SZEMPONT
A Rovatból

Természetes fejlődést a gyerekeknek, saját igényeik és ütemük szerint – Az AKG-ban jártunk

Az óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnázium csak kívülről emlékeztet hagyományos iskolára.


Odabent hatalmas, szabad levegőjű aulájával, színes hangulataival, játékosságával inkább tűnik olyan közösségi térnek, ahol több generáció is jól érezheti magát. Szűcs Tamás ügyvezető igazgatóval beszélgettünk arról, hogy miként működik ez a folyamatosan fejlődő iskola, ahová a tanárok is szívesen járnának, ha visszamehetnének az időben.

- Éppen 30 éve, 1988-ban született meg az Alternatív Közgazdasági Gimnázium. Mi volt az alapkoncepciója, és mennyiben változott az elmúlt három évtized alatt?

- A rendszerváltást megelőző időszakban évekig zajlott egy műhelymunka azoknak a tanároknak a részvételével, akik az akkori iskolarendszert nem tartották megfelelőnek. Keresték az utakat, hogy miként lehetne gyermekközpontúbbá tenni az iskolákat. Pedagógiai vezetőnk, Horn György, aki akkor a II. Rákóczi Ferenc Kereskedelmi Gyakorló Szakközépiskolának volt az igazgatója, koordinálta ezeket a beszélgetéseket. Aztán a közös gondolkodás eljutott a gyakorlati megvalósítás tervéig. 1987-88 táján már egy kicsit szabadabb volt a légkör, és Gazsó Ferenc oktatási minisztere engedélyezte, hogy a minisztérium kísérleti iskolájaként létrejöjjön az AKG.

Az iskola kezdettől fogva nem a pedagógiai elméletekre, hanem a gyakorlati munkára koncentrált, hogy miként lehet a legjobb válaszokat adni azokra a kérdésekre, amelyek feszítették – és azóta is feszítik – az iskolarendszert.

Szűcs TamásSzűcs Tamás, az AKG ügyvezető igazgatója

- Az AGK-nak, „szájhagyomány útján” nagyon hamar híre ment.

- A Műszaki Egyetem előadótermeit kellett kibérelni a felvételikre! Aztán a helyzet konszolidálódott: már nem közel 6000 gyerek jelentkezett, hanem csak 600… Aztán nagyon sok változás következett be, mert a külvilág, a társadalom, a gazdasági élet is óriási változásokon ment keresztül az utóbbi 30 évben, és az AKG mindig tudott ezekhez rugalmasan alkalmazkodni, szem előtt tartva a gyermekközpontúságot, de azt is, hogy a pedagógusok is szeressenek itt tanítani. Az elején már az is kuriózumnak számított, hogy a négyosztályos gimnázium helyett mi négy és fél osztályost indítottunk: a 8. év második félévében vettük át a gyerekeket és itt kapták meg a nyolcadikos bizonyítványukat. Közben részt vettek egy előkészítőn, tanulás-módszertannal, kommunikációval. Azokra a készségekre próbáltunk hangsúlyt fekteti, amelyekkel tapasztalataink szerint az akkori közoktatás nem foglalkozott kellőképpen és azóta sem foglalkozik! A rendszerváltás után az új oktatási törvény lehetőséget biztosított hat- és nyolcosztályos gimnáziumok létrehozására. Nagy dilemma előtt álltunk: nyissunk-e „lefelé”, mert egy 12 éves, a serdülőkor előtt álló tanuló egészen más hozzáállást igényel, mint egy 14 éves kiskamasz. Végül a tantestület úgy döntött: vágjunk bele a hatosztályosba. A következő újítás a „nyelvi év” volt, amit mi a 11.-be illesztettünk be, az első négyéves alapképzés után egy második idegen nyelvvel. Közben elindítottunk, szintén nyelvi évvel, egy párhuzamos négyosztályos művészeti gimnáziumi képzést. Tehát folyamatosan, szerkezetében is változott az iskola. Az utóbbi 1-2 év pedig arról szólt, hogy létrehozzuk az általános iskolánkat. Ha minden rendben megy, szeptemberben a Kiscelli utcai új épületünkben ez is elindul.

- Egyik jelmondatuk: „A gyermek nem az életre készül, hanem él.” Erről egy másik klasszikus mondás jut eszembe: „Nem az iskolának, az életnek tanulunk.” Világszerte probléma, hogy az iskolai tananyagnak kevés a gyakorlati haszna, vagy még inkább: nem tud lépést tartani a világ felgyorsult fejlődésével.

- Ma Magyarországon az a szabály van érvényben, hogy mindenkinek, akár állami, önkormányzati, vagy magániskolába jár, ugyanazt az érettségit kell letennie. Mi annyival vagyunk szabadabbak, hogy az út, amelyen eljuttatjuk a tanulót az érettségiig, nem ugyanaz, mint az állami kerettantervben szereplő. Én úgy gondolom, hogy az iskola, mint intézmény, már évtizedek óta nem találja a helyét a világban.

Az a felfogás, hogy a gyereket beíratják az iskolába és mindenféle tudást tömnek a fejébe, nagyon túlhaladott.

Ha ezt erőltetjük, és azon vitatkozunk, hogy az egyes tantárgyakból mit kell megtanítani és mit nem, akkor nem jó úton haladunk. Ha az életre készítjük fel a gyereket, akkor olyan készségeket, képességeket kell fejleszteni, amelyek később akár a munkaerőpiacon, akár a magánéletében, a társadalmi létében fontosak lehetnek számára. Nem biztos, hogy fejből le kell vezetnie a Thálész-tételt, vagy tudnia kell, hogy X költő hol és mikor született, hanem például legyen képes megfogalmazni egy kérelmet, egy adott helyzetben kommunikálni, tudjon gondolkodni, érvelni; az internet világában tudja az információk forrását felkutatni, értékelni, a különböző helyről érkező adatokat a helyükön kezelni. És sorolhatnám még sokáig azokat a dolgokat, amelyek nélkül valaki nem élheti jól az életét, nem lehet hasznos tagja a társadalomnak. A munkaerőpiac nem elsősorban a lexikális tudást várja, hanem az olyanokat, akik képesek a váratlan problémák megoldására. Nem azt mondom, hogy nincs szükség konkrét ismeretekre, vagy akár a verstanulásra, hanem azt kellene végiggondolni, hogy mire mennyi időt szánunk – miközben azt látjuk, hogy a gyerekek végtelenül túlterheltek, és nem arra fordítódik az energiájuk, az idejük, hogy a saját igényeiknek és ütemüknek megfelelő természetes fejlődésen menjenek keresztül.

Kreative történelem-versenyA kreatív történelem tanulmányi verseny ezüstérmes AKG-csapata

-Csakhogy ehhez több egyénre szabott program kellene…

- Az iskolarendszert kezdettől fogva az átlagteljesítményre találták ki. Ha valaki ebből valamerre kilóg, le kell nyesegetni, mert a rendszer nem tud vele mit kezdeni. Ennek viszont az a következménye, hogy aki valamiben gyengébb, annak kudarcos élete lesz, az iskolát utálni fogja, és az igazi tehetségek sem érzik jól magukat. Említhetnénk híres tudósok példáit…

- Hogyan segítik a gyerekek kreativitását?

- Próbálunk otthonosabb teret biztosítani az idejáró gyerekeknek. Például padlószőnyegeket tettünk fel, elhagytuk a komorrá csempézett folyosókat, az iskolacsengőt, helyettük a diákok alkotásai dekorálják az épületet. Fontos, hogy milyen a gyerekek és a tanárok viszonya, a köztük folyó interakció. Nem egy katedráról osztom az észt, lemegyek közéjük beszélgetni. Nem a katedrától lesz egy tanárnak tekintélye, azt meg kell szerezni. Harminc éve létezik nálunk a patrónus-rendszer: minden diáknak van egy iskolai „szülője”, aki mindenfélével foglalkozik, akihez a gyerek problémáival fordulhat. A személyesség ezen keresztül nagyon át tud jönni.

Ez nem azt jelenti, hogy „haveri viszony” van tanár és diák között, csak próbálunk emberként nézni egymásra.

Ami a szakmai oldalt illeti: alkalmazunk projekt-módszert, kiscsoportos vagy szintenkénti oktatást, és a tananyagot is igyekeznek a kollégáim úgy strukturálni, ami az adott gyereknek, csoportnak a legmegfelelőbb.

- Ez a munka különleges képességet és hozzáállást követel a tanároktól. Kik kerülhetnek be az AKG tanári karába?

- Nem emlékszem, hogy valaha is vettünk volna fel tanárt hirdetés alapján, többségükkel volt előzőleg valami személyes kapcsolatunk, vagy ismertük a pályáját. A legtöbb tanárunk régóta nálunk van, még az induló csapatból is sokan tanítanak, de ők már nyugdíj-körüliek. Olyan még nem fordult elő, hogy nem találtuk meg a megfelelő kollégát, de úgy gondolom, hogy ez azért van, mert van egy hírünk, és a tanárok szeretnének hozzánk jönni.

- Az iskolának milyen kiemelkedő sikereire emlékszik az elmúlt évtizedekből?

- Az egyik legrégebben futó programunk az elsősegély-nyújtás. Egy nagyon elhivatott kollégánk indította el, hogy minél többen tanulják meg az elsősegély, köztük az újraélesztés alapjait. Igen komoly csapatot tudott maga köré építeni, a gyerekek átérzik ennek a fontosságát, az ezzel járó felelősséget. Az AKG-ban végzettek mind képesek arra, hogy újraélesszenek valakit, volt is már rá példa. Rendszeresen jól szereplünk az ilyen versenyeken. Megjegyzem, hogy az AKG elsősorban a csapatversenyekben erős – nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek jól tudjanak együtt dolgozni. Manapság a munkahelyek egy része el is várja, hogy valaki képes legyen a csapatmunkára. Ugyancsak híres a robotika-csapatunk, több hazai és nemzetközi versenyen értünk el az elmúlt években kiemelkedő helyezést. Aztán itt vannak a diákvállalkozások. Kezdetben sokan furcsállották, hogy „közgazdasági gimnázium” vagyunk és nem szakközépiskola, de mindig is meggyőződésünk volt, hogy a közgazdaságtan legalább annyira része az általános kultúrának, mint az irodalom, a piacgazdaságban meg különösen, tehát nem árt tudni, hogyan működik. Meg kell tanulni, hogy mi a vállalkozás, a vállalkozói készség. Van nálunk egy diákvállalkozási program, amelyben közgazdasági alapismeretekkel is megismerkednek a gyerekek. Ez eredetileg az angolszász Young Enterprise program volt, amit a Közgazdasági Politechnikum hozott be Magyarországra. Velük közösen hoztuk létre a YE Alapítványt. E területen szép sikereket érnek el a gyerekeink, de az igazi siker az, hogy elsajátítanak, megismernek valamit. És a nálunk végzetteknek gyakorlatilag 100%-a továbbtanul, több diplomát szerez és a munka világában is megállja a helyét. A patrónus-rendszer sajátossága, hogy „csibéink”, „fészekaljunk” sorsát tovább követjük. Az én első „csibéim” 1999-ben végeztek és mindegyiküknek egyenesben van az élete. A tanulóink családi háttere egyébként amúgy is olyan, hogy nem kell őket rábeszélni a továbbtanulásra.

AKG . életmentő -Skáre KrisztiánFotó: Skára Krisztián, AKG

- AKG-be felvételiző gyerekeknek van-e jellemző társadalmi, anyagi háttere?

- Kimondhatjuk, hogy igen, mert e program megvalósításához nem kapunk elég forrást az államtól, ezért a családok hozzájárulását kérjük. Ez már önmagában szelektál, bár van ösztöndíj-programunk. Tehát jellemzően a felső középosztálybeli értelmiségiek gyermekei érkeznek hozzánk.

- Mibe kerül egy év egy gyereknek?

- Nagyon eltérő. Az idei tanévben egy évre 900 ezer forint a költségtérítés összege, ezt különböző bontásokban fizethetik a szülők, illetve lehet hozzá támogatást kérni az alapítványtól. A szociális, tanulmányi ösztöndíjakról első fokon az adott évfolyamok, a „kisiskolák” patrónusai döntenek, aztán a szülők és az iskola képviselőiből alakult bizottság mondja ki a végső szót. Sok-sok milliót elköltünk ezekre a kompenzációkra is.

-Napjainkban korábban elképzelhetetlen mennyiségű tudásanyaghoz juthatunk hozzá az internet segítségével. Hallani már olyan hangokat is, hogy az iskola, mint olyan, feleslegessé válik.

- Az iskola a mai formájában valószínűleg halálra ítélt, de annak, hogy emberek átadják tudásukat, tapasztalatukat a következő generációnak, valahogyan működnie kell.

Nem hiszem, hogy ezt teljesen gépekre lehetne bízni az ember kiiktatásával. De mindenképpen nagyot fog változni az iskola és a tanárok szerepe. Már most is meg kellene, de azért nem tud, mert a tanárképzés nem változik. A tanár a jövőben a „na, majd én megmondom, hogy mi a tuti” szerep helyett koordinátori feladatot lát el, és fel kell vérteznie magát menedzser-szemlélettel is. Az iskola, mint olyan, fizikai térként is megmaradhat, de a tereket, a tantermeket újra kell gondolni. Jelenleg nálunk a digitális iskola épül felmenő rendszerben, az alsó három évfolyam digitális rendszerben tanul: digitális tananyagot kapnak, nem füzetbe, hanem laptoppal jegyzetelnek, a csoportok különvonulhatnak, akár az aulában is dolgozhatnak, de ez azért nem azt jelenti, hogy egymással nem kommunikálnak. A tantermek falait azonban nem tudjuk odébb tolni, kitágítani. És az is felmerül, hogy mi a szerepe egy iskolai könyvtárnak a 21. század második évtizedében? Hogyan lehet kölcsönözni e-könyvet? Nem azt mondom, hogy ki kell dobni a régi könyveket, de el kell fogadni, hogy a világ halad. Az első vonatoknál még attól féltek, hogy az emberek belehalnak a 30 km/órás sebességbe… A legnagyobb probléma, hogy azokra a nagy változásokra, amelyek korábban évszázadok alatt mentek végbe, ma néhány évünk van. És azért nehéz, mert éppen azt nem tanították meg nekünk az iskolában, hogy az ilyen gyors változásokra hogyan kell rugalmasan reagálni…

AKG
Az AKG pedagógiai elveiből

- Az AKG jelenelvű iskola. Az iskola nem háríthatja át tanítványaira saját feladatát, nem terhelheti az egyébként is nehéz, krízisekkel terhelt életszakaszt a tudatos életre készülés – számára különben sem felfogható - terheivel…A jelenelvűség nem azt jelenti, hogy az iskolának szerintünk nincsenek a felnőttkorra kondicionáló funkciói, hanem azt a meggyőződésünket fejezi ki, hogy az ember hétköznapjait - néhány kivételes és rövid időszakot kivéve - nem a távlati célok hatják át, hanem a rövidebb távú sikerekre törekvés, napi apró örömök, a felmerült problémáknak, konfliktusoknak a feloldására irányuló cselekedetek.

- Az AKG érték és normaközvetítő iskola. Az életkorhoz igazodó módon törekszünk erős érzelmi kötődést teremteni, és az intellektuális belátás, megértés indokait biztosítani, a polgári-demokratikus társadalom, így különösen a szabadság, a szolidaritás, az igazságos társadalom értékeinek. Minimumkövetelménynek tekintjük, hogy törvénytisztelő, öntudatos állampolgárként, stabil értékrenddel jussanak el az iskola befejezéséig.

- Az AKG pedagógiai elveinek hátterében az a meggyőződés áll, hogy minden gyerek más. Eltérő adottságokkal, motivációval, adottságokkal, értékekkel rendelkezik, és az iskola minden egyes tanítványának optimális fejlesztésre koncentrál.

- Az AKG szabad iskola. Az iskola valamennyi tanítványát –életkorától, eredményeitől függetlenül – szuverén önálló embernek tekinti. A szabadság a mi értelmezésünkben az információ szabadságát, az adott kérdésben érintetteknek a döntésben való részvétel jogát, és a döntés következményeinek vállalását jelenti. Az egyes döntések, a közösen elfogadott szabályok a folyamatos kommunikáción, az eltérő álláspontok közelítésén, egyeztetésén alapulnak.

Forrás: https://www.akg.hu/pedagogiai-program/


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk