prcikk: Futurisztikus öltözőt kaptak a soproni kosarasok | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Futurisztikus öltözőt kaptak a soproni kosarasok

A képek alapján újraértékelitek majd minden elképzeléseteket a sportolói öltözőkről.
Forrás: Stilblog, Fotók: Line & Round - szmo.hu
2019. február 17.



A Stilblog bloggerei dizájn-megszállottként szinte minden szabadidejüket blogok, magazinok, tematikus kiadványok böngészésével töltik. Foglalkoztatja őket a dizájn társadalmi szerepe, a fenntarthatóság és a design kapcsolata, az emocionális irányzatok és az értékmegőrző törekvések.

Figyelmük az elmúlt évek során egyre inkább a hazai tervezők és munkáik felé irányult, igyekeznek hát minél több hazai vonatkozású tartalomról, eseményről és értékről beszámolni.

"Meggyőződésünk, hogy jól működő, hasznos és elérhető tárgyak által tudunk csak hitelesen beszélni designról, általánosságban" - írják a blogon."

Bella Gábor és Hevesi Annabella nemrégiben alakult belsőépítészeti tervezőirodájának új projektjét mutatjuk be, amely egészen izgalmas, jövőbe tekintő megközelítéssel fogalmaz újra mindent, amit a versenysporthoz kapcsolódó belső terek megjelenéséről korábban gondoltunk. Annabella az I O – Line and Round stúdió létrejöttéről és a Sopron Basket női öltözőkomplexumának megtervezéséről mesélt.

Hogy ismerkedtetek meg tervezőtársaddal, Bella Gáborral és hogyan született meg az első közös projektetek?

– Valamivel több, mint két évvel ezelőtt kezdtünk el együtt dolgozni egy szabadulós játékokat tervező-kivitelező és működtető cégnél. A több hónapos közös munka során kiderült, hogy nagyon jól hatunk egymásra. Hasonlóan gondolkodunk, a különbözőségeink pedig egymást erősítik. Mind a ketten rettenetesen elhivatottak vagyunk, és képesek vagyunk órákig tartó – egészséges és inspiráló – vitákban kicsontozni egy adott kérdést, hogy a döntés, amit végül meghozunk, kifogástalan legyen.

Talán emiatt döntött úgy Gábor, hogy tervezőtársként jelöl meg engem, amikor felkérték a Sopron Basket női öltözőkomplexumának belsőépítészeti feladatára. Gábornak több évtizedes tapasztalata van a szakmában, eredendően soproni és korábban dolgozott már a klubnak. Szerencsénkre a terveink még a megvalósulás előtt pozitív visszajelzéseket kaptak, így jutottunk további megbízásokhoz, ez pedig felvetette egy saját brand létrehozását, az IO-t.

A Sopron Basket vezetősége úgynevezett “amerikai típusú” öltözőt szeretett volna. Mit jelent ez és hogyan fordítottátok le a belsőépítészet nyelvére?

– A megbízó úgy tekintett a befektetésre, mint egyfajta „presztízsberuházásra”. Ez lényegében azt jelenti, hogy az öltözőnek kellően impozánsnak kellett lennie ahhoz, hogy a csapat tagjait motiválja, illetve, hogy a külföldről szerződtetett játékosok számára is ez egy hozzáadott érték legyen az egyéb feltételek mellett. Tulajdonképpen azt szerették volna, hogy a legjobbak munkahelye és második otthona egy hozzájuk méltó hely legyen. Ezzel kapcsolatban hangzott el az „amerikai típusú” öltöző kifejezés. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy a tér nagyon erősen épít a csapatidentitásra, megjelenik a csapat címere, a színei és bármi, ami ehhez a versenysportolói szimbólumrendszerhez vagy tárgykultúrához kapcsolódik. Attól azonban a kezdetektől fogva elhatárolódtunk, hogy a régi GYSEV színei nagyon agresszívan jelen legyenek a térben, ezért megpróbáltuk leredukálni őket a fényekre és kárpitokra.

Milyen helyiségekből áll a komplexum?

– A kb. 150 nm-es tervezési terület egy 400 nm-es összefüggő földszinti és ablaktalan raktártérből került leválasztásra a Novomatic Arénában. Ezen belül két helyiség-csoport alakult ki: egy sajtótájékoztató- és oktatóhelyiség a nyilvánosság és az utánpótlás számára, illetve a csapattagok privát öltözője. Ez utóbbi egy előtérből, az öltözőhelyiségből és egy vizesblokkból áll.

Az előtér egyfajta edzői váróként is funkcionál, kiegészülve egy kifejezetten nekik fenntartott mosdóval, illetve egy teakonyhával, amit megpróbáltunk használaton kívül elrejteni. Ez azért is volt fontos, mert az előtér alkalmas arra is, hogy a játékosok exkluzív interjút adjanak – a falfülke előtt, ahova mindig a legutóbb nyert kupát helyezik.

Mi volt a tervezés kiindulópontja, milyen szempontokat fogalmaztatok meg és vittetek végig?

– Amikor stilisztikailag próbáltuk meghatározni azt a világot, amit a játékosok köré elképzeltünk, leginkább három erőteljes irány hatott ránk: az egyik a letisztult funkcionalizmus. A sportolói precizitást és egy ideális munkakörnyezetet leginkább egy szervezett, rendezett tér jellemez. A beépített bútorok, ahogy szervesülnek az épületszerkezeti elemekkel, azt az érzetet keltik, hogy minden a helyén van, minden ide lett kitalálva – és úgy és azért, hogy megfeleljen pontosan ezeknek az igényeknek. A hangsúlyos fehér felületek ehhez a letisztultsághoz asszisztálnak, és egyúttal kifejezik a szó szoros értelmében vett tisztaságot, ami szemben áll a „rossz öltöző” archetípusával – ami kicsi, büdös és koszos. Emellett némileg kompenzálja az építészeti adottságokat – a természetes fény hiányát és az alacsony belmagasságot.

A másik erőteljes irány az öltöző jövőbe mutató megfogalmazása, ami lehetőséget teremt a nemzetközi versenyképességre, és arra a reprezentativitásra, amit a megbízó megfogalmazott. A „luxus” ebben az esetben a technológiai határok feszegetését jelenti – a zuhanyzóban használt glettbeton felületekkel, illetve olyan műszaki megoldásokkal, ami szinte minden egyedi bútort jellemez.

Ide tartozik a sajtószobában a fallal teljesen azonos síkba süllyesztett perem nélküli lámpa, vagy a „kommunikációs fal”, ami tulajdonképpen egy mágneses whiteboard, egy világító kosárlabdapályával, ami lehetővé teszi a stratégiai megbeszéléseket, vagy a konyhabútor és a WC ajtók, ahol egy nagyon különleges anyagot munkáltunk meg és ez tette lehetővé a formai játékot. Ez a kockázatvállalás, határfeszegetés és kísérletezés a részünkről a tervezés folyamatát részben a termékfejlesztéshez tette hasonlóvá. A végeredményben viszont talán nem nehéz felfedezni a párhuzamot egy űrhajóval, vagy más hasonló futurisztikus képződménnyel.

A harmadik irány, amit vizsgáltunk, hogy tulajdonképpen mit jelent egy női kosárlabdacsapat tagjának lenni. Ehhez kapcsolódik egyfajta szakralitás, ami a versenysportolói szférát övezi, illetve ide tartozik a játékosság, ami a formai megoldásokon túl bizonyos funkciókban is visszaköszön. Például a játékosok rendszeresen kapnak csokit a szurkolóktól, de mivel élsportolók, nem eszik meg azonnal, hanem a közösbe rakják nehezebb napokra. Erre volt az a válaszunk, hogy a konyhabútorra került egy „csokibedobó nyílás”, ahonnan zsákbamacska-szerűen vehetik ki a csokikat. A végső formák finom, feminin jellege is tudatos döntés eredménye, amivel a terek keménységét próbáltuk feloldani.

Hogyan tudtátok lefordítani a belsőépítészet nyelvére a szövetség életében kulcsfontosságú csapatdinamika jelenségét?

– A csapat dinamikájának leginkább az öltözőbútorok megtervezésénél volt jelentősége. Az, hogy mindenkinek van egy bizonyos szinten lehatárolt, személyre szóló kis „oltára”, amit mágnesekkel, fotókkal, kabalákkal személyre szabhat, a csapattagok szuverenitását tükrözi. Az, hogy egy íven vannak demokratikusan elrendezve, azt jelképezi, hogy ők mind egy csapat egyenrangú, nélkülözhetetlen elemei. És mivel az elrendezés egyúttal centralizált is, kifejezi, hogy a fókuszban egy közös cél áll, amit a csapat identitása, a játék és az edző jelent.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: