SZEMPONT
A Rovatból

Karácsony Kárpátalján, az aggregátorok zümmögésében

Az orosz rakéták nem tudják megtörni az ukrán ellenállást. A magyar-ukrán identitású Christiannal beszélgettem családról, túlélésről, és arról, milyen karácsonyuk lesz a háború tizedik hónapjában.


Nem sokkal a háború kitörése után beszélgettem Christiannal először. Akkor mentőautót szállított Bucsára, ahol a lakása is van. Azután többször segített is nekünk ukrán nyelvű szövegek fordításában. Azóta a háború nem csendesedett, romok és halottak Európa keleti határán. Karácsony előtt újra megkerestem, kíváncsi voltam, hogy él, és hogy él túl.

– Most hol vagy?

– Otthon vagyok, mármint Kárpátalján. Számomra Kárpátalja is otthonnak számít, itt születtem, itt nőttem fel. Úgyhogy most Ungváron vagyok, szülővárosomban, innen szoktam járni Bucsára, Kijevbe. Néha munkaügyben, máskor humanitárius segítséget szállítok.

– Mi van a bucsai lakásoddal?

– Még tél előtt helyreállítottam, az orosz hadsereg rombolása után, úgyhogy most nyugodtan hagytam ott. Kicsit könnyebb az élet itt Kárpátalján, mivel ide nem érnek el az orosz rakéták. Másrészt van házunk itt is, ahol tudunk egy aggregátort működtetni, és van internet-hozzáférés. Az áramszolgáltatás eleve jobb itt, mint Kijev megyében.

– És most van áram vagy aggregátorról mentek?

– Jelen pillanat egy kávézóban ülök, itt aggregátorral működik minden. Az áramszünetek gyakoriak, nagyjából a nap 30-35 százalékában van áram, tehát többnyire nincs.

Kint zümmög az áramfejlesztő, bent a bolt fényei, mint máskor

– Az aggregátorba való üzemanyaggal nincs gond?

– Szerencsére nincs üzemanyaghiány. Aggregátorokkal és szünetmentes tápokkal hidaljuk át az áramszünetes időszakokat.

Viszont amikor áramszünet van, akkor a mobilhálózat is gyenge. Olyankor a tornyoknak sincs áramellátása.

Például Bustyaházán, ami a román határnál van, eleve roamingba kapcsol a telefon, amikor áramszünet van. Szerencsére a mobilszolgáltató a roamingért nem számol fel különdíjat, ez sokat segít.

– Karácsony estéjén, vagyis most tíz hónapja tart a háború. Milyen évetek volt, és milyen lesz a karácsonyotok?

– December 24-én van a harmincadik születésnapom is. Az elmúlt 5-6 évben elhanyagoltam a születésnapomat, most viszont összegyűjtöm a barátaimat: ungváriakat, kárpátaljaiakat, még kijevieket is, mindenkit, aki itt van. Az az igazság, hogy kezdem már megszokni az áramszüneteket, meg a rakétatámadásokat, az energetikai infrastruktúrára állandó rombolását. Ez egy rossz álom, aminek sajnos még nincs vége.

Ha szerényebben is, fizikailag kevesebb fénnyel, de a lelkünkben annál több fénnyel lesz a Karácsony Ukrajnában, Kárpátalján.

Ukrajna egy nagy ország, és és bár folyamatosan támadják az orosz rakéták az energetikai infrastruktúrát, az ukrán energetikusok emberfeletti munkát végeznek a fagyban, hidegben. Így még most is megvan az az áramellátás, amire szüksége van egy embernek a túléléshez. Persze az élet akadozik, nem olyan, mint korábban volt. De az emberek próbálják fenntartani a gazdaságot, emellett az egyszerű ukrán emberek is nagyon sokat tesznek azért, minél hamarabb sikereket érjenek el az ukrán fegyveres erők a harctéren.

Aggregátor minden kirakat előtt, karácsonyfa, ukrán csúcsdísszel

– Mi a helyzet a családoddal? Az utolsó információm, ha jól emlékszem az, hogy ők elmentek Prágába.

– Igen. Most már szerencsére együtt vagyunk, visszajöttek. Itt vagyunk Kárpátalján. Az első hónapokban nem tudtuk, mi lesz itt. Azóta úgy tűnik, ide nem nagyon érnek el az orosz rakéták. Egy rakétatámadás volt Volócon, a vasúti infrastruktúrát célozták meg. Az ottani károkat már helyreállították, és úgy látom, annak ellenére, hogy nagyon gyakran Kárpátalja irányában is mennek rakéták, az ukrán légvédelem a Nyugat segítségével egyre hatékonyabban hárítja el ezeket a csapásokat. Így Kárpátalja, mint Ukrajna legnyugatibb pontja, nincs veszélyben. Ezért most itt az egész család, a gyermekem is, a feleségem is. Igaz, sok ismerősünk, barátunk kiköltözött erre a télre Európába, főleg azok, akik kisgyermekkel vannak.

– Ezek szerint ti meg tudjátok oldani a telet?

– Nekünk saját házunk van, tűzifával is tudunk fűteni, és aggregátor is van, úgyhogy a tél így túlélhető.

– Milyen éved volt?

– Ez az év volt a legszörnyűbb az egész életemben. Előtte már a koronavírus is egy kemény ütés volt. Akkor megálltunk mi is, mint az egész világ, viszont a világ már elkezdett lélegezni, elkezdett működni minden,

Ukrajna viszont olyan, mintha a koronavírusban maradt volna, csak még pluszban van egy másik vírus, ami gyilkol, népirtást végez, ez az orosz terrorista állam.

Mi ugyanúgy ba vagyunk zárva, mint korábban a járvány idején. Én láttam, hogy mi az a bombázás. Én láttam orosz repülőket, láttam orosz helikoptereket.

– Hol láttad?

– Bucsában, még az első napokban. Láttam, amit az orosz hadsereg művelt. Láttam a háborút. Azoknak az embereknek egy picikét könnyebb itt Kárpátalján, akik nem látták a háborút, csak tévében. De én láttam, mi az a háború, bújtam el bombák, meg rakéták elől. Az emberek persze itt Kárpátalján is együttélnek az áramszünetekkel. De ilyenkor, amikor hideg van, elképzelik magukat a fiúk helyzetében, akik a frontvonalon vannak, és csatákat vívnak, és mindenki érti, hogy ahhoz képest mi itt nagyon jól vagyunk, akkor is, ha csak 3-4-5 órán át van naponta áram. Ebben a 3-4 órában is arra kell, hogy gondoljunk, hogyan tudunk segíteni a fiúknak a harctéren. A mi életünk most erről szól.

– A te tágabb rokonságodban, családodban vannak, akik a hadseregben harcolnak?

– A nagybátyám az ukrán belügyminiszter tanácsadója volt egy ideig, a rendőrségnél szolgál, például Herszonban ő és a csapata mentek be elsőként a városba. Amikor az ukrán fegyveres erők felszabadítanak egy várost vagy egy falut, ők mennek be elsőként, hogy a stabilizációs folyamatokat végrehajtsák, és csak akkor jelenik már a médiában, hogy a várost felszabadították, ha ők már elvégezték a dolgukat.

– Hogy képzeljem el a mindennapjaitokat?

– Ha most Ungvár központjában végigmész, olyasmi, mintha egy méhrajt hallanál mindenhonnan zümmögni.

Azt is mondják ránk most, hogy a generátorok vagy aggregátorok országa vagyunk. Ukrajna most egy ilyen aggregátor-ország. Zümmögve döngenek az aggregátorok motorjai, és folyik az élet.

Az emberek alkalmazkodnak az áramszolgáltató által kiadott előzetes „órarendhez”, mikor lesz áramszolgáltatás az adott körzetben. Persze amint van egy rakétatámadás, akkor sürgősségileg leállítják az áramellátást egész Ukrajnában, azért, mert nagyobb bajokat okozhat, amikor egy rakéta becsapódik valamilyen működő energetikai csomópontba. Akkor nincsen órarend. Ezek után van három–négy nap, amíg megfeszített tempóban dolgoznak az ukrán energetikusok, hogy helyreállítsák azt, amit Oroszország lerombolt, és azután megint órarend szerint élünk.

De a lényeg, hogy az élet nem áll meg. A házhozszállító kis sushi étteremben ha kell, bekapcsol az aggregátor,

de igenis lehet rendelni, és igenis lehet élni.

A kritikus infrastruktúráról már nem is beszélve, tehát kórházak, satöbbi, ez mind működik. Úgyhogy az emberek órarend szerint élnek, tudják, hogy mikor van áram, és igyekeznek úgy rendezni az életüket, hogy azalatt a 3–4 óra alatt mindent, amit kell, el tudjanak végezni. Élik az életüket ebben a méhrajban, amit az aggregátorok hangja teremt.

– A munkahelyekkel mi van?

– Nagyon sok leáll, amikor nincs áram.

– Azért, mert nincs aggregátor, vagy nincsen akkora kapacitású aggregátor, ami egy adott termeléshez kell?

– Az ilyen kapacitású aggregátorokból hiány van. Ez az egyik probléma. A másik az, hogy amikor nagy az igény, akkor emelkedik az ár is, és az aggregátorok ára hihetetlenül nagyot ugrott Ukrajnában, de gondolom Európában is.

– Igen.

– Próbáltam beszerezni még Magyarországról is, de a hirdetések 90 százaléka olyan, hogy amikor felhívod a céget, kiderül, már megvették. Tehát hiány van. A másik probléma, hogy ha van is belőle, akkor az nem a legjobb, viszont hihetetlenül magas, plusz 100-150 százalékos áron. Most ez a helyzet, ezért variálnak az emberek. És persze megjelenik a kreativitás.

Egy egyszerű autó-akkumulátort feltöltenek a szolgáltatási időben, és amikor nincs áram, akkor egy inverter közbeiktatásával meghajtják vele a gázbojler szivattyúját.

Így tud működni sok helyen a melegvízellátás egész nap.

– Elmondom neked egy nagyon érdekes tapasztalatomat. Nem egy, nem két emberrel beszélgettem, akik azt mondják, hogy tulajdonképpen most került be Ukrajna az ő Európa-tudatukba. Hogy Ukrajna ezzel a háborúval hirtelen kibővítette Európát, és az európai gondolkodást, ami eddig valahol véget ért a román-magyar-szlovák-lengyel határ vonalánál.

– Az az igazság, hogy nekem is az az elemi érzésem itt Ukrajnában, Ukrajna mentalitásában, hogy mi ukránok eltörhetetlenek vagyunk. Ez az ukrán brand most a világban. De ez számomra még 2014-ben kezdődött, amikor még diák voltam, 22 éves. 2014-ben lettem bizonyos abban, hogy nagyon büszke vagyok, hogy itt születtem.

Nagyon büszke vagyok, hogy ukránnak is nevezhetem magam, mert én nem tudom magam 100 százalékos magyarnak nevezni, büszke ukrán-magyar vagyok.

2014-ben már láttam, hogy nagy változások várnak ránk, csak nem sejtettem, hogy ennyire nehezen és ennyire véresen fogjuk ezt kivívni. Sajnos a világnak, a médiának ez kellett ahhoz, hogy megértse, miről is szól Ukrajna. Tehát én is egyetértek veled, hogy sajnos ezzel a véres háborúval sikerült a maga teljességében közvetíteni a világ számára, hogy kik vagyunk mi ukránok, és miért kell, hogy együtt legyünk, miért akarunk a civilizált világ része lenni, miért küzdünk ezért, és miért lesz jó nekünk együtt Európában, Oroszország nélkül.

– Mik a reményeid, mik a terveid, milyen év lesz a következő?

– Az én tervem, meg az én álmom az, hogy befejeződjön ez a háború, de sajnos most már a civilizált világ is elismeri, hogy nem lesz könnyű befejezni. A tárgyalások nem hoztak és nem tudnak hozni semmilyen eredményt, mert egy olyan ellenséggel állunk szemben, akinek abszolút semmi sem szent. Ez egy olyan ellenség, amely csak az erőből ért. Ezért én 2023-tól azt várom, hogy minél jobban beletegyünk mindent. Én magamat is arra készítem, hogy esetleg közelebb leszek a harctérhez. Mert onnantól kezdődik az én jólétem, az én nyugalmam, az én karrierem, az én jövőm, a családom, a gyermekem jövője, ha legyőzzük Oroszországot.

Én azt várom, hogy Oroszország eltűnjön innen. Egyszer és mindenkorra.

Az, hogy mi lesz Oroszországgal, nekem teljesen mindegy. Azt várom, hogy eltűnjön innen, és azután, ahogy eltűnik az ukrán földről az orosz, meg tudjunk annyira erősödni, hogy soha többé a büdös életben Oroszországnak ne legyen bátorsága idejönni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Political Capital: A Lázár-ügy megmutatta, hogy a Fidesz többségi helyzetre szabott módszerei már nem hatékonyak
Először még csak legyintett, de a hatalmas felháborodás miatt kénytelen volt meghátrálni a miniszter. A szokatlan bocsánatkérés is mutatja, hogy ezúttal valami nagyon elromlott.


A Political Capital friss elemzése szerint Lázár János nem sokkal a választás előtt a Fidesz egyik legfontosabb célcsoportját sértette meg, romaellenes megnyilvánulására pedig onnan is érkeztek reakciók, ahonnan nem várták. Az elemzőintézet úgy látja, a kormánypárt számára aggasztó lehet, hogy úgy tűnik, már nem tehet meg bármit politikai következmények nélkül. Azt állítják, nem a romák változtak meg, hanem a társadalmi-politikai környezet.

Az elemzőintézet szerint a botrány megakaszthatja a Fidesz mozgósítási akcióját. „Lázár János balatonalmádi fórumán tett kijelentéseivel komoly politikai kárt okozhatott a Fidesz számára.

Sajtóinformációk szerint a kormánypárt egy 200 ezresnél nagyobb adatbázist igyekszik kialakítani a számára kiemelt jelentőségű roma szavazók mozgósítására 53 olyan választókerületben, ahol az átlagosnál nagyobb a roma választók aránya. Ebbe a munkába rondított bele a Lázár szavai nyomán kirobbant botrány, amely – ha tartós hatású lesz a roma közvéleményre – még friss adatbázisok esetén is nehezebbé teheti a fideszes mozgósítást a választás napján.”

A Political Capital arra is kitér, hogy a Fideszt és magát Lázárt is meglephette, milyen heves reakciókat váltottak ki a szavai, és még a kormányoldalhoz lojális szereplők is megszólaltak. „Ahogy Róna Dániel elemzése is rámutatott, a Google-keresések és a közösségimédia-felületek kommentjei széleskörű felháborodást jeleztek. A balatonalmádi fórumot követő két napban szinte „felrobbant” a romák körében sokat használt TikTok. Nem pusztán roma celebek, művészek, zenészek (pl. Kis Grófo, Lakatos László) tiltakoztak Lázár szavai ellen, hanem – érezve az alulról érkező nyomást – Fidesz-közeli roma politikusok és véleményformálók is kénytelenek voltak megszólalni. »Leminősítő és megalázó a magyarországi cigányságra nézve! Visszautasítom!!!« – írta például közösségi oldalán Mazsi Rostás Mihály, a Roma Digitális Polgári Kör tagja. A kormánypárthoz lojális Magyarországi Romák Országos Önkormányzata arra figyelmeztetett, hogy a »vezető pozícióban lévő közszereplők« megszólalásainak »jelentős hatásuk van a közgondolkodásra«, majd korrekcióra kérte Lázárt. Ráadásul helyi szinten is sok olyan politikailag aktív roma fogalmazott meg kritikát, akik még a legutóbbi választáson is a kormánypártnak kampányoltak.”

Az elemzés szerint a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. „Lázár többször is bocsánatot kért a kijelentései miatt, ami szokatlan gesztus egy fideszes politikustól. Ahogy az is, hogy a kormánypárt másfél évtizeden keresztül bevált módszerei most nem működtek. Hiába nevezte Lázár kezdetben »tipikus libsi jóemberkedésnek« az őt ért kritikákat, a Fidesz kaposvári DPK-gyűlésén és saját siófoki fórumán már kénytelen volt elismerni a hibáját.” A Political Capital szerint a Fidesznek jelenleg nincs többsége, és nem képes úgy dominálni a politikai véleményeket, mint korábban, van viszont erős politikai alternatívája, ami mindenkire hatással van. Úgy vélik, a Lázár-ügy is azt mutatja, hogy

más a helyzet, és a kormánypárt többségi helyzetre szabott módszerei jelenleg nem hatékonyak.

Végül a Political Capital rácáfol azokra a sztereotípiákra is, amelyek szerint a roma szavazók tartanák hatalomban a Fideszt. Azt írják, a roma választópolgárok politikailag nem alkotnak homogén csoportot, és ahogy a politikai véleményklíma változik országosan, úgy változik a romák körében is. Hozzáteszik, a Fidesz terve az volt, hogy idén feljebb tornázza a roma szegregátumokban eddig átlag alatti részvételt, de nagy kérdés, hogy ez ezek után sikerülhet-e.

Lázár János egy balatonalmádi fórumon a romákat „belső tartalékként” említette, ha az InterCity-vonatok mosdóinak takarításáról van szó. A többek között Magyar Péter részéről érkező bírálatokat először „tipikus libsi jóemberkedésnek” nevezte, majd a hétvégi kaposvári háborúellenes gyűlésen bocsánatot kért csütörtöki szavaiért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Tábor Áron: Borítékolható volt a robbanás Minneapolisban, egy időre leállhat az amerikai kormányzat is
Sokkolta Amerikát, mennyire elfajultak a dolgok a bevándorlási ügynökök által megszállt városban, ahol a két halálos áldozat miatt szembekerültek egymással a szövetségi és az állami hatóságok. Mindez még a republikánusok egy részét is megdöbbentette a szakértő szerint.


Egy sötét, disztópikus jövő vált valósággá, amikor szövetségi ügynökök megrohamoztak egy várost, és a lakosok összefogtak, hogy megvédjék magukat - íeja a New York Times legújabb vezércikkében. Minneapolist több ezer símaszkos ügynök szállta meg, akik az utcán szedik össze a bevándorlókat. Ezt civilek próbálják sípjaikkal megakadályozni, vagy mobiljaikkal rögzíteni. Közülük már két halálos áldozat is van: a háromgyerekes Renee Nicole Good, akit január 7-én a kocsijában lőttek le az ICE ügynökei, és a veterán kórház intenzív osztályán dolgozó ápoló, Alex Jeffrey Pretti, akit szombaton a felvételek alapján minden ok nélkül végeztek ki 10 lövéssel az utcán. A bevetések erőszakossága miatti sokkot előbb megdöbbenés, majd harag váltotta fel a lap szerint, Trump pedig már visszakozik. Bár kezdetben ő is minden bizonyíték nélkül belföldi terroristának nevezte a megölt ápolót, most már úgy tűnik, belemegy egy független vizsgálatba.

A felháborodás mélységét jelzi, hogy a volt elnökök, Bill Clinton és Barack Obama is megszólaltak, olyan történelmi pillanatnak nevezve a jelenlegit, ami hosszú távon meghatározhatja az Egyesült Államok jövőjét. Tábor Áron Amerika-szakértőt kérdeztük a helyzetről.

— Beszéltünk már Minneapolisról, de azóta a helyzet még drámaibb lett. Ha feltűnik az ICE, azt kiabálják az utcán az emberek, hogy mindenki zárja be az ajtaját, mert jönnek. Mintha egy disztopikus filmben lennénk. Mi folyik ott?

— A boltok, éttermek egy része bezárt, főleg azokban a negyedekben, amiket inkább bevándorlók laknak, mert az emberek nem mernek kimenni az utcára. Más környékekről önkéntesek viszik ki nekik az ételt és a legszükségesebbeket. Vannak olyan jelzések is, hogy sípokkal jelzik, ha a bevándorlási hatóság, tehát az ICE emberei közelednek. A helyzet valóban eléggé kaotikusnak tűnik. Nekem az az érzésem, hogy ez bele volt kódolva ebbe a szituációba.

Nyilván nem konkrétan ezek a tragikus incidensek, de az, hogy itt valami robbanás történhet, borítékolható volt onnantól kezdve, hogy Donald Trump elkötelezte magát a razziák mellett.

A minnesotai hatóságok politikai bosszúról beszélnek. Szerintük azért büntetik Minnesotát, mert az állam nem működik megfelelően együtt a szövetségi bevándorlási politikával. Az állam vezetői, nemcsak a kormányzó és Minneapolis polgármestere, de a rendőri vezetők is azt mondják, hogy az ICE megérkezése többet ártott, mint használt.

Előtte nem volt káosz, most káosz van, és ez az ICE-nak köszönhető.

Tulajdonképpen már-már egymásnak feszül Minnesota állam és Minneapolis város fegyveres rendőrsége, illetve a szövetségi kormány. Azt gondolom tehát, hogy a konfliktus bele volt kódolva a helyzetbe, ami sajnos most már két halálos áldozatnál tart. A legfrissebb híreket figyelve úgy látom, a Fehér Ház is érzékelte, hogy ez politikailag már kontraproduktív lehet. Korrekciót még nem látunk, de valamiféle deeszkaláció elképzelhető. Volt egy telefonhívás a kormányzó és Trump között, amit mindkét oldal hasznosnak nevezett. Elképzelhető, hogy Trump is érzi, hogy túllőtt a célon.

— Pretti halálára az első hivatalos reakció az volt, hogy belföldi terrorista volt, aki mészárlásra készült. Aztán az, hogy veszélyes volt az ügynökökre, mert fegyver volt nála. Ez nem ellentmondásos egy olyan országban, ahol a fegyverviselés alkotmányos jog?

— Ebben a republikánus kormányzat saját logikájával kerül szembe, hiszen általában a második alkotmánykiegészítés, vagyis a fegyverviselés jogának legnagyobb védője szokott lenni. Igaz, hogy államoktól függően változik, milyen keretek között szabályozzák a fegyverviselést, de minden államban engedik, hogy valaki például egy politikai rendezvényre rejtve viselt fegyverrel elmenjen. Persze kérdés, mennyire okos dolog egy ilyen szabályozást engedni, de ez mindenhol legális.

Semmi jele nincs annak, hogy az áldozat bármilyen módon fegyverrel fenyegette volna az ICE erőit.

Ennek ellenére az első reakció Stephen Miller tanácsadótól és a Fehér Ház több tisztviselőjétől, amit J. D. Vance alelnök is felerősített, az volt, hogy itt egy belföldi terroristáról van szó, aki gyilkosságra készült, provokálta, vagy fegyverrel akadályozta a hatóságokat. Akik finomabban fogalmaztak, azt mondták, hogy akadályozta az ICE-műveleteket, és mivel fegyver volt nála, különösen veszélyesnek ítélték. Azonban mindenki láthatta azokat a kamerafelvételeket, amik cáfolják Stephen Miller első reakcióját. Lehet, hogy volt fegyvere, de amikor lelőtték, az már nem volt nála, mert közben elvették tőle. A kezében egy telefon volt.

— Tehát a „fegyvere” valójában egy kamera volt?

— Dokumentálni akarta, ami történik. Hétfői sajtótájékoztatóján a Fehér Ház szóvivőjét, Caroline Leavitt-et is kérdezték erről. Amennyire a szöveges tudósításokból látom, a Fehér Ház ebben is visszakozik kissé. Nem védték meg Stephen Miller korábbi kijelentéseit, bár teljes bocsánatkérés sem hangzott el. Láthatóan már óvatosabban fogalmaznak.

Donald Trump sem mondta ma azt, hogy terroristáról lenne szó.

Sőt, amennyire tudni lehet, a Tim Walz kormányzóval folytatott telefonbeszélgetésében nyitott volt a közös munkára. A minnesotaiak egyik nagy problémája ugyanis az, hogy a szövetségi erők, az ICE és az FBI, egyelőre nem engedték oda a helyi nyomozókat az incidens helyszínére. Állítólag Trump ígéretet tett arra, hogy lehet közös nyomozás.

— Ami a Pretti kezében levő telefont illeti: a bizalmatlanságot jól jelzi, hogy népmozgalom indult: az emberek kamerákkal rögzítik az eseményeket. De hogyan történhetett ez meg egyáltalán? Úgy tűnik, az ICE egységei nem voltak megfelelően kiképezve, mintha ágyúval lőttek volna verébre.

— Donald Trump, a második beiktatását követően hatalmas razziákra készült, amit nem is rejtett véka alá. Már elnöksége első napjaiban szó volt arról, hogy Chicagót vagy más városokat vesznek célba, aztán nyáron Los Angelesről volt szó. Onnantól lehetett tudni, hogy az ICE-ra nagy szerep hárul. Kibővítették a szervezetet, sokan politikai meggyőződésből, önkéntesként csatlakoztak, és már akkor sokan fejezték ki aggályukat a kiképzésükkel és a bevett gyakorlatukkal kapcsolatban. Ráadásul őket nem képzik ki tömegoszlatásra. Az ICE feladata klasszikusan az idegenrendészeti ügyek célzott, jól megtervezett végrehajtása. Ezekre a tömegjelenetekre nem voltak felkészülve, így az irányítás kicsúszott a kezükből. De cinikusabban nézve azt is mondanám, hogy talán

benne volt a pakliban az irányítás elvesztése.

A politikai PR-akción túl szerintem számoltak azzal, hogy a fellépés tömegtüntetéseket, esetleg erőszakot válthat ki. Egyesek szerint ennek az lehet a célja, hogy ha a helyzet zavargásokba torkollik, akkor alkalmazni lehessen az úgynevezett Insurrection Act-et, a lázadásokra vonatkozó törvényt. Ez feljogosítaná a szövetségi kormányt, hogy katonai erőket vessen be a rendfenntartásra. De most már a republikánus oldalról is többen mondják, hogy inkább hűteni kéne a kedélyeket, és semmiképpen sem szabad az Insurrection Act-hez nyúlni. De gyanítom, hogy eredetileg lehetett ilyen kalkuláció.

— Ami történt, a látottak alapján szakmaiatlannak tűnik. Mintha hadműveleti terv sem lett volna, csak kimentek az utcára embereket fogdosni.

— Nem volt igazán megtervezve. Úgy tudom, voltak kvóták, hogy hány embert kell egy nap begyűjteni, és gondolom, ezt találták a legegyszerűbb módjának. Olyan ösztönzőket hoztak létre, amik sajnos ebbe az irányba vitték a dolgokat.

— Széles körben jelennek meg kritikák, mémek, amik a náci rohamosztagok tevékenységéhez hasonlítják a történteket. Innen nem ítélhető meg, hogy ezek csak a szélsőséges demokrata oldalról jönnek-e, vagy szélesebb a felháborodás?

— A felháborodás szerintem ebben az esetben elég széles. A náci időszakkal való összehasonlítás ma a The New York Timesban is megjelent. David French írt róla, aki alapvetően nem egy szélsőséges baloldali, sőt, régebben inkább konzervatív kommentátor volt a National Review-nál, de következetesen Trump-ellenes. Ő hozott fel egy analógiát, hogy egy olyan időszakban élünk, amit a náci érában „duális államnak” hívtak. Persze nem abban a végletben, de hozzátette, hogy

a nácik sem egyik napról a másikra hozták létre a totalitárius államot.

Épp az volt a módszerük, hogy a lakosság nagy részével sokáig elhitették, hogy minden normális. Az emberek ugyanúgy dolgozni jártak, adót fizettek, de ha valami olyat tettek, ami a kormányzatnak nem tetszett, akkor megjelent a fasiszta hatalom. Ezt egy korábban a jobboldalhoz tartozó kommentátor írta, analitikusan, nem pedig egy felháborodástól fűtött posztban. A közvélemény-kutatások is ezt mutatják. Láttam egyet, ami még az előző haláleset után készült: a megkérdezettek több mint 70%-a szerint az ICE-nak kevésbé brutális eszközöket kellene használnia, 56% pedig azt mondta, jobban együtt kellene működniük a minnesotai hatóságokkal.

A YouGov felmérése szerint először mondták többen azt, hogy el kellene törölni az ICE-t, mint azt, hogy nem (46-43 arányban).

Ez persze még mindig megosztó kérdés, de látszik, hogy ez most a republikánusoknak sem egy népszerű téma. Még a híresen Trump-párti bulvárlap, a New York Post is olyan cikket közölt, ami azt sugallja, hogy bár a minnesotai hatóságok a hibásak, mert nem tartottak rendet, de amit az emberek a saját szemükkel láttak, azt nem lehet tagadni, és most vissza kellene venni.

— Innen nézve az ICE-akció egy fiaskó, vagy egy félresikerült provokáció?

— Idegenrendészeti akciónak biztos, hogy sikertelen. Én egy politikai nyomásgyakorlást látok ebben, főleg amióta Bondi igazságügyminiszter levelet írt Tim Walz minnesotai kormányzónak. Ebben az áll, hogy hajlandóak csökkenteni az ICE jelenlétét, ha Minnesota teljesít három feltételt. Az egyik a minnesotai biztosítási csalásokkal kapcsolatos, amiből bevándorlási ügyet akarnak csinálni. Gyakorlatilag a szomáliai kisebbség egy nagyon kis része érintett abban, hogy a COVID alatt szociális segélyeket térítettek el. Nincs arra bizonyíték, hogy politikusok is felelősek lennének, de az ügy így is elég kellemetlen volt, Tim Walz bele is bukott. Pedig ő alelnökjelölt volt Kamala Harris mellett, tehát nagy név, és ez érzékeny veszteség a demokratáknak. A második feltétel az úgynevezett „sanctuary policies”-hoz kapcsolódik, vagyis hogy Minnesota menedéket ad, nem engedi be az idegenrendészeti hatóságokat bizonyos állami intézményekbe, például a börtönökbe. A kérés az, hogy nyissák meg ezeket a börtönöket az idegenrendészeti erők előtt. A harmadik kérés pedig kifejezetten a választójoghoz kapcsolódik. Bár semmi nyoma nem volt választási csalásnak, azt kérik, hogy az állam adja át a szavazói listákat a szövetségi kormánynak. Az igazságügyminiszter azt állítja, hogy ha ezek teljesülnek, akkor lehetséges, hogy az ICE jelenléte csökkenni fog, bár egyértelmű ígéretet nem tesz.

Ezt én politikai zsarolásnak, de legalábbis nyomásgyakorlásnak érzem. A választójogi kérésnek például semmi köze az idegenrendészethez.

Figyelemreméltó, hogy a központi kormányzat és egy tagállam között lényegében erővel történik a nyomásgyakorlás. Nem tudom, hogy ez sikeres lesz-e; a reakciók annyira erősek, hogy Minnesota valószínűleg nem fog engedni. A másik szempont, amiről már beszéltünk, hogy ez egy PR-akció. Trump szavazóinak jelentős része azért voksolt rá, mert erős bevándorlási politikát ígért, és ennek kellenek a látványos jelek.

— Más dolog rendet tenni, és más dolog káoszt teremteni. Még az elkötelezett Trump-szavazók sem biztos, hogy ezt helyeslik.

— Szerintem ők elhiszik, hogy a káosz valójában azért van, mert a minnesotai hatóságok akadályozzák az ICE munkáját. Úgy látják, hogy ez egy politikai harc. Persze ettől még ez nem egy hatékony akció, és ezt valószínűleg ők is látják.

— A választói névjegyzékek követelése rendkívül érzékeny téma. Hogyan hathat ez a botrány a közelgő félidős választásokra?

— A választói névjegyzékkel kapcsolatban a hivatkozási alap valószínűleg a hatvanas években elfogadott polgárjogi és választójogi törvény. Ez alapján a szövetségi igazságügyi miniszternek nagyobb hatásköre volt beavatkozni azoknak a déli államoknak a választási folyamataiba, ahol korábban bizonyíthatóan diszkriminálták a feketéket. Hozzáférhettek a névjegyzékekhez, hogy ellenőrizzék, nem tart-e még mindig a diszkrimináció. Nyilván itt most az a vád vagy sejtetés, hogy nem állampolgárok is szavazhattak, de erre semmi bizonyíték nincs.

Ami a félidős választásokat illeti, jelenleg ez nem tűnik népszerű témának a republikánusok körében sem.

Azok a jelöltek, akik szoros versenyre számíthatnak a szenátusi helyekért, elég óvatosan nyilatkoznak. Susan Collins, Maine szenátora, aki egy általában demokratákra szavazó államot képvisel, nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg. De még Nebraska szenátora vagy Texas kormányzója is olyan nyilatkozatot tett, ami szerint az adminisztrációnak újra kell gondolnia a stratégiáját. Az idegenrendészeti célokkal nem vitatkoznak, de azt mondják, ez nem jó stratégia.

Körvonalazódik egy olyan üzenet a republikánusok egy részénél, hogy stratégiaváltásra van szükség.

Ez azt mutatja, hogy ezeknek az államoknak a politikusai, mégha nem is billegő államokról van szó, figyelnek a spanyolajkú kisebbségre, akiket nem szabad nagyon felháborítani. Persze még messze van a félidős választás, és a gazdasági helyzet miatt a demokraták előnyből indulnak, de az amerikai választási rendszer bonyolultsága miatt még bármi lehet.

— A demokraták ismét azzal fenyegetőznek, hogy nem szavazzák meg a költségvetési finanszírozási törvényt, ami megbéníthatja a kormányzatot. Hogy áll most ez az ügy?

— Péntek este lejár az ideiglenes költségvetési finanszírozás határideje. Ha addig nem hosszabbítják meg, újra leáll az amerikai kormány. A képviselőház már elfogadott egy javaslatot, ami kitolná a finanszírozást. A szenátusban viszont a demokratáknak van lap a kezükben, mert az obstrukcióval meg tudják akadályozni a törvény elfogadását. Az elmúlt napokban egymás után jelentették be, hogy nem fogják megszavazni a törvényt, ha az továbbra is tartalmazza az ICE finanszírozását, amíg nem kapnak konkrét ígéreteket a szervezet megreformálására és a stratégiaváltásra. Ha a költségvetési csomag egyben marad, ahogy a republikánusok akarják, akkor péntek estétől nem lesz finanszírozás.

A demokraták azt szeretnék, ha a csomagot szétszednék, és csak a belbiztonsági minisztérium költségvetéséről folyna vita, a többi szerv pedig működhetne tovább.

Nehezíti a helyzetet, hogy a képviselőház ezen a héten nem is ülésezik, és az extrém téli időjárás is logisztikai problémákat okoz. Egyelőre úgy állunk, hogy péntektől megint patthelyzet lesz.

— A minnesotai események nyilván nem segítik a demokraták hajlandóságát a megegyezésre.

— Ez egyértelmű. Olyan szenátorok is az azonnali leállítást követelik, akik pár éve még a bevándorlási szervek költségvetésének bővítéséről beszéltek. Persze ha most leállítanák a finanszírozást, az inkább csak szimbolikus lenne. Korábban olyan méretű költségvetési bővítéseket szavaztak meg az ICE-nak, hogy a szervezet valószínűleg még egy ideig el tudna működni. Nem arról van szó, hogy az ügynököknek hirtelen nem lesz fizetésük. Azonnali hatása tehát nem lenne, de ez egy eszköz a demokraták kezében. Mivel egyre több szenátoruk áll ki emellett, úgy ítélik meg, hogy ezt most bevállalhatják. Általában azt a pártot hibáztatják egy leállásért, amelyik újabb és újabb követelésekkel áll elő, de ez a téma most akkora felháborodást váltott ki, hogy úgy gondolják, ezt az eszközt most bátran használhatják. Nem hiszem, hogy ez végtelenül sokáig húzható, de elképzelhető, hogy egy időre le fog állni emiatt az amerikai kormányzat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ötezer dolláros zsetonokkal játszanak felettünk” – így él több mint ezer ember a Las Vegas-i kaszinók alatti sötét alagutakban
Civil segítők hetente visznek élelmiszert a Las Vegas-i alagutak lakóinak, ahol a drogfüggőség is súlyos probléma. Céljuk, hogy a rehabilitáción keresztül kiutat mutassanak a sötétségből.


Néhány méterrel a Las Vegas-i Strip kaszinóinak csillogása alatt egy másik világ létezik. A város védelmére épített, több mint ezer kilométer hosszú árvízvédelmi csatornák sötétjében a legfrissebb terepi beszámolók szerint 1200–1500 ember él.

Júliustól szeptemberig tartó monszunidőszakban lezúduló eső, akár 48 km/órás sebességgel söpör végig a járatokon, halálos veszélyt jelentve az ott lakókra.

A kiterjedt alagútrendszert a Clark megyei árvízvédelmi körzet építi az 1980-as évek óta, miután a sivatagi villámárvizek több halálos áldozatot követeltek.

Ezek a betoncsatornák azonban nem közterületek, így a hatóságok folyamatosan figyelmeztetnek, hogy belépni és ott tartózkodni tilos és életveszélyes.

Egy bokáig érő, gyorsan mozgó víztömeg már képes ledönteni egy embert a lábáról, a veszélyt pedig jól mutatja, hogy 2023 szeptemberében a heves esőzések után legalább 24 vízimentést hajtottak végre, és az áradásnak halálos áldozata is volt.

A csatornákba költözésnek két fő oka van. Egyrészt a sivatagi klíma, ami a tavaly nyári, 49 Celsius-fokot is elérő rekordhőség elől sokan a föld alatti, hűvösebb járatokba menekültek.

Másrészt a felszíni hajléktalantáborok elleni egyre szigorúbb hatósági fellépés is lefelé szorítja az embereket.

Mindeközben Dél-Nevada hajléktalan népessége egy év alatt 20 százalékkal nőtt, tavaly már közel nyolcezer főt számlált; a hatóságok január 29-én tartanak újabb, átfogó számlálást a pontosabb adatokért.

„Ez egy olyan élet, ami a legvadabb álmokat is felülmúlja, de a legrosszabb értelemben” – mondta Bryan Hardimon, a Shine a Light segélyszervezet önkéntese, aki korábban maga is az alagutakban élt.

A drogok jelenléte is súlyos probléma. „Metamfetamin. Fentanil. Opioidok. Egyre többet és többet látunk belőlük” – nyilatkozta a The Washington Postnak Rob Banghart, a szervezet alelnöke.

A város álláspontja szerint a csatornák nem lakóhelyek, a beköltözést jogszabály tiltja.

Ezt a szemléletet erősíti a Legfelsőbb Bíróság tavaly júniusi döntése is, amely szélesebb körben teszi lehetővé az önkormányzatoknak, hogy korlátozzák a közterületi táborozást.

Egy sokkoló videó a jelenségről

A szociális szervezetek szerint azonban a szigorítások nem oldják meg az alapvető problémákat, mint a megfizethető lakhatás hiányát és a mentális betegségek kezelését.

Miközben a hatóságok a közbiztonságra és a balesetveszélyre hivatkoznak, civil segítők hetente ereszkednek le a csatornákba, hogy élelmiszert vigyenek az ott élőknek.

„Ötezer dolláros zsetonokkal játszanak felettünk a kaszinókban, miközben közvetlenül alattuk hajléktalanok élnek” – mondta Rob Banghart Las Vegasi riportjában pontosan a Caesars Palace kaszinó alatt állva, miközben az ott élőknek kiút kellene, orvosi segítség, detoxikáló és a rehabilitációt is beleértve.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor egy friss felmérésről: Ha ez igaz, a Tisza Párt előnye már szinte behozhatatlan
Egy új, mesterséges intelligenciát használó cég borzolta a kedélyeket a mérésével. A politológus szerint a friss számok akár a választás sorsát is eldönthetik.


Török Gábor politológus szerdán a Facebookon kommentálta a Minerva Intézet legfrissebb felmérését, amely az eddigi legnagyobb különbséget mérte a Tisza Párt és a Fidesz között. A politológus posztjában kiemeli, hogy a Minerva „új szereplő a közvélemény-kutatási piacon és érdekes módszert használ az adatfelvételnél”.

Ismertette a kutatás számait is, melyek szerint 41-28 az arány a teljes népességben, míg 54-37 a biztos szavazó pártválasztók között a Tisza Párt javára.

Török Gábor a posztjában egyértelművé tette, mit jelentene, ha ezek a számok a valóságot tükröznék. Szó szerint azt írta: „Bár sokan nem értik vagy szándékosan félreértik, azért elmondom újra: ha tényleg ez (lenne) most a helyzet, akkor ez szinte behozhatatlan előny (lenne) már két és fél hónappal a választás előtt.”

A Minerva Intézet új szereplő a piacon, és mesterséges intelligenciával támogatott telefonos adatfelvétellel dolgozik, módszertanát és nyers adatait is nyilvánosan közzéteszi. A többi kutatócég vegyes képet mutat: a Závecz és a Medián szintén a Tisza Párt előnyét mérte a biztos pártválasztóknál, a Republikon pedig a teljes népességben is, ugyanakkor a kormányközeli intézetek, mint az Alapjogokért Központ vagy a Nézőpont, a Fidesz vezetéséről számoltak be. A sajtóbeszámolók szerint a Minerva által alkalmazott AI-telefonos kutatás újdonságnak számít Magyarországon, és az intézet átláthatóságát a szakértők pozitívumként említik, de a pontosság megítélése körül vita van.

A Szeretlek Magyarország Pohly Ferencet, a Minerva Intézet Nonprofit Kft. ügyvezetőjét kérdezte korábban a módszerről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk