SZEMPONT
A Rovatból

"Mindent felmondtunk úgy, hogy itt még nem volt semmi" – három haza, öt gyermek, ez egy európai nő története

Joli 16 éves felvidéki gimnazista volt, amikor megismerkedtünk. Ma ötgyermekes családanya, aki Európa „fővárosában” él. Nem mindennapi élettörténetét most megosztja a szmo.hu olvasóival.


Egy, a Pink Floyd-ról szóló írásomra írt levele volt a kezdet, aztán hónapokon át írtunk egymásnak mindenről, ami az eszünkbe jutott. Aztán Joli egy szép napon meghívott hozzájuk Vágsellyére. Felejthetetlen napokat töltöttem családjukkal, átmentünk Galántára, megismerkedtem a helyi magyar közösség vezetőivel, köztük a gimnázium igazgatójával is. Joli lelkes útikalauzom volt. Aztán, miután áttelepült Magyarországra, hosszú évekig nem tudtunk egymásról. Néhány éve a Facebookon találkoztunk újra. Az elmúlt hetekben már rendszeresen Strasbourgból jelentkezett.

-A Felvidékről, Vágsellyéről jöttél, Galántán jártál gimnáziumba. Hogyan éltetek ott, mikor és miért döntöttél az áttelepülés mellett?

-Egyszerűen így alakult. Nem terveztem, nem is gondoltam, hogy „áttelepülök”. Amikor 1993-ban leérettségiztem a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban (azóta Galántai Kodály Zoltán Gimnázium), akkor Pozsonyba és Budapestre jelentkeztem felsőoktatási intézménybe. Pozsonyba nem vettek föl, Budapestre igen. Oda jártam egy előkészítő évet, onnan Pécsre jelentkeztem egyetemre, a Janus Pannoniusra (azóta azt sem így hívják), és oda is fölvettek.

Így történt, hogy végül is pontosan a 18. születésnapomon jöttem el otthonról (mert szeptember 1-i vagyok, és abban az évben vasárnapra esett, akkor költöztem be a kollégiumba), és többet vissza sem mentem.

Furcsa, mert innen számolva már kevesebb az, amennyit Szlovákiában, ezen belül Vágsellyén és Galántán töltöttem, mint amennyit nem, de nem tudatosan terveztem így, és nem is éreztem áttelepülésnek, akkoriban azt gondoltam, hogy most oda megyek tanulni, aztán majd meglátjuk…

Ez egyébként azután is mindig így volt, ahogy most is, most itt lakunk, most amott, aztán majd meglátjuk, meddig, és hogy utána hova kerülünk…

Vágsellyén jó életünk volt. A szüleim és a nővérem máig ott vannak, alapvetően vegyes a környezet, de az iskoláink magyarok, én csak óvodába jártam szlovákba, mert az nem volt akkoriban magyar nyelvű Sellyén, de a nővérem kislánya azt az általános iskolát járta ki, amelyiket mi, és most már ott gimnazista, ahova mi is jártunk!

-Milyennek láttad a rendszerváltás utáni Magyarországot?

-Amikor 18 évesen Budapestre érkeztem, az már önmagában újdonság volt nekem, és nyilván jobban érdekelt ebben a korban a saját önállóságom, ami akkor kezdődött el. És mivel az azelőtti Magyarországot nem ismertem – jártam itt, persze, rokoni látogatások alkalmával egyszer-egyszer – de életvitelszerűen nem éltem soha. Abból a szlovákiai kisvárosból, ahol születtem, és ahol felnőttem, hirtelen Budapestre kerülni rendszerváltás nélkül is váltás! Akkoriban volt a Vígszínház a Nyugati Pályaudvar melletti sátorban, épp akkor ment a Heilbronni Katica Kaszás Attilával (aki ráadásul nekem földim volt), Kerekes Évával és Tábori Nórával, na, ez maradt meg erősen bennem, meg a Szkénében a Mester és Margarita… Arra is emlékszem, a vele járó érzéssel együtt, hogy szinte naponta jártam a Várba, a Széchenyi Könyvtárba.

A Budaörsi úton laktunk mi, határon túli magyarok, mindannyian: vajdaságiak, erdélyiek, kárpátaljaiak és felvidékiek.

Együtt tanultunk, együtt készültünk az egyetemi felvételire. Délutánonként és hétvégente a Széchenyi Könyvtárban ültünk, máig ezek az emlékek törnek föl bennem, valahányszor fölmegyek a Várnegyedbe. A rendszerváltáskor én elsős gimnazista voltam, mire az érettségiig értem, és Magyarországra kerültem, mondhatni, hogy „hozzá voltunk szokva” a rendszerváltáshoz. Legalábbis akkor már nem az érdekelt akutan, a pécsi egyetemi éveim alatt pláne nem…

-Milyen emlékeket őrzöl Pécsről?

-Nagyon jókat. Akkor még nem volt a Zsolnay-negyed, a Tudásközpont, szóval a régi Pécs volt, de úgy is szerettük. Az egyetemi éveim végére már megszületett az első két gyerekem, úgyhogy ott is volt egy hirtelen éles váltás, vagy inkább egy észrevétlen átmenet az egyetemistából a családosba… Mindenesetre olyan hirtelen hagytam ott a várost, és végül már csak vizsgázni és záróvizsgázni mentem vissza, hogy a diplomáimat mindig postán küldték utánam. A negyedik évfolyam végén kértem egy év halasztást, mert elmentem egy évre Németországba. Szerettem volna megtanulni németül, s ennek jobb módját nem találtam. Frankfurt mellett egy kis faluban voltam au-pair, de lényegében egy héttagú háztartást vezettem, ami a későbbiekre nézve nagyon hasznos volt, de ezt akkor még persze nem tudtam. Amikor egy évvel később visszajöttem, elvégeztem az ötödik évet, és a nyári szünet végén már nem Pécsre mentem vissza, hanem akkor költöztem először Strasbourgba, ahol férjhez mentem, és a következő tavasszal megszületett az első gyerekem. De ő már Budapesten, az első budapesti lakásunkban…

-Családi körülményeid különlegesek: férjed francia állampolgár, öt gyermeketek van. Ráadásul az otthonszülés híve vagy.

-Amikor visszajöttem Németországból Pécsre, abban az évben a későbbi férjem, Thierry, Erasmus ösztöndíjjal szintén Pécsre jött tanulni a klasszika-filológia tanszékre. A kollégiumban a szomszéd szobában lakott… Az ösztöndíja lejártával (és az én ötödévem végén) már együtt mentünk vissza Strasbourgba, egy régi nagypolgári ház aprócska, tetőtéri cselédszobájában laktunk a zsidó negyedben, a zsinagógától két saroknyira (ahogy most is, csak most a másik irányban). Több ilyen cselédszoba volt a folyosón, mellettünk egy portugál lány volt, arrébb egy német fiú, a folyosó végén egy közös mosdó, szóval a kollégista feeling azért megmaradt. Pláne, hogy egész nap az egyetemi könyvtárban ültünk (a Széchenyi Könyvtárához hasonló impozáns épület), és az egyetemi menzán ettünk minden délben este, hétvégén és ünnepnap is (mert konyhánk nem volt, a folyosón sem, és Franciaországban az egyetemi étkeztetés borzasztó jól működik).

És még mindig tanévekben számoltunk ebben az időben, hiszen a férjem is épp diplomázott a saját strasbourgi egyetemén, és én is a pécsin. Szóval szeptembertől-január elejéig Strasbourg, januárban pedig Budapestre költöztünk, éppen azért, mert én otthon akartam szülni. Ez akkoriban törvény szerint szabályozatlan, mondhatni földalatti mozgalomként működött, de nem volt tilos! Így született az első gyerekünk 2000 májusában Budapesten. Első négy gyerekemet otthon szültem meg. Mindegyik történetét megírtam http://tortenetek.szules.hu/711-nap-kuzdes-onmagammal-simon). Ez az első, sorban utána következik mind, Máté, Bendi és Eliza világra jötte. A legkisebb, Sarolt kórházba született, hosszú kálváriájának története W. Ungvári Renáta Zsebibabák könyve című kötetében jelent meg.

Férjem Orléans-ban született, a rokonság nagy része most is azon a környéken él, csak az ő szülei jöttek Strasbourgba dolgozni. A férjem akkor volt 11 éves.

A gyerekeink is mind francia állampolgárok, még akkor is, ha mindannyian Magyarországon születtek. Mivel én szlovák állampolgár vagyok, és a házasságom révén az első gyerekünk születése után mindjárt kaptam francia állampolgárságot is.

Magyart sosem kértem, a gyerekek hiába születnek Budapesten, a szülők állampolgárságát kapják. Mi csak a franciát kértük nekik, a szlovákot nem. Ez csak azért lényeges, mert ilyenformán tulajdonképpen amíg Magyarországon éltünk, addig éltünk „külföldön” mindannyian, és most jöttünk „haza.” Ez papírforma szerint még rám is így érvényes, nem csak a többiekre, még akkor is, ha én magyar vagyok…

-Többlakiak vagytok, jelenleg Strasbourgban éltek, gyermekeitek itt járnak iskolába, óvodába. Miben más és miben hasonló a kinti élet?

Az első két gyerekünk idejében még évente költöztünk ide-oda, mert akkor még mindketten egyetemisták voltunk, ezért egyszer ide, másszor oda mentünk, hogy egyikünk vagy másikunk tudjon könnyebben diplomázni. Amikor esedékes volt közben egy szülés is, mindig Magyarország felé vettük az irányt. A rövid távú strasbourgi cselédlakás után egy fél évet Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky úton laktunk, ott született Simon. Nyáron visszavonatoztunk Strasbourgba, akkor már egy szép kis óvárosi lakásba, Simon itt tanult meg járni, míg a férjem befejezte a tanulmányait. A nyár végén megint Budapestre költöztünk, mert novemberre várható volt a következő szülés, és közben én is elkészültem a diplomadolgozatommal. A Hajós utcában, a volt Balettintézet mellett született a második fiunk, Máté, tavasszal záróvizsgáztam és a nyáron megint csomagoltunk. Egy harmadik lakást béreltünk ismét Strasbourgban, akkor már a férjem kötelező tanítási gyakorlatát kezdte. Már épp nem terveztük a visszaköltözést, de tavasszal (egészen váratlanul) kapott egy ajánlatot a Veszprémi Egyetem Francia Tanszékének vezetőjétől egy lektori állásra. Élt a lehetőséggel, így kerültünk a nyár végén ismét Magyarországra. A két gyerek Veszprémben került először intézménybe, a nagyobb óvodába, a kisebb bölcsődébe, mert én is kaptam állást az Egyetem Nyelvtudományi Tanszékén. Nehéz időszak volt – a családi életünk szempontjából -, de nagyon jó is. Remek társaságba kerültem! De tavasszal férjem megint kapott egy ajánlatot - ismét váratlanul! – a Budapesti Francia Intézettől, így kerültünk a nyár végén megint Budapestre, egy harmadik budapesti lakásba.

Ezzel kezdődött az a 15 év, aminek most, ezzel a költözéssel lett vége. A másik három gyerekünk tehát már nem csak itt született, de mindezidáig csak Magyarországon élt, és az iskoláit eddig (szinte) mind az öt itt végezte.

Azért „szinte”, mert Simon egy évvel előttünk, nélkülünk költözött vissza, 17 éves korában. Strasbourgban érettségizett a múlt tanévben, levelezőn, önállóan, és kezdte el konzervatóriumi színházi és zenei tanulmányait.

A másik négynek ellenben nagy váltás volt ez a szeptember. Augusztus utolsó hetében érkeztünk, és bár kétnyelvűen nőttek föl, mind tudnak franciául, a legkisebbet leszámítva (aki még csak óvodás) olvasni is, azért eddig magyar tannyelvű iskolába jártak és csak látogatóban voltak Franciaországban egyszer-kétszer évente. A 16 éves második fiam, Máté a Budapesti Francia Iskolába járt már, de azért ez a gimnázium egészen más... Az egyetlen dolog, amit mindig tudatosan terveztünk, hogy a gyerekeink magyar intézménybe járjanak óvodába és az általános iskola alsó tagozatába, és ötödik osztálytól menjenek át a francia iskolába, ha még Magyarországon élünk. Az első kettővel így volt, a másik hárommal meg már nem került sor arra a váltásra, helyette jött ez a nagyobb váltás.

-Nem kis elszántság kellett a mostani lépéshez.

Ezt sem terveztük nagyon előre, csak annak lett hova tovább egyre több jele, hogy Magyarországon lenni nem nagyon jó már nekünk. Ez tulajdonképpen egy régóta tartó folyamat volt, csak közben mindig történt valami, ami eltelte róla a figyelmet. Most meg már nem. A korábbi jövés-menéshez képest egy ideje jól lehorgonyoztunk, és úgy látszik, ez nem tett jót, legalábbis nekünk mintha kellene a sűrűbb váltás. És csak vettünk egy nagy levegőt, és tettünk egy nagy lépést a bizonytalanba.

Mert bár lényegében „hazajöttünk” 15 év után, s ez nem csak a férjemre érvényes teljesen, de részben miránk, többiekre is, azért itt most mindent a nulláról kell kezdeni.

Elsősorban állást kell találnunk, ami még nincs, hiszen alig egy hónapja vagyunk itt. Leginkább ebben más az itteni és az otthagyott életünk: ott megvolt az anyagi biztonság, itt most gondoskodnunk kell a megélhetésünkről, nem úgy jöttünk el, hogy állást váltottunk, vagy legalább az egyikünk. Mindent felmondtunk úgy, hogy itt még nem volt semmi.

Egyébként pedig minden másban is más, Budapest egy nagyváros, Strasbourg kisváros, még akkor is, ha innen a villamos simán átvisz Németországba. Itt gyalog is és főleg biciklivel tényleg mindenhova el lehet jutni. És egy kisvárosban eleve más a lépték, ez érezhető. Persze, nyilvánvalóan most leginkább az „új seprű jól seper”-effektus érvényesül, és önmagában a változástól, az újdonság erejétől minden jobbnak tűnik, de itt tényleg elbiciklizhet a 10 éves egyedül a nagyszülőkhöz (akik nem laknak a kerületben), tényleg kulccsal járhat iskolába és haza, leszaladhat a 8 éves is a boltba, a pékségbe baguette-ért és így tovább. Nyilván valamennyire elég lett volna ehhez az életmódváltáshoz beköltözni Budapest belvárosába, akár ott is működhet ezekből jó pár dolog. De nekünk most már az nem lett volna elég, létfontosságú volt ennyi év után visszajönni a férjem hazájába, neki, a saját közegébe. Budapesten a természet közelében éltünk, a zöldben, szó szerint a vadállatok között (róka, vaddisznó, őz, mókus mindennapost volt), szóval tényleg jó levegőn, az erdő mellett, azt meg azért szerettük, és amíg volt, azt élveztük. Mindezért cserébe mindenért autóba kellett ülni, a gyerekeket mindig mindenhova szállítgatni, amit egy idő után számomra nem kompenzált a természetközeliség. Most a városban élünk, és mindenki sokkal önállóbb… Hát, valamit valamiért. Tulajdonképpen jó, hogy mindig, amikor változnak a családunk igényei, szabadon válthatunk.

-Most még a belerázódás szakaszában vagytok.

-A lakásban még mindenfelé kartondobozokba lehet botlani, a villanykörték csillár nélkül lógnak mindenütt a mennyezetről, nincs még sütő, sem kanapé, és még sorolhatnánk. Az iskola persze elkezdődött ugyanúgy, a gyerekek már tapossák a mókuskereket, de elég más ez a mókuskerék, mint a magyar volt. Itt fél 9-re járnak iskolába, a gimnazista előfordul, hogy csak 10-re, vagy csak délután 3-ra megy iskolába! Ellenben maradhat akár este 6-ig. A kicsik délben hazajönnek ebédelni, és 2-re mennek vissza, még egy rövid délutáni „műszakra”, háromnegyed 4-ig. Persze, csak ha a szülő megteheti, és mi most megtehetjük, hiszen egyelőre mindketten itthon vagyunk. Kifejezetten jót tesz a családnak, hogy mindenki összejön a nap közepén és együtt ebédel. Kár, hogy hosszú távon ez nyilván nem működtethető, bár meglepően sok gyerek jár így haza, kevesebben maradnak bent az ügyeleten, de nyilván ezek közül is csak az egyik szülő van otthon, kinél az anya, kinél az apa…

Budapesten ének-zenei általános iskolába jártak, ehhez én ragaszkodtam mindig, hogy a zene nyelvét ugyanúgy az iskolában tanulják meg, egyszerre az írás-olvasás-számolással, mert az a saját szomorú tapasztalatom, hogy később már nem olyan könnyű.

Ez az egy aggasztott is, hogy itt majd hogyan folytatják a zenei tanulmányokat, mert az köztudott, hogy Magyarországon a zenei nevelés gyakorlatilag bárki számára elérhető, itt meg egy szűk réteg kiváltsága. Nem mindenki engedheti meg magának. De mivel Simon megelőzött minket egy évvel, ő már kijárta előttünk az utat. Úgyhogy a kicsik is felvételiztek a Konzervatóriumba, és fel is vették őket, hála remek előképzettségüknek, amit az előző iskolájukban az ének- és zenetanáraiktól kaptak. Így hát erről sem kellett lemondanunk, és ösztöndíjjal kerültek be.

-Mit jelent számotokra európainak lenni?

-Nekünk sehol nincs vagyonunk, ingatlanunk, sem Magyarországon, sem Szlovákiában, sem Franciaországban. Ez nyilván megkönnyíti a helyzetet: mindig ott vagyunk épp otthon, ahol vagyunk, s amit magunk mögött hagyunk, oda nincs soha visszatérés.

Az az otthonunk, ahol a családunk együtt van, ugyanakkor mindig van egy ideiglenesség-érzés is benne.

Nem kötődünk különösebben az adott helyhez, ellenben kötődünk az emberekhez. Szlovákiához engem már csak a családom köt, Magyarországhoz a rengeteg barátom, Franciaországhoz a férjem és félfrancia gyerekeim…

Az ő jövőjükből majd kiderül, mit jelent európainak lenni. Saját magunk számára is sok kérdést fölvet a helyzet: ők vajon hol fognak élni? Hol fognak letelepedni? Letelepednek-e egyáltalán, amikor még a szüleik sem tették meg, és tőlük nem ezt látták gyerekkorukban, hanem az ideiglenességet? És mi? Hiszen egyszer nekünk is választanunk kell majd egy „utolsó helyet”, ahonnan már tényleg nem költözünk tovább? Melyik országban lesz az? Melyikünk mond le a magáéról? És egyáltalán mikor lesz az? Egyelőre ijesztőbb számomra ennek gondolata (hogy egyszer majd beköltözöm oda, ahol már tudni fogom, hogy ez az utolsó, itt fogok meghalni – amit ugye sosem lehet tudni, bárhogyan is), mint az, hogy amikor úgy érzem(vagy ha úgy alakul), menni kell tovább, bármikor mehetek. Nem tudom, ez volna-e az európaiság, vagy ez egyszerűen jellemkérdés (és mázli, hogy mi Thierryvel ebben egyformák vagyunk), talán inkább az utóbbi. Ugyanilyen kérdés, hogy a gyerekeink felnőtt korukban melyik nyelvüket fogják használni a saját gyerekeikkel? Mi itthon egyformán használjuk mindkettőt, én sosem váltottam franciára, Thierry sosem váltott magyarra, és ez nem csak a gyerekekkel van így, hanem kettőnk közt is: én magyarul beszélek hozzá, ő franciául válaszol. Sokaknak furcsa, nekünk ez a természetes. Hiszen egészen hiteles csak a saját nyelvemen vagyok, azon pontosan azt mondom, amit akarok, nem azt, amit egy tanult nyelven csak sikerül… A másik meg pontosan érti, de szintén a saját nyelvén könnyedén, és pontosan azt mondja, amit szeretne, nem azt, ami sikerül, bármennyire jól beszél azon a tanult nyelven… De ha a gyerekeink társa egy harmadik nyelvet hoz a kapcsolatba, akkor melyikről mondanak majd le a meglévő kettő közül? És így tovább… Érdekes, izgalmas, még nekünk is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Róna Dániel: Hiába vezet a TISZA, a Fidesznek van egy fegyvere, amiben verhetetlennek tűnik
A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint a közvélemény-kutatások csalókák lehetnek, a választás napján ugyanis a Fidesz beveti a gépezetét. Mozgósítás, nyomásgyakorlás, szavazatvásárlás: szerinte ez dönthet a végén.
Marton Máté - szmo.hu
2026. február 27.



A politikusok részéről a bocsánatkérés egy szükséges rossz, amit akkor tesznek meg, ha úgy érzik, muszáj – mondta Róna Dániel a Telex 2026 című műsorában. A 21 Kutatóközpont igazgatója szerint az utóbbi időszakban azért szaporodtak meg az ilyen esetek, mert a Fidesznek lett egy potens kihívója.

Míg korábban, ellenfél nélkül a politikusok megúsztak olyan ügyeket, amiket nem kellett volna, a megváltozott helyzetben már kénytelenek reagálni. Ebben közrejátszik az is, hogy az elemző szerint ma már kevés szavazó él teljes információs buborékban, a legtöbben valamilyen mértékben fogyasztanak ellenoldali híreket is.

„Talán a közhiedelemmel ellentétben azért a legtöbb magyar választó nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben, de valamilyen mértékben olvassa az ellenoldali hírcsatornákat is” – fogalmazott. A teljes elzártságban élők arányát a választók egytizedére, maximum egyötödére becsülte. Olyan botrányt ugyanakkor nem tudott említeni, amiről egy fideszes és egy tiszás szavazó ugyanazt gondolná. Még Novák Katalin lemondása esetében sem, akiről bár a fideszesek egy része is elítélően beszélt, a megítélése a két táborban a mai napig eltérő.

A gödi akkumulátorgyárral kapcsolatos legújabb, Magyar Péter által bemutatott videóban elhangzott állításokról Róna Dániel azt mondta, ha igaz, amit a nyilatkozó férfi állított a veszélyes anyagok elszállításáról a hatósági ellenőrzések elől, az egy nagyon nagy botrány.

„Tehát ez egy erkölcsileg nagyon súlyos ügy. Nyilván minden választó maga ítéli meg, hogy a saját erkölcsi mércéje szerint mennyire súlyos, de ennek az ellenőrzésnek nyilván csak úgy van értelme, hogyha nem tudnak róla előre. Különben nem ellenőrzés” – jelentette ki. Szerinte az ügy azért tudott most ekkorát robbanni, mert olyan új információk kerültek nyilvánosságra, amelyek egyben mutatták be a teljes történetet. Az alapállítássá az vált, hogy „a kormánynak az emberek egészségének védelménél fontosabb volt a gyár által termelt profit és termelés”, és ezt a kormány eddig nem tudta meggyőzően cáfolni.

Bár egy friss mérés szerint a többség hallott az ügyről és ártalmasnak tartja a Fideszre nézve, az igazi kérdés Róna szerint az, hogy a párt nélküli szavazók miről beszélgetnek otthon: a háborúról, Göd-ről vagy Brüsszelről. „A kampányban az igazi kérdés az, hogy ki uralja a napirendet, hogy milyen téma van a vacsoraasztalnál.”

A Szőlő utcai gyermekotthonban történtekkel kapcsolatban úgy vélte, az biztosan ártalmas volt a kormánypártnak. A kormány az intézmény bezárásával megpróbálta a cselekvőképesség látszatát fenntartani, de az elemző szerint ez nem jelenti azt, hogy a választók megoldottnak tekintenék az ügyet. A botrány azért volt különösen fájdalmas a Fidesznek, mert a gyermekvédelem a kormány egyik zászlóshajója volt. A kormány kezdeti kommunikációja, miszerint fiatalkorú bűnözőkről van szó, sikertelen volt. „A társadalom elsöprő többsége nem fogadta el ezt az érvelést, nem gondolja úgy, hogy akkor megérdemlik, csak azért, mert ők bűnözők” – mondta Róna, hozzátéve, hogy egy mérésük szerint a teljes társadalom egyharmada ezt az ügyet tartotta a hónap legfontosabb eseményének.

A Magyar Péter elleni kormányzati támadások hatástalanságát azzal magyarázta, hogy a Fidesz folyamatosan váltogatja az üzeneteket. „Azt, hogy gyakorlatilag minden nap mással támadják, az szerintem a hatásosságát nagyon komolyan rombolja” – állította, hozzátéve, hogy korábban egy-egy karaktergyilkosságot hónapokig, évekig ugyanazzal az üzenettel vittek végig.

A sok, egymásnak is ellentmondó vád (Brüsszel ügynöke, tőzsdespekuláns, rossz magánélet) szerinte nem jut el a politikát kevésbé követőkhöz. A leginkább veszélyes vádnak azt tartotta, hogy Magyar Péter adót emelne, mert ez közvetlenül érinti az embereket, de szerinte a Fidesz kapkodó kampányát jelzi, hogy erről is viszonylag hamar leálltak.

A korábbi botrányok kapcsán, mint a Borkai-ügy, kiemelte a katarzis és a politikus által mutatott kép és a valóság közötti ellentmondás fontosságát.

„Ugye ott volt egy olimpiai bajnok, családapa, mintaférj, keresztény, konzervatív politikus, és ehhez képest, amit utána láttunk Borkairól, hát az ég és föld” – fogalmazott. Szerinte a Magyar Péter elleni magánéleti támadások azért sem működnek, mert ő sosem a mintaférj szerepében kért bizalmat.

Novák Katalin bukásával kapcsolatban felvetette, hogy a köztársasági elnök talán túlságosan önjáró volt, és Orbán Viktor azért engedhette el a kezét, „mert annyira nem akarta, hogy maradjon”. Ezzel szemben a miniszterelnökhöz legközelebb álló politikusok, mint Szijjártó Péter vagy Lázár János, Róna szerint jelenleg nem beáldozhatók.

Az Orbán Viktort érintő ügyekről (luxusutak, a környezetének gazdagodása) azt mondta, nem biztos, hogy nincs érdemi hatásuk. Szerinte ezek az ügyek mélyítették az ellenszenvet azokkal szemben, akik amúgy sem kedvelték a miniszterelnököt, de amíg nem volt egységes politikai képviseletük, ennek nem volt jelentősége. A Tisza Párt megjelenése ebben hozott új helyzetet.

Lázár János botrányos kijelentései közül a cigánysággal kapcsolatos mondatait tartotta sokkal károsabbnak, mint a szlovákozást. Ennek oka, hogy „a cigányok az egyik legfontosabb szavazóbázisát alkotják a Fidesznek”. Emlékeztetett, hogy „A cigányok lakta településeken 90 vagy akár 100%-os támogatottságokat is el tudott érni a Fidesz az elmúlt időszakban.”

Szerinte Lázár és Szijjártó azért maradhatott a kampány frontvonalában, mert Novák Katalin és Varga Judit távozása után a Fidesznek nincs elég tehetséges, energikus és hatásos kommunikátora. „Ha a Fideszben sorban állnának a tehetségesebbnél tehetségesebb kommunikátorok, (...) akkor Lázár Jánost már rég hátra vonták volna, de nincs ilyen” – jelentette ki.

A Fidesz és a Tisza botránykezelése között azt a különbséget emelte ki, hogy Magyar Péter már többször is bocsánatot kért, míg Orbán Viktor ezt kínosan kerüli.

„A miniszterelnök nem kér elnézést. (...) Ebben különbözik a két politikai vezető, hogy az egyik kér elnézést, a másik nem”

– mondta.

Az elemző szerint a választás egyáltalán nem lefutott, és nem ért egyet azokkal, akik a Tisza Párt előnyét behozhatatlannak tartják. Úgy véli, a választani tudók körében mért 13 százalékpontos különbség, figyelembe véve a hibahatárt és a Fidesz strukturális, nagyjából 5 százalékpontos előnyét (választókerületi rendszer, Mi Hazánk bejutása), még megfordítható.

A legfontosabb tényezőnek azonban a logisztikát tartja. „A választás az egy logisztikai meccs és egy véleménymeccs együtt. És mindkettő nagyon fontos” – hangsúlyozta. A Fidesznek hatalmas intézményi és erőforrásbeli előnyei vannak a mozgósításban, a szavazatok „elvitelében”, amivel a Tisza Párt nem rendelkezik. Ide sorolta a szavazatvásárlási szokásokat, a közmunkásokra és önkormányzati dolgozókra gyakorolt nyomást. Bár a Tiszánál a lelkesedés megvan, Róna szerint

„aktivistából, meg lelkesedésből nincs hiány a Tiszánál, de ez a mozgósítás egy olyan dolog, ahol erőforrások döntenek, és ebben a Fidesz szerintem verhetetlennek tűnik.”

Ez az a hátrány, amit a Tiszának le kell dolgoznia, és ez jelenti a legnagyobb kihívást számukra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ranschburg Zoltán: Számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak
A miniszterelnök azt mondta, benne van az erdőben, és bár hisz a győzelemben, már kevesebb egyéni választókerületet tart nyerhetőnek. Fordíthat-e a Fidesz, miután a Medián a pártot választani tudó biztos szavazók körében 20%-os Tisza előnyt mért? Erről beszélgettünk.


Orbán Viktor szerda este arról beszélt, „benne van az erdőben”, és „már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja”. Mindezt a Medián friss számaira reagálva közölte, amiket szerinte nem lehet komolyan venni. Ebben a pártot választani tudó biztos szavazók között 20%-os előnyt mértek a Tisza javára, a teljes népességben is 11%-kal előzte meg az ellenzéki párt a Fideszt. A Nézőpont azonnal kihozta saját eredményeit, amik szerint továbbra is stabil a kormánypárt előnye. A miniszterelnök pedig közölte, a győzelemhez azokat is mozgósítani kell, akik nem mennének el szavazni, ha nem kopogtatnának be hozzájuk.

A kormányoldal reakció azt mutatják, a Fideszt is érzékenyen érinthették a választások előtt alig hat héttel mért Medián-adatok. Hann Endre és több politikai elemző is úgy látja, a választás eldőlni látszik, már ha a kormány betartja a demokratikus játékszabályokat. A kormány közben bejelentette, katonákat és rendőröket vezényelnek a magyar energetikai infrastrúra védelmére, amit ukrán támadás fenyeget. Magyar Péter válaszként figyelmeztetett, nehogy önmerényletre készüljenek. Valóban ennyire ledolgozhatatlan már a Fidesz hátránya? Fordíthat-e ezen a kormánypárt, ha még tovább fokozza a háborús veszély hangoztatását vagy jobban mozgósít? És mi a helyzet a többi párttal? Ranschburg Zoltán politikai elemzőt kérdeztük.

— Ezeket az eredményeket már a gödi botrány és hálószoba-ügy után mérték. A lejárató kampányok nem hatásosak?

— A hálószoba-ügy érdekes, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi az ügy. Valójában azon túl, hogy megjelent egy oldal, még semmi konkrétumot nem láttunk. Ebben az esetben Magyar Péter közzétett egy videót, ahol ő a saját oldaláról megmagyarázta, hogy mit láthatunk majd esetleg egy videón. De ennél többet nem tudunk, tehát ez még persze gyűrűzhet. De én úgy látom, hogy annak ellenére, hogy nagyon aktívan folyik a kampány, érdemi elmozdulások nagyon nem történtek; illetve történt elmozdulás, de csak a Tisza irányába. Tehát a Fidesznek nem sikerült megállítani a Tisza népszerűség-növekedését.

A február kulcsfontosságú volt ebből a szempontból, hiszen a hónap elején elkezdtek érkezni azok a pénzügyi juttatások, amelyekhez, én azt gondolom, hogy a Fidesz nagyon komoly reményeket fűzhetett.

Itt a fegyverpénzre gondolok, a 14. havi nyugdíj részletére és így tovább. De ennek a hatása nem látszik ezekben a Medián-számokban.

Ez mindenképp egy nagyon-nagyon komoly probléma a Fidesznek. Én most először gondolom azt, hogy itt tényleg... Nem akarom azt mondani, hogy eldőlt a választás, de most már csak valami egészen földcsuszamlásszerű dolognak kellene ahhoz történnie, hogy ez megfordulhasson.

— Mi fordíthatná meg ezt a trendet?

— Fogalmam sincs. Ha ezek a Medián-számok így stimmelnek, akkor... nem tudom. 2022-ben nem láttuk előre, hogy Oroszország le fogja rohanni Ukrajnát. Ez nyilván alapvetően megváltoztatta a kampány utolsó bő másfél hónapját. Valami hasonló, földcsuszamlásszerű esemény persze most is történhet, de a különbség akkor is óriási. Mert hogy olyasmi tud-e történni, ami alapvetően megingatja azokat, akik a Tisza Pártra voksolnának, és a Fidesz felé terelné azokat, akik jelenleg a bizonytalanok közé tartoznak, az előfordulhat, de én nem tudom, hogy minek kell történnie ehhez.

Az is igaz azonban, hogy egy számsor nem számsor.

Nem a Medián mai adataiból kell kiindulni, hanem meg kell nézni, hogy mit mért a Medián az előző hónapokban, és meg kell majd nézni azt is, hogy a többi kutatóintézetnek lesznek-e legfrissebb számai, amelyek már a február hónap eseményeit is figyelembe veszik, tehát amelyek február második felében, végén készültek, akkori adatfelvétellel. Ha ezeket megnézzük, akkor nem csak az az érdekes, hogy most hogy áll a Tisza és most hogy áll a Fidesz, hanem az látszik, hogy egy hónapok óta tartó trendről van szó, ami a Fidesz stagnálását, esetleg enyhe gyengülését és a Tisza erősödését mutatja.

Ezt a hosszú folyamatot kellene valahogy megfordítani, nem a mai állást. És ez az, ami miatt ennyire nehezen látom, hogy mi lehet az, amit még be tud vetni a Fidesz.

Főleg úgy, hogy ugye már aktívan zajlik a kampány. Tehát most már nem arról van szó, hogy Magyar Péter pörög az online térben, és mindenki rá figyel, és a Fidesz meg közben morfondírozik, hanem folyamatosan zajlik az oda-vissza küzdelem a két nagy párt között. Orbán Viktor személyesen országot jár, gyakorlatilag minden nap megszólal valahol, tele van vele az összes hírmagazin, híradó és minden egyéb hírforrás. És még így sem sikerült ezen a trenden változtatni. Szerintem ezt így, ebben a kontextusban érdemes nézni. Innen nézve mondom azt: fogalmam sincs, mi lehet az, ami még ezt meg tudná változtatni.

— Nem gyengíti Orbán Viktor a saját pozícióit azzal, hogy az országjárása gyakorlatilag titkosított, míg Magyar Péter nyilvánosan hirdeti meg, hol lép fel, akár egy nap több helyen is?

— Ami az országos nyilvánosság szintjét illeti, azt gondolom, hogy Magyar ettől láthatóbb, jobban fel lehet rá készülni. Azért nyilván Orbán Viktor szerepléseiről is kapunk híreket utólag. De az biztos, hogy Magyar Péternek a személyes elérése nagyobb.

— A mérés szerint a fideszes tábor bizonytalanabb, amit nézhetünk úgy is, mint mozgósítási tartalékot. De azt is jelentheti, hogy ha több kutatás is megerősíti ezt a trendet, hogy elérkezünk most már egy lélektani ponthoz, amikor a bizonytalanok elkezdenek a vélhető győztes, a Tisza felé áramlani. Melyik a hihetőbb magyarázat?

— Az, hogy a Fidesz szavazói kevésbé aktívak, nem új jelenség; ezt nagyon régóta mutatják a kutatások. Ezért van az, hogy a Tisza jellemzően jelentősen nagyobb arányban vezet a biztos szavazó pártválasztók között, mint a teljes népességben. Tehát többen mondják a Tisza szavazói közül, hogy biztosan el is mennének szavazni; azaz az ő esetükben a mozgósítottság szintje magasabb. A Fidesz-közeli elemzők nagyon szeretik ezt úgy értelmezni, hogy a Fidesznek több a tartaléka, és ebben valamennyi igazság van is, bár nagyon sok tekintetben szerintem lehet ezzel vitatkozni, hiszen nagyon meglepődnék, ha Orbán Viktor egy évvel ezelőtt azt gondolta volna, hogy de jó lesz nekünk, ha csak mondjuk 80 százaléknyi a mozgósítottságunk, és nem 90. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Igazából két különböző feladat áll most a Tisza és a Fidesz előtt.

A Fidesz dolga az, hogy a kevésbé aktív választói mozgósítottsági szintjét növelje, őket aktivizálja, hogy mindenképpen elmenjenek szavazni.

A Tiszánál nem nagyon van már hova fokozni: majdnem 100 százalékon áll azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy el is mennének a Tiszára szavazni. Az ő esetükben az a kihívás, hogy ezt a szintet fenntartsák április 12-ig. Valójában ugyanis az a lényeg, hogy a választás napján érje el a maximumát a mozgósítottság. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Tisza előtt álló kihívás ebből a szempontból jóval kisebb. A tiszás mag nagyon aktív, a választóik nagyon aktívak, aminek nyilván kedvez az (és ezt a kutatások is igazolják), hogy egyre nagyobb lehetőség van a kormányváltásra, a rendszerváltásra. Ez önmagában is olyan tényező, ami fenntarthatja ezt a mozgósítottsági szintet. A Fidesznél nem tudom, meddig lehet fokozni azt az aktivitást, ahol most állnak. Nyilván ez az elképesztő háborús őrület, ami kezd beindulni megint a Fidesz részéről, és az egyre agresszívabbá és konfliktusosabbá váló kommunikáció Ukrajna kapcsán ezt a célt szolgálja. De még ha a fideszes szavazótábor mozgósítottsága magasabbra is nőne, az sem lenne elég.

A Fidesznek az is kell, hogy a bizonytalanok közül tudjon maga felé terelni újabb választókat a félelemkeltéssel, azzal az üzenettel, hogy a Fidesz az egyedüli párt, amely képes biztonságot nyújtani az állampolgároknak.

Számomra kérdéses, hogy sokan vannak-e azok, akik hitelt adnak ennek az üzenetnek, illetve azok az emberek nincsenek-e már most a Fidesz mögött.

— Az országot elárasztották a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető szervezetek plakátjai. Ez az egyszólamú, háborús veszélyre épülő stratégia elég lehet a Fidesznek a helyzet korrigálására?

— Ez az, amivel kapcsolatban az előbb azt mondtam, hogy vannak kétségeim, mennyire tud ez még eredményes lenni. Nem csak azért, mert négy éve, a 22-es kampányban már ugyanerre épített a Fidesz, és még a 2024-es EP-kampányban is, hanem azért, mert nagyon régóta folyamatosan zajlik a háborús riogatás. Nincs olyan érzése a választónak, hogy na most berobbant a kampány, most aztán jönnek a kampányplakátok. Több olyan hirdetőfelülettel találkoztam én magam is, például üres telkek előtt álló hirdetőtáblákkal, ahol faltól falig arról szólnak a plakátok, hogy Von der Leyen és Zelenszkij dróton rángatja Magyar Pétert, és Magyar Péter kiszolgálja a brüsszeli érdekeket. Ez nem új dolog. Szerintem ehhez nagyon-nagyon hozzászoktak már a választók.

Nem tudom, mekkora újdonságerővel tud még bírni az, ha még további plakáthelyekre is kikerülnek hasonló hirdetések.

Ezt én különválasztanám a politikusok hirdetéseitől. A Tisza elmondta, hogy óriásplakátokat nem fognak kihelyezni, viszont az egyes politikusaikat, az OEVK-ban induló jelöltjeiket fogják hirdetni. Nyilván ennek van egy ismertségi oka: egyszerűen el kell érni, hogy a sokszor helyben kevésbé ismert, újonc tiszás jelöltek névismertsége terjedjen, egyre többen tudják, kik a tiszás jelöltek. Ezen a szinten nyilván a Tisza is jelen lesz. Ami magukat az üzeneteket illeti, tehát ami nemcsak a politikusok ismertségére vonatkozik, hanem a politikai üzenetekre, ott a Tisza eddig is nagyon eredményes volt óriásplakátok nélkül, a Fidesz pedig mindig is operált ilyenekkel. Nem tudom, nehezen látom magam előtt, hogy most akkora óriási robbanás lesz ebben a típusú közterületi kampányolásban, ami alapvetően megváltoztatná az eddigi viszonyokat.

— Ha ennyire nyílik az olló, a Fidesz gondolhatja-e úgy, hogy mégiscsak ki kellene állni egy miniszterelnök-jelölti vitára?

— Egy miniszterelnök-jelölti vita mindig a kihívó számára jelent előnyt, hiszen egy szintre kerül a kihívottal, az inkumbens miniszterelnökkel; számára lehet ez igazán eredményes. Ha a Fidesz azt gondolja, hogy nagyon nagy hátrányban van, én akkor is nehezen tudom elképzelni a vitát. De azért pár hónappal ezelőtt sokkal egyértelműbben mondtam volna nemet erre. Most is azt gondolom, hogy valószínűbb, hogy nem fog sor kerülni a miniszterelnök-jelölti vitára, mert ez egyértelműen a gyengeség beismerése lenne. De jobban nem látok bele.

— A független és a kormányközeli közvélemény-kutatók mintha másik valóságban élnének. Most, hogy alig 40 nap van a választásokig, kockáztathatja-e bárki a hitelességét azzal, hogy a valóságtól durván eltérő adatokat közöl?

— Egyfelől ez valóban kérdés lehet, viszont másfelől azt gondolom, hogy ezért is fontos különbséget tenni az egyes pártoktól függő és a valóban a piacról működő közvélemény-kutatók között. Egy, a kormánytól vagy a kormánypártoktól függő kutatóintézetnek vagy think tanknek nem az a sikerszempont, hogy jól eltalálja a számokat; tőlük nem ezt várják el. Ami azt is jelenti, hogy nekik ebben az értelemben nem kell majd elszámolni, vagy nem igazán kell elszámolni a számaikkal. A közvélemény felé nyilván valamilyen magyarázatot kell majd adni, de az nem jelenti azt, hogy politikai megrendeléseket ne kapnának a jövőben.

Egy piacról működő közvélemény-kutatónak ebből a szempontból sokkal óvatosabbnak kell lennie, mert náluk nyilván, ha nagyon mellélőnek, ha valami óriási hibát követnek el, amit nem lehet megmagyarázni, akkor annak hatása lehet egyszerűen arra, miből fognak megélni a jövőben.

Tehát ez egy fontos különbség. Egyébként, ami a tendenciákat illeti, azokban még a kormányközeli kutatóintézeteknél sem nagyon más a helyzet, mint a függetleneknél. Nyilván a számok maguk mások, de náluk is, ahol azért a Fidesz vezet, ott is a két párt közeledését mutatják már régóta. Ott is csökken a különbség a Fidesz és a Tisza között. El tudom képzelni, hogy valamilyen magyarázatot utólag szőnének arra, ha nem az ő számaiknak megfelelő eredmény jönne ki, de hát ezt persze nyilván mindenki megteszi.

— Orbán Viktor nemrég elismerte, hogy a pesti agglomerációban nehéz helyzetók van. Ez azt jelenti, hogy a választókerületi átrajzolás, a gerrymandering hatástalan lett?

— A gerrymanderingnek van hatása, nyilván ezért is csinálják, de önmagában nem dönt el egy választást; lehet hatása rá, de ez csak egy a sok tényező közül.

Az számomra is érdekes, hogy Orbán mennyire nyíltan beszél arról, hogy gondok vannak.

Én azt hiszem, hogy itt most az a fontos, és ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre fontosabbá válik, hogy érezzék a fideszes szavazók, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem mennek el szavazni. Ez egy érdekes probléma a Fidesznél, ami már régóta megvan: egyszerre kell kétféle üzenetet kommunikálniuk. Az egyik a magabiztosság, a másik pedig az, hogy óriási a tét, muszáj elmenni. Figyelemreméltó volt, hogy még az évértékelőjében Orbán mennyire magabiztosan beszélt; ott fel sem merült, hogy ez nyitott kimenetelű választás lenne. Bár előtte is és azóta is több helyen célzott rá, hogy valójában korántsem tartja ezt megnyert választásnak. Én azt hiszem, hogy itt ez a legfontosabb üzenet minden választókerület irányába. Úgyhogy mondom: a gerrymanderingnek lehetett hatása, biztos, hogy okkal került sor ezekre, de hát változtak azóta az idők.

— Nézzük a kispártokat. A Mi Hazánkat befutóra mérik, de a DK-nak a jelek szerint az aláírásgyűjtés is nehezen megy. Okozhat-e meglepetést a Mi Hazánk azzal, hogy mérleg nyelveként hatalomra segíti a Fideszt?

— Erre az utóbbi kérdésre azt tudom mondani, hogy előfordulhat, de nem akarok eredményeket tippelni. Nyilván a matematikai lehetőség megvan rá, tehát ez előfordulhat. És valóban a három még játékban maradt kispárt közül a Mi Hazánk tűnik a legesélyesebbnek. Ha megnézzük a korábbi választási eredményeiket: a Mi Hazánk környékén volt egy viszonylag stabil, olyan hat százaléknyi választói réteg, amely leadta a szavazatát a pártra. Most ez nagyon érdekes helyzet lesz, több okból. Egyrészt, ha nagyon a bejutási küszöbön egyensúlyoz a Mi Hazánk, akkor nem érzik-e a választói, hogy inkább biztosra mennek, és átszavaznak olyan pártra, amelyik biztos bejutó. Ez az egyik. Azért ennél általában elkötelezettebbek a Mi Hazánk-szavazók. Akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy a Mi Hazánk szavazói inkább a Fideszt támogatnák-e, vagy inkább a kormányváltást? Mert az a nagyon érdekes helyzet, és ezt Szabó Andrásék tavaly év végi, nagymintás közvélemény-kutatásából szűrtem le, hogy

a Mi Hazánk-osok között elég magas azoknak az aránya is, akik kormányváltást szeretnének.

Nyilván nem a Tisza lenne az elsődleges választásuk, hanem a Mi Hazánk. De nem rajongói a Fidesznek. Emellett viszont sokan vannak, akiknek mégiscsak a Fidesz a másodlagos preferenciája. Tehát ha átszavaznak a Mi Hazánk-szavazók, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy az fideszes szavazatként konvertálódik át. Úgyhogy ezt még meglátjuk. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a Fidesznek lehet a Mi Hazánknál nagyobb tartaléka. Ha ez viszont igaz, akkor a Mi Hazánk-szavazóknál az merül fel, hogy ha azt látják, hogy bajban a Fidesz, akkor nem gondolják-e azt, hogy inkább átszavaznak a Fideszre. Ezt azt hiszem, ezt április 12. előtt nagyon nehéz megmondani. Egy közvélemény-kutatásban, ahol megkérdezik, melyik a preferált pártja, melyik pártra szavazna egy elméleti helyzetben, ha most lennének a választások, azért könnyebben mondja az ember a saját valós pártpreferenciáját, minthogy utána effektív döntést kelljen hoznia erről. Tehát itt további spekulációba nem mennék bele. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti: igen, nagyon jól látszik, mennyire küzdeniük kell.

— Mi a helyzet az örök dilemmával: mi van, ha a régi ellenzéki jelöltek, mint Hadházy Ákos vagy Tordai Bence, annyira megosztják a szavazatokat, hogy nevető harmadikként a Fidesz fut be egyéniben? Ezen múlhat a választás, vagy a Tisza kétharmada?

— Megint csak azt mondom, hogy a matematikai esélye nincs kizárva, de kevés esélyt látok rá. Elsősorban azért, mert azokban az OEVK-kban, ahol erős, tiszán kívüli, régi ellenzéki jelöltek vannak, ott a Tisza borzasztóan erős. Ezek túlnyomó többségben budapesti OEVK-k.

Nagyon erőn felül kellene a Fidesznek teljesítenie ahhoz, hogy nevető harmadikként fusson be, és ne csak simán harmadik helyezett legyen egy ilyen helyzetben.

Tehát nem látom igazán esélyét, hogy ezen múlna a dolog. Az előző választásokon is jellemző volt, hogy alapvetően az egyéni jelöltekre is pártszimpátia alapján szavaznak a legtöbben. Általában elég kicsi volt az eltérés a listákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok száma között, ezért kicsi esélyét látom annak, hogy a régi ellenzéki jelöltek olyan mértékben vinnék el a Tisza voksait, hogy ezen múljon a Tisza győzelme. Ha ez mégis előfordulna, akkor viszont nagyon nem lennék azoknak a jelölteknek, vagy azoknak az akkor már megválasztott képviselőknek a helyében, akiken ez adott esetben elúszott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Orbán Viktor: Mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom
A miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy már a saját felméréseiket is kétkedve olvasgatja, de úgy gondolja, nyerhetnek. Ehhez a mozgósítás a kulcs, ugyanis a saját szavazótáboruk kevésbé iskolázott, sokan csak akkor mennek el, ha bekopogtatnak hozzájuk.


Orbán Viktor miniszterelnök a Patrióta élő eseményén arról beszélt, hogy az előrejelzések és a becslések világában már „nincs értelmes beszéd”. A kormányfő szerint ez már nem a politika, hanem a szórakoztatóipar része, amiről nem lehet komolyan beszélni.

Konkrét példaként említette Hann Endrét, a Medián közvélemény-kutató ügyvezetőjét. „Ma is láttam egy ilyet Hann Bandi esetében” – fogalmazott. A miniszterelnök szerint ezek a „tisztességben megőszült szakemberek” a végén átnyergeltek egy másik szakmára. Orbán Viktor egy divatvilágból vett hasonlattal élt, mondván: „Talán Coco Chanel, vagy valamelyik divatcsászár mondta azt, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned. Szeretném hinni, hogy itt erről van szó.”

A miniszterelnök kijelentette, hogy miután nem lehet ezekre a felmérésekre hagyatkozni, „oda jutottunk, hogy már a saját felméréseinket is kétkedve olvasgatom.”

„Egyetlen dolog maradt, ugye mostmár benne vagyunk az erdőben, fát látok, az erdőt már nem látom, hogy megyünk. Választókerületről választókerületre megyünk.”

Orbán Viktor elmondta, ő maga is járja az országot és beszél az emberekkel, és ezek alapján van egy becslése a jelenlegi erőviszonyokról. A 106 egyéni választókerületből a Fidesz szerinte biztosan megnyerne 65-öt, ha most vasárnap lennének a választások.

„Ha holnap reggel lenne a választás, szerintem 65-öt a mostani erőviszonyok alapján behúznánk” – állította. Hozzátette, ezen felül „van 10, amiért nagyon jó eséllyel harcolnánk.”

Emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt 87 egyéni választókerületet nyertek meg, és kijelentette, nem tud kisebb céllal harcba menni, mint amit legutóbb elértek. „Az nem az én sportágam.” A kormányfő szerint onnan kell kiindulniuk, hogy mindent megvalósítottak, amit vállaltak, sőt, még azon túl is.

A miniszterelnök ezután arról beszélt, hol lehet egy ilyen kedvező helyzetből mégis veszíteni. Úgy látja, a probléma az, hogy a szavazóik egy része nem megy el választani, csak akkor, ha személyesen felkeresik őket.

Ennek okát abban látja, hogy a Fidesz szavazói „nem a társadalom elitjéből vannak”.

Orbán Viktor szerint van egy olyan összefüggés, hogy az iskolázottabbak nagyobb arányban mennek el szavazni. Azt is elismerte, hogy pártja támogatottsága az értelmiségiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek körében lecsökkent. A Fidesz szavazóinak nagyobb része szerinte jelenleg a munkásokból, szakmunkásokból és betanított munkásokból, vagyis a „társadalom derékhadából” kerül ki.

„A külvárosokban velünk vannak. A koránkelő melósok, a betanított munkások, még a közmunkások is velünk vannak” – jelentette ki. Hozzátette, velük van mindenki, aki úgy érzi, hogy a munka egy lehetőség, nem pedig teher.

A győzelem kulcsát a mozgósításban látja.

„Ha azokat az embereket is ráébresztjük arra, hogy miért fontos eljönni, akik egyébként nem foglalkoznak politikával, ha őket is elérjük, akkor mi egy nagy győzelmet tudunk aratni. De ha nem jönnek el, akkor el lehet csúszni.”

A megoldás szerinte a személyes megkeresés: „Be kell hozzájuk kopogtatni, és akkor eljönnek.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: A kormánypártnak lassan válságkezelésre kell berendezkednie, már egy Orbán–Magyar-vita is az érdekük lehet
A szociológus szerint a Medián legfrissebb eredményeit látva Orbán Viktor akár egy vitát is bevállalhat Magyar Péterrel. Ha a következő hetekben a Fidesz nem tud előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza nyerhet.


A Medián legfrissebb felmérése szerint a biztos pártválasztók körében a Tisza Párt 20 százalékponttal vezet a Fidesz előtt. Somogyi Zoltán az ATV-n azt mondta, ez a különbség rendkívül nagynak számít.

„Hogyha itt tartunk, akkor valószínűsíthetően a kormánypártnak lassan egyfajta válságkezelésre kell majd berendezkednie” – vélekedett.

Hozzátette, a Mediánt hiteles kutatóintézetnek tartja, amelynek adataiból szerinte még Orbán Viktor stábja is dolgozik. „Én is azt valószínűsítem tehát, hogy országos szinten mindenképpen a TISZA vezet.”

A szociológus szerint a kormánypártok jelenleg ugyan még magabiztos győzelmet kommunikálnak, de ha a következő hetekben nem tudnak előállni valamivel, ami alapvetően megváltoztatja a választók véleményét, akkor a Tisza Párt nyerhet.

Ebben a helyzetben felvetette egy Orbán–Magyar vita lehetőségét is. „Hogyha mondjuk egy kicsit is az Orbán stáb gondolkozik azon, hogy miben lehetne esetleg fordítani az eredményen, és azt gondolják, hogy ők vesztésre állnak, akkor nincs is olyan messze tőlünk egy Orbán-Magyar választási vita” – fogalmazott a szociológus, aki szerint egy ilyen esemény egy ponton már az Orbán-stáb érdeke is lehet.

A kisebb pártokkal kapcsolatban Somogyi Zoltán azt mondta, a Mi Hazánknak megvan a saját szubkultúrája és az 5 százalékos bejutáshoz szükséges támogatottsága, a többiek viszont bajban vannak.

„Ennek a választásnak egyetlen egy kérdése van, hogy Orbán Viktor menjen vagy maradjon. A választók nagy része erre rendezkedett be” – állította.

A műsorban megkérdezték Orbán Viktor és Magyar Péter közelmúltban elhangzott becsléseiről is, melyik párt mennyi egyéni mandátumot hozhat el. A miniszterelnök korábban 80 Fidesz által nyerhető választókerületről beszélt, Sülysápon viszont már csak 65-ről. Magyar Péter viszont azt közölte, 80-85 egyéni körzetben ők vezetnek.

Somogyi Zoltán szerint ezeket érdemes fenntartásokkal kezelni. „Magyar Péterre ugyanúgy igaz, mint Orbán Viktorra, hogy az, hogy hány helyen vezetnek, ezt ők sem tudják” – jelentette ki. Ennek módszertani okai is vannak, ugyanis „egyéni választói körzeteket a lehető legnehezebb, szinte lehetetlen kutatni”. Minél kisebb a vizsgált sokaság, annál pontatlanabbak lesznek az adatok, magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy mi történne egy esetleges Tisza Párt-győzelem után, Somogyi Zoltán azt válaszolta: „ez még nagyon messze van.” Szerinte először a kormányátadás mikéntjéről kellene beszélni, majd arról, hogyan lehet eligazodni abban a közjogi rendszerben, amelyet Orbán Viktor a saját képére formált. Hozzátette, a Fidesz ellenzéki viselkedése csak ezek után következne, de mindennek az alapfeltétele, hogy a Tisza Párt valóban megnyerje a választást.

„A Medián kutatásából az következik, hogy igen, de pár hét múlva meg fogjuk látni, hogy tulajdonképpen mi is történik” – zárta gondolatait az elemző.

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk