II. Erzsébet egy gyorsan változó világban is megmaradt kikezdhetetlen ikonnak
Csütörtökön délután, 96 éves korában meghalt II. Erzsébet, az Egyesült Királyság királynője. A Buckingham-palota már napközben kiadott egy közleményt arról, hogy a brit uralkodó állapotáért aggódnak az orvosai, ezért megfigyelés alá került. Sajnos mint kiderült, jogos volt az aggodalom: a királynő szervezete délután feladta a küzdelmet.
Bár a brit trón birtokosa immár közel 350 éve csak „uralkodik, de nem kormányoz”, a szigetország imázsa, tekintélye a mai napig elválaszthatatlan a korona viselőjétől. És ha a 19. századot nevezhették „viktoriánus kornak”, akkor az elmúlt 70 év brit történelme is megérdemelné, hogy „II. Erzsébet-kornak” nevezzük, hiszen legalább annyira sorsfordítók voltak ezek az évtizedek Nagy-Britannia számára, mint Viktória, vagy akár a 16. században I. Erzsébet uralkodása.
Amikor azonban VIII. Edward az elvált amerikai asszony Wallis Simpson kedvéért lemondott a trónról és fivére, VI. György lépett a helyére, a tízéves hercegnőnek már számolnia kellett uralkodói jövőjével. Azt azonban aligha gondolta, hogy ez még 26. születésnapja előtt bekövetkezik, miként azt sem, hogy megéri uralkodásának 70. évfordulóját, és ezzel a minden idők leghosszabb ideig trónon lévő királyai rangsorában a negyedik, a britek közül pedig az első helyen áll. (A nagy előd Viktóriának „csak” 63 év és 215 nap jutott). Persze mondhatjuk, hogy jó géneket örökölt édesanyjától, Erzsébettől, a legendás „Queen Momtól”, aki 102 éves korában hunyt el, és még utolsó éveiben is nagy aktivitás, életvidámság jellemezte.
Erzsébet 1926. április 21-én a londoni Mayfair kerület királyi házában jött a világra császármetszéssel. Még gyerekkorában ragadt rá a „Lillibeth” becenév, állítólag így mondta ki először saját nevét, ezt vette át a család, később férje, Fülöp herceg is, most pedig már dédunokája, Harry herceg kislánya is ezt a nevet viseli. Húgával, Margittal kezdetben egyaránt házi tanítóktól tanultak, életrajzírói feljegyezték, hogy Erzsébet már gyerekként is szerette a rendet, határozott volt, és mint későbbi miniszterelnöke, Winston Churchill írta róla, korát meghazudtolóan felelősen gondolkodott. Később a leendő alkotmányjogot és francia nyelvet tanult, és hogy megismerje kortársnőit, egy lánycserkészcsapat tagja lett.
A II. világháború kitörésekor a brit királyi család személyes példát mutatva Nagy-Britanniában maradt, Erzsébet pedig idő előtt felnőtté vált: önkéntes lett a brit kisegítő egységeknél – ekkor tanult meg autót vezetni, ami egész életében szenvedélye maradt – és 18 évesen tagja lett királyi államtanácsnak, hogy szükség esetén apját helyettesíthesse.
Erzsébet már gyerekkorában többször találkozott leendő férjével, a korfui születésű Fülöp herceggel, 1939-ben szerettek egymásba, de a háború évekre elválasztotta őket. Végül 1947. november 20-án a Westminsteri apátságban keltek egybe, Fülöp akkor kapta meg az edinburgh-i herceg címet.
VI. György halála után II. Erzsébetként lépett trónra 1952. február 6-án, a koronázási szertartásra azonban csak 1953. június 2-án került sor. A fiatal királynő nem a semmiből csöppent bele az államügyekbe, a diplomáciába, mert az előző években többször vállalt közszerepléseket, sőt, 1951-ben ő látogatott el Kanadába és az Egyesült Államokba. Uralkodásának első éveit meghatározta a brit gyarmatbirodalom felbomlása, illetve annak átalakulása Brit Nemzetközösséggé. 1957-ben az ENSZ-közgyűlésen hitet tett e békés átalakulás mellett, és számos felszabadult gyarmatot személyesen keresett fel. 1956-ban nézeteltérése támadt Anthony Eden miniszterelnökkel, mert ellenezte a szuezi-válság idején a csatorna-övezet brit-francia megszállását. Már ő nevezte ki a kudarcba fúlt akció után lemondott Eden utódát, Harold MacMillant, aki szerint a királynő nemcsak hogy komolyan vette államfői tisztségét, „hanem bátorsága, kitartása, higgadtsága egy férfiéval vetekedett”.
Évtizedeken keresztül az egyik legrázósabb kérdés volt Nagy-Britannia és az európai közösség kapcsolata. Közel másfél évtizedes próbálkozás után, 1973-ban lett a szigetország tagja a Közös Piacnak, de egészen a Brexitig ez a viszony bizonytalan maradt, mert London mindig igyekezett megőrizni függetlenségét a szorosabb integrációval szemben. Az 1960-as évek két legkellemetlenebb ügye a Profumo-botrány és Rhodesia volt. Profumo, a MacMillan-kormány hadügyminisztere ugyanis intim viszonyba került egy call-girllel, akinek másik állandó vendége a szovjet katonai attasé volt. Miután 1963-ban az ügy kitudódott, a kabinet is belebukott. A dél-afrikai Rhodesiában, a mai Zimbabwéban a fehér telepes kisebbség 1965-ben egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, és fajüldöző rendszert vezetett be. Bár II. Erzsébet hivatalosan elutasította Ian Smith rezsimét, a brit kormány közel egy évtizedig még titokban támogatta azt. Voltak persze örömteli pillanatok is, hiszen ez az évtized volt a Beatles felemelkedésének időszaka, és a királynő nem kis felzúdulást okozott konzervatív körökben, amikor 1965-ben kitüntette őket a Brit Birodalom Tagja (MBE) érdemrenddel. Néhány évvel később Paul McCartney a Beatles Abbey Road albumának végén egy kedvesen tiszteletlen dalt énekelt, mely szerint „Őfelsége aranyos, szép kislány”. 1966-ban pedig a londoni Wembley-ben a futball-világbajnokság döntőjében a királynő adhatta át a Rimet kupát Bobby Moore-nak, az angol csapat kapitányának. A 70-es éveket elsősorban a véres észak-ír válság árnyékolta be számára, amelynek egyik következménye volt sógora, és Károly herceg mentora, Lord Mountbatten ellen 1979. augusztusában elkövetett halálos merénylet.
Két évvel később kétszer is támadás érte magát a királynőt, először júniusban, Londonban a Trooping the Colour katonai parádén lőttek rá a lovagló Erzsébetre – utólag kiderült, hogy csak vaktöltény volt – októberben pedig Új-Zélandon, szintén egy díszszemle közben, de ezúttal is sértetlen maradt.
Akárcsak 1982. júliusában, amikor arra ébredt a Buckingham palotában, hogy idegen áll az ágya mellett. Miután a biztonsági riasztásra a rendőrség először nem reagált, mert viccnek hitték, Erzsébet és látogatója, Michael Fagan kedélyesen elbeszélgettek, majd a királynő szólította a személyzetet, hogy kísérjék ki az urat. Fagan megúszta három hónapi pszichiátriai kezeléssel.
Ekkorra már II. Erzsébetnek két komoly riválisa is lett: az egyik Diana Spencer walesi hercegné, aki 1981. július 29-én az „évszázad esküvőjén” kelt egybe Károllyal, a másik pedig a miniszterelnök Margaret Thatcher. Diana nemcsak 21 éves fiatalságával, hanem közvetlenségével, divatot teremtő öltözködésével, médiaszerepléseivel, később humanitárius tevékenységével is rendkívüli népszerűségre tett szert, már-már elhomályosítva felséges anyósát.
Margaret Thatcher nemcsak eleganciájával jelentett kihívást a királynő számára, akin gyakran ironizáltak elmaradhatatlan kis fekete táskája és kalapjai miatt, hanem a politikában is, és erről az alattvalók is értesülhettek a királyi házat egyre kevésbé kímélő brit sajtó révén. Kiderült például, hogy II. Erzsébet nem értett egyet Thatcher megszorító, munkanélküliséget gerjesztő, társadalmi feszültséget okozó gazdaságpolitikájával, és azzal sem, hogy kormánya szinte a végsőkig támogatta a dél-afrikai apartheid rendszert. Szerencsés kimenetelű viszont az Argentína ellen vívott háború a Falkland-szigetekért, amelyben András herceg a család büszkeségére katonaként vett részt.
1992 ünnepi évnek indult, hiszen ekkor volt Erzsébet uralkodásának 40. évfordulója, később maga a királynő nevezte el a „legrettenetesebb évének”. Ekkor kaptak először nagy nyilvánosságot azok a hangok, mely szerint a királyság kolonc az ország nyakán, elsősorban a királyi család vagyona és a nekik járó juttatások miatt. Ennek következménye volt, hogy 1993-tól már a palota lakói is jövedelemadót tartoztak fizetni a kincstárnak. Emellett valóságos válási hullám indult el Erzsébet gyermekei körében: márciusban András, áprilisban Anna vált el, decemberben pedig vége lett Károly és Diana együttélésének is. A bulvárpletykák miatt helyzetük tarthatatlanná vált, végül a királynő 1995 decemberében felszólította őket, hogy váljanak el. Diana 1997. augusztus 31-i halálos végű, máig tisztázatlan autóbalesete után a Buckingham-palota napokig hallgatott, és a népharag csak azután enyhült meg, hogy Erzsébet szeptember 5-én, a temetés előtti napon tv-beszédben méltatta elhunyt menyét. Némi gyógyír lehetett, hogy a Tony Blair vezette kormánynak sikerült megkötnie 1998-ban az észak-írországi húsvéti békemegállapodást.
A 2002-es Arany Jubileum három napos londoni népünnepélye viszont újra azt mutatta, hogy a királynő népszerűsége töretlen. A politikában azonban ekkor sem a nyugalom évei következtek, nem utolsósorban a brit haderők iraki és afganisztáni bevetése miatt. Tíz évvel később ő nyitotta meg a londoni olimpiát, és ez alkalomból önmagát alakítva szerepelt egy rövidfilmben a James Bondot játszó Daniel Craig-gel. 2017 novemberében lett a világ legidősebb aktív államfője a zimbabwei Robert Mugabe visszavonulása után, és ugyanebben az évben az első brit uralkodó, aki megérte platina-lakodalmát. II. Erzsébetnek és Fülöp hercegnek még további három és fél év együttlét adatott meg.
és bár 2021 májusában még megjelent a brit parlament nyitóülésén, hivatalos teendőit egyre inkább Károly herceg és fia, Vilmos vették át. Trónra lépésének 70. évfordulóján közzétett üzenetében megerősítette: élete végéig szolgálni kívánja országát, ahogyan azt annak idején megígérte. Éveken át számos spekuláció kapott szárnyra a lemondásáról, szó volt arról például, hogy haláláig Károly régens lesz, utána pedig Vilmos lép a trónra. Talán ez a kitartás, ami mindig is jellemző volt rá, segített elviselni neki a királyi ház körül nem szűnő botrányokat András herceg szex-afférjaitól a Harry-Meghan páros kivonulásáig Nagy-Britanniából és a királyi család teendőiből….
II. Erzsébet és Fülöp herceg 1993 májusában látogattak el Magyarországra Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására. Ebből az alkalomból az Országos Széchenyi Könyvtárban külön kiállítást rendeztek számukra, amelyben megemlékeztek a királynő magyar szépanyjáról, Rhédey Klaudiáról. Az ősi erdélyi nemesi család lányának unokája ugyanis a későbbi V.György királyhoz, vagyis Erzsébet nagyapjához ment férjhez. Budapesti programjuk mellett jártak Kecskeméten, Bugacon és a Hortobágyon, mint a lovak nagy szerelmesei. II.Erzsébet előbb a parlamenti díszvacsorán idézte fel, hogy nagyanyja mennyit mesélt neki gyerekkorában a család magyar kapcsolatairól, majd másnap az országgyűlés előtt mondott beszédében, méltatva a magyar nép tehetségét a tudomány és a művészetek terén elért nagyszerű eredményeit, kijelentette: „Önöknek joguk van ahhoz, hogy ismét elfoglalják helyüket az európai történelem és kultúra fő áramlatában”.