Harapás, fojtogatás, hajtépés: magyar gyógypedagógusokon segítenének, de nem találnak helyet
Balázs György, az Életrevalók Program alapítója egy Facebook-posztban számolt be arról, hogyan hiába keresnek helyet gyógypedagógusoknak szóló speciális képzésüknek.
Állítása szerint minden egy önvédelmi képzésen kezdődött, ahol két fiatal nővel találkozott, akiknek karját kék-zöld foltok és karmolások borították. Amikor rákérdezett a sérülések eredetére, mosolyogva azt válaszolták: „Gyógypedagógusok vagyunk, autista gyerekekkel foglalkozunk.”
Az alapító szerint a nők meghívták az iskolájukba, ahol az intézményvezető őszintén beszélt a nehézségekről. Bár szeretik a gyerekeket, a helyzet egyre tarthatatlanabb, mert „a pedagógusok sérülnek, kiégnek, és sokan elhagyják a pályát”. Balázs György szerint testközelből láthatta, mivel küzdenek a pedagógusok, akik megmutatták neki a munkájuk fizikai nyomait is. Volt, aki a kétszer eltört, görbe ujját mutatta, más a halántékán lévő csíkot, amit egy pofon miatt a szemüvege nyomott a bőrébe, és olyan is akadt, aki a gyógyuló, sárguló foltokat a nyakán.
Kifejezetten a gyógypedagógusok számára külön tematikát dolgoztak ki, amely az autizmusban gyakran előforduló heteroagresszív helyzetek békés megelőzésére és elhárítására fókuszál. A másfél órás, életszerű szituációs gyakorlatokra épülő foglalkozásokon a nem kívánatos kontaktusok megelőzése, a gyermekek kíméletes elkísérése és a „harmadik fél védelme” kap kiemelt szerepet:
De a TREVA nemcsak szakembereknek, hanem családoknak is kínál gyakorlatias programokat, mint például a Szülő–Gyermek Énvédelmi Workshopot. Ezek a modulok a biztonságos jelenlétet, a határhúzást és a kockázatfelismerést fejlesztik élménypedagógiai elemekkel és szerepjátékokkal.
A Népszava korábbi cikke szerint a program keretében már több mint száz iskolában tartottak foglalkozásokat, és közel ötszáz pedagógus vett részt akkreditált képzéseiken. A módszer Balázs György szerint működött. „Idővel a sérülések eltűntek, a mosolyok pedig visszatértek ezekre a remek emberekre.”
A foglalkozások hatékonyságához azonban tornateremre vagy más, szabad mozgást biztosító, nagyobb térre van szükségük, de a Klebelsberg Központtal folytatott tárgyalásaik nem vezettek eredményre.
Balázs György mostani posztjában arról ír: „egyedül nem megy, a rendszer nem támogat”. A legcinikusabb esetként azt az esetet említi, amikor egy tankerületi döntéshozó az ő kedvezményes árú képzési ajánlata helyett egy 8. kerületi ketrecharc-klubot bízott meg a kiégett gyógypedagógusok felkészítésével. „Írtam a központnak levelet – választ azóta sem kaptam” – állítja.
Szerinte a rendszer hátat fordít, a vezetők pedig csak a kötelező eseményeken pózolnak.
– fogalmazott.
„Taníthatnánk a módszert az iskolákban, a pedagógusoknak – szükség lenne rá. Csak épp nem lehet. Mindig születik egy újabb és újabb törvény, hogyan lehetetlenítsék el a civil szevezeteket munkáját.”
Jelenleg egy autista gyermeket nevelő édesanya kérésére próbál termet találni, ahol szülőknek, testvéreknek és gyógypedagógusoknak tarthatna képzést. Az iskoláktól és tankerületektől azonban sorra kapja az elutasító válaszokat, mondván, a termek foglaltak, hétvégén pedig nincs portaszolgálat. „Sajnos nem lehet…” – idézi a gyakori választ, pedig a teremhasználatért fizetnének is.
Balázs György azt kéri, akinek van megoldási ötlete, keresse meg.
