prcikk: Kiss Tibi: Nehéz helyzetben luxus pesszimistának lenni | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Kiss Tibi: Nehéz helyzetben luxus pesszimistának lenni

Hogyan látja a Quimby frontembere a rendszerváltást, az elmúlt 25 évet és a mai Magyarországot?


A Quimby budafoki próbaterme elvarázsolt hely: kívülről elhagyatott gyártelepnek tűnik, beljebb lépve azonban rögtön megváltozik a kép. A tágas helyiségben mindenütt hangszerek hevernek, a falakat pedig Kiss Tibi festményei borítják, nem mindennapi hangulatot teremtve. A csövekben zubogó víz miatt olyan érzésünk van, mintha kint állandóan esne az eső.

Itt beszélgettünk az ország egyik legnépszerűbb zenekarának frontemberével. Most elsősorban nem szakmai kérdésekre, vagy a Quimby aktuális terveire voltunk kíváncsiak, hanem arra, mit gondol Tibi a mai magyar közhangulatról, a fiatalok egyre nagyobb mértékű elvándorlásáról, illetve lehetünk-e szerinte bizakodóak a jövőt illetően.

- Épp a rendszerváltás éveiben léptél felnőttkorba. Milyen várakozásaid voltak akkor, és mi valósult meg ezekből?

- 1989-ben érettségiztünk, ezért számunkra

dupla fless volt az egész történet: egyszerre szabadult fel az ország, és mi magunk is, mint fiatal felnőttek, megkezdhettük az önálló életünket.

Ez a két dolog együttesen hatalmas örömöt és szabadságérzetet keltett bennünk, hiszen elköltöztünk otthonról, az oroszok is elmentek, mondhatni az összes szinten levetettük a béklyóinkat. Minden együtt volt ahhoz, hogy irgalmatlan lelkesedéssel vessük bele magunkat az életbe, és az ország is elinduljon egy általunk is már régóta várt új irányba. Hogy mi valósult meg ebből? Mi akkor úgy gondoltuk, az egész átmenet sokkal gyorsabb és zökkenőmentesebb lesz, nem ilyen nehézkes, "kettőt előre egyet hátra" módon fog működni. Persze fiatalok és idealisták voltunk, azért ezt hozzá kell tenni.

Arra számítottunk, hogy Magyarország pár éven belül hasonló kaliberű hely lesz, mint nyugatabbra fekvő szomszédjaink.

Nyilván az ember mindig abba az irányba tekint, amelyik szimpatikusabb számára, pedig az igazság az, hogy mi azért erőteljesen a Balkán és a nyugati világ metszéspontjában vagyunk. Csak éppen az előbbiről az említett szabadságérzet miatt a többség hajlamos megfeledkezni. Mi is azt gondoltuk, hogy 10 év se fog beletelni, és tiszta Nyugat lesz itt minden. Ami természetesen túlzott volt, mint ez utólag kiderült – ráadásul elsősorban a Nyugat erényei lebegtek a szemünk előtt, az árnyoldalakat kevésbé ismertük. Ezt nem feltétlenül gazdaságilag, materiálisan értem, sokkal inkább a kevésbé megfogható dolgokat, az eszmeiséget vártuk nagyon a kint szerzett élményeink alapján.

Névjegy

Kiss Tibor 1971-ben született Dunaújvárosban. Eredetileg képzőművész akart lenni, 16 éves kora körül kezdett komolyabban zenéléssel foglalkozni, de a festés máig megmaradt az életében. 1991-ben alapította meg a Quimby zenekart (a mai tagok közül Varga Liviusszal és Mikuli Ferenccel közösen), amely mára az ország egyik legnépszerűbb, legnagyobb rajongótáborral rendelkező együttesévé vált. Emellett tagja a Budapest Bár énekesi csapatának, illetve vendégként időnként feltűnik a Csík zenekar koncertjein is. Egy gyermeke van, aki nemrég múlt kétéves.

Mostanra már nyilván kiderült, hogy a valóság ehhez képest nagyon elmaradt a várakozásainktól, mindazonáltal így is nagyon sok klassz dolog született. És az is bebizonyosodott, hogy egy új kort elkezdeni egyáltalán nem egyszerű.

Azt vettük észre, hogy az előző rendszert egy annál sokkal vadabb és kezdetlegesebb valami váltotta fel.

A kapitalizmus mellett a demokrácia összes botlását és gyermekbetegségét is el kellett szenvednie az országnak. Ezzel mi nem számoltunk, úgy gondoltuk, hogy szép egyenes menetelés lesz az egész. De nem így történt, mint ahogy sok példa mutatja. Azóta volt már olyan, hogy kicsit közelebb éreztük magunkat az ideához – most az egész generációm nevében beszélek –, és volt hogy távolabb.

Az utóbbi időben ismét azt érzem, hogy mintha nem tudnánk eldönteni, merre akar tartani ez az ország, és közben már el is röppent 25 év.

Ma már nem lehet mindent az átkos 40 évre fogni.

IMG_0187

- Téged egyébként tizen-huszonévesen foglalkoztatott a politika, követted az eseményeket?

- A mindennapi politika egyáltalán nem érdekelt, csak a tényleg nagy kaliberű dolgokkal foglalkoztam. Például az nem volt mindegy számomra, milyen rendszerben élünk, kinek vagyunk a csatlósai, van-e demokrácia, vagy éppen lehet-e szabadon külföldre utazni. Ezek a részek természetesen fontosak voltak nekem, de a hétköznapok történései sokkal kevésbé.

IMG_0263

- Milyennek látod ma a közhangulatot Magyarországon?

- Rendkívül zavarosnak. Mindenkinek van egyfajta sajátos elképzelése az ország jövőjéről, amit főleg a politikai pártok diktálnak nekünk. Ezekre, mármint klasszikus értelemben vett pártokra pedig a mai világban egyáltalán nem lenne már szükség. Szerintem manapság már teljesen túlhaladott ez a fajta 100-150 éves ideológiákon alapuló gondolkozás. Úgy érzem,

"
kicsit olyan, mintha egy vallást kaptunk volna a politikától

nem pedig valami olyan biztonságot, hogy majd ők jó szakemberként elvezetik az országot.

Nagyon károsnak tartom, hogy a politika ennyire benne van az emberek magánéletében. Metaforikus értelemben lassan acélbetétes bakanccsal kell kirugdalni a hálószobából. Ez elég rendesen mérgezi az életünket.

Bőven elég lenne, ha egyszerűen csak bízhatnánk abban, hogy a szakemberek vezetik a rájuk bízott tárcákat és felelősen elvégzik a feladatukat. Népszerű gondolat, hogy a demokrácia a vagyonosok diktatúrája: ez a rendszer a legalkalmasabb arra, hogy a vezetők úgy bánjanak a néppel, ahogy csak akarnak. És a demokráciában lehet a legkönnyebben lopni, ami szintén nagyon furcsa és paradox helyzet. Na mindegy, ezt is megtanultuk. Meg azt is, hogy ez az új világ morális romlást hozhat a közhangulatba. Hihetetlen, hogy mennyi ember vált ellenségévé a másiknak az elmúlt két évtizedben, kizárólag a politika miatt.

IMG_0464IMG_0466

- Szerinted mikor kezdődhetett ez a folyamat, hogy a politika ennyire része lett az emberek életének?

- A rendszerváltás utáni első évek az öröm, a remény, a szabadság és a bizakodás jegyében teltek. Voltak nézeteltérések, de messze nem azzal a végső konklúzióval, hogy akkor én állok a jó oldalon, és ha te nem tartozol oda, szükségszerűen ellenség vagy. Ez az egész nagyon erősen talán csak az utóbbi tíz-tizenkét évben kezdődött, de már kicsivel korábban is látszottak a jelei. Megvadultak az emberek. És hát fejétől büdös a hal, az acsarkodó politikusoktól kapta a nép az ihletet. Az elmúlt években így szép lassan eljutottunk a nihilisztikus, reményvesztett, magyar rögvalóságig.

Hatalmas bűne ez az ország vezetőinek, hogy ilyen szintre vitték le a párbeszédet. Ma már közéleti témákról se lehet úgy beszélni, hogy ne soroljanak be ehhez vagy ahhoz az oldalhoz.

Ha nyíltan kiállsz bírálni a kormány valamelyik döntését, azzal azonnal komcsi b*zi liberális zsidó vagy, a másik oldalról mocskos Fidesz-bérenc. Holott talán csak arról van szó, hogy pont az adott dologgal nem értesz egyet. Ez beteges, hiszen a legjobb rendszereknek is kell, hogy legyenek kritikusai, az viszi őket előre. Nálunk nem lehet úgy kritizálni, hogy azonnal ne döngöljenek a földbe, és ne süssék rád, hogy a másik szekértáborhoz tartozol.

Pedig a legtöbb embert szerintem rohadtul nem érdeklik a pártkötődések, egyszerűen csak a saját életüket befolyásoló döntésekre szeretnének reagálni.

IMG_0299

- Mi a helyzet a könnyűzenében?

- Mostanában téma meg ihlet akad bőven (ez is lehet hasznos...), de a szabadság és a finanszírozás terén nem igazán vagyunk elkényeztetve.

Bár a kirakat-kultúrpolitikára olykor hatalmas összegeket áldozunk, a számomra fontos, alternatív és független területeken mégis rossz az infrastruktúra, nagy a bizonytalanság, kevés a lehetőség.

Nagyon kevés a jól működő klub, és gyakorlatilag egy kisregényt lehetne írni arról, hogy mi minden hiányzik. Ha legalább megyeszékhelyenként működhetne egy mindenki által igénybe vehető közösségi tér, annak örülnék.

Minden területen hasznos lenne megszüntetni azt a fajta urambátyám-viszonyt, ami jelenleg jellemző.

Borzalmas károkat okoz a korrupció és a munkanélküliség. A politikát vissza kéne terelni a saját területére, és minél nagyobb autonómiát adni az egyes szakterületeknek: a kultúrának, az egészségügynek, a szociális szférának, az oktatásnak, vagy éppen a civil szervezeteknek. A kisebb sejtek hatékonyabban és valószerűbben működnek. Nem egészséges, hogy mindent fentről döntenek el. Nem jó érzés komplett idiótákat látni felelős pozíciókban. Megnyugtató lenne, ha őket olyan szakemberekre cserélnék, akik pártállástól függetlenül megkapják a fejlesztésekhez szükséges anyagi forrásokat. Fel kéne számolni az olyan és hasonló disszonanciákat, hogy bár sok tízezer üresen álló bérlakás van, mégis a hajléktalanság az egyik legnagyobb társadalmi probléma manapság. Az kellene, hogy a közösség érdekei az egyéni érdekek fölé kerüljenek, mert jelenleg egy szűk elit gyakorlatilag kizsákmányolja az országot.

- Azért vannak biztató jelek is?

- Rengeteg kiváló művész, tudós, gondolkodó ember él ebben az országban, akik teszik a dolgukat. Én is, mint mindenki, nagyon örülök egy felújított játszótérnek, egy új működő klubnak, vagy autópályának, és ha egy rászoruló kisgyereknek a közösség erejével összejön az életmentő műtéthez szükséges pénz.

Jó látni azt, hogy bár sokan nem értenek egyet egymással, a nagy bajban, kardinális ügyekben mégis képes összefogni az ország.

Mindig ilyen ügyek mentették meg ennek a népnek a lelkiismeretét.

IMG_0228
IMG_0462

- Te személy szerint szeretsz itt élni?

Budapest a kedvenc városom, és szeretem Magyarországot. Az a szeretet és megbecsülés, amit mi a zenekarral, és személy szerint én is kaptam az elmúlt években az emberektől, felbecsülhetetlen. Szeretek itt élni. Olykor jó elmenni is, de jó visszatérni.

- A sok gond és probléma ellenére is?

- Azt gondolom, hogy ennek az egésznek elsősorban mi vagyunk a rákfenéi, a legtöbb bajt magunknak okozzuk. Elsősorban nekünk kéne dűlőre jutnunk azzal, mit akarunk kezdeni az anyaföldünkkel. A probléma zöme belül van, a rendszert irányító fejekben.

A külföldi barátaim gyakran sajnálkoznak, hogy milyen világ van nálunk, aztán amikor elviszem őket a pesti éjszakába, vagy akár a Káli-medencébe, leesik az álluk.

Abszolút kétpólusú az ország megítélése, lehet itt nagyon jól érezni magad, ugyanakkor kifelé megy egy olyan üzenet is, hogy azért mégse annyira felhőtlen a helyzet.

- Sok fiatal dönt úgy, hogy inkább külföldön próbál szerencsét. Szerinted miért?

- Sajnálatos, de a legnagyobb probléma az, hogy sokan nemcsak rövid-, de hosszabb távon sem látják itthon a jövőjüket. Ez vonatkozik az idősebbekre is, de ők már gyakran félnek beleugrani az ismeretlenbe, a fiatal generációban viszont nincsenek ilyen gátak. Ha nem tudnak előre tervezni, csak a kilátástalanság a biztos számukra, elég könnyen a lelépés maradhat az egyetlen alternatíva. Az is nagy baj, hogy pont egy aktív, energiával és ötletekkel teli réteg távozik, akikre a legnagyobb szükség lenne. És nem röghöz kötéssel kéne itt tartani őket, hanem lehetőségekkel, hogy önszántukból maradjanak. Ha például van egy kutyám, akivel rosszul bánok, hiába kötöm meg, belül dühöngeni fog. Ebből pedig negatív energiák születnek, és előbb-utóbb meg fog harapni.

IMG_0471IMG_0469

- Neked megfordult a fejedben valaha, hogy elmenj?

- Egy átlagemberhez képest kiváltságos helyzetben vagyok, ezért sem gondolkodtam el rajta komolyabban. Számos összetevő szükséges ahhoz, hogy az ember útnak induljon, viszont sajnos több ismerősöm is van, akik nyitva tartják ezt a lehetőséget – például nem fektetnek be itthon, nem terveznek hosszútávra, mert bizonytalanok a jövőjükben itthon. Ami engem illet, sokat utazom, évente egy-két hónapot így is külföldön töltök. Már csak azért is, nehogy „túladagolást” kapjak, másrészt frissítő olykor más kultúrákkal találkozni. Ennek az aránya ugyan változhat, de alapvetően nem tervezek elköltözni.

És ezúton is szeretném megkérni a jó embereket, hogy maradjanak itthon, mert a rosszak úgyis itt fognak. (mosolyog)

- Magyarország egyik legismertebb zenekara vagytok, százezres rajongótáborral. Tudjátok befolyásolni, miről-hogyan gondolkodjanak az emberek? Egyáltalán, van ebben szerinted felelősségetek?

- Mi egy rock 'n' roll zenekar vagyunk, az a dolgunk, hogy szórakoztassuk, utaztassuk és élményekben részesítsük az embereket. Nem szeretnék se nagy megmondó, se prédikátor lenni, hiszen annyiféle nézőpont létezik, mindenkinek megvan a maga elképzelése a világról. Persze a gondolataimat elmondhatom egy-egy történetről, hogy mindenki kiválogathassa belőle a számára hasznos részeket, de annyira nem érzem magam nagy tudásúnak, hogy mindenről meglegyen a véleményem. Inkább apróbb dolgokban tudok tanácsot adni, mondjuk hogy melyik a legjobb torzítópedál... Bár még ez is szubjektív. (mosolyog)

- A Kivándorló Blues megírásával nem lépted át ezt a magad által felállított határvonalat?

- Szerintem egyáltalán nem. Miért, mire gondolsz?

- Leginkább arra, hogy ezelőtt nem nagyon volt olyan dalotok, amibe akár vélt, akár valós politikai üzenetet lehetett belelátni, ezt viszont többen így értelmezték.

- A kivándorlás egy társadalmi probléma, bár mint ügy, nálunk politikai színezetet is kapott. A dal egy kétségbeesett szerelmes szám, amiben Magyarország egy metafora. Hallottam én is olyan sületlen véleményeket, hogy a dal kivándorlásra buzdít, de ez egy baromság.

Kivándorló Blues

Úgy kell a kutyáknak a hús

ahogy a szívnek mélabús

dallamok közt táncoló

lélek párologtató

lidércekből szőtt elem

te szürkésbarna félelem

és én mint csíkos rab ruhád

néha gondolok még rád

de köszönöm hogy elmúlt ez a szerelem.

Ha bekacsintok hogy mi van

e koszos pornó moziban

látom a bambaság korát

rejszolni át az északát

rajzolni át az arcokat

az ondó szagú vakolat

alatt vas karmokat növeszt

és a fülembe súgja ezt

i am the best markolat.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

Ki hercegnő volt egykoron

teríték lett a koncasztalon

vicsorgó élettelen hús

felzeng a woodoo-techno blues

matatnak sóvárgó kezek

az égbe nyúló terpeszek

mentén egy új világ jön el,

ahol már nincs számomra hely

ha nem leszek hát nem leszek.

Ne szoríts meg engem

ne szoríts erősen ez fáj

inkább szoríts nekem

ha menni muszáj

hidd el én veled maradnék

szívesen széjjelszakadnék

ha lenne mér'

Magyarország!

- Mit gondolsz azokról a zenekarokról (például a Kozmosz), akik viszont nyíltan, még csak nem is metaforikusan nyilvánítanak véleményt?

- Ez az ő vállalásuk, egyén- és zenekarfüggő, kit mi ihlet meg. Ráadásul egy magára valamit is adó punkzenekarnál a politikai elit ostorozása szinte kötelező téma. Rám a díszletek, vagyis a körülöttünk lévő dolgok sosem voltak akkora hatással, sokkal inkább a mögöttes tartalom. Nem fogok nyíltan rugdosni egy politikust, de általános értelemben, mondjuk a hatalommal, vagy a hatalomvággyal és az ezzel járó lelki torzulásokkal szívesen foglalkozom, mert mélyen emberi, és engem ez érdekel. Akadhat egy-egy konkrét ügy is, aminek kapcsán kiállok elmondani a véleményem, ezt viszont nem feltétlenül a művészet keretei között tenném.

"
Én világokat szeretek teremteni

amibe ezek nem férnek bele.

IMG_0332
IMG_0215IMG_0314

- Mekkora szabadságot ad neked az átlagemberekhez képest, hogy zenélésből élhetsz?

- Nagyon nagyot. Ráadásul nemcsak hogy ebből élek, de nem is függünk olyan mértékben azoktól a hatásoktól vagy folyamatoktól, amelyektől az országban rengetegen. Nekünk ilyen értelemben nincsenek főnökeink, egyedül a közönség kegyeire vagyunk bízva. Akik vagy szeretnek minket, vagy nem, vagy támogatják a működésünket, vagy nem. Úgyhogy kizárólag azzal kell foglalkoznunk, hogy őket ne csapjuk be. Ezt abban az egy esetben tudunk teljesíteni, ha önmagunkat se csapjuk be, mivel ők általában annak örülnek, ha azt csináljuk, ami természetesen jön.

- A kisfiad most múlt kétéves, az ő jövőjét milyennek látod?

Nehéz bármit is ennyire előre látni, de igyekszem egyfajta nyitottságot és lehetőséget adni neki arra, hogy tudjon majd választani. Ő azért még elég soká lesz abban a korban, mikor belekerül ebbe a mókuskerékbe, én persze addig is próbálom felkészíteni azokra a dolgokra, amiket egy szülő át tud adni a gyerekének. De ha az iskoláztatásra gondolok, már most vakarom a fejemet. Na mindegy, azon a hídon majd akkor megyünk át, amikor odaértünk.

- Mennyire vagy bizakodó általánosságban a jövőt illetően?

- Szerintem

nehéz helyzetben luxus, hogy pesszimista legyen az ember.

Mindenképpen bízni és bizakodni kell, legrosszabb esetben csalódás lesz a vége. De ha valaki nem bízik, annak állandóan rossz hangulatban fognak telni a mindennapjai, az meg kinek jó? Én bizonyos szempontból realista vagyok, de nem puffogok sokáig dolgokon, inkább nekiállok keresni a megoldást. És bízom abban, hogy hosszú távon minden probléma megoldódik. Enélkül akár már most elkezdhetném ásni a síromat.

Ha tetszett az interjú, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Simor András szerint annak a börtönbe kerüléséről kellene beszélni, aki Matolcsy Ádámot a húsosfazékhoz engedte
A jegybank volt elnöke szerint elfogadhatatlan, hogy semmi sem történik, miközben az ügyészség ennyire felderített ügyet kapott. Simor András arról is beszélt, hogy egyetlen ember elhelyezése 300 millióba került a jegybank új épületében, ami példátlan arcátlanság.


Simor András, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke az ATV-ben beszélt Matolcsy-korszak botrányairól. A  luxusirodákról és a 30 milliós mosdóról szóló hírekre reagálva Simor azt mondta, őt nem a képek, hanem a számok érdeklik. Kiszámolta, hogy a felújítás horribilis összegbe került.

„Én azt számoltam ki, hogy durván 8 millió forintba került egy négyzetméter abban a jegybankban, ami jó állapotban volt, amikor én azt elhagytam 2013-ban.”

Egy másik számítása szerint egyetlen ember elhelyezése 300 millió forintba került. „Hát ezek akkora számok, amik példátlanok és arcátlanok” – minősítette az összegeket.

Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető azon kijelentésével kapcsolatban, hogy Matolcsy Ádámnak börtönben a helye, ha igazak, amit az újságírók állítanak, Simor Andrásnak két problémája is van. Egyrészt szerinte nemcsak újságírók állítanak dolgokat, hanem az Állami Számvevőszék és az MNB is tett feljelentést. Másrészt a felelősség nem Matolcsy Ádámé.

„Valamiért Matolcsy Ádám odakerült a húsos fazékhoz, és inkább azt kellene felelősségre vonni, és annak a börtönbe kerüléséről kellene polemizálni, aki Matolcsi Ádámot odaengedte húsosfazékhoz.”

A volt jegybankelnök szerint az a kormányzati kommunikáció, amely szerint az MNB függetlenségére hivatkozva nem foglalkoznak a jegybanki gazdálkodással, egyszerűen hazugság.

„A Nemzeti Bank függetlensége az alapvetően a monetáris politikára vonatkozik, az alapítványosdinak semmi köze a monetáris politikához és az ingatlan felújításnak sincs semmi köze a monetáris politikához” – szögezte le. A nyomozás lassúságát elfogadhatatlannak tartja. „Ennyire felderített ügyet az ügyészség nem tudom, mikor kapott utoljára. Ahhoz képest, hogy nem történik semmi, ezt én nem tartom elfogadhatónak.”

A világgazdasági helyzetről a volt jegybankelnök azt mondta, „egyáltalán nem rózsás a helyzet.”  Szerinte a fő probléma a politikai és katonai döntések miatti kiszámíthatatlanság.

Ez a beruházások és a gazdasági működés befagyásához vezet. „Befagy minden működés, befagynak a beruházások, mindenki áll és vár, hogy majd egyszer megnyugszanak a piacok, de ezt a befagyást, ezt utána nem lehet behozni.”

A magyar gazdaság jövőjével kapcsolatban úgy véli, bármilyen új kormány is jön, nehéz helyzetet örököl. „Az a kérdés, hogy bevallja-e, hogy nehéz a helyzet, vagy nem vallja be”. Szerinte 2020 óta példátlanul alacsony, egy százalék körüli a növekedés. A kiutat egy teljes gazdasági szerkezetváltásban látja. „Alapvetően át kellene alakítani a magyar gazdaságot egy tiszta versenyen alapuló, világos teljesítményen alapuló piacgazdasággá abból az állami korrupt mutyi-gazdaságból, ami most van” - fogalmazott.

Úgy látja, a beruházások folyamatosan estek az elmúlt években, ami nem véletlen. „Gyakorlatilag alacsonyabb szinten vannak most, mint 2018-ban.”

Simor András beszélt a jegybank kamatdöntéséről is. Szerinte nem volt meglepetés, hogy maradt az alapkamat. Arra a kérdésre, hogy az iráni konfliktus nélkül lehetett volna-e kamatcsökkentés, úgy felelt, még akkor is ambiciózusnak tartotta volna, de így semmiképpen. „Csökkentés? Manapság?” – tette fel a költői kérdést.

Szerinte ha csökkent volna az alapkamat, annak komoly következményei lettek volna. Valószínűleg egy forintgyengülés következett volna be, és nem lett volna összhangban az inflációs kilátásokkal.

A válsághelyzetben a jegybank legfőbb dolga a stabilitás megteremtése – vélekedett. „Tehát ilyenkor kell kiállni amellett, hogy nyugi, mi rajta tartjuk a kezünket a kormányon, nem lesz baj, lesz likviditás a piacon, megtartjuk az inflációt, És ez az, amit most a jegybank csinál” – fogalmazott.

A jegybank múlt heti döntését, amellyel 60 milliárd eurós devizatartalékot szabadított fel az energiaimportáló vállalatoknak, a forintstabilitás szempontjából indokoltnak tartja. „Ez pont azért kell, hogy ne kelljen a piacon vásárolni, és ez ne vigye el az árfolyamat” – magyarázta.

Simor András szerint egyértelműen a jegybank új vezetésének és kamatpolitikájának köszönhető, hogy a forint erősebb, amióta nem Matolcsy György az elnök.

Az új vezetés gazdálkodásával kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte, bár nem lenne nehéz jobban csinálni, mint az előző vezetés, még van mit javulni. Példaként említette, hogy 2025 első félévében a működési költségek majdnem 7 százalékkal nőttek, ami jóval az infláció felett van. „Lehet, hogy még nem volt elég idejük, hogy egy kicsit körmére nézzenek ott azoknak, akik szeretik költeni a pénzt?” - tette fel a kérdést az ATV műsorában.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pethő András a Direkt36-nak kitálaló századosról: Elmondta, hogy kész ennek megfizetni az árát, nagyon tisztán megfogalmazta, hogy ő miért teszi ezt
A Direkt36 alapító-szerkesztője szerint Szabó Bence számított a következményekre, és tudatosan vállalta a kockázatot. A cikk elkészítésének körülményeiről elmondta, hogy rendkívüli óvintézkedéseket tettek, mert tudták, hogy egy „elképesztően érzékeny sztoriról” van szó.


Pethő András, a Direkt36  újságírója beszélt a TISZA Párt elleni titkosszolgálati műveletről és a nyomozásba történő beavatkozásról kitálaló nyomozó, Szabó Bence ügyének legfrissebb fejleményeiről a Telexnek. Pethő a Direkt36 egyik alapítója, szerkesztője és ügyvezető igazgatója, aki a héten megjelent cikk társszerzője is Wirth Zsuzsannával. Elmondása szerint a cikkük megjelenése után eljárás indult a százados ellen, akit gyanúsítottként hallgattak ki. A lap munkatársa szerint Szabó Bence számított a következményekre, és tudatosan vállalta a kockázatot.

Az újságíró közölte, hogy bár a cikk megjelenése óta személyesen nem beszélt Szabó Bencével, a jogi képviselőjén keresztül tudják, mi történt vele. Elmondása szerint a nyomozónál tegnap házkutatást tartottak, először a Nemzeti Nyomozó Irodában (NNI) lévő munkaállomását kutatták át, majd a lakásán folytatták, végül éjjel kettőkor a Központi Nyomozó Főügyészségen hallgatták ki. „Kihallgatták hivatali visszaélés gyanújával. Ez a gyanúsítás ellene. Nem tett vallomást, úgyhogy hajnali négykor távozhatott is az ügyészségről” – részletezte a történteket. Hozzátette, nincs információjuk arról, hogy más nyomozó ellen is indult volna eljárás.

Pethő szerint Szabó Bence számított arra, hogy az élete felborul a cikk hatására. Állítása szerint a vele készült videófelvétel is részben pont azért készült, hogy rendelkezésre álljon, ha eljárás alá vonják. „Az volt a megállapodásunk, amikor február végén rögzítettük ezt a felvételt, hogy csak akkor fog nyilvánosságra kerülni, ha ő ehhez hozzájárul. Benne volt a pakliban, hogy ez soha nem fog napvilágot látni” – magyarázta. Az engedélyt végül egy közvetítőn keresztül kapták meg, miután elindult az eljárás a százados ellen.

„Ami interakcióm volt Szabó Bencével a felvétel készítése során, azt láttam, hogy nagyon ténytisztelő ember. Amikor mond valamit, azt alátámasztja tényekkel, ha következtet, akkor elmondja, miért következtet úgy. Nem beszél a levegőbe” . mondta az újságíró.

Az újságíró szerint az NNI-t nem érhette meglepetésként a cikk, mert bár előre nem mutatták meg nekik, egy nagyon részletes kérdéssort küldtek, amiből a nyomozók összerakhatták a történetet. Úgy véli, legalább 24 órával a megjelenés előtt tudhattak a készülő anyagról. Kiemelte, hogy a cikkben több forrásra is hivatkoznak, akik különböző szemszögből látták az eseményeket.

Szabó Bence motivációiról szólva azt mondta, a nyomozó a felvétel végén „nagyon tisztán, egyértelműen megfogalmazza, hogy ő miért teszi ezt”. Az újságíró szerint a századosnak megvolt a belső motivációja, és tudta, hogy ennek ára lesz. „Azt is elmondta, hogy kész ennek megfizetni az árát” – idézte fel. Bár a nyomozó jogászokkal is egyeztetett, és elvileg nem követett el bűncselekményt, az újságíró szerint tisztában volt vele, hogy „ha nagyon akarnak, akkor találnak valamit.”

A cikk elkészítésének körülményeiről elmondta, hogy rendkívüli óvintézkedéseket tettek, mert tudták, hogy egy „elképesztően érzékeny sztoriról” van szó. „Zsuzsival egymás között sem a szokásos módon kommunikáltunk, nagyon sokat beszéltünk személyesen, kint az utcán vagy különböző helyeken, mindenféle eszköz nélkül” – fogalmazott. Annak viszont örül, hogy a Szabó Bencével szembeni eljárás csak a cikk megjelenése után indult meg, ami szerinte azt mutatja, hogy az óvintézkedéseik működtek. Azt is elárulta, hogy a nyomozó már a cikk megjelenése előtt beadta a leszerelési kérelmét.

Az újságíró beszélt arról a frusztrációról is, amit a titkosszolgálati beavatkozás okozott a nyomozók körében. Szerinte a kollégákat zavarta, hogy egy „politikai és titkosszolgálati játszma közepén vannak”, és emiatt komoly erőforrásokat vontak el a valóban fontos ügyektől. „Itt gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekről beszélünk, az egyik legdurvább bűncselekménytípusról. Azzal, hogy őket például rávezették erre a Tisza-ügyre, komoly erőforrásokat vontak el” – mondta. Szabó Bencét professzionális, ténytisztelő embernek írta le.

A Nemzetbiztonsági bizottság ülése után nyilvánosságra hozott, Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) által jegyzett levélről az újságíró azt mondta, az nem reagál a cikkük lényegi állításaira. Szerinte a jelentés korábbi, 2022-es és 2023-as eseményekről szól, amikor a TISZA Párt még nem is létezett a mai formájában.

Úgy látja, a levél „egyáltalán nem reagál arra, hogy volt ez a titkos művelet a Tisza Párt ellen”, ahogy arra sem, hogy az AH miért irányítgatta a nyomozást. „Az ügy nagy kérdéseinek egyikére sem adott semmiféle választ az a jelentés” – szögezte le.

Pethő szerint egy működő demokráciában egy ilyen ügy után független szerveknek kellene vizsgálódniuk, de Magyarországon ezek az ellenőrző funkciók leépültek. Állítása szerint Szabó Bence éppen ezért fordult a nyilvánossághoz. „Azt mondta, hogy erről az ügyről tudomása van magának a rendőrségnek, az egyik legfontosabb titkosszolgálatnak, az AH-nak, tudomása van valahogy az ügyészségnek is (...) és senki nem csinál semmit. Vagy amit csinál, az éppen az igazság eltusolására irányul” – idézte a nyomozót.

„Azért döntött úgy, hogy a nyilvánossághoz fordul, mert sehová máshova nem tudott.”

Arra a kérdésre, hogy a kormány tudhatott-e az ügyről, azt válaszolta, nehezen feltételezhető, hogy egy ilyen szintű, az egyik legfontosabb politikai erőt érintő ügyről ne tudna valaki a kormányban, de konkrét információja erről nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Pirospontot érdemel, nem is egyet” – ügyvédje szerint hős a Tisza-ügyet kirobbantó nyomozó
Szabó Bence ügyvédje azt mondja, elhamarkodottan gyanúsították meg a századost, és egy ideig azt sem tartotta kizártnak, hogy őrizetbe veszik. Úgy látja, főnyomozó rendkívüli kockázatot vállalt, és amit feltárt, egy nagyon súlyos történet.


A Direkt36 oknyomozó cikke utáni napon, a délutáni órákban kezdődtek az események a Nemzeti Nyomozó Iroda épületében – mondta a Partizánnak adott interjúban Laczó Adrienn, Szabó Bence volt nyomozó ügyvédje. Állítása szerint a cikk megjelenése után az NNI-n belül ki akarták deríteni, hogyan szivárogtak ki az információk, ami szerinte egy munkahelyen normális eljárás. Az ügyvéd elmondása szerint ennek során „mindenféle magasrangú személyek jelentek meg” az irodában.

Laczó szerint a helyzet akkor változott meg, amikor egyértelművé vált, hogy az érintett csoport összes dolgozóját „valamiféle vegzálásnak fogják alávetni”. Ekkor lépett elő Szabó Bence.

„Bence maga fölállt, és azt mondta, hogy ő nem szeretné ennek kitenni a kollégáit, és elmondja, hogy ő volt” – közölte az ügyvéd, aki szerint ez egy rendkívül bátor dolog volt védencétől.

Az ügyvéd hozzátette, hogy Szabó Bence már korábban bejelentette a lemondását, és májusban mindenképpen leszerelt volna, mert az egész helyzet „nagyon komoly meghasonlást okozott a választott hivatásával szemben”. Az események hatására azonban önként aláírt egy kérelmet, hogy a szolgálati viszonyát azonnali hatállyal, a felmondási idő lejárta előtt szüntessék meg.

Miközben ez zajlott, már várták a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeit, akik egy idő után meg is érkeztek – folytatta Laczó Adrienn. Elmondása szerint közölték Szabóval, hogy házkutatást fognak tartani a munkahelyén, a lakásán és a gépkocsijában. Az ügyvédet este kilenc óra körül hívta fel a nyomozó, addigra a kutatás a munkahelyén már megkezdődött. A házkutatások során elsősorban adathordozókat – merevlemezt, telefont, pendrive-okat –, valamint néhány feljegyzést foglaltak le.

Laczó elmondása szerint az NNI-ben közölték velük, hogy a nap a főügyészségen fog folytatódni, ahol Szabó Bencét gyanúsítottként hallgatják majd ki.

„Megmondom ezt, hogy ez engem egy kicsit váratlanul ért. A kutatás részét azt értem, de hogy milyen alapon gyanúsították meg úgy, hogy egy árva nyomozati cselekmény még nem történhetett, milyen alapon jutottak arra a következtetésre, hogy itt egészen biztosan bűncselekmény történt, azt nem” – fogalmazott az ügyvéd.

A volt nyomozót hivatali visszaéléssel gyanúsítják. Laczó Adrienn szerint a bűncselekmény megvalósulásához az is szükséges, hogy az elkövető jogtalan előny szerzése vagy jogtalan hátrány okozása célzatával cselekedjen. „Én a magam részére úgy gondolom, hogy ez a célzat semmiképpen nem megállapítható az ő esetében” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte az ügyészségnek jelenleg nem lehet annyi adata, amivel ezt a célzatot meg tudná állapítani.

Véleménye szerint ez egy „rendkívül elhamarkadott gyanúsítás” volt.

A gyanúsításban az szerepel, hogy konkrét nyomozati iratokat, jelentéseket adott át a sajtó munkatársainak, akik ezzel jogtalan előnyhöz jutottak. Lacu ezt egy „nagyon erőltetett dolognak” tartja.

Szabó Bence a kihallgatásán nem tett vallomást. Ügyvédje szerint olyan idegi és fizikai állapotban volt, hogy nem tudott volna józanul gondolkodni.

„Tehát én nem tartottam volna jónak ebben a szituációban” – mondta Laczó, aki szerint egy ilyen horderejű lépést akkor kell megtenni, amikor valaki „a szellemi képességei teljes birtokában van, és nem amikor hullafáradt és nyilván érzelmileg is rendkívül kizsigerelt, hiszen éppen az élete omlott össze”.

Az ügyvéd szerint a bűncselekmény egyik alapkritériuma, hogy a cselekmény veszélyes legyen a társadalomra. Úgy véli, ebben az esetben a Szabó Bence által feltárt „rendkívüli visszaélés” napvilágra kerülése társadalmi érdek.

„Nemhogy veszélyes lenne a társadalomra, aki ezt végre hagyja, hanem hát pirospontot érdemel, nem is egyet. Mert nagyon komoly személyes kockázatot vállalt és egy nagyon fontos dolgot hozott mindannyiunk tudomására” – fogalmazott.

Laczó Adrienn elmondta, volt egy pont, amikor nem volt biztos abban, hogy védencét nem veszik-e őrizetbe, de erre végül nem került sor, hajnali négy órakor hazamehetett. Tudomása szerint az ügyben kizárólag Szabó Bence ellen folyik eljárás. Az azonnali gyanúsítást rendkívülinek tartja, és szerinte nehéz nem arra gondolni, „hogy ezt valahol valaki elhatározta, hogy este gyanúsítás lesz”.

Az ügyvéd nem tartja reménytelennek az ügyet. Szerinte a másik oldalon egy „olyan ordas visszaélés” történt, amit minden jogász átlát.

„Én azért azt gondolom, hogy a magyar bíróságokon bőven dolgoznak olyan bírók, akik nem asszisztálnának ahhoz, hogy itt a hírvívőt lőjék le, ahelyett, hogy a visszaélést tárják fel” – mondta.

Emellett jogi érvei is vannak, mivel álláspontja szerint a bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, így szerinte vádemelésre sem kellene sort keríteni. A nyomozás lezárulta szerinte legalább több hónapot vesz igénybe.

A volt nyomozó jelenlegi állapotáról Laczó elmondta, hogy védence most próbálja feldolgozni a történteket. Mivel a telefonját elvették, viszonylag el van vágva a külvilágtól, és rendkívül fáradt mind fizikailag, mind érzelmileg. Az ügyvéd szerint ha valami egyértelmű volt a kutatás során, az az, hogy Szabónak a hivatása volt az élete.

„Iszonyatosan sajnáltam őt tegnap, mert ha valami egyértelmű volt, abból, amit a kutatás során megismerhettünk, hogy őneki ez volt az élete. Ez a hivatás” – mondta.

Az NNI-ben megjelent magas rangú tisztekről az ügyvéd elmondta, rendkívüli volt a jelenlétük. „Olyan vezetők, akik nem szoktak ezekben a régiókban megjelenni, annál magasabban mozognak. Nyilvánvalóvá tették, hogy itt magasabb érdek munkál, és hogy mindenképpen ki akarják deríteni, hogy mi történt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a vezetők egyértelművé tették, addig nem mennek haza, amíg ki nem derül a szivárogtató személye. Ez volt a pont, amikor Szabó Bence felállt.

Laczó Adrienn arról is beszélt, hogy egy ilyen ügyben a bíróság értékelhetné az erkölcsi, lelkiismereti szempontokat. „Én azt gondolom, hogy minden további nélkül ezt lehetne értékelni a mai jogrendszer keretein belül is” – mondta.

A volt bíró szerint az eset egy „állatorvosi ló”, ami rávilágít mindenre, ami a rendszerben diszfunkcionális. „Ha igaz az, ami körvonalazódik, hogy ezt a bejelentési lehetőséget kihasználva hozták olyan helyzetbe a Nemzeti Nyomozóiroda munkatársait, hogy egy abszolút fals gyanúra repüljenek rá, és végezzenek olyan házkutatást, amit az Alkotmányvédelmi Hivatal nem végezhet el, akkor ez egy nagyon-nagyon súlyos történet” – jelentette ki.

Az interjú végén az ügyvéd elmondta, végtelenül büszke arra, hogy Szabó Bence őt választotta.

„Én annyira tisztelem őt ezért az elhatározásáért, hogy olyan sziklaszilárd elvei vannak, amivel úgy élt velük, hogy igazából a saját karrierjét feláldozva és egy nagyon komoly személyes kockázatot vállalva kiállt a nyilvánosság elé, tehát én azt gondolom, hogy ezt meg kell süvegelnünk mindannyiunknak” – zárta szavait.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Trump Amerikája példátlanul gyorsan számolja fel a demokráciát, a hanyatlás sebessége Oroszországét és Magyarországét is felülmúlja”
Martin Wolf, a Financial Times publicistája szerint Amerikában is az történik, hogy a végrehajtó hatalom belülről dönti meg a rendszert. Wolf a korrupció arcátlanságát nevezi a legkirívóbb jelenségnek. Egyre többen élnek autokráciában, és egyre kevesebben demokratikus országokban a világon.


Martin Wolf, a Financial Times vezető publicistája szerint a demokrácia világszerte súlyos veszélyben van. Véleményét két friss jelentésre alapozza: a svéd V-Dem „Szétesik a demokratikus korszak?” és az amerikai Freedom House „Az autokrácia növekvő árnyéka” című kiadványára. Wolf szerint ezekből két alapvető dolog derül ki.

Az egyik, hogy a két évtizede tartó „demokratikus recesszió” mára „demokratikus depressziónak” tűnik. A másik, hogy állítása szerint a 2025-ben hivatalba lépett Trump-adminisztráció idézte elő a leggyorsabb hanyatlást egy jelentős demokrácia állapotában a közelmúltban.

A Freedom House szerint „a globális szabadság 2025-ben a 20. egymást követő évben csökkent. Összesen 54 országban romlottak a politikai jogok és a polgári szabadságjogok, míg mindössze 35 országban regisztráltak javulást.” Wolf hozzáteszi, hogy a V-Dem nemcsak az érintett országok, hanem az érintett emberek száma alapján is méri a hanyatlást. Arra a következtetésre jut, hogy 2005 és 2025 között az autokráciákban élő világ­népesség aránya 50-ről 74 százalékra nőtt, a valódi liberális demokráciákban élők aránya pedig, amelyek a választások mellett a polgári és jogi jogok teljes skáláját kínálják, 17-ről mindössze 7 százalékra zuhant. A V-Dem szerint a világon soha korábban nem volt ennyi ország, amely egyszerre „autokratizálódott” volna.

Wolf szerint a legfontosabb, hogy ez a folyamat az Egyesült Államokban is zajlik. Mint írja, a V-Dem összesített indexe az amerikai demokrácia állapotáról az 1965-ös szintre esett vissza, közvetlenül az 1964-es polgárjogi törvény utáni időszakra.

„Ezúttal azonban a klasszikus példáját látjuk annak, ahogy a végrehajtó hatalom megpróbálja belülről megdönteni a liberális demokráciát. A végrehajtó hatalom törvényhozási korlátai – vitathatatlanul a legalapvetőbb alkotmányos korlát – a V-Dem szerint 100 éve nem látott mélypontra süllyedtek. A polgári jogok és a törvény előtti egyenlőség a hatvanas évek közepének szintjére esett vissza, és a »szólásszabadságról« szóló fecsegés ellenére a véleménynyilvánítás szabadsága az ötvenes évek eleje óta a legalacsonyabb szinten van.”

A publicista szerint egyedül a demokrácia választási elemei maradtak érintetlenek, legalábbis egyelőre.

Wolf a korrupció arcátlanságát nevezi a legkirívóbb jelenségnek, szerinte szinte teljesen eltűnt az a gondolat, hogy a közhivatal bizalmi pozíció, nem pedig a személyes gazdagodás lehetősége.

A Freedom House szerint az amerikai demokrácia minősége most Dél-Afrikáéval azonos szinten van, a V-Dem szerint pedig az USA hanyatlásának üteme 2025-ben messze meghaladta Oroszország, India, Törökország vagy Magyarország leépülésének kezdeti sebességét.

Wolf felteszi a kérdést, hogy vajon a kormányzat mindent megtesz-e a novemberi félidős választások megnyeréséért.

A publicista szerint a történelemben a demokrácia ritkaságnak számít, különösen a nagyhatalmak esetében, és csak a 20. század végén vált globális normává, amiben az USA-nak döntő szerepe volt.

„A hatalom még megvan, bár a Trump-kormányzat támadást indított annak alapjai, a jogállamiság, a biztonságos tulajdonjogok, a hatékony kormányzás, a fejlett tudomány és a sajtószabadság ellen. A példa azonban már nincs meg. A világ számára az Egyesült Államok naponta demonstrálja, hogy elutasítja azokat az értékeket, amelyekről az emberek azt hitték, hogy képviseli őket”

– írja.

Wolf szerint bár az USA sosem volt tökéletes példakép, a világ mégis ezeket az ideálokat társította hozzá. Végül kifejti, hogy nem hajlandó a kétségbeesésre, mert továbbra is a politika legnagyszerűbb eszméinek tartja azokat az elveket, hogy az állam a népé, hogy az embereket hagyni kell beszélni és meg kell hallgatni őket, és hogy senkire sem lehet abszolút hatalmat bízni.

„De ostobaság lenne azt hinni, hogy ezek biztonságban vannak. Ismét a legsúlyosabb veszélyben forognak”

– zárja sorait.

A V-Dem Intézet 2026-os Demokráciajelentése szerint 2025 végére a világ lakosságának 74 százaléka élt autokráciában, míg a liberális demokráciákban élők aránya 7 százalékra csökkent.

A jelentés az Egyesült Államokat is kiemeli, amely a dokumentum szerint több mint fél évszázad után vesztette el „liberális demokrácia” besorolását, elsősorban a médiaszabadság romlása és a Kongresszus végrehajtó hatalmat korlátozó szerepének gyengülése miatt. A törvényhozói kontroll 2025-ben több mint százéves mélypontra került az országban.

A Freedom House Freedom in the World 2026 című jelentése szerint 2025 volt zsinórban a huszadik év, amikor a globális szabadság szintje összességében csökkent. Ezzel párhuzamosan az amerikai sajtószabadság mutatói is történelmi mélypontra süllyedtek a nemzetközi rangsorokban. Eközben több szervezet, például a Brookings Intézet is, nyilvánosan elérhető adatbázisokban követi a második Trump-kormányzat rendeleteit és szabályozási lépéseit.

A cikkben említett Martin Wolf a Financial Times vezető gazdasági és véleménypublicistája. A V-Dem (Varieties of Democracy Institute) a Göteborgi Egyetem kutatóintézete, amely a demokrácia állapotát méri, míg a Freedom House egy 1941-ben alapított amerikai civil szervezet, amely évente értékeli a politikai és polgári szabadságjogokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET: