Kiss Tibi: Nehéz helyzetben luxus pesszimistának lenni

Orbán Viktor csütörtök esti intejújában elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyar Péter felszólította Sulyok Tamást, mondjon le, mert szerinte méltatlanná vált a köztársasági elnöki poszt betöltésére. A Tisza Párt elnöke számos más közjogi méltóságot, állami vezetőt is távozásra szólított fel. Hozzátette, ha önként nem állnak fel, a kétharmaduk segítségével érik el a céljukat.

El lehet-e jogállami eszközökkel eltávolítani a Fidesz által kinevezett, de a hatalomváltás után is a helyükön maradó tisztségviselőket? Mi a teendő a köztársasági elnökkel, a legfőbb ügyésszel vagy az Alkotmánybíróság tagjaival? Milyen módon lehet megakadályozni, hogy a jövőben egyetlen pártnak újra kétharmados, bebetonozott hatalma legyen? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel.

— Hogyan lehet jogállami módon, mégis hatékonyan elmozdítani azokat a tisztségviselőket, akik a Fidesz-kormány alatt kerültek pozícióba? Lát erre megoldást?

— A kétharmad birtokában érezhető, hogy az előző rendszert ez a választás szinte népszavazásként söpörte el. Ez óriási legitimitást ad a következő kormánynak. A kétharmad egyik jelentősége ez, a másik pedig az a szabadság, hogy az Alaptörvénytől kezdve mindenféle jogszabályt felül lehet írni vele. Ezzel élt vissza az előző hatalom. Ezen változtatni kell a jövőben, de most ez a helyzet. Ez a nagyon erős legitimitás a következő kormányzat kéréseit nyomatékossá teszi. Először fel kell vetni ezeknek a vezetőknek és testületi tagoknak, hogy szíveskedjenek felállni a helyükről, mert ők nem erre szerződtek.

A hatalom megbukásával ez a vállalásuk okafogyottá vált. Távozniuk kell, hogy átadhassák a pozíciókat olyanoknak, akik valóban az alkotmányos feladatuk ellátása céljából vállalják majd ezeket a beosztásokat. Ennek a kérésnek vagy eleget tesznek ezek az érintettek, vagy nem. Azt gondolom, a magyar demokrácia, a magyar társadalom és a saját reputációjuk megőrzése végett is az a helyes döntés, ha eleget tesznek a kérésnek. Főként azért, mert tudatában kell lenniük annak, hogy a kétharmad birtokában a jogi megoldások az eltávolításukra megtalálhatók.

— Kezdjük a köztársasági elnökkel.

— Én azt gondolom, hogy ezt a helyzetet kellően érzékeltette Magyar Péter, amikor meglátogatta a köztársasági elnököt, és megkérte arra, hogy az alkotmányos kötelezettségének ellátása után, miután összehívja a parlamentet és kijelöli a kormányfőt, mondjon le és távozzon. Erre nem kapott elzárkózó választ, tehát lehet, hogy ez így megoldódik, és ez helyes is lenne. Azt lehet mondani, hogy ez volt az a mozzanat, amire Fleck Zoltán professzor utalt, és amiből nagy botrány lett: ő akkor a „kényszeríteni” szót használta, ami valóban nem volt a legszerencsésebb, de tartalmilag erre gondolt. Arra tehát, hogy a megnyert választás után a köztársasági elnököt emlékeztetni kell ezekre a körülményekre. Fel kell hívni a figyelmét, hogy a parlament összehívását és a győztes párt vezetőjének miniszterelnöki jelölését már csak azért is teljesítenie kell, mert az ő alkotmányos kötelezettsége, a nemzet egységének megjelenítésén túl, az államszervezet demokratikus működése fölötti őrködés. És ez rá, saját magára is vonatkozik. Ezt vagy elfogadja a jelenlegi köztársasági elnök, vagy ha nem, akkor a jogi megoldást kell megtalálni.

— Sulyok Tamás esetében hogyan lehet ezt kivitelezni, ha az Alkotmánybíróságnak is rá kell bólintania, ami szintén olyan emberekkel van tele, akiknek a távozásáról szó van?

— Amit a Fidesz létrehozott, egy kristályszerkezethez hasonlít. Kiépítették a hatalmukat és a hatalomgyakorlás hátterét, bízva abban, hogy nem buknak, de ha mégis, a következő hatalomnak nincs kétharmada. Ha nincs kétharmada, akkor a 12, 9, 6 évre kinevezett, odaültetett emberek pozíciójából ellehetetleníthető a következő kormányzat működése. Ebben csalatkozniuk kellett, mert kétharmadot nyert a következő kormányzat.

A köztársasági elnök esetében például, ha az Alkotmánybíróságot a jelen állapotában valahogy felszámolja ez a politikai hatalom, akkor a köztársasági elnök pozíciója is ingataggá válik, ha egy olyan Alkotmánybíróság jön létre, amely tényleg az alkotmányos kötelezettségét teljesíti. Ehhez többféle technikával hozzá lehet nyúlni. Példaként mondom csupán, hogy ezt az Alkotmánybíróságot ebben a formájában fel lehet számolni, és a funkcióját ellátó testületet inkorporálni lehet a Legfelsőbb Bíróságba, amit jelenleg Kúriának hívnak. Ha ez megtörténik, a jelenlegi alkotmánybíróknak megszűnik a pozíciója, és kinyílik a lehetőség az új feladatot ellátó személyek parlamenti megválasztására. Akkor létrejön egy új szerv, egy új beágyazottsággal, nagyjából az eddigi alkotmánybírósági funkciók ellátására hivatottan.

— Ez elég sok időnek tűnik.

— Szerintem ez nem hosszú idő. Ha megalakul a parlament, ezt viszonylag gyorsan, rohamtempóban meg lehet oldani.

— A rohamtempójú törvénykezésről rossz emlékeink vannak az előző kormány idejéből.

— Ezt valóban nem lehet folytatni. Azonban egészen biztos, hogy a tényleges hatalomátvételt most csak egy nagyon gyors tempóban lefolytatott, célirányos törvénykezéssel lehet megoldani. Ezt nem lehet elhúzni. A kormányzat működésképtelen lesz, ha ezek a személyek a funkciójukban maradnak. De a különböző testületeket elfoglaló, vezető pozícióban lévő személyek esetében nincs egységes recept.

Márpedig annak feltétele, hogy valaki az ország legfőbb bírója legyen, hogy ténylegesen bíróként dolgozzon egy hosszabb ideig. Ezt felülírták egy személyre szóló törvénnyel. Itt már ennek az alkotmányossága is kétségbe vonható, és ezen az úton el lehet indulni. Ez a két példa azt demonstrálhatja, hogy nincs egységes recept a problémakör kezelésére. De abban egyet kell értenem a jövendő miniszterelnökkel, hogy ezzel a személyi állománnyal nem lehet együttműködni. Amíg ők a jelenlegi pozíciójukban vannak, addig az alkotmányos működés visszaépítése lehetetlen.

— Hogyan lesznek az új tisztségviselők kiválasztva? Ha ismét csak egypárti jelöléssel nevezik ki őket, az rossz emlékeket ébreszt.

— Az politikai, nem jogi kérdés, hogy bevonják-e a jelölésbe a másik két, most már  kispártot, vagy sem. Ezt nekem nem kell eldönteni.

Ez ennek ellenére nem sikerült. Ez egy borzalmas helyzet, amit úgy kell felszámolni, hogy csak a minimum változtatást, a szükséges minimumot kell és szabad végrehajtani. Ennek a jeleit látom a jövendő miniszterelnök eddigi közléseiből. Például azt mondta, hogy a jegybankelnököt nem érinti ez a változás az ő elképzelése szerint.

— Annyira nem, hogy a leendő pénzügyminiszter már egyeztetett is Varga Mihállyal.

— Valóban csak azokat a pozíciókat szabad érintenie, ahol olyan személyek ülnek, akikkel nyilvánvaló, hogy alkotmányosan lehetetlen együttműködni. Akik csak azért vannak ott, hogy, ahogy ez el is hangzott valahol, botok legyenek a küllők között.

— Ha sikerül kiszedni a botokat a küllők közül, akkor villámgyorsan el is kell torlaszolni az utat, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Ez egy arányosabb választójogi törvényt jelent?

— Igen, valószínűleg a választási törvényt is arányosabbá kell tenni, és magának a kétharmados törvénykezésnek a rendszerét is át kell alakítani. Ebből vonjuk most ki az Alaptörvény – az Alkotmány – védelmét. Olyan alkotmányt kell létrehozni, ami nem változtatható egyszerű kétharmaddal. Ennek több technikája van: például két egymást követő parlamentnek kell ugyanazt a döntést meghoznia; vagy négyötödös előkészítés kell hozzá. Erre már volt próbálkozás.  Amikor az SZDSZ-nek és az MSZP-nek közösen meglett volna a kétharmada az 1994-1998-as ciklusban, nem éltek a lehetőséggel, hanem egy négyötödös bizottság előkészítő munkáját tették volna kötelezővé.

Tehát jobban kell védeni a majdani alkotmányt, mint ahogy a módosított, 1949. évi XX. törvény volt védve, kizárólag a kétharmadosság megkövetelésével. Akkor a rendszerváltáskor azt gondolta mindenki, hogy kétharmados hatalom nem fog létrejönni. Márpedig egyszer létrejött, és onnan el lett szúrva az egész. A kétharmados törvényeket a rendszerváltozáskor alapvetően arra találták ki, hogy az alapjogok sérthetetlenségének zálogai legyenek, tehát alapjogvédelmi törvények legyenek. Ezzel szemben hatalomvédelmi törvények lettek.A mai kétharmados törvények a most elmúló hatalom mozdíthatatlanságát voltak hivatottak szolgálni. Vissza kell állítani azt a rendet, hogy a kétharmados törvény az eredeti funkciójának megfelelően működjön.

— Ehhez arányosabbá kell tenni a választást, hogy ne lehessen ilyen könnyen kétharmadhoz jutni.

— Persze, és a legfontosabb dolgokban, tehát az alkotmánymódosításhoz, ne legyen elég a kétharmadosság.

— Milyen technika lehet, ami a kétharmadosságon túlmutat?

— Amiket az előbb elmondtam. A népszavazás megkövetelése. Felemelni a kétharmadot először is négyötödre, ez persze még nem oldja meg a veszélyt. Teljes biztonság nincs, de az biztos, hogy kevés biztosítás volt ez a kétharmadosság. Tehát e fölé kell emelni a biztonsági szintet.

— A második Orbán-kormány egyik első intézkedése volt, hogy eltörölte a négyötödös szabályt.

— Azt rögtön eltörölték. Így van.

— Ami érdekes, hogy kétharmaddal törölték el a négyötödösséget.

— Az formálisan jogszerű volt.

— Tölgyessy Péter a Partizánban felhívta a figyelmet arra, hogy a Fidesznek is sok, több mint 2 millió szavazója van.

— Hát, szerintem ma már egymillió.

— Nyilván, ha megszűnik a propaganda, kevesebb lesz, de ezzel kell valamit kezdeni, vagy figyelmen kívül kell hagyni?

— Én azt gondolom, hogy figyelmen kívül kell hagyni.

— A másik, amit mondott, hogy a személycserékkel ellentétben a tulajdonok rendezése szerinte sokkal könnyebb, és törvényt lehet hozni például a MOL vagyonának vagy más szimbolikus vagyontárgyaknak a visszavételéről. Ez nem emlékeztet a '49-es törvényekre, amikor államosították a magántőkét? Jó módszer törvénnyel beavatkozni a tulajdoni viszonyokba?

— Azt hiszem, hogy alapvetően nem azzal kellene, hanem a büntetőjog, a polgári jog és az uniós jog eszközeivel, amely lehetővé tesz bizonyos vagyonelvonást büntetőeljárás nélkül is. Tehát inkább a jogalkalmazás, és nem a jogalkotás eszközeivel való fellépést látnám alkotmányosabbnak és kivitelezhetőbbnek is.

— Mennyi idő alatt lehet ezeket a fundamentális változtatásokat végrehajtani, hogy utána a lényeges dolgokkal is lehessen foglalkozni?

— Ezt muszáj egy hónapon belül megtenni.

— Az azt jelenti, hogy június végére már új embereknek kell ülni mindenhol, a köztársasági elnököt is beleértve?

— Én azt gondolom, hogy muszáj. Különben béna kacsaként fog vergődni a megválasztott hatalom, és csalódást fog okozni a társadalomnak. A társadalom elsöprő arányú választási eredménye és a választáskori viselkedése jól közvetíti azt az akaratot, hogy nem kívánják látni tovább a megelőző rendszernek még a romjait sem.

— Erről beszéljünk még egy kicsit.

— Ez talán nem nekem, hanem inkább szociológusoknak, filozófusoknak a dolga, de nekem az jut eszembe, hogy ezzel a vasárnapi választással jutottunk el az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás második szakaszába. Az nem volt lezárva. Most jutunk egy második szakaszba, ahol ezt le lehet zárni.

— És le kell vonni azokat a tanulságokat, amiket ’89–90-ben nem sikerült. Ilyen az igazságtétel, a felelősségre vonás kérdése. Sok vélemény szerint ezt most nem lehet megkerülni, különben az lesz a társadalmi tapasztalat, hogy bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Hogyan képzelhető el egy arányos igazságtétel boszorkányüldözés nélkül, egy olyan helyzetben, hogy a felelősök közül sokat az ellenzék padsoraiban ülnek a mentelmi jog védelme alatt?

— A mentelmi jog kétharmados parlamenti többséggel kezelhető. Ez az egyik dolog. A másik, hogy számtalan magas pozíciót betöltött ember van, aki nem volt képviselő, ezért a funkciója megszűnte után nem illeti meg mentelmi jog. Megvannak a bűnügyek lefolytatására hivatott szervek, azoknak természetesen fel kell lépniük. Ahol hazaárulás vagy kémkedés gyanúja merül fel, ahol hűtlen kezelés vagy csalás gyanúja merül fel, ott el kell járniuk. És akkor látom biztosítottnak, hogy ezek az eljárások az igazságra és igazságosságra törekvően folytathatók le.

— A nemrég napvilágot látott dokumentumok és hangfelvételek bizonyítéknak tekinthetők?

— Így van. Vagy esetleg egy fénykép, ami azt mutatja, hogy egy hivatalos személy olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelyet egy olyan személy nyújt, aki anyagilag e hivatalos személy döntése alapján is jól járt. És közpénzből járt jól.

— Szépen körülírta. Ehhez szükségesek a személyi változások, hogy például egy új legfőbb ügyész hivatalból elindíthassa a vizsgálatot?

— Pontosan. De sokszor elmondtam, hogy ez nem néz ki olyan szörnyen. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság, pláne a derékhad, akik a munkát végzik, azt gondolom, már alig várták, hogy mindenféle béklyótól megszabadulva teljesíthessék az alkotmányos kötelezettségüket. Tehát felderíthessék a bűncselekményeket, vádat emelhessenek, és azután a bíróság megítélhesse, hogy a vád megállja-e a helyét. Itt néhány vezető eltávolítására van csupán szükség. Ezek a szervezetek azért évszázados múlttal rendelkeznek, évszázados kultúrával, nagyon sok ember bennük évtizedek óta szolgál. Ezeknek a szervezeteknek megvan az immunrendszere, ami az ott dolgozók többségét megvédte attól, hogy elárulja a hivatását.

Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.

Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”

„Kérdés, hogy ezek után, lesz-e kihívója Orbánnak”. A poszt kitér arra is, hogy a miniszterelnök nem látta előre a vereséget. Dull szerint „ez az üzenet abból a szempontból érdekes, hogy

Dull megemlíti, hogy Orbán Viktor egyfajta sorcserét is bejelentett.

A poszt szerzője szerint „valószínűleg az lesz képviselő, aki támogatja az elnöki folytatást.”

Végül Dull Szabolcs a szembenézés hiányáról ír. Úgy gondolja,

Példaként említi, hogy a miniszterelnök „Paks 2-t említette fő kormányzati kudarcként, erről szó sem volt a kampányban nagyon. És szerinte a hatóságok jól kezelték a korrupciós ügyeket.”

Dull Szabolcs ezzel szemben azt állítja, hogy a korrupcióról sok szó esett, és szerinte „alighanem a kétharmados vereségének ez az egyik fő oka, hogy ezzel nem nézett szembe eddig sem, és most sem.”

Még pár százezer, a külképviseleteken és átjelentkezéssel leadott szavazat hiányzik a végeredményből, de a történelmi változás iránya már látszik. A 2026-os választás nem a Fidesz összeomlásáról, hanem a Tisza Párt áttöréséről szólt – ez derül ki Török Gábor politikai elemző friss Facebook-posztjából, amely a levélszavazatok nélkül vizsgálja a pártok támogatottságának alakulását az elmúlt évtizedekben.

Az összehasonlíthatóság miatt a számok nem tartalmazzák a levélben szavazókat, így a trend a belföldi erőviszonyok átrendeződését mutatja. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.

Bár az országos trendek egyértelműek, a végső mandátumelosztás még nem dőlt el. A még be nem számolt, külföldön és belföldi átjelentkezéssel leadott voksok több szoros egyéni választókerület végeredményét is megfordíthatják a következő napokban. A Török Gábor által az összehasonlításból kihagyott levélszavazatokat külön összesítették: ezek 84 százaléka a Fideszre, 13,8 százaléka pedig a Tisza Pártra érkezett. Ez az arány jól mutatja a kormánypártok stabil, de a belföldi trendektől eltérő támogatottságát a határon túli magyar állampolgárok körében.

Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Vértanúk terén tartott gyűlésen beszélt a Fidesz választási veresége utáni felelősségre vonásról. A teljes beszéd szövegét itt lehet elolvasni:

„Kedves barátaim, köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok. Vendég vagyok itt, nem fővédnök és nem szervező, és a saját nevemben beszélek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap.

Kritikus pillanatban vagyunk. Ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk. Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött. Mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot. Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy az ellenfeleink méltósággal viselik majd a nagyarányú győzelmük súlyát.

Én egyéni képviselőjelölt voltam, végig harcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra. Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most a választások után elmondjam nektek, hogy miként látom a helyzetet.

A kampány végetért, és eljött a számvetés ideje, és bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott új kormánynak közös hazánk, Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, és sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása. Ilyen a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól. És ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.

De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát. Csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, amíg a végén már csak a sajátunkat. Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan és egy személyben magára vette. Orbán Viktor, de ő az a személy is, akinek elvitathatatlan történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is. A felelősség azonban sohasem csak egy emberé. A lelki ismeretvizsgálat, a keresztény konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, akkor most van itt a pillanat, hogy elindítsuk. A választási vereségnek jól meghatározható konkrét okai vannak. Ez nem ködbevesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje. Vegyük tehát sorba ezeket.

Súlyos vád volt ellenünk az állami politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak! Ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában. A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.

A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek kis szerű karrierjobboldaliak törtetése által. Eközben a közösségünk sokszor nem védte meg a törtetők által eltaposodottakat. Sokszor félrenéztünk, mert attól tartottunk, hogy ha felemeljük a szavunkat ez ellen, kockáztatjuk a kormányzó képességünket, és ezáltal elveszítjük a hazánk számára kivívott vívmányokat. Vegyünk egy példát.

Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem adtunk választ, vagy nem volt az a válasz elégséges. Nemcsak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát. Ezeket a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem, azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből. Bár gyanítom, bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap este olyan este 9 óra tájékán ezt megtették.

Végül nem lehet megkerülni a keresztény konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de a tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le a közösségünket, távozzanak! Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, hogy távozzanak önként a közösségünkből.

Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket. Sursum Corda, nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni. Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből Szent Pál szavaira. Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd. Ne felejtsétek el, a győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk. Egy új jobb oldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében. Induljunk hát!”

A teljes beszédet itt lehet megnézni: