SZEMPONT
A Rovatból

Gazdag telkesek között bújnak meg a lakhatási válság áldozatai

Körkép: Így élnek az agglomerációban a Budapestről kiszoruló szegények.
euberger Eszter, Abcúg, Fotók: Végh László - szmo.hu
2018. október 25.



Inkább választják a rosszabb lakókörülményeket, minthogy távol kerüljenek a munkalehetőségektől, ami sokszor továbbra is Budapesthez köti őket, a város pezsgése után viszont nagyon nehezen szoknak hozzá a hétvégi házas övezet vagy a homoki dűlők csendjéhez és – úgy érzik – ingerszegénységéhez. Újpest, a hetedik kerület, vagy a külvárosi Budapest vetette ki őket magából, de ha már így alakult, megpróbálnak a lehető legélhetőbb otthont teremteni maguknak. A szomszédaik tehetősebb telektulajdonosok, vendégmunkások, vagy az első saját otthonukat építgető fiatal házaspárok. Így élnek az agglomerációban a Budapestről kiszoruló szegények.

Az ingatlan-, és ezen belül az albérletárak kilövésével, és az elmúlt években a főváros több kerületében lezajlott városrehabilitációs programok miatt egyre inkább kiszorulnak Budapestről azok a szegényebb emberek, akik már képtelenek fenntartani fővárosi lakásukat.

Már az állandó jövedelemmel bíró, stabil anyagi körülmények között élők is egyre gyakrabban kényszerülnek valahol a fővároson kívül letelepedni, annyira megterheli a kasszájukat a rezsivel együtt már a külső kerületekben is 150- 200 ezer forintos nagyságrendű bérleti díj. Saját ingatlan vásárlásáról pedig Budapesten nem is álmodhatnak.

A Budapest környéki települések: az agglomeráció így nem csak a fővárosból zöldebb környezetbe vágyó módosabbak célpontja lett, hanem az onnan kiszoruló szegényeké is. Ők akár a rosszabb lakhatási körülményeket is vállalják, csak közel tudjanak maradni a meglévő munkalehetőséghez. Hiába tudnának akár saját házat vásárolni egy vidéki kistelepülésen, ha ott nem lenne miből élni.

Egy Budapesttől nyugati és egy Budapesttől keleti irányban fekvő településen jártunk, hogy megnézzük, hová költöznek a fővárosból kiszoruló szegények. A helyszíneken viszont nem csak ilyen emberekkel találkoztunk. Kiderült, hogy ezek a helyek, távol a települések központjától, igazi gyűjtőtégelyek.

Elfér egymás mellett gazdag telektulajdonos és erdei kunyhóját egy budaörsi víkendházra cserélő ex-hajléktalan, vagy a Pesttől délkeletre fekvő Pilis körüli homoki dűlők poros utcáin a hajdúságból érkezett vendégmunkás és az első saját otthonát építő fiatal házaspár.

Idill a hegyen

Ragyogó őszi napsütésben mászunk fel a Budaörs fölött tornyosuló Frankhegyre. A településen az egyes főút mellől felfelé haladva hagyjuk el az újabbnál újabb villákat, terebélyes családi házakat, majd kiérkezünk a város peremére. Itt, a Budai-hegység lejtőin már víkendházak és kis hobbikertek veszik át a lakóházak helyét.

A telkek nagy részét fák és cserjék rengetege takarja el a szem elől, és csak rozsdásodó kapuajtók és átlyuggatott kerítések árulkodnak róla, hogy lekerített parcella van a dzsumbuj mögött. A rengeteg, régóta elhanyagolt kert mellett azért látni gondozottakat is, több helyen a szűk hegyi utcák szélén parkoló autók árulkodnak róla, hogy a jó időt kihasználva épp kertészkedni jött a tulajdonos. Gazdag, rendezett, és szegényesebb, elhanyagolt porták váltogatják egymást, furcsa kettős hanglatot adva ezzel a környéknek.

Az egyik kanyargós utcában kutyaugatást hallunk a kapu előtt elsétálva, és rögtön ezután vesszük észre, hogy a kis víkendház mellett egy szárítókötélen frissen mosott munkásruhák száradnak, köztük egy neonzöld láthatósági mellénnyel. Hangos köszönésünkre egy férfi nyit ajtót, aki néhány bemutatkozó mondat után kihívja a feleségét is, hamarosan pedig már az udvarukon beszélgetünk.

Csaba és Anna január óta laknak ebben a kétszintes kis hétvégi házban, amit a Jófogáson, az egyik legforgalmasabb internetes piacon néztek ki maguknak.

“Havi negyvenezer forintot fizetünk” – válaszolja kérdésünkre Anna, mennyiért bérli a házat egy idős férfitól, majd megmutatja a falra erősített dobozban a kártyás villanyórát. Egyedül ennek a feltöltése jelenthet még plusz költséget a párnak, minden más közmű hiányzik a kis víkendházból. Télen egy gazpalackos kályhával fűtöttek, és fűtenek majd most is, és bár kerti csapok ugyan vannak a kis telken, ennek a vize nem vezetékes ivóvíz, így mosáson és fürdésen kívül másra nem alkalmas.

“Azok az enyémek, egy őrző-védő cégnél vagyok biztonsági őr” – mondja Anna, mikor rákérdeznk, kié a kint száradó munkaruha-kollekció. A most 45 éves nő 1987 óta, 14 éves kora óta élt Budapest egyik külső városrésze, Újpalota erdejében: hol kunyhóban, hol sátorban. A fegyveres biztonsági őr képzést is már hajléktalanként végezte el. Párját, Csabát egy korábbi munkahelyén ismerte meg, de később ő is kiköltözött Annával az erdőbe. “Amikor kint éltem is volt munkám, és ha rám néztél, egyáltalán nem tudtad volna megmondani, hogy hajléktalan vagyok” – meséli Anna, aki úgy emlékszik, több meglepett tekintetet is kapott, amikor a lakcímkártyájára írva azt látták a hivatalnokok és mások, hogy “Lakcím nélküli”. Munkahelyén nem is tudják, hogy hajléktalanként élt évekig.

Saját erőből

Aztán 2011-ben az újpalotai önkormányzat és a területet kezelő Pilisi Parkerdő Zrt. rehabilitációs programja keretében kiürítették az erdőt, ahol Annáék is laktak. A pár és az erdőben élő többi hajléktalan ember lakhatásának rendezésére pedig az Újpalotai Családsegítő Szolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat próbált megoldást keresni.

Annáék ekkor kerültek Budaörsre egy másik, a mostanihoz hasonló hétvégi házba, aminek a kibérlésében a Máltai Szeretetszolgálat segített nekik. Amikor a főbérlőnek más tervei lettek a házzal és felmondta a bérleti szerződésüket, a pár már saját erőből költözött a mostani lakóhelyükre. Közben pedig segítettek Anna sógornőjének is, akik a telken álló másik épületet bérelték ki.

“Nagyon nyugodt itt, csak éjjel vigyázni kell, nem nagyon lehet kint mászkálni, mert a környék tele van vaddisznókkal, akik nagyon veszélyesek lesznek, ha kismalacaik vannak” – magyarázza Anna, aki minden nap megteszi az utat a hegyről Budapestre. Beszélgetés közben nem lehet nem megcsodálni a pazar kilátást: Annáék udvaráról rálátni Budaörs legfőbb nevezetességére, a Kő-hegyen álló kápolnára.

Anna kölyök kora óta vele lévő kutyája most házőrző az ex-hajléktalan pár otthona udvarában.

“Ja, a hajlékonyak?”

“A telet még biztosan itt töltjük”

– feleli már a telkére érkező szomszéd kérdésére Anna, aki frissen kozmetikázott kutyájával épp akkor kanyarodik be autójával a kapuján, amikor mi távozni készülünk. A nő szívélyesen érdeklődik Annától hogyléte felől, de amikor megtudja, hogy újságírók vagyunk, és mi járatban, közli, neki is van véleménye a témáról.

Szerinte a környéken üresen és gondozatlanul álló telkeket, illetve a rajtuk álló házakat kábítószerfüggő, a szerért mindenre képes hajléktalanok foglalják el, és annak ellenére, hogy a telektulajdonosoktól számos panasz érkezett már hozzájuk, a rendőrség semmit nem tesz ez ellen.

“Amikor azt a választ kaptam tőlük, hogy próbáljam meg magam megoldani valahogy a problémát, hát akkor szóltam a kempós barátaimnak, hogy na fiúk, lehet gyakorolni” – magyarázza a nő, hogyan verték ki a telkével szomszédos épületből az oda beköltözött hajléktalanokat. Közben Anna, aki fél órával korábban ex-hajléktalanként mutatkozott be nekünk, szótlanul áll a körtefa alatt.

Arról több telektulajdonos is mesélt, hogy a környéken problémát jelentenek az elhagyott hétvégi házakba engedély nélkül beköltöző hajléktalanok, az egyik utcában mi is rábukkanunk egy olyan épületre, ahonnan nemrég kergethették el azt, aki ott lakott. A cuccait ugyanis a verandára kiszórva találtuk, az ajtóra pedig ezt a nyomtatott szöveget függesztették: “Az épületet kiürítettük, ne próbáljon meg bemenni!”

Több olyan elhagyatott víkendházat látni a budaörsi Frankhegyen, ahol korábban hajléktalanok húzhatták meg magukat.

A budaörsi hegyen sok telektulajdonos a vízvezeték-hálózat kiépülésétől várja, hogy megváltozzon ez a környék, és eltűnjenek a beköltöző szegények. Több telket éppen befektetési céllal vásároltak meg a tulajdonosaik, azt remélik, hogy a közművesítés után jóval többért adhatnak túl rajtuk mint amennyibe kerültek.

Megjelennek a városi intézményrendszerben

Addig viszont egyre több lakhatási gondokkal küzdő budapesti dönt úgy, hogy a fővárosinál jóval elviselhetőbb áron bérel egyet a budaörsi hegyen elérhető hétvégi házak közül. Ezt megerősíti az Abcúgnak egy a kérdésre rálátó, de névtelenséget kérő szociális munkás is, aki rendszeresen kerül kapcsolatba hegyre kiköltözőkkel.

“Családok nem nagyon vannak, mert őket a helyi családsegítő szolgálat igyekszik mielőbb egy családok átmeneti otthonába bejuttatni” – magyarázza a szociális szakember, azt is hozzáteszi, hogy azért ezzel is nagyon nehéz dolguk van. Az önkormányzatok által fenntartott intézményekben ugyanis elsőbbséget élveznek a helyi lakcímmel rendelkező lakosok, az “ejtőernyősöknek” leginkább az országos hálózatban lehet otthont találni.

A fővárosi lakhatási válság Budaörsre költöző áldozatait észrevette a város önkormányzata is, ezek az emberek ugyanis előbb-utóbb megjelennek a település intézményrendszerében is, és a szociális szolgáltatásokat is szeretnék igénybe venni.

Ez utóbbinak – illetve közülük is a rászorultság alapú szociális juttatások igénybe vételének – azonban feltételei vannak: bejelentett budaörsi lakcím és legalább két évnyi itt tartózkodás kell hozzá – tájékoztatta az Abcúgot Vágó Csaba, Budaörs Város kabinetfőnöke.

“Elsősorban a városunkban szegény sorsra jutott embereket van lehetőségünk támogatni

– indokolta az Abcúgnak, miért szab az önkormányzat ilyen szigorú feltételeket . Azt szeretnék elkerülni, hogy olyanok használják Budaörs szociális hálóját, akik adott esetben még a fővárosban is ezt teszik.

Vágó szerint bárki szabadon bejelentkezhet még a hétvégi házas övezetbe is, és a segélyek igénybe vételéhez bejelentett tartózkodási hely is elég. Arról azonban, hogy a területre, ahol jártunk, hányan jelentkeztek be az elmúlt 5 évben, nem tudott pontos adatot mondani. Ezt ugyanis már a Kormányhivatal tartja nyilván, aminek az adataira a városvezetésnek nincs rálátása.

Ami a családos beköltözőket illeti: Vágó Csaba szerint bőven vannak olyan ingatlanok a hegyen, amikben teljesen biztonságosan élhetnek gyerekek.

Budaörsön a hajléktalanok ellátását már 2005 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat végzi ellátási szerződésben. Azt pedig Vágó Csaba is megerősítette az Abcúgnak, hogy a szeretetszolgálat segít a valamiféle jövedelemmel rendelkező pártfogoltjainak, hogy közvetlenül a tulajdonosoktól, vagy ingatlan-közvetítőn keresztül a hegyen bérelhessenek komfort nélküli hétvégi házakat a budaörsi hegyekben

Közben az önkormányzat tárgyalásokba kezdett a hegyvidék ingatlantulajdonosaival a közmű- és úthálózat kiépítéséről, az Abcúgnak nyilatkozó kabinetfőnök azonban azt mondta, a közművesítés csak fokozatosan képzelhető el. Az beláthatatlan következményekkel járhat, ha az üdülőterületen található körülbelül 1200 ingatlan tulajdonosa egyszerre vág bele a hálózat kiépíttetésébe.

Ha a közművesítés elkezdődik, a befektetésből vásárolt telkek árainak egekbe szökése után már nem sok maradása lehet a környéken magukat most meghúzó szegényeknek.

Villák között egy vityilló

Már lefelé tartunk a Frankhegyről, amikor észrevesszük, hogy az út mentén sorakozó házak – köztük nem egy épülő villa – közül kitűnik egy kicsi, szürke vakolatú házikó, ami jóval szegényesebb, mint a többi épület, és látszik, hogy tulajdonosa mindenféle összehordott dísztárggyal dekorálja. A bejárati ajtó mellett frissen összevágott fa, a falnál leharcolt fotel, a ház előtti placcon egy vízzel teli fürdőkád.

Ebben a hétvégi házban lakik az ötvenes éveiben járó Ferenc és 28 éves fogadott fia, aki asztalos, és még munkában van, mikor arra járunk. Feri viszont szívélyesen invitál minket a teraszára, és készségesen válaszol a kérdéseinkre.

Ferenc újságokkal kitapétázott, szegényes de otthonos lakása

Régebben, a kommunista időkben a Belügyminisztérium tulajdonában volt itt szinte az összes nyaraló, amit hűséges pártkáderek használhattak hétvégi házként. A rendszerváltás után a kerületi önkormányzaté lettek az addig még nem privatizált hétvégi házak. Ferenc szívességből használhat egyet.

“Fél-hajléktalannak hívom magam, mert gyakorlatilag bármikor mondhatja azt a tulajdonos, hogy hagyjam el a házat, és akkor nem tudom, hova mennék” – magyarázza Ferenc, aki a kerületi önkormányzat egyik munkatársának a közbenjárásával ingyen használhatja a régi víkendházat.

Pedig Ferencnek fontos lenne, hogy a környéken maradhasson, ugyanis a Frankhegy tartja el. “Kertrendezéssel foglalkozom, a környékbeli telkeken dolgozom. Nem hirdetem magam sehol, szájhagyomány útján terjed a hírem” – mondja, majd hozzáteszi: szinte mindenkit ismer a környéken. “A szomszédban épp egy híres vízilabdázó villája épül. Felkapott környék ez” – mondja. A hegynek ezen a részén már van vízvezeték-hálózat, ami a budaörsi részről hiányzott, így gombamód szaporodnak az új lakóházak.

“Ha holnap mennem kéne, még tudnék hová menni, mert ismerek valakit a környéken, aki megint csak szívességből hagyná, hogy használjam a víkendházát, de valahogy hosszú távra is rendezni kéne a lakhatásunkat” – gondolkodik Ferenc, majd elmeséli, hogy fogadott fiával már megnéztek egy házat egy elöregedő Zala megyei kis faluban. Lett is volna pénzük megvenni, tetszett is, mégse mentek bele az üzletbe. “Mit csinálnék én ott? Mennék közmunkába?” – magyarázza a férfi. Szerinte ezért választják sokan a város peremén letelepedést. Ha rosszabb körülmények között is ugyan, de közel maradnak a munkához.

A homoki dűlők sajátos világa

A Budai hegyeket elhagyva az Alföldre vesszük az irányt másnap, amikor a Budapesttől délkeletre, a négyes út mentén fekvő Pilisre igyekszünk. Ide szintén sok ember menekül, ha nem sikerül már fenntartható lakhatást találnia Budapesten.

A 12 ezres kisváros peremét – a külterületet – homoki dűlők alkotják, ahol régen bortermelés folyt, mostanra azonban csak a kisebb-nagyobb telkeken álló présházak utalnak erre. Ezeket kezdték megvásárolni vagy bérelni – és ezzel együtt lakhatóvá alakítani – a fővárosból, vagy éppen Pilisről kiszoruló emberek.

A dűlőket a város főbb ütőereit jelentő utcákon, a központtól kifelé végighaladva lehet elérni. Az aszfaltos út egyszer csak homokosra vált, és egy sokkal ritkábban beépített, romos vagy felújított kis házakkal szegélyezett területen halad keresztül. Mindegyik dűlőnek más-más neve van.

A pilisi homoki dűlők világa egyfajta olvasztótégely. Vidékről a főváros felé igyekvő munkások, Budapestről kiszoruló szegények és saját otthont építő fiatalok lakják.

Az egyszerűen csak “Homoki Egyes” névre keresztelt dűlőn, egy több méteres fenyőkkel körbenőtt, árnyékos telken álló fehér falú kis házat vásárolt meg egymillió forintért Katalin, aki Budapest 7. kerületéből hozta a családját Pilis külterületére.

“A Garay utcában béreltünk egy ingatlant, de a főbérlő eladósodott, a bank pedig lefoglalta a lakást” – magyarázza Katalin, miért kellett menniük az előző helyről. Ezt a lakást rezsivel együtt összesen havi 150 ezer forintért bérelték, és egy nagy család lakott benne: Katalin, a férje, két kamasz fiúk és Katalin 15 éves lánya, aki nagyon korán, 15 évesen lett anya. Az ő gyerekét – egy kisfiút -, Katalin vette gyámság alá.

Éppen a Katalinékkal élő kisgyerek miatt lett égetően sürgős megfelelő lakást találni, amikor kiderült: a Keleti Pályaudvar környékén lévő lakásból – hét év ott töltött idő után – költözni kell. Ha ugyanis nem sikerül ezt megoldani, félő, hogy a gyámhivatal elvette volna Katalinéktól a kis Noelt.

“Esély sem lett volna rá, hogy gyerekekkel együtt találunk valamit Budapesten, egy háziállatot előbb hagynak beköltözni a tulajdonosok, mint egy kisgyereket” – mesélt budapesti albérlet keresési tapasztalatairól Katalin a kapujában állva.

A mentőötlet végül egy ismerőstől jött: miért nem néznek valamilyen eladó házat Pilis külterületén, ahol ő, ez az ismerős is lakik. Egy ingatlanos oldalon találták mostani otthonukat, aminek az árát részletekben törlesztik.

“Nagyon nehéz volt megszokni Budapest után, hogy itt tényleg semmi nincs” – mondja Katalin, aki igyekszik családjával rendszeresen bemenni a fővárosba, hogy egy kis színt vigyen a napjaikba. Van, hogy rokonoknál bent is alszanak néhány éjszakát. Katalin férje – a családfenntartó – még mindig Budapesten dolgozik tetőfedőként. Autóval jár dolgozni.

Tudja, hogy túlárazott, de szorította az idő

A Katalintól két utcára lakó Barbara, egy 39 éves nő nincs ilyen szerencsés helyzetben: neki minden nap negyven perc séta, aztán negyven perc buszozás bejutni a munkahelyére, egy budapesti McDonalds gyorsétterembe, ahol takarít.

Barbara a főváros 17. kerületéből költözött Pilisre, miután neki is mennie kellett az előző albérletéből. Egy 17. kerületi átmeneti szálló egyik dolgozója adta ki neki saját házának alsó szintjét, amit aztán a család gyarapodása miatt újra használatba szeretett volna venni, ezért kellett kiköltöznie Barbarának. A nő eredetileg pedig azért került átmeneti szállóra, mert miután elhagyta a férjét, nem volt hová mennie.

A Haleszi dűlőn három millió forintért adtak el neki egy szemmel láthatóan nem lakóháznak szánt épületet (amire Barbara hitel vett fel)- ezt csinosítgatják most fiával és az ő barátnőjével, akit a srác már Pilisen ismert meg. Velük van még a lány előző kapcsolatából született kislánya, aki önfeledten játszadozik a házhoz tartozó elég nagy telken.

Barbara tudja, hogy nem csinált túl jó vásárt, de azt mondja, nagyon sürgette az idő. “Két hetem volt, hogy találjak valamit, és semmi tapasztalatom nem volt lakásvásárlás terén. Legalább van fedél a fejünk felett” – mondja.

arbaráék háza, amit három millió forintért vásárolta

Présházból munkásszálló

Barbarával egy utcában egy másik ház előtt leselejtezett iskolabusz áll. Percek múlva, amikor már a ház egyik lakójával, az ötvenes évei elején járó Zoltánnal beszélgetünk, kiderül, hogy egy munkásszálló előtt állunk. Két egymás mellett álló présházat ugyanis megvásárolt egy munkaerő-kölcsönző cég, ami a közeli Üllőn működő multi raktárába toboroz munkásokat.

“Eredetileg szabolcsi, közelebbről nagyecsedi vagyok, de nem nagyon járok már vissza oda, maximum mezőgazdasági idénymunkára” – meséli Zoltán, akit már család se nagyon köt Szabolcsba – feleségétől már elvált, gyerekei pedig szintén eljöttek már otthonról. Fia most épp vele él a munkásszállón, együtt dolgoznak az említett raktárépületben.

A lakásban Zoltánon és fián kívül négy másik ember él, de összesen nyolc ember férne el, és Zoltán szerint hamarosan jönnek is majd: a cégnek folyamatosan szüksége van új munkaerőre, miközben elég gyakran küldik is el a szerintük nem megfelelően dolgozókat. “Ha két napja jönnek ide, még találkoztak volna két fiúval, akik itt könyörögtek, hogy ne tegyék ki őket. Komolyan mondom, megszakadt értük a szívem” – meséli Zoltán, aki pontosan tudja, mennyire szerettek volna megkapaszkodni valahogy a főváros környékén ezek a vidéki srácok.

“Ezek az emberek végigdolgozzák az életüket. Láthattad azt a fiatal hölgyet is, mennyire megerősödött a sok fizikai munkában” – utal Zoltán egy lányra, akit nem sokkal korábban láttunk a ház előtt. Zoltánék három műszakban dolgoznak, munkába pedig azzal a leselejtezett iskolabusszal mennek, amit a ház előtt láttunk. Zoltán a munkáscsapat sofőrje. Ő minden nap, még hétvégente is dolgozik, hogy előbb-utóbb saját albérletbe költözhessen valahol a környéken.

Első saját otthon a homoki dűlőkön

A Budapestről kiköltözők és a vidékről a munkalehetőségekkel kecsegtető közép-magyarországi régióba érkező munkások mellett olyan fiatal családosokkal is találkozni a pilisi dűlőkön, akik első saját otthonukat próbálják kialakítani az egykori présházakban. Az épületek lakóépületként való bejegyeztetése és a lehetőségek szerinti bővítése után egész takaros kis otthonokat lehet felhúzni a nagy telkeken, ahol a gyerekeknek ráadásul álom lehet a gyerekkor.

Éppen 9 hónapos kisfiával találunk otthon egy fiatal, mindössze 23 éves családanyát, aki szívesen megmutatja nekünk épülő otthonukat. Kétmillió forintért vásárolták spórolt pénzükből az egy szoba-konyhás épületet, de ott jártunkkor már állnak a fa tartógerendák, amik a könnyű szerkezetes új lakrészt tartják majd. Enikő büszkén mutatja hol lesz a két gyerekszoba helye.

“Én tősgyökeres pilisi vagyok, és persze nem itt a külterületen szerettünk volna házat venni, de a városban most már a rossz állapotú, romos házak is ennek a többszöröséért kelnek el. Az édesanyámék háza mellett álló házat szerettük volna megvenni, ami nem volt jobb állapotban, mint a mostani, mégis 6 milliót kértek érte. A hiteltől tartunk, ennyit meg nem tudtunk volna összerakni” – magyarázza.

A fiatal családanya ennek ellenére úgy látja, a város szélén, a külterületen is ki tudnak majd alakítani maguknak egy olyan komfortos életteret, ahol öröm lesz majd a gyerekeiknek felnőni.

Akik nem szeretnének már családos életük elején eladósodni, az olcsón elérhető külterületi ingatlanokat vásárolják meg és bővítik kényelmessé, ahogyan az az anyuka is, akivel Pilisen találkoztunk.

Problémát jelent a városnak

A pilisi városvezetést is megkerestük, hogy megkérdezzük, hogy viszonyulnak a külterület egyre gyorsabb benépesüléséhez, megkeresésünkre azonban cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz. Simó Gáborné Hajnal Csilla, a város polgármestere a Magyar Nemzetnek két éve azt nyilatkozta, hogy nagy problémát jelent a településnek a külterületen élő 2-3 ezer ember, és ők is látják, hogy a kiköltözők száma egyre csak növekszik.

Az interjú készültekor már meg sem engedte a város, hogy a lakók bejelentkezzenek a dűlőkön álló házakba, mert azok “mezőgazdasági művelés alatti, zártkertes besorolásban vannak”. Azt mondta, volt idő, amikor a bejelentkezést engedélyezték, de “akkor meg annyian jöttek, hogy az ijesztő volt”.

A dűlőkön élők pedig próbálják kiharcolni az önkormányzatnál, hogy a külterületi körülmények javuljanak. Nagyon szeretnék például, ha az esős időben sártengerré változó homokos utakat az önkormányzat egyszer leaszfaltozná, de anélkül, hogy cserébe bármiről – mondjuk a csatornázásról – le kelljen mondaniuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: