„Oda készülök, ahol nem kell szégyenkeznem, mikor kimondom, hogy magyar vagyok”

Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.

[kapcsolodo]dontott-a-tv2-megszunik-a-tenyek-uj-musorok-jonnek-a-helyere[kapcsolodo]

Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

Jámbor András a Facebookon kommentálta a friss hírt, hogy megsűznik a TV2 Tények című műsora. Posztjában egy radikális javaslattal állt elő: szerinte a műsort nem megszüntetni kellene, hanem egy beismerő műsorblokkal kezdeni a napi adást.

A politikus azt írja, bár az elmúlt négy évben gyakran szerepelt a műsorban, a képviselői munkáját sosem mutatták be. Felidézte azt az esetet, amit a legsúlyosabbnak tart.

A róla szóló hír egy osztrák lapra hivatkozott, azt sugallva, hogy nyomozás folyik ellene Ausztriában, de ez szerinte nem volt igaz. „Megnéztem: semmi ilyet nem írt az osztrák lap. A Metropol »újságíróit« idézte a »lap«, akik szintén hazudtak velem kapcsolatban, de nem mondták azt, amit lejátszottak a TV2 Tényekben.”

Jámbor azt is leírta, miért nem tett jogi lépéseket. „Több ügyvédet is megkérdeztem akkor, és nem tanácsolták a perelést, mert jól volt összerakva a hírblokk.” Úgy véli, a riportot szándékosan úgy készítették el, hogy őt személyesen nehezebb legyen perelnie.

Egy elvesztett perrel szerinte a propaganda azt a látszatot kelthette volna, hogy a bíróság igazolta a róla elhangzottakat. A hatás azonban így is elérte őt. „Persze a hatás engem ért: még ellenzékiek is megkérdezték az utcán, hogy ugye nem igaz?”

Ebből az esetből vonta le azt a következtetést, hogy a politikai érvényesüléshez elengedhetetlen a nagy személyes elérés. „Itt tanultam meg igazán a saját bőrömön, hogy az Orbán-rendszerben nemhogy az igazság nem számított, hanem politizálni is csak akkor volt esélyed, ha volt akkora saját elérésed, amivel meg tudtad magad védeni.”

Úgy látja, nem a köz szolgálata, hanem az erő számít. „Nem számított a teljesítmény, a jóakarat, a haza szolgálata. Nem számítótt a munka, a jogsegély müködtetés, a kilakoltatások megakadályozása, a siker a végrehajtás a lakhatás, vagy a gyerkevédelem témájában, csak az erő.”

– írta.

Úgy gondolja, a Tényeknek egyfajta mementóként kellene szolgálnia. „Ezért kellene a TV2 Tényekből is egyfajta múzeumot csinálni, ami segít szembenézni ezzel a világgal, és immunizálni a társadalmat, hogy legközelebb alapból kihányja magából ezt a fajta gyűlöletpropagandát.”

Ahogy megírtuk, Vaszily Miklós, a TV2 elnök-vezérigazgatója megerősítette, hogy a Tények jelenlegi formájában megszűnik, a csatorna pedig átalakítja a hírszolgáltatását és új márkákat vezet be. Elmondta, hogy a célja az, hogy „a tanulságok levonását követően, a TV2 az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő hírszolgáltatást nyújtson”.

Reklámszakemberek szerint megölte a versenyt és tönkretette a szakmát az a propagandagépezet, aminek az egyik főszereplője a cégeit most az államnak szinte sírva felajánló Balásy Gyula volt. Az ügy kapcsán Fabricius Gábort, a Republic Group egyik alapítóját, kreatív igazgatóját kérdezték az Egyenes Beszédben.

Fabricius az interjúban elmondta, elsősorban érzelmi reakciói voltak, amikor meglátta Balásy Gyula bejelentését.

Hozzátette, hogy elképesztőnek tartja, hogy az Európai Unióban ilyen interjúk egyáltalán létrejöhetnek. Úgy látja, Balásy tíz-tizenöt évig önreflexió nélkül tette, amit tett, majd egy kormányközeli portálnál „gyónja el” a történteket.

Arra a kérdésre, hogy mi állhat a háttérben, Fabricius úgy válaszolt, hogy Balásy Gyula csak a jéghegy csúcsa. Szerinte „most az összes médium tele van a nevével, tulajdonképpen felmosatják vele a padlót, vagy vele mossák fel a padlót, de azért ez egy rendszer, amiben ő egy személy”.

Úgy véli, nem lehet pontosan tudni, ki és mit mondott a háttérben, és nem biztos benne, hogy egy ilyen rendszerből csak úgy ki lehet ugrani. Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Kommunikációs Ügynökséget 2014-16 óta Rogán Antal szervezte úgy, hogy az a Balásy-cégcsoport számára „nyerhető legyen”. Állítása szerint nem is Balásy volt a rendszer fő kedvezményezettje, mert a pénzből rengeteg médiumot, televíziót és online portált vásároltak fel.

Fabricius Gábor a rendszer működését úgy írta le, hogy a nagyjából 600-650 milliárdos magyar reklámpiaci torta felét Balásy cégei és néhány másik, hasonló körhöz tartozó vállalat vitte el. „Ez azt jelentette, hogy 600 milliárdból gyakorlatilag ott volt két-három cég, aki elvitte a felét, és mindenki más, aki a szektorban dolgozott, ott osztozott a maradék pénzeken” – magyarázta.

A folyamatot úgy vázolta fel, hogy a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség egy előválogatón szűrte ki az ügynökségek nagy részét, majd a Simicska-korszak után végül már csak egyetlen cég maradt, amelyik megkapta az összes munkát.

Azzal kapcsolatban, hogy Balásyék rengeteg alvállalkozóval dolgoztak, Fabricius azt mondta, ez önmagában nem jelent semmit, mert a lényeg az, hogy megölték a versenyt. Kijelentette, hogy Balásyék nem a kommunikációs, hanem a politikai szektorban dolgoznak.

„A reklám bizniszben mi vagyunk. Azok a cégek, akik a reklámhoz értenek, akik a kommunikációhoz értenek, akik a kreativitáshoz értenek” – húzta meg a határt.

Balásy cégcsoportjának értékéről azt mondta, egy szolgáltató cég annyit ér, amennyi a forgalma, ezt a forgalmat pedig gyakorlatilag az állam hozta létre olyan állami cégek megbízásain keresztül, mint a Szerencsejáték Zrt. vagy a Porsche.

„Hogyha van egy kormányváltás, és kvázi mondjuk kitisztul a médiapiac, reklámpiac, és újra a tehetség, a verseny, a szabad, tiszta verseny az, ami működteti a piacot, akkor a cégnek a forgalma le fog csökkenni” – jósolta.

Fabricius szerint a monopolhelyzet iszonyatosan fojtogató volt, és depressziós hangulatot teremtett a reklámpiacon. Ennek következtében rengeteg tehetséges kreatív szakember, art director és copywriter hagyta el az országot, és ment Berlinbe vagy Londonba.

Felidézett egy esetet, amikor egy fiatal tehetséget azzal csábítottak külföldre, hogy a magyar fizetésének a háromszorosát ajánlották.

Úgy látja, a kialakult helyzet a filmipart is érintette, mert a Rogán Antal-féle rendszer a kommunikációs büdzséhez „hozzácsapta tulajdonképpen a film megjelenéseket is”, hogy érzelmileg és identitás szempontjából kondicionálják az embereket. Szerinte a migránsellenes plakátok és a Hunyadiról szóló filmek képi világa a nézők tudatalattijában összekapcsolódik.

A helyzet a magyar reklámok minőségén is meglátszik. „Azért olyanok a magyar reklámok, amilyenek, mert nem a verseny az, ami működteti” – jelentette ki. Ezzel szemben Hollandiában, Angliában vagy Németországban a verseny miatt felüdülés tévéreklámokat nézni.

A monopóliummal okozott károkról azt mondta, a kreatív ipar olyan nagyvárosokat tart el, mint Amszterdam vagy New York, Magyarországon viszont ez a szektor elkezdett apadni, a tehetségek pedig elmentek.

A megoldást abban látja, hogy a szakmának fel kell nőnie, és a szakmai szervezeteknek a legmagasabb prioritásként kell kezelniük a szabad és tisztességes verseny védelmét.

Úgy véli, lassan, de vissza lehet építeni a hitet abba, hogy a kreativitás kifizetődő. „Amúgy egyébként ezt látjuk ebben a történetben, nem? 10-15 évig valahogy mentek a dolgok, drummogtak a lambók, és azért mégiscsak így lett ennek vége” – zárta gondolatait.