SZEMPONT
A Rovatból

Kaiser Ferenc: Gyakorlatilag újrajátsszuk a hidegháborút, de a NATO vagy az EU nem akar háborút Oroszországgal

A szakértő szerint a háborús retorika a választásokról szól, senki sem akar fegyveres konfliktust egy olyan állammal, amelynek közel 6000 atomtöltete van. De Oroszország is tudja, hogy egy ilyen háborút nem nyerhetne meg.

Link másolása

A Fidesz az EP-választási kampánya középpontjába a háború és béke kérdését állította, nem kevesebbet üzenve, hogy a Nyugat politikája a világháború veszélyét kockáztatja. Tény, hogy Emmanuel Macron francia elnök február 26-án mondott beszédében nem zárta ki a lehetőségét annak, hogy európai katonákat küldjenek Ukrajnába az oroszok elleni harcba. Úgy nyilatkozott, hogy ebben a kérdésben nincs konszenzus az uniós vezetők között, de sokan nyitottak lennének egy ilyen típusú beavatkozásra. De az is igaz, hogy a francia elnök szavai nem váltottak ki egyértelmű támogatást, nemcsak Magyarország, hanem Németország és Lengyelország is ellenezte az ötletet.

Közben az orosz támadás utáni harmadik évben egyre elkeseredettebbé válik a küzdelem Ukrajna és Oroszország között.

Ukrajna nyugati segítség nélkül vesztésre állna, és ez a nyugati segítség gyengülni látszott, majd hosszas huzavona után, április 20-án megszavazta az amerikai Képviselőház azt a több mint 61 milliárd dolláros katonai segélyt, amit az Egyesült Államok kíván nyújtani Ukrajnának. Ezzel párhuzamosan a NATO is további lépéseket tervez, például a NATO-Ukrajna-bizottság felminősítését NATO-Ukrajna-tanáccsá, ami lehetővé tenné, hogy egyenrangú felekként vitassák meg a biztonsági kérdéseket és közösen hozzanak döntéseket. Emellett többéves programot is elindítanak az együttműködés biztosítása érdekében a NATO és az ukrán hadsereg között. A NATO-tagállamok megerősítették, hogy „addig fogják Ukrajnát segíteni, amíg szükséges”. Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét kértük meg, segítsen tisztán látni: mekkora egy világháború esélye a jelenlegi helyzetben.

– Van-e újból hidegháború most?

– Van.

– Ezt nem nagyon merik még kimondani igazából.

– Én el szoktam mondani mindenhol, hogy ez már tulajdonképpen új hidegháború, és ebből a szempontból az orosz-ukrán konfliktus klasszikusan olyan, mint a hidegháborúban az úgynevezett helyettesítő, vagy helyettessel vívott háborúk voltak, mint Korea, Vietnám, vagy akármelyik arab-izraeli háború, vagy mint az afganisztáni háború. Tehát ha az egyik fél bent van nagy katonai erővel, akkor a másik fél a háttérből támogat.

Ugyanúgy felértékelte a nukleáris elrettentést a mostani helyzet, mint ahogy a hidegháborút is az tartotta hidegen.

Bizonyos szempontból szerencsés is, hogy az idősebb döntéshozó helyzetben lévő diplomaták egy része még ifjú titánként, kezdő külügyesként éppen a hidegháború végén kezdte aktív pályafutását, tehát még van egy csomó reflex, sok olyan trükk, vagy jól bevált módszer a tarsolyukban, ami egykoron működött a szovjetekkel. Egy az egyben visszatért a hidegháború. Csakhogy ez a hidegháború most már nem két pólus között zajlik. Igazából én azt is vitatnám, hogy Oroszország még mennyire pólus. Félpólusnak még félpólus, mert igazából a keleti autoriter államokat,

Észak-Koreát, Iránt, Oroszországot sokkal inkább Pekingből vezetik már, azaz most már a Kínai Népköztársaság az igazi nagyhatalom, nem Oroszország.

Az elmúlt 30 év pont bizonyította, hogy az autoriter rendszerek is sajnos meg tudnak újulni, át tudnak alakulni úgy, hogy autoriter jellegük megmarad. Tehát, Fukuyama híres állításával szemben, amikor is a Szovjetunió összeomlásakor azt mondta, véget ért a történelem, mert győztek a liberális demokráciák, éppenhogy nem ért véget a történelem.

Gyakorlatilag újrajátsszuk a hidegháborút, csak most egy kicsit bonyolultabb biztonsági környezetben.

Ugyanúgy, ahogy a hidegháborúban Afrikában az amerikaiak meg a szovjetek a saját kis befolyási zónáikat építgették, most is ugyanezt látjuk. Oroszország a Wagner-csoporttal, aztán a Prigozsin-puccs után a Wagner jogutódjával, a Redut-csoporttal próbál egy komplett afrikai befolyási zónát kiépíteni. Ami a vicces, hogy ott Afrikában nem is annyira a nyugati államokkal zajlik a küzdelem, hanem inkább Kínával. Az oroszok meg a kínaiak nem mindenhol barátok, nagyon sokszor az ő érdekeik is ütik egymást.

– Egyre nagyobb fordulatszámra kapcsol az oroszországi háború. Az oroszok újból északról is támadják Ukrajnát, miközben pedig vannak olyan hangok, melyek már egyenesen világháborúra figyelmeztetnek. Ez reális veszély, félelem, vagy inkább csak kommunikációs háború folyik?

– Nyilván a konfliktusban benne van egy eszkaláció lehetősége, de minimális. Azt mind a két fél tudja, hogy nagyon komoly katonai képességek állnak egymással szemben. A NATO a hagyományos erőket tekintve, akár levegőben, akár szárazföldön, nem is beszélve a tengerről, elsöprő erőfölényben van. Oroszország nem véletlenül fenyegetőzik a nukleáris képességeivel. Pontosan tudják, hogy egy hagyományos konfliktust nem tudnak megnyerni a NATO-val szemben, ettől függetlenül még nyilván fenyegetnek vele, mert ezzel is, és a nukleáris fegyvereikkel próbálják elrettenteni a NATO-t attól, hogy még jobban beavatkozzon a konfliktusba.

A NATO katonákat nem akar Oroszország ellen küldeni. Néha Macron mond ostobaságokat, vagy leginkább provokál, de én nem gondolnám azt, hogy eszkalálni akarná akár a háborút.

Mindenki abban érdekelt, hogy ez a konfliktus ilyen befagyott állapotban maradjon. Sok mindentől függ, hogy ez így is maradjon. Nem kis mértékben magától Oroszországtól. Hogy fogalmazzak finoman? Nem a NATO kezdte ezt a háborút, bár természetesen az orosz propaganda szerint egyértelműen a NATO a hibás és szegény Putyin csak merő védelemből támadta meg Ukrajnát. Oroszország szavakban nagyon kemény, de nem akarja eszkalálni a konfliktust. Gondoljon bele,

ha Ukrajnát se tudják legyőzni, persze nagyon komoly nyugati támogatást kapnak az ukránok, akkor mit kezdjen Oroszország az egész NATO-val?

Nyilvánvaló, hogy ugyanakkor Nyugaton, főleg Európában ennek a konfliktusnak a kapcsán jöttek rá arra, hogy mennyire elhanyagolták a katonai képességeket. Volt egy több mint két és fél, majdnem három évtizedes Csipkerózsika álom, abban a hiszemben, hogy nincs nagy katonai fenyegetés, nem kell a haderőkre költeni, nem kell a védelmi képességekre költeni. Most egész Európa magasabb fokozatba kapcsolt. Talán a spanyolok nem, de gondolom, ők úgy vannak vele, hogy ha már odáig eljutnak az oroszok, akkor már úgyis mindegy. Spanyolországnak megvan a maga gazdasági baja, de alapvetően Európa nagyságrendekkel többet költ védelmi célra, mint 2014-ig. Különösen sokat nőtt ez az összeg a 2022-es orosz agresszióhoz után, azaz a 2021-es védelmi kiadásokhoz képest egy igen jelentős növekedés van a NATO-ban, és a nem NATO-tag EU-s országok esetében is. Mindenki érzi az orosz katonai fenyegetést. Ezt érzékelve viszont nyilván Oroszország is fegyverkezni kezd, mert úgy értelmezi, hogy a NATO fenyegetése növekszik.

Ez az úgynevezett biztonsági dilemma, amikor mind a két fél fegyverkezik, mert növelni szeretné a biztonságát, de ennek az a végeredménye, hogy végül egyik félnek sem fog javulni a biztonsági helyzete.

– Az orosz védelmi doktrína szerint ők nukleáris fegyvert csak az orosz állam létét fenyegető esetben vethetnek be...

– Azt viszont Putyin egy személyben dönti el, hogy mi a létfenyegetés. Nagyon sokáig a hidegháborúban akkora fölényben volt hagyományos erőkben a Szovjetunió meg a VSZ, hogy az összes szovjet doktrínába, stratégiába bele volt írva, hogy a Szovjetunió nem fog elsőként atomfegyvert használni. Viszont a jelcini korszak óta

minden orosz doktrínában, stratégiában az van benne, hogy ha Oroszország létérdekeit fenyegetik, akkor akár elsőként is vett be nukleáris fegyvert, de az nincs pontosítva, mi az a létérdek.

Ezt támasztják alá az ügyeletes rossz rendőr, Medvegyev folyamatos atomháborúval fenyegetőző nyilatkozatai. Ennek Oroszország viszonylagos gyengesége az oka a hagyományos képességek terén. Nyilván az orosz egy nagyon félelmetes haderő, csak éppen a világ legerősebb katonai szövetségi rendszere, a NATO áll a másik oldalon.

– Nemcsak Oroszországban, de a nyugati országokban is megtapasztalható háborús retorika. A lengyeleknél, a baltiaknál, de még Nagy Britanniában is hallunk ilyen hangokat egész magas helyekről. Ennek mi lehet az oka? Ha nem lehetséges, illetve nagyon kicsi a valószínűsége egy ilyen háborúnak, miért kell riogatni vele? Kommunikációs technika, a közvélemény megformálása egy magasabb katonai büdzsé elviselésére?

– Oroszország nem kiszámítható abból a szempontból, hogy az autoriter rezsim sokkal inkább egy szűk hatalmi klikk, ne szűkítsük le csak Putyinra, bár nyilván óriási beleszólása van, most éppen, kézilabdás kifejezéssel élve sorcserét hajtott végre egy csomó fontos kormányzati tárcánál. Változások voltak pont a védelmi tárcánál. A 12 óta, azaz 12 éve hivatalban lévő Sojgu immár nem védelmi miniszter, egy sorral hátrébb került, a Nemzetbiztonsági Tanácsnak a titkára lett. 2021 második felében és még 2022 év elején, folyamatosan azt magyaráztuk, hogy sem gazdaságilag, sem katonailag, semmilyen szempontból nem logikus Oroszországnak megtámadni Ukrajnát. Én is közéjük tartoztam, nem szégyellem bevallani. Ezt az orosz elit egy része is osztotta, jelentős részük azóta már nem él, vagy elmenekült az országból.

Putyin mégis megtámadta Ukrajnát. A diktátor-faktort nem szabad kihagyni, ha az orosz döntéshozatalról gondolkodunk.

Az orosz vezetés nagyon logikusan gondolkodik a saját normarendszere alapján, de az európai normarendszer, meg a demokratikus államok szempontjai alapján viszont illogikusnak tűnik. Tehát az, hogy logikus érvek mentén Oroszországnak nincs oka arra, hogy megtámadja a NATO-t, mert nem jönne ki belőle jól, az nem azt jelenti, hogy innentől biztos, hogy Putyin nem fogja megtámadni. Nyilván sokkal nagyobb a kockázat, mint Ukrajna esetén. Ukrajnánál szerintem az oroszok nem számoltak egyrészt sem egy határozott és erős ukrán ellenállásra, de a Nyugatnak a gyors reakciójára sem, egyáltalán arra, hogy a Nyugat segíteni fog. Nyilván, ha a NATO-t támadja meg Oroszország, akkor eleve kalkulálniuk kell ezzel. Jelenleg amerikai csapatok vannak előre tolva állomásoztatva, nem is kis mennyiségben, és nem csak amerikai, hanem a Baltikumban igen jelentős brit, francia, német erők is vannak. Tehát ha a baltiakat megtámadja Oroszország, akkor rögtön közvetlen fegyveres konfliktusba keveredik, azonnal a britekkel, franciákkal, németekkel, és ez nyilván nagyon komoly kockázat. Amikor megnézi az ember az észt, lett, litván stratégiát, ők pontosan tudják, hogy

komoly esélyük nincs arra, hogy feltartóztasson egy támadást. De gerillahadviselésre szinte az első pillanattól kezdve nagyon komoly könnyűfegyverzetet szereztek be, tehát légvédelmi és páncéltörő rakétákat, és nagyban építenek értelemszerűen arra, hogy majd jön a NATO, és megsegíti őket.

Az viszont nagyon fontos, hogy addig, amíg a jelentősebb NATO erő nem érkezik meg, bizony valamennyire önállóan ki kell tartani. Például Észtországban a franciáknak, a spanyoloknak, és a briteknek van nagyjából kétezer fős kontingense. Finnországban nincs, de a finn haderő európai viszonylatban is irgalmatlan erős, tehát többszörös képességekkel rendelkezik a Magyar Honvédséghez képest.

– És ott vannak a lengyelek, akik szintén nagyon erősek.

– Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a lengyeleknek ott vannak a rossz történelmi emlékek. Az orosz hódítás, az orosz, azután a szovjet korszak. Az ideológia ugyan változott, de ugyanarról az orosz birodalomról beszélünk. Az pusztított, mészárolt, annak alattvalói voltak, akár a baltiak, akár a lengyelek, vagy akár a finnek, tehát minden országnak megvan a maga sérelme, tán csak a finnek nem. Bár amikor függetlenné váltak, azért az oroszok, azaz Szovjet-Oroszország polgárháborút robbantott ki, és legalább Helsinkit megpróbálta „felszabadítani”.

Szóval az oroszok sokat tettek az ügy érdekében, hogy tartsanak tőlük.

A lengyeleknél van egy nagyon-nagyon komoly amerikai kontingens, 16 ezer amerikai katona van ott, azon néhány száz főnyi brit, olasz, német, kanadai, kontingens is van ott. Mindez úgy, hogy az Ukrajna elleni agresszió előtt nem volt állandó amerikai katonai jelenlét Lengyelországban.

– A magyar különállást mi magyarázza? Igaz, jelenleg még nem vagyunk határosak Oroszországgal, ellentétben a felsorolt országokkal, mert Románia bár szárazföldön nem határos, de a tengeren keresztül azért elérhető az oroszok részéről. Ez magyarázza ezt a látványos kimaradást ebből a védelmi felkészülésből? Vagy a kimaradás is csak retorika? Mert ugyanakkor látjuk, hogy a honvédséget nagy ütemben modernizálják.

– A Magyar Honvédség korszerűsítése az orosz agressziótól függetlenül indult el. Jóval korábban, szerencsére, mert sok eszközt akkor szereztünk be, amikor még nem ugrottak meg nagyon az árak. Ezekre előre leszerződtünk. A Magyar Honvédség korszerűsítése egyrészt halaszthatatlan volt. Hasonló a helyzet számos posztszovjet térségbeli, meg volt szocialista kis országgal, hogy amíg lehetett, üzemeltettük az elavult, nem NATO-kompatibilis szovjet-orosz eredetű technológiát, de most már ezeket muszáj volt lecserélni.

Igazából igen, van egy politikai retorika, de ha belegondol, azért Magyarország az összes Oroszország elleni szankciós csomagot megszavazta.

Tehát ez a korszerűsítés illeszkedik ebbe a folyamatba, Pápán van egy nagy NATO bázis, az ország területén van egy amerikai gépesített gyalogszázad, ha jól látom a NATO honlapon. Tehát valami minimális katonai jelenlét azért van itt is. De nem is kell ennél több, mert nem vagyunk frontország, nem vagyunk határosak Oroszországgal, és nagyon remélem, hogy ez így is marad, hogy nem lesz közös orosz-magyar határ.

– Szijjártó miniszter, meg mások is azt állítják, hogy a NATO készül háborúba vinni ezt a térséget, illetve Európát.

– Úgy gondolom, hogy ez nagyrészt itthonra szól a magyar közönségnek, a FIDESZ-KDNP törzsszavazóinak. A magyar diplomácia és nyilván annak vezetője is egészen másként kommunikál odakint. Ez nem csak magyar specialitás, más országok is csinálják. Tehát ez inkább egy kicsit kettős kommunikáció. Nem szabad elfelejteni, hogy választási kampány van, és amíg ez zajlik, addig úgy a kormánypártok, mint az ellenzék a saját érdekei szerint tematizálja az orosz-ukrán háborút, illetve a NATO-orosz és az EU-orosz kapcsolatokat.

A választás tehát mindent visz. A háborús retorika, meg hogy az ellenzék háborúba viszi az országot, az teljesen egyértelműen csak a választásokról szól. Nyilván az ellenzék sem akarja háborúba vinni az országot, mint ahogy a kormány sem, de a NATO, vagy az EU sem akar háborút Oroszországgal.

Nincs olyan „marha”, aki fegyveres konfliktust akar egy olyan állammal, amelynek közel 6000 atomtöltete van. Ez nem csak nálunk a választási kampány része, politikai, retorikai fogás, amivel, ha belegondolunk, a 2022-es országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP tudott tarolni. Ha a kormánypártoknak ez ilyen jól bejött, akkor, most miért engednék el? Az ő szavazóiknak ez egy nagyon jó hívószó, mozgósítja a tábort. Ez belpolitika. Brüsszel háborúba viszi Európát meg Magyarországot? Az a Brüsszel (Európai Unió) amely, ha megnézi, fegyvert vagy katonai segélyt nem is igazán adott. Pénzügyi támogatást adott, szociális támogatást adott, rengeteg menekültet lát el Ukrajnán belül is, de maga az EU, mint nemzetközi szervezet, nem adott semmilyen fegyvert. Nyilván az egyes tagállamok igen, de ez ugyanúgy az ő egyéni döntésük, minthogy a magyar álláspont meg az, hogy Budapest fegyvert nem ad Ukrajnának. Az ellenzék pedig teljesen jó érzékkel, mert ez meg az ő esélyük, azt hangsúlyozza, hogy

Magyarország csak az oroszokkal, meg a kínaiakkal képzeli el az ország jövőjét, ami nyilvánvalóan ugyanúgy nem igaz mind a FIDESZ-KDNP fő kampányüzenete.

Mondjuk az kétségtelen tény, hogy a magyar külpolitika sokkal megértőbb az orosz meg a kínai állásponttal szemben, mint a fősodor EU, vagy NATO álláspont.

– Ha ez a viszony ez a kommunikáció tartós marad, akkor Magyarország hogyan várhatja adott esetben azt, hogy a NATO azonnal és gondolkodás nélkül a segítségére siet, egy esetleges orosz támadás esetén?

– Először is, Magyarország a NATO felé vállalt kötelezettségeinek a többségét teljesítette. Hozzá kell tenni, hogy az ezer fős nemzetközi műveletekben való részvételre felajánlott nemzeti ambíciószintünk, amiből stabilan 900 fő körüli részvétel szokott lenni nemzetközi békemissziókban, az nemzetközi viszonylatban, például a szomszédainkkal összehasonlítva is kifejezetten magas. A cseheknél vagy az osztrákoknál komolyabb erőkkel veszünk részt ezekben úgy, hogy körülbelül azonos népességekről beszélünk, és két Magyarországhoz képest jóval gazdagabb országról. A GDP arányos 2 százalékos védelmi kiadást is teljesítettük az elmúlt két évben.

Ebből a két szempontból Magyarország a NATO-n belül jól teljesítő országok között van.

De fogalmazzunk sarkosan: ha egy országot, tagállamát nem védi meg a NATO, akkor egyiket sem védi meg. Tehát a NATO szempontjából ez egy hitelességi kérdés. Ha bármely tagállamát megtámadják, akkor a NATO-nak, az alapszerződés ötödik cikkelye alapján, feltéve persze ha azt a megtámadott tagállam kéri, be kell avatkozni a megtámadott ország mellett. Ha egyet nem véd meg a szövetség, akkor az összes többi országban felmerülhet a kétség, főleg a kicsikben, gondolok itt a Baltikumra, hogy akkor minket meg fog-e védeni a NATO? Tehát a NATO-nak a fundamentumát ásná alá, ha nem védené meg akármelyik tagállamát. Emellett, amennyire én látom, a magyar kormányzati kommunikáció inkább az EU-val szemben, mintsem a NATO ellenében zajlik.

Úgy gondolom ez jelentősen alább fog hagyni, ha lecseng a választási időszak. Nyilván most a hazai közbeszédben a majdnem minden az európai parlamenti, meg az önkormányzati választások körül forog.

Látni kell, hogy amikor mérvadó magyar, akár kormányzati, akár ellenzéki politikus nyilatkozik, és azt nem „befelé teszi”, akkor mindenki el szokta ismerni, hogy Magyarország védelme a NATO nélkül nehezen lenne megoldható.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Raskó György a Sulyok-ügyről: Ha egy ügyvéd nem vette észre, miben vesz részt, akkor nem tudom, hogy szerezte a diplomáját
Az agrárközgazdász szerint körülbelül 500 ügyvéd élhetett meg remekül a zsebszerződésekből, amivel lebukni nagyon nehezen lehetett, noha páran mégiscsak bíróság elé kerültek.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. május 24.


Link másolása

Az elmúlt napokban újabb politikai botrány kavarta fel a magyar közéletet, miután Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció vezetője, komoly vádakat fogalmazott meg Sulyok Tamás köztársasági elnökkel szemben. Dobrev Klára szerint Sulyok Tamás a kilencvenes években ügyvédként részt vett olyan úgynevezett „zsebszerződések” lepapírozásában, amellyekkel külföldieknek játszottak át magyar földeket. A DK-s politikus egyenesen „köztörvényes bűnözőnek” nevezte a köztársasági elnököt.

A köztársasági elnök hivatalán keresztül visszautasította az őt ért vádakat, az állítva, hogy az államfő ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el. Raskó György agrárközgazdásszal beszélgettünk arról, mik is ezek a zsebszerződések, hogyan működtek, egyáltalán: lehetséges-e, hogy egy ügyvéd ilyen szerződést ír anélkül, hogy átlátná a szerződés mögötti jogellenes szándékot?

– Elég régen voltak már ezek a bizonyos zsebszerződések. Tulajdonképpen mik is voltak ezek?

– Az Unióba történő belépés előtt még az uniós tagállami polgárok sem vásárolhattak termőföldet Magyarországon, az unión kívülieknek végképp nem. Azonban mindenki tudta, hogy előbb-utóbb Magyarország az Unió tagja lesz, ezért a kilencvenes években és a kétezres években ügyvédek olyan szerződéseket kötöttek, melyek de facto vételi megállapodások voltak, de jure viszont hosszú távú bérleti szerződések.

Tehát bérleti szerződés formájában fizette ki az osztrák paraszt vagy földhasználó a földet a magyar tulajdonosnak, általában ezt az összeget egyben oda is adták a tulajdonosnak.

Ezek a hosszú távú bérleti szerződések, amelynek álcázták a vételt, jogilag rendben voltak. Ezeket ugyanis nem tiltotta a törvény, és ezért az ilyen hosszú táv után egyben kifizetett földbérletet a földhivatalok bejegyezték, és ez a lényeg. A földhivatalok álláspontja az volt, hogy az egy érvényes szerződés. Noha nyilvánvalóan a földhivatal is tudta, hogy ez valójában zsebszerződés. Ezeket a trükköket az egész országban használták az ügyvédek, és ahogy mondtam, a földhivatalok ezeket be is jegyezték, mert jogilag, legálisan ezt meg lehetett csinálni, de hangsúlyozom, hogy

a jogalkotó deklarált szándékával mindez ellentétes volt.

– A földhivatal nem tulajdonjogot jegyzett be, csak bérleti jogot.

– A bérleti jogot bejegyezte húsz vagy harminc évre.

– És ebből hogyan csinált aztán végül tulajdonjogot a zsebszerződő fél?

– Miután beléptünk az Unióba, Magyarország a földtulajdon szerzésre kapott 7 év derogációs időt, plusz 3 évet, tehát összesen 10 évet arra, hogy ne utasíthassa vissza a magyar fél az uniós agrártermeléssel foglalkozó vállalkozók földvásárlását. Tehát ez a 10 év lejárt 2014. április 30-án. Akkor a parlament hozott egy törvényt, amivel elismerte, hogy az uniós tagállami polgár,

amennyiben legalább három éven át Magyarországon földhasználóként művelte a földet, azokra vételi lehetősége keletkezett.

Tehát ha a tulajdonosnak volt eladási szándéka, akkor már a földhivatal nem utasíthatta vissza, hogy egy osztráknak, németnek vagy olasznak a tulajdonjogát bejegyezze, de kizárólag uniós tagállami polgárokra vonatkozott ez a kedvezmény.

– Ezek szerint még egyszer ki kellett fizetnie a földet az uniós polgárnak ezek után? Mert egyszer már kifizette a vételárat bérleti díjnak álcázva. Másodjára már nem kellett vételárat felmutatni a szerződésben? Tehát akármennyi forintért átírták a tulajdonjogot?

– Az a két fél megegyezése.

– Ez érdekes. Az adóhivatal szokta vizsgálni, ha a piaci ár alatt jelentősen történnek adásvételek. Akkor nem történt ilyen vizsgálat?

– Amennyiben az új tulajdonos vállalta, hogy legalább öt évig műveli a megvett földet, akkor nulla forint volt a rá kiszabott illeték. Így az adóhivatal vizsgálata nem volt releváns.

– Egy ügyvéd, aki ilyen ügyletben részt vett annak idején, lehetett-e úgy ebben benne jóhiszeműen, hogy fogalma sem volt arról, hogy miben vesz részt valójában?

– Nem, ezt kizártnak tartom. Az ügyvéd biztosan tudta, hogy miben vesz részt.

Ha az ügyvéd ezt nem vette észre, akkor nem tudom, hogy szerezte a diplomáját.

Persze az egy más dolog, hogy mi az, ami erkölcsileg visszatetsző és elutasítandó, és mi az, amit a jogszabály megenged...

– Tulajdonképpen egy ügyvéd, ha részt vett egy ilyen szerződésben, akkor a jog szerint nem volt kifogásolható, amit csinált, de mégis szembement a jogalkotó akaratával és a törvénnyel. Azaz kijátszotta a törvényt teljesen legális módon, egy kiskapuval?

– Igen. Aztán hozott a Fidesz egy törvényt, ami visszamenőleges hatállyal semmissé tette a zsebszerződéseket, mert rájöttek, hogy egymás után konvertálják át a hosszú lejáratú bérleti szerződéseket földtulajdonná.

– Ezt értsem úgy, hogy ha valaki ezzel a törvénnyel élni akart, akkor azt mondhatta akár a külföldi tulajdonszerzőnek, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár, eddig tartott a bérleti szerződés. Volt, aki élt ezzel a lehetőséggel? Jártak így pórul külföldiek?

– Igen, történt ilyen.

– Korábban, a kilencvenes években, amikor ez még zajlott, lett-e bármilyen zsebszerződéses ügyből büntetőügy? Találtak-e meg ügyvédet vagy szerződő feleket hatóságok azzal, hogy így ügyeskedtek? Egyáltalán meg lehetett-e ezt fogni büntetőjogilag?

– Olyat tudok, akit ezért felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ha túlságosan feltűnő volt, akkor lehetett lebukni. Például egy székesfehérvári ügyvéd, aki sorozatban csinálta ezeket, ő lebukott. Egyenszerződést fabrikált rá, és zsinórban minden héten beadott négy-öt ilyen konverziós szerződést, ami ezért feltűnő volt, és akkor azzal elkezdtek foglalkozni. Ezt az ügyvédet konkrétan el is ítélték, a nevét nem tudom, de székesfehérvári volt.

– Csak azt nem értem, hogy ha ez forma szerint legális volt, mert ez egy kiskapu volt, akkor milyen alapon tudták elítélni ezt az ügyvédet?

– Azt tudták bizonyítani, hogy színlelt volt a szerződés. Magam is vásároltam rengeteg területen földet, persze legálisan, mert magyar mezőgazdasági vállalkozóként megfeleltem minden feltételnek, legalább 300 szerződést kötöttem én is az ország különböző részein, ahol valamilyen érdekeltségem volt. Nyilvánvaló, ezért jól informált vagyok ezekről a tranzakciókról. Azt merem állítani, hogy

Magyarországon legalább 500 ügyvéd foglalkozott abban az időben ilyen szerződésekkel,

és mindegyik megtalálta a maga megszövegezését, sokan annyira megtalálták a kiskaput a törvényben, hogy a Fidesz-kormánynak legalább háromszor kellett a földtörvényt módosítani, hogy sorban bezárja ezeket a kiskapukat. Például ma már nem lehet úgy bekerülni a közös tulajdonú földhasználatba, hogy megveszek egy aranykorona értéket, és akkor utána, ha már belül vagyok, akkor ott az elővásárlási jogommal élek. A kiskapukat sorba zárták be, de addig, amíg a törvény betű szerinti értelmezésébe belefértek ezek a trükkök, addig az ügyvédek ezen nagyon jól kerestek.

– Sulyok Tamással és az ő tevékenységével ez ügyben találkozott-e akkoriban?

– Azt az ügyet ismerem, ami most előkerült vele kapcsolatban, de magát az urat személyesen nem. Akkor hallottam először a nevét, amikor alkotmánybírónak nevezték ki. De nekem nem arrafele volt érdekeltségem, azon a részen én nem vásároltam földet.

– De azt mondja, hogy azt az ügyet azért ismeri. Kimondható, hogy az vélhetően egy zsebszerződés volt?

– Valószínűleg ilyenféle trükkös szerződés volt. Nem láttam a pontos szövegét, de a tapasztalatom szerint nagy valószínűséggel abba az „ügyvédi kreativitás” kategóriájába tartozik, amit aztán

a Dunántúlon százával, ezrével csináltak ügyvédek. Ott Csongrád megyében konkrétan az olasz tulajdonszerzés volt a legnagyobb.

– Amit Sulyok Tamás csinált?

– Amiben állítólag ő is benne volt. De ha ez 2004. május 1-je előtt készült, akkor ez teljesen legális volt.

– Az ön becslése vagy tapasztalata szerint körülbelül mennyi földet szerezhettek meg zsebszerződéssel Magyarországon?

– Biztos, hogy elérte a 200 ezer hektárt.

– Ez arányaiban mekkora hányada a magyarországi termőföldeknek?

– Magyarországon nagyjából 5,5-5,6 millió hektár mezőgazdasági terület van, ehhez viszonyítva a 200 ezer hektár, csupán 0,25 százalék lehet. Az ország egyes részein ez lehet, hogy elérte a 10 százalékot is, mert szerintem Vas és Zala megyében inkább a 10 százalék közelében van. Viszont az ország többi részén már nagyon kicsi lehet az arány, mondjuk Békés vagy Szolnok megyében, lehet, hogy csak pár tized százalék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Orosz hekkerek a külügyben: iszogatás közben tudták meg a nyugat-európai titkosszolgák, hogy mi történt
Mennyire bíznak a külföldi partnerek a magyar titkosszolgálatában, valóban elszigetelődhetünk a kormány oroszbarát politikája miatt? Úgy tűnik, ehhez ennél jóval több kell.

Link másolása

Az, hogy milyen egy adott ország titkosszolgálatának a megítélése, mennyire bíznak meg benne a külföldi partnerek, nem feltétlenül az adott ország politikai vezetésétől, sokkal inkább a szolgálat vezetőjének személyétől, szakmai múltjától és a közös munkák alapján leszűrt tapasztalatoktól függ – áll a Telex cikkében, mely a titkosszolgálatok együttműködését tárja fel. A témát többek között az teszi aktuálissá, hogy a kiszivárgott hírek szerint az orosz titkosszolgálatok éveken át ki-be jártak a Külgazdasági és Külügyminisztérium informatikai rendszerében. Ám a lap amellett érvvel, hogy hiába népszerű toposz, hogy az Európai Unióban és a NATO-n belül egyre bizalmatlanabbak a magyar hatóságokkal a külföldi társszervek, ez nem feltétlen igaz.

A NATO-n belül például a Polgári Hírszerzési Bizottságban (CIC) minden NATO-tagországot a saját biztonsági és hírszerző szolgálatai képviselnek, ez alól Magyarország sem kivétel.

Már önmagában ez és az ehhez hasonló szerepvállalások kizárják, hogy egy szövetségi rendszeren belül valamelyik tagállam titkosszolgálata elszigetelődjön

– írják. Az egy szövetségi rendszerbe tartozó országok titkosszolgálatai között meglévő együttműködésnek ráadásul léteznek olyan hivatalos platformjai is, amelyek az alapvető információáramláson kívül a szorosabb kooperációt is biztosítják. Ilyen együttműködési platform Európán belül a Berni Klub, mely ma már az EU 27 államának, valamint Norvégiának és Svájcnak a titkosszolgálatait is tömöríti. Ez a klub amolyan fantomszervezet, nem hoz formális döntéseket, de a klubtagok tapasztalatokat osztanak meg egymással, információkat cserélgetnek.

Ha a nyugati szolgálatok úgy ítélnék meg, hogy a magyar kormány oroszpolitikája már a magyar titkosszolgálatokat is „megfertőzte”, akkor valószínűleg kizárnák a magyar szolgálatokat ebből a klubból, mint ahogy az Ausztriával is történt. Egy, a területet ismerő forrás a Telexnek azt mondta:

Bár valóban problémát jelentenek az orosz hekkertámadások, ha valóban nagyon súlyos lenne a helyzet, és komoly károkat okoztak volna az oroszok, akkor a külföldi partnerek már biztosan számon kérték volna a magyarokat.

A Telex információi szerint a magyar titkosszolgálatok a Közép-európai Konferencia (MEC) nevű szervezetben is jelen vannak. A MEC a nyugat- és közép-európai polgári hírszerző és biztonsági szolgálatok többoldalú partnerségét biztosítja. Hasonló szerepet tölt be, mint a Berni Klub.

De az igazán fontos dolgok nem a Berni Klub, vagy a MEC konferenciáin, hanem az ezek utáni közös sörözések, iszogatások közben dőlnek el.

A külügyet ért orosz hekkertámadás ügyét két évvel ezelőtt kirobbantó Direk36 például azt állította: a hekkertámadásról a külügy hivatalosan nem tájékoztatta a külföldi partnereit, ellenben az Alkotmányvédelmi Hivatal egyik munkatársa a Berni Klub egyik 2021 őszén megtartott eseménye után, iszogatás közben árulta el a nyugat-európai titkosszolgáknak, hogy mi történt a külügyben. Válaszul több európai résztvevő rögtön elkezdte sorolni, hogy náluk is hányszor, hányféle módon próbálkoztak az elmúlt időszakban oroszok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Egyre tragikusabb a helyzet a napelem-pályázatoknál: a családoktól követelheti vissza az állam a csődbe ment kivitelezőknek kifizetett előlegeket
A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint az állam mondvacsinált okokkal húzza a kifizetéseket, egyre több kivitelező cég megy csődbe vagy tűnik el, és a pályázó családok nagyon rosszul járhatnak.

Link másolása

A három éve indult napelemes pályázatok kifizetései tragédia közeli helyzetbe kerültek, ami több ezer családot és vállalkozást érint - állítja a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség.

A 33 ezer pályázatból mindössze 5000 teljesült, és ezek közül is csak a felét fizették ki.

Nagyon magas a hiánypótlások aránya, ami megakasztja a záró kifizetéseket, és a kivitelezők nem tudják befejezni a beruházásokat. A szövetség szerint a kialakult helyzet miatt egyre több cég megy csődbe, és nem tudják visszafizetni az előlegeket sem, amit így a pályázó családoktól követelhet az állam. Ők így nemcsak napelem nélkül maradnak, de az önrészt is bukják, valamint még az állam felé is tartozásuk keletkezik. Az egyre drámaibb helyzetről Szilágyi Lászlóval, a szövetség alelnökével beszélgettünk.

– Mi a legrosszabb, ami egy napelemes pályázaton elinduló családdal történhet?

– Az év elejétől egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy több napelemes pályázatban résztvevő kivitelező csődközeli helyzetbe került, vagy felszámolták őket, vagy egyszerűen bezárták a cégeiket. Ha a kivitelező felvette az előleget, majd eltűnik, akkor a pályázatokat csak úgy lehet folytatni, ha egy új kivitelező befejezi a beruházást és visszafizeti az előleget.

Ha a cég fizetésképtelenné vált, vagy nem hajlandó visszafizetni az előleget, akkor nem tudják megoldani a kivitelezőváltást, és ezek a pályázatok nem fognak teljesülni.

Emiatt sok pályázat határideje lejár, és nem fejeződhet be. Ezzel kapcsolatban mi kérvényeztük a kormánynál, hogy abban az esetben, ha egy céget kizárnak a pályázatból, például rendőrségi ügy van ellene, illetve felszámolták, fizetésképtelenné vált, ne vesszenek el ezek a beruházások. Ebben az esetben a minisztérium a cégtől próbálja meg jogi úton behajtani ezeket az előlegeket, de ez ne hátráltassa a kivitelezőváltást és a pályázat lebonyolítását. Azt is kértük, hogy

ne a pályázóktól, ne a családoktól követeljék vissza az előleget, mert jelen pillanatban, ha meghiúsul a pályázat vagy kivitelezőváltásra van szükség, és a kivitelező nem fizeti vissza az előleget, az addigi kifizetéseket visszakövetelhetik a pályázó családoktól.

Erre kaptunk egy szándéknyilatkozatot három hónappal ezelőtt a helyettes államtitkártól, hogy szándékában van a minisztériumnak ebben segíteni, és nem a családokat szeretnék ezzel terhelni. Azt akarják, hogy a beruházások befejeződjenek, és támogassák a kivitelezőváltást. Ez a szándék nagyon kedves volt, de nem született meg az a nyilatkozat, amelyben jóváhagynák a kivitelezőváltást anélkül, hogy az előleget visszafizetnék. Ez egy nagyon sok családot negatívan érint.

– Dehát itt végső soron az egyik szerződő fél a magyar állam, amelyik vállalt bizonyos határidőket a kifizetésekre, amiket rendre nem tart be. Ez ellen nem lehet jogilag fellépni?

– A pályázat kiírást menet közben módosították és kivették belőle azt a határidőt, ami rájuk vonatkozott volna. Jelenleg nincsen határideje dokumentációk elbírálásának. Korábban volt, 60 napon belül kellett feldolgozni. Ezt a részt kitörölték. Semmilyen határidő nem vonatkozik most a pályázatok feldolgozására és kifizetésére. Ugyanakkor a magyar államnak, mivel európai uniós forrásból vannak ezek a támogatási összegek, vannak határidői, amiket vállalt.

Hónapokkal ezelőtt kértük, hogy minimum egy évvel hosszabbítsák meg a pályázatot, hogy legyen idő adminisztratívan is és fizikailag is elvégezni ezeket a beruházásokat.

Szerintem a magyar államnak is az az érdeke, hogy megegyezzen európai uniós szinten a határidő-módosításról. Az állam elleni jogi fellépéssel az a baj, hogy a támogató arra hivatkozik, hogy a pályázatokban nagyon magas a hiánypótlások aránya. Mi viszont azt vettük észre, hogy nagyon durva adminisztratív akadályt gördítenek a sikeres teljesítés elé. Például a napelemek elkészültek, fent vannak a tetőn, a dokumentációkat a kivitelezők benyújtották, tehát elméletileg le vannak zárva ezek a projektek, viszont mondvacsinált hiánypótlásokat kérnek, ami miatt a kifizetéseket visszatartják. Mondok egy példát. 30 napnál nem régebbi NAV igazolást kérnek, ami rendben is van,

de utána további hiánypótlásokra szólítanak fel, mondjuk 60 nappal később, vagy 90 nappal később, azt is elküldi a pályázó, de közben lejár a NAV igazolás.

Azaz ők nem tartják be a határidőt, de új NAV igazolást követelnek. Van olyan cég, amely már négyszer-ötször elküldte a NAV igazolást, mert mindig 30 napnál nem régebbit kell beküldeni, viszont ők nem válaszolnak 30 napon belül. Mire a lebonyolító válaszol, lejár a dokumentumok érvényességi ideje. Nagyon bürokratikus a rendszer, és 95 százalék feletti a hiánypótlások aránya. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag szinte az összes befejezett pályázatnál kérnek valamilyen hiánypótlást. Gulyás Gergely miniszter egy februári vagy januári kormányinfón beismerte, hogy ez olyan magas arány, aminek egyértelműen a rossz pályázati kiírás lehet az oka. Ennek ellenére nem változtatnak rajta.

– Az Európai Unió illetékes szerveivel nem vették fel a kapcsolatot, hogy ugyan mondják már meg, mi történik itt?

– Mi még nem, mert nem mi vagyunk azon az oldalon, akinek ezt meg kell tenni. Véleményem szerint a támogatónak kellene ezt megtennie. Viszont mivel láthatóan ez nem történik meg, ezért a szövetség is keresi az európai uniós jogi fellépés lehetőségét,

mert itt ez az egész pályázat be fog dőlni.

Ami a szörnyű mellette, hogy elindult közben az új pályázat, a sajtóban már leginkább arról hallani, hogy az milyen szépen növekszik és milyen sok kifizetés történt, de az ugyanebből az alapból működtetett, évek óta tartó pályázat éppen csődbe megy, ami egy eléggé ellentmondásos dolog. Úgy gondolom, hogy először a futó pályázatokat kellene sikeresen lezárni, és utána új pályázatot indítani. Január 15-én jelent meg az új pályázat, mi azóta ezt hangoztatjuk és kérjük a minisztériumokat, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az előző pályázat lezáródjon. Január óta nem történt érdemi előrelépés.

Jellemzően, amikor van egy kis sajtóvisszhangja a dolognak, akkor néhány pályázat hirtelen átmegy.

Nem tudom, hogy összefügg-e vagy nem, de utána nem sokkal mindig újra leáll a kifizetési hajlandóság.

– Vannak olyan pályázatok, amiknek már lejárt a támogatói okirata?

– Igen.

– És akkor azt vissza kellene fizetni?

– Nem, mert kérelmeztük a halasztásukat központilag, amire azt a választ kaptuk, hogy a támogatói okiratok lejárata után három hónapi türelmi idő van még, hogy a kivitelezések befejeződjenek. A jelenlegi pályázati keretrendszer erre lehetőséget ad. Nagyon sokan most ebben a három hónapban járnak már. Tudok olyanról, akinek ebből a három hónapból már csak másfél hónapja van hátra.

– És hogy áll ezeknél a megvalósítás?

– Teljesen vegyesek a kivitelezések. Nagyon sok helyen egy kapavágás sem történt. Van, ahol a három fázis kialakítása történt meg, ami egy másik probléma, de a lényeg az, hogy kötelező a három fázis kiépítése a családi házaknál, amivel nem értünk egyet szakmailag. Sok helyen ez megtörtént. Van, ahol le lettek szállítva esetleg napelemek, van, ahol már fent vannak a tetőn,

de úgy gondolom, hogy többségében nem történtek meg a kivitelezések ezeknél a pályázatoknál.

Nagy arányban, akár 70-80 százalékban nem történt még fizikailag telepítés.

– És ha ez a három hónap türelmi idő lejár, akkor vissza kell fizetni az egészet úgy, ahogy van, és megszűnik a támogatás, a jogosultság is?

– Jelen pillanatban ez a helyzet, és azért küzdünk, hogy ez ne következzen be, mert ez elfogadhatatlan.

– Vannak-e olyan kivitelezők, amelyek már csődöt jelentettek és eltűntek a pénzzel?

– Ha a csődöt nem is jelentették, de olyan, hogy eltűntek a pénzzel, igen. Konkrétan is tudunk olyan cégről, melynek a károsultjai megbízták a szövetségünket. Ez közel 200 magánszemély,

ahol a cég úgy zárt be, hogy nemcsak az előlegeket vette fel, hanem még külön önrészt is kértek ezektől a családoktól. A cég ügyvezetőt váltott, egy ismeretlen új ügyvezetővel bezárta az irodáját, kihúzta a telefonjait, és teljesen elérhetetlenné vált.

Ellene rendőrségi feljelentések vannak, és sikerült elérni, hogy a pályázati rendszerből már kizárták. Tehát őt már nem lehet választani ebben a pályázatban, mint ajánlott kivitelező, és kaptunk egy nyilatkozatot is a helyettes államtitkárságtól és az EMMI-től, hogy engedélyezik az egyoldalú szerződésbontást ezzel a kivitelezővel és új kivitelezővel való szerződést.

Viszont amíg vissza kell fizetni a családoknak a korábban említett 40 százalék előleget, addig az új kivitelező nem tud semmit sem csinálni.

Tehát erre várnak ezek az ügyfeleink. Az elmúlt egy hétben további három-négy kivitelező neve is felmerült – hívogatnak a bajba jutott pályázók, és említik, hogy ők már tízen vannak, már ötvenen vannak, már százan vannak, és sajnos az elmúlt időszakban több cég is hasonlóan járt el. Nem olyan gyors egy cég csődeljárása, és be kell vallanom, nem mindegyik kivitelező járt el jóhiszeműen, és próbálja megoldani a helyzetet. Vannak, akik nyilván saját hibájukon kívül, de bezárták a céget. Mire végigmegy jogilag az a folyamat, hogy a céget tényleg felszámolják, és lezárul a csődeljárás, azt ezek a pályázók nem fogják tudni megvárni.

– Jelenleg átlagosan körülbelül mekkora önrészeket fizettek be ezek a családok?

– Az én tudomásom szerint, akikkel én beszéltem, ott 4-500 ezer forint körüli összegekről beszélünk.

Külön kiemelném, hogy ez az RRF pályázat kifejezetten az alacsony jövedelmű családokat támogatta volna 100 százalékos napelemes támogatással.

Tehát pont olyan emberekről beszélünk, akik amúgy sem a felső tízezerhez tartoznak, hanem kifejezetten egy szegényebb réteghez. Ezek az emberek azért vágtak bele ebbe a pályázatba, mert hittek a napenergia műszaki előnyeiben, és még a kis megtakarításukat is odaadták önrészként. Őket fenyegeti most az, hogy esetleg a csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált vállalkozóknak az önrészét is tőlük veszik el úgy, hogy még napelemük sem lesz a végén. Szóval most nagyon jogos félelem a bajba jutott családok részéről.

A helyzettel kapcsolatosan elküldtük kérdéseinket a KTM illetékes államtitkárának. Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Szakértő az iráni elnök balesetéről: esélyük sem volt a túlélésre, el kellett volna halasztani az utazást
Kis-Benedek József szerint hibázott Ebrahim Raisi és delegációja, amikor a repülés mellett döntöttek. A biztonságpolitikai szakértő nem tartja valószínűnek, hogy merénylet történt volna.

Link másolása

Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő az ATV Start című műsorában elemezte az iráni helikopter-baleset körülményeit. Vasárnap délután zuhant le a gép, mely az iráni elnököt szállította, a balesetben Ebrahim Raisi elnök mellett Hossein Amir-Abdollahian külügyminiszter, Al-e Hashem ajatollah és Malek Rahmati kelet-azerbajdzsáni főkormányzó is életét vesztette.

„Esély sem volt arra, hogy életben maradjanak, egy helikopter úgy esik le, mint egy kő”

– fogalmazott Kis-Benedek. A szakértő szerint ilyen időjárási körülmények között hiba volt helikopterrel utazni:

„El kellett volna halasztani az utazást [...] olyan időjárási körülmények voltak, amikor nem illik repülni.”

Kis-Benedek József arról is beszélt a műsorban, hogy – bár meg kell várni a hivatalos vizsgálat végét – nem tartja valószínűleg, hogy szándékos merénylet történt az iráni elnök ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET: