prcikk: Hadházy: Csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, nem engedem be | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Hadházy: Csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, nem engedem be

Hadházy Ákosnak még mindig nem engedte meg Kövér László, hogy letegye képviselői esküjét.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. szeptember 01.



Ettől függetlenül a képviselő dolgozik, és arról is van véleménye, mennyire lesz forró az ősz Magyarországon. Nagyinterjú.

– Kapott már levelet Kövér Lászlótól?

– Nem.

– Mit gondol, mikor kap majd?

– Nem tudom. Azt tudom, hogy az ellenzéki pártokat azzal fenyegette, hogy amennyiben nem vesznek részt az alakuló ülésen, akkor csak az őszi időszakban tehetik le az esküt. De ez már részletkérdés. Amit eddig tett, azzal is lábbal tiporja a demokrácia alapjait. Ezt már nem tudja jóvá tenni semmivel sem. Jelenleg Magyarország egy olyan ország, ahol egy parlamenti képviselőt adminisztratív úton akadályoznak a jogai gyakorlásában és még az Országházba sem engedik be. Ez kiderült. Dolgozni szerencsére tudok, azoknak a jóvoltából, akik adományokkal támogatták a munkámat.

Persze, külön törvényt csináltak azért, hogy ne kérdezhessek, de igazából még ez sem jelent semmi hátrányt.

Ugyanis a kormány vagy az állami intézmények eddig sem válaszoltak igazán a feltett kérdésekre, csak az időt húzták vagy mellébeszéltek. Bizottsági tagságot, tisztségeket egyébként sem vállalnék, nem interpellálgatnék, nincs értelme. Persze, ha továbbra is marad ez a helyzet, akkor nyilván megint kell támogatást kérnem az emberektől. A jelenlegi összeg nyár végéig elegendő.

– A mentelmi joga az megvan?

– Igen, az megvan.

– Két abszurd titulus született a modern magyar közjogban, az egyik Deutsch Tamáshoz kapcsolódik, aki leendő sportminiszter volt, illetve most ön, aki leendő képviselő.

– Ez így nem helytálló. Én képviselő vagyok a zuglóiak jóvoltából. Megvan a megbízólevelem, a mandátumomat a többiekével együtt igazolta az új parlament. Az viszont csak diktatúrákban fordul elő, hogy ha nem tetszik egy képviselő, akkor nem engedem be az épületbe sem.

– Mi volt a legszomorúbb pillanat az ön számára április 3-án?

– Nyilván, mint sokaknak az, amikor láttuk az eredményeket és fél órán belül kiderült, nemcsak kormányváltás nem lesz, de marad a kétharmados Fidesz. Persze voltak még szomorú történetek, viszont a legszomorúbb az volt, ami utána következett.

Az azt követő hetekben kiderült, hogy az ellenzék nem tanult semmit.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mit kellene csinálni, én már aznap este egy posztban megírtam, hogy ezekkel a játékszabályokkal nem lehet választást nyerni. Utána csak én beszéltem arról, hogy ezek nem valódi választások voltak, hanem csak egy kívülről választásnak kinéző, azt imitáló termék. Nem juthatunk el valódi választásokig addig, amíg például az ellenzék négyévente öt percet kap a közmédiában. Tehát nem maga az eredmény volt a legszomorúbb nekem, mert erre igazából számítani lehetett, bár az utolsó napokban még engem is átjárt valamiféle optimizmus. Amíg ilyen játékszabályok vannak, amíg mindent megengedünk nekik, addig mindent meg is fognak csinálni.

– Ha így van, nem lett volna tisztább el sem indulni ebben a választási rendszerben?

– Ez egy örök dilemma. Miután az ellenzék úgy döntött, hogy részt vesz a választáson, én is elindultam. De ha már így alakult, fontos lenne, hogy a parlamenti mandátummal élni tudjunk, hogy

ne a Fidesz által ránk osztott szerepet játsszuk el: azt a színházat, hogy itt demokrácia van.

Nekünk úgy kellene politizálni, hogy világossá tesszük: ebben nem veszünk részt. És azt is ki kellene fejezni, nem fogadjuk el, hogy a következő választást is ilyen keretek között rendezzék meg.

– Hogyan várhatunk egységes és határozott cselekvést attól az ellenzéktől, amelyik április harmadikán este nemhogy nem állt a közös miniszterelnök-jelölt mögé, hanem azonnal elkezdték támadni?

– Én sem voltam a színpadon, de ott voltam a legszűkebb stábommal. Ha hívnak, odaállok, bár én nem vagyok pártelnök. Azonban az azt követő reakciók valóban helytelenek voltak. A miniszterelnök-jelölt is nyilvánvalóan követett el komoly hibát, sőt hibákat, de nem ezek a hibák voltak alapvetően a vereség okai. Hanem azok a játékszabályok, melyekről korábban már beszéltem. Ilyen keretek között ezt lehetett elérni.

– Egyáltalán: létezik működő ellenzék Magyarországon?

– Folytatva az előző gondolatot: mivel az ellenzék nem fogadta meg, nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a javaslataimat,

jelenleg az ellenzék arra jó, hogy díszletként szolgáljon a parlamentben, erősítve a rendszert.

Én arról már letettem, hogy ezt az ellenzéket meggyőzzem. Próbáltam sokszor, nyilvánosan, színfalak mögött, észérvekkel elmagyarázni, miért helytelen, amit tesznek. Nem mondom, hogy senki sem érti, de a többség nem érti, vagy nem akar változtatni. Ezzel együtt azt mondom, hogy csak akkor van értelme bármilyen ellenzéki politizálásnak, ha a következő választás már más körülmények közt zajlik. Sok múlhat azon, hogy az EU milyen feltételekkel hajlandó folyósítani a támogatásokat. Például, ha megkövetelik az uniós ügyészséghez való csatlakozást, már mások lesznek a körülmények az országban. Picivel nehezebb lesz átjátszani a miniszterelnök köre számára a forrásokat, mint eddig. Persze, már így is irdatlan forrásokkal rendelkeznek a NER emberei.

– Nyáron rengeteg magas labda volt, amivel az ellenzék nem tudott mit kezdeni. A kata-törvény, a rezsiemelés, a miniszteri és miniszterelnöki bérek emelése, miközben elszállt az infláció, és sorolhatnám. Nem látni valódi cselekvést.

– Az, hogy ilyen hibák ellenére ez a kormány hatalmon tudott maradni, nyilván részben az ellenzék felelőssége is. De azt gondolom, hogy a kiépült propagandagépezet is sokat tesz azért, hogy ez így maradjon. Az ellenzék felelőssége, hogy az elmúlt időszakban semmit sem tett ez ellen a propagandagépezet ellen.

– És most sem tesz.

– Igen, most sem tesz. Az ellenzéki politikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezen változtatni tudjanak. Csak az emberek tömegei képesek változtatni. A legfontosabb feladatomnak ezért azt tartom, hogy az embereket mobilizáljam. Ahhoz persze, hogy az emberek mozduljanak, azt kellene látniuk, hogy az ellenzék is komolyan tesz a változásért. Amikor a választások után viták indultak, hogy kinek a felelőssége a kialakult helyzet, akkor sajnos pár megmondóember azt mondta, nem kell ilyen „szimbolikus ügyekkel” foglalkoznunk.

Mára már ott tartunk, hogy a legkevésbé sem szimbolikus, nagyon is konkrétan húsbavágó ügyekkel sem foglalkozik az ellenzék a kellő intenzitással.

Például, amikor a kata-törvényről szavazott a parlament, akkor a parlamenti képviselőknek nem kellett volna visszamenni a parlamentbe, hanem ott a hídon kellett volna elmondaniuk a beszédeiket, amelyeket a vitára szántak. Azt mondhatták volna, hogy annak ott úgy sincs semmi értelme. Néhány képviselő kijött, de szépen vissza is mentek a parlamentbe. Amíg az emberek nem látják, hogy komolyan gondolunk ügyeket, addig nem fognak segíteni a nyomásgyakorlásban. Amikor a rabszolgatörvény elleni tiltakozások voltak, és komolyan beleálltunk, akkor jöttek az emberek. Kijöttek a Kunigunda utcába a téli hidegben. De utána felhagytak a pártok az ellenállással, jött az európai parlamenti választás, aminek az eredménye valamiért megnyugtatta őket, pedig a számok semmit nem mutattak, ami optimizmusra adott volna okot.

– Én úgy emlékszem, hogy azzal lett vége, hogy reggel még megfogadták, hogy addig nem hagyják el az épületet, amíg eredményt nem érnek el, és délután diadalmasan kijöttek, eredmény nélkül.

– Az egy nagyon szomorú történet volt. Engem addigra már kidobtak, de utólag tudom rekonstruálni, hogy mi történt.

Molnár Zsolt valahogy bejutott – amikor már senki nem tudott bejutni a házba, őt beengedték a rendőrök, aztán valahogy rábeszélte a képviselőket, hogy jöjjenek ki.

Ezek nem jó dolgok...

– Molnár Zsolt miért akarta rábeszélni a képviselőket?

– Ezt nem tudom kommentálni.

– Vannak, akik azt mondják, a Fidesznek megvannak az emberei az ellenzéki pártokban...

– Annyit tudok mondani erre, hogy az ellenzéken belül vannak olyan politikusok, akik akarva vagy akaratlanul úgy politizálnak, ami megfelel a Fidesznek. Már elmondtam korábban is azt a történetet, hogy LMP-s koromban a Fidesztől érkező törvényjavaslatot hoztak nekem, hogy ezt be kellene adni, és akkor annak örülne a Fidesz és megszavazná...

– Kik voltak a postások?

– Akkor sem és most sem tudom elmondani. Csak azt mondhatom el, amit bizonyítani tudok. De annyit azért tudok mondani, hogy például az, amikor az MTVA-ból kijöttek a kollégák, az teljesen egyértelműen a Fidesznek kedvező döntés volt.

– Értem...

– Szeretném hangsúlyozni, hogy mindezek mellett sokan tisztességesen dolgoznak az ellenzéki pártokban. Vannak fontos és hiteles megnyilvánulások is. Például amikor Donáth Anna arról írt, hogy hazugság lenne az embereket azzal áltatni, hogy közel van a kormányváltás, hogy meg lehet most buktatni ezt a kormányt. Miért lehetne, miért menne el, amikor a főügyésztől, a Kúria elnökén át az Alkotmánybíróság tagjaiig mindenki a hatalom zsebében van! Ki kell nézni Törökországba, Oroszországba. A hazainál sokkal rosszabb gazdasági helyzetben is stabilak azok a rendszerek.

Azért, mert már kiléptek abból a demokratikus rendszerből, ahol egy ilyen romlás szükségszerűen vezet a kormányzat bukásához.

– Tegye fel az ellenzék a kezét?

– Dehogy! Ha sikerül mozgósítani a tömegeket, akkor nyomatékot adhatunk konkrét követeléseknek. Mert lesznek elégedetlen tömegek. Ezeket az energiákat lehetne becsatornázni értelmes cselekvés irányába. Az nem elég, hogy Orbán takarodj, de például a választások játékszabályainak a megváltoztatását követelhetjük. Vagy a kormányzati hirdetések szigorú szabályzását, hogy ne lehessen milliárdokkal megtámogatni a kormánypropagandát. És ami nagyon fontos, a közmédia vezetésébe feles alapon bejuttatni az ellenzéket, hogy a tájékoztatás elfogultsága megszűnjön.

– Itt van előttünk az ősz. A rezsiszámlák miatt sokan kétségbeejtő helyzetbe kerülhetnek. De életszerű az, hogy a létbizonytalanság szélén álló tömegek a médiapluralizmusért tüntessenek?

– Talán nem az egzisztenciálisan legkiszolgáltatottabbak fogják tudni majd ezt kivívni, hanem azok, akiknek van vesztenivalójuk. Persze, a legszegényebbek, az igazán elkeseredettek is sokat segíthetnek, ha hajlandóak kijönni tüntetni. Fontosak a szociális kérdések, de

azt mégsem nem mondhatjuk, hogy jöjjön vissza a rezsicsökkentés, mert ez nem tartható. Pont az elhibázott gazdaságpolitika vezetett ide, hogy Magyarországon sokkal fájdalmasabb a válság, mint máshol.

Persze követelhetjük, hogy a kormány segítse az elesetteket, de minden ilyen harc kudarcra van ítélve addig, amíg a hatalom kezében tartja a propagandagépezetet. Törökországban 80% az infláció, évek óta rohamtempóban romlik a líra, de a kormány a helyén van. Az orosz gazdaság is óriási bajban van, de az oroszok négyötöde támogatja Putyint és a háborút. Nehezen, rosszul él, de támogatja. Azt kell megérteni, hogy amíg ez a gépezet a kormánynál van, addig nem beszélhetünk tiszta és tisztességes választásokról. Ezt a kormányt parlamenti választásokon kell legyőzni, parlamenti ellenzékként mást nem mondhatunk, de a szabályok megváltoztatásáért küzdeni kell!

– Tehát értsem úgy, hogy van egy tömeg és van egy élcsapat, aminek tematizálni kell a tömegek elégedetlenségét?

– Ez lenne az ellenzéki politikusok feladata.

– De ezt nem látom. Viszont nyakunkon az ősz, és ha például a rezsiemelés miatti elégedetlenség artikulálatlanul jelenik meg, abból akár tragédiák is lehetnek.

– Egyetértek, én ezen dolgozom. Biztos, hogy az elégedetlenség meglesz, de annak célt kell adni.

– Ön az ellenzéken belül egy magányos harcos...

– Szinte mindig megkapom ezt a frázist, hogy én magányos harcos lennék, de nem vagyok az. Érzem az emberek segítségét, támogatását. Információkkal is segítenek, most, amikor Kövér házelnök nem hajlandó felesketni, anyagi támogatást is kaptam. Ezek, higgye el, nagyon fontos dolgok.

– Attól még ön egyedül nem tudja megnyerni a választásokat, még feles többséggel sem.

– Tény, hogy a mai ellenzékből nem nagyon sikerült meggyőznöm a kollégákat. Nem mondom, hogy senkit és semmiről, mert a Momentumban sokan megértették, mit akarok – az más kérdés, hogy a végén mégsem jöttek velem. És az is tény, hogy szervezettségre szükség van, anélkül nem megy. Kérdezték többen, hogy alapítok-e pártot, szerintem ez most részletkérdés.

Amíg nincsenek tiszta szabályok, addig a legjobb pártot is ledarálná a Fidesz.

Az biztos, hogy én nem akarom szaporítani az egyszemélyes pártok számát, van elég így is belőlük. Csak akkor érdemes ezt csinálni, ha sokan vagyunk és komoly szakemberek vesznek benne részt, akik már letettek valamit az asztalra.

– A családja hogyan tolerálja mindezt?

– Én komolyan azt gondolom – remélem el is hiszik nekem –, hogy amennyiben azt mondanák, hogy ezt már nem tudják elviselni, akkor abbahagynám. De látják, hogy mi megy az országban, és megértik, miért csinálom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Megnevezte az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese, hogy kik állhatnak a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akció mögött
Telkes András szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Szerinte a politikai ellenzék megfigyelése azt jelzi, hogy a hatalom megrendeléseit teljesítik.


Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese a HVG-nek adott interjúban teljesen életszerűnek nevezte azt, amit Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) volt főnyomozója a Tisza Párt elleni titkosszolgálati akciókról mondott.

A volt hírszerző szerint egészen bizonyosnak tűnik, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) volt a „karmester” az egész történetben, és mindent előre tudtak. Ezt szerinte az is bizonyítja, hogy az AH főigazgatójának levele, amelyben hosszabb ideje tartó nyomozásról írt, lényegében lebuktatta a szolgálatot.

„Én nem tudom, mit lehet évekig nyomozni egy most 19 éves fiú után. Egy ilyen levelet egy felkészült elemző bármelyik szolgálatnál megír fél óra alatt” – fogalmazott Telkes, aki szerint a levél egy „nagy halom üres állítás, ami semmivel sincs alátámasztva”.

Szerinte egyetlen titkosszolgálat sem kezdene magától egy ilyen akcióba.

„Nincs olyan szolgálat, amely önmagától egy ilyen akcióba belekezdene, ilyet csak politikai utasításra indítanak el”

– jelentette ki. Úgy véli, ez azért lehetséges ma Magyarországon, mert a szolgálatok már nem nemzetbiztonsági, hanem állambiztonsági jelleggel működnek, amelyeket mindig a politika irányít. Ezzel szemben egy nemzetbiztonsági szolgálatot hagynak önállóan tevékenykedni, mert feltételezik róla, hogy képes felmérni a kockázatokat.

„Ebben az esetben is azért gondolom, hogy ezek állambiztonsági jellegű szolgálatok, mert egy demokráciában a politikai ellenzék nem lehet tárgya a titkosszolgálatok munkájának”

– mondta. Hozzátette, a titkosszolgálat akkor avatkozik be, amikor a rendszer már nem demokrácia, és a kormány egyenlőségjelet tesz az ellenzék és az ellenség közé.

„A magyar szolgálatok elsőszámú célpontja a hazai ellenzék lett”

– állítja a volt főigazgató-helyettes, aki szerint az akció a nemzetbiztonsági törvény lábbal tiprása.

Telkes András egyértelmű parancsnoki láncot feltételez az ügy mögött, szerinte egy ilyen akcióról a legfelső szinten is tudniuk kell.

Úgy gondolja, az ügyben érintett lehet a miniszterelnök, Rogán Antal miniszter, Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadó, Farkas Örs államtitkár, valamint a szolgálatok vezetői.

A volt hírszerző szerint bár a titkosszolgálati és rendőrségi állomány döntő többsége az esküjéhez hű, és nem venne részt ilyesmiben, a parancsuralmi rendszerből nehéz kilépni. Úgy véli, valószínűleg kiválogattak egy lojális munkatársi csoportot a feladatra, akiknél nem kellett tartani kiszivárogtatástól. Felvetette, hogy az akciót fedőcégek vagy „baráti” biztonságtechnikai cégek bevonásával is végezhették.

„Az egész emlékeztet engem arra, ahogy az orosz szolgálatok – az SZVR, a GRU és az FSZB – használják a hackercsoportokat”

– tette hozzá, párhuzamot vonva az orosz módszerekkel, ahol bűnözői csoportokat is bevonnak a műveletekbe.

Az akció lebukását Telkes a dilettantizmusnak és a koordináció hiányának tulajdonítja. Úgy látja, a végrehajtók „egymásra futottak”, és nem volt megfelelő jogi felkészültség sem. A gyermekpornó vádját például semmivel nem alapozták meg, miközben szerinte léteznek olyan szoftverek, amelyekkel könnyedén elhelyezhettek volna ilyen tartalmakat a célpontok gépére.

„A dilettantizmus végigkísérte az egész folyamatot, állandóan keresték a megfelelő gyanúsításokat és azután azokhoz próbálták az »bizonyítékokat« összelapátolni”

– fogalmazott.

A „Henry” néven futó ügynököt szerinte ugyanaz a „hatalmi arrogancia” jellemezte, mint a Fideszt, és a beszervezés minden szakmai szabályát megszegték. Nem térképezték fel a célpont személyiségét, és a bratyizás is hiba volt. „Az ügynökkel nem lehet bratyizni” – szögezte le. A legsúlyosabb hibának mégis azt tartja, hogy Henry kulcsfontosságú információkat fecsegett ki a még nem megbízhatónak tartott célpontnak.

Az ukránkém-vádat bizonyítani hivatott videóval kapcsolatban Telkes azt mondta, „folyik a szerecsenmosdatás”, és megpróbálják elsikálni a szolgálatok saját szerepét. Szerinte ha az AH valóban külföldi kémtevékenységet észlelt volna, kötelessége lett volna értesíteni a Tisza Pártot.

„Az igazán gusztustalan azonban a 19 éves Gundalf kihallgatása”

– mondta, hozzátéve, hogy az AH-nak nincs rendőrségi jogosítványa, így a fiatalembernek nem lett volna kötelező részt vennie a kihallgatáson, ahol hatalmas pszichés nyomás alá helyezték. A volt hírszerző szerint a videóból egyértelműen kiderül, hogy Gundalf nem ügynök, és a kihallgatás célja a „gyanakvás csírájának elültetése” volt. Hősiesnek nevezte Gundalf és társa, Buddha tettét, akik bizonyítékot akartak szerezni, de lehallgatták őket. „Micsoda stresszhelyzet lehetett, hogy nincs kihez fordulni, mert nincs olyan hatóság, amely meghallgatná és megvédené őket?” – tette fel a kérdést.

Telkes András szerint a kormányzat politikája a Tiszával szemben két szálon futott: egy titkos és egy nyilvános szálon. Utóbbi része volt az eszkaláció, amelynek során a szolgálatokkal írattak meg olyan jelentéseket, melyek szerint Ukrajna fenyegeti a magyar kritikus infrastruktúrát vagy finanszírozza a pártot.

Úgy látja, később az orosz szál is megjelent, amikor „minden bizonnyal orosz segítséggel” megvágtak egy nyilatkozatot, hogy az Orbán-család elleni fenyegetésként lehessen bemutatni. Ebbe a láncba illesztette az ukrán pénzszállítók elleni akciót is, ami szerinte több bűncselekmény gyanúját is felveti. „Ennek lett volna a következő logikus lépése az Orbán elleni merénylet” – vázolta fel a lehetséges eszkalációs láncot.

A volt hírszerző szerint sok jel utal arra, hogy az oroszok beavatkoznak a magyar választási kampányba, de nem gondolja, hogy ez szolgálat-szolgálat szintű együttműködés lenne. Inkább azokkal léphetnek kapcsolatba, akik a propagandát és a kampányt irányítják. Úgy véli, a nyugati szolgálatok azóta figyelik Szijjártó Péter és más, orosz kapcsolattal gyanúsított személyek telefonjait, amióta kiderült, hogy Magyarország Szlovákia belügyeibe avatkozott. „Most pedig megkezdődött a csepegtetés, és valószínűnek tartom, hogy még előkerülnek hasonló dokumentumok” – jósolta.

Az akcióban a gyermekprostitúciós részleg bevonását azzal magyarázta, hogy a lehallgatásból kiderült, Henry megbukott, és gyorsan kellett cselekedni. „Ezért kérték ész nélkül az NNI-t hogy intézkedjen, nem akarták, hogy az egész nyilvánosságra kerüljön” – mondta. A cél szerinte a számítógépek gyors megszerzése volt, hogy bejussanak a Tisza rendszereibe, de ez a titkosítás miatt nem sikerült.

A Tisza Világ applikáció feltörésével kapcsolatban is valószínűnek tartja az AH közreműködését.

Egy esetleges rendszerváltás esetén egy független bizottság felállítását javasolja a törvénytelenségek feltárására, és a szolgálatok megtisztítását. Bár szerinte a papíralapú bizonyítékokat megpróbálhatják megsemmisíteni, a többszörösen tárolt dokumentumok eltüntetésének kicsi az esélye.

Telkes úgy látja, Pintér Sándor belügyminiszter „a partvonalra van szorítva” az ügyben, és valószínűleg nem is tudott róla. Szerinte a miniszterben nem bíznak, ezért vonnak be inkább olyan szerveket, mint a TEK vagy a NAV.

A jövővel kapcsolatban úgy vélekedett, ha a Fidesz nyeri a választást, Pintér távozik, és az ország tovább halad a „belaruszi úton”. „Ha a Fidesz győz, az egyben azt is jelenti, hogy tovább haladunk a belaruszi úton: a Nyugat bizalmát nem lehet visszaállítani, nincs más, mint menni ezen az úton, ami a szolgálatok szempontjából azt jelenti, hogy végleg bebetonozódik ez az állambiztonsági jellegük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Brutális elvonások, politikai alapon osztott pénzek: így nullázta le a Fidesz 16 év alatt a magyar önkormányzatokat
Gémesi György szerint egy polgármesternek minden év gyomorgörccsel indul, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét. A kormány ugyanis több pénzt vett el a településektől, mint feladatot. Az önkormányzatiságból nem sok maradt. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy vívmánya az önkormányzati rendszer megteremtése volt. Kezdetben az önkormányzatok több forrásból, és sokkal több jogkörrel igazgatták a helyi ügyeket, melyeket fokozatosan üresítettek ki az egymást követő kormányzatok. Az Orbán-korszak alatt mindez felgyorsult, az önkormányzatiságról a közéleti kérdésekben tájékozott embereknek jó eséllyel a forráshiány jut eszébe. Holott nem kellene, hogy így legyen, végsősoron ez az a terep, ahol nap mindannyian a mindennapjainkat éljük.

Mi történt a NER évei alatt ezzel a rendszerrel, és hogyan tovább. Korszakértékelő sorozatunkban Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük, aki 1990 óta, vagyis 36 éve áll Gödöllő élén.

— Mi volt a helyzet az önkormányzatoknál 2010-ben, a startvonalon? Milyen problémákat kellett volna megoldani?

— Már akkor is súlyos alulfinanszírozottság volt. Volt néhány olyan feladat, ami állami feladat lett volna, de az önkormányzatok látták el, és a megvalósításához szükséges pénznek csak a fele érkezett meg. Tipikusan ilyen volt a közoktatás. De a települések nem azért akartak a közoktatástól megszabadulni, mert nem tudták ellátni a feladatot, hanem azért, mert az állam nem finanszírozta azt, és ez feszültséghez vezetett. Ettől függetlenül a teljes államosítás megtörtént. Sajnos a közoktatás területén az állam nem tudta költséghatékonyabban ellátni a feladatot, mint korábban az önkormányzatok, holott vagy ötvenmilliárd forinttal több pénzt fordított rá.

— Volt valamilyen ígéret vagy program a Fidesz részéről 2010-ben az önkormányzatokkal kapcsolatban?

— Ígéret volt bőven, egy jól működő önkormányzati rendszert ígértek. Ehhez képest

nagyon erőteljes centralizáció következett.

Pozitívum volt az adósságkonszolidáció, mert a települések a forráshiány miatt kényszerültek hitelfelvételre. De ezzel párhuzamosan az állam egyre több feladatot vont magához az oktatásban, az egészségügyben, a szociális területen, az okmányirodai ügyintézésben, a gépjárműügyekben és az építéshatóságban. Ez szűkítette az önkormányzatok mozgásterét, miközben nem járt jobb feladatellátással.

— A feladatok elvonásakor pénzt is vitt el az állam?

— Igen. A szakértők szerint összességében több pénzt vitt el, mint amennyit korábban ezekre a feladatokra költöttek. Ezt ma már nehéz pontosan utánkövetni, de legalább annyit elvitt, mint amennyit a rendszerre fordított.

— Úgy tudom, már a rendszerváltozás óta folyamatos tendencia volt, hogy az állami költségvetés egyre kevesebb pénzt hagyott az önkormányzatoknál. Ez a probléma tehát nem 2010-ben indult.

— Ez mindig kézenfekvő tartalék volt a költségvetés számára. Az MDF-kormány idején még 100 százalékos SZJA-visszatérítéssel indult a rendszer, később pedig a gépjárműadó és az iparűzési adó is saját bevételi forrást jelentett. Aztán fokozatosan kevesebb forrás maradt helyben. A Bokros-csomag komoly megszorítást hozott, majd 2009-ben a Bajnai-csomag is. Igaz, 1998 és 2002 között volt némi többletforrás, de az inkább a bérekben jelent meg.

A rendszer így fokozatosan kiüresedett: folyamatos elvonások voltak, miközben új feladatokat is kaptak az önkormányzatok, forrás nélkül.

— 2010 után újabb feladatok és pénzek kerültek ki a rendszerből. Mi maradt egyáltalán az önkormányzatiságból?

— Nem sok. Sok hivatal már nem önálló, 2000 fő alatt társulásokban látják el a hivatali munkát. Maradtak a köztisztviselők, az utak, járdák, vízelvezetés fenntartása mint alapfeladat, a szociális feladatok egy része, valamint a kulturális feladatok, amelyek viszont nagyon alulfinanszírozottak: az állam ezek költségének 10–15 százalékát sem adja oda. Emellett maradt az államigazgatási feladatok egy része is.

— Egy önkormányzat tehetőssége korábban nagyban függött az iparűzési adóbevételektől, ami nagy különbségeket okozott. Törekedett a rendszer valamiféle kiegyenlítésre, vagy a különbségek végig megmaradtak?

— A különbségek megmaradtak, de a szolidaritási hozzájárulás eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kis települések közszolgáltatásait és fejlesztését segítse. Ezzel önmagában nem volt baj, hiszen a nagyobb, adóerőképesebb településektől vonták el.

Csakhogy ez a hozzájárulás az eredeti 45–60 milliárdról 5-6 év alatt 400 milliárdra nőtt.

Ez elfogadhatatlanul magas, és már az erősebb gazdaságú településeket is megkopasztja. A fő probléma a mértéke.

— Létezik máshol a világon a szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló konstrukció?

— Nem nagyon. A finanszírozási rendszerek eltérnek, de az ritka, hogy a településeket ilyen módon adóztatják. Egy bizonyos határig ez még védhető lenne. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azt javasolja, hogy egységesen az iparűzési adó 15 százaléka legyen, ami nagyjából 200 milliárdra csökkentené a jelenlegi 400 milliárdot. Ez már kezelhetőbb volna. Viszont

ez a pénz nem jut vissza a megjelölt célokra.

Azt feltételezzük, hogy a 400 milliárdból csak 10–15 százalék jut el ténylegesen a településekhez, a többi a központi költségvetés bevétele lesz.

— Gyakorlatilag akkor ez nem is szolidaritási hozzájárulás, hanem egyfajta...

— ...extra adó, amit az állam elvesz, és nem a megjelölt célra fordít.

— Ez mióta van ez a rendszer?

— 2017 óta létezik. A COVID idején viszont megfelezték a kis- és középvállalkozások iparűzési adóját, ami sok településnél gyakorlatilag a bevételek megfelezését jelentette. Voltak települések, amelyek kompenzációt kaptak, mások nem. A megyei jogú városok extra támogatást kaptak, a többi település nem. Visszatérő probléma, hogy

nem átlátható, mely települések kapnak támogatást.

Például a Magyar Falu Program esetében is inkább a kormánypárti települések jártak jól.

— Nem normatív alapon történnek ezek a támogatások?

— Így van. A finanszírozásban vannak anomáliák, és ezek hátterében a politikai hovatartozás áll. Korábban is létezett ilyen „csókos pénzrendszer”, de a Fidesz megjelenésével ez sokkal durvább lett.

— Létezik olyan önkormányzati lobbi vagy érdekképviseleti erő, ami tárgyalásra tudja bírni a központi hatalmat?

— Van az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, de ez inkább kirakatszervezet. Érdemi egyeztetés alig van, inkább csak tájékoztatást kapunk. A tényleges befolyásunk nagyon csekély.

— Mit lehet mégis tenni?

— Nem tüntethetünk és nem is sztrájkolhatunk, mert választott tisztségviselők vagyunk. Nyilatkozunk, konferenciákat rendezünk, szövetségeket kötünk, civil szervezetekkel és szakszervezetekkel együtt lépünk fel. Van némi mozgástér, de a hatékonysága csekély.

— Amikor egy polgármester nem kormánypárti, de a képviselő-testület többsége igen, több helyen a fideszes testület polgármesteri jogköröket von magához. Hogyan lehetséges ez?

— A jogszabály bizonyos hatáskörök elvonását lehetővé teszi, de nem mindent. Az aláírási jogot és a település képviseletét nem lehet elvenni. Mégis vannak olyan helyzetek, amikor a kisebbségben lévő polgármestert így korlátozni tudják. Ez nem jó, mert a polgármester a település legközvetlenebb legitimációval rendelkező szereplője.

— Időnként felröppennek hírek arról, hogy bizonyos kistelepülések önkormányzatiságát megszüntetnék. Az biztos, hogy ahol mindenki mindenkit közelről ismer, probléma lehet a személyeskedés és az önkényeskedés. Ez lehet a megoldás?

— Ez létező probléma. Kellene egy erősebb szabályozás, ami ezt korlátozza. Nem egyszerű kérdés az sem, hogy jó-e ez a nagyon tagolt, 3100-3200 településes rendszer, de ezt a hatékonyság szempontjából végig kell gondolni. A településszám kérdése a jövőre nézve nem egyszerű.

— Mi a helyzet azokkal a településekkel, melyek az átlagnál gyorsabban növekednek? Ennek szabályozására fogadtatta el a parlamenttel Navracsics Tibor az identitásvédelmi törvényt.

— Ilyen például a közép-magyarországi régió, a balatoni övezet egy része és Nyugat-Magyarország is, ahol sokan külföldön dolgoznak, de itthon élnek. A települések nem bírják ezt szolgáltatásokkal. Megszületett ugyan ez a bizonyos identitásvédelmi törvény, de az

ezt a problémát nem tudta kezelni, viszont arra alkalmas volt, hogy adott esetben egy kisebbséget ki lehessen rekeszteni adott településről.

Ez így elfogadhatatlan, ezt a törvényt másképp kell megcsinálni, ha egyáltalán kell. Ha már törvényt alkotunk, akkor a túlnépesedést kellene kezelni vele. Mert az emberek odaköltöznek, ahova akarnak, ez önmagában rendben van, csak a településeknek ehhez infrastruktúrát kellene tudniuk biztosítani.

— Közben az önkormányzatok is hozzájárultak a túlnépesedéshez, amikor belterületbe vontak ingatlanokat.

— A külterületi telek és a belterületi telek ára között óriási különbség van, ezzel lehetett játszani. Ennek a következménye az lett, hogy egyes agglomerációs településeken már nem lehet normálisan élni, mert túlnépesedtek. Építési övezeteket hoztak létre, beköltöztek az emberek, de közben például bölcsődét már nem tudnak építeni, és nyaranta van olyan település, ahol még ivóvízkorlátozás is előfordul. Ha helyben maradna az adó, és azt fejlesztésre lehetne fordítani utakra, járdákra, oktatásra, szociális szolgáltatásokra, akkor a települések sokkal könnyebben tudnák kezelni a hirtelen megnövekedett lakosságszámot.

— Ha a választások után változások lennének, mi az, amit mindenképpen meg kellene oldani, milyen rendszer lenne ideális?

— A Magyar Önkormányzatok Szövetségének van egy elfogadott anyaga, ezt elküldtük a választáson induló pártoknak. A véleményünk szerint új önkormányzati törvényre van szükség. Ez nem dobná ki a régi rendszer értékeit, de újraszabályozná a feladat- és forrásmegosztást a települések és a kormány között, rendezné a középszintet, a régiót, és

visszaadna bizonyos feladatokat, például a közoktatás egy részét, a gyámügyet vagy az építéshatóságot.

Emellett a finanszírozást is újra kell gondolni. Vannak akut teendők 2026-ra, mert sok település nem fogja kibírni az év végéig, utána pedig a következő 5–10–15 év önkormányzati irányait kell kijelölni. A szolidaritási adó maradhat, csak ne ekkora összegben. A megyei közgyűlésekre pedig továbbra is szükség van, mert vannak olyan feladatok, amelyeket regionálisan lehet ellátni. Persze beszélni kell a kistérségekről, a járások együttműködéséről, a polgármesterek együttműködéséről és az önkormányzati középszintről. Itt a megfelelő nagyságrendet kell megtalálni.

— Volt valami visszajelzés bármelyik párt részéről ezzel az anyaggal kapcsolatban?

— Még nem, csak most küldtük el.

— Volt ráció abban, hogy öt évre hosszabbították az önkormányzatok mandátumát, így általában nem egyszerre vannak az önkormányzati és a parlamenti választások?

— Az ötéves ciklus jobb, mert az önkormányzati szint más mező, mint a parlamenti. Több idő, több körültekintés, több előkészítés kell, és kell idő arra is, hogy valaki bele tudjon nőni a feladatba.

— Ha a ’90-es évek elején felvázolt rendszert vesszük alapul, abból mennyi maradt meg az önkormányzatiságból, és mennyi lenne az ideális?

— Ma már másról szól a világ, ezért újra kell gondolni a rendszert. Vannak alapok, amelyeket nem lehet megváltoztatni, de sok mindent igen. Alapkérdés például, hogy az önkormányzati vagyon az államé-e. Ma az Alaptörvény szerint az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része. Pedig 1990-ben külön önkormányzati vagyon volt: a községháza a községé volt, a település saját vagyonaként gyarapodott. Ha viszont minden az államé, akkor elvész az ösztönzés, hogy a helyiek a sajátjukból is fejlesszék a települést.

— Miben reménykedik az elkövetkezendő két-három évben? Mit szeretne látni egy év múlva, és mit öt év múlva?

— Azt, hogy a települések biztonságban tudjanak működni, az odatelepített feladatokat el tudják látni, és meglegyen ehhez az állami forrás.

Ne gyomorgörccsel kezdje az évet egy polgármester azért, mert nem tudja, miből finanszírozza az év végét.

Ezek pedig ne politikai alapon dőljenek el, hanem normatív forrásokból. Emellett annyi bevételt kellene helyben hagyni, amiből fejlődni is lehet. A mostani rendszerben a szolidaritási adó mellett minden iparűzési adótöbbletet is elvesz az állam. Ez valójában kettős adóztatás.

Korszakértékelő sorozatunk eddigi részei:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter napi három órát alszik, azt sem tudja, mikor volt utoljára szabadnapos – videón a Tisza Párt vezetőjének egy napja
A Telex stábja egy teljes napon át követte a TISZA Párt alelnökének országjárását. A három megyét érintő körúton a politikus a választási esélyekről is beszélt még szombaton.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



A Telex stábja két héttel a választás előtt egy teljes napot töltött Magyar Péterrel, végigkísérve országjárásának hat helyszínét három megyén keresztül. A nap hajnalban indult, és éjfél előtt ért véget.

A TISZA Párt elnöke elmondása szerint nem emlékszik, mikor volt utoljára szabadnapja. „Hát nem lesz már szünnap” – tette hozzá, jelezve, hogy a kampány hajrájában napi hat, hét, sőt akár nyolc-kilenc helyszínt is felkeresnek. A sűrű tempó megviseli, ezt maga is elismeri.

„Le vagyok amortizálódva, azt kell, hogy mondjam” – fogalmazott. A politikus azt is elárulja, hogy két hónapja tudott utoljára edzőterembe vagy futni menni.

Azt mesélte, hajnali kettőkkor feküdt le, de ötkor már fel is kelt. Ilyenkor szöveget ír, sajtót olvas, és néha már fél hétkor hívogatja a kollégáit.

A politikus még mindig maga kezeli a közösségi oldalait. Elmondása szerint a kormányoldalról már szinte mindenhonnan letiltották. „Egy év kellett nekik, hogy rájöjjenek, hogy amikor mindig odaszólok, akkor kiröhögik az oldalaikat több ezren” – mesélte, hozzátéve, hogy a miniszterelnök és a kormány hivatalos Facebook-oldala után nemrég az Instagram-oldalukról is letiltották.

A szombati nap első állomása Őrbottyán volt, ahol a helyi jelölt, Szimon Renáta nem kívánt nyilatkozni a stábnak. Magyar Péter ezzel kapcsolatban úgy reagált, hogy a jelöltjeik rengeteget nyilatkoztak már, de a párt kommunikációját a párt szervezi.

„Egyelőre még nem a sajtó szervezi a Tisza Pártnak a kommunikációját” – jelentette ki, majd hozzátette, hogy nem kellene a szabad sajtónak úgy tennie, mintha egy normálisan működő országban élnénk, ahol a médiafelületek 70 százalékát nem az állami propaganda tartja fenn. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kormányra kerülésük esetén a megválasztott képviselők rendelkezésre fognak állni.

A nap folyamán robbant a hír, hogy a kormány nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen a TISZA Párt egykori informatikusát hallgatják meg. Magyar Péter épp a kocsiban értesült a fejleményről.

„Pont maguk bizonyítják be, hogy mire használták a titkosszolgálatokat”

– reagált, felvetve a kérdést, ki oldotta fel a felvétel titkosítását, és hogyan kerülhetett az a kormány YouTube-csatornájára. Szerinte az ilyen anyagok kiszivárogtatása nevetségessé teszi a magyar titkosszolgálatokat.

A riport forgatása előtt három nappal jelent meg a Direkt36 interjúja Szabó Bencével, a Nemzeti Nyomozó Iroda egykori nyomozójával, aki arról beszélt, hogy a magyar titkosszolgálat próbálhatta meg bedönteni a TISZA Pártot. Magyar Péter ezt „game changernek”, fordulatot hozó pillanatnak nevezte.

Elmondása szerint több mint egy éve értesült a titkosszolgálati akcióról, de úgy döntöttek, kivárnak, és egy független igazságszolgáltatás és egy átvilágított nemzetbiztonság felállása után vizsgálják ki az ügyet. A fideszes vádra, hogy a pártjukban külföldi szolgálatoknak dolgozó emberek lehetnek, úgy reagált: „Minket nem a külföldi szolgálatok fenyegetnek, hanem a magyar szolgálatok jelenleg, akik pártutasításra járnak el.”

A kampány során Magyar többször is éles kritikával illette Orbán Viktort. A miniszterelnök győri kiabálásáról azt mondta: „ott látszott, hogy nála ott eltört valami.”

Szerinte a kormányfőt elzárták a valóságtól, és most szembesül azzal, hogy „már nagyon nincs vele az ország.”

A beszédeiben használt gúnynevekről, mint a „wannabe császár”, úgy vélekedett, hogy ezeket a politikai kommunikációban az emberek jobban megjegyzik, mint a milliárdos összegeket.

A nap során Gyálon, Tatabányán, Oroszlányban, Móron és Székesfehérváron is tartott lakossági fórumot, a helyszíneken támogatók és érdeklődők várták.

Magyar Péter a kampány érzelmi terhéről is beszélt. „Néha egyébként a bizalmat nehezebb elviselni lelkileg, mint az ordibálást, meg a gyűlöletet, mert az lepattan az emberről, de amikor egy ilyen nagy szeretetet, meg reményt érez az ember, az nagyon megható, és egyben megterhelő is” – mondta.

Amikor arról kérdezték, hogy vereség esetén beül-e majd a parlamentbe, magabiztosan válaszolt pártjai esélyeiről.

„Nem fog veszíteni a TISZA” – jelentette ki, hozzátéve, hogy szerinte a Fidesz „még csalással sem nagyon tud nyerni”, és lélekben már feladták a küzdelmet.

Úgy véli, a kormányváltás után az „iratmegsemmisítők még nagyobb kapacitásra kapcsolnak majd”.

A nap végén, Székesfehérváron Magyar megkérdezte a stábtól, hogy a miniszterelnökhöz is mennek-e egy hasonló egynapos forgatásra. A riporter elmondta, hogy keresték Orbán Viktor stábját, de visszautasították a kérésüket. „Sad story” – reagált Magyar Péter éjfél előtt nem sokkal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Az elmúlt időszakban a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?
A politikai elemző a 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb felméréseire reagált Facebook-posztjában. A két intézet egyaránt a Tisza Párt erősödését és közel 20 százalékpontos, vagy azt meghaladó előnyét mérte a Fidesszel szemben.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



Török Gábor a Facebookon reagált a 21 Kutatóközpont friss felmérésére. Mint írta, a kutatás tulajdonképpen ugyanazt mérte, mint pár napja a Medián: az elmúlt hetekben tovább erősödő Tiszát és közel 20 százalékpontos különbséget. A politikai elemző szerint az óriási kampányzaj, az állandó győzelmi jelentések és a kavargó hamisított eredmények közepette is érdemes realistának lenni.

Posztjában feltette a kérdést:

„De legyünk realisták: az elmúlt időszakban (a Medián évtizedek óta, a 21K a legutóbbi EP-választáson) a legpontosabb méréseket produkáló két intézet tévedhet ekkorát?”

Török Gábor szerint „ha ezeknek a kutatásoknak csak a fele igaz/pontos, akkor bizony már csupán a Tisza győzelmének a mértéke kérdéses”.

A 21 Kutatóközpont szerda reggel publikált felmérése a teljes mintában 12 százalékpontos Tisza-előnyt regisztrált. A Mi Hazánk 6 százalékon, a DK és az MKKP 1-1 százalékon áll.

A kutatóintézet március 25-én nyilvánosságra hozott adatai szerint nemcsak országosan, de több, korábban fideszesnek számító választókerületben is a Tisza Párt jelöltje vezet, például a bajai központú Bács 6-os körzetben 49–45, illetve 50–45 arányban. A kutatásuk rekordmagas, 83 százalékos részvételi hajlandóságot is jelzett, a Tisza-tábor különösen mobilizáltnak tűnik.

A Medián egy hete publikált kutatása alapján a TISZA növelni tudta az előnyét a februári méréshez képest, a teljes népesség körében 46 százalék, a pártot választani tudóknál 56, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 58 százalék az eredményük. A Fidesznél ezek a számok 30, 36, illetve 35 százalék, ami azt is jelenti, hogy csökkent a szavazóik száma.

A 21 Kutatóközpont friss felmérésére már Magyar Péter is reagált:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk