Hadházy: Csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, nem engedem be
Ettől függetlenül a képviselő dolgozik, és arról is van véleménye, mennyire lesz forró az ősz Magyarországon. Nagyinterjú.
– Kapott már levelet Kövér Lászlótól?
– Nem.
– Mit gondol, mikor kap majd?
– Nem tudom. Azt tudom, hogy az ellenzéki pártokat azzal fenyegette, hogy amennyiben nem vesznek részt az alakuló ülésen, akkor csak az őszi időszakban tehetik le az esküt. De ez már részletkérdés. Amit eddig tett, azzal is lábbal tiporja a demokrácia alapjait. Ezt már nem tudja jóvá tenni semmivel sem. Jelenleg Magyarország egy olyan ország, ahol egy parlamenti képviselőt adminisztratív úton akadályoznak a jogai gyakorlásában és még az Országházba sem engedik be. Ez kiderült. Dolgozni szerencsére tudok, azoknak a jóvoltából, akik adományokkal támogatták a munkámat.
Ugyanis a kormány vagy az állami intézmények eddig sem válaszoltak igazán a feltett kérdésekre, csak az időt húzták vagy mellébeszéltek. Bizottsági tagságot, tisztségeket egyébként sem vállalnék, nem interpellálgatnék, nincs értelme. Persze, ha továbbra is marad ez a helyzet, akkor nyilván megint kell támogatást kérnem az emberektől. A jelenlegi összeg nyár végéig elegendő.
– A mentelmi joga az megvan?
– Igen, az megvan.
– Két abszurd titulus született a modern magyar közjogban, az egyik Deutsch Tamáshoz kapcsolódik, aki leendő sportminiszter volt, illetve most ön, aki leendő képviselő.
– Ez így nem helytálló. Én képviselő vagyok a zuglóiak jóvoltából. Megvan a megbízólevelem, a mandátumomat a többiekével együtt igazolta az új parlament. Az viszont csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, akkor nem engedem be az épületbe sem.
– Mi volt a legszomorúbb pillanat az ön számára április 3-án?
– Nyilván, mint sokaknak az, amikor láttuk az eredményeket és fél órán belül kiderült, nemcsak kormányváltás nem lesz, de marad a kétharmados Fidesz. Persze voltak még szomorú történetek, viszont a legszomorúbb az volt, ami utána következett.
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mit kellene csinálni, én már aznap este egy posztban megírtam, hogy ezekkel a játékszabályokkal nem lehet választást nyerni. Utána csak én beszéltem arról, hogy ezek nem valódi választások voltak, hanem csak egy kívülről választásnak kinéző, azt imitáló termék. Nem juthatunk el valódi választásokig addig, amíg például az ellenzék négyévente öt percet kap a közmédiában. Tehát nem maga az eredmény volt a legszomorúbb nekem, mert erre igazából számítani lehetett, bár az utolsó napokban még engem is átjárt valamiféle optimizmus. Amíg ilyen játékszabályok vannak, amíg mindent megengedünk nekik, addig mindent meg is fognak csinálni.
– Ha így van, nem lett volna tisztább el sem indulni ebben a választási rendszerben?
– Ez egy örök dilemma. Miután az ellenzék úgy döntött, hogy részt vesz a választáson, én is elindultam. De ha már így alakult, fontos lenne, hogy a parlamenti mandátummal élni tudjunk, hogy
Nekünk úgy kellene politizálni, hogy világossá tesszük: ebben nem veszünk részt. És azt is ki kellene fejezni, nem fogadjuk el, hogy a következő választást is ilyen keretek között rendezzék meg.
– Hogyan várhatunk egységes és határozott cselekvést attól az ellenzéktől, amelyik április harmadikán este nemhogy nem állt a közös miniszterelnök-jelölt mögé, hanem azonnal elkezdték támadni?
– Én sem voltam a színpadon, de ott voltam a legszűkebb stábommal. Ha hívnak, odaállok, bár én nem vagyok pártelnök. Azonban az azt követő reakciók valóban helytelenek voltak. A miniszterelnök-jelölt is nyilvánvalóan követett el komoly hibát, sőt hibákat, de nem ezek a hibák voltak alapvetően a vereség okai. Hanem azok a játékszabályok, melyekről korábban már beszéltem. Ilyen keretek között ezt lehetett elérni.
– Egyáltalán: létezik működő ellenzék Magyarországon?
– Folytatva az előző gondolatot: mivel az ellenzék nem fogadta meg, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a javaslataimat,
Én arról már letettem, hogy ezt az ellenzéket meggyőzzem. Próbáltam sokszor, nyilvánosan, színfalak mögött, észérvekkel elmagyarázni, miért helytelen, amit tesznek. Nem mondom, hogy senki sem érti, de a többség nem érti, vagy nem akar változtatni. Ezzel együtt azt mondom, hogy csak akkor van értelme bármilyen ellenzéki politizálásnak, ha a következő választás már más körülmények közt zajlik. Sok múlhat azon, hogy az EU milyen feltételekkel hajlandó folyósítani a támogatásokat. Például, ha megkövetelik az uniós ügyészséghez való csatlakozást, már mások lesznek a körülmények az országban. Picivel nehezebb lesz átjátszani a miniszterelnök köre számára a forrásokat, mint eddig. Persze, már így is irdatlan forrásokkal rendelkeznek a NER emberei.
– Nyáron rengeteg magas labda volt, amivel az ellenzék nem tudott mit kezdeni. A kata-törvény, a rezsiemelés, a miniszteri és miniszterelnöki bérek emelése, miközben elszállt az infláció, és sorolhatnám. Nem látni valódi cselekvést.
– Az, hogy ilyen hibák ellenére ez a kormány hatalmon tudott maradni, nyilván részben az ellenzék felelőssége is. De azt gondolom, hogy a kiépült propagandagépezet is sokat tesz azért, hogy ez így maradjon. Az ellenzék felelőssége, hogy az elmúlt időszakban semmit sem tett ez ellen a propagandagépezet ellen.
– És most sem tesz.
– Igen, most sem tesz. Az ellenzéki politikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezen változtatni tudjanak. Csak az emberek tömegei képesek változtatni. A legfontosabb feladatomnak ezért azt tartom, hogy az embereket mobilizáljam. Ahhoz persze, hogy az emberek mozduljanak, azt kellene látniuk, hogy az ellenzék is komolyan tesz a változásért. Amikor a választások után viták indultak, hogy kinek a felelőssége a kialakult helyzet, akkor sajnos pár megmondóember azt mondta, nem kell ilyen „szimbolikus ügyekkel” foglalkoznunk.
Például, amikor a kata-törvényről szavazott a parlament, akkor a parlamenti képviselőknek nem kellett volna visszamenni a parlamentbe, hanem ott a hídon kellett volna elmondaniuk a beszédeiket, amelyeket a vitára szántak. Azt mondhatták volna, hogy annak ott úgy sincs semmi értelme. Néhány képviselő kijött, de szépen vissza is mentek a parlamentbe. Amíg az emberek nem látják, hogy komolyan gondolunk ügyeket, addig nem fognak segíteni a nyomásgyakorlásban. Amikor a rabszolgatörvény elleni tiltakozások voltak, és komolyan beleálltunk, akkor jöttek az emberek. Kijöttek a Kunigunda utcába a téli hidegben. De utána felhagytak a pártok az ellenállással, jött az európai parlamenti választás, aminek az eredménye valamiért megnyugtatta őket, pedig a számok semmit nem mutattak, ami optimizmusra adott volna okot.
– Én úgy emlékszem, hogy azzal lett vége, hogy reggel még megfogadták, hogy addig nem hagyják el az épületet, amíg eredményt nem érnek el, és délután diadalmasan kijöttek, eredmény nélkül.
– Az egy nagyon szomorú történet volt. Engem addigra már kidobtak, de utólag tudom rekonstruálni, hogy mi történt.
Ezek nem jó dolgok...
– Molnár Zsolt miért akarta rábeszélni a képviselőket?
– Ezt nem tudom kommentálni.
– Vannak, akik azt mondják, a Fidesznek megvannak az emberei az ellenzéki pártokban...
– Annyit tudok mondani erre, hogy az ellenzéken belül vannak olyan politikusok, akik akarva vagy akaratlanul úgy politizálnak, ami megfelel a Fidesznek. Már elmondtam korábban is azt a történetet, hogy LMP-s koromban a Fidesztől érkező törvényjavaslatot hoztak nekem, hogy ezt be kellene adni, és akkor annak örülne a Fidesz és megszavazná...
– Kik voltak a postások?
– Akkor sem és most sem tudom elmondani. Csak azt mondhatom el, amit bizonyítani tudok. De annyit azért tudok mondani, hogy például az, amikor az MTVA-ból kijöttek a kollégák, az teljesen egyértelműen a Fidesznek kedvező döntés volt.
– Értem...
– Szeretném hangsúlyozni, hogy mindezek mellett sokan tisztességesen dolgoznak az ellenzéki pártokban. Vannak fontos és hiteles megnyilvánulások is. Például amikor Donáth Anna arról írt, hogy hazugság lenne az embereket azzal áltatni, hogy közel van a kormányváltás, hogy meg lehet most buktatni ezt a kormányt. Miért lehetne, miért menne el, amikor a főügyésztől, a Kúria elnökén át az Alkotmánybíróság tagjaiig mindenki a hatalom zsebében van! Ki kell nézni Törökországba, Oroszországba. A hazainál sokkal rosszabb gazdasági helyzetben is stabilak azok a rendszerek.
– Tegye fel az ellenzék a kezét?
– Dehogy! Ha sikerül mozgósítani a tömegeket, akkor nyomatékot adhatunk konkrét követeléseknek. Mert lesznek elégedetlen tömegek. Ezeket az energiákat lehetne becsatornázni értelmes cselekvés irányába. Az nem elég, hogy Orbán takarodj, de például a választások játékszabályainak a megváltoztatását követelhetjük. Vagy a kormányzati hirdetések szigorú szabályzását, hogy ne lehessen milliárdokkal megtámogatni a kormánypropagandát. És ami nagyon fontos, a közmédia vezetésébe feles alapon bejuttatni az ellenzéket, hogy a tájékoztatás elfogultsága megszűnjön.
– Itt van előttünk az ősz. A rezsiszámlák miatt sokan kétségbeejtő helyzetbe kerülhetnek. De életszerű az, hogy a létbizonytalanság szélén álló tömegek a médiapluralizmusért tüntessenek?
– Talán nem az egzisztenciálisan legkiszolgáltatottabbak fogják tudni majd ezt kivívni, hanem azok, akiknek van vesztenivalójuk. Persze, a legszegényebbek, az igazán elkeseredettek is sokat segíthetnek, ha hajlandóak kijönni tüntetni. Fontosak a szociális kérdések, de
Persze követelhetjük, hogy a kormány segítse az elesetteket, de minden ilyen harc kudarcra van ítélve addig, amíg a hatalom kezében tartja a propagandagépezetet. Törökországban 80% az infláció, évek óta rohamtempóban romlik a líra, de a kormány a helyén van. Az orosz gazdaság is óriási bajban van, de az oroszok négyötöde támogatja Putyint és a háborút. Nehezen, rosszul él, de támogatja. Azt kell megérteni, hogy amíg ez a gépezet a kormánynál van, addig nem beszélhetünk tiszta és tisztességes választásokról. Ezt a kormányt parlamenti választásokon kell legyőzni, parlamenti ellenzékként mást nem mondhatunk, de a szabályok megváltoztatásáért küzdeni kell!
– Tehát értsem úgy, hogy van egy tömeg és van egy élcsapat, aminek tematizálni kell a tömegek elégedetlenségét?
– Ez lenne az ellenzéki politikusok feladata.
– De ezt nem látom. Viszont nyakunkon az ősz, és ha például a rezsiemelés miatti elégedetlenség artikulálatlanul jelenik meg, abból akár tragédiák is lehetnek.
– Egyetértek, én ezen dolgozom. Biztos, hogy az elégedetlenség meglesz, de annak célt kell adni.
– Ön az ellenzéken belül egy magányos harcos...
– Szinte mindig megkapom ezt a frázist, hogy én magányos harcos lennék, de nem vagyok az. Érzem az emberek segítségét, támogatását. Információkkal is segítenek, most, amikor Kövér házelnök nem hajlandó felesketni, anyagi támogatást is kaptam. Ezek, higgye el, nagyon fontos dolgok.
– Attól még ön egyedül nem tudja megnyerni a választásokat, még feles többséggel sem.
– Tény, hogy a mai ellenzékből nem nagyon sikerült meggyőznöm a kollégákat. Nem mondom, hogy senkit és semmiről, mert a Momentumban sokan megértették, mit akarok – az más kérdés, hogy a végén mégsem jöttek velem. És az is tény, hogy szervezettségre szükség van, anélkül nem megy. Kérdezték többen, hogy alapítok-e pártot, szerintem ez most részletkérdés.
Az biztos, hogy én nem akarom szaporítani az egyszemélyes pártok számát, van elég így is belőlük. Csak akkor érdemes ezt csinálni, ha sokan vagyunk és komoly szakemberek vesznek benne részt, akik már letettek valamit az asztalra.
– A családja hogyan tolerálja mindezt?
– Én komolyan azt gondolom – remélem el is hiszik nekem –, hogy amennyiben azt mondanák, hogy ezt már nem tudják elviselni, akkor abbahagynám. De látják, hogy mi megy az országban, és megértik, miért csinálom.
A diákok, akik büszkék kirúgott osztályfőnökükre