SZEMPONT
A Rovatból

Dezső András: Simán jönnek-mennek az orosz és kínai kémek anélkül, hogy bármi bántódásuk esne

Dezső András Fedősztori című könyve kapcsán mesélt a Medgyessy-ügyről, kérdeztük a 2006-os zavargásokról, de szóba került James Bond és a Fudan Egyetem is.


Néhány hete jelent meg Dezső András harmadik könyve. A magyar maffiózók és a kokain hazai története után most a titkosszolgálatok világába nyújt betekintést Fedősztori című kötetében.

– Ez a könyv tényleg olyan, mint egy kémnovella-gyűjtemény, annyira olvasmányos, fordulatos a stílusod, még a korábbi könyveidhez képest is. Ez szándékos, vagy így jött ki?

– Az biztos, hogy próbálok elmenni abba az irányba, hogy minél izgalmasabb és olvasmányosabb legyen. De a sztorik jellegéből is adódik, hogy vannak benne fordulatok.

– Van benned késztetés, hogy megpróbálkozz valamikor fiktív történetekkel?

– Nem vagyok szerintem olyan jó író. Arra viszont törekszem, hogy a dokumentumok, vádiratok, interjúk alapján élvezetesen írjam meg a sztorikat.

De az én könyveimet a hitelesség miatt szeretik. Talán nem annyira fordulatos, mint egy skandináv krimi, de megtörtént. A fikció viszont nem ilyen.

– Ha titkosszolgálatról, kémekről beszélünk, nekem elsőként a James Bond-filmek világa ugrik be. Annak, amit ott látunk, van bármi valóságalapja?

– Vannak a valóságnak olyan elemei, amelyek akár még túl is szárnyalják a James Bond-filmeket.

Már a hidegháború alatt is voltak például mindenféle technikai vívmányok.

Mikrofilmleolvasók, titkosírást előhozó vegyi anyagok, miniatűr készülékek, amiknek a létezéséről az átlagember akkoriban nem is tudott.

Ilyen szempontból tehát James Bond világa nem fikció. És küldetések is vannak, főleg a nagyobb, külföldi titkosszolgálatoknál. Például a CIA 2001. szeptember 11 után küldött ki ügynököket nem klasszikus titkosszolgálati, hanem inkább katonai feladatokkal.

Magyarországon is volt ilyen. Benne is van a könyvben, amikor a 90-es évek második felében Csecsenföldön elraboltak két magyart. A titkosszolgálatok tárgyalásba kezdtek a túszejtőkkel, és a végén filmbe illő jelenetek között szabadították ki őket.

– A magyar titkosszolgálatok a világmezőnyben mennyire jók?

– Szerintem egyáltalán nincsenek benne az élmezőnyben. Pedig egy kis ország szolgálatai is lehetnek nagyon jók, de a mieink sajnos évek óta nem azok.

Ha csak az elhárítást nézzük, voltak vezetőváltások, nagy a fluktuáció, és sok terület elkerült onnan.

Lehetnének erősek, de ahhoz politikai kurzusokon átívelő koncepciók kellenek. Ezt viszont nem nagyon lehet látni.

– És ez nem csak a források közti különbség miatt van így? A szerényebb lehetőségeinken belül is lehetnénk még jobbak?

– Így van. Például egy szövetségi rendszeren belül megtehetnénk, hogy ráállunk egy területre. Ez lehet a kibervédelem, vagy az oroszok, a kínaiak. Ebben az esetben nem lenne gond a forráshiány, mert a külföldi partner szolgálatok pénzt, paripát, fegyvert adnának, hogy közös műveleteket hajtsunk végre.

De ez mostanság nem igazán működik. Elég megnézni, hányszor értesül arról a közvélemény, hogy elfogtak egy kémet. A balti államokban viszonylag sokszor van ilyen, még a cseheknél, németeknél is. Magyarországon nem nagyon hallunk ilyeneket.

Tehát ha jól értem, azt mondod, nem azért nem hallunk ezekről, mert a titkosszolgálataink ügyesen titokban tartják, hanem mert nincsenek ilyenek.

– Így van.

– Apropó oroszok és kínaiak. Az orosz bank és a Fudan egyetem kapcsán is felmerült az a vád, hogy ezek kémközpontok lesznek.

– Azt nem gondolom, hogy ezek az intézmények kémközpontok lennének. Magyarországon amúgy is simán jönnek-mennek az orosz és kínai kémek anélkül, hogy bármi bántódásuk esne.

Ez nem azt jelenti, hogy itt hajtanák végre az akcióikat, inkább csak logisztikai központként használják az országot. Arról nem beszélve, hogy ha ide jönnek, már az EU-ban vannak. Innen mennek egy harmadik országba különféle missziókra.

De ne legyünk igazságtalanok, például a németek is jó viszonyt ápolnak a kínaiakkal, tehát ez nem magyar sajátosság. Csak nem mindegy, hogyan engeded be ezeket az embereket az országba. A német titkosszolgálat sokkal erősebb a miénknél.

Az mindenképp komoly rizikót jelent, ha ennyire barátkozunk ezekkel az országokkal, ennyi mindent megengedünk nekik.

– Ha titkosszolgálatról és kémekről beszélünk – valószínűleg ez is a James Bond filmek hatására –, akkor tulajdonképpen egyfajta hidegháborús hadviselésre gondolunk. Ha egy ország kémeket küld valahova, akkor rosszat akar annak az országnak.

Ezek a tevékenységek tényleg mindig ellenséges szándékot takarnak, vagy lehet más célja is?

– A titkosszolgálatoknak két fő iránya van. Leegyszerűsítve az egyik az elhárítás, a másik a hírszerzés. Az elhárítás célja, hogy megakadályozza az országra nézve kártékony tevékenységet.

A kémelhárítás nemcsak arról szól tehát, hogy „elhárítják” a kémeket, hanem úgy intézik a dolgokat, hogy a titkok eleve biztonságban legyenek. Olyan ez, mint hogy a lakásodban elrejted az értékeidet, hogyha jön egy betörő, akkor ne találja meg.

Aztán van a hírszerzés, amikor van egy információigény, ami az állam szempontjából fontos, és ezt ki kell deríteni. Ez nem feltétlenül gonosz tevékenységet jelent, hanem a szolgálatnak vannak nagyon jó elemzői, akik nyilvános adatokból, információkból, újságcikkekből, közleményekből tudják ezeket szállítani.

És vannak azok a tevékenységek, amikor beszerveznek külföldön ügynököket. Ezzel már ártanak az adott országnak.

– A titkosszolgálatokat milliónyi összeesküvéselmélet veszi körül. A CIA-ról szokták mondani, hogy állam az államban, van, aki szerint a Kennedy-gyilkosság mögött is ők álltak. Lehetséges, hogy egy titkosszolgálat elinduljon a saját feje után?

– Előfordulhat, voltak rá példák a történelem során, hogyha nem volt megfelelő kontroll a titkosszolgálat felett, akkor például túlzottan egy adott politikus befolyása alá kerültek.

Elég példának Szlovákia, ahol a 90-es években, a Meciar-kormány idején voltak a titkosszolgálatban olyanok, akik egyfajta „Meciar kommandóként” működtek.

Nyilván a CIA történetében is volt olyan a kezdetekben, amikor kicsit kicsúszott a felügyelet alól.

De alapjában véve ezek hivatalok, ha csinálnak is olyan akciókat, amelyek során civil szemszögből nézve bűncselekményeket követnek el, azt akkor is az állam érdekében, annak jóváhagyásával teszik. Elég csak arra gondolni, amikor terroristákat likvidálnak drónokkal.

Tehát nem arról van szó, hogy van egy háttérhatalom, hanem van egy eszköz.

Nem is életszerű, hogy önálló életre keljenek, mert ezekre a hivatalokra az a jellemző, hogy mindent dokumentálnak.

Az más kérdés, hogy földi halandók nem láthatják ezeket a titkos dokumentumokat, csak nagyon hosszú idő után, amikor feloldják a titkosítást.

De mindent dokumentálnak, pontosan a saját maguk védelme miatt. Hogy ha van egy ügy, és később felmerül a felelősség kérdése, akkor lehessen látni, ki adott utasítást, ki milyen döntést hozott.

Viszont ha van egy gonosz politikai erő – teljesen mindegy, hogy a világban hol –, és valami sunyiságot akar csinálni, sokkal jobban jár, ha úgymond „mezítlábasokkal” oldja meg, tehát olyan emberekkel, akik magánúton intézik el ezt.

Nem véletlen, hogy az utóbbi idők titkosszolgálati botrányai is magáncégeknél robbantak ki. Gondoljunk csak az izraeli kémszoftver-gyártó NSO-ra a Pegasus ügyből, vagy a Black Cube-ra, ami szintén izraeli cég, és civileket figyelt meg.

Az állami vezetés azért nem bízza ezeket a feladatokat az állami szolgálatokra, mert ott nyoma maradna.

– A könyvedben több történet is olvasható olyan civilekről, akiket beszervezett valamelyik titkosszolgálat. Tulajdonképpen nagyon hasonlóan működnek ezek az emberek, mint a terrorista szervezetek sejtjei.

– Itt is ott is a konspiráció a lényeg. De nem csak ott, a profi bűnözői körökben is ezt alkalmazzák a saját védelmük érdekében.

Érdekes, hogy a bűnözők is általában akkor tudnak nagyon jól működni, ha ezt megtanulják olyan profiktól, akiket annak idején kiképeztek a konspirációra.

Az arab terroristák is sok esetben egykori titkosszolgáktól tanulják ezeket a módszereket. Amikor például Irakot lerohanták, és Szaddam Husszeint kivégezték, akkor az iraki titkosszolgálattól sokan átmentek olyan csoportokhoz, akik az ellenállást segítették. Az Isisnél is jelentek meg ilyen figurák, Afganisztánban is.

Sőt, Afganisztánban friss hír, hogy az egykori kémek átálltak az Isis, a dzsihadisták oldalára, mert azt mondják, jelenleg ők az egyetlenek, akik a tálibok ellen harcolnak.

– Magyarországon gyakran felmerül vádként, hogy a mindenkori kormány nem annyira az ország, hanem a saját belpolitikai céljaira használja fel a titkosszolgálatokat. Volt például annak idején a Dunagate-ügy, vagy amikor fideszes politikusokat figyeltek meg. Kicsit hasonló a Te történeted is, amikor az amerikai kitiltási ügy kapcsán megkörnyékeztek.

– Ez nagyon vékony jég, és nagyon kevés információnk van nekünk, újságíróknak arról, hogy ez miként működik. Abból tudunk kiindulni, hogy azok, akik otthagyták a titkosszolgálatokat, miket mesélnek.

Az biztos, hogy a rendszerrel vissza lehet élni. A kérdés, hogy visszaélnek-e vele. Ha engem kérdezel, szerintem nagyon, és az elmúlt években ez látványosan romlott.

A kontroll jelenleg gyakorlatilag nulla.

A parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága nem tud kontrollt gyakorolni a titkosszolgálatok felett. Amíg ez így van, addig nincs is értelme arról beszélni, milyen visszaélések vannak, mert nem lehet tudni.

Azt nem gondolom, hogy politikai rendőrségként használnák a titkosszolgálatokat, inkább azt mondom, hogy vannak olyan „okosságok”, amikkel bizonyos esetekben ki lehet kerülni a jogszerű utat úgy, hogy egyébként jogszerűnek tűnjön az adott művelet.

– A magyarországi titkosszolgálatok profi hatóságok, amik az épp regnáló kormány által kitűzött célok alapján végzik a munkájukat, vagy ott is pártkatonák váltják egymást?

– Mondok egy nagyon egyszerű hasonlatot. Ha megnézzük, hogy általában az állami szerveknél mit tapasztalunk… Milyen például a közmédia és ott hogyan gondolkoznak az újságírásról vagy a televíziózásról… Vagy milyen konfliktusokat kellett elviselnie mondjuk az Országos Atomenergia Hivatal vezetésének Paks ügyében, ahol volt ugye egyfajta politikai sürgetés, hogy az engedélyeket adja ki…

Ha megnézzük, hogy a különböző állami szervek vezetőit hogyan nevezték ki, akkor felteszem a kérdést: Miért pont a titkosszolgálatoknál történnének másképp a dolgok?

– Nagyon sok izgalmas belpolitikai téma előjön a könyvedben. Nem akarok nagyon spoilerezni, mindenki olvassa el, de azért pár dologra rákérdeznék. Például itt van Medgyessy Péter és a D209-es ügy, amiről elég sokat írsz. Ő annak idején arra hivatkozott, hogy amikor ő ügynök volt, Magyarország szeretett volna csatlakozni a Világbankhoz, amit a szovjetek igyekeztek megakadályozni, és ő pont a szovjetek ellen dolgozott. Ez mennyire reális magyarázat?

– Szerintem ez nem jó magyarázat. A szovjetek álltak a csúcson, kizárt, hogy a KGB-vel szemben dolgozhatott volna.

Ami igazán érdekes kérdés ebben a Medgyessy-sztoriban az az, hogy mi a baj vele. Lehet azt mondani, hogy ha a titkosszolgálatnál volt SZT tiszt, akkor le kellett volna mondania a miniszterelnökségről.

De a többi ugyanilyen múltú ember miért nem zavarja a Fideszt?

Mert hogy ők támadták emiatt Medgyessyt. Ott van például Czukor József, aki később nagykövet is lett, és Orbán Viktor tanácsadója volt, ő a 3/1-nél dolgozott, a kommunista hírszerzésnél.

Tasnádi László, aki szintén államtitkár volt, a 3/2-nél, mint Medgyessy Péter. Tovább megyek: ha Medgyessy és a többiek, akik a kommunista hatalommal kollaboráltak, rossz emberek, akkor miért nem rehabilitálták azokat, akik a másik oldalnak, például a CIA-nak dolgoztak?

– Van egy olyan legenda, hogy egyik ismert, ma már idős, visszavonult vezető politikusunk birtokában van egy csomó ügynökakta (többek között a sajátja), és ezzel zsarol embereket. Ez mennyire életszerű?

– Ma már talán kevésbé, de az biztos, hogy a 90-es években nem lett rendezve ez a kérdés. Ügynöklisták nincsenek, de eleve az, hogy létezik ilyen fogalom, sokat elárul erről a káoszról.

Az biztos, hogy sokan visszaéltek ezzel, mert az tény, hogy a rendszerváltás környékén sorban tűntek el az akták. De elsősorban nem úgy éltek vissza velük, hogy megzsaroltak volna embereket, hanem a kommunista titkosszolgálat emberei közvetlenül a rendszerváltás előtt megsemmisítették az aktákat.

Azzal ideologizálták meg, hogy ők a szakma szabályai szerint jártak el, védték az ügynökeiket.

Az, hogy ezt a kérdést nem rendezték, lehetővé tette valóban, hogy ezekkel az információkkal sakkban tartsanak embereket. Viszont konkrétan ilyen ügyekről nem tudunk. De a sajtóban értek támadások embereket mindenféle dokumentumok alapján. Sokukat alaptalanul, de sokukat jogosan, akik aztán pereltek és megnyerték, annak ellenére, hogy teljesen egyértelműen ügynökök voltak.

– Ugyancsak elterjedt elmélet, hogy a 2006-os zavargások mögött az akkori titkosszolgálatok állnak. Erről tudsz valamit?

– Én kicsit másképp látom. A titkosszolgálatok keze nem volt benne. Válasszuk ketté. Vannak a politikai tüntetések, amelyekhez a titkosszolgálatoknak az égvilágon semmi köze nincs, és nem is kell, hogy legyen. Aztán voltak a zavargások, illetve a zavargáson túlmutató akciók, amikor már-már terrorista cselekmények történtek, amik már nem tekinthetőek egyszerűen véleménynyilvánításnak.

Gondolok itt például a Magyarok Nyilaira, akik politikusokat vagy bírókat támadtak meg. Vagy a tévészékház szétverése. Ez már olyan terület, ami a titkosszolgálatra tartozik, hogy megelőzze a hasonló rendbontásokat.

A titkosszolgálat akkoriban valóban nagyon sokat dolgozott azon, hogy ezeket megakadályozza. Hogy a politikában ez hogyan jelenik meg?

Valóban volt egy olyan titkosszolgálati jelentés, amely arra mutatott rá, hogy a Fidesz tudott az őszödi beszédről, sőt, ők teregették ki.

Ezt is leírom a könyvben, hogyan történt. Egyébként korábban a titkosszolgálat tette elérhetővé ezeket a dokumentumokat. De olyan nem volt, hogy a titkosszolgálat szervezett volna zavargásokat.

– Te hogy látod az ügynökkérdést Magyarországon? Fel kéne tárni, nyilvánosságra hozni a neveket, vagy inkább el kéne engedni?

– Először azt kellene tisztázni, hogy mit akarunk feltárni. Sokat kutattam a Történeti Levéltárban. Azt látom, hogy egy-egy személy esete mögött nagyon bonyolult történetek húzódnak meg.

Az egyik megoldás a teljes aktanyilvánosság. Alapvetően azt propagálnám. Csak nagyon fontos tudnia az embereknek, hogy sok minden nincsen bent. Nagyon sok minden eltűnt, át se került a Történeti Levéltárba.

Más szempontból viszont, most már nagyon sok minden nyilvánosságra került. Hány embert érdekelt? Hányan mentek be a levéltárba és kérték ki az aktáikat? Hányan vannak képben, hogy ez az egész egyáltalán hogyan működik? Mit tudnának kezdeni az emberek ezzel a nagy adathalmazzal?

Mint újságíró, a teljes nyilvánosság híve vagyok, de hozzátenném, hogy szerintem a katarzist nem hozná meg. Csalódnának az emberek.

Nem lenne olyan, mint a filmekben, hogy jönne a nagy leleplezés, ott lennének a nevek, és mindenki mondhatná, hogy „fú, végre kiderült az igazság”.

Itt nagyon sok iratról és adatról van szó, amik önmagukban sokszor semmit nem jelentenek.

– Ha az ember végigolvassa a könyvedet, hajlamos paranoiássá válni. Hiszen a békés szomszédról bármikor kiderülhet, hogy orosz kém, a civilszervezet, amit támogatni szoktam lehet, hogy titkosszolgálati fedőszerv.

Milyen mélységben vannak a szolgálatok jelen az életükben, és kell-e ettől tartanunk? Vagy engedjük el, mert úgy sincs rá befolyásunk?

– Szerintem van rá befolyásunk. Fontos tudni, hogy a titkosszolgálatok ma már nagyon sok helyen ott hagyják a nyomukat. Például a médiában, amikor híreket olvasunk, nem tudhatjuk, nem egy dezinformációs kampányt látunk-e esetleg.

Járjunk nyitott szemmel, védjük az adatainkat, gondoljunk rájuk úgy, mint amikor a lakásban hagyjuk az értékeinket. Ezt a könyvemben így nem fejtem ki, mert önálló kötetet lehetne írni róla, de újfajta kihívást jelentek a kiberbiztonsági dolgok.

Keveset tudunk róla, pedig nap mint nap találkozhatunk vele, például amikor a kedvenc oldalunkat terheléses támadás éri, akkor felmerül a kérdés, hogy nem egy titkosszolgálati akcióba csöppentünk-e.

De semmiképp ne legyünk paranoiásak, vegyük tudomásul, hogy kémek mindig is voltak és lesznek, alighanem ez a második legősibb szakma.

Ha nem követünk el bűncselekményeket, normális esetben nincs okunk tartani tőlük, hiszen elvileg ezek a szolgálatok azért vannak, hogy a biztonságunkat védjék.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lázár János Pátyon: Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel?
Megnéztük, hogyan kezdődött a Fidesz országjárása Pátyon, ahol 150-200 ember gyűlt össze. Lázár János és Menczer Tamás fórumára nem csak fideszesek mentek el. A luxizás, Mészáros Lőrinc, Magyar Péter és még Szájer József is szóba került. Riport.


A kellemes koratavaszi napsütés csalóka: amíg érnek a napsugarak, kifejezetten langyos, de amint árnyékba lép az ember, jólesik az elhozott pulóver. Ákos szól a hangszórókból, még jó húsz perc van a kezdésig. Egyelőre nincsenek sokan, a terecske padjain nyugdíjasok. Az emlékművel szemben szorosan kamerák várakoznak, a tér szélén kisebb csoportokban a sajtó munkatársai lézengenek, illetve Bohár Dániel. Öltönyben csak néhány helyi fontos ember van.

Amíg várakozunk, megszólítok egy házaspárt, akik egy padon ülnek. Sebészorvos a férj, felesége tanár. Mindketten nyugdíjasok, nem messziről, Herceghalomról jöttek. A feleség, Dr. Vörös Attiláné szívesen beszél, azonban fotósunk bánatára nem szeretné, hogy kép is készüljön róla. Kiderül, hogy Menczer Tamás minden rendezvényére eljárnak, és most kaptak az alkalmon, hogy Lázár Jánost is meghallgathassák, aki várakozásaik szerint „olyanokat mond majd, amivel egyet tudunk érteni”. Amikor Lázár közelmúltbeli „luxizós” beszédéről kérdezem, értetlenül néz, nem hallott róla.

„Nem egészen értem, hogy miből van elege, tehát a gazdag emberek magatartásából? Mert nyilvánvalóan a pénzes emberekről van szó, nem?”

Végül még hozzáteszi, hogy bizonyos mértékig igaza van. Megkérdem, szerinte kire gondolhatott a miniszter, kik lehetnek azok a gazdag emberek. Gyurcsány Ferenc jut eszébe. Amikor azonban kiderül, hogy Lázár egyértelműen a NER-közeli gazdag emberekről beszélt, akkor kis zavar támad:

„Megmondom őszintén, én nem foglalkozom ezzel, minden kormány mögött, bármelyik országot nézzük, valamilyen tőkét képviselő emberek állnak, tehát valamilyen pénz minden kormány mögött van.”

Amikor szóba hozom, hogy mostanában naponta érik tettleges támadások a Tisza kitelepült aktivistáit, az erőszakot elítélő mondatai után, azt mondja, szerinte Magyar Péter nem komoly politikus. Majd hozzáteszi: „Nem is tudok róla igazság szerint semmit, hogy mit akar? Milyen kérdésekben mi a véleménye, mit akar Magyarországból. Új utat, na de mit? Csak a kritika van, de a mást, a jobbat vagy az általa gondolt jobbat azt nem mondja el, nem lehet azt látni, hol van, nem lehet látni a tagságot.”

Amikor elbúcsúzunk, és kiderül, hogy tanárnő a foglalkozása, a mellette ülő férje hozzáteszi, felesége tanít. Nem „tanítanék, hanem tanít is” - fricskázza a kormánykritikus csoportot.

Lassan érkeznek az emberek, szerencsémre én meg találok egy olyan nyilatkozót, aki készséggel engedi, hogy fotó is készüljön róla. Gillyén Elemér Zsámbékról érkezett, szimpatikus neki mind Lázár, mind Menczer. De a jachtozós, repülős beszédről ő sem hallott. Fogalma sincs róla, kikre gondolhatott a miniszter,

ő nem szokott repülőzni, csak lovagolni.

Gillyén Elemér

Az ellenzéki aktivistákat érő atrocitásokról csak annyit mond, szerinte hülyékből sok van Magyarországon.

Közben el is kezdődik a rendezvény, lehetünk vagy százötvenen a téren. Lázár most nem padon áll, ahogy megszoktuk, hanem az emlékmű lépcsőjén, szokásos bevezetőjét nem húzza hosszasan. Mindenekelőtt egy útfelújítás bejelentésével kezdi, amit szerinte

a pátyiak „megérdemeltek”, mivel a legutóbbi választásokon is 51 százalék felett szavaztak a Fideszre.

Majd jönnek a szokásos panelek: a világ helyzetének értékeléséből természetesen nem maradhat ki a háború sem. „Ha megkérdeznek egy felelősen gondolkodó politikust, mi az esélye annak, hogy a következő évtizedben háborús vagy békés korszakban élünk, ez fifty-fifty. Tehát 50% az esélye annak, hogy a béke uralja Európát, és 50% az esélye annak, hogy egy háborús világ folytatódik úgy, ahogy most is van.”

Majd ráfordul arra a gondolati ívre, hogy a világban hatalmas változások zajlanak, mely szerinte a Coviddal kezdődött, majd a háborúval folytatódott. A háború lázári értelmezése szerint

„az ukrán népet senki nem kérdezi meg arról, hogy valójában akarnak-e háborúzni, hanem a franciák és a németek az Európai Unió vezetőjeként harcoltatják az ottani elnököt.”

„Nincs is elnökválasztás, nincs szabad választás Ukrajnában, folyik a harc, meghalt már 200-250 ezer huszonéves fiatal mind a két oldalról összesen, ez senkit nem érdekel nyugaton”. Arról, hogy van valami Oroszország is arrafelé, amely megtámadta Ukrajnát, és ott esetleg honvédő háború folyna, Lázár nem ejt szót.

A „normalitásról” viszont hosszasan beszél: szerinte a Pride „baromság”, és mindent megtesznek majd, hogy ne valósulhasson meg sem 2025-ben, sem azután. Hozzáteszi, hogy a szerelem szabad, este mindenki azzal fekszik össze, akivel akar, de ne reklámozza, ahogy a dohányzás is szabad, csak a reklámozását tiltották be egy jó ideje.

Lázár fórumainak második részében szokás szerint jönnek a kérdések. Azt azért elmondja a miniszter, hogy nála bárki bármit kérdezhet, bezzeg Magyar Péter fórumain erre nincs lehetőség, ott csak beszédek vannak, kérdések nincsenek. Jön is az első kérdés. A kérdező nem nevezi meg Mészáros Lőrincet, de körülírja.

„Van egy olyan vállalkozó, aki nap mint nap elnyer egy tendert, és már az 1015. leggazdagabb a világon úgy, hogy semmi mást nem csinált, csak tendert nyer. Ez az ember egyébként 20 évvel ezelőtt az én házam mellett építette a gáz- és vízvezetéket. Olyan szerencsésen csinálta, hogy összecserélte a hideget a meleggel. Róla miért nem beszélünk?”

Hosszú válasz következik, melyben szóba kerül a nemzeti nagytőke fontossága, és az is, hogy Lázár szerint akinek kiemelkedően magas vagyona van, az jachtozás helyett juttasson abból vissza, úgy, ahogy „nyugaton” szokás, építsen iskolát, tegyen alapítványt. Az azonban nem kerül szóba, hogy hogyan lehet valaki úgy nagytőkés, hogy csak tendereket nyer, igaz, a kérdező sem volt elég bátor, hogy határozottan ezt kérdezze meg.

Megkeresem a kérdést feltevő Lászlót, akiből ömlik a szó. Fidesz-szavazó volt, de azt mondja, már elege van az egészből. A képmutatásból, a pedofil ügyekből, Bese atyából, Szájer Józsefből, és persze Mészárosból, aki „kis uzsonnás zacskóval, kék overallban járt még húsz éve dolgozni”. Megemlíti a korrupciót, hogy

„építenek egy 50 km-es útszakaszt Szegednél, és az az egy szakasz többe kerül, mint Olaszországban 24 viadukt. Vagy a Népstadion, ami a Real Madrid stadionjának négyszeresébe került.”

László nem akarja a nevét elárulni, mert tart attól, hogy NAV-vizsgálatot kaphat a nyakába.

Közben a fórumon Magyar Péterre terelődik a szó, valaki a bennfentes kereskedelemről kérdezi Lázárt. A miniszter azzal kezdi, hogy amikor Varga Judit 2018-ban a kormány tagja lett, közbenjárt férje érdekében magánvállalatoknál, például egy banknál, ahol Magyar Péter bekerült a vezető testületbe. 2022-ben szintén Varga Judit közbenjárására kapott állást a Magyar Közútnál. „Ezért nálam járt közbe, egyébként én elégedett voltam a munkájával” - mondja Lázár.

A bankban „az a hír, hogy információkhoz jutott, mint döntéshozó, és ezeket az információkat saját javára használta fel a tőzsdén. Amikor az értékpapírok árnövekedéséről értesült, akkor tranzakciókat hajtott végre, és ezzel a saját dicsekvése szerint 80-100 millió forintos előnyt realizált.” Lázár szerint ez az, amit senki nem ért.

„Elmondom, ahogy felénk mondják. A bennfentes kereskedelem azt jelenti, hogy nem olyan régen még Magyar Péter Mészáros Lőrinc seggéből nyalta ki a 10 fillért.”

A Tisza vezetője egyébként már korábban is szóba került, Lázár szerint nagyot hibázott a volt köztársasági elnök és „Magyar Péter felesége”, amikor kegyelmet adott a pedofília egy támogatójának.

Szintén elég félénken teszi fel a kérdést egy fiatal férfi arról, hogy 15 év kétharmados kormányzás után miért nem az eredményekkel kampányol a kormánypárt, miért folytat lejárató kampányokat. Lázár ezt a kérdést rutinosan teszi nevetségessé: visszakérdez, zavarba hozza a kérdezőt, majd nagy tapsot aratva mondja el, hogy nem ők, hanem az ellenfél folytat személyeskedő lejárató kampányt ellene: azt híresztelik, hogy ő Afrikában szokott vadászni, holott ki sem tette a lábát Európából 22 éve. És hogy iszik.

„Mi ez, ha nem uszítás? Ez az igazi uszítás és hangulatkeltés, ami az alkoholfogyasztást illeti.”

„Kár, hogy nem olyan országban élünk, ahol most azt mondhatnám, hogy amikor jövőre Magyar Péter elveszíti a választást, én szívesen leülök vele poharazgatni, és vigasztalom majd, és biztos lehetnek benne, hogy asztal alá tudom inni.”

Zajos siker, taps. A sikeres pillanatból Menczer is kiveszi a részét, gyorsan közbeszól:

„Ráadásul a miniszter úrnak fantasztikus pálinkája van.”

A fórum után először Menczer körül tülekedik a sajtó. Külön interjú nincs, az kérdez, aki hangosabb. Nem marad el a Brüsszel Péterezés, a kicsizés. Menczer saját harcát Magyarral úgy jellemzi, hogy azt ő a gyógypedagógusokra jellemző türelemmel végzi.

A Tiszát ért utcai támadásokat Menczer „nem látta”, de minden erőszakot elítél természetesen, azonban hozzáteszi:

„azt a fajta politikai agressziót, és egyébként a politikán túlmutató családi és minden egyéb agressziót, amit most látnak, azt Magyar Péter hozta be a magyar politikába.”

Még kérdeznének, de szólnak, hogy a minisztertől lehet kérdezni, az újságírók faképnél hagyják a képviselőt, rohannak át a felállított mikrofonállványokhoz.

Lázár a legtöbb kérdést a jachtozásról, „luxizásról” és a Pride betiltásáról kapja. Az előbbiekről, bármit is kérdeznek, elmondja a szokásos paneleket, sehogy sem derül ki, ő kikre is gondolhatott, egy biztos: Mészáros Lőrincre nem. Tőle ő sokat kapott, nem pénzt, de más segítséget, „hálás is vagyok neki személyesen”. Barátjának nevezi a nagyvállalkozót.

A Pride kapcsán megpróbálják megtudni tőle, miért árthat a gyerekeknek egy felvonulás. Egy kérdező felveti, Szájer József sem attól lett meleg, hogy meglátta a Pride-ot, Lázár kizökken a joviális szerepéből, letegezve a kérdezőt:

– Ti kéritek számon, hogy mi hogy viselkedünk a melegekkel, és te most szemétkedsz egy meleggel.

– Mit szemétkedtem?

– Mert a Szájer Józseffel kapcsolatos kérdés az ilyen volt.

– Amit a kormány csinál a melegekkel, az nem szemétkedés?

– De ez téged felhatalmaz arra, hogy Szájer Józseffel ezt csináld?

Végül sikerül megkérdeznem Lázártól, hogy szerinte egy gyermeknek a szerető család a megfelelőbb hely a felnövekedéshez, vagy a gyermekotthon. Nem meglepő, hogy Lázár a szerető családot válaszolja. De amikor úgy folytatom, hogy a magyar állam azzal, hogy a meleg párokat kizárja az örökbefogadásból, gyermekeket foszt meg pont a szerető családtól – ráadásul a világ más részein sokan nőttek fel ilyen körülmények között, kiváló emberek lettek, nem egy közülük ismert is –, Lázár kategorikusan zárja le a témát:

„Én azt tudom erre mondani, hogy mi azokat az embereket képviseljük, akik erről a kérdésről egészen másképpen gondolkodnak, és az általunk képviselt emberek szempontjait és érdekeit jelenítjük meg a kormányzásunkban, és amikor jön a választás, majd ezt is mérlegre lehet tenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Király Júlia az MNB-botrányról: Matolcsyt, ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik
Ha nem, két év múlva is csak nyomoznak majd – mondja a jegybank volt alelnöke. Szerinte Matolcsy György az alapítvány esetében védekezhet azzal, hogy semmiről sem tudott, ő is csodálkozva olvasta, mi történt.


A nyomozás még tart a jegybanki alapítvány, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány és az alapítványi vagyon kezelésére létrehozott cég, az Optima Befektetési Zrt. ügyében, ahol az Állami Számvevőszék szerint százmilliárdos kár keletkezhetett. Veszélybe került a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárdja is, amit szintén befektettek. Lapinformációk szerint a pénz egy része Matolcsy György fiának baráti köréhez kerülhetett. Egyelőre nem tudni, hogy mire jut a rendőrség. Azóta a volt jegybankelnök is megszólalt, élesen bírálva az ÁSZ-jelentést, ami szerinte iratellenes és nélkülözi a tényeket. Az Indexnek nyilatkozva azt mondta, hogy „az is felfoghatatlan hiba az ÁSZ elnökétől, ahogy a károkozás szóval dobálózik”.

Terheli-e személyes felelősség az ügyben Matolcsy Györgyöt, és ha igen, elérhet-e hozzá is a nyomozás? Erről beszélgettünk Király Júliával, aki 2007 és 2013 között az MNB alelnöke volt.

– Mennyire volt etikus dolog, hogy ezeket az alapítványokat létrehozta annak idején Matolcsy György?

– Nekem volt egy nagyszerű MNB-s perem is, amit meg is nyertem, mert azt mondtam 2015-ben, hogy ezt bizony elkonfiskálták, magyarul ellopták az adófizetőktől, ami valóban így történt.

Ez már az első pillanatban az adófizetői pénz lenyúlása volt.

A jegybanknak a Pénzügyminisztérium, azaz az állam a 100%-os tulajdonosa. Normális országokban, normális körülmények között minden nyereségét befizeti a költségvetésbe, és nem szórakozik vele.

– Ez simán csak etikai kérdés, vagy büntetőjogilag is el kell számolni ezzel?

– Büntetőjogilag nem, mert Matolcsy György, mielőtt belépett a Magyar Nemzeti Bankba, átírta annak az alapító okiratát, miszerint a Nemzeti Bank nyereségének felosztásáról az igazgatóság dönt. Addig a részvényesi közgyűlés, azaz egy személyben a pénzügyminiszter döntött.

Tehát ez egy teljesen szabályos, törvényes akció volt. Önmagában ez nem szankcionálható büntetőjogilag.

Ez inkább csak kultúrországokban nem szokás.

– Tehát amit Matolcsy György csinált, azt jogszerűen csinálta, az más kérdés, hogy az ehhez szükséges törvénymódosításban neki is szerepe volt.

– És még csak nem is összeférhetetlen. Viszont a székházépítés esetében nehezebb dolga lehet. A jegybank gazdálkodásában elmeszelhetik gondatlanságért, ott nem nehéz a korrupciót sem kimutatni. Itt már az a kérdés, hogy akarják-e megtalálni a korrupciót, vagy nem akarják.

– Amennyiben?

– A székházat, amit fel sem kellett volna újítani, 50 milliárdért vállalták, majd végül 100 milliárdba került, és itt vannak olyan tételek, amik megmagyarázhatatlanok. Például a tetejére épített üvegpalota. Vagy például az 1 milliárd 800 millió forintos virágdísz.

– És miért pont most hozták ezt nyilvánosságra?

– Valószínűleg Varga, Nagy Marci és Lázár, hárman kombóban verik az asztalt, hogy a Gyurinak a körmére kell verni. De az például, hogy Magyar Péter miért nem kapta fel ezt az ügyet, egy jó kérdés.

– Mennyit árthat a jegybank tekintélyének, azon keresztül akár a forint stabilitásának, hogy ilyen dolgok derülnek ki?

– Az a nagy kérdés, hogy miért pont most derült ki. Nyilván erről eddig is tudtak a befektetők, tudott mindenki, és eddig sem ártott a forint stabilitásának. Tulajdonképpen még a Nemzeti Bank jó hírének sem. De a jegybankot megítélni inkább a gazdaságpolitikájáról szokás. Az, amit csináltak az alapítványok körül, az valóban kimerítheti a Btk.-t is, de nem ez a legkártékonyabb része az ügynek. Ez a leglátványosabb, az újságolvasókat legjobban érdeklő dolog, de a Matolcsy-hagyatéknak ez egy „töredéke”. Matolcsy György hagyatékának a kártékony része az, ami pusztítást a Nemzeti Bankban mint monetáris hatóságban végzett.

– Amennyiben kimeríti a Btk.-t, akkor eljuthat ez az ügy Matolcsyig is?

– Amit kitalált, azt már visszacsinálták. Varga Mihály nem engedhette meg, hogy később ez a fejére hulljon, és a Nemzeti Bankban mindenki tudta, hogy mi a helyzet, tehát a Vargát első nap figyelmeztethették, hogy azonnal lépni kell. És ebben jó partnerre talált a nemzetgazdasági miniszterben, Nagy Mártonban, aki a jegybank alelnöke volt, de nem írt alá semmilyen alapítványi papírt, ő arra nagyon vigyázott. Ilyen értelemben ő most a jó oldalon van.

– Az önmagában is beszédes, hogy az utolsó nap, pánikszerű intézkedéssel próbálták kiszervezni az alapítványok felügyeletét.

– Valószínűleg ez volt, ami kiverte végleg a biztosítékot, de azt illetően már tényleg csak találgatni lehet, hogy miért pont most hozták nyilvánosságra az ÁSZ-jelentést, miért nem fél évvel korábban, vagy a választások után. Az meg egyáltalán nem biztos, hogy Matolcsyig ez el fog vezetni.

Az, akihez egyértelműen elvezethet, Csizmadia Norbert, aki egyszerre volt az alapítvány kuratóriumának, meg a Neumann Egyetem kuratóriumának is a vezetője,

tehát ő tényleg a gondatlan gazdálkodás Btk.-t súroló lépéseit tehette meg. Matolcsy, ha nagyon jogilag nézzük, mit is tudhatott ő erről? Tudott ő erről? Ő is megdöbbent az ÁSZ-jelentésen. Szinte csodálkozva olvasta, mik vannak ott leírva. Ugyanis az alapítványokat létrehozta, mint alapító, és utána átadta a kuratóriumnak. Ő ült a kuratóriumban? Ült az ő gyereke a kuratóriumban? Hát nem. Tehát őt is megdöbbentette, hogy ez történt. Persze az MNB gazdálkodásában is talált a Számvevőszék némi problémát a székház felújítása körül, de ezek azért messze vannak attól, hogy Matolcsy Györgyöt karperecben elvigyék.

Az más kérdés, hogy ha el akarja vitetni Orbán, akkor elviszik. Ha viszont nem akarja, akkor még két év múlva is csak nyomoznak majd.

– A fiát sem érhetik utol?

– Ha el akarják vinni, elviszik. Ha nem akarják elvinni, akkor nyomoznak. De ez innentől kezdve politológia. Ehhez nem értek.

– A kijelölt alapítványi célokból mennyi valósult meg?

– Ez egy érvényes kérdés, és fel lehet tenni, hogy vajon mennyit költöttek oktatásra, kutatásra és mennyit egyéb célokra? De erre azt lehet mondani, hogy folyamatosan költöttek oktatásra és kutatásra. Egy alapítványnál ezek ugyanis hosszú távú projektek. A Soros Alapítvány is évtizedekig finanszírozta a CEU-t. Tehát az nem úgy van, hogy egy nap alatt elköltöm az alapítványi pénzt. Ha az jön ki, hogy abból a 250 milliárdból eddig összesen 1 milliárdot költöttek oktatásra, az nagyon dicséretes, hiszen 200 évre tervezték a működést.

– Lehet akár az ingatlanvásárlásokat is úgy magyarázni, hogy ezek befektetések, mert egyszer majd a svájci ingatlan annyit fog hozni, hogy abból az egyetemet az idők végezetéig fent tudják tartani?

– Így van, igen. Az a baj, hogy a dolognak a közgazdasági tartalma teljesen nyilvánvaló. A jogi része az tényleg a bűnüldöző hatóság figyelmességétől és sebességétől függ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Ha eldől a dominó, még az is lehet, hogy a Tisza elviszi mind a 106 egyéni választókerületet
Török Gábor és Ruff Bálint közösen elemezték egy szerda esti rendezvényen, mi a helyzet egy évvel a 2026-os választások előtt. Győzhet-e a Tisza, és mi jönne, ha a Fidesz esetleg elveszítené a választásokat, átadná-e a hatalmat Orbán Viktor?
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. április 10.



Hétköznaphoz képest szokatlan, késői időpontban, este nyolckor kezdődött el a Polip Egyesület szervezésében két meghatározó politikai elemző, Ruff Bálint és Török Gábor beszélgetése, melynek a szervezők az „Egy évvel a választások előtt” címet adták.

A beszélgetés a kegyelmi botránnyal indult. Az elemzők azt gondolták a kegyelmi ügy előtt, hogy 2026-tal nem is kell foglalkozni, lejátszott meccs lesz az is, de jött Magyar Péter. Török maga sem gondolta volna, hogy Magyar több lesz, mint a kegyelmi botrány farvizén egy epizódszereplő. De most így utólag szerinte már teljesen logikus, hogy ennek a dolognak előbb-utóbb meg kellett történnie.

Megemlített egy tanulmányt, amely a magyarhoz hasonló domináns pártrendszerekkel foglalkozik, és „tulajdonképpen leírja nekünk a Magyar Péter-jelenséget. Leírja azt, hogy ott, ahol domináns pártrendszerek alakulnak ki, nem az ellenzék fogja leváltani a kormányon lévőket, mert pont arra épül a rendszer, hogy dominálja a politikai hatalmat, egy védett ideológiai törzsterületet hoz létre a többség támogatásával, hanem

majd jön valaki belülről, aki be tud menni erre a védett ideológiai törzsterületre, akire hallgatnak azok is, akik a többséget alkotják, vagy részben a többséget alkotják, és akikben a korábbi politikai ellenzék felismerheti azt a kalapácsot, amivel össze lehet törni a rendszert.”

„Ez a 2010-es tanulmányban teljesen világosan le van írva. Senki nem gondolta, hogy ez megtörténhet Magyarországon” - mondta.

Török Gábor szerint az, hogy milyen állapotban van a Tiszán kívüli ellenzék, teljesen érdektelen kérdés. Az pedig, hogy még melyik párt kerül be a parlamentbe, csak akkor érdekes, ha a két nagy fej-fej melletti eredményt produkál, mert akkor megeshet, hogy koalíciós kényszerhelyzet lesz. És egy ilyen esetben értékelődhet fel például a Mi Hazánk szerepe. Hacsak a Fidesz ki nem nyújtja a kezét a Mi Hazánk szavazóiért is, amire utalnak már most is jelek, ahogy sorozatosan nyúlja le a másik szélsőjobboldali párt témáit, a készpénzhasználattól kezdve a Pride betiltásáig.

Ruff Bálint szerint a főleg Kelet-Magyarországon élő Mi Hazánk-szavazók túlnyomó része valójában kiábrándult ellenzéki, akiket establishment-ellenességük miatt könnyű tematizálni akár az oltásellenességgel, vagy a készpénz körüli összeesküvés-elméletekkel, de nemcsak a Fidesz felé van kijárat a Mi Hazánk szavazótáborából. Ruff Bálint úgy gondolja, ez fontos kérdés lesz mind a Fidesznek, mind a Tiszának, mert „a Hajdúságban, Szabolcsban, Heves megyében, Jászságban egyéni körzetek mehetnek el, ha ott erős Mi Hazánk-jelenlét van.”

Török Gábor úgy látja, egy választási szituációban, ha kiélezett lesz a választás, semmilyen figyelem nem fog a kis pártokra hárulni.

„Az a kevés sem, ami most, ami azt is jelenti, hogy a nagy kérdés Orbán vagy nem Orbán, onnantól kezdve pedig erre két válasz adható. Úgyhogy szerintem a helyzetük nem javulni, hanem romlani fog a következő egy évben.”

Mindkét politikai elemző egyetértett abban, hogy azonnali politikai öngyilkosság lenne a Tisza részéről, ha szövetkezne valamelyik óellenzéki párttal, mert ha ez az ajtó kinyílik, akkor azt visszacsukni nem lehet, és benyomulnak a régi, kompromittálódott emberek a Tisza köré, a Fidesz pedig hátradől, és rendel egy kávét.

Török Gábor hozzátette, hogy jelenleg egy virtuális kétpártiság van, mert a Tisza még mindig nem intézményesült, noha már elindult ebbe az irányba, és ami virtuálisan megjelenik, azt létre is hívhatja a folyamatok dinamikája.

A nagy politikai változásoknak pedig van egy olyan logikája, hogy ha eldől a dominó, elmozdul az inga, az akár mindent is vihet, még az is lehet, hogy a Tisza elviszi mind a 106 egyéni választókerületet.

A kérdés az, hogy eldől-e az a bizonyos dominó. Mert ha nem, akkor viszont teljesen mindegy, mi történik.

Szóba kerül, hogy várható-e prominens fideszes politikusok botrányos bukása, átállása a Tiszához, vagy simán kilépése a közéletből?

Török Gábor azzal a meghökkentő megállapítással kezdte a válaszát, hogy a fideszes politikusnak nem az ellenzéki politikus a legfőbb ellenfele, hanem a másik fideszes politikus. Mert a kívülről monolit Fidesz belülről állandó harcban lévő szervezet, melyben folyamatos újrafelosztása történik az erőforrásoknak, de legalábbis a harc értük állandó. De hogy várható-e bármilyen dezertálás? Erről Török egy erős történettel válaszol: egy fideszes, nagyon fontos politikus mondta neki, amikor feltette neki azt a kérdést, hogy hogy néznek ki a belső viszonyok a pártban.

„Azt mondta, hogy képzeljek el egy házat, amelynek lángol a teteje, ám amelyben valaki bent a fejedhez tart egy pisztolyt. Milyen döntést hoznál? Először kiszaladnál a házból, kockáztatva, hogy fejbe lőnek, vagy megvárnád, amíg esetleg a tető elkezd úgy lángolni, hogy az az első gerenda, ami leesik, az ne a te fejedre essen, hanem arra, akinek a kezében a pisztoly van, és aztán utána akkor talán élve ki tudsz menni.”

Az elemzőket megkérdezték arról is, mi történne, ha a Tisza nyerné a választásokat? Összeomlana-e a Fidesz, vagy megszilárdulna egy kétpárti rendszer, amiben ők az egyik szereplők?

Ruff Bálint szerint az a legfontosabb, ami Orbán Viktor és Magyar Péter fejében van erről. Orbán már kimondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben, így nagyon nehéz elképzelni, mi történhet. És vajon Magyar Péter megengedheti magának, hogy Orbánt futni hagyja, elfogadhatja, hogy ő vezesse majd az ellenzéket a parlamentben? Esetleg szabad utat ad neki „az első moszkvai járatra”? Ruff szerint ezek mind komoly forgatókönyvek lehetnek.

„Mert ha valaki, mint Orbán Viktor, egy rendszert épített Magyarországon, ahol minden róla szól, elképesztő hatalma volt, minden a rendelkezésére állt, akkor mindez hogyan ér véget? Nézzük a történelmi példákat, hát nem annyira vidámak általában ezek a végek.”

Török szerint Orbán Viktor 2002-ben egy vesztes választás után egyszer már átadta a hatalmat. De akkor nem egy teljesen a személyére szabott rendszerből kellett kilépnie. A mostani helyzet egészen más. Ma azt látni, ami szerinte vészjósló, hogy bár Rogántól sok jogkört elvett a miniszterelnök, de a kommunikáció és a titkosszolgálatok ott maradtak. Ebből is látszik, mit gondol a kormánypárt a legfontosabbnak a hatalom megtartása szempontjából. És a hatalom megtartásáért a Fidesz mindent meg fog tenni. Csak az a kérdés, hogy ennek a „mindennek” hol vannak a határai?

Török Gábor szerint azért elképzelhető egy békés forgatókönyv, amiben a Fidesz is elfogadja a hatalomváltás lehetőségét.

„Az a rendszer, amely most a fékek és ellensúlyok teljes hiányáról szól, egy személycserével vagy egy új hatalmi elit megjelenésével mindenhol feléledő fékeket és ellensúlyokat, vagy egyensúlyokat teremtene.” A fideszes elit emiatt gondolhatná úgy, hogy „nem a világvége egy hatalmi váltás”, mivel oly mértékben korlátozva lenne az új hatalom, hogy nagyon gyorsan a bukásához vezetne egy ilyen kaland. Gondolhatnák azt, hogy kicsit pihennek, és jönnek vissza.

„Más kérdés, hogy a magyar választási rendszer olyan, amelyben egy ilyen gondolkodás nagyon könnyen elképesztően rosszul is elsülhet, hiszen a kétharmadot a sima többségtől nagyon kicsi választja el támogatottsági arányban. Tehát ha néhány százalékkal erősebb a Tisza Párt, máris könnyen a 2/3-ad fölé csúszik a parlamenti mandátumokban.”

Azaz megvan annak a kockázata, hogy ez a spekuláció végzetessé válik a Fideszre nézve, mert Magyarék kétharmadot szerezve lebontják mindazt, amit Orbánék bekészítettek. És akkor tényleg vége a rendszernek.

Arányosabb választási rendszerben ettől nem kellene félniük, és bár nagyon csúnya dolog egy éven belül, a választások előtt átírni a választási törvényt, Török Gábor szerint paradox módon ez mégis megnyugtató lenne.

„Ha a Fidesz hozzányúlna a választási rendszerhez, szerintem mi megnyugodhatnánk, mert az azt jelentené, hogy fel van készülve akár arra is, hogy hatalomváltás legyen”.

Török szerint minden azon fog eldőlni, milyen arányban győz a Tisza – ha egyáltalán győz –, de „az biztos, hogy ez nem lesz egy dicsőséges hadjárat. Ha bemegyünk az erdőbe, legalább annyi idő onnan kijönni, nem fog ez olyan gyorsan menni.”

Az egyetemista közönség kérdései közül álljon kettő érdekesebb a végére. Az egyik azt firtatta, ha Orbánnak mennie kell, ki lehet, aki összefogja a Fideszt utána? A válasz számomra is meglepő: mindkét elemző egyetért, hogy ha még múlhatna Orbánon, akkor ő Szijjártót szeretné, de hogy valóban kinek van esélye, arra nincs válaszuk.

Egy másik kérdező a romániai és franciaországi történések kapcsán – mindkét országban bírósági ítélettel vettek le esélyes jelölteket az elnökválasztási küzdelemből – szeretné megtudni, hogy követheti-e a Fidesz ezeket a példákat, így iktatva ki Magyar Pétert a 2026-os küzdelemből. Török Gábor adja meg a választ:

„A Fideszen belül az az alapvető közmegegyezés erről a kérdésről, hogy ez korábban kellett volna. Most már késő.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rusvai Miklós: A fagyasztott húsban, trágyában, szőrben is hosszan túlél a száj- és körömfájás vírusa
A virológus szerint nincs más választás, mint az állatok leölése, és utána amit csak lehet, el kell égetni: a szalmát, a szénát, még az éghető karámot is. Így is részben a szerencsén múlik a rettegett betegség elleni küzdelem sikere.


Már négy magyarországi állattartó telepen azonosították a száj- és körömfájást: Kisbajcs és Levél után Darnózseliben és Dunakilitiben is megjelent a vírus. A szlovák oldalon is több településen felbukkant. Utoljára 1973-nam végzett nagy pusztítást ez a betegség Magyarországon, akkor még a verebeket is kilőtték, hogy ne terjesszék tovább a kórt.

A magyar hatóságok most újabb szigorításokról döntöttek, fertőtlenítő szőnyeget tettek ki az M1-es és a 86-os főút találkozásánál, Mosonmagyaróvár határában, és nemsokára a lébényi M1-es felhajtónál is lesz egy hasonló. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a honvédség kijelölt helyeken fertőtlenítési feladatokat lát majd el. Közben a szomszédos országok is szigorítanak, Ausztria szombattól ideiglenesen lezár 23 határátkelőhelyet, Szerbia pedig csak úgy engedi be a magyar járműveket, hogy fertőtlenítik azokat. Rusvai Miklós virológussal arról beszélgettünk, mennyire sikeresek az eddigi magyar intézkedések, és mi jöhet ezután.

– Miért tartanak ennyire ettől a betegségtől?

– Mert nagyon ragályos, ez a hasított körmű vagy párosujjú patás állatok egyik legsúlyosabb betegsége. Ez azt jelenti, hogy szarvasmarha, kecske, juh és sertés is fogékonyak a betegségre, és, ahogy a nevében benne van, a szájban és a lábvégeken, a csülkökön hólyagok megjelenésével jár, erős gyulladást idéz elő.

Mivel ez nagyon fájdalmas, az állatok nem képesek enni, mozogni, lefekszenek, nem mennek oda az itatóhoz, az etetőhöz, leromlik az állapotuk, és előbb-utóbb elpusztulnak.

Természetesen ez a betegség sem öl meg minden állatot, van, amelyik túléli. Akár fél évig is hordozhatja a vírust az állat, ha pedig időközben levágják, akkor a fagyasztott húsban, a különböző termékekben hetekig ott lehet. Trágyában, szőrben, csülökszaruban nagyon hosszan túlél a vírus, ami a gondozók, a személyzet ruhájára tapadva, gépjárművek kerekén, külsején, különböző eszközökön megtapadva átkerülhet másik gazdaságokba, vagy a szél is elviheti, és akár több kilométerrel odébb újabb fertőzést idézhet elő.

– Hogyan képzeljük el azt, hogy a szél által is terjedni képes ez a fertőzés?

– Például az állat nyála lecsöpög a talajra, vagy a szénára, szalmára, azt felkapja a szél, és adott esetben odébb viszi 5–10 kilométerrel. Vagy a telepen ott bóklászó galambok lábára ragad az istálló, vagy a karám pora, ahogy ott szedegetnek a gyommag után, és elviszik több kilométerre.

– Magyarországon és Európában mikor volt utoljára ezelőtt ilyen járvány?

– Nálunk a hetvenes években, Európában idén januárban volt Németországban egy járványkitörés: egy állatparkban tartott vízibivalyokon jelent meg. Az előtt pedig 2001–2002-ben az Egyesült Királyságban volt egy nagy járvány, amikor több mint 10 millió állatot kellett leölni, mire megfékezték a járványt.

– Ha a húsokban, fagyasztott húskészítményekben is eláll nagyon sokáig, akkor lehetséges az is, hogy vannak olyan, nem visszahívott termékek, melyekben ez a továbbiakban is ott van, és időzített bombaként várja, hogy valahol máshol is járványt okozzon?

– Reméljük, hogy nem. Eddig a Magyarországon felfedezett telepek, de a Szlovákiában felismert telepek is tejelő tehenészetek voltak, tehát nem húsmarhaállományok. És mivel ilyenkor az állatokat leölik és megsemmisítik, nem kerül a hús étkezési célú forgalomba, ezért ilyen veszély nincsen, hogy húskészítményekben konzerválva a vírus valahol mélyhűtőben lenne. Ennek a veszélye különben fennállhat, de elsősorban az érintett területek háztáji állományában lévő sertések azok, amelyek ebből a szempontból veszélyeztetettebbek, hiszen most az érintett határrégióban, tehát Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna mentén egy 40 kilométer hosszú, 10 kilométeres sávban, ami Szlovákiával határos, az összes fogékony állatot le kell ölni, beleértve a sertéseket is.

Szigorú állatorvosi ellenőrzés mellett ezek utána fogyasztásra kerülhetnek, tehát ha az állatorvos mintát vett belőle, és nem találtak benne vírust,

akkor ezek a háztáji állományban tartott sertések például lefagyaszthatók, és később fölhasználhatók. Ha valaki zugvágásban levágja az állatát anélkül, hogy azt állatorvos látta és ellenőrizte volna, akkor elképzelhető, hogy a húsban ott marad a fertőzés, és később előkerül.

– Gondolom, nem elég az állatokat levágni, mert, ahogy elmondta, a járművek kerekén, a ruházaton, bármin képes tovább terjedni a vírus. Nyilván ezeket is fertőtleníteni kell, adott esetben az ott dolgozóknak a munkaruházatát meg is kell semmisíteni. Mik azok a másodlagos intézkedések, amik ahhoz kellenek, hogy a járványt kordában tartsák?

– Az érintett telepeken bizonyos tárgyakat, anyagokat égetéssel megsemmisítenek, tehát a lombot, szalmát, a szénát, az éghető karámot meg lehet semmisíteni. A padozatot nagyon alapos takarítás után klóros vagy egyéb nagyon agresszív fertőtlenítő anyaggal fertőtlenítik, ugyanígy a gépjárművek külsejét, kerekét szintén nagyon szigorú fertőtlenítésnek vetik alá, amelyek például a tetemeket szállítják az elföldelés helyére.

– Mi van az ott dolgozók ruházatával?

– Egyfajta szkafandert visel mindenki, ami a betegség felismerésétől kezdve kötelező.

– Meddig kell tartani egy ilyen biztonsági intézkedésnek ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy rendben van, ezt megfékeztük, nem terjed tovább?

– Ha három hónap eltelik úgy, hogy nincs újabb járványkitörés, akkor lehetünk nyugodtak.

– Az, hogy már Darnózselin és Dunakilitin is megjelent a vírus, azt is jelenti, hogy újraindul a három hónap zárlat?

– Így van, tehát elvileg július 2-án fog lejárni.

– Magyar Péter keményen kritizálta a kormányt, szerinte az M1 minden fel- és lehajtójánál fertőtlenítő pontra, és az országon átmentő teherforgalom korlátozására lenne szükség. Mennyire szigorúak a magyar intézkedések a szlovákokhoz képest?

– Azonos az intézkedéssorozat mind a két országban, és Magyarország ugyanúgy fertőtlenítő- és beléptető kapukat állított fel a Szlovákiával közös határátkelőkön, ezenkívül egyéb korlátozások is vannak. Az M1 felhajtóira is elvileg csak fertőtlenítés után lehet felmenni. De mondhatnám azt is, hogy

a Duna mentén egy 10 kilométeres sávban az összes háztáji, fogékony állatot le kell vágni, tehát legalább olyan szigorú, ha nem szigorúbb korlátozó és járványvédelmi intézkedések vannak, mint Szlovákiában.

Ami nagy különbség, hogy a magyar gazdák sokkal együttműködőbbek. Míg a szlovákoknál tiltakozások, útlezárások nehezítik a járványvédelmi munkát, nálunk ilyen nem volt tapasztalható.

– Elégséges lehet ez a 10 kilométeres övezet?

– Erre nehéz mit mondani, hiszen eddig már többször is ennél nagyobb távolságra ugrott a vírus. Ennyi az előírás, de természetesen azok, akik jártasak – és az állatorvosok ilyenek –, azok nyilván ennél szélesebb területen is fokozottan figyelnek.

Most az egész ország állatorvos-garnitúrája rendkívül kihegyezett erre a problémára, mert senki nem szeretné, ha ez a betegség tovább terjedne.

Egyelőre nagyon örülünk, hogy megyehatárokon belül sikerül tartani, de erre nincs garancia.

– Ha a korábbi kettő helyett most már négy helyen igazolt ez a fertőzés, akkor következhet ebből egy láncreakciószerű terjedés? Ön mire számít?

– Mindenre van tapasztalat, tehát arra is, hogy nem sikerült féken tartani a járványt, de arra is, hogy nagyon jól sikerült kontrollálni. Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de sajnos részben szerencse. A meteorológiai viszonyoktól kezdve sok minden közrejátszik abban, hogy mennyire tud sikeres lenni a járványvédelmi munka.

Az emberi fegyelmezettség, a gazdák és a hatóságok közötti együttműködés zavartalansága és zökkenőmentessége, hogy mennyire törvényt és szabályt tisztelő adott esetben a lakosság

– ezektől a tényezőktől is mind-mind függ a siker.

– Megtörténhet, hogy egész megyékre, vagy akár az egész országra el kell elrendelni ezeket az intézkedéseket?

– Csak akkor, ha újabb gócok lépnek fel. Az pedig, hogy milyen intézkedések történnek, és milyen szervezetek bevonásával, abszolút a kormány hatásköre. Ha úgy döntenek, a katonaságot is bevethetik, vagy bármilyen más eszközt a járvány megfékezésére. Erre lehetőség van, és a múltban, vagyis az 50 évvel ezelőtti járványok időszakában, ilyenre rendszeresen sor is került.

– Az ország összes telepe állandó állatorvosi kontroll alatt van, ugyanúgy mossák a járműveket, ellenőrzik a ki- és belépőket?

– A szoros állatorvosi ellenőrzés megvan, de a kötelező fertőtlenítés az ország többi megyéjében jelenleg sajnos nincs elrendelve.

– A „sajnos”-ból én azt hallom ki, hogy ön úgy gondolná, hogy jobb lenne, ha így csinálnák...

– Járványtani szempontból jobb lenne, de attól tartok, hogy ez tarthatatlan lenne gazdasági és munkaerő-szükségleti okokból. Gondoljon bele:

egy négyszáz juhot tartó, egyedül dolgozó gazda hogy tudná ezeket a feltételeket megteremteni, ha nincs olyan embere, akivel például naponta fertőtleníteni tudná a traktort, meg minden egyebet, amit ő használ.

A traktort, a saját kocsiját, a pótkocsit, az összes járművet a keréktől a tetőig fertőtleníteni óriási költség. Miközben ezeknek az állatoknak a tartása már most is éppen a gazdaságossági határon van, főleg azért, mert az országból nem mehet ki exportra semmi három hónapig.

Azok a gazdák, akik például olaszországi exportra bárányokat akartak volna eladni húsvétra, az éves bevételük akár 60–70%-át elveszítik.

Akik hízó bikát tartottak közel-keleti exportra, azok kénytelenek túltartani az állatokat, és ki tudja, hogy el tudják-e majd adni három hónap múlva is? Ugyanez van a sertéstartóknál is, hiszen egy most 100 kilós sertés piacképes, de 3 hónap múlva, amikor feloldják a zárlatot, már nem fog tudni a 130 kilós, elzsírosodott sertéssel mit kezdeni, mert manapság a sovány hús a kelendő. A vágóhidak nem, vagy csak csökkentett áron fogják átvenni tőle, és dömpingáron kényszerül odaadni majd a termékét, hiszen három hónap múlva egyszerre szabadul rá a húsiparra mindaz a hús, ami most zárolás alatt van.

– Emberre ez egyáltalán nem veszélyes, meg sem települ emberen, vagy mi is tudunk hordozója lenni ennek a vírusnak?

– Az embert megfertőzi, de nagyon enyhe tüneteket okoz, és csak nagy koncentrációban. Húsipari dolgozóknál, akik fertőzött hússal dolgoztak, vagy laboratóriumi állatorvosoknál, akik koncentrált vírusokkal találkoznak, ilyen esetekben írtak le emberi fertőződést. A betegség emberen hőemelkedéssel, a száj környékén és a kézen hólyagok megjelenésével jár, de súlyos következményei nincsenek.

– Az emberek adott esetben viszont tovább tudják vinni a fertőzést az állatoknak is?

– Erre nincsen bizonyíték. Elvileg az emberben nem termelődik olyan mennyiségben a vírus, hogy tovább tudná adni a fertőződést. Vagyis ha az ember fertőződik is, akkor elvileg nem jelent az állatokra veszélyforrást. Nagyobb veszélyforrás a ruhára, kézre tapadt vírus, mint az, hogy beteg embertől kerül vissza az állatba.

– Vannak olyan vélemények, hogy bezzeg a 70-es, 60-as években ilyenkor az állatoknak csak a lábát és a nyelvét mosták le rendszeresen valamilyen fertőtlenítő anyaggal, és nem kellett leöldösni őket. Ez csak egy városi legenda, vagy megelőzésre használható lenne most is egy ilyen módszer?

– Ez soha nem olyan hatékony, mint az állatok leölése. Valóban most is felmerül az, hogy esetleg elég csak az állatokat mindenféle oldatokkal fertőtleníteni. Azonban a belsejében a vírus akkor is ott marad,a vérben ott kering, nem csak a látható felületeken található, attól eltekintve, hogy tüneteket csak ott okoz. De például a bendőben is vannak hólyagos elváltozások és fekélyek. Az állat belsejében pedig nem tudunk fertőtlenítést végrehajtani. Másrészt

a hetvenes években még vakcinázták az állományt, hiszen ez ellen a betegség ellen létezik vakcina, de manapság azokból az országokból nem importál senki, ahol vakcinázást alkalmaznak.

Tehát ebben az esetben mindaddig, amíg a vakcinázást fenntartjuk, plusz még három évig a legfontosabb exportpiacaink kiesnek. Ha egy ország belekezd a vakcinázásba, az ugyan a betegség okozta károktól mentesül, de három évig kiesik a nemzetközi kereskedelmi forgalomból. Ezt mérlegelve a legtöbb ország inkább azt választja, ami Angliában is volt, hogy inkább több mint 10 millió állatot leölnek, de nem kezdenek el vakcinázni, nehogy kizárják magukat évekre a nemzetközi kereskedelemből.

– Ez a bizonyos oldatos módszer prevencióra sem jó?

– Jó lehet, de rendkívül munkaigényes. Gondoljon bele, hogy minden állatnak a lábvégeit, a szájüregét naponta vagy naponta többször kezelni kellene.

Arról feledkeznek meg az ezt a módszert ajánlók, hogy nincs elég munkaerő a mezőgazdaságban.

Nem véletlen, hogy a kisbajcsi tehenészetben, ahol először felbukkant a vírus, egyiptomi vendégmunkások dolgoztak, mert magyar munkaerő a mezőgazdaságban már alig van.

– Erre létezik biztosítás? A biztosítók ilyenkor fizetik a gazdák kárát?

– Állami kártalanítás jár a leölt állatokért. Nem túl bőkezű, de a nulla veszteség elérhető.

– Ha Európában viszonylag ritka ez a betegség, akkor hogyan jelent most meg? Vagy a vírus lappang a vadállományban?

– Bár a szarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó is érzékeny a vírusra, de a vadállományban nem önfenntartó a vírus, vagyis ha a háziállatokban nincs ott, akkor a vadállományból előbb-utóbb kipusztul.

– Akkor hogy került most ide?

– Valószínűleg az egyiptomi vendégmunkások hozták Kisbajcsra.

– Ezt lenyomozták?

– Ezt nem lehet bizonyítani, egyszerűen csak ez a gyanú. Ugyanis ennél észszerűbb magyarázatot egyelőre nem tudunk, viszont ezt bizonyítani nem lehet. Egy biztos:

annak a vírusnak, ami előfordul most ezekben a járványokban, a genetikai elemzések szerint a legközelebbi rokonsága Pakisztánban, Afganisztánban, Törökországban és a Közel-Kelet országaiban néhányszor már előfordult.

Tehát a genetikai nyomozás alapján is arra lehet következtetni, hogy valahonnan onnan jött ez a járvány.

– Az Ázsiából érkező vendégmunkások esetében nem lehetne előírni egyfajta orvosi vizsgálatot, kötelező fertőtlenítést, ami megelőzheti az ilyen eseteket?

– Elő lehet-e írni, hogy az unokatestvére nem látogathatja meg, aki most jött Kairóból? Ők maguk nyilván nagyon szigorú szabályoknak kell, hogy megfeleljenek, főleg a felvételnél vagy amikor alkalmazázák őket. De ha utána mondjuk egy kis hazait kapnak, vagy valaki meglátogatja őket, aki a ruháján hozza otthonról a vírust, azt nem lehet kivédeni.

Azok az országok, ahonnan ezek a vendégmunkások érkeznek, kivétel nélkül mind súlyosan fertőzöttek.

Akár a Fülöp-szigetek, akár Vietnám, akár az arab országok, bármelyiket nézzük, ezeken a területeken a vírus sűrűn előfordul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk