A Rovatból

„Ebben a helyzetben nincsenek jó napok" - három hajléktalannal találkoztunk egy nappali melegedőben

Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival beszélgettünk a hajléktalanságról.
Szabó Eszter írása - szmo.hu
2018. szeptember 28.



Három hajléktalannal beszélgettem a gyulai Független Egyesület nappali melegedőjében. Egy 31 éves fiatal lánnyal, egy nyugdíjassal és egy életerős, 49 éves férfival. Egyikük iszik, a másik teljesen absztinens. Egyikük szeretne kikerülni, a másiknak fenntartásai vannak a kinti léttel kapcsolatban. Egyikük bármilyen munkát elvállalna, a másik válogat, egyiknek van bevétele, a másiknak egy forint sem volt a zsebében.

Egyetlen dolog volt bennük közös, az, hogy

amikor a sortársaikról beszéltek, mindannyian úgy fogalmaztak hogy „ők” és soha egyikük sem mondta hogy „mi”.

Alex

Alex 50-es férfi, aki egy nagyvárosból került a kis fürdőváros hajléktalanszállójára. Már előre kijelenti: az ital és a "véletlenek összjátéka" kellett ahhoz, hogy hontalan legyen.

- Most nem tűnik részegnek, sőt inkább úgy beszél, mint egy diplomás egy állásinterjún.

- Pedig az ebben a pillanatban egy liter és két deci pia van bennem.

- Mennyit tud meginni?

- Négy liter az ideális ebből az olcsóbbik borból.

- Boldogabb tőle?

- Boldogságról ebben a helyzetben ne beszéljünk. Inkább azt mondom, kevésbé vagyok boldogtalan.

- Maga alkoholista ezek szerint?

- Lehetne itt magyarázkodni, hogy én csak iszákos vagyok, de tény, hogy aki rendszeresen iszik, az alkoholista. Azt mondják, hogy meg akarják szüntetni a hajléktalanságot. Olyan, mintha a fehér gólyát akarnák megszüntetni. Nem lehet.

- Nem inkább azt akarják, hogy ne legyenek az utcán? Hogy bemenjenek az intézménybe?

- Ennek még nincsenek meg a feltételei, én úgy érzem. Sokkal több a hajléktalan, mint gondolják, és van rengeteg idős személy, akiknek házuk éppen van, csak nincs benne fűtés vagy víz.

- Van olyan, amikor azt mondja: ez egy jó nap volt?

- Ebben a helyzetben nincsenek jó napok. Maximum azt mondom, hogy volt ennél már rosszabb nap is. Bosszúság viszont van bőven. Például az, hogy nem hallatszik el a hajléktalan szava az illetékesekhez. Minket is be kéne vonni a szabályok megalkotásába, az ötletelésbe.

- Egyfajta szakszervezetet, vagy közös képviselőt javasolna?

- Igen, aki értelmesen el tudja mondani, minek hogyan lenne értelme a gyakorlatban. Nem jut el a szavunk sehová.

- Most egy ország olvashatja majd, amit mond. Mit üzenne, ha maga lenne a hajléktalanok szócsöve?

- Több figyelmet kéne fordítani arra, hogy a kivezető utat megszervezzék. Ha például valaki feltápászkodik egy rosszul sikerült házasság, vagy az alkoholizmus után, akkor egyedül marad. Gondoljanak arra, mi lesz velünk egy sikeres elvonó után. Mennek vissza ugyanabba a függő csapatba. Egy program kellene nekik, munka és új társaság.

- Erre mondják azok, akik nem hajléktalanok, hogy ha mi leszokunk a piáról, nekünk sem keres senki munkát, és társaságot, mindent nekünk kell intézni… Úgy érzi, hogy ugyanebben a helyzetben magának nehezebb lenne munkát találni?

- Nehezebb, mert ezek az emberek sokszor csökkent munkaképességűek. Habár azt is hallottam, hogy munkaerőhiány van. Valahol azt olvastam, hogy a Balatonon a nyáron egy szakács megkeres egymilliót.

- Maga elmenne a Balatonra egymillióért?

- Nem, nagyon sok munka az, nem bírnám, napi 16 óra is lehet…

- Valamit valamiért..

- Hát ki bírja azt? Előbb le kell tenni az alkoholt, aztán kell a munka, és utána kéne támogatás a lakhatáshoz. Nagy segítség lenne egy darabig külön támogatás a hontalanoknak, amíg megvetik a lábukat. Túl könnyű ide kerülni. Találkoztam az utcán ügyvéddel, ügyésszel is...

- Ők hogyan kerültek oda?

- Az ital és a válás. 99 százalékban ez az ok.

- Ha nekem lenne egy negyvenmilliós hiteltartozásom, magának meg 40 forintja, akkor mit mondana, melyikünk a szegényebb?

- Látszólag maga, de valójában én, mert magának van pár száz forintja megvenni a bort.

- Ennyit ad a pia?

- Nem veszi el a problémákat, mindegyik ugyanúgy ott van, csak már nem érdekel.

- Hogyan került az utcára?

- Nem mondom el, mert akkor rájönnek, hogy ki vagyok. Két házasság, egy élettársi kapcsolat, gyerekek sora...

- Nem tudják a gyerekei, hogy itt van,ezért nem akarja elmondani?

- Így van.

- Na de ha megtudnák, lehet, hogy segítenének.

- De ne segítsenek. Nem akarok én teher lenni. Amikor ment a szekér, nem mentem oda, akkor most már ne is menjek. És tudja milyen szégyen ez? Hogy engem legyőzött az alkohol?

- Hogyan tudnánk mi maguknak segíteni?

- Több szolidaritás kellene. Ezek az emberek nem csak lelkileg, testileg is össze vannak törve, haragszanak, sértődékenyek. Az utcán rá van írva az emberek arcára, ha undorodnak. Egy civilizált ország megtanulja kezelni a szemetét is...

- Miért mondja ezt magukra?

- Nevezhetünk így. Nem vagyok aktív termelő.

- Az egyetemisták, a gyerekek és nyugdíjasok sem...

- A nyugdíjas már letett valami az asztalra, a gyerek nem tehet róla. Az egyetemista valóban nem, ha kimegy külföldre talán visszakérném tőle a tanítás költségeit.

- Maga úgy érzi, hogy reménytelen a helyzete?

- Nem mindig. Minél több bort iszok, annál kevésbé érzem reménytelennek.

- Volt olyan pillanat, amióta hajléktalan, amikor boldognak érezte magát?

- Mindig, amikor látok egy filmet, amin egy szép, egészséges család van, munkával, kulturált italozással és mindenki dolgozik és kiegyensúlyozott. Olyankor talán boldog vagyok, ha ilyen filmet látok.

- És ezt miért jó magának nézni?

- A remény miatt.

- Mi hiányzik a legjobban?

- Három kabátom van, mindegyiken rossz a cipzár. Szóval egy gombos kabát. És az együttérzés.

- Hogyan definiálná a gazdagságot?

- Az az állapot, amikor nem kell nélkülözni.

- Mit csinálna egy nagy lottónyereménnyel?

- Egy nagy hajléktalanszállót építenék, ami másképpen működne, mint a maiak. Lenne egy nagy kert, önfenntartó módon működne, földdel, állatokkal, dolgoznánk és nem lennénk rászorulva senkire. És lehetne inni egy keveset. Mennyi az idő?

-Hova siet?

- Dolgom van (nevet)

- Időre megy?

- Nem.

- Elmondja, hogy mi dolga lett most hirtelen?

- Nem tartozik a tárgyhoz.

- Elviszem kocsival...

- Nem kell, elmegyek biciklivel.

- Nem kabátért megy a családsegítőbe?

- Nem egészen… (nevet)

- Annyit még mondjon el, hogy mi az, amit ön szerint a legtöbben nem tudnak, nem gondolnak magukról?

- Ez könnyű. Azt, hogy mi is emberek vagyunk.

Sándor, 49

- Én panaszkodni akarok….

- Miről szeretne panaszkodni?

- Az a bajom, hogy akárhova megyek állásinterjúra, meglátják, hogy itt lakom a hajléktalanszállón, és nem vesznek fel.

- És el is mondják, hogy ez a baj magával?

- Igen. Az egyik konyhafőnök még a nagyfőnököt is felhívta, de azt mondták neki, hogy nem lehet. Ha ezt tudom, meghagyom a korábbi címemet.

- Magáról senki nem mondaná meg, hogy hajléktalan: frissen van borotválkozva, tiszta ruhákban jár…

- Adok magamra, szeretem a tisztaságot. Több mint húsz éven keresztül segédápoló voltam.

- Mi történt a kórházban? Ott elvileg nagy a munkaerőhiány…

- Rengeteg nőm volt, de valamiért ő fogott meg. A kislányával odaköltöztek az albérletembe, és mindent rájuk költöttem. Megnőtt a rezsi, a lánnyal nem jöttem ki jól, mert nem az én lakásom volt, aztán a barátnőjével volt olyan berendezés, amit tönkretettek. Na de a lényeg, hogy a nő végül elhagyott, akkor felhívtam utólag, hogy jó lenne, hogyha beszállna a rezsibe, de nem volt rá hajlandó. Cserébe kirúgatott az állásomból.

- Hogyan tudta kirúgatni?

- Úgy, hogy hívogattam a rezsi miatt, ő is bent dolgozott a kórházban, és kirúgatott munkahelyi zaklatás miatt.

- Senki sem vizsgálta ki az ügyet?

- Nem. Két nap múlva már munkanélküli voltam. És mivel nem találtam munkát időben, így az albérletet is elveszítettem. Ilyen könnyű hajléktalanná válni.

- Gondolja, hogy egyszer kikerül innen?

- Persze. Folyamatosan keresem a munkát, és egyáltalán nem érzem, hogy ide tartozom. Itt minden piszkos… Engem anyám annak idején nagyon leszidott volna, ha úgy hagyom az asztalt koszosan, vagy a vécét. Ezek az emberek ilyenekkel nem törődnek, vagy legalábbis kevesen.

Hajni, 31 éves

- Te minden gond nélkül vállalod az arcod és a neved, míg másoknak ez gondot okoz. Mi ennek az oka?

- Talán az, hogy tudom, hogy ki fogok innen kerülni. Ez az egész egy átmeneti állapot, nem tartozom közéjük.

- Vajon ők is érzik, hogy így gondolod?

- Valószínűleg, mert öten vagyunk nők, és nem nagyon akarnak befogadni, de nem is bánom. Nem akarok barátságokat kötni.

- Attól félsz, hogy egy-egy ilyen barátság könnyebben bent tartana ebben a helyzetben?

- Így van. Bent mindenkivel normális vagyok, de nem akarok barátokat szerezni.

- Mi a te történeted?

- Egy kis faluból származom, anyám alkoholista volt, apám sokat volt a börtönben, és amikor meghaltak, nem örököltem semmit.

- Nem volt semmijük?

- De, volt egy házuk, de engem kiírattak a végrendeletből, és azt a féltestvérem kapta.

- Ez hogyan történhetett meg?

- Nem voltam jóban anyámékkal, mert nagyon nagyon zavart, amikor ittak, és akkor veszekedtünk. Olyankor volt, hogy az utcán aludtam, mert nem akartam hallgatni a veszekedést. Fiatal lány voltam, akkor fogadtam meg, hogy soha többet. Az utcán nem.

- Ilyenkor szokott az jönni, hogy az ember igyekszik valamilyen kapcsolatot találni, és ezt mások sokszor kihasználják akár úgy is, hogy bántalmazzák..

- Velem is ez történt. Volt, hogy megvert a párom, aztán ki is rakott, így kerültem most legutóbb az utcára.

- Vannak gyerekeid?

Van három gyerekem, nagyon szeretem őket, nagyon jó a kapcsolatunk. Nevelőszülőknél vannak. Egyikük korábban nagyon haragudott rám, amiért hajléktalan lettem, de elmagyaráztam neki, hogy próbálok kikerülni innen, és mindent megtenni, és hogy nem tehetek róla, és akkor megértette.

- Biztos vagy abban, hogy egyszer kikerülsz?

- Igen. Én nem válogatok a munkák között, mindent elvállalnék, keresem a lehetőségeket.

- A többiek úgy látod, hogy nem vállalnak el mindent?

- Persze hogy nem. Van akinek ez az állapot megfelel, válogatnak, jól elvannak.

- Neked semmilyen bevételed nincs?

- Semmi.

- Most hány forint van a zsebedben?

- Nulla, semennyi.

- Ha lenne, akkor mit vennél belőle?

- Felvágottat, azt nagyon szeretem. Szalámit.

- Mivel tudnánk neked segíteni mi, akiknek van hol lakni?

- Egyszerű dolgokkal: étellel, ruhával és munkával és persze albérlettel. Azt a legnehezebb találni.

- Nőként mennyire más a szállón élni? Vannak speciális kihívásai a női hajléktalan létnek?

- Én úgy látom, hogy nem igazán. Teljesen mindegy, hogy milyen nemű vagy, ha nincs egy fillér sem a zsebedben. Maximum annyi a különbség, hogy más dolgokon vitázunk.

- Min vitáznak a férfiak és min vitáztok ti?

- A férfiak a kaján, mi pedig a ruhákon. "Ki nyúlt a ruhámhoz", "minek hagyod ott"... ilyenek.

- Amikor gyerek voltál mondta neked valaki, hogy egyszer még az utcára kerülsz, vagy akár azt hogy nem fogsz megélni?

- Persze nagyon sokan mondták: a szüleim, a nagybátyám... Mindig ezt hallottam, csak akkor még nem gondoltam, hogy megvalósulhat.

- Nem gondolod, hogy addig hallgattad ezt, amíg beléd programozták, és egyszerűen emiatt valósult meg?

- De, gondoltam már erre is, de végül is teljesen mindegy, mi az oka. A lényeg most ez hogy hogy munkát találjak.

- Hogy szólítanak a gyerekeid?

- Anyának.

- És a nevelőszülőt?

- Őt nem, őt Gyöngyinek. Úgy tudom, három év munkaviszony után kaphatom vissza őket. Addigra majdnem 18 lesz a legnagyobb.

...

Amíg a többiekkel beszélgettem, Alex újra megjelent a melegedőben, de már egy gombos kabáttal. Épp egy adag ruha érkezett az intézménybe, ott találta. - Minden vágyam így teljesüljön – mondja mosolyogva. Habár azt mondta, boldogság nincs ebben a helyzetben, de talán volt már ennél rosszabb napja is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Megláttam az árakat, ez nem a magyaroknak szól” - így költöttünk Budapesten augusztus 20-án
Kimentünk a Várkert Bazárhoz, a tömegben kérdeztük az ünnepi rendezvényeken résztvevőket, hogy mit és mennyiért fogyasztanak, vásárolnak. Meglepően különböző válaszokat kaptunk.


Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Ízek Utcáját a Várkert Bazárnál, amely mára a Szent István-napi ünnepségek egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye lett.

A háromnapos fesztiválon több mint 150 kiállító mutatta be portékáit, az idei év kiemelt tematikája a „Vadat és halat”, a díszvendég pedig Kárpátalja, így a magyarországi vad- és halételek mellett a kárpátaljai konyhával is találkozhattak az érdeklődők.

Stábunk kiment a helyszínre, és megkérdezte az embereket arról, mit vesznek, mit esznek-isznak, és hogy drágának vagy elfogadhatónak találják az árakat:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET: