„Egy cigánytelepről jutottam el idáig” – meséli Lakatos Heléna, a Nyitottak vagyunk kampány egyik arca
Egy cigánytelepről, a mélyszegénységből indulva, Budapesten él családjával. Egy olyan cégnél dolgozik immár 8 éve, amiről sokan még álmodni se mernek. Ez a Prezi. Elvégzett egy szakácsképzőt, és novemberben fog indulni egy üzletvezetői képzésen is. Hogy miért? Egyrészt mert megígérte a gyerekeinek, hogy a lehető legszebb és legboldogabb jövőt fogja biztosítani nekik, illetve azért, mert szeretne egy saját éttermet nyitni, ami majd a Roma vonalat fogja képviselni. Lakatos Helénával beszélgettünk. Ez a a történet a Nyitottak vagyunk - Számít a történeted kampány keretein belül valósult meg.
- Először is arra kérem, mutatkozzon be, mondja el, mivel foglalkozik.
- Lakatos Heléna vagyok, és immár közel 8 éve a Prezinél dolgozom, mint office asszisztens.
- A Nyitottak vagyunk kampányhoz hogyan csatlakozott?
- A Nyitottak vagyunk több alapítója ismer, például Árvai Péter, a Prezi vezérigazgatója, és ők kerestek meg.
- Önnek mi a személyes története?
- Én egy cigánytelepről jutottam el idáig, mélyszegénységből.
- Ez tipikusan olyan élethelyzet, amiről a többségünknek nagyon kevés fogalma van. Sok az előítélet, de kevés ember mondhatja el, hogy igazán tudja, milyen ilyen közegben élni, felnőni.
- Azon a telepen, ahol éltem, körülbelül 500 ember élt. Az emberek 98 százalékának nem volt munkája, nagyon sok gyerekük volt, és mi nem úgy nevelkedtünk, mint a többségi társadalom.
Ezért nem volt meg a kellő önbizalmunk, és kirekesztettségben éltünk, egyik napról a másikra.
Munkalehetőségünk egyáltalán nem volt, nem tudtunk rendesen felöltözni, nem tudtunk szépen beszélni. Emellett nagyon sok előítélettel találkozunk, ezért van az, hogy a többség bennragad a telepeken.
- Hogy sikerült változtatni?
- Ami a legnehezebb, az annak felismerése, hogy ez egy olyan helyzet, amin változtatni kell, és változtatni lehet.
Ez segítség nélkül nem is megy.
- Kicsit beszéljen arról a közegről, amiben felnőtt. Mennyire támogatták például azt, ha valaki szeretett volna kitörni ebből a helyzetből?
- Nekem ez egyik pillanatról a másikra történt, esély sem volt arra, hogy bárki akár noszogasson, akár visszatartson. De erről nem szeretnék részletesebben beszélni...
- A nehéz kezdetek után nemcsak, hogy behozta a hátrányát a tanulásban, de azóta is folyamatosan képzi magát...
- Mínuszról kezdtem mindent. Nem tudtam rendesen fogalmazni, nem tudtam a laptop billentyűzetét használni. Nagyon sok olyat kellett megtanulnom, ami másoknak teljesen természetes, alapvető dolog.
Azóta viszont elkezdtem angolul tanulni, elvégeztem egy szakácsképzőt, és folyamatban van egy üzletvezetői tanfolyam.
Tehát folyamatosan tanulok, a munkahelyem, a Prezi szerencsére teljes mértékben támogat. Közben pedig próbálok segíteni másoknak, akiknek hasonló sors jutott. Elég sok tapasztalatom van, ezért egy civil szervezeten keresztül, ahogy csak tudom támogatom a többieket is, hogy ugyanúgy ki tudjanak törni a mélyszegénységből és a szegregáltságból, ahogy én.
- Mit tanácsolna azoknak, akik nehéz helyzetben vannak, szeretnének kitörni?
- A legfontosabb, hogy higgyenek önmagukban, hogy igenis, bármilyen nehézségből, akár a mélyszegénységből is talpra tudnak állni.
- A cigánysággal kapcsolatban nagyon sok előítélet él az emberekben, még azokban is, akik nem akarnak kirekesztőek lenni. Ön hogy látja, mi az, amivel egy egyszerű, átlagember tényleg segíthet a mindennapok szintjén?
- Azzal segíthetnek a legtöbbet, ha esélyt adnak ezeknek az embereknek, hogy megmutathassák, ők is érnek valamit, ők is tehetségesek.