogalmazott a szakértő.

Arra a kérdésre, hogy kik a jelenlegi helyzet nyertesei, Holoda Attila meglepő választ adott. Állítása szerint a legnagyobb nyertes a magyar állam.

– magyarázta. Kifejtette, hogy a magasabb, versenypiaci árhoz kötött, 7,67-szeres szorzóval ellátott fogyasztás után fizetett 27 százalékos áfa jelentős többletbevételt hoz a költségvetésnek.

A szakértő kitért az elszámolás gyakorlati nehézségeire is, különösen az átalánydíjat fizetők esetében. Míg a havi diktálásnál viszonylag könnyű összehasonlítani a fogyasztást a korábbi évek azonos időszakával, az éves elszámolásnál ez már sokkal bonyolultabb. Felmerül a kérdés, hogy a többletfogyasztás pontosan melyik hónapból származik, és ez vitákra adhat okot.

Holoda szerint a jelenlegi rendszerben, ahol a túlfizetést csak később írják jóvá, a fogyasztók lényegében hiteleznek az állami szolgáltatónak.

– mondta. Hozzátette, a több tízezer vagy százezer fogyasztó által befizetett többlet kamatait az MVM, illetve közvetve a magyar állam teszi zsebre.

Holoda Attila szerint az elszámolási rendszer alapvető hibája a sávok közötti hirtelen ugrás. Elismerte, hogy a rendszernek van egy pozitív hatása: a fenyegetettség miatt a magyarok jóval kevesebb gázt fogyasztanak, mint korábban. „Éppen a fenyegetettség miatt érzik a fejük fölött ezt a Damoklész-kardot, és jobban odafigyelnek a fogyasztásra, aki tud” – jegyezte meg. Azonban hangsúlyozta, hogy sokan nem tudatosan pazarolnak, hanem mert korszerűtlenek az eszközeik és rosszul szigetelt az otthonuk. „Ma azt mondhatjuk, hogy az épületeink jelentős részénél veszendőbe megy a felhasznált energia, az ablak az utcát fűti, ráadásul nem is kis áron” – állapította meg.

A szakértő egy igazságosabb rendszer alapelveit is felvázolta. Leszögezte, hogy nem a rezsicsökkentést támadja, hanem annak jelenlegi formáját tartja rossznak, a fogyasztók támogatását létfontosságúnak véli.

Úgy véli, lenne olyan fogyasztói réteg is, amelynek egyáltalán nem kellene támogatást adni. „Nem kell mindenkinek egyeségesen adni. Ez az egyenlősdi a szocializmus csökevénye, hogy mindenkinek egyformán adunk ugyanannyi mennyiséget kedvezményesen” – mondta.

Végezetül a legfontosabb megoldásnak az energiahatékonysági beruházások állami és uniós forrásokból történő támogatását nevezte. „Arra kellene sokkal de sokkal több költségvetési forrást, vagy akár Európai Uniós forrást fordítani, hogy szigeteljük a házainkat, hogy ne menjen veszendőbe az energia” – sürgette. Kiemelte a nyílászárócserék és a korszerű fűtési eszközök fontosságát is. Számításai szerint ezzel az ország éves földgázfogyasztása akár 8 milliárdról 6 milliárd köbméterre is csökkenhetne, ami az importfüggőséget is mérsékelné.

– zárta gondolatait Holoda Attila.

Ismét nagy az izgalom a napelem-piacon, ami az elmúlt években, a szaldó elszámolás kivezetése óta szinte befagyott. Február 2-tól 2,5 millió forint vissza nem térítendő támogatásra lehet pályázni, amiből 40 ezer család telepíthet majd akkummulátoros rendszert a napelem mellé. Előnyt élveznek az éves szaldóelszámolásból a pályázat beadása előtt kikerültek, az éves szaldóelszámolásból 2030. december 31-éig kikerülők, az eleve önerőből napelemes rendszert telepített, bruttóelszámolás alá eső pályázók, és az 5000 fő alatti településen bejelentett állandó lakhellyel rendelkezők.

Az állam 100 milliárdot szán erre a célra. Mivel a szolgáltatók kilowattonként mindössze 5 forintért veszik át a megtermelt energiát a szaldóból kiesett, vagy eleve bruttó elszámolásba került ügyfelektől, miközben a hálózatból 35 forintos rezsicsökkentett és 70 forintos afeletti áron vásárolhatják azt meg, nagy segítség lehet egy saját akku. Szilágyi Lászlót, a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség alelnökét kérdeztük a tudnivalókról.

— Kik pályázhatnak akkumulátorra?

— A pályázat célja elsősorban az, hogy azokat segítse, akiknek már van napelemes rendszerük, és ehhez szeretnének akkumulátoros tárolót telepíteni. Vannak prioritások a pályázatban, mert egyébként nemcsak a meglévő, hanem az újonnan épülő napelemes rendszereket is támogatja. Tehát akár régi, akár új rendszerhez lehet igényelni, de csak akkumulátorra.

Előnyt élveznek két besorolás szerint azok, akik 5000 fő alatti településeken élnek. A másik prioritási körbe azok tartoznak, akik már nincsenek szaldó elszámolásban, vagy 2030-ig kiesnek abból. Velük egy rangsorban vannak azok, akik nem is voltak szaldósok, hanem azonnal bruttó elszámolásba kerültek. Összességében tehát a pályázat azokat támogatja az energiatárolásban, akiknek még nincs akkumulátoruk, de már van napelemes rendszerük vagy most tervezik azt. Előnyt pedig azok kapnak, akik 2030-ig kikerülnek a szaldóból, vagy már most is bruttó elszámolásban vannak.

— Szükséges önerő a pályázathoz?

— Nincs, 100%-os a támogatás, nem szükséges hozzá önerő. Nagyon egyszerűen, maximálisan 2,5 millió forintot lehet kapni. Ha maga a beruházás nagyobb, például egy rendszerbővítés vagy egy új napelemes rendszer építése biztosan drágább lesz, akkor is legfeljebb 2,5 millió forint támogatást adnak az akkumulátorra. Ennél többet nem. Persze, ha valaki például 5 millió forintért épít egy új napelemes rendszert, akkor is 2,5 millió forintot fog kapni, de ebben az esetben a másik 2,5 millió forint önerő. Viszont ha valaki csak egy akkumulátort vesz 2,5 millió forintért, akkor a beruházás 100%-ban önerő nélküli. Ha a beruházási érték kisebb, mondjuk 2 millió forint, akkor 2 millió forintot fog kapni.

— Van meghatározott műszaki tartalom, például minimális vagy maximális tárolókapacitás?

— Igen, legalább 10 kWh kapacitású akkumulátorok lehetnek, ez az alsó határ. Nagyobb viszont lehet, ez a szövetségünk javaslata is volt, hogy ne legyen felső határ, így aki akar, használhat nagyobb tárolókapacitást. A támogatás összege viszont ez esetben is legfeljebb 2,5 millió forint. A 10 kWh-tól van egy minimális, talán 5-10%-os eltérési lehetőség lefelé, tehát ha valaki 9,7 kWh-os rendszert telepít, az is elfogadható. A pályázat az akkumulátorral együtt támogatja az inverter cseréjét is, de önállóan nem. Erre műszakilag jellemzően szükség is lesz, mert a régebben, akkumulátor nélkül telepített napelemes rendszerek inverterei általában nem tudják kezelni az akkumulátort. Ezért szinte mindig kell majd invertert is cserélni, kivéve, ha valaki elég előrelátó volt. Itt is van egy 5 kW-os felső határ, de hogy ne legyen probléma abból, ha valakinek például 3,5 kW-os invertere van, és a piacon csak 4 kW-ost lehet kapni, van egy maximum 20%-os, de legfeljebb 1 kW-os korrekciós lehetőség. Tehát egy 3,5 kW-os rendszerről fel lehet menni 4 kW-ig.

— Ez problémát jelenthet azoknak, akik még szaldóban vannak, hiszen invertercserénél nem tehetnek fel a meglévőnél nagyobbat. Ebben az esetben mi történik?

— Nagyon jogos a felvetés. Ezt a szövetségünk jelezte a minisztériumnak. Azt a választ kaptuk, hogy ezt leegyeztetik az áramszolgáltatókkal (DSO-kkal), és engedélyezni fogják, hogy

Az egyik legfontosabb feltételük az volt, hogy pusztán a pályázaton való részvétellel és az akkumulátor felszerelésével senki se essen ki a szaldóból.

— Egy átlagos háztartás számára ez a 10 kWh-s kapacitás elegendő ahhoz, hogy a bruttó elszámolás optimálissá váljon?

— Erre azt tudom a legobjektívebben mondani, hogy mindenkinek a saját ingatlana és energiafelhasználása függvényében kell méreteznie a beruházást. Azt javaslom, mindenki kérjen segítséget szakembertől, kivitelezőtől, tervezőtől, hogy megállapítsák, mi számára az ideális. Ha a számításokból az jön ki, hogy 10 kWh-nál nagyobb akkumulátorra van szüksége, akkor javaslom nagyobbat beépíteni. Kisebbet a pályázat miatt nem tud. A nagy átlagban 5-8 kW közötti napelemes rendszerek vannak a piacon, a legelterjedtebb az 5 kW-os. Ezekhez a 10 kWh-s tároló egy szakmailag ajánlott méret, ami a napi termelés és fogyasztás kiegyenlítésében tud segítséget nyújtani.

— Ezzel a nyári hónapokat ki lehet nullázni, de télen valószínűleg nem nyújt óriási segítséget.

— Ez is egyénenként, családonként változó. Az adott fogyasztási szokások szerint ez nagyon különböző lehet. Ha van például egy elektromos autó, vagy elektromos a hűtés-fűtés, ott egészen más a helyzet, mint ahol csak a háztartási gépek áramfelhasználását kell megoldani. Az is számít, hogy napközben otthon vannak-e, vagy valaki home office-ban dolgozik. Olyan vegyes az energiafelhasználás, hogy erre inkább azt mondom, mindenki a saját szokásai alapján ítélje meg. De a mai tudásunk szerint a napelemes rendszereknél ez a tárolókapacitás a napi energiafogyasztás nagy részét fedezheti. Mivel pedig a támogatás 100%-os, megtérülési időről nem is kell beszélni.

— A jelenlegi háztartási méretű kiserőművek hány százaléka rendelkezik már akkumulátorral?

— Nincsenek erre vonatkozó pontos adataim, de azt mondhatom, hogy a szaldóban lévő háztartási méretű kiserőművek (HMKE-k) döntő többsége, akár 99%-a sem rendelkezik ilyennel. Ott nem volt indokolt az akkumulátor használata, a szaldó elszámolásban gyakorlatilag értelmetlen volt. Akkumulátorok leginkább csak ott vannak, ahol a szaldó kivezetése óta, az elmúlt pár évben telepítettek új napelemes rendszert, de ezeknek az aránya eltörpül a teljes mennyiséghez képest, ez legfeljebb pár százalék lehet.

— Az RRF pályázat keretében is telepítettek akkumulátorokat.

— A mostani pályázat nem zárja ki az RRF-eseket, mert ott nem volt kötelező az akkumulátor.

— A nem komplex RRF pályázatnál valóban nem, de a komplexnél kötelező volt.

— Valóban. Azok az RRF-esek pályázhatnak, akik csak napelem telepítésére kaptak támogatást. De a 2021-es pályázat azonban még nem zárult le. Pontosan még mindig nem tudjuk, hogy abból mi és hogyan valósult meg. A másik az NPP (Napenergia Plusz Program) volt, ami szintén tartalmazott akkumulátort, ezért az NPP-s pályázók nem vehetnek részt ebben a mostaniban. De azok a projektek is még folyamatban vannak.

— Ezek szerint bruttó elszámolásba kerülők fellélegezhetnek? Elég nagy arányukat lefedi a pályázat?

— Ez most mindenképpen egy segítség. De mivel a szaldóból való kiesésre tíz év haladékot adtak, a következő tíz évben folyamatosan esnek majd ki napelemes rendszerek a szaldóból, ezért az igény az akkumulátoros energiatárolásra folyamatosan nőni fog. Első lépésként azokat, akik most kiestek, mindenképpen bátorítjuk a pályázaton való részvételre. Amúgy is azt mondjuk, hogy

De csak ezzel az egy pályázattal nem oldottuk meg az ország energiatárolási problémáját. Biztos, hogy szükség lesz még más megoldásokra is, akár lokális, akár központi, szolgáltatói szintű energiatárolókra. Másik oldalról pedig a rezsicsökkentés még mindig befolyásolja a napelemes piacot. Nekünk van egy olyan javaslatunk az időszakos elszámolás bevezetésére, ami szerint akkor legyen olcsó az áram, amikor sok van belőle, és akkor drágább, amikor kevés. Ez arra ösztönözné az embereket, hogy akkor tároljanak, amikor olcsó az energia, és azt akkor használják fel, amikor drága. Így még nagyobb hatékonysággal lehet majd használni az akkumulátoros tárolókat.

— Ez egy rendkívül gyorsan fejlődő technológia. Érdemes belevágnia most ebbe a pályázatba, aki csak 2030-ban esik ki a szaldóból, vagy jobb, ha vár egy kedvezőbb megoldásra?

— Nem tudjuk, 2030-ban milyen lehetőségek lesznek, viszont tudjuk, hogy most ezt ingyen megkaphatják. Négy év múlva biztos, hogy lesz jobb technológia, de hogy az mennyibe fog kerülni és milyen feltételekkel lehet majd megszerezni, most még nem látjuk.

— A mostani energiatárolók körülbelül milyen élettartamúak?

— Ez gyártónként és akkumulátortípusonként is eltérő lehet. Érdemes megnézni a konkrét gyártói adatokat. Annyi biztos, hogy ahogy a napelemeknél, úgy az akkumulátoroknál is idővel csökken a kapacitásuk és a teljesítményük.

— Az eddigi pályázatok, mint például a hírhedt RRF, meglehetősen bürokratikusak voltak. Mit várhatunk most, ez egy egyszerűbb, gyorsabb folyamat lesz?

— A saját tapasztalatom szerint, és erről is egyeztettünk az Energiaügyi Minisztériummal, a minisztériumnak is egyértelműen az volt a célja, hogy ez egy egyszerű, könnyen megszerezhető támogatás legyen. Az előzetes kiírás alapján ez tényleg így van. A pályázaton két körben lehet részt venni. Az első körben egy nagyon egyszerű elektronikus regisztrációval csak jelezni kell az igényt. Utána van körülbelül egy hónap a rendszer kiválasztására és az ajánlatkérésre. A második körben kell csak a kivitelezői szerződést beadni, ami egy mintaszerződés alapján történik. Úgy gondolom, hogy ez egy egyszerű folyamat lesz, biztosan egyszerűbb, mint a korábbiak. Ezt az is mutatja, hogy nem a kivitelezőknek, hanem a lakosságnak kell beadnia a pályázatot.

— Ez azt jelenti, hogy bár ingyenes a beruházás, a pályázónak mégis rendelkeznie kell némi pénzügyi pufferrel, amivel ideiglenesen finanszíroz?

— Nem kell, pont ezért van az egymillió forintos előleg. A pályázó kap egymilliót, amit odaadhat a kivitelezőnek előlegként az alapanyagokra. Amikor a szerelés és az üzembe helyezés megtörtént, megkapja a második részt, és abból fizeti ki a kivitelezőt. Így a kivitelezőnek és a lakosságnak sem kell finanszíroznia az anyagbeszerzést. A készrejelentés után érkezik a végösszeg, a másfél millió forint.

— Az állami elszámolások eddig nehézkesek voltak. A korábbi tapasztalatok után miért bízhat egykivitelező abban, hogy a munka után gyorsan megkapja a pénzét?

— Ez jogos gondolat.

Tehát sajnos van ennek friss, rossz tapasztalata a piacon, a kivitelezők óvatosabbak. Ennek ellenére ez egy általános piaci kockázat. Úgy gondolom, hogy a most piacon lévő cégek ezt a 2,5 millió forintos összeget még be fogják tudni vállalni. De a kockázat attól még fennáll: sajnos a korábbi évek tapasztalata nem tett jót a bizalomnak.

— A pályázat kiírója épített be valamilyen garanciát ennek elkerülésére?

— Annyi hangzott el, hogy ez a pénz elvileg rendelkezésre áll a magyar költségvetésben, nem pedig egy visszatartott európai uniós forrásra várunk. Nem uniós, hanem magyar jogszabályok határozzák meg a kifizetést. Ezért elvileg egyszerűbb lehet a pénzhez jutás. A korábbi RRF pályázatoknál sokszor hivatkoztak arra, hogy nagyon szigorú uniós feltételeknek kell megfelelni, és ezért dobták vissza a pályázatok 95%-át. Most abban bízunk, amit a kormány ígér: hogy ez az ő felügyeletük alatt nem fordulhat elő. Én is bízom benne, hogy bárki is ül abban a székben, kötelessége lesz ezt megoldani.

Eszement hülyeségnek nevezte Török Gábor politológus Mráz Ágoston Sámuel egyik elemzését, és egyúttal azt is megmagyarázta, miért nem áll le vitázni a Nézőpont Intézet vezetőjével. A Telex által kiszúrt vitát az robbantotta ki, hogy a kormányközeli intézet vezetője a Mandiner Mesterterv című műsorában elhangzottakra hivatkozva arról posztolt, hogy „Brüsszel” lecserélné a „gyenge és kormányzásra alkalmatlan” Magyar Pétert, és helyette Kapitány István lenne a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltje.

Török Gábor egy hasonlattal vágott vissza, szerinte akkor lenne miről beszélgetniük, ha ő azt állítaná, hogy „Orbán Viktort, aki gyenge és kormányzásra alkalmatlan, Moszkva le fogja cserélni Lázár Jánosra”.

Bejegyzését így zárta: „Elfogadom, tiszteletben tartom, hogy azt a munkát is el kell végeznie valakinek, én viszont csak a sajátomat szeretném folytatni”.

Török posztjához maga Mráz Ágoston Sámuel is hozzászólt. Szerinte Török részéről tekintélyelvűség és intellektuális lustaság, hogy nem áll szóba azokkal, akik mást gondolnak a politikáról. Török erre úgy reagált, nem arról van szó, hogy levegőnek nézné Mrázt, hanem arról, hogy más munkát végeznek, ezért nincs dolguk egymással a nyilvánosságban.

A vita középpontjában álló Kapitány István, a Shell korábbi globális alelnöke január 17-én csatlakozott a Tisza Párthoz. Magyar Péter a bejelentéskor úgy fogalmazott: „íme az év első nagy igazolása”. Kapitány a párt gazdaságfejlesztési és energetikai politikusa lett.

A kormánypropaganda rögtön támadni kezdte, a gonosz multicégek emberének nevezve, aki multi-gyarmattá tenné az országot. Lázár János építési és közlekedési miniszter pedig egy Lázárinfón azzal találta be, hogy „neki fogalma sincs arról, hogy az én választókörzetemben 120 ezer forint nyugdíjból hogyan kell kifizetni a gáz meg villanyszámlát”. Később Orbán Viktor és Szijjártó Péter is bírálta, amiért Kapitány az energiafüggőség csökkentéséről beszélt. Szijjártó szerint Kapitány javaslatai miatt „a rezsiköltségek nagyjából háromszorosára növekednének”.