News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Direkt36: Ha jól csináljuk, akkor támadnak majd minket

A Direkt36 indulása kapcsán beszélgettünk az oknyomozó újságírás jelenéről a két ex-origós alapítóval, Sáling Gergővel és Pethő Andrással.

Link másolása

hirdetés

Elindult a Direkt36, az Átlátszó után a második független, tulajdonosi-befektetői háttér nélkül, pusztán alapítványi, illetve mikro-támogatói pénzekből fenntartott oknyomozó-tényfeltáró portál. Az alapítók mind ex-origósok, egyelőre öten alkotják a csapatot, és azt tervezik, hogy havi egy, de inkább két jól megírt, sok munkával készült cikket jelentetnének meg. Február végén jelent meg az első, a napokban pedig a második írásuk. A korábbi Origó-főszerkesztővel, Sáling Gergővel, illetve a Lázár János ominózus utazásairól szóló cikksorozatot jegyző Pethő Andrással beszélgettünk.

Az Origo-sztorit ma már az újságolvasók össze tudják nagyjából rakni, ti hogy látjátok ennyi idő távlatából visszanézve?

Sáling Gergő: Közös megegyezéssel távoztam a cégtől. Voltak találgatások, hogy ennek mi volt az oka, a kiadó és a tulajdonos akkor ezeket tagadta, de helyre nem igazítottak egy cikket sem. Kommentálni továbbra sem fogom a történteket.

Pethő András: Én sima felmondással jöttem el az Origótól némi huzavona után. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azért, mert az Origó sokáig nagyon jó hely volt, ahol független és kompromisszummentes újságírást lehetett csinálni, de aztán ez megváltozott. Régebben úgy éreztük, hogy a szerkesztők és az üzleti oldal is abszolút támogat bennünket ebben. Aztán az utolsó egy évben, fél évben nyilvánvalóvá vált, hogy az üzleti oldal egyre kevésbé támogat minket akkor, ha politikailag érzékeny sztorikat csinálunk. Ez a nyomásgyakorlás nem élesben megy, jelzések vannak...

hirdetés

– A kiadón keresztül?

PA: Igen, és a pontos láncát ezeknek az információknak nem ismered, csak érzed, hogy nincs meg a támogatás. Többször kellett nemet mondanunk, és

"
Lázár János utazásaival kapcsolatosan éreztük végül, hogy elfogy a levegő.

Hamarabb egyébként, mint ahogy gondoltam.

– A kiadó marasztalt?

PA: Igen, de tudták, hogy hiába. Gergő eltávolítása után a hivatalos kommunikáció arra irányult, hogy nincs itt semmi látnivaló, és ebbe jobban illett volna, ha senki nem mond fel.

– Gergő, neked vélhetően jólesett, hogy ennyien felálltak a szerkesztőségből...

SG: Persze. Az én helyzetem érdekes volt, már-már tragikus főszereplővé váltam, rengetegen jöttek oda hozzám, csak pozitív visszajelzéseket kaptam, veregették a vállam, hú, de jó volt veled dolgozni, és, jaj, most mi lesz. Annyi pozitív érzelmet kaptam rövid idő alatt, hogy elég hamar túllökött az egészen. Nem beszélve arról, hogy sok ember nagyon nehéz döntést hozott meg, feladták az egzisztenciájukat, és újságíróként nem olyan egyszerű jó helyen munkát találni. És ugye nem lehettek biztosak abban, hogy mi az igazság, mégis bevállalták ezt, amiért nagyon nagyra tartom őket.

dir36

Sáling Gergő és Pethő András

– Utána mihez kezdtetek?

SG: Egy hónapig sírva vigadtunk, közben pedig ment persze a tervezgetés. Amikor András hazajött Brüsszelből, az alapötlettel már megvoltunk. A Direkt36 volt ez, csak még nagyon kezdeti állapotban. Nem volt céltalan útkeresés, ahogy az ötlet előjött, mentünk előre.

– A modell egyik lényege az volt, hogy nem akartok magatok fölé többé tulajdonost?

SG: A 12 év, amelyet a hírmédiában töltöttem el Magyarországon, arról győzött meg, hogy

"
a magyar modell elég beteg, ezer sebből vérzik.

Az üzleti alap csak félig-meddig üzleti, emellett még kicsit feudális, kiszolgáltatott valami. Én ezért kifejezetten egy olyan modellt kerestem, amelyben minél jobban biztosítható a tartalmi függetlenség, ami persze jelent némi korlátozást méretben, tematikában, frekvenciában, de ebben egyértelműen az volt benne, hogy mi legyünk a tulajdonosok is.

PA: Nézd, ha idejön a New York Times, és azt mondja, hogy befektet egy nagyobb összeget, hogy csináljunk egy jó lapot, akkor azt mondjuk, hogy rendben.

SG: Attól függ, mit kér cserébe…

PA: De persze nehéz elképzelni olyat, hogy egy tulajdonos ne piaci befektetésként gondoljon erre. Amit mi akarunk csinálni, abból pénzt nem fog kivenni senki. Ez nonprofit történet, társadalmi haszna van, maximum donorokra számíthatunk. Sok kicsi hazai támogatóra. A crowdfunding kampány is erről szólt. (Crowdfunding: internetes közösségi finanszírozás, amilyet például a Kickstarter vagy az Indiegogo oldalakon is szervezni lehet - a szerk.)

asp_620_direkt36stab

Weyer Balázs, Sáling Gergő, Pethő András

– Mennyiben hasonlít ez a modell az Átlátszóéhoz?

SG: Kifejezetten másban gondolkodtunk. Az Átlátszó egy aktivizmust az újságírással kombináló közösség, egy nagyon érdekes hibrid. Ők csinálták meg az első, nagy tulajdonostól független újságíró központot, de őket egy kiterjedt tartalmi felhő veszi körül. Nagyobb frekvencián jelennek meg, sok blogjuk van, vannak hirdetőik, sok témájuk, sokkal több erőforrást mozgatnak. Én olyan modellt szerettem volna, amely évi 20-25 témát dolgoz fel, kevesebb emberrel, de nagyon koncentráltan. Az is fontos szempont volt, hogy az üzleti befektetések nehezen függetleníthetik magukat a közéleti viharoktól. A médiacégek sok kompromisszummal működnek. Természetesen újságírók, szerkesztők, marketingesek sales-esek - mind megtanultuk ezt kezelni, de a törvényszerűségek sokszor az újságírás ellen hatnak. Az én fejemben az állt össze, hogy inkább a tartalmon érdemes újítani, és ahhoz igazítani az üzleti modellt, nem pedig fordítva.

– Honnan lesz pénzetek a működéshez? Amikor az interjú készült, 22 ezer euró gyűlt össze a kampányban, amellyel a tervet túlteljesítettétek, de ez azért elég kevésnek tűnik a zökkenőmentes munkához... (Végül 24 ezer euró lett az összeg.)

PA: A kampány fontos lába volt a finanszírozásnak, ráadásul kommunikációs szempontból is lényeges volt. Két másik láb is lesz: vannak olyan források, alapítványok főként, amelyek ehhez hasonló kezdeményezéseket támogatnak. Ezek mellett fogunk végezni piaci tevékenységeket is, research-munkákat például, amelyekért piaci árat kérünk, vagy például képzéseket tartunk. Támogatók, alapítványok, kis crowdfundingból származó mikrotámogatások és a piaci munka – ebből a mixből áll össze a finanszírozás.

d36va

Vorák Anita

SG:

"
Magyarországon elterjedt egy furcsa tévhit, hogy a tartalomért nem kell fizetni,

ingyen van. A kampány arra is rávilágít, hogy ez fontos dolog, mert az ő életükben is fontos lehet. Nem vártuk mi sem, hogy ezt a gátat át fogjuk ütni az első alkalommal, ráadásul jóval hamarabb, mint terveztük. Nagyon sok támogatást, pozitív visszajelzést kaptunk a pénzen kívül is. Ez nagyon jó, erre lehet építkezni. A sikerességet pedig az fogja mutatni, hogy a következő években ezt tovább lehet-e fejleszteni, vagy elsorvad.

– Mióta dolgoztok a tartalmon? Azt nyilatkoztátok, hogy csábító lenne kijönni valami látványos dologgal rögtön az induláskor, de ti inkább későbbre hagynátok, viszont tisztességesen megírjátok.

PA: Amikor láttuk tavaly ősz vége felé, hogy össze fog jönni, akkor is kevesen voltunk ahhoz, hogy a szervezés ne vigye el rengeteg időnket. Ideális az lett volna, ha egy nagyobb csapat fele már akkor dolgozik az ügyeken. Van folyamatban 2-3 ügy, amelyek különböző fázisban vannak, általában is azt tervezzük, hogy több üggyel foglalkozunk párhuzamosan. Most már lassan én is ráállítom az agyam arra, hogy a sztorikkal tudjak teljes üzemmódban foglalkozni.

A kampányvideó:

– Hány írás jelenne meg havonta? Egy? Kettő?

SG: Inkább kettő, évi 20-25 ügyet tervezünk feldolgozni.

– A megjelenést hogy tervezitek?

SG: Ebben is nagyon mások leszünk, mint az Átlátszó. Nyilván lesz egy honlap, de a cikkek első közlésben olyan szerkesztőségekben jönnének le, amelyek ki vannak éhezve jó sztorikra, de saját erőforrásaik nincsenek erre, viszont számottevő elérésük van.

– Vannak már megállapodásaitok?

SG: Folyamatban vannak, még nem mondhatok ezekről semmit, de úgy látom, nem fog akadályba ütközni a megjelenés. Nekik jó, mert kapnak egy exkluzív, ütős sztorit, amely alaposan fel van dolgozva, mi pedig cserében elérést, nagy olvasótábort és hírverést. Ez jó esetben win-win helyzet.

PA: Most épp egy olyan anyagon dolgozunk, amelyhez át kellett nézni közel 300 közbeszerzés dokumentumait, és kézzel rendszerezni, mert kiderült, hogy a gépi az hibás. Ez egy módszeres munka volt, amelyről majd beszámolunk külön is a támogatóinknak. A crowdfunding során ugyanis azt ígértük a támogatóinknak, hogy exkluzív tartalomként ők olyan kulisszatitkokat is megkapnak tőlünk, amelyekből kiderül, hogyan készült a cikk.

Az első cikk

"Az már eddig is ismert volt, hogy ezeknek az embereknek a vállalkozásai az elmúlt öt évben feltűnően jól szerepeltek az állami beruházásokra kiírt pályázatokon, és ennek köszönhették látványos növekedésüket. Mivel Magyarországon a fejlesztések jelentős része uniós forrásból valósul meg, ezért azt is lehetett tudni, hogy a cégek biztosan jutottak EU-s pénzhez. Ennek mértékét azonban nehezen lehetett meghatározni, mert ha követni akarjuk az uniós pénzek magyarországi útját, akkor ahhoz egymástól független állami adatbázisok dokumentumainak mélyén megbúvó információkat kell összegyűjteni és rendszerezni.

Az Orbánhoz kötődő embereknek a cégei által elnyert közel 300 állami megbízás dokumentumait feldolgozva világosan kiderült, hogy mindegyik cég, illetve cégcsoport kifejezetten komoly kedvezményezettje az EU-s költségvetésnek."

d36gr

A második cikk

"A miniszterelnök veje, Tiborcz István által résztulajdonolt cégnek tényleg van oka a dicsekvésre: 2009-es indulásuk után néhány év alatt lett belőlük többmilliárdos forgalmú vállalat. Nagyrészt annak köszönhették ezt, hogy sorra nyerték az állami – azon belül is főként uniós finanszírozású – projekteket. Különösen jól szerepel a cég a közvilágítási felújításokra kiírt pályázatokon, kutatásaink azonban azt mutatják, hogy ezekben a sikerekben az esetleges “szakmai eredmények” és a “kiváló szakembergárda” mellett szerepet játszott az is, hogy a pályázatok nagy részét olyan feltételekkel írták ki, amelyeknek rajtuk kívül senki vagy csak nagyon kevés cég tudott volna megfelelni."

szalma_hi1-1060x650

SG: Az egész építkezésnek az egyik érdekes tapasztalata, hogy

"
leginkább legendák élnek az oknyomozó újságírással kapcsolatban, de azt kevesen tudják, valójában miről is van szó.

A többség azt hiszi, hogy elég egy füles valahonnan, és hajrá. Amikor kiderül, hogy aztán egy cikk mögött mekkora és milyen jellegű munka van, meglepődnek. Viszont a kíváncsiság is megvan, tehát érdekli az embereket. És átérzik, hogy ez fontos dolog.

– Mennyire vártok erőteljes ellenállást a gazdasági-politikai szférából?

SG:

"
Ha jól csináljuk, akkor lesznek támadások, ez lesz az egyik fokmérője a munkánknak.

– Kaptatok már jelzést, hogy nem kéne olyan nagyon igyekezni?

SG: Ha jól végezzük a munkánkat, fogunk kapni, ez biztos - bélyegeket minden újság kap. Az Origónál azt gondoltuk, hogy az a száraz, távolságtartó stílus, amely jellemzett minket, majd kivédi, hogy elhelyezzenek minket a klasszikus jobb-bal, konzervatív-liberális viszonyrendszerben. De hogyha csak beszélgetsz egy politikussal, akkor is el fog helyezni valahol, még ha ez teljesen indokolatlan is. Ha olyan sztorit írunk, ami vihart kavar, az minket is meg fog tépázni, kapaszkodni kell majd nagyon.

– Van jogi védelmetek?

PA: Igen. Az elmúlt fél év részben épp arról szólt , hogy azokat is megkeressük, akik jogi, pénzügyi szempontból is értő támogatást tudnak adni. Inspiráló dolog volt, hogy ebben is sok segítséget kaptunk.

direkt36_20000

Szépen gyarapodik a Facebook-oldal követőinek száma

– Mi lenne az ideális? Ha az oknyomozás inkább a Direkt36-hoz hasonló modelleknél működne, vagy beépülne a mainstream sajtóba?

PA: Mind a kettő. De az biztos, hogy egy nagy szerkesztőségben, egy nagy kiadónál nagyon nehéz ezt megcsinálni. Nehéz beilleszteni a szervezetbe.

SG: De ebben a magyar média üzleti modellje is hibás, aminek az elégtelen működése iszonyatosan megsanyargatja a tartalmat. Egy nagy kiadónál is lehet jó lemezt készíteni, de egy egészen kicsi, függetlennél is. Én el tudok képzelni olyat, hogy egy nagy nézettségű tévénél összeáll egy csapat, és csinál egy olyan műsort, hogy mindenkinek leesik az álla. Mint ahogy a mi modellünk is működhet.

PA: Amiről kevésbé esik szó, hogy ez egy szakma. Egy szakmán belül is egy szakma. Annak, hogy Magyarországon ez nem igazán terjedt el, sok oka van. Nemigen tanítják, nincsenek minták, nemcsak jó oknyomozó riporterből van kevés, hanem oknyomozó szerkesztőből is. Sokszor mondják, hogy az a baj, hogy nincs rá idő. Ez azonban csak részben igaz. Gondolj bele, hiába adsz egy újságírónak két hónapot, de ha az kell a sztorihoz, hogy végig kell elemezni egy 100 ezer adatból álló adatbázist, és nem tudja, hogy fogjon hozzá, akkor nem fogja megcsinálni. Ha nincs tapasztalata, hogy miképp környékezzen meg forrásokat, hogy szerezze meg a bizalmukat, hogy építsen ki kapcsolatokat, akármennyi ideje van rá, nem fogja tudni megcsinálni. Ezt tanulni kell, főleg a gyakorlatban, és persze azoktól, akik ezt a tudást átadják. Ennek sem az intézményei, sem a kultúrája nincs meg.

Ha drukkolsz a Direkt36 csapatának, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
A legízléstelenebb mondatot a németek kapták Orbántól Tusványoson
A gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában.

Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor sok minden más mellett a gáz- és energiaellátásról is beszélt, hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy hogy veri szét Amerika és Európa a nagyszerű gázösszeköttetést az oroszokkal. Eközben egy félmondat erejéig egy viccesnek szánt történelmi utalást is megeresztett a németek felé.

Arról beszélt épp, hogy

"az EU mindenkinek kötelezően csökkenteni akarja 15 százalékkal a gázfogyasztását. Nem látom, hogy hogy kényszerítik ki. Bár erre van német know-how... Régebbről, úgy értem..."

Nos, a gázzal kapcsolatban a náci Németországra célozgatni viszonylag ritkán szokás már a világpolitikában, pláne egy olyan ország részéről, amelynek messze a legfontosabb partnere a mai Németország, minden tekintetben.

Itt a videó, 1.02.10-től tessék hallgatni:

hirdetés

A beszédben amúgy Orbán elkanyarodott a migráció kapcsán a fajelmélet felé is.

A miniszterelnök szerint az internacionalista baloldal csele, hogy Európában eleve kevert népesség él. Orbán azt mondta, ez szemfényvesztés. Van, ahol európai és Európán kívüli népek keverednek, és

van, ahol európai népek keverednek, mint a Kárpát-medence. A kettő között szerinte nagy különbség van.

„Mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni” – hangsúlyozta a miniszterelnök.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Holoda Attila: Hány házat tudtunk volna leszigetelni abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány?
Presztizsberuházások helyett családok milliói kaphattak volna energiahatékonysági támogatást, ezzel elkerülhető lett volna a mostani pánik és kapkodás. Interjú.

Link másolása

hirdetés

– Indulatos Facebook-bejegyzéssel reagált a bejelentett konkrét rezsiárakra, amiben hazugsággal vádolja a kormányt. Miért?

– Én tényeket írtam le. Orbán még márciusban azt mondta, hogy nem a háború miatt magasak az árak. Most már azt mondja, hogy a háború miatt. Az internet nem felejt. Szijjártó 700 millió köbméter gázért kiment Moszkvába kuncsorogni, miközben a kormányhatározat úgy szól, hogy a piacról kell szereznie. A piac nem csak Moszkva. És hogy miért kell 700 millió köbméter? Le sem írtam, de el tudom árulni. Azért, mert amikor tavaly elkezdődött az áremelkedés, akkor felszabadítottak a stratégiai tárolókból 600 millió köbmétert, mert az korábban még olcsóbban lett betárolva. Azt most vissza kell tenni, az hiányzik a stratégiai tartalékból.

Olyan, hogy „lakossági piaci ár”, nem létezik. Vagy piaci ár van, vagy más.

Kitaláltak egy fogalmat, amire mindenki már úgy hivatkozik, mint létező dologra, holott ilyen nincs.

– Mi a reális ár?

– Reális ár, ilyen sincs. Magyarországon 19 földgázkereskedő dolgozik, más és más helyen és időben vásárol. Ha most vásárolok a piacon, az a reális ár, amennyiért most tudok kapni. De az MVM tavaly, tavalyelőtt vásárolt, nem tudom mennyit és nem tudom, mennyiért. Szeretném, ha megértené mindenki, nincsen olyan, hogy reális ár.

hirdetés
Illetve akkor lehetne egy reális árat kialakítani, ha az MVM az Energiahivatallal megosztaná az elmúlt időszak szerződéseit, árakat, mennyiségeket és abból számolnák ki az árat. De erről szó nincs.

Dobálóznak ezzel a „lakossági piaci árral”, meg persze nyomják, hogy „bezzeg, ha az ellenzék nyerte volna a választást, akkor...” . És a megmondóemberek már árakat is mutogatnak, hogy mennyi lenne a gáz akkor. Holott szó sem volt erről. Az ellenzék nem akarta eltörölni a rezsicsökkentést, arról volt szó, hogy átalakítjuk. De az átalakítás például arról is szólt volna, hogy több tömbösített sávot hozunk létre, amikben a fogyasztók a fogyasztási arány szerint egyre magasabb és magasabb progresszív árat fizetnek. De nem arról volt szó, hogy kitalálunk egy ilyet, hogy „lakossági piaci ár”. Ez nem létezik.

– Mi az oka a gáz hétszeres emelésének, miközben az áram díja csak közel háromszorosára növekedik?

– Nem tudom. A kormány, illetve az Energiahivatal az ehhez szükséges háttérszámításokról nem mondott az égvilágon semmit. Innentől kezdve egy dolog feltételezhető: a költségvetésen keletkezett lyukak betömése a kizárólagos motiváció, amit az indokolatlanul fenntartott rezsicsökkentés, illetve a kampányra elszórt 1500 milliárd forint okozott. Az erre az évre tervezett hiánycélnak már a 92 százalékát meghaladtuk, holott még csak július van. Tehát elfogyott a pénz. Ez az oka.

Azt is írom a korábban idézett Facebook-bejegyzésemben, hogy lett a 10 forint körüli paksi áram árból a sokszorosa? Eddig folyamatosan azzal dicsekedtek, hogy Paks a világ legjobb üzlete, a miniszterelnök meggyőződése, hogy a nukleáris energia olcsó.

Ez egy új építésű erőmű esetében nem igaz, de egy ilyen lassan 50 éves erőműnél, ahol már amortizációs költség nincsen rajta, valóban, sokkal olcsóbb az áram.

De akkor azt miért nem adják a lakosságnak? És akkor a villanyhoz nem kellett volna hozzányúlni. De akkor nem tudták volna tömködni a büdzsé lukait. Ezért.

– Érdemesebb már villannyal fűteni?

– Önmagában az, hogy a villamosenergia és a gáz ára között ekkora különbség van, az árulkodó arra nézve, hogy itt valami susmus van, mert egyébként a villamos energia és a gáz ára össze van kötve. Ha ilyen mozgás van, akkor vagy a hétszeres sok, vagy a kétszeres kevés. De ha már itt tartunk, nem reális megoldás az sem, hogy most mindenki alakítson ki villanyfűtést. Ahhoz jó sok áram kell, ami egy átlagos házban nemigen áll rendelkezésre. A bővítés meg jó sokba kerül. Vagy tegyen fel napelemet? Aki megteheti? Olyan kereslet jelentkezett hirtelen a napelemforgalmazóknál, hogy ki sem tudják elégíteni.

– Ha a rezsicsökkentés helyett a lakosságra fokozatosan ráeresztik a valódi energiaárakat, már 2012-től, nem lehet, hogy a lakosság egy része inkább költött volna energetikai beruházásokra, mint ahogyan nem tette?

– Mindenféle állami árszabályozás, ami azt sugallja, hogy „nem kell nektek az energiával foglalkozni, majd a jóságos kormány megvéd benneteket”, az a takarékosság és az önálló cselekvés ellen hat. Márpedig 10 éve ezt halljuk. Miközben rossz az energiahatékonysági rendszere az épületeknek. Rossz az energiahatékonysági rendszere az eszközöknek, amiket használunk. A kazánoknak, fűtőeszközöknek, konvektoroknak. Ezeknél sokkal korszerűbbek vannak. De most hirtelen rászabadítani a valóságot az emberekre, azzal, hogy „cseréljétek le a komplett fűtési rendszereteket, mert korszerűtlen”, hát gratulálok. Az is árulkodó, hogy Gulyás Gergely, amikor megkérdezték, hogy takarékoskodik-e, azt a választ adta, hogy két héttel ezelőtt még nem jutott eszébe, de most már odafigyel és lekapcsolja a villanyt. Elég nagy szégyennek tartom, hogy egy miniszter nyilvánosan elismeri, hogy ő nem takarékoskodott az energiával.

Hozzáteszem, hogy a 2011-es energiastratégiát már a fideszes többségű országgyűlés fogadta el, abban benne van, hogy az épületeink 70 százalékánál az energia 40 százaléka veszendőbe megy, és szükséges az energiahatékonyság növelése.

Nem választottuk le a távhőrendszereket, hogy egyedileg szabályozhatóak legyenek a lakások. Ehelyett még most is azt látjuk, hogy a nagy lakótelepeken télen nyitva vannak az ablakok, mert megfőnek az emberek a melegtől. Papoljunk ezeknek az embereknek a takarékosságról?

Ahelyett, hogy erre költöttünk volna, mindenféle ostoba infrastruktúrára ment el a pénz, például a földalatti gáztárolót megvettük. De minek? Nyilván azért, hogy tudjanak vele manipulálni, ahogy az elején elmondtam, a 700 millió köbméterrel. Ha kezemben van az eszköz, én mondom meg, mennyi az ára. Ha az összes pékség az enyém, akkor adhatom háromhatvanért a kenyeret és visszahoztam a kádár korszakot, hurrá. Csak persze ennek az árát majd máshol vissza kell venni.

– Átaludtuk a felkészülési időt?

Az emberek nem érezték, hogy az olcsó energia korszakának vége van. Volt a Fidesznek egy Európai Parlamenti választási programja 2009-ben (az utolsó választási program, amit leírtak), és annak az energetikai részében olvasható ez a mondat:

„vége az olcsó energia korszakának”.

Takarékoskodni kell az energiával, hatékonyabban kell felhasználni. Aztán kormányra kerültek, jött a rezsicsökkentés, és elfelejtették azt, amit ők maguk írtak le. Nincs olcsó energia. Nem lesz olcsóbb a megújuló energia sem, mert annak is van megtérülési ideje.

2.19. Energiapolitika

AZ ENERGIA BIZTONSÁGPOLITIKAI KÉRDÉSSÉ VÁLTAz energiahordozók világszintű felhasználása ugrásszerűen emelkedő tendenciát mutat. Figyelembe véve, hogy a hagyományos módon kitermelhető készletek végesek, kijelenthetjük, hogy vége az olcsó energia korszakának. Az energia kérdése a nemzetközi politikai élet egyik központi témájává lépett elő. A korábbiakhoz képest fokozottabb mértékben befolyásolja az egyes államok biztonságról és szuverenitásról alkotott felfogását.

- Fidesz, Európai Parlamenti képviselőválasztási program, 2009

Persze ha valaki most telepít napelemet, az örülhet, mert az a mostani magas árak miatt rövidebb idő alatt megtérül.

De eltelt 12 év! Hány napelemet telepíthettünk volna már? Hány házat tudtunk volna leszigetelni? Abból a több ezer milliárdból, amiket ostobaságokra költött el a kormány, mi mindenre futotta volna!

Ha csak odaadtuk volna az embereknek, hogy tessék, szigeteld a házadat. Már azzal is jobban jártunk volna, megtakarítottuk volna az energia nagy részét. A édesanyám házát felújítottuk, egy sima kádár-kockát. 35 százalékkal csökkent a gáz felhasználása. 35-tel! Egy sima szigeteléssel ennyit spóroltunk.

A minap kérdeztem egy nénit: „mennyit tetszik fogyasztani?” Azt válaszolta, hogy olyan ötezer forint körül. Megismételtem a kérdést: „mennyit tetszik fogyasztani?” Nem tudja, hogy mennyit fogyaszt.

Forintokról beszélnek, ahelyett, hogy tudnának kilowattórával, köbméterrel számolni.

Csak néznek, nem értik. Azt mondják nem erről volt szó. Hogy azt mondták nekik, olcsó lesz az energia. Persze, mert több, mint tíz éve ezt mondják Orbánék.

– Informatikailag bírni fogják a szolgáltatók egy teljesen más számlázási algoritmust ennyi idő alatt üzembe helyezni?

– Valószínűleg igen, de nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy mennyivel beljebb lennénk, ha az okosrendszereket elterjesztették volna. Nem lenne kérdés, hogy most kinek van átalánya, vagy ki diktál. Ennyi év alatt már mindenhol lehetne okosmérő. Az okosmérők segítségével a szolgáltató személyre szabott csomagokat tudna ajánlani a fogyasztóknak, pont úgy ahogy a mobilszolgáltatóknál megszoktuk.

De jelenleg nincs is lehetőség fogyasztói csomagokra, hiszen egy kormányrendelet szabályozza az árakat és kész.

Hátra megyünk, nem előre.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Olyan pusztító szárazság vár ránk, hogy otthon is érdemes lehet gyűjteni az esővizet
Porzó termőföldek, elszáradt kukoricatáblák, szikes talaj, hulló falevelek és sárgaság. Kiszáradt folyómedrek, mozaikosra töredezett talaj és a baljósan zsugorodó Velencei-tó. A katasztrófafilmre emlékeztető képsorok mára valósággá váltak, a szemünk előtt zajlik a klímaváltozás.

Link másolása

hirdetés

A klímakutató szerint a mostani pusztító aszály és a 20 tartósan meleg nap csak a kezdet, elképzelni is nehéz, mi vár majd ránk, amikor a következő években tovább emelkedik a hőmérséklet, márpedig minden előrejelzés szerint emelkedni fog. Fel kell készülnünk az extrém szárazságra, új kártevők megjelenésére, és arra is, hogy a hirtelen lezúduló zivatarokat, sőt az árvizeket is hasznosítanunk kell. A mezőgazdaságban pedig olyan új gabonafajtákat kell nemesíteni, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárási körülményeket, különben Európa-szerte éhínség alakulhat ki hangzott el az RTL Klub Fókusz című műsorában.

Porzó termőföldek, elszáradt kukoricatáblák, szikes talaj, hulló falevelek és sárgaság. Kiszáradt folyómedrek, mozaikosra töredezett talaj és a baljósan zsugorodó Velencei-tó. A katasztrófafilmre emlékeztető képsorok mára valósággá váltak, a szemünk előtt zajlik a klímaváltozás.

A kánikula és a csapadékmentes időjárás rendkívüli aszályhelyzetet okozott Magyarországon. A növények elszáradnak, a rétek kisülnek, a fákon pedig sok helyen már alig maradtak levelek. Ebből a szempontból a nyár közepén máris itt a kora ősz.

Dr. Aponyi Lajos, a Nővényorvosi Kamara főtitkára elmondta, a gyümölcsfák elkezdték hullatni a lombjukat, de már a gyümölcshullás is nagyon jelentős. A fák részéről ez egy védekezési lehetőség, így próbálják menteni az életüket, hogy minél kisebb legyen a párologtató felület. De nem csak a gyümölcsfák, a bükkfák, a tölgyfák és több fenyőfa is nehezen viseli ezt az egyre inkább mediterrán klímát.

A szőlő és a kivi viszont kifejezetten élvezi a szélsőséges meleget.

Kovács Erik klímakutató szerint néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy Közép-Európában Magyarországon lesz a legnagyobb kiviültetvény, ma már csak Zala megyéig kell elmennünk érte.

A kukorica és a búza mostani típusai nem fognak egyszerűen megteremni, különösen az évszázad második felétől. Tehát olyan hibrideket, illetve olyan fajtákat kell kinemesíteni, amelyek hő- illetve aszálytűrő képességük sokkal jobbak a maiaknál

hirdetés

– fogalmazott a kutató.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Mi ebből nem kérünk!” – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Orbán Viktor fajkeveredéses beszédéről
Gáspárik Attila azt mondja, tiltakozó petíciójuk megjelenése után aggódó üzenetek sorát kapták, hogy vigyázzanak magukra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és megkeserítheti az életüket.
Fischer Gábor - szmo.hu
2022. július 30.


Link másolása

hirdetés

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde a fajok keveredéséről tett kijelentései miatt különösen emlékezetesre sikerült. A zsidó szervezetek mellett megszólalt az ügyben az amerikai külügy, és edélyi értelmiségiek is petíciót írtak, amit Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László, neves és elismert romániai magyar értelmiségiek indítottak. Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk az ügyről.

– Hadd adjam a naivat. Ide Magyarországra az a kép jut el a romániai magyarokról, hogy ők fenntartás nélkül Orbán Viktor támogatói. És akkor jönnek Önök...

– Mivel a médiatúlsúly a Fidesz kezében van még Erdélyben is, ezért természetes, hogy nem jutnak ki innen azok a hangok, melyek másképp látják a világot. Az utóbbi időben sokat voltam Felvidéken, és tapasztalatom szerint az ottani emberek is teljesen másképp látják a világot, mint ahogy azt láttatni szeretné a magyar kormánypárt. Viszont azt gondolom, hogy

Erdélyben többségben vannak azok, akik képesek különbséget tenni egy gazdasági struktúra (állam) és egy érzelmi struktúra (nemzet) között.

Nekem természetes, hogy adót fizetek egy országba, ahol azért szolgáltatásokat kapok. És ez nem Magyarország. Ha Magyarországon fizetnék adót, akkor ott szólnék bele a dolgokba. Ám ugyanezt elvárjuk, akármelyik EU-tag országtól, hogy

ne jöjjön ide a területünkre, mint egy gyarmatra, ne osszon ki minket, ne oktrojálja ránk a véleményét, ne beszéljen a nevünkben.

Most megint ez történt. Nagyon sok jóérzésű román embert is zavart, hogy egy ilyen nagyon-nagyon rossz, az amerikai külügy szerint egyenesen megbocsáthatatlan üzenetet összemosnak egy erdélyi településsel. Megint Tusnád. És az embernek már gyomorgörcse lesz akkor is, ha csak kirándulna arrafelé. „Jaj, igen, itt mondták ki ezt-azt-amazt”. Mi ebből nem kérünk! Mi most megszólaltunk, és már ezer felett van az aláírók száma, de biztos vagyok benne, hogy a normalitás a határon túl többségben van.

hirdetés

Elhatárolódunk a rasszista beszédtől!

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hagyománya visszanyúlik a rendszerváltozás első évtízedéig, amikor a romániai magyar és román, illetve magyarországi politikusok és értelmiségiek együtt keresték a közös megértés és cselekvés lehetőségét. Ebben a táborban megfordult sok demokratikusan gondolkodó, és az emberi jogok és méltóság tisztelete iránt elkötelezett közszereplő.

Ennek a hagyománynak örökösének állítja magát a Tusnádfürdőn rendezett úgynevezett Tusványosi Tábor. A tábor jellege az idők folyamán sokban megváltozott, egyre inkább a Fidesz rendezvényévé vált, amelynek rituális záróelőadását Orbán Viktor tartja, pártelnökként vagy, mint idén is, Magyarország miniszterelnökeként.

Az egyoldalú politikai üzenetek, ideológiai elfogultság, sőt, pártpropaganda színterévé váló rendezvény keretei között is kirívó az a hangnem, amelyen Orbán Viktor idei előadásában megszólalt, olyan fajelméleti, rasszista fejtegetésbe bocsátkozva, amelyet vissza kell utasítanunk.

Emberi „fajok” nem léteznek, hiszen mindahányan a Homo Sapienshez, mint egységes fajhoz tartozunk. A Nyugat hanyatlásának víziója, amelyet a beszéd fölvázolt, ahol „kevert fajú” poszt-Nyugat áll szemben a közép-európai nemzetállamok nem keveredő népességével, a második világháborúhoz és a holokauszthoz vezető korszak retorikáját idézi föl.

Egy ilyen tartalomnak és beszédmódnak nincs mit keresnie abban az erdélyi magyar nyilvánosságban, amely évszázadok óta az etnikai, vallási tolerancia színhelyeként gondol saját magára.

Az, hogy a politikai képviseletünk és az erdélyi magyar média túlnyomó része cinkosan hallgat, egyáltalán nem szolgálja a romániai magyarok érdekeit. Ennek eredményeként a romániai nyilvánosságban úgy jelenik meg egész közösségünk, mint akik egy ilyen beszédet elfogadnak, netán egyetértenek vele, vagy támogatnak. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk!

Elvárjuk, hogy az RMDSZ vezetői szólaljanak meg, és határolódjanak el Orbán Viktor előadásának fajelméleti, rasszista érvelésétől!

Kezdeményezők: Eckstein-Kovács Péter, Fosztó László, Gáspárik Attila, Magyari Nándor László

– Tagja a Pluralizmus Erdélyben nevű Facebook-csoportnak. Ön is említette, hogy az erdélyi sajtó többsége a magyarországi kormány alá rendelődött. Hogy tudott ez megtörténni?

– Nem vagyok közgazdász, de valószínű, hogy ma médiát csak az olvasókból fenntartani nem lehet. Külső támogatás kell. Kézenfekvő, hogy ez a hirdetési piac legyen, de az erdélyi sajtó a szűk keresztmetszete miatt soha nem tudott jelentős hirdetésfelvelővé válni. Persze láttam kreatív megoldást, Szlovákiában: a pozsonyi Új Szóban szlovák nyelvű mellékletet jelentet meg az egyik multi. De nálunk ez az út nem volt járható. Maradtak a direkt támogatások, a hatalmasoktól. Kezdetben az RMDSZ csurrantott-cseppentett valami támogatást, majd a magyarországi politikának lett feladata eltartani a romániai magyar sajtót, gondolom más határon túli sajtótermékeket is.

Az pedig régi hagyomány a magyarnál, hogy „én fizetek, én húzatom”. Azt a hatalom pedig nem szereti, ha a pénzéért még vegzálják is.

Mivel a jelenlegi hatalom semmi, még jobbító szándékú kritikai hangos sem tűr. Az nekik már ellenséges. Azt már le kell győzni, meg kell alázni. Tehát az évek során felvásárolták az itteni sajtót, de a pénzeket nemcsak adták, hanem a médiát is sajátjukévá tették. Ehhez hozzájárult, hogy az MTI-t ingyenessé tették. Magyarországon is bezártak a független hírügynökségek. Az MTI meg igencsak megszűri a híreket, amiket kiad. A romániai magyar sajtó is ezt használja. Médiát tanító kollégáimmal a napokban néztük, hogy a marosvásárhelyi helyi lapot el tudná tartani a közönsége, de ők is, 30-ból 22 esetben MTI hírt közölnek. Még át sem fogalmazzák, amiből az a komikus helyzet alakul ki időnként, hogy miközben az újság szerkesztősége a színháztól 800 méterre van, az MTI hírét átvéve úgy írnak a vásárhelyi színházról, ahogy azt a magyarországi hírolvasónak fogalmazták meg, hogy értsék ott is; tehát mint egy távoli intézményről. Több dolog kellett, hogy idáig süllyedjünk, kellett a magyar hatalom, de kellett az itteni médiamunkások gyengesége is.

– Nézzük a petíciót kiváltó nyilatkozatot. Milyen reakciókat tapasztalt? És mit reagált a romániai magyar politikai osztály?

– Egészen durva kommentek is érkeznek, de kaptam aggódó üzeneteket is, hogy nem kellene, vigyázzunk magunkra, mert bosszúálló a magyarországi hatalom, és a vele cinkosságot vállaló RMDSZ is. Megkeserítheti az életemet. Ez igaz. De meddig lehet elmenni?

Én már megéltem egy diktatúrát, nincs türelmem meg időm sem kivárni egy másik végét, valamit tenni kell.

El kell mondanom mindenkinek, hogy az ember szabadnak születik, elmondhatja a véleményét szabadon és ugyanúgy dönthet a saját sorsáról is. Európai polgárként átlátható döntéseket akarok. Nem szeretem azt, amikor egy nyaralóhelyen két sátor előtt valaki kinyilatkoztat olyanokat, ami sok embernek rossz, sok emberben félelmet kelt. Másokban meg félelmetes múltbéli tapasztalatokat hív elő. Másrészről az ügyben már megszólalt Klaus Iohannis államfő is, határozottan kikérte a véleményét az RMDSZ-nek, személyesen Kelemen Hunornak. Azt mondja, hogy elfogadhatatlan, ami elhangzott bizonyos mondatokban Tusnádfürdőn, és az, hogy ehhez a román kormány miniszterei és fő tisztségviselői tapsoltak, ez nyilvánosan, nem zárt ajtók mögött, meg kell beszélni. Ezzel kényszerhelyzetbe hozta Kelemen Hunort és az RMDSZ-t.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ha a román politika nem látott volna inkább ellenséget a romániai magyarságban, hanem ehelyett felkarolta volna azt, és pozitívan diszkriminálva helyzetbe hozza, gazdasági és kulturális befektetésekkel, akkor az erdélyi magyarság egy része sem kívül keresné a boldogságot. Ezt a küzdelmet, amit 32 éve folytatunk, meglovagolta a magyar kormány a szép beszédével, azzal a retorikával, hogy „majd mi segítünk”.

Most már ott tartunk, hogy egy olyan intézményt is a magyar kormány tagjai avatnak látványosan, ami többségében román forrásból épült.

Ha 8-10 éve az RMDSZ kiáll és azt mondja, hogy működjünk együtt, de ez a mi játszmánk, az meg a tiétek, ha a romániai magyar sajtót sikerült volna piaci alapokra helyezni és nem lehetett volna péterfillérekért megvásárolni, akkor nem lenne most ez a helyzet.

– A beszélgetésünk elején világos határvonalat húzott a kulturális identitás (nemzethez tartozás) és a közjogi státus (adott államhoz tartozás) között. Nem is vette fel a magyar állampolgárságot, a fent elmondott okokból. Ugyanakkor meg úgy fogalmaz, hogy nem akar még egy diktatúrát, miközben Önöknél nincs diktatúra.

– Nincs. De a légiesített határok miatt ezek az emberek és ezek a kérdések bejönnek hozzánk is. Engem leginkább az zavar, hogy az én területemre jön valaki és olyanokat mond, amivel aztán engem is azonosítanak. És hiába mondom, hogy „én kérem Tusnádra kirándulni járok, vagy védeni az ősi növényvilágot, vagy szemetet szedni a turisták után”, de sajnos Tusnádot a következő 30-40 évben ezzel fogják azonosítani. Az illiberalizmussal, és mindennel, ami ott hangzott el.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: