Fabricius Gábor: Balásy Gyula bejelentése szánalmas volt és gyermeteg, de a rendszert valójában Rogán szervezte
Reklámszakemberek szerint megölte a versenyt és tönkretette a szakmát az a propagandagépezet, aminek az egyik főszereplője a cégeit most az államnak szinte sírva felajánló Balásy Gyula volt. Az ügy kapcsán Fabricius Gábort, a Republic Group egyik alapítóját, kreatív igazgatóját kérdezték az Egyenes Beszédben.
Fabricius az interjúban elmondta, elsősorban érzelmi reakciói voltak, amikor meglátta Balásy Gyula bejelentését.
Hozzátette, hogy elképesztőnek tartja, hogy az Európai Unióban ilyen interjúk egyáltalán létrejöhetnek. Úgy látja, Balásy tíz-tizenöt évig önreflexió nélkül tette, amit tett, majd egy kormányközeli portálnál „gyónja el” a történteket.
Arra a kérdésre, hogy mi állhat a háttérben, Fabricius úgy válaszolt, hogy Balásy Gyula csak a jéghegy csúcsa. Szerinte „most az összes médium tele van a nevével, tulajdonképpen felmosatják vele a padlót, vagy vele mossák fel a padlót, de azért ez egy rendszer, amiben ő egy személy”.
Úgy véli, nem lehet pontosan tudni, ki és mit mondott a háttérben, és nem biztos benne, hogy egy ilyen rendszerből csak úgy ki lehet ugrani. Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Kommunikációs Ügynökséget 2014-16 óta Rogán Antal szervezte úgy, hogy az a Balásy-cégcsoport számára „nyerhető legyen”. Állítása szerint nem is Balásy volt a rendszer fő kedvezményezettje, mert a pénzből rengeteg médiumot, televíziót és online portált vásároltak fel.
Fabricius Gábor a rendszer működését úgy írta le, hogy a nagyjából 600-650 milliárdos magyar reklámpiaci torta felét Balásy cégei és néhány másik, hasonló körhöz tartozó vállalat vitte el. „Ez azt jelentette, hogy 600 milliárdból gyakorlatilag ott volt két-három cég, aki elvitte a felét, és mindenki más, aki a szektorban dolgozott, ott osztozott a maradék pénzeken” – magyarázta.
A folyamatot úgy vázolta fel, hogy a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség egy előválogatón szűrte ki az ügynökségek nagy részét, majd a Simicska-korszak után végül már csak egyetlen cég maradt, amelyik megkapta az összes munkát.
Azzal kapcsolatban, hogy Balásyék rengeteg alvállalkozóval dolgoztak, Fabricius azt mondta, ez önmagában nem jelent semmit, mert a lényeg az, hogy megölték a versenyt. Kijelentette, hogy Balásyék nem a kommunikációs, hanem a politikai szektorban dolgoznak.
„A reklám bizniszben mi vagyunk. Azok a cégek, akik a reklámhoz értenek, akik a kommunikációhoz értenek, akik a kreativitáshoz értenek” – húzta meg a határt.
Balásy cégcsoportjának értékéről azt mondta, egy szolgáltató cég annyit ér, amennyi a forgalma, ezt a forgalmat pedig gyakorlatilag az állam hozta létre olyan állami cégek megbízásain keresztül, mint a Szerencsejáték Zrt. vagy a Porsche.
„Hogyha van egy kormányváltás, és kvázi mondjuk kitisztul a médiapiac, reklámpiac, és újra a tehetség, a verseny, a szabad, tiszta verseny az, ami működteti a piacot, akkor a cégnek a forgalma le fog csökkenni” – jósolta.
Fabricius szerint a monopolhelyzet iszonyatosan fojtogató volt, és depressziós hangulatot teremtett a reklámpiacon. Ennek következtében rengeteg tehetséges kreatív szakember, art director és copywriter hagyta el az országot, és ment Berlinbe vagy Londonba.
Felidézett egy esetet, amikor egy fiatal tehetséget azzal csábítottak külföldre, hogy a magyar fizetésének a háromszorosát ajánlották.
Úgy látja, a kialakult helyzet a filmipart is érintette, mert a Rogán Antal-féle rendszer a kommunikációs büdzséhez „hozzácsapta tulajdonképpen a film megjelenéseket is”, hogy érzelmileg és identitás szempontjából kondicionálják az embereket. Szerinte a migránsellenes plakátok és a Hunyadiról szóló filmek képi világa a nézők tudatalattijában összekapcsolódik.
A helyzet a magyar reklámok minőségén is meglátszik. „Azért olyanok a magyar reklámok, amilyenek, mert nem a verseny az, ami működteti” – jelentette ki. Ezzel szemben Hollandiában, Angliában vagy Németországban a verseny miatt felüdülés tévéreklámokat nézni.
A monopóliummal okozott károkról azt mondta, a kreatív ipar olyan nagyvárosokat tart el, mint Amszterdam vagy New York, Magyarországon viszont ez a szektor elkezdett apadni, a tehetségek pedig elmentek.
A megoldást abban látja, hogy a szakmának fel kell nőnie, és a szakmai szervezeteknek a legmagasabb prioritásként kell kezelniük a szabad és tisztességes verseny védelmét.
Úgy véli, lassan, de vissza lehet építeni a hitet abba, hogy a kreativitás kifizetődő. „Amúgy egyébként ezt látjuk ebben a történetben, nem? 10-15 évig valahogy mentek a dolgok, drummogtak a lambók, és azért mégiscsak így lett ennek vége” – zárta gondolatait.