Magyar Nobel-díjas irodalom és látványdesszertek a Centrálban – megújult étlappal és új élményekkel várnak

A tavasz beköszöntével Budapest is új életre kel: a napfényes délelőttök, a langyos esték és a friss levegő mind arra csábítanak, hogy minél több időt töltsünk a szabadban. Amint megérkezik a jó idő, már nem kérdés, hogy bent vagy kint ülünk-e le, egyszerűen minden a teraszok felé húz. Budapest ilyenkor különösen sokszínű arcát mutatja, és pontosan ezt a változatosságot tükrözi a válogatásunk is.

Ha egy igazán különleges panorámára vágysz, a Spoon The Boat fedélzetén, a Duna fölött találod magad, ahol a város ikonikus látképe kíséri végig az estét. Ha inkább zöld környezetben pihennél meg, a Városliget Café & Restaurant ligeti nyugalma kínál természetközeli kikapcsolódást. A belváros szívében a Séf Asztala egy gyors, mégis minőségi magyar klasszikusokra épülő megálló, közvetlenül a Parlament szomszédságában. A Római-part felé véve az irányt két teljesen eltérő, mégis egyformán szerethető hely vár: a Cziniel Római Cukrászda és Találkozóhely a ráérős brunchok és a nyugodt teraszozás terepe, míg az Evezős Sörkert a hamisítatlan dunaparti sörkerti hangulatot hozza. Ha a város több pontján is kipróbálnál egy biztos brunchhelyet, a Cafe Brunch Budapest minden egységében terasszal vár, így bárhol is jársz, adott a szabadtéri élmény. A Jónás Craft Beer & Food azoknak szól, akik a kézműves sörök mellé komolyabb gasztroélményt is keresnek, míg a Stifler Beerhouse a belvárosi pezsgést és a széles sörválasztékot ötvözi egy lazább, közösségi térrel.

Ez a nyolc hely jól mutatja, mennyire sokféleképpen lehet teraszozni Budapesten - most már csak azt kell eldöntened, melyik helyre ülsz be először!

Spoon The Boat

Ha egy igazán különleges, mégis könnyed tavaszi kiülős helyet keresel, a Spoon The Boat igazi telitalálat. A Lánchíd közelében, közvetlenül a Dunán horgonyzó hajó fedélzete egyszerre ad egy kis kiszakadást a városi rohanásból és egy egészen közeli nézőpontot Budapest ikonikus látványaira: a budai Vár, a Lánchíd és a Duna-part szépsége 360 fokos pompájában tárul elénk.

A víz közelsége, a lágy dunai szellő és a folyamatosan változó fények már önmagukban is különleges hangulatot teremtenek, amit a környező látvány csak tovább erősít.

Nappal a könnyed beszélgetések és találkozások helyszíne, délután egy lazább, munka utáni hangulat költözik a teraszra, estére pedig a naplemente és a kivilágított város válik a főszereplővé. A Duna tükrében megjelenő fények és a terasz finom pezsgése együtt adják azt az élményt, ami miatt itt az idő is máshogy telik.

A kínálat ehhez a hangulathoz igazodik: a tavasszal megújuló étlap friss, könnyed fogásai jól illenek a napsütéses teraszhoz, miközben a szezonra hangolt koktélok és hűsítő desszertek gondoskodnak arról, hogy egy rövid megállóból is teljes élmény legyen. Legyen szó egy gyors italról vagy egy hosszabb esti programról, minden adott ahhoz, hogy igazán kiélvezd a pillanatot.

A Spoon The Boat terasza nemcsak egy hely a városban, ahol a látvány, a hangulat és az ízek természetesen találnak egymásra, hanem egy pont, ahol könnyű egy kicsit kiszakadni és közben mégis benne maradni a város legszebb pillanataiban. Érkezz bármikor, a Spoon The Boat biztosan újra és újra szerelembe ejt Budapesttel!

Városliget Café & Restaurant

Ha egy kicsit kiszakadnál a város forgatagából, de nem mennél messzire, a Városliget Café & Restaurant napfényes terasza tökéletes választás. A Hősök tere, a Műcsarnok és a Néprajzi Múzeum ölelésében, a Műjégpálya impozáns épületében található hely már az érkezés pillanatában hozza azt a nyugodt, ligeti hangulatot, amiért érdemes ide betérni.

Az első melegebb napokkal a terasz újra megtelik élettel, mégis megmarad benne az a fajta csendes kiegyensúlyozottság, amit a park közelsége ad. A fák árnyéka, a friss levegő és a környezet természetes ritmusa szinte észrevétlenül lassít le - itt egy kávé, egy ebéd vagy egy limonádé mellé automatikusan jár egy kis kikapcsolódás is.

A Városliget Café egyik legnagyobb különlegessége a kettős élmény.

Így minden látogatás egy kicsit más: lehet laza, napfényes kiülés vagy egy kicsit ünnepibb, elmélyültebb alkalom.

A hely atmoszférája egyszerre emelkedett és otthonos. Egy családi ebéd, egy baráti találkozó vagy akár egy randi is természetesen találja meg itt a helyét, miközben a figyelmes kiszolgálás és a klasszikus fogásokra épülő, mégis friss szemléletű konyha gondoskodik arról, hogy az élmény kerek legyen.

A Városliget Café & Restaurant így nemcsak egy étterem a park szélén, hanem egy olyan pont, ahol a múlt hangulata és a jelen könnyedsége találkozik. Egy hely, ahova jó megérkezni, és ahonnan egy kicsit nehezebb továbbindulni.

Séf Asztala

Ha a belváros közepén keresel egy olyan helyet, ahol egy pillanatra kiszakadhatsz a rohanásból, a Séf Asztala jó eséllyel hamar a kedvenceid közé kerül.

A hely alapja egy egyszerű, mégis jól működő koncepció: a comfort food találkozik a minőséggel, miközben minden gyors, átlátható és természetes marad. A háttérben Wolf András séf áll, aki a klasszikus magyar fogásokat úgy hozza közelebb, hogy közben megőrzi azt az ismerős, otthonos ízt, amiért szeretjük őket. Egy jó húsleves, egy adag nudli vagy egy igazán jól eltalált rántott hús – itt ezek nem újragondolt ételek, hanem olyan fogások, amelyekhez könnyű kapcsolódni, és amelyek miatt jó érzés visszatérni.

A kínálat szépen követi a nap ritmusát. Reggel friss péksütemények és minőségi olasz kávé indítják a napot, később a magyar bisztrókonyha legismertebb ételei kerülnek előtérbe, délután pedig könnyedén átválthat a hangulat egy lazább teraszos beszélgetésbe egy ital mellett. Az egésznek van egy természetes flow-ja, ami miatt nem kell tervezni – egyszerűen csak működik. És ha már náluk jársz, van valami, amit egyszer mindenképp ki kell próbálnod: itt kóstolhatod meg Magyarország egyik legismertebb - és legnagyobb - lángosát.

A Séf Asztala attól válik igazán szerethetővé, hogy nem akar több lenni annál, ami. Inkább biztos pont: egy hely, ahová bármikor be lehet ugrani, és mindig ugyanazt a megbízható minőséget kapod. A környéken dolgozóknak törzshely, a turistáknak jó felfedezés, másoknak pedig egy falatnyi otthon a város közepén.

Cziniel Római Cukrászda és Találkozóhely

Bár nem közvetlenül a Duna-parton található, a Cziniel Római Cukrászda és Találkozóhely mindenképp megér egy kisebb kitérőt. A Római-parttól csak néhány lépésre egy olyan hely vár, ahol a megállás maga is jutalom: ha egy kis természetközeli pihenésre vágysz, igazi bakancslistás célpont.

Ez nem az a hely, ahová csak egy gyors kávéra ugrasz be, sokkal inkább olyan tér, ahol természetesen alakulnak hosszabb beszélgetések, ráérős reggelek és baráti találkozások. A környezet is ezt erősíti: a Duna közelsége és a Római-part laza, hétvégi ritmusa végig érezhető, így könnyű felvenni itt a tempót, legyen szó egy könnyű sétáról vagy egy bringázás közbeni megállóról.

A kínálat szintén erre a nyugodt, kikapcsolódással teli időtöltésre épít. A brunch kora délutánig (13:30-ig) elérhető, így nem kell sietni: tojásos fogások, bundáskenyér, bécsi virsli és házi granolák gondoskodnak arról, hogy egy kiadós tekerés után is garantáltan tele hassal állj fel az asztaltól. Ehhez társul egy erős italválaszték is - kávékülönlegességek, szezonális italok, frissítő smoothie-k és 100%-os gyümölcslevek -, amelyek különösen jól esnek a melegebb napokon, a teraszon ülve.

A cukrászda kínálata külön fejezetet érdemel. A klasszikus sütemények - mint a Dobos, a flódni vagy az isler - mellett modern, mentes, vegán és paleo desszertek is sorakoznak a pultban, így tényleg mindenki talál magának valamit. A különleges fagylaltválaszték pedig csak ráerősít arra az érzésre, hogy itt nem kell kompromisszumot kötni, ha egy kis édes kikapcsolódásra vágysz.

Evezős Sörkert

Ha a Római-part igazi, hamisítatlan hangulatára vágysz, az Evezős Sörkertnél nehéz jobb választást találni.

Az Evezős nem véletlenül lett az évek során a környék egyik biztos pontja. Már a ’80-as évek óta része a rómaiparti életnek, és bár azóta sok minden változott, a hely lényege ugyanaz maradt: egy laza, befogadó tér, ahol mindenki megtalálja a helyét. Baráti társaságok, családok, bringások és kutyások természetesen megférnek egymás mellett, miközben a háttérben folyamatosan zajlik a part menti élet. A tágas, szabadtéri teraszok nagy előnye, hogy mindig van hova leülni, és közben végig ott van a Duna közelsége, ami miatt egy egyszerű kiülésből is könnyen lesz egy hosszabbra nyúló program.

A kínálat a klasszikus sörkerti hangulatra épít, de bőven túl is mutat rajta. A jól behűtött csapolt sörök - akár ízesített változatokban is - és a friss, házi limonádék mellé az étlapon a vízparti klasszikusok és a street food fogások kerülnek előtérbe: ropogós hekk, halételek, grillfogások és szaftos smashed burgerek közül válogathatsz. Aki könnyedebbre vágyik, talál falatokat, salátákat is, a végén pedig egy palacsinta vagy egy túrógombóc teszi fel a pontot az élményre.

Az Evezős külön erőssége, hogy nem csak enni-inni lehet itt, hanem időt tölteni. A gyerekeket játszósarok várja, a kutyásokra is figyelnek, így a négylábú kedvencek sem maradnak ki az élményből, sőt, ők is találnak meglepetést az étlapon. A nyári estéken pedig élőzene, koncert és közösségi programok hozzák össze az embereket, minden generációnak kínálva valamit.

Cafe Brunch Budapest

Ha van hely Budapesten, ahol a teraszozás nem extra, hanem alap, az a Cafe Brunch Budapest.

A különböző helyszínek ráadásul eltérő hangulatot hoznak, ami még izgalmasabbá teszi a koncepciót. A Bazilika körüli nyüzsgés, az Operánál megbúvó csendesebb utcák vagy éppen a Duna közelsége mind más-más ritmust adnak a reggelinek, miközben a lényeg mindenhol ugyanaz marad: egy laza, jól működő brunchélmény, amihez nem kell külön alkalom.

A kínálat ehhez a könnyed tempóhoz igazodik. A klasszikus brunchkedvencek – mint az avokádós pirítós, az eggs Benedict, az amerikai palacsinta vagy egy frissen sült croissant – mellett a látványos New York roll is helyet kap, de ha inkább magyarosabb ízekre vágysz, azt is megtalálod az étlapon. A péksütemények és kenyerek minden reggel saját műhelyből érkeznek, ami az egész élménynek ad egy plusz minőséget.

A kávé és az italok ugyanilyen fontos szerepet kapnak. A helyi pörkölőtől származó kávéból profi baristák készítik el a reggeli alapot, amit frissen facsart gyümölcslevek, smoothie-k és turmixok egészítenek ki. Ha pedig tovább maradnál, délután már egy koktél is belefér a teraszon.

A választék tudatosan széles, így azok is könnyen megtalálják a számításukat, akik speciális étrendet követnek: gluténmentes, laktózmentes, vegetáriánus és vegán opciók egyaránt szerepelnek az étlapon.

A Cafe Brunch Budapest attól válik igazán szerethetővé, hogy észrevétlenül simul bele a napba. Lehet egy gyors reggeli, egy ráérős villásreggeli vagy egy spontán találkozó helyszíne, a teraszoknak köszönhetően minden alkalomhoz hozzáad egy kis szabadtéri hangulatot.

Jónás Craft Beer & Food

Ha egy természetközeli, mégis vibráló helyszínt keresel, a Jónás Craft Beer & Food igazi telitalálat.

A Jónás a Bálnából hozott kézműves sörös örökséget vitte tovább, így a csapokon ma is a hazai craft szcéna legjobbjai sorakoznak. Ezt egészíti ki egy egyre erősebb koktélkínálat és frissítő limonádék, amelyek kifejezetten jól működnek egy napsütéses teraszon. A hely azonban mára egyértelműen kinőtte a „csak söröző” szerepet.

A konyha az egyik legerősebb pont: a saját füstölőben készülő BBQ ételek igazi húzónevek. A hosszú órákon át készülő, omlós pulled pork vagy a kihagyhatatlan ribs chimichurrival azok közé a fogások közé tartozik, amelyek miatt külön is érdemes ide eljönni. Emellett a kínálat tudatosan széles: a burgerrajongók mellett a vegetáriánus vendégek is bőséges választékot találnak, ráadásul jól jelölve az étlapon.

Hétvégén a brunch kerül fókuszba, ami itt egészen más élményt ad, mint a belvárosban: a reggeli nyugalomban, a tópart mellett, madárcsicsergés közben elfogyasztott reggeli tényleg lelassít. A Jónás ráadásul közösségi térként is erős: babakocsival, kutyával vagy nagyobb baráti társasággal érkezve is természetes itt a jelenlét.

Érdemes figyelni a tematikus hétvégéket is, amikor a konyha különleges irányokba indul - a steak vagy a mexikói vonal után például a magyar konyha újragondolt fogásai kerülnek fókuszba. A Jónás így nemcsak egy hely, hanem egy folyamatosan változó élmény, ami miatt újra és újra érdemes vissza lehet térni.

Stifler Beerhouse

A belváros közepén, a Rákóczi úton van egy hely, ahol egy pillanat alatt ki tudsz lépni a mindennapos rohanásból. A Stifler Beerhouse & Kitchen a környék nyüzsgéséhez képest egy nyugodtabb, sétálóutcás hangulatot hoz.

A hely egyik legnagyobb erőssége a sörkínálat. Közel 20 csapból válogathatsz, a kínálat pedig folyamatosan frissül, így mindig van miért újra ránézni a listára. A klasszikusok sem maradnak el: a friss, tankból csapolt Pilsner Urquell önmagában is megér egy kitérőt, de a gyümölcsös lagerektől a ködös IPA-kon át a testesebb tételekig széles a paletta. A sörkoktélok pedig egy külön világot nyitnak meg - pont azt a laza, ráérős tempót hozzák, amitől könnyen elnyúlik a délután.

A konyha szintén túlmutat a „gyorsan bekapok valamit” kategórián. A megújult étlap könnyedebb fogásokat és tartalmasabb ételeket is kínál, így egy ebéd ugyanúgy működik itt, mint egy hosszabb esti program. Az ízekben a cseh és bajor sörkultúra hatása is megjelenik, ami szépen összeköti a kínálatot a sörválasztékkal.

A Stifler hangulata valahol a klasszikus sörözők és a modern belvárosi találkozóhelyek között van. Napközben egy nyugodtabb kiülés helyszíne, estére viszont egyre inkább felélénkül, miközben végig megmarad benne az a laza, könnyed atmoszféra, ami miatt jó itt maradni.

A tavasz pont az az időszak, amikor nem kell túlgondolni a programokat: elég egy jó hely, egy szabad asztal a napsütötte teraszon, és már indulhattok is. Legyen szó egy gyors kávéról, egy ráérős brunchról vagy egy hosszabb estéről, Budapest ilyenkor a legszebb arcát mutatja. Használd ki ezt az időszakot, és próbálj ki minél több helyet, mert ilyenkor a város minden sarka egy kicsit más hangulatot tartogat!

Van egy hely Budapest belvárosában, ahol egészen természetesen mosódik össze múlt és jelen. A Centrál Grand Café nem egyszerűen egy elegáns kávéház a sok közül, hanem egy olyan tér, ahol a kultúra ma is élő dolog. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb múltú irodalmi kávéházként tartják számon, amely 2026. április 11-én, a költészet napján ünnepelte újranyitásának negyedik évfordulóját. Belépve az ember egyszerre érzi a nagykávéházi hagyomány súlyát és azt a könnyedséget, amivel a hely képes ezt a több mint százéves örökséget a jelenhez igazítani.

Az Eventrend Group korábbi, nagy sikerű középiskolai programjainak tapasztalataira építve a kezdeményezés most még egy lépéssel tovább megy: a cél változatlanul az, hogy a fiatalabb generációhoz is közelebb hozza az irodalmat – csak éppen egy még élményszerűbb formában. Ebben a gondolkodásban a társadalmi felelősségvállalás is fontos szerepet kap: az Eventrend évek óta támogat civil szervezeteket – többek között a SINOSZ-t, vagyis a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségét, valamint a Lámpás ’92 Közhasznú Alapítványt –, miközben kiemelt célja az edukáció is.

Ennek egyik legfontosabb lépése, hogy a Centrál irodalmi programjai nemcsak folytatódnak, hanem új elemekkel is bővülnek. Így válik a találkozás igazán kézzelfoghatóvá: a Nobel-díjas életművek itt nemcsak megszólalnak, hanem bizonyos értelemben az asztalra is kerülnek.

Irodalomóra, ami kilép a tankönyvek világából

Elsőre talán merész vállalásnak tűnik közelebb hozni a középiskolásokhoz olyan szövegeket, amelyekkel sokszor még felnőttként sem könnyű azonnal kapcsolódni. A Centrál azonban nem „megmagyarázni” akarja ezeket a műveket, inkább teret ad annak, hogy a diákok saját élményként találkozzanak velük. Erre épül legújabb programjuk is, amely a két Nobel-díjas magyar író munkásságát rövid, élményszerű formában teszi elérhetővé a mai fiatalok számára, és közben finoman kimozdítja az irodalmat a tankönyvek világából.

A kávéház emeletén zajló, 45 perces élményalapú irodalomórák tanítási időszakban, minden második kedden délelőtt (9:00 és 10:30 kezdéssel) inkább emlékeztetnek egy közös gondolkodásra, mint hagyományos tanórára.

A foglalkozások során például mesél a Krasznahorkai Lászlóval közösen készített Tarr Béla-filmekről, vetít jeleneteket, ezen keresztül is megidézve az író sajátos világát. Majd a látottak és hallottak nyomán a résztvevők maguk is alkothatnak. Egyetlen mondatot kell írniuk, méghozzá a jellegzetes, hömpölygő, „krasznahorkais” stílusban. Mindeközben pogácsa és ásványvíz kerül az asztalra, és beszélgetések alakulnak ki, amelyek sokkal inkább emlékeztetnek egy közös gondolkodásra, mint egy kötelező tanórára.

Ezek együtt nemcsak vizuálisan, hanem hangulatukban is tovább mélyítik az élményt, finoman összekapcsolva az irodalmat a gasztronómiával. Az egész program mögött az a gondolat húzódik meg, hogy az irodalom eredeti közege nem az osztályterem, hanem az a fajta inspiráló, közösségi tér, amilyen a kávéház is volt mindig és amilyen ma is lehet. A Centrál Grand Café programja egyszerre szól a múltról és a jelenről, alapja pedig az, hogy az irodalom nem tananyag, hanem tapasztalat. A pro bono élmény irodalomóra 2026 szeptemberétől foglalható az erre a célra létrehozott aloldalon.

Amikor az irodalom tényleg az asztalra kerül

És miközben a szellemi élmény ilyen hangsúlyosan jelen van, a gasztronómia sem marad háttérben - sőt, finoman rá is kapcsolódik a tematikára. A kávéház új desszertjei szintén a két magyar Nobel-díjas szerző előtt tisztelegnek. A Mascarponés Vadmálna Krasznahorkai László világát idézi meg, és már az érkezése is külön élmény: könyvlapokba burkolva kerül az asztalra, amelyeken egy idézet olvasható, majd a papírt meggyújtják, és a lángok közül bukkan elő maga a desszert. A sajtóeseményen ezt élőben látni kifejezettenkülönleges pillanat volt - az a fajta, amikor előbb a látvány, majd az illat, végül az íz hoz lázba. A krémes mascarpone és a savanykás vadmálna játéka kiegyensúlyozott, mégis izgalmas, és az egész desszertben van egy könnyed elegancia, ami nem akar túl sok lenni, mégis emlékezetes marad.

A Vaníliás Körte ezzel szemben Kertész Imre emlékét idézi meg egy visszafogott, finoman elegáns desszertként. Az ízek rétegről rétegre bontakoznak ki: a körte természetes édessége, a vanília lágy, krémes karaktere és a különböző textúrák váltakozása együtt egy kifejezetten frissítő, harmonikus élményt ad. A koncepció mögött Takács Judit patisserie séf áll, aki a klasszikus cukrászati alapokat kortárs kreativitással ötvözi.

Klasszikusok újragondolva

A konyha egészére is ez a szemlélet jellemző: tisztelet a hagyomány iránt, de határozott nyitás az új felé. Gáspár Gergely ügyvezető szerint az új irány tudatosan épít erre az egyensúlyra: a klasszikus magyar ízeket úgy tartják meg, hogy közben a mai vendégek elvárásaira is reagálnak. Gáspár Gergely mellett Gácsi Gergő üzletigazgató nemzetközi tapasztalatával hoz friss szemléletet a működésbe, míg Ványik Ádám séf a fine dining és a street food világából szerzett tudását ötvözi a konyhában. A cukrászati kínálatért felelős Takács Judit patisserie séf pedig évek óta meghatározza a Centrál desszertjeinek karakterét. Ez a négyes együtt alakítja azt a „modern klasszikus” irányt, amely egyszerre épít hagyományra és nyit az új felé.

A sajtóbemutatón több fogást is megkóstolhattunk, és az volt az érzésünk, hogy itt nem egyszerűen újragondolják a klasszikusokat, hanem valóban új jelentést adnak nekik.

A gulyás például három formában található meg az étlapon. A klasszikus változat mély, telt ízű, a vegán verzió viszont meglepően komplex: a füstölt tofu, az édesburgonya és a korianderolaj együtt egy olyan rétegzett ízvilágot hoz létre, ami nem helyettesíteni akarja az eredetit, hanem saját jogán működik. A kacsás változat pedig már-már ünnepi fogás, a konfitált hús gazdagságával és a leves karakterével egyszerre.

Hasonlóan izgalmas a shakshuka, amely többféle verzióban is megjelenik az étlapon. Megtalálható a klasszikus verzió, van továbbá húsgolyós, buggyantott tojásos változat kifejezetten komfortos, fűszeres, mégis kiegyensúlyozott, míg a falafelgolyós vegán verzió frissebb, könnyedebb irányba viszi el ugyanazt az alapot. Ezeknél az ételeknél különösen jól érződik az a fajta játékosság, amivel a konyha a klasszikus fogásokhoz nyúl.

Mindehhez tavaszi desszertek közül is választhatunk: ilyen a crème brûlée rebarbarás eperszósszal, vagy a csokoládéval és epervelővel kínált crème brûlée palacsinta. Közös bennük, hogy a cukorréteget közvetlenül előttünk karamellizálják meg, így az utolsó simítás nemcsak látványos, hanem az élmény része is.

Irodalmi Zsúr és élő hagyomány

A Centrálban tehát a gasztronómia és az irodalom továbbra is kéz a kézben jár, és a hely igazi ereje abban rejlik, hogy képes valódi közösségi térként létezni. Ennek egyik legfontosabb eleme a Centrál Irodalmi Zsúr, amely az elmúlt években a kávéház egyik legsikeresebb középiskolai programjává vált, és ma már heti három alkalommal várja a diákokat. A zsúr tulajdonképpen egy különleges, interaktív irodalomóra, amely a Nyugat nemzedékének világát idézi meg, nem tankönyvi módon, hanem élményszerűen.

„A Centrálban a kultúra nem dekoráció, hanem működési alapelv. Itt olyan térben tanulhatnak a fiatalok, ahol az irodalom természetes közegében van jelen” – mondta Nagy Gábor, az Eventrend Group alapító társtulajdonosa, és az egyik első számú vezetője. A Centrál Grand Café ugyanis 1887 óta része Budapest kulturális életének, történetében a Nyugat nemzedéke meghatározó szerepet játszott - ez a szellemiség ma is jelen van, de kortárs formában.

A program során a diákok nemcsak hallgatják a történeteket, hanem aktívan részt is vesznek bennük: megismerkednek a kávéház múltjával, a korabeli irodalmi élettel, majd kreatív feladatokon keresztül saját szövegeket is alkotnak. Az órákat Meskó Zsolt író-rendező és „Bence úr”, a főpincér vezeti, ami már önmagában is ad egyfajta színházi, játékos keretet az egésznek. A hangulat sokkal inkább emlékeztet egy közös gondolkodásra, mint egy tanórára: van benne humor, improvizáció, és az a fajta felszabadultság, ami ritkán társul az irodalomhoz az iskolai keretek között. A legjobb alkotásokat ráadásul díjazzák is, a résztvevők pedig egyfajta kortárs „kávéházi közösség” részévé válhatnak. Nem véletlen, hogy a program szinte azonnal teltházas lett, és ma már heti több alkalommal fut.

Egy hely, ahol minden összeér

A nap végén pedig minden visszatér ahhoz az alapélményhez, amiért a Centrál 1887 óta része Budapest kulturális életének. Az étlapon a klasszikus nagykávéházi bisztrókonyha találkozik a modernebb, „comfort food” jellegű fogásokkal: a bőséges reggeli- és brunch kínálattól az egész nap elérhető leveseken és főételeken át egészen az esti vacsorákig minden napszakban mást kínál a hely - így tényleg könnyű megtalálni benne azt, ami épp az adott pillanathoz illik, legyen szó egy gyors kávéról vagy egy hosszabb, ráérős vacsoráról.

A finomabbnál finomabb ételek mellett a hatalmas ablakokon beáramló fény, a növényekkel teli terasz és a klasszikus, mégis könnyed belső tér mind azt az érzést erősítik, hogy itt egyszerre lehet jelen lenni és egy kicsit kiszakadni a város ritmusából.

A Centrál Grand Café tehát nem egyszerűen megőriz egy hagyományt, hanem használja is. Úgy, hogy közben új jelentéseket ad neki, és megmutatja: az irodalom, a gasztronómia és a közösségi élmény nem különálló világok, hanem ugyanannak a történetnek a részei. És ebbe a történetbe ma is bárki beülhet – egy reggeli mellé, egy kávéra és desszertre, vagy akár egy tartalmas ebédre vagy vacsorára.

Tacskók és gazdáik lepték el ma délután a Városligetet, ahol 13 órakor elrajtolt a DOGZ Fesztivál egyik leglátványosabb programja, a tacskós falkaséta.

A fesztivál a Városligeti Nagyréten zajlik, a részvételhez a kutyáknak kötelező a póráz használata és az érvényes oltási könyv felmutatása.

A We love Dogz magazin által szervezett esemény azonban nemcsak a rekorddöntésről szól. A rendezvényen külön TacskóLand is várta a tacskósokat, ahol egész nap a fajtáé volt a főszerep: a programok között szerepelt a leghosszabb és legszebb tacskó versenye, valamint fajtabemutatók és kerekasztal-beszélgetések is.

A tavalyi DOGZ Fesztiválon már sikerült 502 tacskót egy helyre gyűjteni, amivel magyar rekord született.

A 2026-os rekordkísérlet hivatalos végeredményéről egyelőre nincs hivatalos szervezői közlés.

Fotókon a tacsik!

A Városligetben sétálva az ember inkább pokrócokon heverésző baráti társaságokra, futókra, kutyásokra, gyerekzsivajra és kézenfogva sétáló szerelmesekre számít.

Arra már jóval kevésbé, hogy a gyepen andalogva egyszer csak egy sírkőbe botlik.

Tavasztól őszig emberek százai piknikeznek, napoznak a közelében, és sejtelmük sincsen, hogy egy férfi végső nyughelye mellett beszélgetnek önfeledten.

Sem más felirat, sem név, sem évszám, sem megható búcsúmondat nem könnyíti meg a néző dolgát. A fuit latinul annyit tesz: „volt”. És még mielőtt felháborodnál, hogy a felirat nem is fuit, hanem fvit, tájékoztatlak, hogy a v betű a latinban u és v hangot is jelölhet.

A kutatások szerint a Városliget titokzatos sírjában Horváth Jakab ügyvéd nyugszik, aki nem mindennapi figurája volt a régi Pestnek. Toporcon született 1738-ban, tanult Késmárkon, Pozsonyban és Pesten is, majd ügyvédként futott be szép pályát. Grassalkovich herceg jogi igazgatójaként dolgozott, komoly vagyont szerzett, és a korabeli feljegyzések szerint tekintélyes ember volt: irodájában harminc jurátus is dolgozott. Mégsem a vagyon, a társasági élet vagy a látványos polgári csillogás érdekelte.

Horváth Jakabot különcnek tartották. Nem nősült meg, a legendák szerint nem kereste a földi örömöket, nem adott a divatos ruhákra, sőt állítólag még tükröt sem tartott a lakásában. Inkább a munkába és a könyvekbe temetkezett, hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, és a bölcselkedés jobban vonzotta, mint az élet kényelmei.

Vagyis olyan ügyekben is fellépett, amelyektől mások inkább távol tartották magukat.

És talán éppen ezért nem meglepő, hogy a halála után sem hétköznapi kívánságot fogalmazott meg.

Ma ezt nehéz elképzelni, de amikor Horváth Jakabot ide temették, a Városliget még egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma. Nem voltak széles sétányok, múzeumok, játszóterek és hétvégi tömegek. A környék erdős, mocsaras, elhagyatott vidék volt, nádasokkal és vízimadarakkal – valóban alkalmas arra, hogy valaki csendes, világtól félrehúzódó végső nyughelyet válasszon magának. Horváth Jakab kívánsága eredetileg tehát egy nyugodt, félreeső temetkezési helyre vonatkozott.

A sír történetét hosszú ideig homály fedte. Bár maga a kő ismert volt, az már kevésbé, hogy valóban sírbolt is tartozik hozzá. A 20. század közepére még a liget gondozói közül sem mindenki tudta, mi van alatta.

A rejtély megfejtése azonban csak később, az 1990-es években történt meg igazán.

Az 1995-ös feltárás során sikerült megtalálni a sír pontos helyét, és amikor felnyitották, Horváth Jakab földi maradványait kettős koporsóban, korabeli ruházatban találták meg. A sírhelyet ezután lezárták, a követ helyreállították, a sír köré pedig kovácsoltvas kerítés került, amely ma is kijelöli ezt a furcsa, egyszemélyes temetőt a park közepén.

A Budapesti Városvédő Egyesület rendszeresen megemlékezik róla: tavasszal szezonnyitó alkalmakkor meg is koszorúzzák a sírt.

@mysecretbudapest Budapest’s City Park hides a misterious tomb. The inscription on the thombstone reads simply “fuit”. The word in classical Latin means “was”. The grave hides the remains of Jakab Horváth, Hungarian lawyer, who died in 1809. In his will, he requested to be buried here. #mystery #mysecretbudapest #nekedbelegyen #nekedbe #basszadbeforyouba #basszadkinekedbe #nekedbelegyen❤️ #budapesthungary #budapest #városliget #tomb #creepy #bizarre ♬ Suspense, horror, piano and music box - takaya

A sírhely Arany János képzeletét is megragadta, megemlékezett róla az Ének a pesti ligetről című versében:

„Nyerd bár világi életedben

Ég és föld minden koszorúit:

Neved csak az, mit e ligetben

Egy sírkő rád olvas: Fuit.”

És hogy miért tartom érdekesnek? Mert a sírhely egy valamikor volt, régen elmúlt Pest emléke. Egy olyan városé, amely ebben a formájában már nem létezik.