SZEMPONT
A Rovatból

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.



Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.

Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani
Hiába éri egyre több támadás a Barátság kőolajvezetéket, az orosz olaj túlságosan is jó üzlet a MOL-nak is és néhány közvetítő cégnek - mondja az energetikai szakértő. És a magyar állam is 4-500 milliárd forint adóbevételt bukna a váltással.


Háromszor érte támadás pár napon belül a Magyarországot is ellátó Barátság kőolajvezetéket. Az ukrán 14. drónezred kamikaze drónokkal csapott le az Unecsa olajterminálra, amely a vezeték legnagyobb központja. Innen biztosítják a kőolaj zavartalan szállítását a mintegy 9000 kilométer hosszú rendszeren keresztül, többek között Magyarország és Szlovákia felé. A támadásról csütörtök este fél 11-kor a magyar nemzetiségű, ungvári származású Robert Brovdi – más néven Bródi Róbert –, az ukrán hadsereg pilóta nélküli repülőgépes erőinek, az SZBSZ-nek a parancsnoka számolt be a Telegramon. Bródi a „Magyar Madarai” drónegység alapítója, katonai hívójele: Magyar (МАДЯР). A támadásról videót is közzétett, majd azt írta: „Az Unecsa-finomító kapott a pofájára. Jöhet a javítás 48 órán belül. A fullánkot a 14. SZBSZ-dandár pilótái juttatták el a férgeknek. Az SZBSZ Madarak útja az orosz finomítók ellen folytatódik. És még valami, finomabban, személyesebben: Ruszkik, haza!” – az utolsó két szót már magyarul. Bródi Róbert civilben üzletember, az ukrán agrártőzsde korábbi vezetője, aki 2025. május 8-án Volodimir Zelenszkij elnöktől megkapta az Ukrajna hőse kitüntetést.

Ez már a harmadik csapás volt rövid idő alatt a Barátság vezetékre. Kijev közben orosz finomítókat is célba vett, ezzel jelentősen csökkentve az ország feldolgozókapacitását, és több térségben üzemanyaghiányt előidézve.

A magyar külügyminiszter azonnal reagált. Szijjártó Péter szerint ez „újabb támadás hazánk energiabiztonsága ellen, és egy kísérlet, hogy belerángassanak minket a háborúba”. A poszt alatt azonnal beindult az adok-kapok Radosław Sikorski lengyel külügyminiszterrel: előkerült a szolidaritás, az Északi Áramlat, sőt még a „magyar meló” kifejezés is. A vitába végül bekapcsolódott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter is, aki szerint Magyarország energiabiztonsága saját kezében van: „Diverzifikáljanak, függetlenedjenek Oroszországtól, ahogy Európa többi országa is tette.” Közben a Mol azt közölte, a Barátság vezetéken újraindult a szállítás. Van-e okunk attól tartani, hogy ha folytatódnak a támadások, nem lesz benzin? Miért ragaszkodik ennyire Magyarország az orosz olajhoz, és képesek lennénk-e más forrásból is fedezni az igényeinket? Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.

– Kell-e attól tartani, hogy nem lesz benzin?

– A válasz: nem. Magyarországon stratégiai készleteket tartanak fenn. Először, ha jól emlékszem, 30 napnyi készletet írtak elő, később 60 napot, most pedig már több mint 90 napot. A Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség nyilvántartása alapján jelenleg 96 napra elegendő nyers kőolaj és feldolgozott üzemanyag áll stratégiai tartalékként rendelkezésre. Vagyis nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben hirtelen bármilyen okból üzemanyaghiány alakulna ki.

– De mi történik akkor, ha sikerül teljesen megsemmisíteni az unecsai elosztóállomást? Előfordulhat, hogy teljesen kiesik a Barátság kőolajvezeték, amelyen jelenleg Magyarországra kőolaj érkezik?

– Szerencsére nem ez az egyetlen útvonal. Ott van az Adria vezeték is. Unecsa nemcsak a Barátság vezeték fontos csomópontja, azaz nem kizárólag Magyarország és Szlovákia ellátása miatt jelentős,

sokkal inkább a Balti-tenger felé irányuló „árnyékflotta” ellátása szempontjából fontos, hiszen Szentpétervár mellett, a leningrádi kikötőből innen tankolják fel ezeket a hajókat, és ugyaninnen szolgálják ki a belorusz finomítókat is.

Ez azért fontos, mert az utóbbi időben megszaporodtak az ukrán támadások az orosz finomítók ellen, nagyjából a kapacitásuk 30 százalékát már megsemmisítették. Emiatt Oroszországban, főleg a távol-keleti régiókban üzemanyaghiány alakult ki, kilométeres sorokban várnak az emberek, és alig tudják ellátni őket. Ezért Oroszország most Belorussziából próbál üzemanyagot beszerezni, így vált különösen fontossá az említett elosztóállomás. Tehát a támadás elsődleges célja ez volt, a magyar és szlovák ellátás érintettsége inkább csak járulékos következmény. Az ukránok részéről ugyanakkor politikai üzenet is: régóta mondják, hogy Magyarországnak és Szlovákiának is le kellene válnia az orosz olajról. Az orosz olaj viszont annyival olcsóbb, hogy a MOL és a magyar állam, haszonélvezőként nem akar lemondani a többletbevételről.

– Ez a támadás megdrágíthatja-e annyira az orosz kőolajat, hogy már ne érje meg megvásárolni?

– Nem, mert az orosz kőolaj önköltsége elég alacsony, majdnem olyan, mint az araboknál. Jó hatékonysággal, nagy mennyiséget tudnak kitermelni és értékesíteni. Az oroszoknak érdekük fenntartani az eladásokat, amíg csak lehet, hiszen kemény valutát kapnak érte, amit a háborúra fordítanak.

– Így tulajdonképpen részben a magyar állam finanszírozza az orosz háborút.

– Így van, a magyar és a szlovák állam is.

– Gyakran hallani azt az érvet, hogy azért nem tudunk az orosz olajról könnyedén leválni, mert a finomítók kifejezetten az orosz, uráli típusú olajra vannak állítva.

– Ezt szeretném pontosítani. A sajtóban gyakran kész tényként kezelik, hogy ezek a finomítók át vannak állítva az uráli olajra, de ez nem igaz. Nem átállítva, hanem optimalizálva vannak rá. A kettő nem ugyanaz. Minden finomító képes különböző típusú olaj feldolgozására, csak más-más a kihozatal. A szocialista időszakból örökölt ellátási lánc miatt került többségében uráli olaj Magyarországra és Szlovákiába, ezért optimalizálták erre a kihozatalt. De ez nem jelenti azt, hogy más típusú olajat ne tudnának feldolgozni.

A MOL multinacionális cégként nem engedheti meg magának, hogy csak egyetlen forrásra támaszkodjon. Már régóta készülnek arra, hogy más típusú olajat is feldolgozzanak, csak ezt nem hangoztatják.

Egyszerűen arról van szó, hogy az orosz olaj hatalmas hasznot hoz, erről pedig sem a MOL, sem a magyar állam nem akar lemondani.

– És most úgy tűnik, az ukránok most már tényleg elszánták magukat...

– Nyilvánvaló, hogy ehhez a mostani akcióhoz megkapták a nyugatiak, köztük az amerikaiak jóváhagyását. A helyzet az, hogy elegük lett abból, hogy egyes európai országok, főleg Magyarország, továbbra is finanszírozzák az oroszokat. Bár más európai országok is vesznek orosz olajat feketén vagy LNG-t, de ezek volumene meg sem közelíti a magyar és szlovák vásárlásokat. Magyarország ebben élen jár. Az orosz nyersolaj exportja jelenleg főleg Kínába és Indiába irányul, de a háború előtti uniós mennyiséget meg sem közelíti. Részben mert nincs ekkora igény, részben mert csak tengeri úton tudják szállítani, ami drágább. Így az orosz fosszilis export mennyisége 20–25 százalékkal csökkent, a bevétel pedig közel 50 százalékkal esett vissza. India és Kína tehát erősen kihasználja az oroszok helyzetét, és jóval olcsóbban vásárolja meg az olajat és az LNG-t.

– Mik a magyar perspektívák?

– Nem olyan bonyolult. Az Adria vezeték azonnal bevethető. Ha a MOL ragaszkodik az uráli olajhoz, akkor beszerezhető akár hasonló típusú, vagy akár ki is keverhető. Maga az uráli olaj sem homogén, hanem egy keverék. Ki lehetne keverni akár Százhalombattán, de az omisalji tartályparkban is. Valójában nem technikai, hanem üzleti érdekek miatt ragaszkodnak hozzá. Az ár mindig a brenti jegyzéshez igazodik, tehát a fogyasztói ár nem lenne magasabb. A horvát tranzitdíj magasnak tűnik, de ha nagyobb mennyiséget szállítanának, egy tonnára vetítve olcsóbb lenne.

2023-ban a Janaf és a MOL közösen tesztelte a vezetéket, havi 1,2 millió tonna kapacitást mértek, ami évente 14,4 millió tonna. A két finomító, Százhalombatta és Pozsony együtt sem használ ennyit,

legfeljebb 11–12 millió tonnát. Tehát ellátási gond nem lenne.

– – Mik ezek az üzleti érdekek? A MOL már nem állami cég, jól tudom?

– A magyar államnak már nincs benne közvetlen részesedése. Korábban volt, közel 25 százalék, de ezt kiszervezték alapítványokba. A MOL alapszabálya szerint egyetlen tulajdonos szavazati joga sem lehet 10 százaléknál több, így hiába volt az államnak 25 százalék körüli részesedése, csak 10 százalékos szavazati joggal élhetett. Amióta viszont három alapítványba szervezték ki, az MCC-be, az Új Európa Alapítványba és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványba, a 25 százaléknyi részvény ismét 25 százaléknyi szavazati erőt képvisel. Ezzel a menedzsment lényegében leválthatatlanná vált.

– Kik húzzák a nagy hasznot?

– Egyrészt a magyar állam adó formájában. Van egy rendelet, amely szerint az uráli és brenti olaj közötti árkülönbségből származó extraprofit 98 százalékát adóként be kell fizetni. Másrészt a MOL osztalékot is fizet,

idén például 200 milliárd forintot, amiből 50 milliárd jutott az említett alapítványokhoz.

Arról nem is beszélve, hogy azt mindenki tudja, talán az Átlátszó írt róla hosszabban, hogy micsoda összefonódások vannak mind a gáz, mind az olaj oldalon, hány közvetítő cég van még az eladó orosz vállalat és a MOL között. Azaz egy csomóan elteszik a maguk kis hasznát, egy-két cent, tíz cent, húsz cent ide-oda tonnánként, és már mindjárt összejön egy jó néhány milliárd forint.

– Mennyi adóbevétel esne ki, ha szakítana Magyaorszg az orosz olajjal?

– Pontosan nehéz megmondani, de körülbelül 400–500 milliárd forintnyi adóbevételről van szó, amit a különbözet alapján szed be az állam. Ezért védi a kormány tűzzel-vassal az extraprofitadót.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy teljesen leáll a Barátság vezeték?

– Igen, elképzelhető. A MOL már utalt rá, hogy lehetőség van a Barátság ukrajnai ágát használni, akár kazah vagy azeri olaj szállítására is. Ezért bombázták az oroszok az odesszai kikötőt, mert tartanak attól, hogy a közép-ázsiai országok be akarnak törni erre a piacra.

– De egy teljes leállás idejére a 90 napos tartalék elegendő lenne.

– Egy műszaki helyreállítást, egy kerülő vezetékszakasz építését 90 nap alatt meg lehet oldani. Ez mindig csak akarat kérdése. Amíg a MOL hatalmas nyereséget tud realizálni, addig nem változtat az üzletpolitikáján. Csak akkor lesz valódi akarat, ha ez a nyereség elolvad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos: Orbán Győző azért szólalt meg Hatvanpusztáról, mert bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt
A miniszterelnök apja gyakorlatilag mindent beismert - mondja a független képviselő, aki szerint elsősorban a nála lévő tervrajzok és a most nyilvánosságra hozott, bent készült videó miatt dönthettek úgy, hogy Orbán Győzőnek valamit mondania kell.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. augusztus 27.



"Mérhetetlen luxus viszont dögivel" - így jellemzi Hadházy Ákos legfrissebb posztjában azt, amit az Orbán-család hatvanpusztai birtokán látott, amikor besétált a kapun. Azt írja, néhány ablakon bepillantva meggyőződhettet arról, hogy az általa megszerzett tervrajzok a valóságot tükrözik: valóban létezik például a 193 négyzetméteres étkező, és a hozzá kapcsolódó 143 négyzetméteres társalgó, és megnézte a két medencét is. Az egyik egy mélyebb a felnőtteknek, masszírozó sugárral, a másik sekélyebb a gyerekeknek. Látott három kertészt is, akik épp a levendula ültetvényen és a hatalmas rózsakertben dolgoztak.

A most közzétett videó elkészítése után vette üldözőbe a képviselő autóját az egyik őr, aki nekik is ment, majd felborult az kocsijával. Hadházy Ákossal beszélgettünk a legfrissebb fejleményekről.

– A videó, ahol egy biztonsági őr veszi üldözőbe az Orbán-család hatnavpusztai birtokának közelében, majd felborul az autójával, olyan, mint egy kémfilm egyik jelenete. Mit érzett akkor, amikor ez történt?

– Visszanézni rosszabb volt, mert olyankor már van idő gondolkodni. Belülről nem volt annyira ijesztő, inkább az a bizarr érzés volt, hogy sejtettem, nekem fog jönni. Ezt mondtam is, igaz, akkor már egyszer belém jött. Belülről az események jóval lassabbnak és nyugodtabbnak tűntek, mint amilyennek kívülről látszottak.

– Mit gondol, az üldözés egy túlbuzgó őr egyéni ötlete, vagy eltervezett akció volt?

– Több helyen elmondtam, hogy mindkettő lehet. Lehet önbíráskodás vagy túlbuzgóság, de az is, hogy utasításra csinálta: mondták neki, hogy mindenképpen állítson meg, és nem baj, ha közben valami történik. Mindkettő rossz, mert ha azt gondolják, hogy ez belefér, az is baj, de az is, ha a propagandának a hecckampánya annyira sikeres, hogy a fogékony honfitársainkat agresszióra tudják hergelni. A hibrid rezsimekben a hatalom, ameddig lehet, kiszervezi az erőszakot: nem a saját embereikkel csináltatják, hanem felheccelt emberekkel. Ez egyik esetben sem jó dolog. Sajnos valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot. Ha utasították, akkor sem fogja elmondani.

Majd egy prémiumot, egy vállon veregetést, és megígérik neki, hogy nem kell börtönbe mennie.

Pedig egy normális országban ezért börtön járna, hiszen szándékosan veszélyeztette a testi épségünket. Ezt nem lehet szépíteni.

– Ha már itt tartunk, elindult a rendőrségi eljárás közúti veszélyeztetés gyanúja miatt. Mire számít?

– A rendőri eljárás korrektnek tűnt. A videó alapján egyértelmű, mi történt. Érdekes, hogy propagandisták és egyes ellenzéki politikusok olyat pedzegettek, hogy én mentem neki a másik autónak. Ez nonszensz.

– Nem fél?

– Nem, és másnak sem javaslom, hogy féljen. A lényeg, hogy nem egyedül kell csinálni

.

Egyedül én sem fogok visszamenni, nincs is miért.

Sok emberrel azonban vissza fogunk menni. Rövidesen közzéteszem, mikorra szervezünk utat, és biztosan többször is megyünk. Ezt látni kell saját szemmel, ott lehet megérteni a rendszer abszurditását.

– A most megjelent videó azzal kezdődik, hogy ön bemegy Hatvanpuszta nyitott kapuján, majd öt perc múlva ki is jön. Ezalatt az öt perc alatt mit látott?

– Erről tettem közzé a reggeli videót. Összefoglalva: újabb bizonyítékot, hogy ez nem egy mezőgazdasági üzem, hanem egy luxuskastély, amit a miniszterelnöki család építtetett magának.

– Elolvastam a Borsban az Orbán Győzővel készült interjút. Abban pálinkafőzőről, aszalóról, diákszállásról beszél. Ön említette, hogy eljutottak önhöz a komplexum tervei. Abban mi van?

– Vannak ilyen helyiségek is, a kérdés, használják-e majd őket. A pálinkafőzést nyilván igen. De nem ez a probléma, hanem minden más. Orbán Győző zavarában olyat is mondott, amit nem láttam a tervekben: például diákszállást nem láttam. A könyvtár mellett van még két lakás, gondolom, erre gondolhatott. Ezeket a terveket részletesen be fogom mutatni.

Amit Orbán Győző mondott, az beismerése volt a dolgoknak.

Ahogy keretezte, inkább hasonlított egy humorista magyarázatára: nagy a család, ezért kell ekkora ingatlan.

– A családi könyvtár is szóba került. Láttunk róla fényképeket: meglehetősen impozáns. Mi férhet oda?

– Itt viszonylag őszintén kellett válaszolnia, mert tudja, hogy már ismerjük a könyvtárat. Nem meglepő, a HVG már bemutatta. Egészen lenyűgöző, kazettás mennyezettel. A meglepetés inkább az, hogy ugyanabban az épületben még két lakás és egy diákszállásnak nevezett lakás is van. Hogy mire használják majd, azt egyszer megtudjuk. Minél hamarabb lesz rendszerváltás, annál hamarabb.

– Unokáknak és dédunokáknak épült úszómedencéről is szó volt. Látta? Azt hogy képzeljük el?

– Elegáns. Sejthető, hogy vízforgatásos, látszik is rajta. Fűtött medence, belső információk szerint ezek mind fűtöttek.

– Mit gondol, mi vitte rá Orbán Győzőt, hogy megszólaljon, amikor korábban elhajtotta az újságírókat?

– Az, hogy bent voltam, és tudják, láttam ezt-azt. Elmondtam, hogy nálam vannak a tervek. Ezt úgy hívják, elővágás: amit már nem lehet letagadni, inkább elébemegy a történéseknek. A miniszterelnök eddig azt mondta, hogy ez mezőgazdasági üzem. Az én bizonyítékaim alapján Hatvanpuszta létét már nem lehet tagadni. Ilyenkor elő kell állni egy másik narratívával. Orbán Győző gyakorlatilag mindent beismert, mindezt olyan hangnemben, mintha humorista magyarázta volna el nekünk.

– Attók nem tart, hogy az ön által megszerzett dokumentumok „eltűnnek”?

– Nem nagyon tudnak, mert több helyen vannak. Nem a fiókban tartom.

– Friss hír az is, hogy Gyürk András eddigi kampányfőnök átadja a helyét Orbán Balázsnak, „újrabrandingelik” a kormányfőt. Ehhez képest Orbán Viktor az Ungár család magángépén utazott az Adriára nyaralni, ahol jachtot bérelt. Hogy lehet így újrabrandingelni a miniszterelnököt a „nép egyszerű gyermekeként”?

– Az ő felfogásuk szerint ez nem is luxus, mert azt mondják, propelleres, egymotoros gép. Csakhogy az összes egymotoros közül ez a legdrágább és leginkább luxusgép. A hajót is ki lehet bérelni heti néhány millióért, de az ő színvonalukhoz képest persze ez nem luxus. Nem gondolták át, hogyan néz ez ki kívülről.

Egy demokráciában le kellene mondania a miniszterelnöknek, nem a hajó vagy a repülő miatt, hanem azért, mert az Ungár család gépével utazott,

különösen annak fényében, hogy tavaly is náluk vendégeskedett Abbáziában. Németországban mondott le politikus pusztán azért, mert elfogadott egy nyaralást egy hajón. Egy valódi demokráciában ilyet nem lehetne megtenni. Orbán azért meri, mert bízik a propagandagépezetben. Joggal, mert amit ő mond, több emberhez jut el, mint az igazság. Bár gondot jelenthet majd nekik, hogy a Facebookon és a YouTube-on nem hirdethetnek ősztől.

– Gulyás Gergely szerint mindenki kifizette az útiköltségét. Fejenként mennyibe kerülhetett a repülőzés és a hajózás?

– A repülőgépet 1,5–2 millió forintért lehet bérelni egy útra, oda-vissza 3 millió. Ez személyenként 5–600 ezer forint. A hajó bérlése néhány millió forint.

– Akkor ha fejenként kb. félmillió a repülés, ez az ő jövedelmi szintjükön még meg is fizethető.

– Akár ki is fizethették. A probléma az, hogy ez a Schmidt Mária gépe. Tavaly is nála nyaralt a miniszterelnök. Amikor egy nagyvállalkozó, aki az állammal üzletel, kedveskedik a miniszterelnöknek, az probléma.

– Maradjunk a luxusgépeknél. Az ön tegnapi posztjában nyilvánosságra hozott egy fotót, amit a külügyminiszter fia posztolt saját luxusrepülőzésről.

– A fiatalember posztját nagyon gyorsan levették, nyilván rászóltak. Pár éve meg lehetett volna csinálni, most már nem. Remélem, a magyar társadalom nem fogja bevenni ezt az „újrabrandingelést”.

Attól, hogy kétszer fapadossal utazott a kormányfő, nem fogják elhinni, hogy ő a nép egyszerű fia.

És látszik is, hogy nem is tudnak erre jó szívvel rászokni. A propagandagépezet, amely folyamatosan méri a közvéleményt, érzi, hogy egyre jobban zavarja az embereket ez a történet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Tábor Áron: Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal
Az orosz energia konfliktuspont a két ország között - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint eddig sok kézzelfogható eredménye nem volt Trump és Orbán Viktor jó viszonyának. De a választási kampányban ez még lehet ütőkártya, kérdés, mennyit számít majd.


Szerdán életbe lépett az 50%-os amerikai vám Indiával szemben, aminek felét Trump azért szabta ki, mert India olasz olajat vásárol Oroszországtól. A szintén orosz energiát vásároló Magyarország neve eddig nem merült fel a szankcionálandó országok között, de Trump láthatóan hajlandó konkrét lépéseket is tenni ebben az ügyben. Kérdés, számíthat-e majd az amerikai elnök jó személyes viszonya Orbán Viktorral. A vámháborúban mindenesetre ez nem sokat nyomott a latba.

Közben Amerikában Trumpot is egyre többen vádolják azzal, hogy autokratikus lépéseket tesz, főleg azóta, hogy a bűnözésre hivatkozva a fővárosba, Washingtonba vezényelte a Nemzeti Gárda, valamint a szövetségi ügynökségek több száz tagját, és ideiglenesen átvette a helyi rendőrség irányítását. Ő úgy reagált, „nem vagyok diktátor, csak tudom, hogyan kell megállítani a bűnözést.” Arról is beszélt, hogy más demokrata vezetésű városokban is hasonló lépések jöhetnek. Engedélyezte a fegyverviselést a járőröző nemzeti gárdistáknak, és azt is felvetette, automatikus halálbüntetést kérne mindenkire, akit gyilkosság elkövetésével vádolnak a Washingtonban. Mit akar Trump valójában elérni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tábor Áronnal, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával, Amerika-szakértővel.

– Milyen a viszonya most a Trump-kormánynak a magyar kormánnyal?

– Nincs közeli rálátásom, de a nyilvános jelek alapján retorikailag erős fegyver az Orbán-kormány számára, hogy Washingtonban barátra leltek. Trump időnként hivatkozik Orbánra, például az ukrajnai ügyek kapcsán. De komoly kézzelfogható előnyök nem látszanak. Sőt, sajtóhírek szerint Trump állítólag fel is hívta Orbánt, hogy ne akadályozza Ukrajna EU-csatlakozását, mert az amerikai álláspont szerint ez fontos alternatív biztonsági garancia lenne. Bár ezt a magyarok tagadták, hogy lett volna ilyen beszélgetés. A másik konfliktuspont az orosz energia.

Még Trump alatt sem nézik jó szemmel, hogy Magyarország szoros gazdasági kapcsolatot tart Oroszországgal.

Bár a szankciók kiterjesztése nehézkes egy EU országra, erről beszéltünk is a múltkor, de ez is feszültségforrás.

– Azon az egyetlen papíron kívül, amelyre Trump dörgedelmesen ráírta, hogy dühös a Barátság kőolajvezeték elleni támadás miatt, más nem történt. Mint ahogy a vámháborúban sem számítottak a magyar érdekek.

– Magyarország túl kis tényező egy amerikai–európai kereskedelmi megállapodásban. Retorikailag persze lehet kritizálni az EU tárgyalásait, de végül mi is ugyanabból az alkuból részesülünk, mint a többiek. Valószínű, hogy az amerikaiak szemében Magyarország nem meghatározó szereplő.

– Magyarország most egy elnyújtott választási kampányban van, bár hivatalosan még nincs kitűzve a választás. Várható-e, hogy Trump valamilyen gesztust tegyen Orbán Viktor felé a kampány későbbi szakaszában? Esetleg kérhet-e majd ezért valamit cserébe?

– Könnyen elképzelhető, hogy ennek lesz ára, és politikai alkudozás része lesz. Nem kizárt, hogy lesz találkozó vagy jelzés Trump részéről, hogy ő Orbán barátja. De a hatása bizonytalan.

Láttuk, hogy más országokban, például Kanadában vagy Ausztráliában, kifejezetten erősítette az ellenzéket, ha Trump támogatott valakit.

Magyarország más helyzet, de valószínű, hogy akiknek vonzó a Trump-támogatás, azok már amúgy is Orbán hívei, tehát nem ez dönti majd el a választást.

– Egy dolog az ideológiai rokonság, és más az érdekazonosság. Nem lehet, hogy az amerikaiak tartózkodó magatartása mögött Magyarország orosz és kínai különutas politikája áll?

– Valószínűleg különbség van aközött, hogy mit gondol maga Trump, és mit gondol a külpolitikai apparátus. Az apparátusban inkább az számít, ki a megbízható szövetséges, aki nem Oroszország vagy Kína felé nyit. Ugyanakkor Trump és köre retorikai szinten hangsúlyozni fogja a barátságot, mert ideológiailag fontos számukra. De alapvetően nem akarnak beavatkozni a magyar belpolitikába.

– Volt az orosz–amerikai csúcstalálkozó Alaszkában, amiről úgy tűnik, mintha feledésbe is merült volna, pedig korábban belengették, hogy lesz folytatása, sőt akár Zelenszkijt is bevonják. Ennyire kudarcos volt ez a próbálkozás?

– Már a találkozó idején is sokan mondták, hogy nem világos, milyen folytatása lehet. Putyin számára fontos volt, hogy amerikai területen, vörös szőnyeges fogadtatásban részesüljön. Ez szimbolikus gesztus volt, de valódi előrelépés nem történt. Viszont utána Trump nem tartotta be korábbi ígéretét sem: nem vezetett be új szankciókat Oroszországgal szemben, pedig nem lett tűzszünet. Ugyanakkor különalku sem született az ukránok feje fölött, amitől sokan tartottak.

A következő lépés, hogy Zelenszkij és Putyin találkozzon, egyelőre távoli cél.

Mindkét fél jelezte, hogy sok feltételnek kell teljesülnie ehhez. A harctéri helyzet sem kényszeríti ki a gyors megállapodást: Oroszország lassan, de halad a Donbaszban, Ukrajna pedig nem áll összeomlás előtt. Így ez inkább egy hosszú folyamat lehet, kisebb eredményekkel, például fogolycserékkel.

– Nehéz érzékelni a következetes irányt Trump politikájában, hiszen többször is 180 fokos fordulatot tett. Nem lehet, hogy azért is csillapodtak el a dolgok, mert az európaiak rögtön a csúcs után meglátogatták Trumpot, és ellensúlyozták Putyin hatását?

– Ez valószínű. Az európaiak el akarták kerülni, hogy megismétlődjön a februári eset, amikor Zelenszkijt lényegében megalázták a Fehér Házban. Az európai vezetők jelenléte jelezte az egységet, és támogatást adtak az ukrán félnek. Trump számára fontos volt, hogy azt mondhassa: az amerikaiak már nem finanszírozzák egyedül Ukrajna felfegyverzését, ez már inkább az európaiak dolga. Ez az amerikai hadiiparnak kedvez, óriási bevételeket várnak ettől.

Ugyanakkor Trump politikája valóban gyakran attól függ, ki győzi meg utoljára.

Láttuk ezt más ügyekben is, például a vámoknál is. Nagy vonalakban azonban kirajzolódik: az Egyesült Államok egyre kevésbé akar aktívan részt venni az ukrajnai konfliktusban. Ez nem Trump fő prioritása.

– A napokban az váltott ki nagy sajtóvisszhangot világszerte, hogy Donald Trump "megelőző jelleggel" mindenkire automatikusan halálbüntetést kérne, aki gyilkosságot követ el Washingtonban. A fővárosban ugyanakkor már évtizedek óta nincs érvényben a halálbüntetés. Trump ötlete jogilag keresztülvihető?

– Valóban, Washington városban már évtizedek óta nincs halálbüntetés. Ennek az az előzménye, hogy a hetvenes években az amerikai Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és bizonyos feltételekhez kötötte a halálbüntetés fenntartását. Később Washington város lakói egy szavazáson úgy döntöttek, hogy nem kérnek belőle. Jelenleg tehát annak, amit Trump mondott, nincs meg a közvetlen jogi alapja, de a szabályozás elvileg módosítható.

Mivel Washington nem tartozik egyetlen államhoz sem, a szövetségi kormánynak nagyobb hatásköre van.

Így bár a helyi szabályok kizárják a halálbüntetést, az amerikai kongresszus, amelyben most republikánus többség van, akár változtathat ezen. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntései alapján az a javaslat, hogy minden gyilkossági ügyben kötelező legyen a halálbüntetés, valószínűleg alkotmányellenes lenne. A bíróság ugyanis kimondta, hogy minden ügyet egyedileg kell mérlegelni, kötelező jelleggel nem szabható ki halálbüntetés. Tehát a megvalósítás erősen kérdéses még abban az esetben is, ha a kongresszus támogatná Trumpot. Amiért ez előkerült: Trump számára fontos kampánytéma az amerikai nagyvárosokban tapasztalható bűnözés. Tény, hogy a covidjárványt követő 1–2 évben valóban emelkedett a bűnözés az amerikai városokban. Ennek több oka lehetett, többek között a lezárások, vagy a Black Lives Matter-tüntetések utáni rendőrségi visszahúzódás is. Mostanra azonban a statisztikák inkább csökkenést mutatnak. Washingtonra is igaz, hogy nincs különleges bűnügyi vészhelyzet. Tehát ez inkább egy kampányfogás Trump részéről.

–Ugyanennek a része az is, hogy újabb városokba vezényelné ki a Nemzeti Gárdát?

– Igen. Általában olyan városokról van szó, amelyeket demokrata politikusok vezetnek, például Los Angelesről Kaliforniában, vagy Chicagóról Illinois államban. Ez jól illeszkedik Trump kampányához. Ha azonban megnézzük a statisztikákat,

a húsz legnagyobb gyilkossági aránnyal rendelkező város közül tizenhárom republikánus vezetésű államban található.

Tehát nem feltétlenül a demokrata városok a legproblémásabbak. Chicago például nincs benne az első húszban, és New York, amelyről Trump szintén beszélt, a nagyvárosokhoz képest kifejezetten biztonságosnak számít. Persze vannak problémás negyedek, például a drogkereskedelem miatt, de alapvetően a helyi rendfenntartó erők képesek kezelni a helyzetet. Ez inkább politikai játszma: a republikánus narratíva szerint a demokrata vezetők túl engedékenyek a bevándorlással vagy a kábítószerrel kapcsolatban. A Nemzeti Gárda bevonása is vitatott. Washingtonban könnyebb dolga van az elnöknek, mert az nem tartozik államhoz, ott közvetlenül ő rendelkezik a Nemzeti Gárda felett. De például Kaliforniában Gavin Newsom kormányzó szerint Trump jogtalanul mozgósította a Kaliforniai Nemzeti Gárdát, ezért jogi eljárás indult.

– Elképzelhető, hogy Trumpnak onnan vissza kell vonnia a Nemzeti Gárdát?

– Kalifornia azt állítja, hogy Trumpnak nem volt jogalapja a kormányzó beleegyezése nélkül mozgósítani a Nemzeti Gárdát. Egy helyi bíró eredetileg igazat adott Newsomnak, és utasította az elnököt a Nemzeti Gárda visszavonására. Ezt azonban egy fellebbviteli bíró megváltoztatta, és visszadobta az ügyet az alsóbb szintre. Így jelenleg a Nemzeti Gárda ott tartózkodása jogszerűnek számít, az eljárás kimenetelére várnak. Tehát a jogi helyzet nem egyértelmű. Emellett van egy régi, a polgárháború utáni időkből származó törvény, a Posse Comitatus Act, amely kimondja:

a hadsereg nem vethető be rendfenntartó erőként belföldön, csak nagyon kivételes esetekben. A kérdés az, hogy Trump ezt megsértette-e.

Bizonyítani azonban nehéz lenne, ráadásul eljárást csak a szövetségi ügyészség indíthatna. Mivel az igazságügyi apparátus most Trump emberei alatt működik, erre nem valószínű, hogy sor kerül.

– Amerikában az ügyészség az elnök alá van rendelve, vagy ez a befolyás már inkább a jogállam eróziójának a jele?

– Az ügyészség az igazságügyi minisztérium alá tartozik, amelyet az igazságügyminiszter irányít. A jelenlegi miniszter, Bondi világossá tette, hogy Trump politikáját követi. Ez valóban a hatalmi ágak szétválasztásának erózióját mutatja. J. D. Vance alelnök például egy interjúban úgy beszélt az ügyészségekről, mintha a kormány saját intézményéről lenne szó.

Bár az igazságügyminisztert mindig az elnök nevezi ki, eddig ügyeltek arra, hogy a minisztérium és az ügyészség a törvényességet függetlenül képviselje.

Ez most kevésbé érvényesül. Normál esetben, ha összeférhetetlenség állna fenn, például ha az elnök vagy környezete ellen folyik vizsgálat, különleges ügyészt neveznének ki. Ez Trump alatt nem történt meg. A független ügyész, Jack Smith, aki vizsgálta Trump ügyeit, még Trump hivatalba lépése előtt lemondott, miután Trump jelezte, hogy kirúgná. Később Smith-t magát kezdték vizsgálni. Ez arra utal, hogy a kormány az ügyészséget részben személyes leszámolásra használja.

– És itt vannak a választókörzethatár-átrajzolások is. A republikánus államokban úgy módosítják őket, hogy az nekik kedvezzen. Most már a demokraták is elkezdték bevetni ugyanezt a módszert.

– Ez egyáltalán nem új jelenség. A hatalmon lévők mindig megpróbálták úgy alakítani a körzethatárokat, hogy az nekik kedvezzen. Maga a kifejezés is, gerrymandering, a 19. századból, amerikából származik. Egy Gerry nevű kormányzó, ellenfelei szerint, olyan szalamanderre emlékeztető térképeket rajzolt, amelyek politikai előnyt biztosítottak neki. Innen ered a kifejezés. Ez tehát egy nagyon régi jelenség, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem mindenhol, ahol egyéni választókörzetek vannak. A kérdés mindig az, ki és milyen elvek alapján rajzolja meg a határokat.

A mai technológia révén már háztömb szinten fel tudják mérni, hol hány demokrata vagy republikánus szavazó él, és számítógépes programokkal rajzolják meg a számukra legkedvezőbb térképet.

Ez nagyüzemi szintre emelte a gyakorlatot. Volt ugyanakkor ellenmozgalom is. Több demokrata vezetésű állam, például Kalifornia, független bizottságokra bízta a körzethatárok kijelölését, földrajzi szempontok alapján. Most viszont újra előtérbe került a politikai befolyás. Nem maga a jelenség új, de Trump alatt a republikánusok erősebben használták ezt az eszközt. Például Texasban újrarajzolták a körzeteket a népszámlálási ciklus közepén, ami szokatlan, mert normálisan tízévente, a népszámlálás után szokták frissíteni. Erre reagálva Kalifornia is fontolóra vette a változtatást, de ott népszavazással kell megerősíteni, mivel az alkotmányukban rögzítették a független bizottságok szerepét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„A 9 százalékot azt komolyan gondoltuk, de...” - ezt mondta valójában Tarr Zoltán a TISZA szja-val kapcsolatos terveiről
A kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke elismerte, hogy felszámolnák az egykulcsos adót és brutális adóemelésre készülnek. Megnéztük az etyeki belső fórumról készült teljes videót, mit is mondott a politikus ténylegesen Magyar Péter pártjának terveiről.


„Nem lennék Tarr Zoltán helyében. Magyar Péter most nyilván őrjöng miatta, és minden sz@rnak elhordja, hogy miért kellett össze-vissza pofáznia az eltitkolt adóemelési tervről, miközben Ő az országjáráson próbálja átverni az embereket az ellenkezőjével” - írja Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról a videóról, ami a TISZA etyeki belső fórumán készült, és amit a Magyar-kút Tisza Sziget nyilvános YouTube-csatornájára maguk a tiszások tettek ki nemrég.

A fideszes politikus és a kormánypárti sajtó szerint a TISZA alelnöke a fórumon elismerte, hogy „brutális adóemelésre készülnek, de erről még beszélni sem szabad.” Mindezt azután, hogy az Index egy névtelen „belső feljegyzésre” hivatkozva azt írta, a Tisza megszüntetné az egykulcsos személyi jövedelemadót, az átlagbér is 22 százalékos adósávba esne, 1 millió 250 ezer forint felett pedig 33 százalék lenne az adó.

Magyar Péter szerint ebből az egészből egy szó sem igaz, sőt, csökkentenék is az SZJA-t, ahogy megígérték, 15%-ról 9%-ra.

A Tarr Zoltán-féle fórumból a kormánypárti sajtó összevágott egy montázst, ami szerintük alátámasztja az Index értesüléseit. Mi megnéztük a teljes videót, amiből kiderül például, hogy eddig Tarr vezette a kormányzásra való felkészülést a TISZÁ-n belül, ezt a funkciót most adta át valaki másnak.

Az alelnök egy kérdésre válaszolva valóban beszélt a személyi jövedelemadóról is. Kijelentette:

„Amiről beszélünk, a 9%-ot azt komolyan gondoltuk. És amit mondunk, azt próbáljuk majd csinálni.”

Ugyanakkor hozzátette, ez egy olyan kérdés, amiről beszélgetni kell. Csakhogy szerinte ennek nem most van itt az ideje, mert vannak bizonyos témák, bizonyos kérdések, amik tabuk a magyar társadalomban. Annyira túlfűtött a hangulat, hogy nem lehet róluk értelmesen beszélni.

„Most egy olyan kérdést vetett fel, amiről tipikusan nem szoktunk beszélni. Mert ha valamit most mondok, ezt össze lehet úgy rakni, hogy akár bukás is lehet a választásokon” - fogalmazott a politikus. Aztán mégis részletesen belement a kérdésbe, mert „tanulságos”.

Szerinte az egykulcsos szja-ról az emberek nagy része azt gondolja, hogy igazságos. „Hogyha mindenki ugyanannyit fizet, akkor az egy igazságos dolog.” Emiatt nem időszerű a téma egy választási kampány közepén.

„Ez az a változás, amit a TISZA meglátott, és Péter meglátott. Nem lehet dolgokról beszélni, amikről mások másképp beszélnek, és az emberek meg elhiszik.”

Tarr Zoltán ezt részletesebben is kifejtette a belső fórumon.

„Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást.”

A fórumon elhangzottakból annyi egyértelműen látszik, hogy az ellenzéki párton belül komolyan gondolkodnak azon, hogy visszahozzák a többkulcsos, progresszív adózást, amikor azok, akik többet keresnek, arányaiban is több adót kell, hogy befizessenek.

Dálnoki Áron, a TISZA gazdaságfejleszési bizottságának tagja a fórumon meg is szavaztatta a résztvevőket, az egykulcsos vagy a többkulcsos adót támogatnák-e inkább. A jelenlévők 80-85%-a szerinte a többkulcsos adó mellett tette le a voksát. Dálnoki szerint az egykulcsos adónak is vannak előnyei, de egy ilyen rendszerben a szegények fizetnek többet, ugyanis az szja mellett őket arányaiban jobban sújtja a magas ÁFA, ami az élelmiszervásárlásokat terheli, és a gazdagok alapvetően nem munkajövedelemből, hanem tőkejövedelemből élnek, ami után még alacsonyabbak az adók.

Tarr Zoltán szerint egy adórendszer mögött alapvető társadalmi igazságossági, családtámogatási, és egyéb más koncepciók húzódnak.

„És amikor mi azt mondjuk, hogy egy adórendszer átgondolásban vagyunk, akkor ez nem pusztán a gazdasági összefüggések mérlegelése. Hanem ez alapvetően egy társadalompolitikai kérdés, hogy milyen az adórendszer. És hogyha a társadalompolitikai kérdésekben közös nevezőre tudunk jutni, és megértjük, hogy az egész erről szól, akkor tudunk az adórendszerről is beszélgetni. Önmagában az adórendszert az lehet jobbra-balra huzigálni, de összességében az egy eszköze annak, hogy egy jó országban éljünk. Jó országban szeretnénk élni, ahol békesség, nyugalom van, az emberek megbecsülik egymást, mi az az adórendszer, ami ezt lehetővé tudja tenni? Hogy tud egy igazságos élet lenni, ami az adórendszerében is igazságos?”

Tarr Zoltán azonban az etyeki fórumon hozzátette, azért is korai még egy ilyen beszélgetés, mert fogalmuk sincs az adatokról.

„Nem tudjuk, hogy mi a helyzet az országban, aki azt mondja magáról, az se tudja. Nincsenek elfogadható, normális adatok. A másik az, hogy felelősségteljesen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, és meg kell beszélni bizonyos dolgokat, hogy mit szeretnénk, és ahhoz képest lehet egy adórendszerhez, egy egészségügyi rendszerhez, és sok minden egyébhez hozzányúlni.”

A teljes videó

Link másolása
KÖVESS MINKET: