SZEMPONT
A Rovatból

Egy vérbeli filmes a járvány megfékezésének hőseit nem a kormány tagjai között keresné, hanem a mentősök, ápolók, orvosok között

Orbán Viktorék sikerekről és „harcosok klubjáról” beszélnek, de a kommentek alapján fájdalmas sebeket téptek fel. Egymás után posztolják az áldozatok felháborodott és máig gyászoló hozzátartozói megrendítő beszámolóikat. És megszólaltak a frontvonalban dolgozók is.


Bár Európában 2020. január 24-én volt az első regisztrált Covid-19-eset, az első magyarországi pedig március 4-én, a kormány most január 27-én jött ki a COVID-járvány „legyőzéséről” szóló, 36 perces kisfilmjével. Hogy miért nem várták meg március 13-át, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy az iskolák bezárnak, és digitális munkarend lép életbe, vagy akár március 28-át, amikor elkezdődött a teljes bezárkózás? Talán a kormánypárt népszerűségvesztésével kapcsolatos közvéleménykutatási adatok tette sürgetővé, hogy valami dicsőséges beszámolóval lassítsák ezt a folyamatot.

A kérdés csak az, Kovács Zoltánnal szólva: „De sikerült?

Amikor egy kormány hivatalba lép, feladata, hogy az állam alapvető szolgáltatásait zökkenőmentesen és hatékonyan működtesse: a honvédelmet, a rendfenntartást, a közegészségügyet, a közoktatást, illetve a szociális szférát. Ahogy mondani szokták, az nem hír, ha a postást megharapja a kutya, de az igen, ha a postás harapja meg a kutyát. Lefordítva a mi esetünkre: amikor egy állam vezetése szükségesnek tart arról megemlékező kisfilmet megrendelni és legyártatni, hogy valamely funkciója éppen működött, az minimum érdekes.

Egy vérbeli filmes ugyanis, ha témát lát meg a pandémiában, és történetesen dokumentumfilmet akarna csinálni a járvány megfékezéséről, a hőseit nem a kormány tagjai között keresné. Ők ugyanis, bármennyire is rendkívüli volt a helyzet, azt tették, amiért fizetik őket: működtették az állam egyik alapfunkcióját, a közegészségügyet. Találna viszont hősöket a mentősök, ápolók, orvosok között, akik (főleg a járvány első évében, mikor még oltás sem volt) nap mint nap az életüket kockáztatták,

12 órákat tetőtől talpig beöltözve, premier plánban végignézve az emberi szenvedést, látva a levegőért küzdő, haldokló emberek rémült tekintetét, és ugyanazokat a szemeket kicsit később élettelenül meredni a semmibe.

Nekik kellett a reménykedő rokonokkal telefonon közölni szeretteik halálhírét, napjában többször is.

Az államigazgatás csúcsain álló főtisztviselők legnagyobb áldozata az volt, hogy minden reggel hatkor már üléseztek, a kórházi személyzet reggel hatkor már és még a tizenkét órás műszakban éppen ágytálazott, újraélesztett, lélegeztetőgépet állított be, vagy éppen megállapította a halál beálltát. Esetleg a napi zokogógörccsel birkózott meg egy csendes sarokban, teáját szorongatva, ha volt két perce minderre.

Hogy miért írom le mindezt ilyen részletesen? Mert a kormányzati propagandafilmből csak ez maradt ki. Van benne néhány hős miniszter, állami főtisztviselő, maga a miniszterelnök, és minden, amit csinálnak, az megszakítás nélküli diadalmenet. A képek, ahogy sorakoznak, a heroikus zene, az események és adatok fontos szűrése mind azt sugallják, hogy a koronavírus elleni harc igazi nagy hősei ők voltak, az állam vezetői.

Orbán Viktor „harcosok klubjáról” beszél, és saját magukra gondol, mintha a siker kovácsai ők lettek volna.

Elmondja, hogy azért hozattak be ennyi lélegeztetőgépet (elhallgatva, hogy ezek jó része azóta is raktárakban áll), hogy egyetlen ember se legyen, akinek, ha szükséges gépi lélegeztetés, akkor ne jusson lélegeztetőgép.

Elhallgatja azt, amit Kulja András mond el a Tisza-párt videójában. Az ellenzéki párt egészségügyi szakértője rezidens orvosként Covid-osztályon dolgozott nap mint nap akkor, saját élményeként mondja el, hogy

talán még menthető ötven fölötti emberek azért haltak meg az osztályán, mert egyetlen intenzív osztály sem vette át őket gépi lélegeztetésre. És miért nem? Mert nem volt elég lélegeztetőgép.

Azért sem, mert a kapott lélegeztetőgépek zöme intenzív osztályos gépi lélegeztetésre alkalmatlan volt. Ráadásul, ha még jók is lettek volna, a gép nem elég. Kell hozzá ember is, aki kezelni tudja, de ezzel a „harcosok klubja” nem foglalkozott. Nyilván azért nem, mert ahogy Kulja elmondta, az nem egynapos tanfolyam. Sok paramétert kell figyelni, a nem kellően kiképzett személyzet több kárt okozhat, mint hasznot: akár szét is robbanthatja a beteg tüdejét, de meg is fullaszthatja a pácienst. Ilyen embert viszont nem lehetett tömegesen behozni, sem Kínából, de máshonnan sem, képezni meg nem volt idő.

A Tisza Párt válaszvideójában, amelyet eddig szinte pontosan kétszer annyian néztek meg, mint a kormány moziját, sorjáznak az adatok, amelyek annyira hiányoznak a másik filmből: lakosságarányosan nemcsak szomszédainknál teljesítettünk gyászosabban a halálozási arányt tekintve, de Olaszországban is kevesebben haltak meg arányaiban, holott nem felejtjük a bergamói képeket, amelyeket a járvány elején láthattunk. Milyen elképesztő körülmények alakultak ki pillanatok alatt az ottani kórházakban! De ilyen képeket itthon nem láthattunk. Kulja András többször is elmondta, hogy

nekik megtiltották, hogy nyilatkozzanak a sajtónak a Covid-védekezésről, hogy idős kollégáját megfenyegették: ha beszél a sajtónak, az országban sehol sem kaphat munkát.

A járványról magyar nyelven csak Romániából és Szlovákiából érkezhettek képsorok, videók, mert a magyar kórházakba az állami televízión kívül senki nem tehette be a lábát. Ők is csak egyetlen alkalommal, leszámítva a protokoll eseményeket.

Magyar Péterék kimondják azt is, hogy a kivéreztetett egészségügy, az orvos- és ápolóhiány miatt kénytelenek voltak minden orvost a Covid-osztályokra vezényelni, emiatt az egészségügyben a nem covidos betegek jó része ellátatlan maradt, aminek tragikus következményei a járvány után jelentkeztek: előrehaladott daganatos megbetegedések formájában például, amikor a páciens elmondta, hogy a tüneteket már régóta észlelte, de nem jutott be egyetlen ellátásra sem. Azokat, akik ezekbe a betegségekbe haltak bele, nem számolják a koronavírus áldozataihoz.

Kulja András a Tisza-párt videójában

Kulja András szinte a könnyeivel küszködve mondja el, hogy a miniszterelnök láthatóan csak a sikerpropagandát tartotta már akkor is fontosnak: a problémákat felsorolni próbáló fiatal orvosba belefojtotta a szót. Orbán nem tudja, milyen az, amikor a fehérjehiány miatt a víz folyik a beteg bőréből,

amikor könyörögnek, hogy „doktor úr, ugye meggyógyulok?”, amikor egymás mellett hal meg egy testvérpár a kórházban: az egyik két nappal korábban, a másik, aki még megmaradt, csak azt kérdi: „Ugye én nem?”, aztán ő is meghal.

A Tisza Párt egészségpolitikus EP-képviselője szerint a miniszterelnök ne sikerekről kommunikáljon, hanem azt mondja el végre, hogy megszüntetik a kórházak alulfinanszírozottságát. Az egészségügy szerinte mind a mai napig ki van véreztetve. Az elmúlt években kétszáz rendelő, kórházi osztály zárt be. Magyar Péter tovább sorolja: most január elsejétől a fehérgyarmati, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórház is bezárt osztályokat, az utóbbiban például a gyermeksebészeti ellátás szűnt meg.

Ma rosszabb helyzetben van az egészségügy, ha netán jönne egy újabb nagy járvány, még kevésbé alkalmas a közegészségügy ellátni a feladatát.

És sorakoznak tovább az adatok: GDP-arányosan feleannyit költünk egészségügyre, mint az európai átlag. A cseh állampolgárokra saját államuk fejenként 600 ezer forinttal többet költ évente, mint a magyar. Újból és újból felteszik a kérdést: milyen sikerekről beszél a miniszterelnök?

Magyar még azt is hozzáteszi, nem az a baj, hogy nincs pénz, hiszen „ha a miniszterelnök meg akarja venni a saját vejétől a felesleges irodaépületeket, akkor egy tollvonással lesz rá pénz”. Mint ahogy van pénz kastélyokra, a repülőtérre, mobilcégre is.

Kulja Andrásék fel is olvastak néhány levelet, amelyekben például egy intenzíves szakorvos írja le, hogy az elvileg egyszer használatos védőruhát többször kellett felvenniük, mert nem volt elegendő ebből sem. Még akkor sem cserélhették le, amikor már szemmel láthatóan vérrel és egyéb testnedvekkel szennyezettek voltak. A műszakváltáskor a következő kolléga is a szennyezett ruhákba volt kénytelen bújni. Bár később ózonnal sterilizálták a ruhákat, de másikat akkor sem kaptak. Maradt a vérfoltos, napokig használt ruha. FFP3-as maszkot a járvány elején nem is láttak, naponta egy sebészi maszkot használhattak el.

Ír az orvos a levélben a lélegeztetésre alkalmatlan gépekről is.

A betegek sokszor a szemük láttára fulladtak meg. Ha lett volna alkalmas gép, egy részük megmenthető lett volna.

Magyar Péterék elmondják azt is, hogy miközben Magyarország majdnem 200 milliárd forintot költött kínai légzéssegítő eszközökre (ezek zöme bizonyult alkalmatlannak később), az EU többi tagállama jóformán semennyit nem költött ilyen berendezésekre, pedig „nyilván ott is meg akarták menteni az emberek életét”.

Az eszközbeszerzés másik árnyoldaláról is szó esik, amiről az állami videó hallgatott: hány közvetítőcéget iktattak be az állami beszerzések és a kereskedelmi értékesítés közé, például a maszkok és egyéb védőfelszerelések esetében. Addig éppenhogy csak létező cégek milliárdos haszonnal zárták azokat az éveket.

Volt közöttük olyan, amely addig csak gumiabroncsokat értékesített, de aztán a maszkbizniszben megtalálta a szerencséjét.

A videó alatti kommentekben is sokan felháborítónak tartják Orbán Viktor győzelmi jelentését. Az újra felbukkanó oltásellenes posztok mellett sorozatban olvasni további szívszorító eseteket, történeteket. És ami külön érdekes, ugyanilyen hangvételű, felháborodott, olykor szívszorító kommentek olvashatók a kormány videója alatt is. Álljon itt néhány:

„...ehhez én, mint a mortalitás lista szerinti 2.650-ik 42 éves áldozat édesanyja annyit mondanék önnek Miniszterelnök úr: SZÉGYELJE MAGÁT❗❗❗ Egy szava nem igaz, önök cserbenhagyták a betegeket, az egész országot.”

„Az apám halt meg a covid járvány alatt, akinek az ápolásába kórházi külön engedéllyel két hétig, a haláláig bekapcsolódhattam (úgy, hogy ennek kockázatait vállaltam). Közelről láttam, hogy naponta hogyan halnak meg emberek. Minden volt az, csak nem győzelem.”

„Merkely úrról ne is beszéljünk. SOTE-s voltam Covid idején. Nálunk volt az első covid-os Magyarországon, és mégis mi voltunk az utolsó egyetem kb, akiknek elkezdődött a karantén. Aztán ott volt az “önkéntes munka”, amiről jött levél, hogy vagy az, vagy eltanácsolnak az egyetemről. Bár mint egészségügyi tanuló arra esküdtünk, hogy segítünk, de az egyetem kidobott minket a frontvonalra egy olyan egészségügyi rendszerbe, ahol nem volt elég gumikesztyű, és nem volt elég fertőtlenítőszer. Miniszterelnök úr végigsétált az osztályon, mint valami rossz ómen, de azzal nem foglalkozott, hogy nem lehet kimennem pisilni, mert ha leveszem a ruhát, akkor pocsékolok, vagy hogy infúziós szerelékkel kötöttem föl a WC papírt, ha volt, hogy ne a földön legyen. El kellett hónapokra szigetelnem magam a családomtól. Biztosan ismét ott lennék, ha szükség lenne rám, de ilyen eü helyzetben...”

„Temettem a szeretteimet, a folyosón feküdtek 16 órán keresztül, mire jutott egy ágy nekik egy 80 km-re lévő kórházban. Látogatni nem lehetett, sok ezer ember egyedül halt meg kínok közt. Erre aztán büszkék lehettek!”

„Mindkét szülőmet elveszítettem 1 hét különbséggel! Az orvosok nem csináltak semmit! A lélegeztető gépek semmit nem értek! Mondanom sem kell, hogy a kórházban kapta el apukám, majd hazaküldték így! Anyu elkapta tőle. Ezek vagytok ti! Ilyen a munkátok!”

„Én is frontvonalban voltam, és sok idősápoló, akik házi segítséget adtunk. Covidos idős embereket is elláttunk. A fenhéjjázó miniszterelnöknek kívánok olyan fizikai, lelki, mentális kínokat, amit elszenvedtünk mi, ápolók és gondozottak.”

„Apukám a Jahn Ferenc Kórházban halt meg 2021. április közepén. ? A saját lábán szállt be reggel a mentőbe, este pedig meghalt a lélegeztetőn. Nekem a következő napon derült ki, hogy pozitív lett a tesztem, úgy kellett leküzdenem a betegséget, hogy apukám előtte halt meg. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor átéltem. Azóta sem tudom feldolgozni a történeteket.”

„Mindkét szülőm érintett volt... egyikük túlélte, másikuk nem. Megrendítő volt újra átélni mindent és ismét realizálni, hogy édesanyám csakis annak köszönheti az életét, hogy nem Budapesten került gépre, hanem egy vidéki városban. És őszintén megdöbbentett - pedig azt hittem, hogy ezt az érzést már nemtudom megélni -, hogy az életbenmaradás esélyét 50 év felett nem adták meg. Pár hét, és 50 leszek... a fiam most 16... ez rettenetes érzés. Ilyennek soha nem szabad megtörténnie.”

„104 kg voltam, mikor Covidos lettem, és a kórházban lefogytam 70 kg alá (kb 40 kilót). A kórházban két orvos „előttem” beszélte meg, hogy velem most már kísérletezhetnek. A kórházba látogatót csak akkor engedtek be, ha haldoklott. Ekkor beengedték a feleségem és a fiamat. Tehát lemondtak rólam. Közben a „család” intézte, hogy átkerülhessek a Tüdőkórházba. Két negatív teszt kellett hozzá, de ez is nagyon körülményes volt, nem a részemről. 2021.12.20-án sikerült átszállítani mentővel a Tüdő órházba, de a mentősök tettek át az ágyról, hogy át tudjanak vinni. Egy hónapot voltam éjjel-nappal oxigénen. Az orvosok azt mondták, ha netán hazakerülök, akkor otthon is oxigénen leszek. Miután átkerültem, vizsgálatok és ágynyugalom, ugyanis a kétoldali tüdőgyulladásra kaptam kétoldali tüdőembóliát is. Aztán gombás nyelv, szívprobléma, és sok minden egyéb. De két hét után már lábra álltam. Sétáltam kb 500 métert naponta, később emeltem a séta mennyiséget. Ez a COPD-covid „részlegen. Innét lekerültem a rehabilitációs részre. Itt már úgy működött az egészségügy, ahogy kellene mindenhol. Összesen 69 napot voltam kórházakban, de küzdöttem, hogy hazakerüljek. A pokolból jöttem vissza.”

„Párom legjobb barátja távozott 48 évesen pár nap alatt.? Baráti ismerős körünkből másik három 50 év alatti, kisgyermekes családanya és családapa ?T öbb utcabeli is volt... Orvos főnökünk, az egyik legjobb radiológus diagnoszta, aki három hétig lélegeztetőgépen, magányosan távozott ? A család tűzoltói a mentősöket segitve több túlsúlyos covid beteget sima vonulós ruhában egy maszk "felszereltseggel" hozták le emeletről, senkit nem érdekelt az ő védelmük.”

„Annak ellenére, hogy végigsírtam az egészet, mert Édesanyánk elvesztését újra végiggondoltam, az a véleményem, hogy kell erről beszélni nagyon sok ki nem mondott sérelem él bennünk.”

„Ápoló voltam a COVID-19 alatt, nem volt itt nagy siker. Kudarc volt és szörnyű, veszteségek sorozata! Nem tudják, milyen volt, amikor túlóráznom kellett a beteg kollégák miatt, vagy amikor a hozzátartozóknak el kellett magyaráznom, miért nem látogathatják meg a haldokló hozzátartozóikat, csak mert Müller Cecília képtelen volt tovább gondolkodni, mi van, ha valaki már végstádiumban van és nincs helye az intenzív osztályon.”

„Elérték sok ember halálát, többek közt a fiamét is, a szuper gépeikkel!!”

„Én két szerettemet vesztettem el a járvàny alatt. Az anyukàm csak 2 napra ment be a kórházba egy teljesen más probléma miatt. Soha többet nem láttam. Megfertőződött és úgy ment el, hogy egyedül kellett lennie, küzdenie. A mai napig nem tudom megemészteni a gondolatot, hogy magára maradt. De ezzel kell együtt élnem! Végigsírtam az adást. Az anyukám a Délpesti kórházban hunyt el.”

„Kérdésem, hogy győztük le? Mert nálunk a mi családunkban minden idős ember meghalt!!! A gyerekeink egy hónap alatt vesztették el mind a három nagyszülőt úgy , hogy ők nem is találkoztak egymással. Ki győzött? A miniszterelnök úr győzött? rengeteg csalással? Hazugsággal? Esetleg nagyobb lett a vagyona? Felháborítónak tartom, hogy legyőztük a járványt!!!!!!! Én szavaztam a fideszre.....de SOHA többé nem fogok. Nyugodjanak békében a halottaink, és köszönjük az egészségügyi dolgozok munkáját.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy beszédet mondott a kanadai miniszterelnök Davosban, bejelentette: vége a szabályalapú világrendnek
Mark Carney szerint a világ évtizedekig hazugságban élt, de ennek most vége. A nagyhatalmak zsarolnak, a kisebbeknek pedig össze kell fogniuk, ha túl akarnak élni.


„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.

A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.

A 2025 márciusában hivatalba lépett miniszterelnök szerint Kanada az elsők között ismerte fel a helyzetet, és stratégiát váltott. Ennek alapja az otthoni erőépítés: a kormány csökkentette a jövedelem-, a tőkenyereség- és a beruházási adókat, eltörölte a tartományközi kereskedelem szövetségi akadályait, és felgyorsít ezermilliárd dollárnyi beruházást az energia, a mesterséges intelligencia és a kritikus ásványok terén. Emellett az évtized végéig megduplázzák a védelmi kiadásokat, a hazai ipar megerősítésével.

Külpolitikailag Kanada a diverzifikáció útjára lépett. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttek az Európai Unióval, és csatlakoztak az európai közös védelmi beszerzési rendszerhez is. Az elmúlt hat hónapban 12 kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtak alá négy kontinensen, a napokban pedig új stratégiai partnerséget kötöttek Kínával és Katarral. Folyamatban vannak a szabadkereskedelmi tárgyalások Indiával, az ASEAN-országokkal és a dél-amerikai Mercosur blokkal is.

A biztonságpolitikában Kanada Ukrajna egyik legfőbb egy főre jutó támogatója, és a „Hajlandók Koalíciójának” magját képezi. Carney megerősítette, hogy országa elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett megingathatatlan, amit új beruházásokkal – radarokba, tengeralattjárókba és repülőgépekbe – is alátámasztanak. Az Északi-sarkvidéken Kanada kiáll Grönland és Dánia mellett, ellenzi a Grönlandot sújtó vámokat, és célzott tárgyalásokat sürget. Carney szerint országa „változó geometriájú” koalíciókat épít: hidat verne a Csendes-óceáni Partnerség és az EU közé egy 1,5 milliárdos piac létrehozásáért, a G7-ek köré szervezve „vásárlói klubokat” hozna létre a kritikus ásványkincsekre, és a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal működne együtt a mesterséges intelligencia terén.

Carney szerint a középhatalmaknak választaniuk kell: vagy versengenek egymással a hegemónok kegyeiért, vagy összefognak egy harmadik út létrehozására. „A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülünk az asztalnál, az étlapon vagyunk” – fogalmazott.

A kanadai miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy a nosztalgia nem stratégia, és a régi rend nem tér vissza. „Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választjuk, és ez az út nyitva áll minden ország előtt, amely kész velünk együtt rálépni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Sokan látták Egressy Mátyást, mégsem segített neki senki – Mit lehetett volna tenni, hogy elkerülhető legyen a tragédia?
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában. Sokan keresik a válaszokat a miértekre, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége.


Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.

Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.

„Biztosan nem mondhatjuk ki, hogy meghalt, hiszen holttest nincsen, pillanatnyilag csak eltűntként lehet keresni”

– mondta Borbély Zoltán ügyvéd az RTL Fókusz című műsorában. Mint mondta, a körözés 90 napig él, ha ennyi időn belül megtalálják a fiút, akkor a körözést visszavonják. Ha viszont az életben maradására utaló semmilyen jel nincsen a következő öt évben, akkor kezdeményezhetik a holttá nyilvánítást.

Az Egressy Mátyással történtek az egész országot megrázták, sokan keresik a válaszokat a miértekre. A közösségi médiában egyre több poszt jelenik meg ezzel kapcsolatban, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége. A Fókuszban idézték egy néző levelét, aki egy BKK-járat vezetőjét vádolja a segítségnyújtás elmulasztásával.

„A péntek éjjelről szombat hajnalra virradó időszakban, amikor Budapesten extrém hideg uralkodott (mínusz fokok, életveszélyes kihűlés kockázata),

egy BKK-járat vezetője a végállomáson leszállított egy fiatal fiút, aki láthatóan nem volt beszámítható állapotban. A gyermeknek nem volt kabátja, nem volt pénze, és nem volt olyan tudatállapotban, hogy önállóan segítséget tudjon kérni. A sofőr mindezek ellenére nem hívott segítséget, nem értesített mentőt, rendőrséget vagy diszpécsert, hanem a fiút magára hagyta a hidegben, majd szolgálata végeztével eltávozott.”

Kovács Bendegúz, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szóvivője elmondta, hogy a protokoll szerint ha egy utas látványosan rosszul van, a járművezetőknek cselekedni kell: kisebb baj esetén, vagy ha nem tudja, mit tegyen, a BKK diszpécser-szolgálatát kell hívnia, komoly veszély esetén pedig azonnal mentőt. Ha egy utas elalszik a járaton, akkor a sofőrnek a végállomáson figyelmeztetnie kell a leszállásra, további feladata azonban nincsen. Ugyanakkor nemcsak a vezetők, az utasok is kérhetnek segítséget a BudapestGO alkalmazáson keresztül.

„Előfordul, hogy amikor valaki bajban van, a körülötte lévők az utcán nem ismerik fel a probléma jellegét. Ezt hívja a szociálpszichológia bámészkodó, bystander hatásnak.

Ezért az ilyen helyzetekben a legjobb az, hogy aki észleli ezt a problémát, azonnal próbálja meg a lehető leggyorsabban elérni a szakszerű segítséget, ami nem mindig könnyű. Az ilyen esetek jelentős részében megelőzhető vagy csökkenthető a probléma” – mondta a riportban Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. Elmondása szerint előítéletek és félelmek is szerepet játszhatnak abban, ha valaki úgy érzi, hogy úgysem tud segíteni, vagy azt gondolja, hogy mások úgyis megteszik helyette.

Sokszor nehéz megmondani, hogy egy zavarodottan viselkedő ember valóban segítségre szorul-e, esetleg ön- vagy közveszélyes. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta, a tudatzavar hátterében nemcsak drog vagy alkohol hatása, hanem akár belgyógyászati betegség, sztrók, cukorbetegség is állhat, sőt pszichiátriai betegségre is gondolhatunk. Azt javasolja, ilyen esetben az a legjobb, ha felhívjuk a segélyhívót, a mentők kiérkezéséig pedig vigyázunk a saját és az érintett biztonságára is.

Egressy Mátyás az eddig megjelent információk szerint több tömegközlekedési eszközön is utazott, sokakkal találkozott, sőt volt, akikkel beszélt is, de senki nem segített neki.

Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában.

A Fókusz riportja:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
KRESZ-professzor: Akár 90-nel is tekerhetnek a bringások, 150-es tábla is lehet az autópályán, de vizsgázni nem kell az új KRESZ-ből
50 év után változnak a KRESZ szabályai, sok újdonságot kell majd megtanulni. Van, amiben szigorúbb, van, amiben engedékenyebbek lesznek az új szabályok. Pethő Attilával végigvettük a legfontosabb változásokat.


12 év alatt senki sem rollerezhet, 14 éves korig utána is kötelező lesz a bukósisak, a 25 km/óránál nagyobb sebességre képes rollereket pedig csak 14 éven felüliek használhatják. A bicikliseknél megengedett lesz egy sör vagy 2 deci bor: 0,8 g/l véralkohol szint alatt ez nem minősül majd szabálysértésnek, ha valaki egyébként biztonsággal teker, de a rollereseknél és az autósoknál marad a teljes tiltás. Autópályákon lesz, ahol 140-el is lehet menni, viszont 2 másodperces követési távolságot kell tartani, és a gyalogosoknak is tilos lesz mobilozni vagy zenét hallgatni, miközben az úttesten mennek át.

Ez csak néhány változás az új KRESZ-ből, ami várhatóan szeptemberben váltja le a több mint 50 éves jelenlegit. A KRESZ nem módosul túl gyakran, 1976 előtt 1910-ben változtattak rajta, igaz, közben 1941-ben az ország áttért a jobboldali közlekedésre. Mire számíthatunk a mostani változásokkal, hogyan tanuljuk meg az új szabályokat, és kibír-e majd ez a KRESZ is újabb 50 évet? Pethő Attila „KRESZ-professzorral” beszélgettünk.

— Van olyan javaslata, ami végül nem került be a tervezetbe, de ön fontosnak tartaná?

— Nem titok, hogy a szakmai egyeztetéseken én magam is ott voltam, tehát a legtöbb javaslattal egyetértek. Ami számomra furcsa, és bevallom őszintén, nem értek vele egyet, az

a nappali menetjelző fény hiánya az új KRESZ-ből. A tervezet szerint lakott területen belül és kívül, nappal is a tompított fényszórót kellene használni. Ugyanakkor az én autómon is van gyári nappali menetjelző.

Hogy ezt tényleg száműzni akarjuk-e az autókból… Vannak ilyen apróságok, de majd meglátjuk a társadalmi egyeztetés végén, mi lesz ezekből.

— Tehát a nappali menetfény nem lesz elég, fel kell majd kapcsolni a tompított fényszórót?

— Nappal is.

— Mi az, amire aezen kívül különösen kell figyelnünk, mert eddig máshoz szoktunk hozzá?

— Szerintem az egyik legfontosabb változás, amit a legtöbben vártak, hogy végre a kis elektromos járművek belekerülnek a szabályozásba. Tehát akár ezeket vezetve, akár autósként közlekedve tudni fogjuk, mihez tartsuk magunkat.

Lesznek mikromobilitási eszközök, kis és nagy teljesítményű elektromos rollerek, és meg lesz határozva, hogy kik vezethetik ezeket, milyen helyen, milyen sebességgel és milyen védőeszközökkel közlekedhetnek.

De éppen most foglalkozom a kerékpáros szabályokkal, és a kerékpárosok is meglepődhetnek egy-két dolgon. Többek között számukra megengedik a nagyobb sebességgel való közlekedést. Ugyanannyival mehetnek majd úttesten, lakott területen belül és kívül, mint a többi jármű. Ez most ugyan abszurdumnak hangzik, de

elvileg az sem lesz szabálytalan, ha egy biciklis 90 km/h-val „teker.”

Persze nyilván nem az a cél, hogy ennyivel menjen, a biztonságot ott is be kell tartani, de ezek a korlátozások kikerülnek a szabályból. Ahogy az autósoknak is van egy „jó hírem”: lehetséges, hogy autópályán az eddigi 130 km/h helyett gyorsabban is mehetünk. Tehetnek majd ki olyan táblát, hogy bizonyos szakaszokon 140-nel, esetleg 150-nel is közlekedhetünk.

— Tehát nem ez lesz az általános szabály, hanem csak táblával jelölt szakaszokon lesz érvényes?

— Így van, a főszabály változatlan marad, autópályán 130 km/h, de ha táblát helyeznek el, akkor egy adott szakaszon ennél gyorsabban is mehetünk.

— A közlekedésben nemcsak járművezetők, hanem gyalogosok is részt vesznek, akiknek nem kell vizsgázniuk. Milyen változások érintik őket?

— Valóban nagyon fontos csoportról van szó. A gyalogosoknak is meg kell ismerniük a szabályokat. Az egy dolog, hogy nekik nem kell tanfolyamra járniuk vagy vizsgázniuk, de a szabályok lényegét tudniuk kell. Az új KRESZ fontos alapelve, hogy a gyengébbeket védi a járművekkel szemben. Új elem lesz például, hogy

a gyalogosoknak nemcsak a gyalogátkelőhelyen lesz elsőbbségük, hanem olyan helyzetekben is, amikor az autós eleve lassít, mondjuk egy stoptáblánál vagy egy egyenrangú kereszteződésnél.

Ilyenkor egy szemkontaktus felvételével a gyalogos előnyét biztosítani kell, ha a jármű már úgyis megáll. Tehát az autósoknak sokkal jobban kell figyelniük, de a gyalogosokra is vonatkoznak majd megszorítások. Nagyon érdekes szabály például, hogy ha egy gyalogos kilép egy kapualjból, figyelnie kell, hogy a járdán nem közlekedik-e valamilyen eszköz, kerékpár vagy elektromos roller, és alkalmazkodnia kell a helyzethez. Ugyanakkor a gyalogosokat védő fontos szabályozás, hogy aki a járdán közlekedik járművel, az maximum 10 km/h-val, de mindenképpen a gyalogosokhoz igazodó sebességgel teheti ezt. Ha a járda teljesen tele van gyalogosokkal, akkor még a lépéstempó is gyors lehet egy kerékpárosnak.

— Ez a sebességkorlátozás a járdán eddig nem volt szabályozva?

— Eddig is 10 km/h volt a határ, de most úgy van leírva, hogy a gyalogoshoz igazodó sebességgel kell haladni. Ez azt is jelenti, hogy ha éjjel üres a járda, akkor persze mehetnek gyorsabban is.

— A kapualjból kilépő gyalogosnak azért kell körülnéznie, mert takarásból lép ki. Ez általános szabály?

— Ez így van. A gyalogosra is kimondjuk, hogy amikor átmegy az úttesten, és ott egy álló jármű takarásából lép ki, meg kell győződnie arról, hogy nem érkezik-e másik jármű. A kapualjból való kilépés ugyanolyan, mint egy elinduló jármű: ő is résztvevője lesz a közlekedésnek, és valamilyen szinten neki is alkalmazkodnia kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy a járdán közlekedő kerékpárosnak vagy rolleresnek ne kellene figyelnie a gyalogosok zavartalan közlekedésére.

Ez egy oda-vissza játék, mindkét félnek lesz kötelezettsége a másik felé.

— Sokakat zavar az irányjelzők helytelen használata, például a sávváltáskor vagy a körforgalomból való kihajtáskor. Várható ebben változás?

— Az egy dolog, hogy mit ír elő a KRESZ, és más, hogy mit tartunk be. De az irányjelzővel kapcsolatban belekerült a szabályba egy-két pontosítás. Kibővült azoknak az eseteknek a köre, amikor irányjelzőt kell használni. Például minden előzésnél, kikerülésnél – akár sávon belül is – ki kellene tenni az indexet. Ha jön a szirénázó mentőautó, és el akarom engedni, akkor is jelezni kell. A legfontosabb, hogy míg a hatályos KRESZ úgy fogalmaz, hogy „kellő időben” kell kitenni, ami megfoghatatlan, az új tervezet konkrétan leírja: a fékezést megelőzően. Tehát mielőtt az autó lassít, ki kell tenni az irányjelzőt. Azért én mindig kihangsúlyozom, hogy az index alapvetően a mögöttem érkezőnek szól. Aki keresztből, egy elsőbbségadás táblától érkezik, az várja meg, hogy az irányjelzőt használó jármű tényleg bekanyarodik-e, mert az elsőbbségadás kötelezettsége egy fontosabb szabály.

— Mi a helyzet a kanyarodósávokkal? Sokan nem indexelnek, mondván, onnan úgysem lehet másfelé menni.

— Ha bekanyarodok egy másik útra, az akkor is bekanyarodás, ha kanyarodósávból teszem, tehát az irányjelzőt használnom kell. Tény, hogy nem tudok másfelé menni, de ne felejtsük el a többi közlekedésben résztvevőt. Pont az előbb említettem a gyalogosokat, akiknek a kanyarodó járművel szemben előnyük van. Ha látják a jelzésből, hogy a jármű egyértelműen kanyarodik, akkor tudják, hogy mehetnek. Ha nem biztosak ebben, abból gond lehet. Én azt mondom, a plusz információ soha nem fölösleges a közlekedésben.

— Lesznek teljesen új KRESZ-táblák, amiket meg kell tanulnunk?

— Én már láttam a tervezetben új táblákat. Van, amin el is csodálkoztam, mert nem tudtam értelmezni. A táblák zöme azért marad, a lámpák ugyanúgy fognak működni. Egy-két apró módosítás várható, de ezek nem jelentősek. Inkább olyan jelzések, amiket az életben már egyébként is használnak. Ilyen volt annak idején a torlódást jelző tábla, ami évek óta kint volt az utakon, mire belekerült a KRESZ-be.

— A technika rohamosan fejlődik, jó, hogy az elektromos rollerek bekerültek, de ez a KRESZ sem fog kibírni újabb ötven évet. Elég rugalmas az új szabályozás, hogy kövesse a jövőbeli változásokat?

— Annyira fejlődik a világ, hogy ez a KRESZ nem fog ötven évet megélni, és ne is éljen meg. A változásokra oda kell figyelni. Azt megjósolni nem lehet, hogy holnap lesznek-e lebegő járművek a Föld fölött. A légdeszka mindig eszembe jut a régi filmből. Ezt most nyilván nem lehet beletenni a KRESZ-be, de a változásokat a jogszabályban nyomon lehet majd követni. Szerintem ez egy jó alap, amire lehet építeni. Ha jön egy újszerű eszköz, meg lehet majd mondani, hogy rá például a kerékpáros vagy inkább a robogós szabályok vonatkozzanak. Tehát

ez egy nyitott jogszabály, és ha lesz új eszköz, azt elég lesz beemelni,

amiatt nem kell már teljesen új KRESZ-t alkotni, csak egy apróbb módosítást.

— Még nem hatályos ez a jogszabály. Hol tart most a folyamat?

— Egy társadalmi egyeztetés indult, amely során mindenki elmondhatja a véleményét. Ezt össze kell majd hangolni, hogy mi az, amit érdemes beletenni, mit akarnak sokan, és mit nem. Ez egy pár hónapos munka lesz, utána jelenik meg a hivatalos jogszabály a Magyar Közlönyben, de olyan feltétellel, hogy nem lép azonnal érvénybe.

Legalább fél, de akár egy év is kell, hogy minden átálljon.

Új tananyagokat és vizsgakérdéseket kell írni, fel kell készíteni az embereket. Ez most csak egy kezdőpont, a befejezés lehet, hogy csak egy év múlva lesz, amikor hatályba lép.

— Az új szabályokat mindenkinek meg kell majd tanulnia. Lesz különbözeti vizsga vagy valamilyen tájékoztató kampány?

— Vizsgázni nem kell, de annyiból nem nyugtatok meg senkit, hogy az új KRESZ-t meg kell ismerni, meg kell tanulni. Nyilván ehhez lesznek oktatóanyagok. Én magam is sok feldolgozó filmet készítek erről. Úgy tudom, ingyenes e-learning tananyag lesz hozzáférhető minden magyar állampolgár számára. Tehát nem hagyjuk magukra az embereket, mert ahogy a beszélgetést kezdtük, ebből a jogszabályból kibogarászni a szabályokat még nekünk, szakembereknek sem egyszerű. Folyamatosan lesznek segédanyagok, amelyekkel szeretnénk segíteni mindenkinek.

— Mikor számíthatunk az új oktatóanyagokra?

— Már most elkezdtük az anyagok készítését, hogy érthető módon lehessen tanulmányozni az új szabályokat. Amikor pedig megjelenik a végleges jogszabály, akkor készülnek el a hivatalos, központi tananyagok is.

— Az Európai Unió egy egységes térség, mégis minden országnak külön KRESZ-e van. Nincs törekvés egy egységes európai szabályozásra?

— Ez úgy működik, hogy van egy 1968-as, tehát még a mi KRESZ-ünknél is régebbi Bécsi Egyezmény, amit nemcsak európai országok írtak alá. Ebben alapelveket fogadnak el, mint a jobbra tartás szabálya, vagy hogy a villamosnak hol van elsőbbsége. Ezek az alapelvek megjelennek a helyi szabályozásokban, de van lehetőség egyedi szabályok létrehozására is. Tehát van egy közös alap, de minden országnak megvannak a saját hagyományai. Például Olaszországban a gyalogos lámpán három lencse van: piros, sárga és zöld. Nyilván nem fogják ezt leváltani azért, mert nálunk csak piros és zöld van. Az alapok azonban megegyeznek, tehát

aki nem ismeri a helyi KRESZ-t, az is tud biztonságosan közlekedni.

Azért a sebességhatároknak és az apróbb helyi szabályoknak érdemes utánanézni, mert eltérések vannak, és szerintem lesznek is.

— Tehát ha ismerem a magyar KRESZ-t, Európában nem tévedhetek nagyot, csak a helyi korlátozásokra kell figyelnem.

— Ez így van.

— A jelenlegi szabályozás 1976-os, azóta pedig rengeteg minden változott a közlekedésben. Melyek azok az újdonságok, amelyekre mindannyiunknak, mint a közlekedés napi résztvevőinek, figyelnünk kell?

— Valóban teljesen új KRESZ-ről beszélhetünk, hiszen a jogszabály szövegezése, felépítése és nyelvezete is merőben új. Még nekünk, szakembereknek is nagyon oda kell figyelnünk az egyes szabályok értelmezésére. Éppen ezért nem ajánlom senkinek, hogy a paragrafusokat kezdje elemezni, mert az hatalmas munka. Természetesen lesznek majd tanítóanyagok, videók és elemzések, érdemes ezeket megvárni. A legfontosabb, amit kiemelnék, hogy

a szabályok zöme a biztonságra épül: az a cél, hogy a közlekedők a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a forgalomban.

Erre épül fel az egész új KRESZ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a Szőlő utcai javítóintézet volt nevelője: a fiatalokat verő igazgató hatalmi kérdésnek tekintette a nevelést, az empátiát károsnak
Proics Lilla próbaidősként került az intézménybe, ahol szerinte annyira merev volt a légkör, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is mondta, hogy a tekintély egyértelműen erőfölényt jelentett, a fiatalokat pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak.


A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggelre pedig már össze is hívták az intézmény dolgozóit, hogy közöljék velük a hírt – mondta a Partizánnak adott interjújában Proics Lilla, aki nevelőként dolgozott az intézményben. Elmondása szerint a próbaidős alkalmazottakat azonnal elbocsátották, a többieket pedig állásidőre helyezték.

A bezárásról hivatalosan csak a közlés napján értesültek, de Lilla szerint már voltak jelei a döntésnek: egyre több fiút szállítottak el más intézményekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és az épületen sem végeztek már javításokat.

Proics Lilla november végén kezdett dolgozni az intézményben, elmondása szerint akkor 67 fiú élt ott, akiket két nagyobb ütemben szállítottak át máshova. Az első, nagyjából 35 fős csoportot a két ünnep között vitték el.

„Karácsonyt követően 31 gyereknek hirtelen teljesen megváltoztatták a fogvatartását. Igen, az ünnepek alatt”

– fogalmazott a nevelő. Szerinte az átszállításokra semmilyen szakmai indoklás nem hangzott el, az egyetlen racionális ok a személyzet hiánya lehetett, miután több nevelőt és vezetőt eljárás alá vontak.

Lillát még a decemberben lemondott, majd őrizetbe vett megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek volna a bántalmazó felvételek róla. A nevelő elmondása szerint az intézményben töltött ideje alatt részt vett egy továbbképzésen, amit maga a volt igazgató tartott, ahol szerinte egészen vad dolgok hangzottak el a pedagógiáról.

„A nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés” – idézte a férfi szavait. A nevelő szerint arról is beszélt, hogyan kell dominánssá válni a gyerekeknél. Elhangzott az is, hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”. Proics Lilla szerint a volt intézményvezető azt is kijelentette, hogy „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt”.

A pedagógus szerint a tekintély itt egyértelműen erőfölényt jelentett, a gyerekeket pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak. Elmondása szerint a decemberben letartóztatott igazgató hátrányként beszélt arról is, ha egy nevelő nő, vékony a hangja vagy alacsony, tehát nem felel meg a maszkulín elvárásoknak. A mindennapokban Proics Lilla egy „nagyon fura, feszült figurának” látta az igazgatót, de bántalmazást személyesen nem tapasztalt a részéről.

Az intézményben uralkodó légkörről azt mondta, annyira merev volt, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is furcsának tartotta, hogy a nevelői értekezleteken a teljes kollektíva felállt, amikor az igazgató belépett a terembe. „Nekem az teljesen meredek volt, tehát hogy életemben nem láttam ilyet” – mondta.

Amikor decemberben az igazgató távozott, a nevelő elmondása szerint a dolgozók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. „Az mindig elhangzott utána, hogy a fiúknak erről semmit ne beszéljünk, semmilyen kérdésre tulajdonképpen ne válaszoljunk, mert semmi biztosat nem tudunk” – emlékezett vissza. Tapasztalatai szerint a gyerekek sokszor tájékozottabbak voltak, mint a nevelők, és volt olyan kolléga, aki a gyerekek „hazudozását” okolta a kialakult helyzetért. Azt is hozzátette, hogy az intézményben töltött rövid idő alatt több bántalmazási gyanú is felmerült más nevelőkkel szemben.

„Hallottam egy pofont, nem láttam, hallottam”

– mesélte egy esetről, ami a második munkanapján történt, és amit az egyik kollégája szóvá is tett.

A vezetői átmenetet kaotikusnak írta le: a decemberben őrizetbe vett megbízott igazgató után megérkezett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától (BVOP) egy parancsnok, majd jött egy új igazgató Debrecenből, aki egy hétig sem maradt. A parancsnok Proics Lilla szerint hozott egyfajta kiszámíthatóságot, és nyomatékosan közölte, hogy tilos a gyerekekhez akár egy ujjal is hozzányúlni.

„Nem lehet, tilos hozzányúlni egy ujjal is a fiúkhoz, és hogy ez innentől fogva így lesz” – idézte a parancsnokot. Ennek ellenére szerinte később is voltak esetek, amelyek után azonnal eljártak, és az érintett dolgozó másnap már nem jött dolgozni.

A nevelő szerint az intézményben a hatalomgyakorlás egyik fő eszköze az információ visszatartása volt, a kollégák sem tudták, hova szállítják azokat a fiúkat, akikkel évek óta dolgoztak.

Az ott élő gyerekekről azt mondta, nagy részük „ide-oda lökdösött” fiatal volt, funkcionáló család nélkül, vagy „iszonyatos mély szegénységből” jöttek. „Ezek az alapvetően nagyon szegény sorból érkező fiatalok voltak” – jelentette ki.

Szerinte a gyerekek helyzete a közoktatás és a szociális ellátórendszer teljes diszfunkcionalitását mutatja. Előfordult, hogy egy kolléga azt mondta egy gyereknek: „te írni-olvasni se tanultál meg, lopni megtanultál”. Proics Lilla szerint a fiú intellektuálisan képes lett volna megtanulni olvasni, de nem járt olyan iskolába, ahol ezt lehetővé tették volna neki.

Elmondása szerint a gyerekeknél ellátatlan egészségügyi problémák is voltak, például tizenéves gyerekeknek is akadtak hiányos fogaik. Emellett az önsértések is mindennaposak voltak. A nevelő szerint az intézmény mélyen diszfunkcionális volt, annak ellenére, hogy dolgoztak ott olyan szakemberek, akik alkalmasak lennének jobb minőségű munkára.

„Az, hogy egyedül szerencsétlenkednek a nevelők, ez teljesen alkalmatlan. Még egy iskolában is”

– fogalmazott. A megoldást a szakmai csapatmunkában és a nyilvánosság biztosításában látná.

Az elbocsátásokkal kapcsolatban a legméltatlanabbnak azt tartja, ahogyan a próbaidős rendészként dolgozó fiatal férfiakkal bántak, akik szerinte a munkaerőhiány miatt az ünnepek alatt is bevállalták az éjszakai felügyeletet. „És ilyen méltatlanul bántak el velük, annyira kicsinyes ármányság. Őket miért nem lehetett még másfél hónapig, amíg keres magának munkát, ott tartani?” – tette fel a kérdést.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk