Jójárt Krisztián: Nincs reális esély a fegyverszünetre Ukrajnában, a béke lehetősége távolabb van, mint korábban

Orbán Viktor miniszterelnök azonnali tűzszünetet kért Volodimir Zelenszkijtől váratlan keddi kijevi látogatásán. Erre közös sajtótájékoztatójukon az ukrán elnök nem reagált. Az oroszok is mindössze annyit közöltek, hogy nem várnak semmit a magyar miniszterelnök útjától.

De mennyi az esélye a tűzszünetnek vagy a békékötésnek a háború ezen pontján? Erről beszélgettünk Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Oroszországgal foglalkozó munkatársával.

– Most már két és fél éve tart ez a háború. Valóban eljött az ideje annak, hogy akár komolyabb kompromisszumok árán is békét kössenek a felek? Mik ennek a realitásai jelenleg?

– Nincs realitása, nem látom azt egyik fél részéről sem, hogy kompromisszumkészség vagy hajlandóság lenne erre. Amit az oroszok időről-időre elismételnek, azok a feltételek lényegében a háború eleje óta nem változtak, sőt, bizonyos értelemben rosszabbodtak. Immáron a négy annektált ukrán megye elismerését is kérik. Azt mondja Putyin, hogy ez a realitás, figyelembe kell venni a területi határok megváltozását, hiszen belső jogi értelemben ezek a területek most már Oroszország részét képezik azzal együtt, hogy ezen megyék egyikét sem ellenőrzi teljes mértékben Oroszország. Tehát területi veszteséget is el kellene szenvednie Ukrajnának, miközben azok a politikai követelések, amik a háború előtt már jelen voltak, illetve a minszki és isztambuli tárgyalásokon is elhangzottak, továbbra is ott vannak az asztalon. Azaz

Viszont ukrán részről továbbra is az a deklarált cél, hogy minden területet vissza kell kapniuk, beleértve a Krím-félszigetet is, amit még 2014-ben annektált Oroszország, és természetesen a donbaszi területeket is. Tehát mind a két fél részéről olyanok a célok, amelyeknek nincs közös metszete. A realitás az, hogy Ukrajna kénytelen lesz további területi veszteséget elszenvedni,

Az ukrán politikai vezetésről sem gondolom, hogy el tudná ezt fogadtatni jelen helyzetben az ukrán társadalommal. Orosz részről pedig, ahogy említettem, továbbra is azok az ultimátumszerű követelések vannak, amiket szintén nem látni, hogy Oroszország miként tudna érvényesíteni, még akkor is, ha képes a megszállt területeket megtartani, vagy akár további területeket elfoglalni. A politikai követeléseket ugyanis biztosan nem tudja Ukrajnával szemben érvényesíteni. Így egyelőre nem látom, hogy bármi alapja lenne a közeljövőben annak, hogy akárcsak fegyverszünetre juthatnának a felek.

– Zelenszkij pozíciója mennyire erős?

– Nyilván erodálódott két és fél év háborút követően. Amikor kitört a háború, egészen elképesztő szintre, 90 százalék fölé emelkedett a támogatottsága, miközben a háború előtt 20% körül volt. Talán túlzás azt mondani, hogy bezuhant azóta, hiszen Zelenszkij bizalmi indexe továbbra is 60 százalék közeli, ami még mindig nagyon jelentős, de kétségtelenül nem 90%. Ezzel együtt a hatalma stabil, megvan a társadalmi legitimitása, és mivel Ukrajnában nem lehet elnökválasztást, parlamenti választásokat tartani hadiállapot idején, érthető okokból, így nincs lehetőség arra, hogy megmérettessék Zelenszkij támogatottsága egy választáson.

Az ukrán közvélemény-kutatási adatok alapján a hadseregben feltétlenül bízik továbbra is az ukránok jelentős többsége. És ez független attól, hogy Zelenszkij támogatottsága két és fél év alatt erodálódott. Azt is gondolom, hogy azzal, hogy Zelenszkij ennyire maximalista célokat fogalmazott meg a háború elején, emiatt

Innen nagyon nehéz bármiféle kompromisszumot felmutatni, egyáltalán elfogadtatni azt az ukrán társadalommal, hogy akár csak ideiglenesen le kell mondani területekről, miközben a katonai opció sem tűnik reálisnak, hogy visszaszerezzék minden területüket. A Krím esetében azt látta is az ukrán társadalom, hogy a katonai opció nem is volt kihasználva, és hogy más úton-módon sem sikerült a Krímet (és a Donbasz megszállt részeit) visszaszerezni.

– Ukrajna csak akkor tudja folytatni a háborút, ha a nyugati szövetségesektől fegyvereket kapnak. Mi történik akkor, ha Trump nyer Amerikában? Az európai szövetségesek képesek lennének átvenni száz százalékban Ukrajna támogatását?

– Ezek tényleg jogos félelmek, és nyilván az ukrán politikai vezetés, meg katonai szakértők részéről is a legnagyobb aggodalom az, hogy mit hozhat egy Trump elnökség, és mennyire lesz egyáltalán fenntartható a nyugati katonai támogatás. Itt van egy politikai bizonytalanság, a Trump tényező a legnagyobb bizonytalansági faktor ebben, de azért azt is fontos látni, hogy a nyugati hadiipar sincs sajnos azon a szinten, hogy egy ekkora háborút fenn tudjon tartani, és pótolni tudja azokat a veszteségeket, amiket az ukránok elszenvednek. A realitás az, hogy sajnos az oroszok jobban állnak a hadiipart tekintve. Ez annak is köszönhető, hogy óriási mennyiségű letárolt szovjet haditechnikai arzenállal rendelkeznek. Nagyjából ez az, aminek a kikonzerválásából folytatni tudják ezt a háborút.

Persze orosz oldalon is vannak gondok. A tüzérségi lőszer hiánya például, bár abból is nagyon nagy készletekkel rendelkeztek, és olyan 2-3 millió az éves gyártási kapacitásuk. Ezzel együtt olyan rengeteget használtak el, különösen a háború első évében, hogy Észak-Koreához és Iránhoz kellett fordulniuk. Az orosz hadiipart nagy mértékben támogatja Kína is, még ha közvetlenül fegyverekkel nem is, de különböző alapanyagokkal igen. Az oroszok az ultimátumszerű követeléseikkel azt az üzenetet próbálják a Nyugat és Ukrajna felé közvetíteni, hogy Ukrajna fokozatosan rosszabb tárgyalási pozícióba fog kerülni.

Jelenleg abban sem látni igazából konszenzust a nyugati szakértők és a nyugati támogatók körében, hogy milyen stratégiát kellene követnie Ukrajnának, továbbá az ukrán szakértői közösségen belül is megoszlanak erről a vélemények. Vannak, akik azt mondják, hogy el kell fogadni, hogy ez egy felőrlő jellegű háború, és figyelembe véve a nyugati katonai támogatás bizonytalanságát, és az orosz erőfölényt, ebből nem kerülhet ki Ukrajna győztesen hosszútávon, hanem folyamatosan, lassan fel fogja őrölni Ukrajnát Oroszország. Ezért Ukrajnának egy aktív védelmet kell folytatnia, hasonló erődítést kell kiépítenie, mint amit az oroszok megtettek 2023 nyarára. Az ukránok most már ezt is teszik, és megpróbálnak kivéreztetni minél több orosz erőt azzal, hogy Ukrajna stratégiai védelmet folytat.

Ez persze azt is jelenti, hogy nem fognak már további területeket visszafoglalni. Más szakértők szerint viszont úgy lehetne kilépni ebből a helyzetből, ha Ukrajna egy manőverező jellegű hadviselést próbálna végrehajtani. Ezzel már próbálkoztak 2023 nyarán, de akkor nem sikerült. De ezek a szakértők azt mondják, hogy a tapasztalatok levonásával meg kell próbálkozni ezzel újra, ha nem is ebben az évben, de 2025-ben. De nem látszik az, hogy meglennének az erőforrások, meglenne az ukrán haderőnek a tudása ehhez,

Tehát van egy nagyon komoly stratégiai dilemma. Nyilván én sem tudom, hogy mi volna a legjobb döntés ebben a helyzetben, de ezzel együtt az, hogy leüljenek tárgyalni ezeknek a kondícióknak a mentén, amiket most az oroszok az asztalra tettek, nem tűnik reálisnak. És itt jön a képbe az, hogy az ukrán társadalom mit hajlandó elfogadni. Egyelőre nem látni azt a közvélemény-kutatásokból, hogy hajlandóak lennének területeket feladni. Egy friss felmérés szerint

Ilyen szempontból a politikai vezetés nehéz helyzetben van, még ha tisztában is van a realitásokkal, hiszen a társadalom láthatóan ezt nem képes még elfogadni.

– Meddig van Ukrajnának elegendő embertartaléka?

– Abszolút értelemben az embertartalékok nem fognak belátható időben problémát jelenteni. Nyilván jelentős az oroszok fölénye, de ott is megvannak a korlátai a mozgósításnak. Ukrajnával ellentétben Oroszországban nincs hadiállapot, láttunk egy részleges mozgósítást 2022 őszén, és azóta nagyrészt szerződéses katonákat próbálnak becsábítani a hadseregbe, komoly pénzekért. Tavaly szakértők szerint havonta 30 ezer új katonát sikerült ilyen módon rekrutálni az oroszoknak. Ebben az évben már úgy tűnik, hogy ez a szám csökkent, nem tudnak havonta ennyi új katonát felsorakoztatni. És nyilván orosz oldalon is van egy politikai, gazdasági korlát. Azzal, hogy Oroszországban nincs hadiállapot, ha ott ezt az irgalmatlan embertartalékot mozgósítani akarják, akkor vagy egy újabb részleges mozgósítást kell kihirdetni, vagy egy újabb általános mozgósítást, de láttuk azt is, hogy

Tehát ki kellene lépniük az oroszoknak is a mostani létező gazdasági, társadalmi, politikai keretrendszerből, ha itt nagyon jelentős új emberállományt akarnak mozgósítani. Az ukrán oldalra rátérve, ott abszolút értelemben sokkal kevesebb az oroszokhoz viszonyítva az az emberi erőforrás, amiből gazdálkodni tudnak. Beleértve azt is, hogy nagyon sokan elhagyták Ukrajnát a háború kitörésekor. De ezzel együtt is a becslések 3-5 millió közé teszik azt a hadköteles férfiállományt, akiket még mozgósítani lehet a háborúban. Ez még jó pár évig nem fog problémát okozni az ukrán oldalon sem, tehát emberből lesz elég.

A másik szűk kapacitás pedig az, hogy ha még több embert vonnak ki, akkor az a sok ember hiányozni fog a gazdaságból, hiányozni fog Ukrajna újjáépítéséből. Van egy évtizedek óta Ukrajnát végigkísérő demográfiai trend, egy bezuhanás, ami pont ebben a 30 év alatti korosztályban jelentkezik. Ezért is van az, hogy az ukrán politikai vezetés igyekezett kímélni, amennyire lehet ezt a korosztályt. Tehát a hadkötelezettség korhatárát, a mozgósítási korhatárt 27 évről 25 évre az év elején szállították le, de a 25 év alatti korosztály még továbbra is mentességet élvez. Nyilván ehhez a korosztályhoz is hozzá lehet nyúlni, de éppen amiatt, hogy itt nagyon torz a korfa, az ukránok ezt kerülték. Tehát abszolút értelemben Ukrajnának vannak erőforrásai, és hozzá fognak nyúlni, ha kell, hiszen nincs, nem lesz más választásuk. Az emberhiány tehát abszolút értelemben nem fog a belátható időben problémát jelenteni ukrán oldalon sem, de a morál jelentősen csökkenhet azzal, hogy immáron olyanokat kell behívni, akik önszántukból eddig nem akartak bevonulni a hadseregbe.

– A II. világháború egyik bevezető háborúja volt a szovjet-finn háború. Minden óriási különbség mellett azért akad hasonlóság. Sztálin Finnország esetében is azt gondolta, hogy két hét alatt elfoglalja, és ez nem történt meg, Finnország ellenállt. Végül a finnek kötöttek egy olyan békét az oroszokkal, ami területveszteségekkel járt, de Finnország mégiscsak győztesként került ki, olyan értelemben, hogy nem tudta elfoglalni Oroszország Finnországot. Ennek hosszú távú következménye volt a második világháború után az a bizonyos finnlandizáció, amikor Finnország önként vállalt semlegességet. És ez kitartott tavalyelőttig. Ez a példa megfontolandó lehet-e Ukrajna számára is?

– A párhuzam abszolút megáll, sőt a háború elején talán én is ehhez hasonlítottam Ukrajna helyzetét, amikor még igen súlyos volt, de azt már látni lehetett, hogy nem fog sikerülni ez az orosz rezsimváltási kísérlet, ugyanakkor sejteni lehetett, hogy további területi veszteségeket fog Ukrajna elszenvedni. Azt gondoltam én is akkor, hogy ez a finn modell lehet az opció, tehát

A politikai kondíciókat nem nagyon látom ehhez, nem látom azt, hogy az ukránok hajlandóak lennének vállalni a semleges státuszt. És a finnlandizációnak a modellje számos korlátozást is jelentett a finnekre nézve. Nem tehettek szert bizonyos képességekre a haderő tekintetében. Nem látom, hogy az ukránok hajlandóak lennének ezt vállalni. Azért sem, mert nincs meg a bizalom, hogy adott esetben, öt év múlva mondjuk nem rohanná le újra Oroszország Ukrajnát, az akkori, már korlátozottabb ukrán katonai képességek mellett. Egyébként 2021 nyarától orosz külpolitikai elemzők azt mondták, akkor már az orosz fenyegetés árnyékában, hogy valójában

Azaz Ukrajna vállaljon semleges státuszt, korlátozza a haderejét, ne keresse az együttműködést a nyugati hatalmakkal, és akkor cserébe Oroszország nem fog beleszólni Ukrajna belügyeibe. De már akkor is elismerték az orosz külpolitikai elemzők, hogy aligha várható a mostani orosz politikai vezetéstől, hogy ténylegesen távol tartsa magát Ukrajna belügyeitől, és nem próbálnák meg azt befolyásolni. Valójában nem tudni, hogy mennyire volt ez az orosz vezetés pozíciója, vagy mennyire volt inkább orosz külpolitikai elemzők részéről vágyvezérelt gondolkodás, hogy talán ez lehet az a cél, amit a putyini vezetés Ukrajnával szemben akar.

Nyilván amiatt is, hogy az ukránok jelentős sikereket tudtak elérni, sikerült jelentős területeket felszabadítani. Talán a kilépési pont itt a megegyezésre, az 2022 ősze lehetett volna. Ekkor lehettünk a legközelebb ahhoz, hogy valamilyen tárgyalásos megállapodás szülessen. Ekkor mondta azt Mark Milley akkori amerikai vezérkari főnök, miután az ukránoknak sikerült Herszon egy részét is felszabadítani, és kivonták az orosz erőket a Dnyeperen túli területekről, hogy meg kell ragadni ezt az alkalmat, most Ukrajna erős pozícióban van, élni kell a lehetőséggel. Nem éltek vele, de feltehetően nem is volt adott, hiszen orosz részről sem látszott az, hogy változtak volna a maximalista célok az elszenvedett katonai vereségek ellenére. Azt gondolták az ukránok ekkor, hogy még további területeiket is vissza tudják szerezni, mert nagyon rossz állapotban volt az orosz haderő.

Ekkor született a döntés arról, hogy annektálják a négy ukrán megyét, és ekkor döntöttek a részleges mozgósítás elrendeléséről is. Tehát azt hiszem, hogy legközelebb 2022 őszén jártunk ahhoz, hogy itt valamiféle megegyezés szülessen. Most távolabb vagyunk ettől. Utólag nehéz megmondani, hogy rossz döntés született-e, de ez a döntés született. És persze nem tudni, lett volna-e egyáltalán hajlandóság orosz részről a kompromisszumra ekkor. Úgy vélem, nem.