Így teltek az amerikaiak utolsó óriái a körbezárt kabuli reptéren
Az augusztus 14-én kezdődött légihíd-hadműveletben, amely a legnagyobb volt az amerikai hadsereg történetében, a légiflotta 222 darab C-17-es óriás szállítógépének több mint a fele vett részt.
Az utolsó egységek legfontosabb feladata az volt, hogy használhatatlanná tegyék mindazokat a repülőgépeket, járműveket és tüzérségi fegyvereket, amelyeket hátrahagytak - írja a Defense One katonai hírportál.
70 amerikai páncélozott harcjármű, 27 Humvee és 73 repülőgép maradt Kabulban, de Frank McKenzie tábornok, az Egyesült Államok központi parancsnokságának vezetője azt állítja, ezek egyikét sem lesznek képesek a tálibok újra harcban bevetni.
Az egységeknek pontos listájuk volt az elvégzendő feladatokról, és folyamatosan kapcsolatban álltak egymással, hogy megerősítsék, lépésről-lépésre mindent elvégeztek.
A legvégére azokat a C-RAM légvédelmi ütegeket hagyták, amelyekkel 24 órával korábban még az Iszlám Állam rakétáitól védték a repteret. Végül azonban ezeket is lekapcsolták, majd gyújtóbombákkal felrobbantották. Így az utolsó gépek az ütegek védelme nélkül szálltak fel.
Az amerikai vezetők közül utolsóként Ross Wilson, az Egyesült Államok kabuli ügyvivője és Chris Donohue tábornok, a 82. légideszant hadosztály parancsnoka hagyta el Afganisztán területét. Mindketten a legutolsó gépre szálltak fel, amely helyi idő szerint augusztus 30-án, éjfél előtt 1 perccel emelkedett a levegőbe.
McKenzie elmondta, hogy Donahue még az utolsó pillanatban egyeztetett a tálib parancsnokkal felszállásuk időpontjáról. Egy órával később a Pentagon hivatalosan is bejelentette, hogy minden amerikai katona elhagyta Afganisztánt.
Kétségtelen, hogy nem akármilyen teljesítmény volt légi úton evakuálni 122 ezer embert Kabulból alig egy hónap alatt, köztük több ezer olyan amerikait, afgánt és harmadik országbelit, akik közvetlenül az Egyesült Államok és szövetségesei haderőinek vagy nagykövetségeinek dolgoztak.
Ahogyan egyre romlott a helyzet a múlt csütörtöki repülőtéri vérfürdő után és az amerikai katonák távozni készültek, ezeknek az embereknek nem maradt esélyük.
– írta a történtekről a Washington Post.
A hátrahagyottak között van számos helyi újságíró, akik az olyan amerikai támogatású médiumoknak dolgoztak, mint Szabad Európa/Szabadság rádió afgán szerkesztősége. Ugyancsak Kabulban rekedt az afganisztáni amerikai egyetem közel 4000 diákja és tanára.
Ez a civil intézmény nem csupán az amerikai-afgán kapcsolatokat szimbolizálta, hanem magát a modern világot. Bár állandó támadásoknak volt kitéve a tálibok részéről, bátor és elszánt nők és férfiak tanítottak és tanultak ott egészen addig, míg Kabul elesett és a tálibok felvonták a campusban zászlójukat. Az utolsó pillanatban vasárnap megpróbálták busszal a repülőtérre szállítani az egyetemi közösség több száz tagját, amikor kiderült, hogy nem száll fel civileket menekítő gép. Ott maradtak tehát Kabulban, és magukra hagyva rettegnek.
A Fehér Ház azt állítja, hogy nem feledkeznek meg róluk, és hogy már készülnek a tervek kimentésükre. Mintegy 100 ország, köztük az Egyesült Államok kiadott egy nyilatkozatot, amelyben ígéretet tettek, hogy mindazok, akiket veszély fenyeget, „szabadon távozhatnak” Afganisztánból, és hogy erre „biztosítékot kaptak a táliboktól is”.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja, Oroszország és Kína mindeddig nem írta alá a nemzetközi nyilatkozatot. Holott támogatásukra mindenképpen szükség lenne ahhoz, hogy megvalósuljon Emmanuel Macron francia elnök javaslata, egy ENSZ által létrehozandó biztonsági zóna Kabulban, ahonnan az evakuációkat irányítani lehetne.