SZEMPONT
A Rovatból

Jójárt Krisztián: Nincs reális esély a fegyverszünetre Ukrajnában, a béke lehetősége távolabb van, mint korábban

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, talán 2022 őszén lehetett volna valamiféle egyezséget kötni. Mára azonban ennek az esélyei elszálltak, a háború még évekig eltarthat.


Orbán Viktor miniszterelnök azonnali tűzszünetet kért Volodimir Zelenszkijtől váratlan keddi kijevi látogatásán. Erre közös sajtótájékoztatójukon az ukrán elnök nem reagált. Az oroszok is mindössze annyit közöltek, hogy nem várnak semmit a magyar miniszterelnök útjától.

De mennyi az esélye a tűzszünetnek vagy a békékötésnek a háború ezen pontján? Erről beszélgettünk Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Oroszországgal foglalkozó munkatársával.

– Most már két és fél éve tart ez a háború. Valóban eljött az ideje annak, hogy akár komolyabb kompromisszumok árán is békét kössenek a felek? Mik ennek a realitásai jelenleg?

– Nincs realitása, nem látom azt egyik fél részéről sem, hogy kompromisszumkészség vagy hajlandóság lenne erre. Amit az oroszok időről-időre elismételnek, azok a feltételek lényegében a háború eleje óta nem változtak, sőt, bizonyos értelemben rosszabbodtak. Immáron a négy annektált ukrán megye elismerését is kérik. Azt mondja Putyin, hogy ez a realitás, figyelembe kell venni a területi határok megváltozását, hiszen belső jogi értelemben ezek a területek most már Oroszország részét képezik azzal együtt, hogy ezen megyék egyikét sem ellenőrzi teljes mértékben Oroszország. Tehát területi veszteséget is el kellene szenvednie Ukrajnának, miközben azok a politikai követelések, amik a háború előtt már jelen voltak, illetve a minszki és isztambuli tárgyalásokon is elhangzottak, továbbra is ott vannak az asztalon. Azaz

Ukrajna vállaljon semleges státuszt, ne törekedjen NATO-tagságra, és csökkentse jelentős mértékben a katonai potenciálját.

Viszont ukrán részről továbbra is az a deklarált cél, hogy minden területet vissza kell kapniuk, beleértve a Krím-félszigetet is, amit még 2014-ben annektált Oroszország, és természetesen a donbaszi területeket is. Tehát mind a két fél részéről olyanok a célok, amelyeknek nincs közös metszete. A realitás az, hogy Ukrajna kénytelen lesz további területi veszteséget elszenvedni,

de egyelőre nagyon messze állunk még attól, hogy ezt Ukrajna elismerje, az ukrán társadalom elfogadja.

Az ukrán politikai vezetésről sem gondolom, hogy el tudná ezt fogadtatni jelen helyzetben az ukrán társadalommal. Orosz részről pedig, ahogy említettem, továbbra is azok az ultimátumszerű követelések vannak, amiket szintén nem látni, hogy Oroszország miként tudna érvényesíteni, még akkor is, ha képes a megszállt területeket megtartani, vagy akár további területeket elfoglalni. A politikai követeléseket ugyanis biztosan nem tudja Ukrajnával szemben érvényesíteni. Így egyelőre nem látom, hogy bármi alapja lenne a közeljövőben annak, hogy akárcsak fegyverszünetre juthatnának a felek.

– Zelenszkij pozíciója mennyire erős?

– Nyilván erodálódott két és fél év háborút követően. Amikor kitört a háború, egészen elképesztő szintre, 90 százalék fölé emelkedett a támogatottsága, miközben a háború előtt 20% körül volt. Talán túlzás azt mondani, hogy bezuhant azóta, hiszen Zelenszkij bizalmi indexe továbbra is 60 százalék közeli, ami még mindig nagyon jelentős, de kétségtelenül nem 90%. Ezzel együtt a hatalma stabil, megvan a társadalmi legitimitása, és mivel Ukrajnában nem lehet elnökválasztást, parlamenti választásokat tartani hadiállapot idején, érthető okokból, így nincs lehetőség arra, hogy megmérettessék Zelenszkij támogatottsága egy választáson.

Egy februári felmérés szerint a megkérdezettek 69%-a azt támogatta, hogy Zelenszkij folytassa munkáját a hadiállapot kivezetéséig.

Az ukrán közvélemény-kutatási adatok alapján a hadseregben feltétlenül bízik továbbra is az ukránok jelentős többsége. És ez független attól, hogy Zelenszkij támogatottsága két és fél év alatt erodálódott. Azt is gondolom, hogy azzal, hogy Zelenszkij ennyire maximalista célokat fogalmazott meg a háború elején, emiatt

egyfajta zsákutcába is manőverezte magát, túl magasra helyezve a társadalmi elvárásokat.

Innen nagyon nehéz bármiféle kompromisszumot felmutatni, egyáltalán elfogadtatni azt az ukrán társadalommal, hogy akár csak ideiglenesen le kell mondani területekről, miközben a katonai opció sem tűnik reálisnak, hogy visszaszerezzék minden területüket. A Krím esetében azt látta is az ukrán társadalom, hogy a katonai opció nem is volt kihasználva, és hogy más úton-módon sem sikerült a Krímet (és a Donbasz megszállt részeit) visszaszerezni.

– Ukrajna csak akkor tudja folytatni a háborút, ha a nyugati szövetségesektől fegyvereket kapnak. Mi történik akkor, ha Trump nyer Amerikában? Az európai szövetségesek képesek lennének átvenni száz százalékban Ukrajna támogatását?

– Ezek tényleg jogos félelmek, és nyilván az ukrán politikai vezetés, meg katonai szakértők részéről is a legnagyobb aggodalom az, hogy mit hozhat egy Trump elnökség, és mennyire lesz egyáltalán fenntartható a nyugati katonai támogatás. Itt van egy politikai bizonytalanság, a Trump tényező a legnagyobb bizonytalansági faktor ebben, de azért azt is fontos látni, hogy a nyugati hadiipar sincs sajnos azon a szinten, hogy egy ekkora háborút fenn tudjon tartani, és pótolni tudja azokat a veszteségeket, amiket az ukránok elszenvednek. A realitás az, hogy sajnos az oroszok jobban állnak a hadiipart tekintve. Ez annak is köszönhető, hogy óriási mennyiségű letárolt szovjet haditechnikai arzenállal rendelkeznek. Nagyjából ez az, aminek a kikonzerválásából folytatni tudják ezt a háborút.

Ezek a készletek nem végtelenek, de ebben az ütemben évekig tudja még Oroszország folytatni ezt a háborút, különösebb probléma nélkül.

Persze orosz oldalon is vannak gondok. A tüzérségi lőszer hiánya például, bár abból is nagyon nagy készletekkel rendelkeztek, és olyan 2-3 millió az éves gyártási kapacitásuk. Ezzel együtt olyan rengeteget használtak el, különösen a háború első évében, hogy Észak-Koreához és Iránhoz kellett fordulniuk. Az orosz hadiipart nagy mértékben támogatja Kína is, még ha közvetlenül fegyverekkel nem is, de különböző alapanyagokkal igen. Az oroszok az ultimátumszerű követeléseikkel azt az üzenetet próbálják a Nyugat és Ukrajna felé közvetíteni, hogy Ukrajna fokozatosan rosszabb tárgyalási pozícióba fog kerülni.

Azt üzenik, ők hosszú távon is képesek folytatni ezt a háborút, és hosszú távon egyre rosszabb kondíciókkal lesz kénytelen majd Ukrajna egyszer fegyverszünetet kötni.

Jelenleg abban sem látni igazából konszenzust a nyugati szakértők és a nyugati támogatók körében, hogy milyen stratégiát kellene követnie Ukrajnának, továbbá az ukrán szakértői közösségen belül is megoszlanak erről a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy el kell fogadni, hogy ez egy felőrlő jellegű háború, és figyelembe véve a nyugati katonai támogatás bizonytalanságát, és az orosz erőfölényt, ebből nem kerülhet ki Ukrajna győztesen hosszútávon, hanem folyamatosan, lassan fel fogja őrölni Ukrajnát Oroszország. Ezért Ukrajnának egy aktív védelmet kell folytatnia, hasonló erődítést kell kiépítenie, mint amit az oroszok megtettek 2023 nyarára. Az ukránok most már ezt is teszik, és megpróbálnak kivéreztetni minél több orosz erőt azzal, hogy Ukrajna stratégiai védelmet folytat.

Ez tehát az egyik javasolt stratégia, hogy a felőrlést a maguk javára billentsék el azzal, hogy stratégiai védelemre rendezkednek be.

Ez persze azt is jelenti, hogy nem fognak már további területeket visszafoglalni. Más szakértők szerint viszont úgy lehetne kilépni ebből a helyzetből, ha Ukrajna egy manőverező jellegű hadviselést próbálna végrehajtani. Ezzel már próbálkoztak 2023 nyarán, de akkor nem sikerült. De ezek a szakértők azt mondják, hogy a tapasztalatok levonásával meg kell próbálkozni ezzel újra, ha nem is ebben az évben, de 2025-ben. De nem látszik az, hogy meglennének az erőforrások, meglenne az ukrán haderőnek a tudása ehhez,

és nyilván irgalmatlan nagy kockázattal jár az, ha esetleg kudarcot vallanak, és felégetik az erőforrásaikat.

Tehát van egy nagyon komoly stratégiai dilemma. Nyilván én sem tudom, hogy mi volna a legjobb döntés ebben a helyzetben, de ezzel együtt az, hogy leüljenek tárgyalni ezeknek a kondícióknak a mentén, amiket most az oroszok az asztalra tettek, nem tűnik reálisnak. És itt jön a képbe az, hogy az ukrán társadalom mit hajlandó elfogadni. Egyelőre nem látni azt a közvélemény-kutatásokból, hogy hajlandóak lennének területeket feladni. Egy friss felmérés szerint

a megkérdezettek 73%-a véli úgy, hogy Ukrajna végül képes lesz minden megszállt területét felszabadítani.

Ilyen szempontból a politikai vezetés nehéz helyzetben van, még ha tisztában is van a realitásokkal, hiszen a társadalom láthatóan ezt nem képes még elfogadni.

– Meddig van Ukrajnának elegendő embertartaléka?

– Abszolút értelemben az embertartalékok nem fognak belátható időben problémát jelenteni. Nyilván jelentős az oroszok fölénye, de ott is megvannak a korlátai a mozgósításnak. Ukrajnával ellentétben Oroszországban nincs hadiállapot, láttunk egy részleges mozgósítást 2022 őszén, és azóta nagyrészt szerződéses katonákat próbálnak becsábítani a hadseregbe, komoly pénzekért. Tavaly szakértők szerint havonta 30 ezer új katonát sikerült ilyen módon rekrutálni az oroszoknak. Ebben az évben már úgy tűnik, hogy ez a szám csökkent, nem tudnak havonta ennyi új katonát felsorakoztatni. És nyilván orosz oldalon is van egy politikai, gazdasági korlát. Azzal, hogy Oroszországban nincs hadiállapot, ha ott ezt az irgalmatlan embertartalékot mozgósítani akarják, akkor vagy egy újabb részleges mozgósítást kell kihirdetni, vagy egy újabb általános mozgósítást, de láttuk azt is, hogy

2022 őszén is százezrek indultak neki az orosz határnak, és a gazdaságban, különösen a hadiiparban az orosz hivatalos kommunikáció szerint is 4-500 ezer fős munkaerőhiány van.

Tehát ki kellene lépniük az oroszoknak is a mostani létező gazdasági, társadalmi, politikai keretrendszerből, ha itt nagyon jelentős új emberállományt akarnak mozgósítani. Az ukrán oldalra rátérve, ott abszolút értelemben sokkal kevesebb az oroszokhoz viszonyítva az az emberi erőforrás, amiből gazdálkodni tudnak. Beleértve azt is, hogy nagyon sokan elhagyták Ukrajnát a háború kitörésekor. De ezzel együtt is a becslések 3-5 millió közé teszik azt a hadköteles férfiállományt, akiket még mozgósítani lehet a háborúban. Ez még jó pár évig nem fog problémát okozni az ukrán oldalon sem, tehát emberből lesz elég.

Ami itt szűk keresztmetszet, az a kiképzés. Ezeket az embereket ki kell képezni, fel kell őket fegyverezni.

A másik szűk kapacitás pedig az, hogy ha még több embert vonnak ki, akkor az a sok ember hiányozni fog a gazdaságból, hiányozni fog Ukrajna újjáépítéséből. Van egy évtizedek óta Ukrajnát végigkísérő demográfiai trend, egy bezuhanás, ami pont ebben a 30 év alatti korosztályban jelentkezik. Ezért is van az, hogy az ukrán politikai vezetés igyekezett kímélni, amennyire lehet ezt a korosztályt. Tehát a hadkötelezettség korhatárát, a mozgósítási korhatárt 27 évről 25 évre az év elején szállították le, de a 25 év alatti korosztály még továbbra is mentességet élvez. Nyilván ehhez a korosztályhoz is hozzá lehet nyúlni, de éppen amiatt, hogy itt nagyon torz a korfa, az ukránok ezt kerülték. Tehát abszolút értelemben Ukrajnának vannak erőforrásai, és hozzá fognak nyúlni, ha kell, hiszen nincs, nem lesz más választásuk. Az emberhiány tehát abszolút értelemben nem fog a belátható időben problémát jelenteni ukrán oldalon sem, de a morál jelentősen csökkenhet azzal, hogy immáron olyanokat kell behívni, akik önszántukból eddig nem akartak bevonulni a hadseregbe.

– A II. világháború egyik bevezető háborúja volt a szovjet-finn háború. Minden óriási különbség mellett azért akad hasonlóság. Sztálin Finnország esetében is azt gondolta, hogy két hét alatt elfoglalja, és ez nem történt meg, Finnország ellenállt. Végül a finnek kötöttek egy olyan békét az oroszokkal, ami területveszteségekkel járt, de Finnország mégiscsak győztesként került ki, olyan értelemben, hogy nem tudta elfoglalni Oroszország Finnországot. Ennek hosszú távú következménye volt a második világháború után az a bizonyos finnlandizáció, amikor Finnország önként vállalt semlegességet. És ez kitartott tavalyelőttig. Ez a példa megfontolandó lehet-e Ukrajna számára is?

– A párhuzam abszolút megáll, sőt a háború elején talán én is ehhez hasonlítottam Ukrajna helyzetét, amikor még igen súlyos volt, de azt már látni lehetett, hogy nem fog sikerülni ez az orosz rezsimváltási kísérlet, ugyanakkor sejteni lehetett, hogy további területi veszteségeket fog Ukrajna elszenvedni. Azt gondoltam én is akkor, hogy ez a finn modell lehet az opció, tehát

a feladott területekért cserébe Ukrajna megtartja a szuverenitását. Ennek most kevésbé látom a lehetőségét.

A politikai kondíciókat nem nagyon látom ehhez, nem látom azt, hogy az ukránok hajlandóak lennének vállalni a semleges státuszt. És a finnlandizációnak a modellje számos korlátozást is jelentett a finnekre nézve. Nem tehettek szert bizonyos képességekre a haderő tekintetében. Nem látom, hogy az ukránok hajlandóak lennének ezt vállalni. Azért sem, mert nincs meg a bizalom, hogy adott esetben, öt év múlva mondjuk nem rohanná le újra Oroszország Ukrajnát, az akkori, már korlátozottabb ukrán katonai képességek mellett. Egyébként 2021 nyarától orosz külpolitikai elemzők azt mondták, akkor már az orosz fenyegetés árnyékában, hogy valójában

az orosz cél az volna, hogy egyfajta finnlandizációs modellt kényszerítenének Ukrajnára, így is nevezték, és kifejezetten a finn példát említették.

Azaz Ukrajna vállaljon semleges státuszt, korlátozza a haderejét, ne keresse az együttműködést a nyugati hatalmakkal, és akkor cserébe Oroszország nem fog beleszólni Ukrajna belügyeibe. De már akkor is elismerték az orosz külpolitikai elemzők, hogy aligha várható a mostani orosz politikai vezetéstől, hogy ténylegesen távol tartsa magát Ukrajna belügyeitől, és nem próbálnák meg azt befolyásolni. Valójában nem tudni, hogy mennyire volt ez az orosz vezetés pozíciója, vagy mennyire volt inkább orosz külpolitikai elemzők részéről vágyvezérelt gondolkodás, hogy talán ez lehet az a cél, amit a putyini vezetés Ukrajnával szemben akar.

Tehát ennek a téli háborús modellnek azt gondolom, hogy van relevanciája a mostani konfliktus során is, de én úgy látom, hogy ettől most távolabb kerültünk, mint a háborút megelőzően, vagy a háború első időszakában voltunk.

Nyilván amiatt is, hogy az ukránok jelentős sikereket tudtak elérni, sikerült jelentős területeket felszabadítani. Talán a kilépési pont itt a megegyezésre, az 2022 ősze lehetett volna. Ekkor lehettünk a legközelebb ahhoz, hogy valamilyen tárgyalásos megállapodás szülessen. Ekkor mondta azt Mark Milley akkori amerikai vezérkari főnök, miután az ukránoknak sikerült Herszon egy részét is felszabadítani, és kivonták az orosz erőket a Dnyeperen túli területekről, hogy meg kell ragadni ezt az alkalmat, most Ukrajna erős pozícióban van, élni kell a lehetőséggel. Nem éltek vele, de feltehetően nem is volt adott, hiszen orosz részről sem látszott az, hogy változtak volna a maximalista célok az elszenvedett katonai vereségek ellenére. Azt gondolták az ukránok ekkor, hogy még további területeiket is vissza tudják szerezni, mert nagyon rossz állapotban volt az orosz haderő.

Az oroszok azonban ahelyett, hogy a kompromisszum felé mozdultak volna el, megtöbbszörözték a háborús erőfeszítéseiket.

Ekkor született a döntés arról, hogy annektálják a négy ukrán megyét, és ekkor döntöttek a részleges mozgósítás elrendeléséről is. Tehát azt hiszem, hogy legközelebb 2022 őszén jártunk ahhoz, hogy itt valamiféle megegyezés szülessen. Most távolabb vagyunk ettől. Utólag nehéz megmondani, hogy rossz döntés született-e, de ez a döntés született. És persze nem tudni, lett volna-e egyáltalán hajlandóság orosz részről a kompromisszumra ekkor. Úgy vélem, nem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Zsiday Viktor Donald Trumpról: „Egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki egy ötödikes tudásszintjén van”
A befektetési tanácsadó szerint tévedés, hogy Trumpnak lenne bármiféle „Nagy Terve”. Zsiday szerint csak az biztos, hogy bármi megtörténhet.


Donald Trump amerikai elnöknek nincsen „Nagy Terve” – írja blogján Zsiday Viktor. A közgazdász szerint sokan próbálják megfejteni, hogy Trump tetteinek mi ad értelmet, ám hiába:

„Szerintem nincs ilyen terv. Van egy totálisan gátlástalan, végtelenül narcisztikus ember, aki nyilvános megszólalásai alapján egy ötödikes tudásszintjén van, akinek a gazdasági elképzelései, ismeretei alapvetően tévesek, egyszerű gazdasági összefüggéseket nem ért vagy totálisan félreért, aki a világot zérusösszegű játékként látja: amit el tud venni másoktól az övé, és ha ő nem veszi el, akkor a másik nyer. Saját rövid távú érdekein kívül semmi más nem érdekli.”

Zsiday szerint az elnök stábjában a „hosszútávú stratégiaalkotásra képes, felkészült emberek mellett van egy csomó tudatlan törtető is”, és ennek a „vegyes minőségű csapatnak kellene visszafogni az amerikai elnököt”, illetve helyes gazdaságpolitikát csinálni.

„A probléma az, hogy amennyiben ez így van, akkor a gazdaság alakulása borzasztóan nehezen előrejelezhető, befektetési stratégia nehezen készíthető”

– teszi hozzá a befektetési tanácsadó. Szerinte csak egy biztos: hogy „bármi megtörténhet”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Trump tényleg megtette: az amerikai katonai segélyek teljes felfüggesztése padlóra küldheti Ukrajnát
Minden fegyver- és lőszerszállítmányt leállítanak, azokat is, amik már úton vannak Ukrajna felé. Elemzők szerint ha ez nem változik, az ukránok néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthatnak ki. Putyin pedig átfogó támadást indíthat.
MTI/EPA/Will Oliver - szmo.hu
2025. március 04.



Donald Trump átmenetileg felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott összes katonai segélyt, erről elsőként a Bloomberg hírügynökség számolt be. A döntés alig néhány nappal azután született, hogy Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök heves összetűzésbe keveredtek a Fehér Házban. A rendelet több mint 1 milliárd dollár értékű, szállítás alatt álló és megrendelt fegyvert és lőszert érint. A Bloomberg szerint

minden olyan katonai szállítás leáll, ami még nem érte el Ukrajna területét, beleértve azokat az eszközöket is, amik már repülőgépeken vagy hajókon vannak, vagy amiket már a lengyel tranzitterületre vittek.

Leáll az a segélyezési program is, amin keresztül Kijev közvetlenül vásárolhatott új katonai eszközöket amerikai védelmi vállalatoktól.

A Guardian azt írja, a döntés hétfőn született, miután a Fehér Házban Trump találkozott JD Vance alelnökkel, Pete Hegseth védelmi miniszterrel, Marco Rubio külügyminiszterrel, Tulsi Gabbarddal, a nemzeti hírszerzés igazgatójával, valamint Trump közel-keleti megbízottjával, Steve Witkoffal.

„Az elnök világossá tette, hogy a békére összpontosít. Szükségünk van arra, hogy partnereink is elkötelezettek legyenek e cél mellett” – mondta a Fehér Ház egyik illetékese a Washington Postnak. A névtelenül nyilatkozó tisztviselő szerint a döntést visszavonják, ha meggyőződnek arról, hogy Zelenszkij jóhiszeműen áll hozzá a béketárgyalásokhoz. A CNN értesülései szerint az amerikaiak azt is elvárják, hogy Zelenszkij kérjen nyilvánosan bocsánatot.

A New York Times szerint Trump döntése drámai módon fokozza a Washington és Kijev közötti szakadékot a konfliktus kritikus pillanatában. Tulajdonképpen egy ultimátum, ami arra kényszerítheti Zelenszkijt, hogy beleegyezzen a Trump feltételei szerinti tűzszünetbe.

A lépés legközvetlenebb haszonélvezője Putyin. Ha a felfüggesztés tartós marad, nagyszabású támadást indíthat Ukrajna ellen, hogy újabb területeket szerezzen. De akár úgy is dönthet, hogy elhúzza a béketárgyalásokat, arra számítva, hogy Trump és Zelenszkij konfliktusa csak még erősebbé teszi pozícióit a csatatéren.

Elemzők szerint Ukrajna saját fegyvergyártásával és az Európából érkező fegyverszállításokkal mindössze néhány hétig, maximum néhány hónapig tarthat ki.

Bár az európai nemzetek többsége Franciaország, Nagy-Britannia és Németország vezetésével a londoni csúcson Zelenszkij mellé állt, rövid távon nincsenek olyan készleteik, amelyekkel pótolhatnák a kiesést. Különösen nagy problémát jelenthet a légvédelmi rendszerek, föld-föld ballisztikus rakéták és nagy hatótávolságú rakéta-tüzérségi rendszerek utánpótlásának megszűnése. Ukrajna nagyvárosait amerikai gyártmányú légvédelmi rendszerek védik a legveszélyesebb orosz rakétáktól, beleértve a rendkívül nehezen elfogható hiperszonikus ballisztikus rakétákat is. Különösen nagy szerepe van ebben a hat Patriot ütegnek.

Amikor az amerikai katonai segélyek tavaly több hónapra leálltak a republikánusok kongersszusi időhúzása miatt, az ukrán légvédelmi egységek alig tudtak védekezni Oroszország legfejlettebb rakétái ellen. A Patriot légvédelmi rendszer biztosította védelmi pajzs fokozatosan meggyengült. Később pedig még a lőszerhasználatot is korlátozni kellett a fronton.

„A hatás nagy lesz. Bénítónak nevezném” – mondta a CNN-nek Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának vezető tanácsadója.

„A frontvonalaik tovább gyengülnek, végül pedig összeomlanak, és Ukrajnának el kell fogadnia egy kedvezőtlen – sőt akár katasztrofális – békemegállapodást.”

„Lehet, hogy van kiút ebből a helyzetből, de ez rendkívül megalázó lesz Zelenszkij számára” – mondta az elemző.

Michael Carpenter, aki Joe Biden elnöksége alatt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsát vezette, a BBC-nek nyilatkozva élesen bírálta a döntést. „Egyszerűen megdöbbentő” – mondta. „Ebben a háborúban világos, hogy ki az agresszor és ki az áldozat. Oroszország egyértelműen az agresszor, Ukrajna pedig az áldozat, mégis úgy viselkedünk, mintha ez fordítva lenne. Hogy most épp a védelmi támogatást állítják le, amely lehetővé tenné az ukránok számára, hogy megvédjék hazájukat egy brutális, kegyetlen és nyílt orosz támadással szemben – az egyszerűen felfoghatatlan.”

Trump az elmúlt hetekben egyre inkább átvette Putyin narratíváját az ukrajnai háborúról, azt állítva, hogy az ország megtámadásáért valójában az ukránok a felelősek, Zelenszkij pedig diktátor. Közben Putyint okosnak és ravasznak nevezte, akivel összekovácsolták az elmúlt évek megpróbáltatásai. Ezzel azokra a vizsgálatokra utalt, amikkel megpróbálták feltárni, Oroszország milyen módon befolyásolta az amerikai választásokat 2016-ban, Trump első megválasztásakor.

Mostani megválasztása után először azt követelte Ukrajnától, hogy adja Amerikának ritkaföldfém-bevételeinek felét, amire Zelenszkij hajlandó is lett volna, csakhogy Trump nem akart cserébe semmilyen biztonsági garanciát sem adni. Az ukránok végül belementek abba, hogy enélkül is aláírják a szerződést, csakhogy amikor Zelenszkij Washingtonba utazott az aláírásra, az események váratlan fordulatot vettek. A két vezető példátlan nyilvános vitába keveredett.

Az Ovális Irodában lezajlott találkozó után a Trump-kormányzat azonnal mérlegelni kezdte, hogy leállítsák a katonai segítségnyújtást, a kiképzési támogatást vagy akár a katonai hírszerzési segítséget is. Az egyelőre nem világos, hogy utóbbi leállításáról is született-e döntés.

Trump hétfőn azt mondta, hogy nem hiszi, hogy az ásványkincsekről szóló üzlet meghiúsult volna, de hozzátette, hogy van egy dolog, amit még látni akar Zelenszkijtől, mielőtt újrakezdené a tárgyalásokat. „Nagyobb megbecsülést kellene mutatnia” – mondta Trump az újságíróknak. Előtte pedig arra is reagált, hogy az ukrán elnök szerint a békemegállapodás Oroszországgal „még nagyon-nagyon távol van”.

„Ez a legrosszabb kijelentés, amit Zelenszkij tehetett, és Amerika ezt nem fogja sokáig eltűrni!” – írta Trump a közösségi médiában. Arról is beszélt, hogy Zelenszkij nem marad a helyén, hacsak nem enged a nyomásnak, és nem köt alkut az amerikai feltételekkel. „Ha valaki nem akar üzletet kötni, azt hiszem, az illető nem sokáig lesz itt” - fogalmazott.

Hétfőn Howard Lutnick kereskedelmi miniszter a CNN-nek azt mondta, hogy Zelenszkij „túl messzire ment”, amikor a megállapodás részeként „jóvátételt” és a megszállt területek visszaadását, valamint biztonsági garanciákat követelt Oroszországtól.

„Azt kellene mondania: Szeretjük Amerikát, értékeljük Amerikát, azt akarjuk, hogy mellettünk álljatok, és ha ti úgy gondoljátok, hogy békének kell lennie, akkor békének kell lennie” – mondta Lutnick.

„Ő nem egy béketeremtő” – állította Zelenszkijről –, „ő egy bajkeverő.” Lutnick szerint Trump most „mindkét felet térdre kényszeríti”, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse őket.

Közben a Trump-kormányzat arról is beszámolt, hogy hétfőn terveket dolgoztak ki a Kreml elleni szankciók feloldására, és az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállítására. A Reuters információi szerint a Fehér Ház felkérte a pénzügyminisztériumot, hogy készítsen egy listát azokról a szankciókról, amelyeken enyhíthetnek. Ezeket a következő napokban vitatnák meg az oroszokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jójárt Krisztián: Katasztrofális következményei lehetnek Magyarország számára annak, hogy teljesen elszigetelődött a saját szövetségi rendszerén belül
Ha kiüresedik a NATO, Magyarország biztonsága veszélybe kerül – mondja a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint Ukrajna az amerikai fegyverszállítások felfüggesztése ellenére is kitarthat egy ideig.


Donald Trump hétfőn azonnal hatállyal leállította a fegyverszállításokat Ukrajnának, mire az Európai Bizottság elnöke 800 milliárd eurós fegyverkezési program tervét jelentett be, amiből részben Ukrajna védekezését támogatnák, részben pedig felkészítenék Európát arra, hogy Amerika nélkül is képes legyen megvédeni önmagát Oroszországgal szemben. Trump és Zelenszkij pénteki, példátlan vitája világossá tette, hogy az amerikai elnök minden eszközzel tárgyalóasztalhoz akarja kényszeríteni Ukrajnát, anélkül, hogy bármilyen biztonsági garanciát vállalna, és az is, hogy Trump közelebb érzi magához Putyint, mint Zelenszkijt. Közben a nagy európai országok sorra kiálltak Ukrajna mellett, Londonban pedig létrejött a „tettre készek koalíciója”, olyan európai országokból, amelyek akár békefenntartók küldetésére is hajlandóak egy esetleges tűzszünet után. Magyarországot nem hívták meg a londoni csúcsra.

Milyen következményekkel járhatnak a mostani, alapvető változások? Meddig tarthat ki Ukrajna amerikai támogatás nélkül, és a helyére léphet-e Európa? Veszélyes-e Magyarországra az, hogy Orbán-kormány jól láthatóan Trump és Putyin álláspontja mellett van az egyre erőteljesebb európai állásponttal szemben? Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértővel, a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem posztdoktori kutatójával beszélgettünk.

– Trump elnök leállítja a fegyverszállításokat Ukrajnának, a már elindult szállítmányokat is visszafordítja. Meddig tarthat így ki Ukrajna az amerikai szállítmányok nélkül?

– Ezt nehéz megmondani, egyáltalán nem tudjuk például, hogy ez leállítás mit takar pontosan. Amit tudunk, mert erről szóltak a hírek, hogy már úton lévő fegyver és lőszerszállítmányok, amik például már Lengyelországban vannak, azokat sem adják át. Azonban azt, hogy például ez kiterjed-e arra, hogy megfosztják Ukrajnát a hírszerzési, kiképzési támogatástól és egyebektől, ezt nem tudjuk. Szerintem erről nincs szó, azaz a hírszerzési támogatást továbbra is megkapja Ukrajna. Nyilván, ha ettől is elvágják, akkor annak azonnal érezhető következményei lesznek.

Ha tényleg csak a fegyverszállítás áll le, akkor nem kell arra készülni, hogy akkor holnap kifogynak a fegyverekből, mert ennek nem lesz azonnali a hatása.

Valószínűleg csak hónapok múltán fogja éreztetni a hatását, illetve annyiban már rövid távon is, hogy elkezdenek az ukránok spórolni a lőszerrel. Amikben továbbra is rá van utalva Ukrajna az Egyesült Államokra, a már említett hírszerzési támogatáson túl, azok főleg a légvédelmi elfogó rakéták, a Patriot rendszerek, ez egy kritikus fontosságú terület, mivel folyamatosan támadják az oroszok az országot. De Ukrajna 2025-ben már nincs annyira ráutalva az amerikai katonai támogatásra, mint korábban. Most már az európaiak is egyre több mindent adnak, az európai hadiipari kapacitások lassan felpörögnek. Például a tüzérségi lőszer tekintetében, a tavalyi év eleji lőszerhiányos időszakhoz képest most már a felek, az oroszok és az ukránok nagyjából paritásban vannak, és

az európaiak erre az évre tudják már fedezni az ukránok tüzérségi lőszerszállítmányát, illetve saját, azaz ukrán kapacitásból is el lehet látni.

Sok olyan terület van, ahol Ukrajna saját maga is képes fegyvereket előállítani. Például ilyenek az FPV drónok, amik a legfontosabb szerepet játsszák a hadszíntéren. A legnagyobb veszteségeket mindkét oldalon most már egyértelműen az FPV drónok okozzák. Ezeket Ukrajna képes saját maga gyártani, illetve átalakítani a Kínából vásárolt eszközöket, és ebből tavaly 2,5 milliót tudtak az ukránok gyártani, tehát többet, mint az oroszok. Emellett a nagy hatótávolságú kategóriába eső drónok, illetve a robotrepülőgépek kategóriájában is van ukrán hazai gyártás.

Elsősorban a hadműveleti mélységi csapásokért felelős, HIMARS rendszerek, illetve a hozzájuk tartozó

Az amerikai katonai támogatás leállítása arra fogja késztetni az ukránokat, hogy még inkább spóroljanak a lőszerrel, és a nagy hatótávolságú rakétatüzérségi lőszerekkel, rakétákkal.

Továbbá kritikus lehet a harcjárművek pótalkatrészekkel való ellátása, ezzel sem tudjuk, hogy állnak az ukránok. Nyilván bonyolítja az összképet, ha ezektől is el lesz vágva Ukrajna, de nem lesz olyan drasztikus a hatása, hogy holnapután érezhető következménye legyen.

– Amennyiben a Starlink-rendszert lekapcsolják, azzal érzékeny kárt tudnak okozni az ukrán hadseregnek.

– Az ukrán vezetési, és a tűzvezetési rendszer nagyban támaszkodik a harctéri kommunikációt biztosító Starlinkre, bár sok olyan kettős felhasználású, azaz polgári és katonai felhasználású eszköz van, tabletek, mobiltelefonok, ahol van hálózati lefedettség, ott ezeket is tudják használni a különböző titkosított, üzenetküldő applikációkkal. De ott, ahol nincs lefedettség, ott a Starlinknek nagyon fontos szerepe volt eddig azért is, mert

a Starlinket nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen elektronikai harceszközökkel zavarni, tehát folyamatos, megbízható, biztonságos kommunikációs összeköttetést biztosít. Rövid távon nem látszik, hogy mivel tudnák ezt kiváltani, bár állítólag dolgoznak alternatív megoldásokon.

Az is kérdés, hogy mit, és hogyan kapcsolnak le. Mivel részben ezeket az eszközöket a Pentagon fizeti a Spacexnek, így logikus, hogy ez akár le is állhat, ha arról van szó, hogy a teljes pénzügyi támogatást megvonják az ukránoktól. Nagyjából 40-50 ezer darab Starlink eszköz van Ukrajnában, de ebből 20 ezret a lengyelek fizetnek, a többit más országok, vagy maguk az ukránok. Tehát ha innen nézzük az amerikaiak kiszállását a támogatásból, ez önmagában nem egy drasztikus csapás, mert a rendszereket más forrásból is tudják fizetni, és a már meglévő, Amerika által fizetett rendszereket pedig át tudják venni az európai hatalmak, tehát ez finanszírozható, ez nem probléma.

Probléma akkor lehet, ha lekapcsolják magának a rendszernek az elérhetőségét Ukrajna területén, ezt is meg tudják tenni.

Ez az oroszokat is hátrányosan érintené, hiszen tavaly már az oroszok is igen nagy számban használtak Starlink eszközöket, amiket valamilyen úton-módon be tudtak szerezni, például az Egyesült Arab Emirátusokon keresztül.

– Az európaiak milyen gyorsan tudnak azon területeken az amerikaiak helyére lépni, amiben jelenleg az amerikaiaknak monopóliuma van?

– A kérdés az, hogy most tulajdonképpen az amerikaiak mit akarnak ezzel elérni. Amennyiben ez egy pénzügyi kérdés a részükről, akkor az európaiak még mindig megtehetik, hogy megvásárolják ezeket az eszközöket, kifizetik az amerikaiakat, és akkor ugyanazokhoz a képességekhez továbbra is hozzájut Ukrajna. De itt bizonyosan nem erről van szó,

a támogatás felfüggesztése egyértelműen nyomásgyakorlás,

hiszen pénzügyileg nehezen indokolható, hogy a szállításokat miért állították le azonnal, hiszen a szállítmányokban részben már kifizetett eszközök vannak, amit a Biden-adminisztráció már elfogadott, kifizetett. A másik tétel pedig az, amit a Ukraine Security Assistance Initiative (USAI) keretében pénzben odaadtak az ukránoknak, de ezt csak papíron adták oda, a valóságban ez úgy néz ki, hogy itt is adtak egy keretet, amerikai pénzt, amit az ukránok elkölthetnek fegyverrendszerek beszerzésére, közvetlenül az amerikai hadiipari vállalatoknál. Ennek a pénznek már egy részét elköltötték, már gyártják a megrendelt eszközöket, tehát szerintem itt a szerződéses kötelezettség megszegése is fennáll a Trump-adminisztráció részéről, ha ezeket nem szállítják le az ukránoknak.

De a kormányzat részéről azok a hírek jöttek, hogy ez igazából felfüggesztés, tehát nem megszüntetés.

Azaz a nyomásgyakorlás részét képezi amerikai részről. Demonstrálni akarják Trumpék, amit szóban is megmutattak Zelenszkijnek azon a bizonyos, Ovális Irodában tartott sajtótájékoztatószerű performanszon, hogy az ukrán elnök nincs abban a helyzetben, hogy bármit is visszautasítson.

– Ez a hozzáállás markáns felfogásbeli szakadékot jelent Amerika és Európa nagy része között, ami a biztonságpolitikai kérdéseket illeti. A vezető európai hatalmak, a britek, a németek, a lengyelek és a franciák vezetésével mintha egy új biztonságpolitikai rendszernek tették volna le az alapkövét. Ha ez így van, ez jelentheti azt, hogy az a NATO, amit eddig idestova most már 70 éve ismerünk, nem létezik többé? Mennyire legyünk biztosak az ötös cikkely érvényességében, ha ilyen hatalmas eltérések vannak az óceán két oldalán?

– Ez a lényeg, és nyilván

Magyarország számára is kulcskérdés, hogy valóban, fennmarad-e a NATO,

már abban az értelemben, hogy nem csak egy szervezet lesz tartalom nélkül, hanem továbbra is hiteles marad-e azok számára, akiket el kell rettenteni. És itt nyilván elsősorban Oroszországról van szó, hiszen a NATO a Szovjetunió elrettentésére jött létre. Valóban úgy tűnik, mintha Trumpék teljesen más paradigmában gondolkodnának, mint ami eddig az amerikai stratégiai érdekeket mozgatta, ami meghatározta az Egyesült Államok és Európa viszonyát. Én is úgy látom, hogy itt más biztonságpolitikai felfogás van, és az európai hatalmak is ezt érzékelik. Az ő felelősségük az, hogy nem nagyon csináltak semmit, pedig hát

legkésőbb tavaly november óta teljesen nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell, hiszen Trumpot választották elnöknek.

De most már az európai országok keresik a lehetőségeit annak, hogy hogyan tudják megvédeni magukat, hogyan tudják elrettenteni a fenyegetéseket egy NATO utáni világban, ha az Egyesült Államok tényleg megszűnik, megbízható szövetségesnek lenni. Egyelőre itt még nem tartunk szerencsére.

– Ez milyen hatással lehet Magyarország biztonságára? Hiszen Magyarországot meg sem hívták Londonba, Szlovákiával együtt kihagytak minket.

– Katasztrofális következményei lehetnek Magyarország számára annak, hogy teljesen elszigetelődött a saját szövetségi rendszerén belül. Nyilván nem véletlen, hogy meg sem hívják Londonba Magyarországot, és Szlovákiát sem, mert Magyarország az elmúlt években folyamatosan a kerékkötője volt a közös, egységes fellépésnek.

Nyilván hülyék lennének meghívni egy új, formálódó koalícióba egy olyan tagot, aki majd, ha bent van a klubban, akkor szét fog trollkodni mindent.

Sajnos ide juttatta magát Magyarország.

– Elképzelhető, hogy Magyarország a NATO utáni világban biztonságpolitikai vákuumba kerül?

– Igen, ez lehet a legsúlyosabb következménye annak, ami most történik.

– És ha ráadásul Oroszország megnyeri a háborút, akkor még elképzelhető az is, hogy úgy kerül biztonságpolitikai vákuumba, hogy a keleti szomszédunk Oroszország lesz...

– Nehéz elképzelni, hogy Oroszország olyan fölénybe kerüljön, hogy le tudja gyűrni teljes Ukrajnát, tehát szerintem ez nincs a realitások között. Viszont hosszú távon előretekintve, ha véget ér a liberális nemzetközi rend, amit most ismerünk, nem tudjuk, hogy mi fogja felváltani. Erős a gyanúnk, hogy valami olyasmi, ami az európai nagyhatalmi koncert volt a XIX. században. Azaz

visszajönnek a hatalmi érdekszférák, visszajön a nagyhatalmi politika, az érdekérvényesítés.

 

– Végül is lett két szép világháború ebből a világrendből.

– Pontosan. Azt gondolom, hogy a tét az ez. Azt, hogy ehhez kisállamok vezetői miért tapsolnak, azt elképzelni sem tudom.

– Van Magyarországnak még lehetősége csatlakozni a londoni koalícióhoz?

– Nagyon szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, ezzel a magyar vezetéssel nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Trump leállítja az Oroszország elleni kibertámadásokat, pedig Európa és Amerika ellen is dúl az orosz „árnyékháború”
Pete Hegseth védelmi miniszter utasította az Egyesült Államok Kiberparancsnokságát, hogy állítsa le az Oroszország elleni támadó műveleteket - írja New York Times. Trump azt reméli, hogy az oroszok viszonozzák a lépést.


Pete Hegseth védelmi miniszter titkos utasítást adott az Oroszország elleni támadó kiberműveletek teljes leállítására. A döntés még azelőtt született, hogy Donald Trump elnök összetűzésbe került volna az ukrán elnökkel a Fehér Házban. Trump arra számít, hogy Putyin viszonozza a gesztust, és visszafogja az Egyesült Államok és szövetségesei ellen zajló „árnyékháborút”.

A New York Times azt írja, hírszerzési szempontból létfontosságú, hogy az Egyesült Államok továbbra is hozzáférjen a legfontosabb orosz hálózatokhoz. Ez ahhoz is elengedhetetlen lenne, hogy megtudják, mik Putyin valódi szándékai az esetleges béketárgyalás során, és milyen belső viták zajlanak Oroszországban.

Ezért az orosz célpontok elleni kibertámadások leállítása komoly kockázatot jelent. Annál is inkább, mert az elmúlt egy évben Amerikában és Európában is egyre több az orosz szabotázsakció.

Az oroszok feltételezhetően megpróbáltak kommunikációs kábeleket elvágni, rejtélyes robbantásokat hajtottak végre, és merényleteket is szerveztek. Az egyik célpont a legnagyobb német fegyvergyártó cég vezérigazgatója volt. Az Egyesült Államok eddig központi szerepet játszott abban, hogy segítse Európa védekezését, gyakran titkos kiberműveletekkel. Ez az együttműködés azonban most veszélybe kerülhet.

Az elmúlt hónapokban az Egyesült Államokban is megszaporodtak a kórházakat, infrastruktúrát és városokat célzó zsarolóvírusos támadások, amelyek többsége Oroszországból indult. Az amerikai hírszerzés szerint ezek jórészt bűnszervezetek akciói, amelyeket az orosz titkosszolgálatok vagy támogatnak, vagy engednek működni.

Oroszország a legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány során is agresszív befolyásolási kampányt folytatott. Az Egyesült Államok Kiberparancsnoksága titkos műveletek sorát hajtotta végre, hogy megzavarja az orosz beavatkozási kísérleteket.

Amerikai tisztviselők szerint Oroszország Trump hatalomra kerülése után sem hagyott fel azzal, hogy megpróbáljon bejutni az amerikai hálózatokba.

A New York Times szerint Biden csapata a hatalomátadáskor külön tájékoztatást adott Trump embereinek az oroszok által tervezett akciókról, például a tengeralatti kommunikációs kábelek elvágására irányuló orosz tervekről, valamint arról az amerikai figyelmeztetésről, amelyet Putyinnak küldtek egy tavalyi incidens kapcsán. Az amerikai hírszerzés szerint ugyanis az oroszok azt tervezték, hogy robbanóanyagokat helyeznek el teherszállító repülőgépeken, amiket az Egyesült Államokba küldenek. A Biden-kormányzat világossá tette, hogy ha emiatt légikatasztrófa történik, annak súlyos következményei lesznek.

Marco Rubio külügyminiszter vasárnap az ABC „This Week” című műsorában arról beszélt, hogy sürgősen tárgyalóasztalhoz kell ültetni Oroszországot Ukrajna ügyében. Bár a kibertámadások leállításáról nem kérdezték, általánosságban elmondta, mik a megfontolásaik Putyinnal kapcsolatban.

„Nem tudjuk tárgyalásra bírni őket úgy, hogy közben sértegetjük az oroszokat vagy provokatívan viselkedünk velük” – mondta. „Ez az elnök ösztönös stratégiája, amely az évek alatt szerzett üzleti tapasztalatából fakad.”

Chuck Schumer demokrata szenátor szerint Trump „szabad utat enged Putyinnak”, miközben Oroszország továbbra is kibertámadásokat indít az amerikai kritikus infrastruktúra ellen. Schumer szerint ez „súlyos stratégiai hiba”.

Az oroszok elleni műveletek egy részét egyébként jelenleg a brit Kormányzati Kommunikációs Központ (GCHQ) irányítja, amely a második világháborúban feltörte az Enigma-kódokat. Kanada is részt vesz a kiberműveletekben, és az amerikai lap szerint elképzelhető, hogy a brit és kanadai hírszerzés folytatja ezt a munkát, miközben az Egyesült Államok a Kínával való kibercsatára összpontosít.


Link másolása
KÖVESS MINKET: