Karantén alatt kokaint fogyasztani nem túl okos dolog! – interjú Dávid Ferenccel, a Kék Pont Alapítvány munkatársával
A két hónapja tartó kijárási korlátozások mindenkit próbára tesznek. Olyan dolgokat kell nélkülöznünk, amiket eddig akadályok nélkül megszerezhettünk. Leszoktunk egy csomó dologról, ami régen örömöt okozott. A baráti találkákról, a mozizásról, az utazásról, a nagyszülők meglátogatásáról és még az egyéjszakás kalandokról is. Helyettesítettük őket kenyérsütéssel, online jógázással, teraszon tapsolással, archív színházi felvételekkel és videóbeszélgetésekkel.
De mi van, ha valami annyira fontos, hogy képtelenség bármivel is helyettesíteni? A függő legfőbb örömforrása addikciójának tárgya. Az ettől való megfosztottság pedig komoly következményekhez vezethet.
„A függő fő tulajdonsága, hogy képtelen beosztani. Ameddig tart a mennyiség, addig használ. Ezáltal ők sokkal kiszolgáltatottabbak a körülményeknek.”
Ismerteti a helyzetet Dávid Ferenc, pályaelhagyó deviancia-szociológus, a Kék Pont Alapítvány projekt koordinátora. A drogpiac összeomlásáról, az online terápiákról és a józanságban való kiteljesedésről beszélgettünk.
„Nemigen volt még ilyen szintű drogpiac összeomlás. De az, hogy a függő személyek ezen felbuzdulva meglátnák a leszokás lehetőségét, nem jellemző. Ilyenkor inkább szerváltás történik.” Szóval a fű helyett például jön az alkohol.
A Kék Pont Alapítvány fő küldetése, hogy alkohol- és szerfüggők felépülését segítse. A pandémia következtében beállt extrém változásokra reagálva hozták létre az Alkohol Drog Karantént, ami egy online, önsegítést szorgalmazó fórum függőknek vesztegzár idejére. A fórum március 31-én indult. Ekkor még javában dübörgött a Tépőzár, az alapítvány egy másik kezdeményezése. Ez arra invitálja a kontroll illúziójában élő marihuána-használókat, hogy egy hónapra szakadjanak ki a megszokott szívásrutinjukból, tegyék félre a szert harminc napra, és nézzék meg, hová jutnak anélkül. A kihívás a fű „világnapján” április 20-án ért véget. Az alapítványhoz kötődik a híres Száraz November is, ahol a résztvevők az alkoholfogyasztástól tartózkodnak egy teljes hónapon át.
Ki a függő?
„A rekreációs használókat a vesztegzár nem érinti intenzíven szerhasználati szempontból.” Ők azok, akik főleg társaságban, szórakozás közben fogyasztanak alkoholt vagy más szereket. „Nincsenek bulik, nincs kábítószer – ők egyszerűen csak mással foglalkoznak most.” Az ő legnagyobb problémájuk inkább az unalom. Az, hogy most más szórakozást kell találniuk maguknak. Egy rövid kis gyász-periódus után valószínűleg könnyen vették az akadályt.
„A kockázati szerhasználóknál megvan a kockázata annak, hogy problémássá válik a fogyasztás egy negatív élethelyzet esetén, de számukra pozitívan is hathat a karantén.” Dávid Ferenc felhívja a figyelmet, hogy a kockázati szerhasználat könnyen átcsaphat problémásba, a kettő között az árnyalatnyi különbséget a kontroll jelenti. Ha a személy az irányítása és ellenőrzése alatt képes tartani a dolgokat a karantén alatt is, könnyen lehet, hogy figyelme a szerhasználat (vagy alkoholfogyasztás) helyett más dolgokra irányul, és rálép a teljesség felé vezető útra.
„Ha valaki azt mondja, hogy naponta megiszik egy sört esténként, az már kockázati ivás. Ez azt jelenti, hogyha a személy esetleg elveszíti a munkahelyét, elválik, vagy más problémával szembesül, akkor az egy sörből kettő lesz vagy három.”
És így csúszik át az esti lazítás függésbe.
„Az öröm-menedzsment pedig függ attól, hogy milyen családban nőttünk fel. Szerettek-e minket, képesek vagyunk-e szeretni, érzelmileg fejlettek vagyunk-e, vannak-e megküzdési stratégiáink, van-e akaraterőnk. Ha valakit sosem szerettek és mindig bántottak, akkor neki a kémiai örömforrások használata első számú lesz, és könnyen a rabjává is válik ezeknek. Ezért nagyon fontos, hogy a függőség mögött mindig a személyiséget érintő családi problémák állnak.”
Az első lépés mindig a helyzet fel- és beismerése. „Ehhez először ki kell mondania, hogy nekem problémám van. Ha ezután arra is rájön, hogy a megoldásához egyedül kevés, és segítségre van szüksége, akkor tud elindulni a felépülés útján. A felépülés pedig józanságot jelent. Nem pedig azt, hogy ezután csak két naponta él a szerrel.”
Magunktól tehát elég csekély eséllyel fogunk leszokni. Struktúrára van szükség, profi segítségre. Egy ilyen terápia során nem csak annyi történik, hogy az illető ráolvasások sorozata után valahogy már nem kívánja többé a szert, amitől addig függött. „A konzultáció során megtanul úgy élni, hogy kialakítson ilyen emberi kapcsolatokat. Megtalálja, miért nem sikerült szerek nélkül boldognak lennie. Innen lép rá a saját útjára, elkezdi élvezni az emberi kapcsolatait, és fejlődik.”
Leszokni olcsóbb
Sokszor elhangzik érvként a nem leszokás mellett az, hogy a segítségkérés, a terápiák és konzultációk sok pénzbe kerülnek (arról valahogy könnyen megfeledkezünk, hogy a függőségek is).
„A kábítószerfüggés az a terület, ahol a legrövidebb idő alatt és a legkevesebb pénzzel a legmagasabb színvonalú ellátást kapja az ember. Ha valaki pszichiátriai problémával keres segítséget, akkor vagy alacsony színvonalú ellátást kap állami intézményekben, vagy méregdrágán vehet igénybe magánpraxist. Ezzel szemben a Kék Pontnál ingyen kaphat segítséget. Tehát ez sosem lehet kifogás. Főleg, ha valaki budapesti.”
Nemcsak a szerhasználók, de családtagjaik is kérhetnek segítséget. Egy függővel együtt élni, ha fogyaszt épp, ha nem, finoman szólva nem túl egyszerű. „A Kék Pont Alapítványnál a hozzátartozókat külön entitásként kezeljük. – Nem a hozzátartozójuk problémájával foglalkozunk, hanem az ő saját problémáikkal.”
