SZEMPONT
A Rovatból

Farkas András: A nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg, 300 ezren havi 120 ezer Ft-ot sem kapnak

A nyugdíjasok egyre inkább leszakadnak a keresőktől, és százezrek élnek mélyszegénységben. Kitörési lehetőségük nincs, mert nincs eltérés az emelésben a szegényebb nyugdíjasok javára. Évértékelő sorozatunk első része a nyugdíjasok helyzetével foglalkozik.


Javában zajlik a választási kampány, ahol a Fidesznek kiemelten fontosak a nyugdíjasok, mert a kormánypárt ebben a korosztályban a legnépszerűbb. Orbán Viktor be is ígérte a 14. havi nyugdíjat, igaz, ebből jövőre csak egy hetit kapnak meg az idősek.

Mi történt a nyugdíjasokkal 2025-ben? Erről beszélgettünk évértékelő sorozatunk első részében Farkas András nyugdíjszakértővel.

– Milyen évük volt 2025-ben a nyugdíjasoknak?

– Ami idén volt: a nyugdíjtörvény szerinti rendes nyugdíjemelés, ezt végrehajtották két részletben; megérkezett 2025. februárban a 13. havi nyugdíj, és kaptak a nyugdíjasok egy 30 ezer forintos utalványt. Ennyi történt idén: mindenki megkapta a jogosultságának megfelelő nyugdíját, amit januárban 3,2%-kal emeltek, novemberben pedig még plusz 1,6%-kal. Így elvileg a nyugdíjak szinten maradtak: 4,8% körüli volt a nyugdíjas infláció, legalábbis erre lehet számítani, és 4,8%-kal emelkedtek a nyugdíjak. Látszólag minden rendben van, hiszen a nyugdíjakat idén is sikerült szinten tartani, és erre jött rá a 13. havi nyugdíj, illetve a 30 ezer forint. Tehát nagyjából ez az idei nyugdíjkép. Ehhez képest

az átlagkeresetek 10%-kal nőttek idén, a nyugdíjak pedig 4,8%-kal. Azaz folytatódott az a kellemetlen folyamat, ami most már évtizedek óta zajlik: a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén sem állt meg.

A nyugdíjemelés, illetve a nyugdíjkarbantartás rendszere változatlanul kizárólag az inflációt veszi figyelembe, és a 13. havi nyugdíj sorsa is ilyen szempontból szomorú: amint megkapták az első alkalommal, a következő évtől ez is csak az inflációval nő. A lényeg tehát az, hogy a nyugdíjasok relatív elszegényedése idén is zajlott. A nyugdíjreformra vonatkozó bármilyen elképzelést félresöpörte a kormányzat. Eredetileg arról volt szó, hogy 2025 érdekes év lesz nyugdíjszempontból, mert

2025. március 31-ig a kormányzatnak saját vállalása szerint olyan érdemi intézkedéscsomagot kellett volna beépítenie a nyugdíjtörvénybe, amely biztosította volna, hogy hosszú távon fenntarthatóbb legyen a rendszer,

és némileg méltányosabb is, mint jelenleg. Erre vonatkozóan lényegében csak az OECD tanulmánya készült el, társadalmi vita nélkül, így nem került sor idén nyugdíjreformra. A nyugdíjasok helyzetében tehát lényegi változás végül nem történt.

– Azt mondta, hogy a nyugdíjak megtartották az értéküket, de a nyugdíjasoknak nagyon speciális bevásárlói kosaruk van, benne például gyógyszerekkel.

– Ilyen szempontból a statisztika megbízható, mert külön méri a nyugdíjas fogyasztói kosarat, és külön méri az átlagos fogyasztói kosarat. Természetesen ez csak annyiban megbízható, amennyiben megbízunk az átlagokban, statisztikai értelemben. A nyugdíjas társadalom sem egy szürke massza 2 millió 400 ezer taggal, köztük 2 millió öregségi nyugdíjassal, hanem rendkívül sokszínű, rétegzett közeg, amelynek az anyagi helyzete is nagyon eltérő lehet. Amikor úgy próbálják jellemezni a nyugdíjasokat, és beszéljünk most csak a kétmillió öregségi nyugdíjasról, hogy az átlagnyugdíj elérte a 250 ezer forintot, és örülhetünk, mert ez nettó 250 ezer forint havonta, sőt a 13. havi nyugdíj miatt 13-szor 250 ezer, akkor nem vesszük figyelembe, hogy ez a társadalmi réteg erősen rétegzett.

A 250 ezer forintos átlagnyugdíjat valójában csak a nyugdíjasok egyharmada éri el, vagy kap annál többet; a kétharmad ennél kevesebbet kap.

Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy nem célszerű az átlagnyugdíjjal számolni, bár politikailag nyilván előnyösen hangzik, inkább a mediánnyugdíj a releváns, ami most 220 ezer forintot ért el a novemberi utólagos emelés után. A medián pedig azt jelenti, hogy 220 ezer forintnál kevesebbet kap egymillió nyugdíjas, és 220 ezer forintnál többet kap egy másik egymillió. Így már látszik, hogy nem annyira kedvező a kép, mert

az egymillió olyan nyugdíjas között, akinek nem éri el a nyugdíja a 220 ezer forintot. Ott van például az a 300 ezer nyugdíjas, akinek a nyugdíja a mélyszegénységi szint alá csúszott, ami nagyjából 120 ezer forint körül ingadozik.

Emellett 700-800 ezren a relatív szegénységi szint alatt vannak a nyugdíjukkal, ami idén 150–160 ezer forint körül volt. Ebből látszik, hogy a kétmillió öregségi nyugdíjas összessége madártávlatból jól néz ki, de közelebbről nézve a nyugdíjasok egyharmada a relatív szegénységgel küzd, és ezen belül ennek a csoportnak nagyjából a fele az abszolút szegénységgel is. Nem szabad csak az átlagokkal számolni, mert nagyon félreviszi a gondolkodást.

– Aki egy adott jövedelmű nyugdíjas rétegbe bekerül, az abban a rétegben is marad, mert a jelenlegi rendszer csak ezt teszi lehetővé?

– Jobb helyzetbe nem tudja magát „navigálni”, mert az egész nyugdíjas társadalom egységesen süllyed az aktívakhoz képest, ezt fejezi ki a relatív elszegényedés. Minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a nettó kereset, mint amilyen tempóban az inflációval emelni lehet a nyugdíjakat, romlik a nyugdíjasok helyzete. A nyugdíjas rétegeken belüli pozíciók is felfoghatók ez egyfajta kasztrendszerként: a határokat senki sem tudja áttörni. A jobb helyzetben lévők is ugyanannak a relatív elszegényedési folyamatnak vannak alávetve, mint a szegényebbek; a szegényebbek pedig nem tudnak feljebb kerülni, mert a nyugdíjemelés módszere ezt nem teszi lehetővé. Nincs eltérés sem az emelésben, sem az egyéb juttatásokban a szegényebb nyugdíjasok javára. Magyarországon a szolidaritási elv teljes mértékben hiányzik a nyugdíjrendszerből, ez drámai.

Az összes többi európai rendszerben van a szegény nyugdíjasok javára valamilyen szolidaritási, újraelosztási mechanizmus.

Nálunk annyira nincs, hogy az új 14. havi nyugdíj sem ebbe az irányba mutat, ami majd jövőre februárban érkezik egyheti nyugdíjként. Persze nem vennék rá mérget, hogy csak egyheti lesz, mert lehet, hogy januárban jön egy módosítás, és mégis odaadnak egy teljes havi plusz nyugdíjat, erre volt példa 2022-ben is. Választások előtt akár plusz havi nyugdíj is érkezhet. Annyit kell erről tudni, hogy az egyheti nyugdíj 150 milliárd, az egyhavi nyugdíj pedig 600 milliárd forint pluszt igényel a költségvetésben. A 13. havi nyugdíj 600 milliárd, a 14. havi nyugdíj egyheti része 150 milliárd, tehát jövőre 750 milliárd forint plusz érkezik csak a 13–14. havi nyugdíj jogcímén a nyugdíjasokhoz. Ezt a költségvetésből kell előteremteni, mert a 13. és a 14. havi nyugdíjnak nincs járulékfedezete, a keresetek után fizetett társadalombiztosítási járulék 12 havi nyugdíjra van kalkulálva,

a 13. és a 14. havi nyugdíjat az adóbevételekből kell minden évben összerakni.

Jövőre már 7000 milliárdos a nyugdíjkassza, és azt növeli még a 14. havi nyugdíj, mert ez még nincs ebben beleszámolva. Meglátjuk, ennek milyen hatásai lesznek a választások után. 2022 után is tapasztaltunk negatív hatásokat, legfőképpen inflációs szempontból.

– Eddig arról beszéltünk, hogy a nyugdíjasok relatíve elszegényednek, vagyis kevesebbet kapnak, mint a bérből és fizetésből élők. Nyilván több kiadással járna egy, a bérekkel jobban lépést tartó rendszer. Másfelől meg azt mondja, amikor több kiadásról van szó, akkor arra nincs pénz. Hol az igazság?

– Az igazság az, hogy van pénz. A költségvetésben az a politika művészete, hogy hogyan priorizálják a kiadásokat. Ha fontos a 2 millió nyugdíjas, illetve a teljes, 2 millió 400 ezres nyugdíjas népesség, ami a magyar lakosság több mint egynegyede, a szavazópolgárok nagy része, akkor egy költségvetésben nyilván lehet pénzt előállítani. Bizonyos határok között, amíg nem áll fenn komolyan a leminősítés veszélye, addig lehet „játszani” a költségvetésben. A makrogazdasági tervezők ezt folyamatosan nézik és mérik.

Ha makroszemüveggel nézzük, a nyugdíjak emelésére és növelésére lenne több pénz is, ha ez lenne a politikai prioritás, mert a magyar GDP-nek csak 7,5%-át költjük az öregségi nyugdíjakra, miközben az uniós átlag majdnem 11%.

Tehát GDP-arányosan 3,5 százalékponttal kevesebbet költünk nyugdíjakra. Ebbe bőven beleférne a 14–15. havi nyugdíj is, de legfőképpen beleférne egy érdemi nyugdíjemelési eljárás: tanulni kellene a környező országoktól. Az összes környező államban az utóbbi néhány évben megváltoztatták a nyugdíjemelés rendszerét, mert ők is rájöttek, hogy a nyugdíj „befagyasztása” nem nyugdíjemelés. Ha csak inflációval emelünk, a vásárlóértéken nem emeltünk egy fillért sem, csak azt biztosítottuk, hogy nagyjából ugyanannyit költhessen, mint az előző évben. A környező államok többsége azt mondta: az inflációs emelés jár, mert a nyugdíj értéke nem csökkenhet, szinten kell tartani. De erre ráemeltek, ha volt érdemi reálkereset-növekedés az előző évben: ennek bizonyos százalékát, 25 és 50% között, pluszban odaadják a nyugdíjasoknak.

Lengyelországban például a reálkereset-növekedés 50%-át adták oda.

Hogy tiszta legyen a kép: ha 5% az infláció, akkor 5%-kal emelik a nyugdíjakat. De ha mondjuk 6% volt a reálkereset-növekedés, annak a felét, 3%-ot hozzáteszik. Így 5% infláció + 3% reálkereset-növekedés fele = 8% nyugdíjemelés. Ebben már van tényleges emelés. Ezt kellene Magyarországnak is megfontolnia, ahelyett, hogy összevissza adogat pluszhavi juttatásokat. Ezek nem kezelik az alapproblémát, a relatív elszegényedést; ugyanazt a metódust ismételgetik, és ez nem fog segíteni a nyugdíjasok többségén.

– Valamikor a 80-as, 90-es években az ember kerek szemekkel nézte azokat a turistabuszokat, ahonnan a jómódú német nyugdíjasok leszálltak. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a jómódú lengyel nyugdíjasokat fogjuk ugyanígy nézni?

– Ha így folytatjuk, akkor igen. A lengyelek már most is gyorsan fejlődnek. Meg kellene nézni, mit csinálnak a többiek, és folyamatosan monitorozni az Európai Unión belül a hozzánk közel eső tagállamokat is. Eddig azzal nyugtattuk magunkat, hogy a dánokhoz, németekhez vagy svédekhez képest persze le vagyunk maradva, de mostanra már a szlovákok, a csehek, a románok, a bolgárok is szépen elmennek mellettünk.

A magyar nyugdíjas jobban teszi, ha nem nézi az uniós összevető statisztikákat, mert az utolsó helyek egyikén, sőt sokszor az utolsó helyen áll az életszínvonala és az életkörülményei alapján.

Ráadásul nemcsak a nyugdíj összegét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy a nyugdíjas hogyan jut hozzá az egészségügyi ellátáshoz, a szociális ellátásokhoz; van-e a közelében gyógyszertár, orvosi rendelő, kórház. Ez a sok apró tényező teszi élhetővé az életet, és ezekben sem állunk túl jól.

– Itt van a várólisták kérdése is...

– A gond az, hogy a nyugdíjasnak jellemzően nincs pénze a magánegészségügyi ellátás igénybevételére, ezért kénytelen kivárni a sort az állami ellátásban. Ebből fakad, hogy hosszabbak a várólisták: ő nem tud „kimenekülni” a rendszerből. Nem olyan aktív kereső, hogy elvállal még egy munkát, vagy kap valami pluszjövedelmet, és elmegy magánorvoshoz. A nyugdíjas ott ül az állami ellátórendszerben, és vár. Ez tragikus. De itt is vigyázzunk, hogy ne tekintsük egységes masszának a nyugdíjasokat: van olyan, akinek van tartaléka, van nagy családja, amely támogatja, és sokféle élethelyzet létezik. Az átlag alatti nyugdíjasok helyzete viszont az OECD-térségben is nagyon rossz.

– Ne is a pénzről beszéljünk, hanem az egészségi állapotról. Persze a kettő összefügg, de milyen állapotban vannak a hazai nyugdíjasok?

– Ez is olyan kérdés, ahol az átlagok félrevihetnek. A nagy átlagmutató azt mutatja, hogy

Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam 4,5 évvel rövidebb, mint az uniós átlag. Ez önmagában tragikus.

De ez még nem mond el mindent. Például a nők várható élettartama is rövidebb az uniós átlagnál, a férfiaké pedig 3–4 évvel rövidebb, tehát itt jelentős eltérések vannak. A 65 éves korban várható további élettartam a férfiaknál 14 és fél év körül, a nőknél 18 és fél év körül ingadozik. Óriási fejlődési lehetőség lenne még ebben: ha Nyugat-Európában 21–22 év a várható további élettartam, az elvileg nálunk sem elérhetetlen, csak ennek rengeteg feltétele van. A 65 éves korban várható további élettartam mutatója azt jelzi, hogy ebben is rosszul állunk, és majdnem minden mutatóban csúszunk lefelé.

– Tehát nemcsak a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem az egészségügyi rendszerrel is.

– Minden nagy állami újraelosztó rendszerrel gond van. De ha kifejezetten a nyugdíjasokról beszélünk: mondhatunk pozitív dolgot is, ne csak negatívat. 65 éves kor felett ingyen lehet utazni, ha éppen megy a vonat vagy a busz, ez jó hír. Jó az is, hogy jön a 14. havi nyugdíj. De mennyivel jobb lett volna a nyugdíjasok többségének, ha nem mindenki a saját nyugdíjának megfelelő összegű 14. havi nyugdíj 25%-át kapná meg februárban, hanem egységesen az átlagnyugdíjat.

Akkor 1,3 millió nyugdíjas többet kaphatna 14. havi nyugdíjként, mint amennyi a saját nyugdíja,

ha most egész havi kifizetésről beszélünk. A maradék 700 ezer, akinek 250 ezer forintnál magasabb a nyugdíja, valószínűleg akkor sem tiltakozna, hiszen ők is plusz 250 ezer forintot kapnának. Ez egy méltányossági megoldás lehetne, és a lengyelek például már kitalálták: ott az ottani minimálnyugdíjnak megfelelő összegű a 14. havi nyugdíj. Nálunk a minimálnyugdíj viszont csak 28.500 forint, és 18 éve változatlan, úgyhogy ezt így nem lehet emlegetni, de az átlagnyugdíjat lehetne, az 250 ezer forint. Nem véletlen, hogy a TISZA nyugdíjjavaslatai között az első helyen szerepel, hogy 120 ezer forintra húzzuk fel a nyugdíjakat. Ez valójában nem a minimálnyugdíj felhúzása lenne, hanem a legkisebb kifizethető nyugdíjé: vagyis a korábban megállapított kisebb nyugdíjakat is fel kellene emelni erre a szintre. Meglátjuk, ebből mi lesz. De nem ez a nyugdíjrendszer legfőbb gondja, hanem a relatív elszegényedés. Amíg ezt nem kezeljük, az összes többi pluszjuttatás is ugyanarra a „csúszdára” kerül.

– Ha már szóba került a relatív elszegényedés, a TISZA programja erről nem szól?

– Egyelőre sajnálatos módon ők sem mondták ki, hogy magát a nyugdíjemelési rendszert meg kell változtatni, vagyis hogy a kereseteket is valamilyen módon be kell venni az emelési algoritmusba. Ők eddig csak azt mondták: fel kell emelni 120 ezerre a minimálnyugdíjat. Ez jó, ezzel lehet segíteni 200–300 ezer nyugdíjasnak egy ideig. De

ha a 120 ezer forintot utána csak inflációval emeljük, ugyanúgy ráülünk a relatív jövedelmi „csúszdára”, mint a többi ellátásnál.

Ha pedig felhúzzuk 120 ezerre, akkor a közvetlenül felette lévő sávval is kezdeni kell valamit; ezért írták le, hogy a 120–140 ezer forint közötti nyugdíjakat külön, speciálisan még meg kell emelni. Csakhogy ezzel csak arrébb toljuk a problémát: akkor a 140 ezer forint fölötti nyugdíjakkal mit csinálunk? Ezek még korai, nyilván előzetes elképzelések, a helyzettől függően nyilván részletesen ki kell dolgozni azokat.

– Előttünk van 2026, ami több szempontból izgalmas év lesz. Óvatosan, de talán kicsit optimistán számíthatunk valamire? Például arra, hogy az a bizonyos fiók, amibe elsüllyesztették a nyugdíjreformot, valahogy mégis kinyílik?

– Jövőre szerintem nem fog kinyílni. A nyugdíjasok arra számíthatnak, hogy januárban 3,6%-kal emelik a nyugdíjakat, februárban megkapják a 13. havi nyugdíjukat, és biztosan megkapják az egyheti 14. havi nyugdíjrészt is. Tehát februárban összesen 5 heti plusznyugdíjat kapnak. Aztán jön a választás, és utána már a „kristálygömb” teljesen szürke, ködös, nem lehet előre megmondani, mi lesz. Abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy

akármi is lesz a választás eredménye, sem a régi, sem egy új kormányzat nem a nyugdíjrendszerrel kezdi.

Amíg az „elpöfög”, addig ezer sürgősebb és fájdalmasabb ügyet kell megoldani az újraelosztó rendszerek környékéről: egészségügy, közlekedés, oktatás, és így tovább. A nyugdíjrendszer lassú folyamat, amit szerintem a kormányzat inkább a második, esetleg harmadik évben vesz elő, talán inkább a másodikban, mert akkor még van idő az intézkedések meghozatalára. De itt nem kapkodni kellene, hanem elindítani egy társadalmi vitát. Azt viszont el lehetne kezdeni akár jövőre is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk