„Kérjük az újságíró elvtársakat, hogy ne provokálják az előadó elvtársakat” – provokátorok tegnap és ma
Kérdésekkel provokált az újságíró – ez a szalagcím jelent meg a képernyőn a közhíradóban. Azért mégis, hová jut a világ, ha az újságírók odáig merészkednek, hogy kérdeznek? Az esetről egy 34 évvel ezelőtti történet jutott eszembe.
1987 kora őszén a Magyar Távirati Iroda külpolitikai hírszerkesztőjeként dolgoztam. Három kollégámmal együtt behívót kaptunk a Magyar Néphadseregtől tartalékos tiszti kiképzésre. Tíz napra invitáltak bennünket a balatonaligai pártüdülőbe. Amikor megérkeztünk, akkor tudtuk meg, hogy bennünket és az újságíró szakma számos kiválóságát szánnak a katonai cenzori feladatra háború esetén. Hihetetlen mezőny jött össze: ott volt Mester Ákos és Bölcs István, a 168 óra két alapítója, Sebes György a tv-híradótól, Érdi Sándor és Kepes András a Stúdióból, Déri János a Nulladik típusú találkozásokból, a rádiósok közül Barcs Endre és Sztevanovity Dusán, hogy csak a legismertebbeket említsem.
A sokadik napon az egyik „ales” az "Afganisztán körül kialakult helyzetről" beszélt - ez volt a szovjet hivatalos terminológia az országot „baráti segítség” címén megszállók és a később baljós világhírre szert tett Oszama bin Laden és a CIA pénzelte/toborozta iszlamista muzsahedek közötti, nyolcadik éve folyó háborúra. Főtisztünk azt fejtegette, hogy a szovjet elvtársak már régen hazamentek volna Afganisztánból, de az amerikai imperialisták és vazallusaik nem engedik, hogy az afgán szocializmus békében fejlődjön. Mint mindig, ezúttal is lehetett kérdezni. Szegény Déri Jancsi emelkedett szólásra, és már tudtuk, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni, mert már a korábbi előadásoknál sem ment a szomszédba valami „disznóságért.” És jött is a kérdés: „Az rendben van, hogy nem tudnak hazamenni, de ki mondta nekik, hogy bemenjenek Afganisztánba?”
Ez 34 éve történt, a pártállami idők utolsó éveiben, ráadásul „néphadseregi” közegben. Két év múlva megszűnt a pártállam, hamarosan a néphadsereg is, és az újságíró társadalom abba az illúzióba ringatta magát, hogy az új Magyarországon a kérdezés elemi jog lesz, és nem „provokáció” tárgya. Mint sok mindenben, ebben is tévedtünk.