hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Két hét leforgása alatt mondták le a karácsonyi céges bulik 90 százalékát a járvány miatt

Olyan dátumok iránt sem érdeklődik senki, amelyeket korábban már nyáron le kellett foglalni, különben esélytelen volt helyszínt találni. Eközben a dolgozók akár 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszakmát.

Link másolása

hirdetés

Magyarországon is egyre súlyosabb esetszámokat produkál a koronavírus-járvány negyedik hulláma, ami minden bizonnyal a közelgő ünnepi időszakra is rányomja majd a bélyegét. Ennek egyik első jele, hogy november közepén szinte varázsütésre elkezdték lemondani a hagyományos évzáró céges bulikat.

A tavalyi évhez képest jelentős különbség, hogy míg akkor általános tilalom volt érvényben, most hivatalosan lehetne ilyen rendezvényeket tartani, mégis majdnem mindenhol úgy döntöttek, hogy inkább nem kockáztatnak.

Erről, illetve az iparág általános kilátásairól beszélgettünk szakmabeliekkel.

A last minute lett az új hívószó

A céges rendezvénypiac erős hónapokon van túl, a tervezhetőséget viszont jóval nehezebbé tette, hogy a szabadidős turizmushoz hasonlóan ebben a szektorban is kifejezetten a last minute foglalásokra álltak át – tudtuk meg Tatár Györgytől, az egyik legnagyobb hazai céges rendezvényszervező vállalkozás (cegeshelyszinek.hu, rendezvenyhelyszinek.hu) ügyvezetőjétől.

Elmondása szerint az egész őszi időszakra jellemző volt, hogy míg korábban 3-4 hónapra előre is lekötöttek egy rendezvényt, ez az időablak most átlagosan 2-3 hétre csökkent, de extrém esetben az is előfordult, hogy csütörtökön rendeltek meg egy 120 fős rendezvényt a rákövetkező hétfőre. Bár végül ezt is sikerült megvalósítani, az ilyen igények óriási kihívás elé állították nemcsak a szervező céget, de a szolgáltatókat is.

A karácsonyi céges rendezvényeket ugyan viszonylag hamar lekötötték, azonban november közepe óta ezeket is sorra mondják le: a foglalások 90 százaléka néhány hét leforgása alatt teljesen eltűnt a piacról. Ezek között olyan „gyémánt” dátumok is szerepelnek, mint például a december 15-16-17-e, amelyek korábban jóformán kihalásos alapon működtek: akár már nyáron le kellett csapni rájuk, különben lehetetlen volt helyszínhez jutni. Ehhez képest most senkinek nem kellenek.

„Már azzal hívogatnak bennünket a partnereink, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégéjük is üres, ha tudunk rá bárki érdeklődőt, állnak rendelkezésre. Ez korábban, normál piaci viszonyok között teljesen elképzelhetetlen volt.”

hirdetés

Némi reménysugarat szerinte itt is az utolsó pillanatos foglalások jelenthetnek: elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek olyan cégek, akik akár a karácsony előtti hét hétfőjén döntenek majd úgy, hogy csütörtökön vagy pénteken mégis megtartják a rendezvényüket. Akik pedig eddig nem mondták le a foglalást, sokszor az összes résztvevő helyszíni tesztelésével igyekeznek biztonságos körülményeket teremteni.

Tatár György a balatonfüredi Boutique Hotel Annuska üzemeltetőjeként is hasonló tendenciáról tud beszámolni: ott be se jöttek az évnek ebben a szakában szokásos előfoglalások, mindenki a végsőkig kivár a döntéssel.

„A szeptember és az október még nagyon erős volt, novemberben viszont már érezni lehetett a negyedik hullám hatását. Egyelőre a szilveszter is erősen kérdőjeles, idén valószínűleg az is legfeljebb last minute fog elmenni, amire szintén soha nem volt még példa.”

A Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége (MARESZ) részéről szintén azt nyilatkozták megkeresésünkre, hogy nyár végén kezdett igazán újraindulni a rendezvényszervező szektor, melyet erős őszi hónapok követtek.

Mindenki egyszerre akart bepótolni mindent, illetve sok év végére tervezett eseményt is előre hoztak. Megélénkült a konferenciaturizmus, ami elősorban a belföldi, kisebb eseményekre volt jellemző, a nemzetközi rendezvények piaca a bizonytalan utazási korlátozások miatt még nem állt helyre.

A MARESZ is úgy tapasztalta, hogy az őszi fellendülés után az utóbbi hetek romló járványügyi adatainak következtében sorra mondják le az év végi rendezvényeket: az ágazatban drasztikusan esik vissza az üzleti rendezvényekre szóló rendelésállomány.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy november 14-én megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériumának utasítása, amely megtiltja az egészségügyi ágazatban a személyes jelenléttel történő szakmai rendezvényeket. A piacot nagymértékben visszaveti ez a korlátozás, hiszen az egészségügyi témájú szakmai rendezvények, továbbképzések az egyik legfontosabb húzóágazatot jelentik az üzleti rendezvények piacán, az események majdnem 50 százalékát ez a kör teszi ki.

A miniszteri utasítás következtében drámai lemondáshullám indult el ebben a szegmensben, mely nemcsak a budapesti szállodákat, és rendezvényhelyszíneket, de a vidéki vendéglátóhelyeket is nagymértékben érinti.

"Azt tapasztaljuk, hogy a megrendelők bizonytalanok, kivárnak, viszont a sokszor 2-3 hétre lerövidült megrendelési határidő komoly tervezési nehézségek elé állítja a szervezőket és szolgáltatókat. Sokszor okoz problémát elegendő embert találni a rendezvények kiszolgálásához" – erősítette meg a szövetség a Tatár György által elmondottakat.

Mindezek ellenére a MARESZ bizakodva tekint a jövő konferenciái felé, hiszen – mint fogalmaznak – „a szinte bármilyen méretű nemzetközi kongresszust és konferenciát befogadni képes, idén átadott kongresszusi központ új lendületet adhat Magyarországnak abban, hogy előkelőbb pozíciót érjen el a konferenciadesztinációk között, és minél több nemzetközi nagy rendezvényt tudjunk ezáltal is hazánkba csábítani.”

A dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszektort

„Szeptember-októberben még bizakodás volt és mindenki rendezvényeket tervezett, azonban ahogy jelentősen elkezdtek emelkedni az esetszámok, majd a kormány is szigorításokat jelentett be, ez a trend megfordult” – nyilatkozta a Szeretlek Magyarországnak Botond Szabolcs, a Magyar Turisztikai Program Alapítvány (MTPA) társelnöke.

Ő is hasonló trendeket említett, mint cikkünk másik két alanya: november elejétől elkezdtek aggódni az ügyfelek, azóta egyre több a visszamondás, ami ráadásul nem is kötődik semmilyen jogszabályi korlátozáshoz.

Inkább önszántukból visszakoznak, attól tartva, hogy az ő rendezvényükön fertőződik meg valaki, vagy addig megváltozik a szabályozás úgy, hogy végül egyébként se tarthatnák meg, esetleg attól, hogy el se jönnek elegen ahhoz, hogy ne veszteséggel zárjanak. Multinacionális cégeknél az is előfordul, hogy egy közös nemzetközi policy mentén döntenek központilag az eseményeik törlése mellett.

Ebben változást csak az esetszámok csökkenése hozhat Botond Szabolcs szerint, akkor is inkább last minute jelleggel: ha épp kedvezőbbnek tűnik a helyzet, néhányan dönthetnek úgy, hogy mégis megszerveznek egy-egy rendezvényt, de jó előre biztosan nem fog így dönteni senki.

Az év végi időszakban további nehezítést jelent, hogy ilyenkor tipikusan olyan rendezvényekről van szó, ahol nehéz kordában tartani az embereket: mindenki ölelget mindenkit, kevésbé figyelnek a járvány elleni védekezésre, mint például egy konferencián, ahol fegyelmezetten, székeken ülnek a résztvevők.

Az MTPA abban bízik, hogy explicit rendezvénytiltásra már nem lesz szükség, de szerintük ez inkább politikai döntés kérdése a kormány részéről. Mindazonáltal úgy látják, a hatályos jogszabályok, vagyis a kötelező védettségi igazolvány és a megfelelő higiéniás körülmények elég biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy ne kelljen tovább szigorítani.

Komoly probléma az elvándorlás okozta munkaerőhiány is. A szervezetnek konkrét adata egyelőre nincs ennek mértékéről, de viszonylagos konszenzus van abban, hogy akár az iparágban dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a szektort.

Az újabb és újabb hullámok pedig tovább erősíthetik ezt a trendet, ami öngerjesztő folyamatként az újraindulásra is negatív hatással lehet. Ezért is tartják fontosnak, hogy oktatással és utánpótlás-neveléssel erősítsék a szegmenst.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Egy amerikai sürgősségi orvos leírta, mit tapasztalnak az omikron frontvonalában
Szökőárként nő a fertőzöttek száma, miközben a kórházban dolgozóké csökken, mert ők is tömegesen kerülnek karanténba.

Link másolása

hirdetés

„A helyzet kilátástalan az egészségügyi dolgozók és a kórházak számára” - fogalmaz Dr. Craig Spencer, egy New York-i kórház sürgősségi osztályának orvosa a New York Times véleményrovatában.

Az orvos, aki ma is az első vonalban küzd a betegekért, azt írja, hálás azért, hogy az oltásoknak és a potenciálisan kevésbé halálos omikronnak köszönhetően jelenleg kevesebb páciense szorul életmentő ellátásra, mint a járvány kezdetekor.

Emlékszik rá, 2020 márciusában szinte megállás nélkül rohangáltak a betegek között, hol az egyik, hol a másik állapotát kellett stabilizálni, a legsúlyosabbak lélegeztetőgépre kerültek, ahonnan sokan nem tértek vissza élve. Az intenzív osztályok megteltek, miközben egyre csak jöttek az újabb betegek.

„Szerencsére ez a hullám nem ilyen. Eddig egyetlen Covid-19-beteget sem kellett lélegeztetőgépre tennem. És a betegek többségének nincs szüksége kiegészítő oxigénre sem” -írja.

Abban is más a helyzet, hogy rendelkeznek olyan olcsó, széles körben hozzáférhető gyógyszerekkel, mint a szteroidok, amelyek életmentőnek bizonyultak a Covid-betegek számára. Megtanulták továbbá, hogy az oxigén orron keresztüli magas áramlású adagolása is jelentősen javítja a betegek állapotát. Ugyancsak hatékonyak bizonyos orron át adható vírus elleni gyógyszerek, de természetesen elsősorban az oltások azok, amelyek révén sokan megússzák a kórházba kerülést.

hirdetés
Mindez azonban még mindig nem elegendő ahhoz, hogy lelassítsa az újabb hullámmal érkező betegáradatot.

Csak New York-ban az elmúlt hetekben megháromszorozódott a kórházi felvételek száma, és Egyesült Államok-szerte hasonló tendencia figyelhető meg.

Dr. Spencer kórházában is számos súlyos eset van, valamennyien oltatlanok. „Láttam olyan idősebb pácienseket, akiket a Covid annyira legyengített, hogy nem tudnak felkelni az ágyukból. Kezeltem cukorbetegségben szenvedőket, akiknél a vírus életveszélyes komplikációkat okozott. És bár szinte valamennyiüknél enyhébb lefolyású a betegség, mint 2020 márciusában, ugyanannyi helyet foglalnak el a kórházban” – hangsúlyozza az orvos.

A legnagyobb probléma azonban ezúttal nem a felszerelés- vagy a helyhiány, hanem az, hogy az egészségügyi dolgozók is hatalmas számban betegszenek meg, és karanténba kell menniük.

A koronavírus-járvány kitörése óta ezekben a hetekben érte le a legmagasabb szintet a dolgozók fertőzöttsége az Egyesült Államokban. Van olyan intézmény, amely személyzetének 15%-át, vagy annál is nagyobb hányadát veszítette el így időlegesen.

Az amerikai közegészségügyi hatóság legújabb rendelkezése szerint 10 napról 7-re csökkentették a pozitív tesztet produkáló egészségügyi dolgozók izolációját, hogy előbb visszatérhessenek, de vannak olyan államok, mint Rhode Island és Kalifornia, ahol

a szakemberhiány olyan méreteket öltött, hogy pozitív teszttel is munkába állhatnak.

Dr. Spencer szerint ez ugyan ellentétes a gyógyítás „soha ne árts” alapelvével, de a másik alternatíva, hogy a pácienseknek még hosszabb ideig kell várakozniuk az ellátásra, vagy egyáltalán nem jut el hozzájuk orvos.

Ha kevesebb az egészségügyi dolgozó, kevesebb lesz az ágy is, mert csak annyi beteget vesznek fel, amennyit el is tudnak látni. Lassabb lesz a kezelés, és az emberek minél több időt töltenek el a sürgősségi osztályon, annál hosszabb lesz a többiek számára a várakozás. Ez a dominó-hatás pedig érinteni fogja az egész egészségügyi rendszert a gondozóhiányban szenvedő idősotthonoktól a túlterhelt mentőkig.

Dr. Craig Spencer összegzésül megállapítja: érthető, hogy az emberek belefáradtak a Covidba, akárcsak az egészségügyi dolgozók, de egy olyan erősen fertőző variáns, mint az omicron, még akkor is, ha enyhébb megbetegedéseket okoz, összeomlaszthatja az egészségügyi rendszert.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Kifejezetten durván vizsgálta a kisbabánkat” – többen mesélnek horrorsztorikat a verekedésbe keveredett fóti orvosról
Forrásunk legközelebb „a világ végére” is inkább vinné a gyerekét, annyira rossz élmény volt számukra a találkozás. Egy másik páciens pedig azt állítja, Lestár Ferenc olyan erősen döfte bele az érzéstelenítő tűt a kezébe, hogy ömlött belőle a vér.

Link másolása

hirdetés

Hétfőn írtuk meg, hogy rátámadt egy házaspár az ügyeletes orvosra Fóton, miután azt kifogásolták, hogy Dr. Lestár Ferenc nem akarta beállítani a feleség vérnyomását, mivel szerinte ügyeleti ellátás keretében erre nincs lehetőség.

A házaspár ezt követően támadt rá az orvosra, aki nem hagyta magát és verekedésbe bonyolódott velük. A rendőrség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak gyanúja miatt indított eljárást a házaspár ellen az ügyben.

Nem sokkal később megszólalt Lestár egyik volt kolléganője is, aki azt állítja, hogy az orvos korábban bántalmazta, amiért 2018-ban jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság.

"2014 pünkösd hétfőjén velem került konfliktusba. Amikor együtt dolgoztunk a dunakeszi orvosi ügyeletben, nem voltam hajlandó neki lepecsételt receptet adni, amit annyira zokon vett, hogy székestől nekinyomott a radiátornak és fojtogatott. A sofőr meghallotta a kiabálásomat, és levette rólam őt" - fogalmazott doktornő, aki azt mondja, ha nem sietnek a segítségére, meg is halhatott volna.

Dr. Novák Hunor gyermekorvos pedig arról posztolt kedden délután, hogy tudomása van feljelentésről a fóti orvos ellen az orvosi kamaránál és a rendőrségen is. Állítása szerint még az ügy kipattanása előtt, múlt szombaton kapott egy kétségbeesett üzenetet Facebookon egy szülőtől.

hirdetés

Ebben az állt, hogy a fóti ügyeleten egy férfi orvos óriási traumát okozott az illető gyermekének, aki utána bekakilt, illetve rémálmai is voltak. A szülő elmondása szerint őt többszörösen megalázta, megszégyenítette, gyalázta vizsgálat közben az orvos.

Miután hétfőn kiderült a másik ügy, Novák Hunor megkérdezte, vajon ugyanarról az orvosról van-e szó, a szülő pedig megerősítette ezt, hozzátéve: az orvosi kamaránál és a rendőrségen is feljelentést tett.

A kommentelők nagyobbik része kiállt az év orvosának is megválasztott Dr. Lestár Ferenc mellett, azt hangsúlyozva, hogy kiváló szakember, a verekedés során pedig jogos önvédelem történt. Ugyanakkor több olyan véleményt is lehet olvasni, amely jóval negatívabban festi le a munkáját.

Az egyik hozzászóló, aki hozzájárult története közléséhez, egy két évvel ezelőtti esetet idézett fel. Hangsúlyozta, hogy mint az ennyi idő távlatában lenni szokott, az ember nem arra emlékszik, pontosan mit mondott neki az illető, hanem arra, hogyan mondta, és legfőképpen, hogyan érezte magát. Tehát konkrétan már nem tudná visszaidézni Lestár szavait, csak a megdöbbentő arroganciája, lekezelő és őket sértő stílusa maradt meg benne.

„Első gyermekes, tapasztalatlan szülők voltunk, akiknek belázasodott a kisbabája, meg voltunk ijedve és kiszolgáltatottak voltunk.”

„Lestárnak egyetlen kedves, emberi vagy megnyugtató szava se volt hozzánk, ezt tudom tényként mondani. Illetve azt, hogy a kisbabánkat kifejezetten durván érintette, forgatta vizsgálat közben, nagyon rossz érzés volt látni és átélni.”

„Tényszerűen semmi mást nem tudok elmondani ennyi idő távlatában. Legközelebb a világ végére is inkább vinném a gyerekünket, mert biztos vagyok benne, hogy a mostani életkorában (2 és fél év) már traumatizálná egy ilyen bánásmód” – fogalmazott a névtelenséget kérő páciens.

Egy másik kommentelő azt mesélte megkeresésünkre, hogy pár évvel ezelőtt találkozott a fóti ügyeletes orvossal, amikor egy háztartási baleset következtében szétvágta a kezét. Rögtön hívta a helyi ügyeletet, ahol Lestár Ferenc vette fel a telefont, de valamilyen indokkal – amire már nem emlékszik – azt akarta elérni, hogy inkább Vácra menjen a panaszával.

„A telefonban nagyon lekezelő, bunkó stílusban beszélt. Aztán a váci ügyelet is lepattintott, hogy Fótra kell mennem, így kénytelen volt foglalkozni velem. De nem is ez a lényeg, a stílus mai napig él bennem, és az élmény is. Mikor látta a kezemet, mondta, hogy be kell varrni. Aztán idegesen jött-ment, csapkodott... Elég furcsa és ijesztő volt, de örültem, hogy ellát” – idézte fel interjúalanyunk, aki szintén azt kérte, ne írjuk le a nevét.

„A rendelőben azt kérte, tegyem a kezem az íróasztalra, majd érzéketlenül beadta az érzéstelenítőt, gyakorlatilag beledöfte a tűt. A kezem felfúvódott, mint egy lufi, közben ömlött belőle a vér... Se egy papírtörlő, se semmi.”

„Én kérdeztem rá, hogy nem baj, ha ide folyik az asztalra? A doktor úr közben zavartalanul gépelt a számítógépen, felvette az adataimat. Ezután összevarrta a sebet, és eljöttem. Bevallom őszintén, féltem tőle.”

A beteg több ismerősének is elmesélte, mi történt vele, és azt mondja, mindenki rögtön tudta, kiről van szó – anélkül, hogy nevet említett volna. "Elmondásuk szerint még szerencsésen megúsztam, mert ez az orvos nagyon bunkó mindenkivel, több helyről kirúgták, nem mindenki ússza meg az ellátást ilyen szelíden" – teszi hozzá.

Azt is állítja, hogy a háziorvosnál járva többször is látta Lestárt a folyosón káromkodva jönni-menni, "volt, mikor telefonon szidott valakit, nem érdekelte, ki van körülötte." Emiatt őt egyáltalán nem lepte meg a mostani eset, bár a másik felet nem ismeri.

„Nem értek egyet azzal, hogy menjünk neki az orvosnak, mindig próbálok higgadt maradni még akkor is, ha látom, hogy ennek az ellátásnak nem így kellene történnie. De nem gondolom, hogy egy orvosnak dicsekednie kéne azzal, hogyan bokszolt a páciensekkel, vagy kinek hányszor verte a fejét az autóhoz. A lényeg pedig, hogy nagyon sok van már a rovásán, ez az egész már rég nem erről szól, és felháborító, hogy még mindig praktizálhat, nulla szociális érzékkel” – fogalmaz forrásunk, hozzátéve: nem tudja elfogadni azt, hogy Lestár azért van ott, mert nincs helyette más.

„Miért védi ennyire a fóti rendelő? Ki ez az ember, hogy senki nem tehet ellene semmit?” – teszi fel végezetül a költői kérdést.

Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Magyar Orvosi Kamarának, akik azt válaszolták, hogy az etikai szerveik által folytatott konkrét etikai eljárásokkal kapcsolatban nem adhatnak tájékoztatást. A konkrét üggyel kapcsolatban pedig közlésük szerint csak a sajtóban megjelent információkkal rendelkeznek, ezért nem kívánják kommentálni.

„A Magyar Orvosi Kamara kiáll az etikai szabályokat betartó orvosok mellett és elítéli azokat a tagjait, akik megsértik az Etikai Kódexben lefektetett szabályokat” – tették hozzá végezetül.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Magyarország nem előre megy, hanem visszafelé” – látszatintézkedés, politikailag motivált döntés Bod Péter Ákos szerint az árbefagyasztás
A közgazdászprofesszor szerint „úgy megállítani egy inflációs hullámot, hogy kiválasztanak hat-hét terméket, és kárpótlás nélkül arra kényszerítik a kereskedőket, hogy olcsóbban adják, abszurdum”.

Link másolása

hirdetés

Mint azt mi is megírtuk, Orbán Viktor szerda este közölte, hogy a kormány élelmiszerárstopot vezet be, ami azt jelenti, hogy február elsejétől több alapvető élelmiszert a tavaly októberi áron vásárolhatunk majd meg minden boltban. A kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell, a csirkefarhát és a 2,8 %-os tej árát fagyasztják be.

A kormány döntéséről megkérdeztük Bod Péter Ákos közgazdászt is.

“Az az óriási költségvetési hiány, amit 2020-ban okkal, majd 2021-ben már kevesebb okkal elengedett a kormány, illetve a Nemzeti Bank nagyon laza pénzpolitikája - amiben csak 2021 őszén kezdődött valamiféle korrekció, a kamatemelés - elindított egy inflációs hullámot. Ráadásul erre még nemzetközi komponensek is rárakódtak, mint például chiphiány, dráguló építőanyag, olaj- és gázárak. A decemberi adatokat még nem tudjuk, de novemberben nagyon magas volt az infláció, és nagyon kevés ok van az optimizmusra”

- kezdte a közgazdász, aki szerint ebben a helyzetben sok mindent lehetett volna csinálni.

"De a magyar kormány azt választotta, mint legutóbb is, hogy nem a saját központi bevételéből enged át, hanem azon ül, és a terheket jogi úton ráterheli olyanokra, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni. Most éppen a kereskedőkre, néhány hónappal ezelőtt pedig a benzinkutakra. A veszteségért pedig semmivel sem kárpótolják a gyártókat és a kereskedőket. Ez egy tipikus orbáni megoldás: ő nem vállal részt a helyzet javításán, adjanak engedményt a boltosok”

- mondja Bod Péter Ákos.

hirdetés

A közgazdász szerint így nem lehet megállítani az inflációs hullámot.

“Úgy megállítani egy inflációs hullámot, hogy kiválasztanak hat-hét terméket, és kárpótlás nélkül arra kényszerítik a kereskedőket, hogy olcsóbban adják, abszurdum".

Bod Péter Ákos szerint a kormány gyorsan dönthetett, az intézkedés pedig nem hosszútávra, hanem a választásig szól.

“Az árbefagyasztás egy látszatintézkedés, egy politikailag motivált döntés. A kommunizmusban ezt úgy mondták, hogy hangulatjavító intézkedés. Ne kerüljön nagyon sokba, de javítson valamit a választók hangulatán. A kormány improvizált, nem egyeztettek az érdekeltekkel sem. Nem hosszabb távra gondolkodnak, ez az egész a választásig szól”

- fogalmazott a közgazdász, aki hozzátette: “a 80-as években az Országos Anyag- és Árhivatal is úgy próbálta megfogni az inflációt, hogy megszabták, mennyi legyen a fehér kenyér ára, vagy más termékeké. És akkor vagy annyi lett, vagy, ha a kereskedők és a gyártók nem tudtak beleférni, akkor rosszabb lett a minőség”.

Bod Péter Ákos azt is elmondta, ezzel az intézkedéssel a fogyasztók közül is csak azok járhatnak jól, akik pont ezeket a termékeket vásárolják meg. “A fogyasztó, aki pontosan ezeket a termékeket veszi, örömmel fogadja majd, hogy néhány forinttal olcsóbban kapja meg. De ha nem, akkor rá már mindjárt nem is érvényes is ez az egész” - mondta.

Arra a kérdésre, hogy mit lehetett volna csinálni ebben a helyzetben, a közgazdász azt mondta, a lengyel kormány például azt választotta, hogy levitte az élelmiszer áfáját, de a németek is így döntöttek.

“A közgazdászok ezt nem szeretik, elvi okok miatt, de ez egy olyan politikusi beavatkozás, ami hatásos. Ehelyett a kereskedőkre rátettek egy október 15-i árat. Magyarország nem előre megy, hanem visszafelé. Jelen helyzetben október közepéig”

- fogalmazott.

A csütörtöki Kormányinfón egyébként Gulyás Gergelynek is feltették azt a kérdést, hogy a kormány miért nem az áfát csökkentette. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt válaszolta: azért, mert az áfacsökkentésnél érdemi kereskedelmiár-csökkenés általában nem következik be, az legtöbbször a kereskedő hasznát növeli.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Nektek Mohács kell?” – Üzenet az MZP-fanyalgó ellenzékieknek: hit nélkül nincs győzelem
Márki-Zay Pétert nem kell szeretni. Csak hinni kell benne: abban, hogy 74 nap múlva képes lesz megverni Orbán Viktort. Ennyi a feladat. Vélemény.

Link másolása

hirdetés

Tegyük fel, hogy ma megérkezik Magyarországra valaki egy lakatlan szigetről. Halvány fogalma sincs itt semmiről. Egyáltalán. Aztán belenéz az újságokba, a tévébe, a netes portálokba, kommentszekciókba, meghallgatja a megmondóembereket, a véleményvezéreket és az elemzőket. Mindenféle oldalról. Véleményem szerint pár nap alatt szentül meg lesz győződve arról, hogy ezt a szerencsétlen népet azonnal meg kell szabadítani az agresszív, kompromisszumképtelen, futóbolond, antiszemita, pszichopata despotájától: Márki-Zay Pétertől.

Fel sem merülne benne, hogy mellesleg nem ő vezeti az országot. Hanem valami Orbán Viktor nevű pali, akit ugyan kritizálnak itt-ott, de 90 százalékban agyondicsérik. Mindenhonnan harsog, hogy a vízen is tud járni, az elmúlt ezer év legpirosabb földi paradicsomát teremtette meg népének, amely kétségek nélkül “alavjú”-za őt. És még a fennmaradó tíz százaléknyi vélemény szerint is igen-igen, csinál olykor csúnya dolgokat, lop is, meg korrupt is, meg az a fránya jogállamiság sem az erőssége, ejnye-bejnye. No de Márki-Zay Péter akkor is SOKKAL veszélyesebb, mint ő.

Az idecsöppent idegen véleményem szerint még csak véletlenül se jutna arra az egyszerű következtetésre, miszerint itt 74 nap múlva választások lesznek. Amelynek apropóján a 12 éve teljhatalommal regnáló Orbán Viktort a hivatalosan megválasztott ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter kívánja leváltani. Egy olyan hatpárti összefogás élén, amely a mérések többsége szerint fej-fej mellett áll a jelenlegi hatalommal, a szavazóik száma alapján.

Igen, direkt sarkítottam a fenti példát. Mert sajnos az előválasztás óta eltelt pár hónapban az a furcsa benyomásom támadt, hogy a Nagy Magyar Megmondó Guruk, a független vagy ellenzéki véleményformálók szemében mintha Márki-Zay lenne az igazi ellenség. Persze tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

Azon, hogy az orbáni propaganda-bábok nulla-huszonnégyben gyalázzák őt, egyáltalán nem vagyok meglepve, ez a dolguk. Ezért vannak fizetve. De hogy az ellenzéki megmondók meg tollforgatók is jórészt ott gáncsolják, ahol tudják, arra már egy kicsit felkapom a fejem. MZP zsidózik. MZP megoszt. MZP hülyeségeket beszél. MZP migráns-számlálója ciki. MZP le-fideszesezi szegény kétfarkú kutyákat, a sokszínű demokrácia őreit.

MZP buzizik. MZP nem tartja tiszteletben mások magánéletét. MZP nem píszí. MZP nem csinál semmit. Nem “látszik”, nem mozgósít. Facebook-live sajtótájékoztatókon ismerteti a programját, az ellenzékkel együtt, hát hogy képzeli, ez milyen ócska már, ez nem kampány. Meg a plakátjuk is milyen. Meg a hajuk is. MZP futóbolond. “Nem lehetne, hogy ne ő legyen a miniszterelnök-jelölt?”

hirdetés

Bevallom, én elég sok helyről tájékozódom, de a “független”, mainstream vélemény-műhelyekből legalább 90 százalékban ezt hallom. Egyfolytában. Rágják, mint a kutya a csontot. Miközben ha rámegyek MZP Facebook- vagy Youtube-oldalára, azt látom, hogy egyetlen percre nem áll meg. Folyamatosan járja az országot, a bel-budai Móricz Zsigmond körtértől a legnyomorultabb, nógrádi cigánytelepig. Mindenütt az aktuális, ellenzéki képviselőjelölttel együtt. És mindenütt jócskán vannak emberek, akikkel hosszan elbeszélget. Elmondja nekik, milyen országot képzel el az ellenzék, ha rájuk szavaznak. Még Londonba is ki fog menni, az ottani magyarokhoz.

Javítsanak ki, ha tévedek, de nem ezt hívják kampánynak? Nem ezt hívják mozgósításnak? Nem ezt hívják működő, a gyakorlatban is jól látható ellenzéki összefogásnak?

És hogy egy kicsit a saját kollégáimhoz, a független újságírókhoz szóljak: nem kéne egy kicsit többet tudósítani róla? Elmondani, hogy valójában mit akar? Legalább négy-öt mondatát kivárni, nemcsak a botrány-hívószavakra lecsapni? Két MZP-fikázás közé beférne ez is. Tudom, hogy a média alapvető szerepe az, hogy kritikus legyen. De azért nem ártana egy kicsit jobban megfelelni a független tájékoztatás szabályainak sem. MZP ugyanis nem azért nem “látszik”, mert nem csinál semmit, hanem mert az országot lefedő média 90 százalékban a hatalom kezében van.

Nem mehet be a mindannyiunk adójából fizetett köztévébe. Nem mehet be a Kossuth Rádióba, és ha már itt tartunk, a kereskedelmi rádiókba sem. Nem írnak róla a megyei napilapok, sem az Origo, sem a Pesti Srácok, sem a 888. Vagyis írnak, csak hát az nyomdafestéket nem tűr. Nem állhat ki egyenrangú, demokratikus miniszterelnök-jelölti vitára, mert Orbán az egyik csicskásával egy Facebook-posztban megüzeni neki, hogy “ne röhögtess, kisapám”. A független médiát meg mintha csak az érdekelné, hogy “buzizik”, meg “zsidózik”, meg “megosztó”. SEMMILYEN mozgástere nincs, csak a közösségi média, és az országjárás, és még ott sem kicsi az ellenszél.

És akkor ezek után azt akarja az ellenzéki elefántcsonttoronyban ülő vélemény-elit, hogy nyerjen. Menjen neki egy Mount Everest-nyi túlerőnek, előre szegezett lándzsával, miközben a hátába is egymás után kapja a késeket. Győzze le Orbán Viktort, úgy, hogy közben végig azt érzi, bár sokan drukkolnak neki, az ellenzékiek egy jó nagy része fanyalog, meg nem hisz benne. Sőt, sokan kifejezetten utálják.

Hát ez így nehezen fog menni. Hit nélkül még senki nem győzött, ezt bármelyik sikeres ember megmondhatja. Volt egyszer egy magyar király, talán a legnagyobb. Mátyásnak hívták. Soha nem virágzott úgy ez az ország, mint az ő uralkodása alatt. 1490-ben halt meg, és sajnos nem hagyott törvényes utódot. A fenyegető oszmán terjeszkedés árnyékában a magyar nagyuraknak egyetlen feladata volt: találni egy erős, törvényes királyt, hogy az ország ne gyengüljön le.

Nem kellett mindenkinek szeretni, csak elfogadni egy vezetésre alkalmas jelöltet, aki az ország érdekében elengedhetetlen stabilitásra garancia lehetett volna. Harminchat évig nem sikerült nekik. Ütötték-vágták egymást, pártoskodtak, intrikáltak (az erélytelen II. Ulászlót, aki a lengyel és a cseh trón mellett a magyart is bevállalta, szintén ott gáncsolták, ahol tudták), szóval nyírták egymást, mint a gép. Aztán 1526-ban, Mohácsnál jött a török, és 150 évre eldöntötte a vitát.

Miért van olyan érzésem, hogy nekünk tényleg mindig Mohács kell?

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: