„Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában” - Farkas Bertalan elárulta, mire számíthat Kapu Tibor
45 évvel Farkas Bertalan 1980-as útja után ismét magyar űrhajós repül a világűrbe. Kapu Tibor űrhajóját a Nemzetközi Űrállomásrról lőtték fel, az Axiom–4 küldetés keretében. Az indítás helyszíne a floridai Cape Canaveral volt, ahonnan a SpaceX Falcon–9 rakétája emelte a magasba a Crew Dragon űrhajót, fedélzetén a második magyar asztronauta mellett Peggy Whitson parancsnokkal, Shubhanshu Shukla pilótával és Sławosz Uznański-Wiśniewski kutatóűrhajóssal.
Farkas Bertalan szerint a technológiai változások mellett a legnagyobb különbség a két magyar űrutazás között az, hogy amíg ő titkos kiképzésen vett részt, Kapu Tibornak és tartalékosának, Cserényi Gyulának a felkészülése nagy nyilvánosságot kapott. Mint mondta, hazánk első űrhajósaként már hosszú ideje várja, hogy legyen második magyar az űrben, és aktívan részt is vett Kapu Tibor felkészítésében. A nyomdokaiba lépő asztronautának olyan körülményekről beszélt, amelyeket nem lehet tankönyvből megismerni és képtelenség földi körülmények között szimulálni.
- Milyen érzések kavarognak önben most, hogy 45 év után újra magyar asztronauta indulhat a világűrbe?
- Én azt hittem, hogy erre a kérdésre borzasztó egyszerűen tudok majd válaszolni. Sok-sok évvel, néhány évtizeddel ezelőtt arra gondoltam, hogy esetleg én is fogok még a világűrbe kerülni, de nem adódott rá lehetőség. Aztán visszanéztem a különböző interjúkat, felvételeket, és világosan megfogalmazódott bennem, hogy ha újra utazni már nem is tudok, nagyon örülnék neki, ha segíteni tudnék a következő magyar űrhajós felkészítésében. Hát ez megtörtént. 75 múltam, és az, hogy elérhettem azt, hogy segíthettem a következő magyar űrhajós, Kapu Tibor felkészítését, számomra csodálatos érzés.
- Évtizedek teltek el. Mit gondol, melyek a legmarkánsabb különbségek a saját missziója és Kapu Tibor mostani küldetése között, illetve mi az, ami változatlan és ugyanolyan megélni odafent?
- Hát ami változatlan, az valóban változatlan. A fizika törvényszerűségei ugyanis nem függenek ilyen-olyan politikai elképzelésektől. A súlytalanság az súlytalanság, a túlterhelés az túlterhelés, a kozmikus sugárzás az kozmikus sugárzás, a mágneses tér pedig mágneses tér: ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek ugyanúgy nehézséget okozhatnak az űrhajósoknak. A két kiképzési rendszer között viszont óriási különbség van. Először is, amikor mi két évet voltunk kint a Csillagvárosban, akkor úgynevezett „nagyon titkosított” felkészítésen vettünk részt. Nem igazán tudtak rólunk, nem nagyon sejthette a nyilvánosság, hogy 1979-ben vagy '80-ban megtörténhet egy magyar űrhajós repülése. Tibor és Gyula teljesen más rendszer szerint készült: nekik két év kellett ahhoz, hogy kiválogassák őket, és maradjanak négyen, aztán maradjanak ketten. Csak két ember kezdte a féléves felkészítést a kereskedelmi repüléshez szükséges módon, az amerikai Axiom cég segítségével.
Mi folyamatosan repültünk, hisz vadászpilóták voltunk. A Csillagvárosban is repülhettünk, de nem úgy, hogy egyszer csak lehetőséget kaptunk rá, hogy vadászgépbe üljünk és teleraktak minket különböző érzékelőkkel. Mi folyamatosan kaptuk a felkészítést és az orvosi ellenőrzés szintén folyamatos volt. Aztán van különbség a túlélési gyakorlatok között is. Ennek nálunk volt mocsaras változata, amikor igazi mocsárban gyakorlatoztunk és tengeri változata, amit a Fekete-tengeren kellett végrehajtanunk. Más most az elméleti felkészítés is. Tiborék kutatóűrhajós feladatokat fognak végrehajtani és eszerint is készítették fel őket azok a kutatóintézetek, egyetemek, akik a tudományos programot előállították számukra. Minket viszont még arra készítettek fel, hogy fedélzeti mérnökök legyünk, tehát kívülről-belülről ismernünk kellett az űrhajót, illetve a Szaljut-6 űrállomás belső berendezéseit, hisz azokkal is dolgoztunk, közben a tudományos kísérleteket szintén nekem kellett végrehajtani, amire ugyanúgy felkészítettek a magyar kutatók, szakemberek, mérnökök, orvosok.
- Jól értem-e, hogy annyiban talán „egyszerűbb” a mai űrhajósok dolga, hogy több minden van automatizálva körülöttük és így jobban koncentrálhatnak az űrutazás tudományos részére?
- Hát ez biztos, hogy nem így van. Inkább azt mondanám, hogy abban a szituációban, amiben mi voltunk, a Szaljut-6 űrállomás berendezései tették lehetővé azoknak a kísérleteknek a végrehajtását, amiért én egyáltalán a világűrbe kerültem, hisz a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha valakit a világűrbe küldenek tudományos program végrehajtása miatt, akkor nagyon-nagyon pontosan tudni kell, hogy milyen feltételekkel rendelkezik az űrállomás. A kutatómunkát ugyanis az űrállomás fedélzetén lehet végrehajtani, nem pedig az űrhajóban. Nekünk megmutatták a szakemberek, hogy mire alkalmas a Szaljut-6 űrállomás, a NASA pedig megmutatta Tiboréknak, hogy milyen lehetőségek vannak a tudományos kísérletek végrehajtására. Ezt nagyon össze kell hangolni, ezt nagyon össze kell egyeztetni.
- Biztonságosabb-e, könnyebb-e elhagyni a légkört most, mint az ön utazása idején? Hogyan változott a technológia, ami az űrhajósok testi épségére vigyáz?
- A technológia annyiban nagyot változott, hogy az az űrhajótípus, amivel Tiborék repülnek, akkor, amikor én repültem, még nem is létezett. Sőt, az amerikaiaknak egyáltalán nem volt űrhajójuk: csak később az űrsikló segítségével teremtették meg a lehetőséget arra, hogy nagy tömeget és nagy térfogatú blokkokat, illetve nagyon-nagyon sok űrhajóst a világűrbe juttassanak. És úgy gondolom, hogy a biztonság a legeslegfontosabb. A Szojuz típusú űrhajók rendszerbe állítása óta nyilván sok minden finomodott. Hála Istennek már azok is tökéletesen működtek, és még akkor is megmentették az űrhajósok életét, amikor arra már nagyon-nagyon kevés esély volt.

- Milyen tanácsokat tudott adni Kapu Tibornak a felkészülés során, amikor erre alkalma nyílt?
- Igyekeztem olyan dolgokat elmondani, amivel fent fog, élőben, a súlytalansági állapot következtében találkozni. Súlytalanságállapotot itt lenn a Földön nem lehet előidézni. Repülőgépek fedélzetén néhány másodpercre ugyan létre tudják hozni, de hát az nem az igazi súlytalanság. Erre nagyon oda kell figyelni minden űrhajósnak és
Nyilván a kísérleteket mások nem fogják helyette megcsinálni, neki kell elvégeznie őket. És a múltban voltak olyan űrhajósok, akik sajnos csak több hét alatt tudtak alkalmazkodni az ottani körülményekhez. Erre egy 14 napos űrrepülés során nincs lehetőség. Az első pillanattól kezdve hadra foghatónak kell lenni. Ezenkívül
Hosszú-hosszú éveken keresztül meg fogják tőle kérdezni, hogy milyen volt, hogy volt, „hogy érezted magad, milyen volt a munkavégző képességed?” Sok olyan dolgot is elmondtam, ami apróságnak tűnhet, de nagyon oda kell rá figyelni. Oda kell figyelni az étkezésre, oda kell figyelni a higiéniára, és nagyon-nagyon komolyan oda kell figyelni a kapcsolattartásra a többiekkel. Nekem egyszerűbb volt, mert én voltam egyedül külföldi, három szovjet űrhajós segítette a munkámat, de hát velük együtt képeztek, úgyhogy nálunk abszolút baráti társaság alakult ki, amiben könnyű volt dolgozni. Tibornak ebből a szempontból talán nehezebb lesz, mert először négyük között kell egy nagyszerű csapatot kialakítani, aztán fent, a Nemzetközi Űrállomáson ott vannak más nemzetek űrhajósai, és hét további emberrel fognak találkozni. Az már 11 embert jelent, és a 11 embernek, ha tetszik, ha nem – nyilván tetszeni fog neki –, de együtt kell dolgozni, meg kell, hogy értsék egymást.
- Összességében milyennek látja a Magyar Űrhajós Program jövőjét? Kapu Tibor elindít-e valamit, ön optimista-e a HUNOR jövője kapcsán?
- Én azt hiszem, hogy ez a program mindenféleképp nagyon fontos Magyarország és a magyar űrkutatás számára, hiszen ez a mostani űrrepülés újabb mérföldkő lehet, következő repülések felé. Abban bízom, hogy Kapu Tibor repülésével nem fejeződik be a HUNOR Program. Remélem, hogy valamilyen továbbfejlesztett változata erősíteni fogja a magyarok részvételét a nemzetközi, békés célú űrkutatás területén.